Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

VÁCI NAPLÓ ^ _ «immmm iiiii iimii m»w umswu ■ !!■ ■■iTO«g A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 21, KEDD CSONGRÁDI VENDEGEK LÁTOGATÁSA Az „Állam és igazgatás” cí­mű folyóiratban hosszabb cikk jelent meg Lukács Fe­renc vb-elnök és Arany Ist­ván vb-titkár közös munkája­ként arról: hogyan sikerül városunkban mind szélesebb tömeget bevonni a társadalmi munkába. A cikk felkeltette Csongrád város vezetőinek fi­gyelmét s háromtagú küldött­séget indítottak útnak, hogy a helyszínen győződjenek meg az'itt alkalmazott munkamód­szerekről. A látogatás lezajlott s a vendégek nagy elismerés­sel nyilatkoztak a helyi ta­nács munkásságáról. Öt és fél millió forint nyomában Egészen pontosan: 5 479 017 forint. Tekintélyes összeg, öt­ven lakás, vagy egy nyolc­tantermes iskola felépítésének a költsége. Vácott ennyit for­dítottak művelődési házaink, üzemeink kulturális jellegű kiadásokra 1961 januárjától napjainkig Ebből városunk minden lakosára 200 forint jut, a csecsemőket és az ag­gastyánokat is beleértve. Vajon jól használták-e fel ezt az öt és fél milliót? Gon­dosan sáfárkodtak-e azok, akik hivatva vannak vezetni, irányítani a művelődési intéz­Régi időkből ittmaradt csö- kevény a házak vízvezeték- elzáró csapjának a járda kö­zepén való elhelyezése. Min­den szükséges esetben az aszfaltot és a cementlapot is fel kell törni. Nem lenne jobb ezt a csapot a gyalogjáró mellé helyezni, ahol csak a földet kellene bontani hiba esetén? Nem kísértené a fel­tört járda gödre hónapokig a járókelőket. Ha pedig megcsinálják, olyan aszfalt­szörnyszülöttek támadnak, mint a Mártírok útja 50. és 56. számú házak előtt s má­sutt a városban. ★ Dicséretet kapott a Madách utca s a benne lakók az út­menti virágágyások gondo­zásáért. Szóljunk az elisme­rés hangján azokról a keres­kedelmi egységekről is, ame­lyek fővárosi színvonalon tartják üzletük környékét, a kirakatokat, s biztosítják azok esti kivilágítását. A Széchenyi utca és a Már­cius 15. tér sok színű, ötle­tes neonvilágítása egy ki­csit Budapestet idézi az ar­rafelé sétálóknak. Kívána­tos lenne, hogy minél több üzlet kapjon korszerű vilá­gítást. Ez nagyvárosias jel­leget ad a környéknek és jó üzleti propaganda is. ★ Sokan megnézik, mert ér­dekes és szép az evangélikus templom ritkaságszámba me­nő, lyukas toronydísze. Ta­lán erről vett példát a Gö­rög utcai szerb templomtorony is, mert mostanában mind több lyukat lehet felfedezni rajta. Ez viszont életveszé­lyes, mert 1792-es építmény­ről van szó, félő, hogy az öreg épület leveti kalapját — azok felelősségére, akik veszni hagyják ezt a szép barokk to­ronycsúcsot. Vasárnap hallottuk a vas­útállomás környékén. Dúsfür­tű, tarkainges fiatalember ugrott le az egyik, befutó vo­nat lépcsőjéről. Köszönés nélkül megkopogtatta egy idő­sebb vasutas vállát. „Nem tudja, merre van a Karcsú Arzén utca?” „Már hogyne tudnám!” — kapta fel fejét a közlekedés dolgozója s tem­pósan odébb állt. (b. j.) Bővülő könyvtárak Telt ház — gyér ház 10 ellenőr: 39 nap erényeket s az üzemekben fo­lyó kulturális munkát? Tíz népi ellenőr 39 munkanap­nak megfelelő idő alatt ke­reste a választ ezekre a kér­désekre. A vizsgálat kiterjedt a két kultúrházra, 12 nagy­üzemre, a MÁV pólyafenntar­tásra és a kisipari termelőszö­vetkezetekre. A vállalatok egy része kulturális kiadás címen elszámolt olyan összege­ket, amelyek nem, vagy csak kis mértékben felel­tek meg ennek a célnak. (Tanulmányi kirándulás, kül­földi utazás, névadó ünnep­ségek.^ A kulturális célú ösz- szegek felhasználási tervét az üzemek a tanáccsal nem han­golták össze, mivel erre vo­natkozólag nincsen határozott rendelkezés. Szomorú, hogy így van, de egy-két üzem kultúrhelyisé- gét alig használják, látogatott­ságuk minimális. Bebizonyo­sodott: mennyire híján volt az előrelátásnak a DCM im­pozáns kultúrtermét két kilométerre építeni a vá­ros szívétől. Palóclcvestöl a d i pl<»ma La púd ingig Háromnapos szakácsparádé a Pokol szigetén Péntektől va­sárnapig ismét helyi és idegen- forgalmi központ lesz a szigeti Po­kol Csárda mind­azoknak, akik sze­retik a különle­ges, jó ízű fala­tokat. Ötödízoen rendezi meg a Váci Vendéglá­tóipari Vállalat a neves főváro­si vendégszaká­csok parádéját. Kalencsik Béla üzletveze­tőtől érdeklődünk a parádés névsor iránt. — Itt lesz Bálint Sándor, a Royal Szálló konyhafőnöke, Eigen Egon, a Duna Szálló konyhavezetője, Walter End­re, a televízió népszerű Wal- ter-mestere, Nagy Sándor a Royal Szállóból, Gróf Nán­dor, a Pannónia Étteremből. — Helyi nevek? — Vasárnap jelentkezik ételkülönlegességeivel Lehőcz János, a Pokol Csárda kortv- hafőnöke. Fia, Lehőcz And­rás — a Royal Szálló szaká­csa — első ízben szerepel vi­déken. S nem hagyhatom ki a névsorból Szabó Erikát, a szakma ifjú mesterét sem. — Kérünk előzetes étlapis­mertetést. — Palócleves, sertésborda magyaróvári módra, bélszin- filé budapesti módra, tokaji sertésborda, börzsönyi gom­básmáj, borjújava Dubarry módon, ököruszályleves, hi­deg diplomatapuding s még vagy húszféle különlegesség szerepel a háromnyelvű étel­soron. Pénteken Boros Jo­lán, szombaton Farkas Ilona és vasárnap Szalay László rádióénekesek szerepelnek. A Híradástechnikában a fres- kós, faburkolatú kultúrtermet ebédlőnek használják. Az er­dőgazdaság és a kötöttárugyár raktározás céljára vette igénybe. Két tánccsoport működik, de szereplésük nem rendsze­res. Kevés színházbérletet vá­sárolnak az üzemek. Általá­ban nem mondható élénknek .az üzemi könyvtárak látoga­tottsága sem, pedig azok állo­mánya szépen gyarapszik. Lenin úti művelődési há­zunk sem felel meg már a mai követelményeknek. Helyiségei kicsinyek és nem elegendőek. Sürgető kérdés a zeneiskola új épületének biztosítása. A népi ellenőrök részlete­sen kimutatták: mire és ho­gyan használják fel a kultu­rális kereteket? Dicsérőleg említik a 23 470 kötetes Löwy Sándor utcai könyvtárat, mely nagy látogatottságnak örvend. Sok hasznos ötlet, javaslat merült fel a munka megjaví­tására. Javasolták, hogy a vállalatok a kulturális feladatok ellátására bizto­sított összegek felhaszná­lására dolgozzanak ki ter­veket és ragaszkodjanak a célnak megfelelő fel- használásához. A városi tanács vb művelő­dési osztálya Icapjbn lehetősé­get arra, hogy a vállalatok kulturális tevékenységét felül­vizsgálhassa és összhangba hozza az egész lakosságot érintő, kulturális feladatokkal. A szákkörök egységes irányí­tása és eredményesebb mun­kája érdekében rendezzenek tapasztalatcseréket. Javítani kell a közönségszervezés mun­káját. Így válik jobbá a mű­velődési munka s a következő évek ötmilliójának minden forintja jó helyre kerül majd. — a — t Amerikából jöttem... Farkas Károly, Deákváron élő nyugdíjas nyomdász a kö­zelmúltban a tengerentúlra utazott. Több hónapos rokoni látogatása • során bejárta Észak-Amerikát. volt a New York-i világkiállításon, majd heteket töltött Guatemalában. Útja során részletes naplót vezetett és több száz színes diapozitívet készített. Csütör­tökön, 23-án tart élménybe­számolót a Dunakanyar Foto- klub felkérésére a Lenin úti művelődési ház emeleti elő- i adótermében. — Mi késztetett arra, hogy a méhészek évtizedes álmát megvalósítani próbáljam? El­olvastam minden szakkönyvet, szaklapot, amely a méhekröl, a méhek legelőjéről szólt. So­kan foglalkoztak az akác vi­rágzásának meghosszabbításá­val, esetleg folyton virágzóvá tételével. Ehhez kérték a ta­pasztalt méhészek, kertészek segítségét. — Hosszú ideig nem tör­tént semmi. Legalábbis nem olvastam hírt az érdekes gon­dolat megvalósulásáról. 1940- ben egy szokatlan időben vi­rágzó akáccal találkoztam Vá­cott. Szülőfalumban, Gombán is belebotlottam hasonló je­lenségbe. Kérésemre elmond­ták: máskor is előfordult, hogy a fák nyári időben hoztak vi­rágot. — A hallottak után megkér­tem a tulajdonosokat: enged­jék meg, hogy a látott, virágzó ágakat megjelölhessem. A vi­rágok magjait begyűjtöttem mindkét fáról és külön-lcülön elvetettem. A magokból mint­egy 30—40 csemete kelt ki. A kikelést követő tavaszon mind­két fáról a csemetéket lemet­szettem és egymásra oltottam. Elmúlt egy nyár — nem tör­tént semmi. Az eljárást megis­mételtem három egymást kö­vető tavaszon. A csemeték kö­zül kettő virágot hozott és egész nyáron át, szeptember közepéig virágzott. Ettől kezd­ve már vígan virágoztak a fá­im és mindazon akácfák, vagy éves csemeték, amelyeket be­oltottam a róluk szedett galy- lyal. — Vác felé fordult a méhé­szek figyelme. Kálvária utcai házamban 1965 nyarán mint­egy ötven darab különböző korú akác virágzik. Es virág­zik még vagy 15—20 000 da­rab az ország minden részé­ben azokból az oltványokból, amelyeket a gödöllői, kecske­méti, váci, nyíregyházi, Bala­ton vidéki erdőgazdaságoknál részben én, részben az erdő­gazdaságok maguk oltottak be és adlak el magánosoknak vagy közületeknek. — Dr. Örössy Pál Zoltán, a Kisállatbetcgség Kutató Inté­zet igazgatója egész nyáron át Eltűnnek a hajtűkanyarok Kopácsolva törik a követ, zúg az úthengcrlö motorja: utat építenek a hegyekben. Megszelídítik az élesszögű, a Félelem bérére emlékeztető hajtűkanyarokat, enyhe for­dulók teszik lehetővé a biz­tonságos kanyarodást, előzést. Sok száz méter új út épül a Naszály oldalán és a Vác— Verőce közötti szakaszon is, a nagy és kis gépjárművek tu­lajdonosainak őszinte örömé­Dolgozik a kőfaragó Itt már az úthengerlőé a szó (Cserny felvételei) Nekünk épül, szépü Reggeli vonatunk elhagyja az alsóvárosi megállót. Ifjú útitársam kitekint az ablakon és önkéntelenül így szól a Forte-gyári építkezések lát­tán: — De nagy lesz ez a gyár! — Ismered a történetét? — Csak azt tudom, hogy filmet és fotópapírt gyártanak benne, s küldik a világ négy tájára. — Ez a vállalat régebben angol tőkések tulajdona volt. A háború folyamán, 1944 de­cemberében bombatámadás érte. Nyersanyagkészletét, gé­peit nyugatra hurcolták. Állt a munka, nem volt fénykép- papír, film. 1947-ben a Ma­gyar Hitelbank vette kezelés­be az elárvult épületkomple­xumot s megkezdődött a hely­reállítás. Megy a vonat, egyhangúan zakatolnak a kerekek. — 1948-ban megtörtént az államosítás és ettől kezdve rohamos fejlődésnek indult az üzem. A fejlődés két irányú volt: egyrészt új termékek gyártásának kísérletei alapján készíthettek eddig még nem gyártott foto- és röntgenfil­meket; másrészt az eddigi ter­mékek minőségi szintje s mennyisége rohamosan növe­kedett. 1951-ben teljes kapa­citással kezdte a munkát az új üzemrész. A nagy belföldi és külföldi igények miatt szo­rított a cipő, nagyméretű rekonstrukciós tervet kellett készíteni, melynek célja a ka­pacitásnövelés volt. Füttyent a mozdony, állo­mást jelez. — Amit az ablakból láttál, az egy 320 millió forintos, nagyméretű beruházás. 1959- ben kezdődött és a tervek sze­rint 1967-ben nyer teljes befe­jezést. Másfél évtizede 277 dolgozó termelt évente 17 mil­lió forint értéket. A mai, 900- as létszám nem adja alább évi 100 milliónál. Sződliget. Búcsúzom. Le­szállók. — kn — RATAMADT A SEGÉDRENDŐRRE Nincsen olyan hét a járásbíró­ságon, hogy valamelyik bűnper- ben ne esne szó a be nem idézett tettestársról: az italról. Ez történt a Mártírok útján lakó Dián Mi­hály 29 éves váci fiatalember ese­tében is. Régebben már egyszer hangoskodott ittas állapotban. Elő­állították a rendőrségre, majd később hazaengedték. . Eltelt néhány hónap. Egy alka­lommal ismét betévedt a Vörös Tulipán italboltba s ott 12 fröcs- esöt fogyasztott. Erősen kapatos volt, amikor kiment az utcára. Találkozott Együd István segéd- rendőrrel. Borgőzös fejjel rémlett valami, hogy Együd szolgálatban volt, amikor őt bekísérték az őr- szobára. Dián a segédrendőrre támadt és szitkozódás közben meg akarta verni. A. közelben tartózkodó Franyó István akadályozta meg a tettlegességet. A Váci Járásbíróság dr. Huszti büntetőtanácsa most tárgyalta az ügyet. Hivatalos személy megsér­tése miatt kéthónapi szabadság- vesztésre ítélték a támadót. Az ügyész és a védő három nap gon­dolkodási időt kért. A megtalált gyermek A kertész és virágai vizsgálta a nektárképzödést ^ deákvári csemetekertemben. $ Egymásnak adták a kilincset a \ Börzsönyi Erdőgazdaság mun- $ katársai is. Ma már neves \ szakemberek elismerése illeti $ az egész nyáron át tartó foly- ^ tonvirágzást. Most már látom i értelmét a negyedszázados § munkának. ^ Feljegyezte: Néninger Géza $ $ — HOGY HÍVNAK? Hol ^ laktok? Hol van anyukád? ^ Többen kérdezgették ezt ^ múlt vasárnap a kora délelőtti ^ órákban Vácott, a Duna- ^ parton talált, keservesen zo- 5 kogó, alig két év körüli kis- ^ lánytól. ^ Cukor- és csokoládéígére- ^ tek közepette sikerült tőle ^annyit kikönyörögni, hogy ^selypítve megmondta: Klárika ^ a neve. Ennél többet nem tud- ^ tak meg tőle. Nem lehetett ^ megérteni a kétségbeesett sza- ^ vakat. Sem a kompon átkelők, $ sem a járókelők közül nem $ akadt, aki felismerte és haza- ^ vihette volna őt a szüleihez. § Eltévedt? Elszökött? — me- ^ rüít fel sokakban a gondolat. ^ Voltak olyanok is, akik egy- ^ bői jelzőkkel illették az isme- 5 retten szülőket. Klárikát Pusz- \ tai Józsefné fogta kézen és ^ bevitta a közeli Pipacs Cuk- ^ rászdába, hogy vigasztalásul 5 egy fagylaltot vegyen a csöpp- $ ségnek. Titkon arra gondolt; hátha valaki felismeri. 5 AZTÁN tovább vitte magá­val a főtéri kórházba, ahová betegen fekvő férjét ment meglátogatni. Elmondta az esetet Klenyán József hivatal- segédnek, aki — gyakorlati ember lévén — azonnal érte­sítette a rendőrséget. Klárika egy rendőr bácsi karján sírta végig az utat a kapitányságig. A számára is­meretlen öltözetű bácsik min­den csokoládé- és fagyalt- ígérete azonban hiábavaló volt, csak sírt és sírt. így visz- sza kellett vinni a kórházba. Dr. Jancsó Géza, a sebészeti osztály ügyeletes orvosa nyom­ban elhelyezte a többi gyer­mek között a gégészeti osztá­lyon. Itt a hófehér köpenyes nővérkéktől ijedt meg any- nyira, hogy rémült sírásával felverte a kórterem csendjét. A játékok sem vigasztalták meg. Ismét visszakerült a por­tára, Józsi bácsi gondjaira bízva és abban a reményben, hogy talán majd valaki rá­ismer az érkező látogatók közül. VÉGE VOLT a látogatásnak és Klárika még mindig ott ült a kispadon csokoládéval, cukorkával, amivel vigasztal­ták. A portás a Manócskáról mesélt éppen, amikor a kitárt kapuban egy kisírtszemű fia­talasszony állt meg. — Drága kislányom! Csak­hogy megtaláltalak! — roskadt mellé zokogva Moha Imréné. Aztán könnyeit felszárítva beszélni kezdett. — Nyugodtan főztem dél­előtt, amikor a férjem eiment otthonról a kislánnyal. Köz­ben betért egy pohár sörre és Klárika eltűnt mellőle. Az eset végződhetett volna tragi- kusabban is. MOST MÁR megnyugodtak az ápoló nénik, az orvos és a rendőr bácsik. A szülőknek pe­dig legyen okulás a jövőben: felelősséggel tartoznak gyere­kükért. A kicsi kezet, amely biztonságot keresve kapasz­kodik az övékébe, fogni, szo­rítani kell és nem szabad soha elengedni. Vágvölgyi Lászlóné A FOLYTON VIRÁGZÓ AKÁC TITKA Elmondta: Süveges György VÁCI MOzAjK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom