Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

zeníe iX. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1955. SZEPTEMBER 39, SZERDA Évi 70000 dollár értékű valutamegtakarítás Tizenhat bedolgozó kezdte — Angliába, Fianciaországbi, és a Szovjetunióba is exportál a Szentendrei Háziipari Szövetkezet Még 1902-ben, mint a Ke­rámia Szövetkezet részlege alakult meg és kezdte műkö­dését a mai háziipari szövet­kezet. 1935-ben már harisnyá­it ötössel, ruhák és más házi­ipari termékek előállításával is foglalkozott. 1957-től pedig, mint önálló háziipari szövet- zet működik a Petőfi utca 1. számú házban, foglalkoztatva a város és a közeli környék asszonyait. Az azóta eltelt nyolc év alatt rohamos volt a fejlődés. Tizenhat bedolgozóval kezd­ték, ma pedig, az adminisztra­tív és műszaki személyzeten kívül már háromszázhatvanan vannak. A bedolgozók mint­egy hatvan százaléka, a szö­vetkezeti alapelvnek megfele­lően, csökkent munkaképessé­gű vagy igazoltan rászoruló asszony. Vagyonában is jelentősen gyarapodott a szövetkezet. A székházon kívül számos más saját ingatlannal rendelkezik. Ma már önálló szövőüzemük, PVC-esőkabát, műanyag zacs­kó és egyéb müanyagcikk, va­lamint konfekció részlegük működik. Szigetelő tömítő­anyagok előállításával is fog­lalkoznak a neccszatyrok elő­állításán kívül. A haja erősen őszül — de ez megtévesztő. Alapjában véve fiatal ember. A jó gaz­da magabiztosságával, nyu­godtságával és szerénységével beszél a rábízott termelőszö­vetkezet terveiről, eredmé­nyeiről Horny dk Jenő, a Ma- thiasz Termelőszövetkezet el­nöke. — Az év elején csupán hat traktor és egy tehergépkocsi volt a termelőszövetkezet gép­állománya. Azóta egy nagy teljesítményű szivattyúval (a rózsatelcp öntözéséhez), egy tizenhat kalapácsos darálóval, nc- hézfogasolóval, tárcsás boronával, két ventilláto- ros porozóval, hídmérleg­gel, valamint egy motor­kerékpárral gyarapod­tunk. — De nemcsak a géppar­kunk gyarapodott. A tanyánk területén befejeztük a két­százötven férőhelyes juhho- dóly tavalyról áthúzódó építé­sét. Tejházunk bővítése is megtörtént, sőt ezzel egy idő­ben felépítettünk egy egyszo- ba konyhás lakást is a juhá­szunk részére. Felépült a ser­téshizlalda is. Mindezeken kí­vül befejeződött a negyven­férőhelyes marhahizlalda és magtár építkezése is. A tanya környékén csatornahálózatot építettünk és ugyancsak ott egy juhfürösztőt is. — Terveinkben szerepel, hogy még ebben az év­ben felépítjük a gyü- mölcscsomagolónkat, va­lamint bekerítjük az őszi­barackosunkat. • • Önbíráskodás, tiltott gyümölcs, szűkén mért fé! deci konyak Nem égbekiáltó szörnyűsé­gek, de sokszor elgondolkoz­tató esetek fordulnak elő nap mint nap. Erről tanúskodik a városi szabálysértési előadó jegyzőkönyve. Valahol a Kómái temető utcában egy férfi megvert egy gyereket. Nem a saját­ját, másét. Ez a tény már maga elítélendő. A megvert kisgyermek bátyja, barátja társaságában, az utcán meg­állította és felelősségre vonta a verekedő szóm szádot. Mi­Kul'iirális napok, I960 Aszíallrajz-, roller-, és kerékpárverseny A szentendrei kulturális napok keretében rendezték meg vasárnap délelőtt tíz órakor az aSzfalírajzversenyt a mozi előtti téren. Harminc általános iskolás gyerek, tíz évestől tizennégy évesig, vett részt a verse­nyen. Nagyszámú néző nézte és izgulta végig a vetélke­dőt. A műveket háromtagú bíráló bizottság értékelte: Piric János Munkácsy-dijas festőművész. Balogh László festőművész és Szántó Imre grafikusművész. Minden résztvevő díjat nyert. Külön dicséretben ré­szesítették Dhajlov Imre tízéves, Novoszedlák Péter tizenegy éves és Czája Éva Felhívás A Fővárosi Tanács vb ké­rése alapján a Szentendrei Városi Tanács vb ipari osz­tálya felhívja mindazokat, akik Roósz Emilné buda­pesti fényképész-kisiparosnál, akár személyesen, akár ügy­nök útján fényképet készít­tettek, vagy fényképmegren­delést tettek, illetve képe­ket vettek át, hogy hétfőn, szerdán, vagy szombaton dél­előtt 8 és 12 óra között, j személyesen, vagy írásban je- ; lentkezzenek a Szentendrei | Városi Tanács ipari előadó- ! jánál ftanácsháza, I. em.). FÖLDRAJZÓRÁN Anyakönyvi hírek Születtek: Hajós Ágnes. Zeller i Zoltán, Horváth Hona. Pál Éva. í Dávid Péter Pál.. Viola Zoltán i István, Kimar Katalin és Illés } Sándor. Házasságot kötöttek: Vodecicsa- I rov Marinov Iván és ßujdosö I Magdolna, Büki Sándor és Sebesi 'Mária Erzsébet. 1 re az „válaszként” felkapott a földről egy keze ügyebe ke­rülő' cementlapot és a fiatal­ember felé dobta. A repülő cementlap viszont, mivel a fiatalember félreugrott, az egyik szomszéd ablakában kö­tött ki. Természetesen betör­te az ablakot. Az ítélet: kétszáz forint pénzbírság (az ablakkáron kí­vül), amely ötnapi elzárásra változtatható át. Az Április 4 Termelőszö­vetkezet egyik munkacsapatát feljelentették azzal vádolva őket. hogy megdézsmálták a termelőszövetkezet földjével határos barackos gyümölcseit. A leszedett gyümölcsből a rendőrség közbelépésére visz- sZaszolgáltattak ugyan hat és fél kiló barackot, de ezzel nem mentesültek a felélősség- revonás aló!. Azzal védekeztek, hogy azt hitték: a termelőszö­vetkezet barackjait „kóstol­gatták”. Az ügyben még nem holtak. ítéletet. Az egyik eszpresszó fel- ! szolgálónóje azért került fe- liiősségrevonásra. mert kicsit rövidebbre mérte a fél deci konyakot. Az ítélet: nyolcvan forint pénzbírság. Gábor MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban a Vi­zi városi nyár című magyar filmet vetítik. Főszereplők: Páger Antal, Végvári Ta­más és Nádasi Myrtill. Kí­sérőm üsor: Félelem nélkül. tizenhárom éves tanulókat, Külön dicséret illeti az ál­talános iskolák rajztanárait is. akik odaadó munkájukkal jelentősen hozzájárultak a verseny sikeréhez: Szösz * 1 * * * 5 Je­nönét, Sösz Jenőt és Balázs Juditot. Ezután került sor a roller­versenyre, ahol Orosz Gyula, Mátyus Erzsi és Maretia Jú­lia voltak — sorrendben — a helyezettek. Az V—VI. osztályosok ke­rékpárversenyének, helyezett­jei: Vadas István, Krecsmarik § Ferenc és Nagy Attila. A VII § —VIII. osztályos csoportban ^ Gion László, Dohány András ^ és Heim Attila került az élre. 5 (ff) 51 Angyalhegy vagy Szamárhegy ? Vasmunkás-festő, filmrendező-grafikus, fodrász-szobrász A József Attila Művelődési Otthon Képzőművészeti Szak­körének kiállításáról már ír­tunk. Azóta ismét jártunk ott. Belelapoztunk a vendég­könyvbe. Örömmel állapítot­tuk meg. hogy a bejegyzések igazolták állításainkat: szerin­tük is sokat fejlődött a szak­kör az elmúlt években. De nézzük csak. mit írtak a látogatási naplóba: „Markó Sándor és Biliczky képei tet­szettek a legjobban! Aláírás, a berlini Deutsches Theater művésze”. „Különösen Markó Vera tollrajzai és grafikái tet­szettek. Aláírás, egyetemi ta­nár”. „Témájában sokkal gaz­dagabb, mint az előző kiállí­tások”! „Egyszerűen csodála­tos” „Nagyon tetszettek Jelly Ferenc könnyű kézzel rajzolt grafikái”. Van, amely Papp György szobrait dicséri. De kik is ők voltaképpen. Biliczky például vasmunkás, géplakatos, Jelly Ferenc film­rendező tanszakos főiskolás, Házat kapott a juhász Daráló és juhfiirüsztő — Kerítés a barackos körül — Tervek és tények , a Mathiász Termelőszövetkezetben A televízió elmúlt héti mű­sorából kiemelkedik Ibsen Peer Gyntjének debreceni közvetítése. Már csak azért is, mert mi „vidékiek” ne­hezebben juthatunk el szín­házba. Láttunk ugyan már más, talán sikerültebb Peer Gynt előadást is, de most a közvetítés puszta ténye is tetszett. Sajnos, talán a tv hibája az, hogy a modern díszletek egyáltalán nem ér­vényesültek a képernyőn és ez valami „kamaraelőadás” szerű jelleget adott a köz­vetítésnek. A szöveg sem volt mindig érthető. Mátrai Betegh Béla jegyzete eltért az eddig megszokott színházi jegyzetektől, talán éppen ezért tetszett. A Kukkantó témája min­dig érdekes. Annál laposabb volt viszont a Van kedve táncolni? című műsor. A műsor ilyenszerű lebonyolí­tása, mindig erőltetetten hat. Ugyanilyen erőltetett, volt a szombati Gyémántgyűrű cí­mű kisfilm is. Könnyen fél­reérthető. De a szereplők sem remekeltek. Végre befejeződött a Robin­A tv műser vidéki szemmel Ezek megvalósítására csak­nem hétszázezer forintra van szükségünk. — Az elmondottakból is ki­tűnik, hogy terveink nagyok. De jelenlegi pénzügyi helyze­tünk és a várható bevételek alapján remél'- etö, hogy tel­jesíteni tudjuk őket. Termé­szetesen ehhez a termelőszö­vetkezet tagjainak szorgalma, szaktudása és odaadó munká­ja is szükséges. — Mi úgy gondoljuk, hogy ebben nem lesz hiány. A jól megalapozott tervek mindig valósággá válnak. (-tó) son Crusoe sorozat is. Már nem lessük adásról adásra, hogy hátha a következő foly­tatás jobb lesz .. . Ines Taddio énekel című j műsor, még nekünk vidé- j kleknek is vidékiesnek tűnt. j Olaszul beszélt, de legtöbbet i németül énekelt. No meg magyarul is, sőt beszélt is magyarul. Kár a benzinért. Bizony kár. De az időért is. Nagyon élVeztük viszont a tv igazi profiljába tartozó i helyszíni adásokat, beleért­ve a sportközvetítéseket is. Külön élményt jelentett vi­szont a Szeretnék hazamenni című Bartók-emlékműsor; a művek és a művészi tolmá­csolás. Köszönet érte. W. L. Az állandó fejlődést a kifo­gástalan munkájuk által te­remtett exportlehetőségek biz­tosítják. öt év alatt 42 millió forintot termeltek, melyből csupán az exportszállításuk 15 milliót tett ki. A további emelkedést bizonyítja, hogy 1966-ban tízmillió forint ex­portigény mutatkozik, mely­nek keretében Anglia és Fran­ciaország mellett főleg Hollan­dia, Finnország, Dánia, Gha­na és Szudán részére, egymil­lió darab neccelt szatyrot kell elkészíteniük. Mivel pedig az eddigi importanyag helyett hazai anyaggal dolgoznak, évi hetvenezer dollár értékű valu­tát takarítanak meg. De exportálnak konfekció- ruhákat a Szovjetunió, Auszt­ria és Anglia számára, PVC- esőkabátokat az NDK részére is. A hivatalos adatok szerint egy-egy bedolgozó átlagkere­sete körülbelül hétszáz forin­tot tesz ki. H. L. Kenézné Markó Vera zeneta- \ nár, Papp György mestersége j pedig fodrász. Ö egyébként j csak tavaly, negyvenkét éves \ korában vette kezébe a vésőt.] Addig csak csodálója volt a! szobroknak. Nem vagyok műértő, csak: csodálom alkotásaikat, és; meghajlok Pirk János Munká- j csy-díjas festőművészünk j előtt mély tisztelettel. Mert! ő ennek a szakkörnek való- ] ban elhivatott, nagyon sze-l rény, halk szavú, kiváló veze- \ tője.-t -e | Az Ifjú Művészek Klubjának ! előadása a szoborkertben Ma délután öt órai kezdet- j tel az ifjú művészek klubja : a szoborkertben műsoros elő- : adást rendez a szentendrei : kulturális napok keretében. : (Rossz idő esetén a tanácshá- i za nagytermében.) i Én is hegyi gyerek vol- ! lám — s erre mindig büsz­i ke vagyok! A tatárjárás és j török megszállás után szinte l teljesen elnéptelenedett Szent­j endrét 1690-től újjáépítő s a \ középkori várost megalkotó ! szerbek és datmátok elsö- ! sorban ott vetették meg a ! település alapját. Az öreg ! Pallas Lexikonban (1897) így j olvasható: „A szerbek a Duna | mellett emelkedő hegyre épi- j tették házaikat, sűrű rendet- J fenségben és festői sorokban. j Az alsó, rendezettebb város- t rész újabb eredetű.” j A szentendrei „hegyi” ol- j vasók, öreg szentendreiek, J mint megtudtam, szörnyen ! fel vannak háborodva azon. ; hogy írásaimban többször \ Szamárhegynek nevezem ezt \ a kedves települést. Hogy \ honnan ered ez az elnevezés, 5 hitelesen valóban nem ál- J lapítható meg. Öreg helyben- i lakótól úgy tudom, hogy a í hegyi szőlő-, majd piszke- ^ termelő dalmátivadékok, a t mi „dalmátaink” egykoron \ az olcsóbb és igénytelenebb 5 igaerővel, a csacsifogattal J rendelkeztek. Minden háznál $ volt a kecske mellett egy i csacsi is ég a hegy legma­gasabb pontján, a Tabakos kereszt táján, állítólag egy­kor egy hatalmas, fából ké­szült szamár állott. A rá­ragadt Szamárhegy elneve­zés akkor is bántotta őket, a faszobrot elégették, s mert hegyi dalmátjaink mindig a legvallásosabb katolikusok voltak, lakótelepüket Isten­hegynek nevezték el. Ez any- nyira hivatalos megjelölés­sé vált, hogy a ma — min­den indok és magyarázat nél­kül — Iskola utcának ne­vezett utca neve 1848-ig Is­tenhegy sor volt. Még is­mertebb elnevezése volt a harmadik, az Angyalhegy. A Rab Ráby tértől a Művész­telepig vezető hosszú utca, a hegy főútvonala Angyal utca vált. Ennek túlnyomó elörésze ma Bartók Béla utca, s csak a Török kúttól a „romantikusan rendezetlen” és kissé „túlzottan vadregé- nyes” befejező szakasz maradt ma is Angyal utca. Azt is elmondták a régiek, hogy a szájhagyomány sze­rint (mindezeknek írott tör­ténelmi alapja nincsen) a két külső városrész, az úgy­nevezett Szamárhegy és a túlsó Cigány fertály mindig szégyenletesnek tartotta mind­két megnevezést, gúnynévnek érezték azt, s a Fő téren egy­kor véres verekedés folyt le, a Szamár—Cigányháború, melynek utána megállapod­tak abban, hogy ilyen neve­ket többé nem ismernek. A helyiektől tehát ez úton kérek bocsánatot, ha bántva érzik magukat, én csak azért szoktam használni ezt az el­nevezést, mért minden úti kalauz és kiadvány ezt hasz­nálja. De nem szeretnék úgy jár­ni, mint múlt vasárnap járt a városnéző turistacsoport, (Ez már történelmi tény.) A Bogdány utca és Gőzhajó utca sarkán kérdezte meg egy „bennszülöttől”: Itt me­gyünk fel a Szamárhegyre? S a bennszülött éppen hegyi volt. Helyszerető, megrög­zött lokálpatriotizmusában ügy válaszolt, ahogy nem illett: Szamár, aki olyat keres! Mert nálunk Sza­márhegy nincs! Mindenesetre nem egészen megtisztelő megjelölés, hiva­talos okmányszerű alapja nincs, tehát ne használjuk! Egészen más a másik, nem egészen csinos megjelölés, a Macskalyuk, mert az az ős­időktől egészen a mai na­pig törvényes megjelölése annak a külsőségnek. De én azt is megváltoztatnám, mert kimondani sem szere­tem, nem hogy leírni! De min még egy hegyünk, amelynek megjelölésével baj van! A nagyon közismert, s évszázadok óta bevált Temp­lomhegy helyett nem tudom miért kell minden Szent­endrére vonatkozó könyvben, tanulmányban Várdombról beszélnünk! Tudjuk, hogy ott — és sehol a városban — vár soha nem volt! A XIII. században emelt s há­romszor újjáépített templom áll ott. S a fúvószenekari ta­lálkozó plakátjai most is egy harmadik néven, Temp­lom térként jelölték meg. Magam is azt hittem, hogy a Péter Pál templom előtti térről van szó. Valamikor, sok évvel ez­előtt, Pistyur Jóskával, De- hurta Sanyival, Melaga Já­nossal, Lokász Pistával, s a többi dalmát barátommal nem a Várdombon, és nem a Templom téren, hanem a Templomhegyen jártam is­kolába! Hagyjuk hát a Vár­dombot. de vele együtt hagy­juk a Szamárhegyet is. Horváth Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom