Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

Cegléden is megvitatták a termelőszövetkezetek terve­zésének új mechanizmusát és az 1966. évi mezőgazdasági termelés célkitűzéseit. / Lapunk szerdai számában részletesen ismertettük az új tervezési módszereket, terme­lési célkitűzéseket — a járási tanácsinál megtartott értekez­let alapján. Ugyanezen célból gyűltek egybe kedden a város párt- és tanácsi vezetői a vá­rosi tanács nagytermében, s a termelőszövetkezetek elnökei­vel, főmezőgazdászaival, fő­könyvelőiről, párttitkáraival — Bódizs Antal tanácselnök­helyettes ismertetése alapján — megtárgyalták a város ter­melőszövetkezeteire háruló feladatokat az új tervezési mechanizmus szellemében. Az értekezleten részt vettek a felvásárló és egyéb termeltető vállalatok képviselői is. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEP1 JÁRÁS ES CE6ÜEP VÁROS Nomád amazon IX. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 9, CSÜTÖRTÖK Felmegyek a miniszterhez! 3 Stiff is ffifósöít a köziissétf érdeke a 1 őrös Csilláiig Tsz nagyüzemi szólótábláján Az úgyeri kisüzemi szőlő­termelésnek a napjai meg vannak számlálva. Ezen leg­feljebb azok az öregek vi­tatkoztak, akik csökönyösen ragaszkodtak a hagyományos termelési módhoz. Pontosan úgy motoszkáltak a parcel­Apák napja — Párizsban Hányszor hör­dült már fel mél­tatlankodva a fér­fiúi társaság: „Hol itt az egyenjogú­ság? Számon tart­juk az öregek napját, gyerekek napját, nők nap­ját, plusz még az anyák napját. De bennünket kutyá­ba se vesznek. Mert apák napja, ugye, semmilyen naptárban nem szerepel”. No, ezt a jogos szemre­hányást igyekez­tek egyensúlyba hozni az elmúlt vasárnap a ceg- lédberceli asszo­nyok, akik — mint megírtuk — ezút­tal az apákat ün­nepelték, igen meleg hangulat­ban. És hogy az apákról más or­szágokban is m eg ­emlékeznek, arról a barátnőm — aki nemrégen tért ha­za Franciaország­ból — igen kelle­mes „szájízzel” így emlékezik vissza: — Mi éppen „kifogtuk” az apák napját. Va­sárnapra esett a nagy nap. Szán­dékosan munka­szüneti napon rendezik ezt az asszonyok — gon­dolom azért, hogy teljes idejüket, energiájukat az ünnepség előké­születeinek szen­telhessék. Ilyen­kor hajnalban keinek, hogy ki ne „fussanak” az időből. Aztán dél­re a virággal meg­terített asztalra kerülnek a fran­cia konyha ínyenc falatai: töltött csigaház, csiga ecetben, töltött nyúl, no és a pezsgő. Az ebéd elfogyasztása után kerül sor az aján­dékozásra. Egyet­len alkalom, ami­kor csak a férfiak kapnak ajándé­kot, természete­sen ki-ki érdemei­nek megfelelően. Ez már hagyo­mány — mondták a párizsi asszo­nyok, akikkel ba­rátságot kötöt­tünk. Ránk, kevés pénzű turistákra is, ránk mosoly­gott az apák nap­jának egy kis su­gara. Férjem nagy rajongója a süteményeknek, dé hát a szigo­rúan kiszámolt frankokból ép­pen csak a leg­szükségesebb en­nivalókra futot­ta. (A párizsi ven­déglősök cseppet sem szívbajosak.) Egész napi ba­rangolás után, holtfáradtan ér­kezve a szállodá­ba, egy jókora do­boz várt ránk. S a dobozban egy hatalmas csokolá­détorta egy piciny üdvözlő kártyá­val: „Minden jót kívánunk az apák napján". A szál­loda férfi sze­mélyzete küldte férjemnek — szo­lidaritásból. így éltünk mi két napig csoko­ládétortán — a francia apák jó­voltából. És még most is azt mond­juk, mint akkor: de jó, hogy nem töltött csigaházzal leptek meg ben­nünket. Cs.-né Iákban, mint szüleik, nagy- szüleik. A fejlődést azonban nem lehet megállítani, a jövő a nagyüzemé, amely a nagyobb termelési lehetősé­gek mellett a dolgozó em bér részére emberségesebb munkakörülményeket bizto­sít. A termelőszövetkezet az idei esztendőre harminc hold nagyüzemi szőlő te­lepítését tervezte. A legnagyobb nehézséget az emberek merevsége, mara- disága okozta, akik szenve­délyesen ragaszkodtak a kis­üzemhez. Volt olyan, aiki egyetlen almafáért kötötte magát és kézzel-lábbal tilta­kozott a nagyüzemi telepítés ellen. Vitatkozások, csalá­don belüli veszekedések nyugtalanították az üzem­egység életét. Akadt olyan termelőszövetkezeti tag. aki a megyéig, a minisztériumig felment, vélt igazát keresve. Két hónapi huzavona után sikerült közmeg­elégedésre megoldani a problémát. Megkezdődhe­tett a telepítés előkészí­tése. — Szerves és szervetlen trágyával leterítettük a har­minc holdat — mondotta Bódizs Antal, az üzemegy­ség agronómusa. — A Gépjaví­tó Vállalat három gépe ja­vában végezte a forgatást, A TRAKTOROS BRAVÚRJA IPtlI .. Tóth István felvétele Járási ankét az agrárértelmiség szerepéről amiikor még mindig nem ér­kezett meg a szaporító­anyag. Az a dunántúli ter­melőszövetkezet, ahonnan a gyökeres vesszőt vártuk nem tudott szállítani és szinte az utolsó órában kaptunk a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetből száz- húszezer vesszőt, tegyük hozzá, nem éppen első ren­dű minőségben. — Az új telepítésű sző­lőben már harminc cen­timéteres hajtásokkal büszkélkedhetünk. Ma már a fél év előtti el­lenkezők is más szemmel nézik és helyeslőén bó­lintanak. — Az elsőéves ápolási mun­ka rendben folyik. . Gondosan gyomtalanítunk, a nyár fo­lyamán ötször permeteztünk, a fedést fogatokkal végezzük el. — Az ápolási munkát tag­jaink munkaegység részese­désért végzik. Általában ti­zenöten vettek részt a sorkö­zi gyomtalanításban, négyen permeteztek. — A permetezésért 0,8 mun­kaegységet számoltunk el hol­danként, a sorközi bomlásért másfél munkaegység jár és a gondosan elvégzett átcsirké- zésért két és fél munkaegy­séget kaptak a munkában részt vevők, — mondotta be­fejezésül Bódizs Antal. A CEGLÉDI PIACON Paradicsom: Mi az, már magát viszik is? Paprika: Na hallja! Nem vagyok én olyan ütődőtt, mint maga. (Lencsés rajza) Kedden délelőtt — a Haza­fias Népfront járási bizottsá­ga rendezésében — meghívott termelőszövetkezeti elnökök, mezőgazdászok és főkönyve­lők ankéton foglalkoztak az agrárértelmiség problémáival. A megyei pártbizottság, a népfront megyei bizottsága képviselőinek jelenlétében megtartott ankéton minden meghívott mezőgazdasági szakember nyíltan és őszintén elmondotta mindazokat a ne­hézségeket, problémákat, me­lyek ma még gátolják, hogy az agrárértelmiség betöltse hivatását a falu életének át­alakításában, az egységes pa­raszti osztály kialakításában. Megvitatták az agrárértelmi­ség továbbképzése, a fiatal szakemberek gyakorlati fog­lalkoztatása, valamint a szak­munkás- és mezőgazdasági tanulóképzés nehézségeit is. A problémák őszinte feltá­rása nemcsak a megyei veze­tőknek nyújtott igen hasznos tanulságokat, hanem — egy­más nehézségeinek megisme­résén keresztül — a megjelent szakemberek is sokait tanul­tak belőle. Szabálysértők szezonja A városi tanács szabálysér­tési előadójának íróasztala tele van jegyzőkönyvekkel, határozatokkal, foganatosítási eljárásokkal. Belelapozva, az az érzése az embernek, hogy a szabálysértések eljárójánál „szezon” van. Az egyik jegy­zőkönyv a dinnyeszezont tük­rözi. Szrapkó László ceglédi la­kos a Kecskéscsárdai Állami Gazdaság dinnyeföldjéről öt dinnyét szemelt ki magának. Hozáértő ember lévén — a magra termesztett dinnyét vá­lasztotta — azonban mester­kedésében megzavarták. De ez nem mentesítette a büntetés alól. A meg sem kóstolt diny- nyékért 250 forint bírságot £i- zeftett. Nem járt jobban Makula Péter és Raffai Erzsébet sem, akik az est beálltával indul­tak körútjukra. A portyázó rendőrök motorkerékpárjá­nak reflektora világított rá­juk, amikor éppen a Csemői Állami Gazdaság tulajdonát képező árpát cipelték, fehér lepedőbe burkolva. A könnyű zsákmány nehéz terhét cipe- lőket 300—300 forintra büntet­ték. Nagy Józsefné Cegléd, XII. 116. szám alatti lakos a házi­asszonyokat akarta megkáro­sítani. Tejet árult a piacon, de milyen tejet? Egy liter tej­be 21,5 százalék vizet kevert: | „Huszonöt jó torkú dalos férfi vár ott” köztetszést úgy felfokozta, hogy az éljenzésben és taps­viharban tört ki". Tudjuk azt is, hogy ez a dalkar a turini százas kül­döttség 1879. január 24-i ülé­sén, a beszédek előtt és után, „megzendítette magyaros da­rabjait". Ismét máskor, úgy tavasz idején, a szegedi nagy árvíz károsultjai javára hang­versenyt adott, amelynek jö­vedelmét, 34 forint 35 kraj- czárt, valamint a felülfizeté- seket, eljuttatta a károsultak részére. Énekelt a dalkar pa­pi jubileum alkalmával és nagyőbb sikere volt, amint a mozsárdurrogatásnak. Este fáklyás felvonulás alkalmával is a dalárda szereplése volt a helyi szenzáció. Júliusban a Richl-kertben, az egykori für­dő népszerű sétakertjében, tartott dalestélyt. A helyi lap riportere is beszámolt erről az eseményről: „Őszintén meg kell vallanom, hogy a dalok általános tetszésben részesül­tek, s különösen a népdalok nagy hatást idéztek elő. A sza­batos, összevágó előadás di­cséretére válik a karmester úrnak, mint a dalárdista uraknak. Ha ilyen marad a dalárda, mindenesetre csak díszére és élvezetére fog vál­ni a városunknak”. A sikeren felbuzdulva a szomszédos Tá- piószelére is átrándult a dal­kar. Sok szereplése mellett tu­dunk arról is, hogy 1883 de­cemberében a híres 48-as tá­bornok, Földváry Károly te­metése alkalmával, a háznál is és a Kálvária temetőben is énekeltek. A dalárda egy híradás sze­rint „hosszabb idő óta”, a je­lenlegi Földváry iskola eme­leti nagytermében tartotta próbáit. Nagy baj szakadt azonban a kis együttesre 1879 tavaszán, amikor az egyház a városban kataszteri felmérése­ket végző mérnököknek adta ki a termet. Az eset hírlapi polémiát is kiváltott. A refor­mátus egyház gondnoka nyi­latkozatában azt állította, hogy azért nem látja szívesen a dalárdát az iskola nagytermé­ben, „mert a padló tönkre volt téve, szemét, pipákból ki­vert dohány, eldobott szivar­csonkok s más szobarútító dolgok heverlek ott szana­szét”. Persze, ezeken a próbákon a dalegylet tagjai nem jelen­tek meg mindig teljes szám­ban. 1883 augusztusában egy meghirdetett dalestély elma­radt ezért, mert „a dalárda tisztelt tagjai rettenetesen negligálták a leckeórákat”. Pár hónap múlva ismét hang­versenyt akart adni a dalárda. Ekkor már a hírt bejelentő lap óvatosan megjegyezte, hogy a dalestélyt csak abban az esetben tartják meg, ha sikerül a működő tagokat ösz- szeboronálni. „Szegény dalár­da, (írta a lap) mióta zászló­ját felszentelték, amely tény által igazi dalárdává vált, ép­pen azóta lett fennállása két­ségessé. Csodálatos, hogy a tisztelt tagok nem bírnak any- nyi jóakarattal, hogy ezen legszebb intézményünket kel­lőiképpen gondozzák.” Fennmaradt az 1883. no­vember 10-i dalestélyre szóló verses meghívó szövege is, mellyel a közönséget invitál­ták a Népkörbe: „Huszonöt jó torkú dalos férfi vár ott, — Hogy rád ne virradjon, vidd magaddal párod. — Ha talán még nin­csen, nézz körül és keress: — Más se kell hozzá, mint ál­lás... meg. hogy szeress ... — Mi az: negyven krajcár? ha kölcsön is veszed, — Lesz ér­te zene, dal, művészi élvezet. — És ha a pénzedet tisztára elköltőd: — Úgy már advent előtt kezdheted a böjtöt..." A dalárda végül is 1884 ja­nuár első napjaiban újra ala­kult. Jelmondata ez volt: „Ahol dal zeng, bátran tele­pedj meg. Gonosz emberek nem énekelnek”. Befejezésül pedig e helyen is hadd örökítsük meg azok­nak a neveit, akik e szép gon­dolat diadaláért küzdöttek. A dalkar elnöke Nagy Jó­zsef, igazgatója Bíró Lajos, pénztárnoka Tóth István, jegyzője Dávid Ferenc volt. Választmányi tagok: Udvarát Károly, Várnái Dávid, Piros József, B. Molnár János, Vá- róczi László, Czikora Károly, Nyújtó Pál, Kiss Béla, Ele- fánti József, Mészáros János, Némedi György, Bíró Károly; számvizsgáló tagjai: Deli K., Kádas M., Ungvári L. — tisz­teletbeli tagok pedig Ruber K., Bartai Ede, idős Ábrányi Kornél és Simonffy Kálmán voltak. Az ülésről felvett jegyző­könyv megemlékezik arról is, hogy a dalárda új tagoklcai bővült, akik a régiekkel szö­vetkezve ügyszeretettel és buzgósággal az egyletet — mint írták — virágzóvá te­hetik. Sz. I. A Ceglédi Vasutas Dalkar nemrégiben szép sikert ért el az esztergomi dalosverse­nyen. Ennek kapcsán hadd emlékezzünk meg a ceglédi dalkultúra kialakulásának kezdeteiről. Kellően nem igazolt ada­tok szerint Simonffy Kálmán, a múlt században élő híres dalszerző, ceglédi főjegyző, a szabadságharc leverését kö­vető időszakban az első „dal­egyesületet” alapította meg városunkban. Ez a tény így él a köztudatban, s így ol­vasható a lexikonokban is. Ha ezt az adatot Simonffy- ra nézve elfogadjuk, akkor az­zal dicsekedhetünk, hogy már száz évvel ezelőtt működött Cegléden szervezett, több szó­lama énekkar. Sajnos, hitelt ; érdemlő írásos feljegyzéseket í a ceglédi dalegyletről csak i 1878 végétől kezdve találunk. i Az első ilyen feljegyzés arról \ ad hírt, hogy ez a férfikar ; 1878 szilveszter estéjén a ; Népkörben szerepelt. Már a \ nyitány éneklésével sikert \ aratott, s később, amikor egy, \ a nép ajkán is élő dalt adott ! elő, a közönség körében „a Egymaga — elektronikus berendezések nélkül — való­sította meg a vezető nélküli szántást, amiről nemrégiben hírt adtak az újságok. Steák János, a csemői Rákó­czi Termelőszövetkezet trakto­rosa nagyon szerény ember. Harapófogóval sem lehet belő­le egy-egy mondatot kihúzni, ha mindennapi munkájáról, eredményeiről van szó. Amit ^ csinál, az kötelesség, s arról ^ minek beszélni. Pedig az utóbbi időben is ^ akadt egy érdekes rekord, S meg egy figyelemre méltó bra- S vúr, ami Steák János munká- § iát dicséri. Jakubetz István telepítés-& vezető meséli a traktoros he-fc lyett: a termelőszövetkezet^ százhúsz holdas nagyüzemi ^ szőlőtelepítésén az utóbbi hó- ^ napokban annyira nedves volt ^ a talaj, hogy a gépek mozgása ^ teljesen lehetetlenné vált. En- ^ nek következtében a gyomok § alaposan megnőttek. Akadt né- ^ hol még méteres dudva is. ^ Steák János vállalta a nehéz és sürgős munkát és egy hét| alatt erőgépével megtisztítottad a gyomoktól a telepítést. — Hát amikor három trak torral szántott egyszerre? —| szól közbe valaki. Ez a történet pedig arról | 'szól, hogy a termelőszövetke-d zet három erőgépe szántott ^ ugyanazon a táblán. Egymás d mögött haladtak a gépek. Két^ erőgépvezetőnek halaszthatat-1 lan dolga akadt. Steák János $ nem jött zavarba. Egy egész^ táblahosszán egyedül irányí-\ tóttá a jól beállított masina-^ kát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom