Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
I960. SZEPTEMBER 9, CSÜTÖRTÖK KST ti tí, K^Círlap Az előző évhez viszonyítva tíz százalékkal több mezőgazdasági szakmunkásjelölt kezdett tanulni az idén. Hogy sikerült ezt elérni? — Megváltoztattuk a pályaválasztási tanácsadás módszerét — mondja dr. Takács Éva, a megyei tanács munkaügyi osztályának előadója. — Miben különbözik a jelenlegi tanácsadás a régitől? — Mint régen, most is írunk azoknak a szülőknek, akiknek nem helyezték el a gyermekét. Akik nem válaszolnak, azokat behívjuk a járási székhelyre, személyesen beszélgetünk velük. így sikerült elérni, hogy a tanulók közül 50 százalék a mezőgazdasági szakmunkás pályát választotta. Javasoltuk az Országos Pályaválasztási Tanácsadónak, hogy tartsanak előzetes megbeszéléseket az év elején az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulóival. Még azt is szeretnénk elérni, hogy különböző üzemek, gyárak tájékoztassák osztályunkat az elhelyezkedési lehetőségekről. Az új módszerrel máris jobb eredmények születtek — most már csak az elhelyezkedést biztosító szervek körültekintőbb intézkedésére és a szülők nagyobb felelősségtudatára • van szükség J. Bővül a gödöllői kórház A gödöllői járási kórház a jelentkező betegeket csak pótágyak felállításával tudja felvenni, saját területén kívül ugyanis ellátja az aszódi járás nőgyógyászati betegeit is. A nagy zsúfoltságot csak úgy lehetne építkezés nélkül enyhíteni, ha a kórház hátsó részében levő — annak idején egyéb megoldás ínányáhan kialakított — főorvosi szolgálati lakás felszabadulna. Erre most kínálkozott alkalom, egy négyszobás családi ház megvásárlásával. Mindentudó manipulátor Önjáró paradicsom — Billentőtől láncos pályáig Szortírozó gyorsvonat Amit látunk, már szinte a jövő század. Pedig viszonylag egyszerű téma: hogyan teszik útra késszé a földek friss termését, mosolygó piros paradicsomát, haragoszöld paprikáját. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársa, Varga Imre ismertet meg azA meglevővel - jobban Az üzemi vezetőknek sok a gondja, a termelés bonyolultsága sokféle feladatot ad, s a sokféleség egyben az akadályok, a lehetséges buktatók sokféleségét is jelenti. A gondok egyik állandója: az anyagellátás egyenetlensége, s következménye, a kapkodás, a hajrá, majd a gépállás. Mivel állandó gondf sokszor esik szó róla, s sokfelé. A tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban az elosztással van baj, s nem azzal, hogy bizonyos anyagféleségekből kevés van. Ez utóbbi is gond, s megoldása sem könnyű, ugyanakkor az előző esetben arról van szó, hogy a meglevővel gazdálkodunk rosszul, itt tehát a megoldás sem . nehéz, csak. annyi .keit hozzá, hogy végre megtanuljunk szervezni, gyorsan és rugalmasan irányítani, raktártól a munkahelyig. Az üzemen belüli anyag- gazdálkodás ma már javult, s örvendetes, hogy a Központi Bizottság december 10-i határozata nyomán igen sok üzemben, így például a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál Cegléden, az Egyesült Izzó váci Tv Alkatrész- és Képcsőgyárában, az elkészített intézkedési tervek nagy súlyt fektettek az anyaggazdálkodás megszigorítására, az e területen végrehajtandó ésszerűsítésekre, illetve a bizonylati fegyelem megszilárdítására. Sajnos, e javulást nem észlelhetjük az iparágon belüli, s az iparágak közötti anyaggazdálkodásban, illetve a különböző anyagkeretek meghatározásában. Ezért történhet meg, hogy például jelentős export- szállítások időbeni teljesítését filléres értékű apró izzólámpák hiánya akadályozta x meg, ezért igényel jelentős energiát mesterségesen hiánycikké tett áruk beszerzése. Hiánycikkeink nagy része — s most nem a közfogyasztási cikkekre gondolunk — ugyanis nem hiánycikk, csak éppen egyik helyen egy darab sincsen, másutt pedig százezerszámra hever. Egyik gépipari üzemünk anyagellátási osztályának vezetője elmondotta, hogy hozzávetőleg tizenkétezer különféle anyaggal van dolguk, s megkérdezte, létezik-e olyan, hogy a tizenkétezerből valamelyik ne hiányozzon? Ha pedig csak öt vagy tíz hiányzik, máris akadozik a munka, a műhelyekben dühöngenek, szidják az anyagosokat, holott: mit tehetnek ők róla? Szülni mi sem tudunk — ezt válaszoljuk, mondta az osztályvezető, s ebben igaza van. Néhány gondjukon úgy igyekeztek enyhíteni, — s ez amennyire az ő bűnük, any- nyira az egyenetlen elosztás következménye is — hogy bizonyos anyagokból másfél-két évre való mennyiséget halmoztak fel, azzal, hogy erről lement a gondunk. Természetesen növekszik a gyár anyagkészlete, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a termelés gazdaságossági mutatóit. Ugyanakkor most ők azok, akik azt cselekszik, amiért másokat eddig elítéltek: halmoznak, s ezzel másokat állítanak lehetetlen helyzet elé, a felvásárolt anyag másutt hiányzik majd. Az ilyen és ehhez hasonló példákat mindenki ismeri, aki csak átlépi az üzemek kapuját; általánosak s éppen ezért sürgős megoldást igényelnek. A korszerűség, sajnos, legkevésbé az anyagellátásban hódított tért. Ritka, mint a fehér holló, a kellően gépesített, s ezért a feladatokat gyorsan megoldó nagykereskedelmi, ’illetve Központi anyagellátási centrum, s már maga az, hogy kiderüljön, melyik anyagféleségből mennyi van, félórákat, nemegyszer órákat igényel. Ennek következménye, hogy a vállalatok anyag- beszerzői — természetesen itt kivételt képeznek az úgynevezett kötött gazdálkodásba tartozó anyagok — igen sokszor „amit találok, azt viszek” alapon vásárolnak, s érthető, ha a gyárban, a vállalatnál megáll a munka, mert ott már nem termelhetnek amihez van anyag, azt gyártjuk alapon, A rend megteremtéséhez az első lépés a központi anyagnyilvántartás gyáron belüli megteremtése, illetve — mivel nagyjában mindenütt létezik ez, csak éppen pontatlan — annak olyan átalakítása, hogy perceken belül világos képet kapjanak az illetékes vezetők, hol szűkebb s hol biztonságos az anyagtartalék. A másik, s ennél semmivel sem lényegtelenebb kérdés, hogy az anyagügyekkel valóban hozzáértő emberek foglalkozzanak, mert sajnos, igen sok helyen a minimális képzettséggel sem rendelkező anyagbeszerzők dolgoznak, olyanok, akik más beosztásban nem feleltek meg, hát — idehelyezték őket. A második lépés azonban valóban az, hogy a gyárak, vállalatok irányító szervei, tehát anyaggazdálkodásának első számú ellenőrei és segítői is előbbre jussanak, illetve az iparágak közötti jobb együttműködés — sőt, nem egy esetben a ma még hiányzó együttműködés — megteremtésével egyenletessé tegyék a termelés igen fontos alaptényezőjét, az anyagellátást. Ehhez nem elég várni, hogy bizonyos kérdésekben országos hatáskörű szervek döntsenek, hanem a maguk területén meg kell keresni, a meglévővel hogyan gazdálkodhatnak jobban, kielégítve a hozzájuk tartozó gyárak, vállalatok igényeit. Az első lépés, az üzemen belüli helyzet megváltoztatása, ha nem Is teljes és lezárt folyamatként, de megtörtént. Most már a második lépéshez kell keresni a sikert biztosító lehetőségeket. Mészáros Ottó zal a mindentudó manipulátorral, amely ezt a látszólag egyszerű feladatsort jelesen elvégzi. — Nagykőrösön vizsgázott az egyik, Tökölön dolgozik a másik gépsorunk. íme a menetrendje: teherautón érkezik s az abból kirakott ládaárut billentőszerkezet borítja ki. A surran tón át a selejtező felé rohan a paradicsom, amely ettől a perctől kezdve a végállomásig önjáró. Először kipotyog, ami méreten aluli — aprócska. — Újabb állomás? — Minőségi válogatás. Hengersoron, önmaga körül forogva halad előre a termés. A rosszát kiemelik. Ezután nagyság szerint szortíroz a manipulátor. — Következik a végállomás? — Szállítópályákon a különböző méretű áru a'csomagolóasztalra fut. Onnan darabonként sorolva, vagy ömlesztve kerül ládába. A láncos pályán teszi meg az utolsó métereket: a tele ládák ezen utaznak a továbbszállító teherautóig. Ezzel célhoz is vitt a szortírozó gyorsvonat, amely - harmincnegyven méter hosszú gépszerelvényből áll. — Mikor állították munkád ba? — Már korábban kísérleteztünk, de akkor még megsértette a friss árut. — Idei tapasztalatok? — A paradicsomnál meglepően jók. Nemsokára három nagy és 30 kicsi almasor kezd válogató munkához — sok emberkezet helyettesítve. Ha itt is rendben lesz minden, jövőre nagyobb gépegységek gyorsítják — mindenekelőtt az exportra szánt termék szortírozását és előkészítését a kiviteLre. t. A deremberi párthatározat szellemében: Növelik a , csökkentik az önköltséget a ceglédi Dózsa Népe Tsz-ben — Nem is tudom, mi lenne velünk, ha a Központi Bizottság decemberi határozatát követően nem összegezzük a tennivalókat, s nem a határozat szellemében dolgozunk. Radosza Miklós, a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezet elnöke mondotta ezt, amikor a közös gazdaság eredményei iránt érdeklődtünk. A sok esztendős tapasztalattal rendelkező elnök fejből sorolja a gazdaságot ért károk ősz- szegét. — A száj- és körömfájás négyszáznyolcvanezer forintunkat vitte el, a talajvíz ötszázezer forintot. Számokban ki sem lehet azonban fejezni, milyen nehézségeket okozott az időjárás. Ez év januárjában még senki nem gondolt a szövetkezetben arra, hogy tengernyi nehézséggel kell megküzdeniük, mégis a Központi Bizottság decemberi határozatának szellemében egész évre szóló intézkedési tervet készítettek. A szakemberek segítségével számbavették az eddig kihasználatlan lehetőségeket. „Végigmentek” a gazdaságnak szinte minden területén. Pontokba foglalták, mit kell tenni a termelés növelése és a takarékos gazdálkodás érdekében. Az alapos, elemző munka után maguk a szövetkezeti vezetők is elcsodálkoztak azon, hogy milyen sok lehetőségük van az eredmények növelésére. Amikor Összegezték a számadatokat, mintegy kétmillió forinttal szándékoztak növelni a szövetkezet bevételét az 1965- ös esztendőben. A kétmillió forint így oszlik meg: 1 262 110 forint a többlettermésből, a takarékosságból pedig 714 ezer forint. A termelőszövetkezet kommunistái taggyűlésen vitatták meg a vezetőség javaslatát, majd a közgyűlés jóváhagyta. A tagság egységesen támogatta a vezetőséget. Annál is inkább dicsérendő a szövetkezet tagságának elhatározása, mert az intézkedési terv jó néhány „megszorítást” is tartalmaz. Több és jobb munkát kívánt a növénytermesztőktől, állat- tenyésztőktől, traktorosoktól egyaránt. Szívesen vállalta a tagság a terv végrehajtásából származó nagyobb erőfeszítéseket, mert a szövetkezet vezétől meggyőzően bizonyították, hogy ez elsősorban a tagság érdekeit szolgálja. Érdemes néhány példát kiragadni a sok közül, hogy milyen „rejtett" tartalékokat szándékoztak feltárni. A termelés növelése érdekében, minden növényre termelési technológiát dolgoztak ki. A tervben 200 hold vegyszeres gyomirtást irányoztak elő, de a területek felülvizsgálása után ezt négyszázhatvan holdra emelték. A kertészetben 40 százalékkal növelték a primőráruk arányát. Kidolgozták az öntözőgépek üzemtervét, a traktorosok megkapták gépük normálhold és műszaknorma- tervét, az üzemanyagnormákat. A takarékosabb gazdálkodást célozta a takarmányok gondosabb felhasználása. Sokáig lehetne sorolni az intézkedési tervben foglaltakat, amelyeknek mindegyike ki- sebb-nagyobb mértékben hozzájárult a termelés növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez. A városi pártbizottság — látva ennek hasznosságát —, sokszorosította azt és megküldte a többi szövetkezetnek, hogy segítséget nyújtson a Központi Bizottság decemberi határozatának helyes feldolgozására. Az esztendőnek nincs még vége, de a vezetőség tisztán akarta látni, hogy mit hozott a konyhára az intézkedési terv, milyen eredményekkel számolhatnak az év végén. Augusztus közepén összegezték a gazdálkodás eredményeit. — A tavalyi terméseredményeiket véve alapul, egymillió hetvenegyezer forinttal növeljük az idén a termelési értéket. Takarékossági intézkedéseink négyszázhuszon- háromezer forintot eredményeztek. Sajnos a gazdálkodás egyes területein nem sikerült elképzeléseinket megvalósítani — tájékoztat bennünket Radosza Miklós az eddigi tapasztalatokról. Mélyebben vizsgálva a szövetkezet gazdálkodását, azt állapíthatjuk meg, hogy a többlettermelés értéke körülbelül annyi, mint a száj- és körömfájás, valamint a talajvízkár összege. Ha figyelembe vesszük, hogy ez csaknem egymillió forint, máris szembetűnik, hogy mennyire hasznos volt év elején számba venni a termelés növelésének és a takarékosságnak a lehetőségeit. Búzából tavaly 10 mázsát takarítottak be holdankint, az idei tervük 11.6 mázsát irányzott elő, az intézkedési tervben azonban 12 mázsát vállaltak. Hetven Személyes kapcsolat a szülőkkel — Együttműködés az üzemekkel Új módszer a pályaválasztási tanácsadásban / Bál, színház, akadémia mely Ilona és Pataki Ferenc lép a közönség elé. Megkezdődött az új népművelési évad a Csepel Autógyár művelődési otthonában is. Az évadot a szombaton megrendezett Rózsa- bál nyitotta meg. . Ezen a szombaton, szeptember 11-én este hét órakor itt, a művelődési házban kerül 'sor a Madách Színház évadnyitó előadására. Molnár Ferenc: Olympia című háromfelvo- násos vígjátékát mutatják be Lengyel György rendezésében. Néhány név a szereplők közül: Greguss Zoltán, Simor Erzsi, Psota Irén, Kiss Manyi, Márkus . László, Garas Dezső. A már hagyományos szüreti bált az idén szeptember j 18-án, szombaton este ren- i dezik. Két nappal később, í szeptember 20-án kezdi meg ] működését a munkásakadé- \ mia. Egy hét alatt két tör- ] ténelmi, egy műszaki, köz- i gazdasági és sportelőadásra j kerül sor. A hónap programját a szép- i tember 25-én műsorra kerülő j Amerikából jöttem című vi-! dám. zenés esztrádműsor zár-; ja, amelynek keretében Bi- \ licsi Tivadar, Murányi Lili, | dr. Petényi Sándor, Cser-,1 A I líi ' L J > • Rövidesen magyarul beszéli I nrn híMflíÜí) változatban láthatjuk a mo „luki cö uaiiuaja zikban a fenti eímú üj len. gyei filmet, amelynek most egyik jelenetét mutatjuk be hold búzájukat elöntötte a víz, s ennek ellenére — ha ezt a területet is számítjuk — 13.3 mázsás átlagtermést értek el. Őszi árpából a többlettermés értéke 160 ezer forint. A tervezettnél lényegesen nagyobb termésre számíthatnak kukoricából és cukorrépából is- Az állattenyésztésben sokáig kétséges volt, hogy elérik-e a tervezett bevételt. Nos. az állattenyésztők bizonyítottak. Annak ellenére, hogy a télen leromlott az állatállomány, „hozzák” a tervet. A fokozott takarékosság 423 ezer forintos eredménnyel járt A növényvédőszerek észszerű felhasználásával 127 ezer forintot takarítottak meg, az üzemanyagok fel- használásánál 138 ezer forintot. A megtakarított ősz- szegekkel szemben áll azonban a többletfelhasználás. Ennek összege 622 522 forint. Erre is gondolt a szövetkezet elnöke, amikor azt mondotta, hogy egyes területen nem sikerült az elképzeléseket megvalósítani. A többlet- kiadásoknál, különösen a gép- alkatrészekre fordított ösz- szeg rendkívül nagy. A 215 000 forintos túllépést még a rendkívüli időjárás okozta nagyobb alkatrészigény sem indokolja. A túllépés többi tétele mind olyan, amely miatt nem szabad elmarasztalni a vezetőséget és a tagságot. Az elköltött pénz ugyanis, még ebben az évben kamatozik. Mintegy 250 ezer forinttal többet fordítottak a tervezettnél műtrágya vásárlásra, több mint 50 ezer forintba került az a 180 süldő, amelyet azzal a" “céllal vásároltak, hogy még az'idén meghizlalják. Huszonhétezer forintért 10 000 naposcsibét vettelk ugyancsak azért, hogy még az idén értékesítsék. Ez utóbbi három tétel, illetve az ezekből összetevődő többletkiadás megtérül, sőt hasznot is hoz a szövetkezetnek. A többlettermés, illetve ennek értéke, a száj- és körömfájás, valamint a talajvíz okozta kár összege körülbelül azonos. Javítja a mérleget a megtakarított, több mint négyszázezer forint. Igen, az eddigiekből arra lehet következtetni, hogy nincs nagyobb baj. De nem említettünk még egy igen jelentős „tételt”, amely nagy teherként nehezedik a szövetkezetre. Nyolcezer munkaegységgel használtak fel többet a tervezettnél. Munka- egységenkint 37 forinttal számolva, ez 400 ezer forint. Az ősziek betakarításánál, a talajelőkészítésnél, valamint a vetéseknél további túllépésre lehet számítani. A nyolcezer munkaegység egy részét a száj- és körömfájás számlájára kell írni. Az éjjel-nappali ügyelet, a különböző védekezési munkák, mind szaporították a munkaegységet. Az időjárás is keresztülhúzta a számításokat, s a tervezettnél több munkaegységet ‘ írtak jóvá. Többször előfordult, hogy újra kellett egy-egy munkát elvégezni, vagy több embert beállítani. Bárhogyan történt is, a következményekkel számolni kell, s a szövetkezet vezetősége számol is. Lépten nyomon hangsúlyozzák, hogy az év hátralevő részében nem szabad „lazítani”. Továbbra is az eddigi lendülettel kell dolgozni, s végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket az év elején elhatároztak. A ceglédi Dózsa Népe Tsz- ben szerzett tapasztalatainkat azzal összegezhetjük, amivel a tsz elnöke kezdte: nagy bajba került volna a közös gazdaság, ha a Központi Bizottság útmutatásait figyelmen kívül hagyják. Így azonban a rendkívüli nehézségek sem ingatták meg a sziirete- lőket. Mihók Sándor
