Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

• • Ünnepélyes fogadalcmtétel Kitüntették a kiváló önkéntes tűzoltókat Vasárnap délelőtt a vá­rosi tanács dísztermében ün­nepélyes közgyűlésen foga­dalmat tettek a szentend­rei önkéntes tűzoltótestület tagjai. Az ünnepélyt a Belügymi­nisztérium központi tűzoltó- fúvószenekara a Himnusz hangjaival nyitotta meg. A közgyűlésen Bánhegyi Sán­dor önkéntes tűzoltó száza­dos tartott beszámolót. Is­mertette az önkéntes testü­let megalakulásának körül­ményeit, eddigi munkássá­gát. Többek között elmon­dotta, hogy a négy éve megalakult testület eddigi munká­jával méltán aratott el­ismerést, és váltott ki közmegelégedést város­szerte. Kérte a párt, a tanács és a tömegszervezetek képviselőit, hogy továbbra is támogas­sák az önkéntes tűzoltók ál­dozatos munkáját. A beszámoló után Sziráki Ferenc tanácselnök üdvözöl­te a megjelenteket az MSZMP városi bizottsága, valamint a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében. Hangsú­lyozta, hogy a testület áldo­zatkész munkája minden idő­ben nagy elismerést keltett. Különösen az árvízvéde­lem idején végeztek ki­magasló munkát tűzol­tóink. Ezután került sor az ün­nepélyes fogadalomtételre, majd az előléptetések ki­hirdetése, illetve az ezzel kapcsolatos okmányok át­adása következett. Ezt követően Lékó László tűzoltó . alezredes köszöntöt­te az Országos Tűzoltó Pa­rancsnokság nevében a fo­gadalmat tett tűzoltókat, majd átadta az árvízvédelem alkalmával — és az ed­dig végzett kiváló mun­kájáért — Bata János önkéntes tűzoltó alhad­nagynak a Belügyminisz­térium kitüntetését és a vele járó pénzjutalmat. A Pest megyei Tanács ki­váló munkájukért Bánhegyi János és Szater Gyula ön­kéntes tűzoltó századosokat részesítette pénzjutalomban. Ugyancsak a Pest megyei Tanács pénzjutalomban ré­szesítette Zsigmondi Sándor, Stiegler Nándor és Sátor Ferenc önkéntes tűzoltótestü­leti tagokat is. Az ünnepi közgyűlés után a zenekar a főtéren nagy si­kerű hangversenyt adott. Hetven év a manézsban Csárda, finom falatokkal Tizennyolcadikén nyílt meg. Az első napon több mint négyszáz vendéget szolgáltak ki. S azóta is nap mint nap sok a vendég. Jobb napokon tizenöt-tizenhatezer forint a bevétel. Van palacsinta is. Valódi Határcsárda. Mindezt Knódel Márton üzletvezető mondja el. Meg azt is, hogy eddig csak dicséret van a panaszkönyvben. Tudom-e, mi­lyen nagy eredmény ez? A külföldiek el vannak ragadtatva. A magyaros étteremtől. Meg a magyaros ételektől. Jók a bo­rok és sok van belőlük. Kiváló minőség, kielégítő mennyiség, örülnek, mert felfedezte őket az IBUSZ. S mert vasárnap az Autóklub hoz ide kilencven osztrák vendéget. Nem lesz köny- nyű. Főként szép időben, amikor a napi vendég is sok. De mennie kell. Mert jó hírét akarják kelteni az étteremnek. No, meg mert ebből élnek. Fejlődni szeretnének. Tovább. A mondottakból ítélve, jó irányban. Magyaros ételeket, speciális étlapot szeretnének. Birkahúsból készült ételeket. De honnan vegyék a birkát? Ezen törik a fejüket. (A tsz-eknek vannak birkáik. Nem el­adók?) Szép ez az újjá varázsolt étterem. Színvonalas. Maradjon is az. Az ott dolgozókon ez nem fog múlni. A vendégeken sem. Talán még a hivatalok is segíteni fogják. S reméljük, ez az utóbbi nemcsak vágyálom .. I (b.) A városi kórus az esztergomi dalostalálkozón Városunk kórusa országos dalostalálkozón vett részt, augusztus utolsó vasárnapján, Esztergomban, Kovács Lajos karnagy vezetésével. A városi kórust először érte az a megtiszteltetés, hogy or­szágos dalostalálkozóra hív­ták meg és így az ország leg­jobb énekkaraival együtt, egy műsorban szerepelt. Nagyszerűen sikerült maga a kirándulás is; ünnepi él­mény a harminc kórus közös éneklésében való részvétel — melyet a televízió is közvetí­tett. De megállta a helyét énekkarunk a hangverseny­dobogón is, ahol a zsűri legtel­jesebb elismerését érdemelte ki. Erre az alkalomra elkészült az énekkar női tagjainak egyenruhája is és végre külső megjelenésében is szépen mu­tatott az együttes. Kórusunk ünnepi külsőben október harmadikén a szent­endrei kulturális napok kere­tében rendezendő hangverse­nyen fog bemutatkozni a vá­ros közönsége előtt. (énekes) JÓZSEF ATTILA VÁROS? azt a nagyon csúnya, kopott, elmosódott és ízléstelen, sőt értelemzavaró táblát. Azt a minden derűt és színt nélkülö­ző, komor, sötét hangulatú, már alig olvasható, vagy tíz éve odabiggyesztett táblát, amelynek két sorában ez ol­vasható: — felül — József At­tila Városi, — alul — Kultúr­otthon. Ez a felirat nyilván úgy is értelmezhető, mintha a kultu­rális intézmény valamiféle Jó­zsef Attila városban lenne, pe­dig itt van Szentendrén. Arról nem is beszélve, hogy az in­tézmény neve sem ez, hanem művelődési otthon. I OLVASÓINK PANASZOLJÁK A „bűvös" ablak Levélben panaszolja B. M. szentendrei olvasónk az aláb­biakat: „Szeptember 1-én reggel a 8.20-as vonattal szeret­tem volna Pestre utazni, de mivel az indulás előtt tíz perccel érkeztem, már nem utazhattam, csak a következő vonattal. Az tör­tént ugyanis, hogy az át­alakított jegypénztárnál olyan sokan álltak, hogy tíz perc alatt nem került rám a sor. Még javában sorban álltam és egyik sze­mem az ablakon, másik a vonaton, amikor megjelent a forgalmista és bement a pénztárba. Ekkor felléle­geztem, hogy utazom, mert kinyitják a „másik” abla­kot. Sajnos, nem ez tör­tént! Kis idő múlva ismét megjelent a forgalmista és megnyugtatóan közölte, akinek érvényes MÁVA­UT jegye van, szálljon fel. Aztán elindíttatta a vona­tat. Tisztelt HÉV! Mindezek után szeretnék egy javas­latot tenni. Ha önök így gondolkodnak — mármint, hogy ez így helyes —, ak­kor a frissen átalakított pénztárban az egyik abla­kot falazzák be és helyet­te állítsanak fel egy pár padot. Nyilván nagyobb haszna lesz, különösen ilyen „ide­genforgalmi időben”, mint az ásítozó csukott ablak­nak. Arról nem is beszél­ve, hogy azt az „egyet” is későn nyitják ki. Nemcsak á magam'névé­ben írok. Sok esetben lát­tam már bosszankodó em­bereket amiatt a másik „bűvös ablak” miatt. Ha ezen tudnak változtatni, kérem „szíveskedjenek” megtenni és akkor nem lesz ilyen rossz véleménye egy utasnak sem.” Az „ebadták“ bánatára... Az épülő új londoni város­negyedben tv-készülékei épí­tettek be a lakásokba, amelye­ken keresztül az anyák ellen­őrizhetik az udvaron játszó gyerekeiket. HÍREK — A Szerb Múzeum ven­dégkönyvében olvastuk: „Ar­ra szeretném felhívni a kiál­lítás vezetőségének nagybe­csű figyelmét, hogy célszerű volna nagyobb propaganda kifejtése. Például saját ma­gam Weimarban értesültem, hogy Szentendrén van Ilyen bizánci ereklyekiállítás. Tisz­telettel javaslom, hogy a HÉV budapesti és szentendrei állomásán a kiállítás (nyitva­tartási idővel együtt) propa- gáltassék. Gyönyörű és érde­kes. Szentendre, 1965. aug. 1-én. Dr. Aldobolyi Nagy László.” — Komiss Dezső kiállítása a székesfehérvári múzeum­ban. Korniss az Európa Isko­la néven ismert szocialista művészcsoport tagja. A fa­sizmus áldozatául esett Ámos Imre és Vajda Lajos mellett ehhez a csoporthoz tartoztak Barcsay Jenő, Bálint Endre, Martyn Ferenc, Szántó Piros­ka és Vilt Tibor. Korniss mű­vészete Szentendre motivum- világához kapcsolódik. A har­mincas évek végén Vajdával és Bálinttal együtt megkísé­relték a bartóki program kép­zőművészeti párját megvaló­sítani: a népi motívumok gyűjtését és korszerű feldol­gozását. A művész gyűjtemé­nyes kiállítása túlnyomórész? az elmúlt tizenöt év alkotá­sait öleli fel. — „Az első magyar kert- galéria” címen képes riport­ban számol be az Esti Hírlap szeptember harmadiki szám* a Szentendrén megnyílt park­múzeumról. A riport kiemel az úttörő vállalkozás jelentő­ségét, azt hogy negyvennégy müvópz 86; alkotását, egy he­lyütt? Ábrányi Emil kertjében a kertfalak mögött, ősfák ár­nyában, füves tisztáson, nagy­szerű elhelyezésben láthatjuk „Kisvárosi“ emberek — Látta már a Preobra- zsenszka templomot? — Láttam. Nagyon érdekes ■— Látta a szoborkertet? — Igen. Nagyon tetszett! — Hát a Művész eszpresszó­ban járt? — Elég modern. Jó a kávéi — És az emberek? — Miféle emberek? — Akik itt élnek. Ebben * városban. — Miért? Mifélék? Embe­rek. Kisvárosi emberek. — NO és? — Itt élnek. Éppen úgy, mint máshol. Es mégis. — Mások? — Igen is, meg nem is. Ht azt az embert nézi, aki ob megy. S hirtelen kiabálni hal­laná: hladno pivo, vagy friss vizet tessék, ha szakálla lenni vagy kard lógna az oldalán — akkor sem találná régebbinek vagy idegenebbnek, mint most, ahogy ott megy, kihajtott gal­lérral, cigarettával a szájában, Ha egy más korszakban ébred­nék fel, nem lenne az sem más korszak, hiszen a város akkor is Szentendre volna, szűk ut­cáival, sikátoraival, áhítatot parancsoló, ódon házaival. Mégis, Szentendre része egy országnak, része egy nemzet­nek. Ha megkérdezném attól az embertől, merre van az Ul- cisia köz, csak legyintene, ugyan, kérem! De ha szidnám a várost, hogy piszkos, elmara­dott — megsértődne. Ö itt él. ö legyinthet, szidhatja. De én?... Ö naponta órákat uta­zik. Nem itt dolgozik, de itt „él”. Övé minden tócsa a fő­utcán, a műemlék, a Művész presszó és övé a múlt. ő te­remtette és ő éli a jelenét. Ide tartozik, a málladozó vakolat­tal, a romantikával. Ö is tér­fogat, a világ benne is törté­nik. Nem, ő nem „kisvárosi ember”. Csak egyszerűen em­ber. S van ennél nagyobb, több? Most befordult a sarkon. Eltűnt. Nélküle mit érne ez a város? A „Duna-kanyar ka­puja”? Semmit! Agárdi Péter MEHETNE JOBBAN IS Beszélgetés a cementgyári sportéletről nyújt, de a sportmunkában $ mégis egyedül maradtam és $ dolgozótársaimtól sem kapok ^ úgyszólván semmi segítséget... 5 Sem az idősebbektől, sem a $ fiataloktól. Pedig, ha csak né- $ hányán mellém állnának, se- $ gítenének, minden másképpen $ menne. Legalább annyira, $ hogy a jelenleg nálunk „élő” $ négy sportág irányítását egy- § egy többé-kevésbé szakérte- \ lemmel rendelkező, lelkes tár- \ sadalmi aktíva kezébe venné 5 és rendszeresen foglalkozna \ heti egy-két alkalommal a i sportolókkal. Ha így lenne... $ volna már „komoly” labda- $ rúgócsapatunk, kézilabda- $ csapatunk. Nagy előrelépést $ jelentene,, ha a szakszervezeti § tömegsportcsoportból üzemi í sportegyesületté „nőhetnénk”, í a rendszeres sportélet megho- $ nosítása és megszilárdítása $ sokkal könnyebb és határo- § zottabb lehetne. 5 s Cementgyári sportolók! 5 Sportszerető fiatalok és idő- \ sebbek, fiúk, és lányok! Élje- ^ nek a felkínált sportolási le- ^ hetőségekkel és fogjanak ősz- ^ sze üzemük sportéletének fel- > lendítése érdekében! Higgyék \ el: megéri! Csak haszon szár- $ mazhat belőle, önmaguknak ^ is, üzemüknek is! Horányi Sándor § valy a szakszervezeti labda­rúgó-bajnokságban elért első és a járási röplabdabajnok­ságban elért második helyünk. Csakhát... Annyi igaz, hogy többen is sportolhatnának... A lehetőség mindenesetre meglenne rá, hiszen a gyár vezetősége évről évre rend­szeres támogatásban részesíti sportunkat. Van felszerelé­sünk is bőven, és ha minden jól megy, rövidesen kispályás labdarúgásra is alkalmas kézi- labdapályával is rendelke­zünk majd, a meglevő röp­labdapályánkon kívül. Mégis alig 18—20 a labdarúgók, 12 a röplabdázók, 15—20 az asz­taliteniszezők és mintegy 10 a a sakozók száma. Pedig sok fiatal dolgozik nálunk és nemcsak férfiak, hanem nők is. Sajnos azonban, egy-két nekibuzdulást kivéve, különö­sen a lányoknál, kudarcot vallottunk. — Miben látja mégis a to­vábbfejlődés lehetőségének legnagyobb akadályát, és mi volna a legjobb és legcélsze­rűbb mód ennek elhárítására? — Nagyon egyedül vagyok... — válaszolja szomorú mo­soly kíséretében. — A felada­tok megoldásának zöme az én Páliamra nehezedik ... Bár a vállalat vezetősége, mint már említettem, nagy segítséget \ \ A közelmúltban sokat fog- 5 lalkoztunk a cementgyár éle- t tével, munkájával, problémái- ! val. Ezúttal is a cementgyár- ; ról lesz szó, csak most egy I kevésbé ismert oldaláról: dol- 5 gozóinak sportéletét szeret- 5 nénk megvizsgálni. 5 — Úgy hírlik — szegeztük a ^ kérdést Benedek Lászlónak, ! az üzemi szakszervezeti sport- I felelősnek — hogy a cement- I gyárban nem örvend valami $ nagy népszerűségnek a sport- I és a dolgozóknak csak igen ! kis százaléka vesz részt bár- I minemű sporttevékenységben. $ Pedig az egészségre meglehe- 5 tősen ártalmas munkájuk 5 után bizony sokuknak jót ten- 5 ne a tüdőt tisztító, izmokat ^ lazító testedzés. $ Az ősz hajú, halk szavú $ sportember válaszát cáfolattal $ kezdte: ^ — A kósza hír nem felel 5 meg mindenben a valóságnak! $ A kispályás labdarúgás, a ^ röplabda, az asztalitenisz és a ^ sakk, mondhatni már évek \ óta sportéletünk „profilját” $ jelenti... Az említett négy $ sportágban rendszeresek ná- \ lünk a házi bajnokságok, sőt ^ ha mód és lehetőség van rá, ^ sportolóink részt vesznek § minden városi és járási szin- i tű versenyen is. S nem is si- * kertelenül. Ezt bizonyítja ta­véim. Megértenek. Zsófi na­gyon értelmes állat. Most nem • dolgozhatom veié ... szerel­mes. Hétéves, itt az rtdejer,S lelke van. Mondom a szót s ő csinálja. Trombitál, harmoni- kázik. Nem állat. Nem csak egy „szám”. A társam ... — Nem fáradt? — Hát... Nem. Megszok­tam. A feleségem sem akar le- szállni a kocsiról. Artista volt. Cirkuszos dinasztiából szár­mazik. Hát ezért. Meg nehe­zen mond le az ember a taps­ról. Tűznyelő vagyok. — Fakir? — Nem ... Valódi tűz. Ége­tő. Megedződtem. Ötven éve csinálom. Volt rá időm. A fo­gaim leégtek, a nyelvem meg­repedezett. A tűz, kérem, a tűz megedzi az embert. Ha három napig nem csinálom, megéget. De szép ez, kérem. Megfogom a közönséget. A „számban" tartom. Ez az, amiről nem le-. hét lemondani. Meg hát csak* négy éve dolgozom a közös-! ben. Hat év múlva nyugdíjami lesz, kérem. De megérem. S! addig dolgozni akarok. Ügy mondja, „dolgozni” —,! hogy más lesz az értelme, mé-l lyebb, mint napi használat-! ban. Neki ez a „dolgozni" ma- \ ga az élet. A cirkusz a létei alapja és feltétele. Ez is, aj Holdfény Cirkusz is. Zsófi aj barátja — ha most csalja is, j mert szerelmes. Szamos Béla bácsi az ország-i utak vándora. Régóta — s ad-! ja a sors, hogy még sokáig.*, Hogy csillogjanak a szemek aj nézőtéren, amíg tüzet nyel.* Hat év van hátra a nyugdíjig,! még csak hetvenegy éves —! hát nem égeti tűz, mert ötveni éve csinálja. (Bányász) ! Nemrégiben kifogást emel­tünk „Lángoló giccs” címen, egyik cikkünkben a lángossü- tő nem éppen „ízléses” cégtáb­lája ellen. Azóta eltávolítot­ták. Köszönet érte. Be kell azonban vallanunk, hogy városunkban nem ez az egy felirat volt az, amely el­len kifogást lehet emelni. Saj­nos akad másutt is hasonló. Néhány nap múlva tanúi le­hetünk a VIII. szentendrei kulturális napok eseményei­nek. Úgy gondoljuk, már csak ezért is jó volna, ha a Marx térről a művelődési otthonhoz vezető Futó utca torkolatából eltüntetnék vagy kicserélnék — Bejártam én, kérem, Euró­pát. Anglia, Franciaország, lengyelek, oroszok láttak. Vit­tek, kérem. A számom azóta is egyedülálló. Nincs utánzóm. „Márka voltam”. Régen volt. Csakhát, kérem, az idő eljár, öreg vagyok. Aki mondja, idős ember. Bár sokkal fiatalabb, mint amennyinek mondja magát. — Azelőtt maszek voltam. Most „tsz”-ben vagyok. Járjuk az országot, kérem. Mulattat­juk a népet. Utána osztunk... — Mennyit? . — Néha többet, máskor ke­vesebbet. — Tegnap? — Hetvenöt forintot. Ne- gyedmagammal. A feleségem, az unokám és a törpénk. Há­rom lovam, egy lakó, egy rek- vizitum és egy stráfkocsim. A feleségem nem ül fel a traktor mögé. — Az állatok ilyenkor mit esznek? Ütőn? — Ö, kérem, legelnek, Meg hozunk nekik. Mi meg itt la­kunk — mutat a lakókocsira. — Régen fehér volt. Most ez kell, a színes. Hogy feltűnjön. Kell a cirkusz. Feloldódás. Itt nincs bánat és nem fáj a fáj­dalom. Itt minden csillogó és szép. Káprázat. S mert a néző csak ezt látja, hát szórakozik. Mi meg, kérem... megyünk. Neveljük az állatokat. A med­MOZtMÜSOR Ma a filmszínházban a Ki az ártatlan című csehszlovák filmet vetítik. A kertmoziban a Preludió-akció című NDK— kubai film van műsoron. Ké­pünk a csehszlovák filmből mutat be egy jelenetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom