Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 7, KEDD Megnyitók az esti egyetemen Tegnap délután ünnepélyes keretek között megnyílt a pártházban a Marxizmus— Leninismus Esti Egyetem har­madik évfolyama. A második évfolyam hallgatói ma, ked­den 16 órakor; az első évfo­lyam hallgatói pénteken, 10-én 16 órakor tartják a megnyitót a Lenin-úti pártház földszinti nagytermében. A három évfolyamon összesen 130 hallgató kezdi meg > e héten a munkát. r Évente húszezer bányászlámpa készül AZ EGYKORI ROMOS SZESZGYÁR HELYÉN Sok gondot okozott a váci országút mellett, a sződligeti szeszgyár romos, elhanyagolt épülete az illetékeseknek. A Váci Autójavító és Fémipari Vállalat vezetői vállalkoztak arra, hogy létrehozzák ott a Dózsa György úti központ első telephelyét s munkahelyet biz­tosítsanak a község dolgozói­nak. Mindez négy éve történt. Ma — Idegenforgal­mi Hivatal? Az újság részére ké­rünk tájékozta­tást a tervezett, kora őszi autó­buszkirándulá­sokról. — Szeptember 26-án a budai he­gyekbe vezetünk autóbusztúrát, a szabadsághegyi csillagvizsgáló, a Jánoshegyi ki­látó és Hármas- határhegy megte­Halló, 494? hintésére. Októ­ber 3-án Tahi — VisegráA — Esz­tergom — Duna- almás lesz az út­vonal s a végcél: Tatatóváiros. Ok­tóber 17-én a Mát­rába tervezünk ki­rándulást a pisz- késtetői obszerva­tórium, a siroki vár és a bükkszé­ki Salvus-fürdö megtekintésére. Végül október utolsó vasárnap­ján Dunaújváros­ba visszük váci ügyfeleinket. A program érde­kessége: a Vasmű megtekintése. Mindenkit szere­tettel várunk. Je­lentkezni lehet indulás előtt min­dig 14 nappal, a Széchenyi utcai irodában. Két súlyos baleset a DCM-ben Magasfeszültségű áramütés érte Kecskés Sándort, a DCM villanyszerelőjét, aki két munkatársával napokon át dolgozott üzemünk villany- hálózatának megjavításán. Kecskésék abban a tudatban végezték munkájukat, hogy a hálózat feszültségmentes. Csütörtökön reggel, sünikor a földelési munkát megkezdték a vezetéken, az mégis fe­szültség alatt volt. Az ára­mot csak az árbocon kapcsol­ták ki — az OVIT-nál azon­ban nem. Így következett be a baleset. Kecskés Sándort nagyon súlyos állapotban szál­lították a váci kórházba. A DCM másik áldozata Bach Mátyás, akinek balese­tét a kivilágítatlan munka- terület okozta. Az éjszakai műszakot kezdték meg Pan­dur Györggyel a kőbányá­ban. A sötétben nem látták az utat, amelynek végét sem­miféle védőkorlát nem jelez­te. Bach Mátyás arról lelép­ve, egyenesen az alattuk há­rom méter mélyen húzódó kőszállító-csúzdára zuhant, majd nekivágódott a folyosó oldalfalának. Bordatörést és egyéb sérülést szenvedett. (Vágvölgyiné) Tv, magnó vásárlási utalvány A Széchenyi utcai lottó­iroda tájékoztatása szerint a legutóbbi tárgynyeremény­sorsolás alkalmával a követ­kező 14, Vácott forgalomba hozott szelvényre húztak ki jutalmat: 856 879 (Horizont tv és ezer forint); 1 703 061 (ötezer fo­rint értékű óra- és ezüst­áru) ; 1748 635 (Horizont tv és ezer forint); 1 772 054 (két­ezer forintos vásárlási utal­vány); 1827 843 (vásárlási utalvány); 1 864 287 (vásárlási utalvány); 1 864 615 (vásárlási utalvány); 1875 381 (óratrió); 2 948 200 (perzsaszőnyeg); 2 951 637 (könyvállvány és utalvány); 2 962 296 (kétezer forintos vásárlási utalvány); 2 963 693 (hangulatsarok): 5 414 216 (hangulatsarok) és 5 692 054 (Calypso magneto­fon). a pálinkáshordók helyén prés­gépek sajtolják az anyagot. Évente 20 000 bányászlámpát és 60 000 tárolóládát készítenek a MÜART részére. Mózes Károly üzemvezetőtől kérdezzük, hogy még mi egye­bet gyártanak? — ötszáz kézijelző és há­romszáz útelzáró lámpa is készül itt havonta — tájékoztat. — Szemaforlám­pából félezer a negyedévi ter­melésünk. Ezek szép eredmé­nyek, ha figyelembe vesszük, hogy régi gépekkel dolgozunk. — Simán, zökkenésmentesen megy a termelés? — Most már igen, de év elején anyaghiánnyal küzdöt­tünk. Igaz, hogy most a szállí­tással vannak problémáink. Jelenleg a gödöllői TEFU se­gít ki bennünket, de ők is — ha fontos rendelést kapnak —, nem tudnak kocsit küldeni. — Próbáltunk segíteni ma­gunkon — kapcsolódik a be­szédbe Hajdú István műszaki ügyintéző. — Vettünk a MÉH-telepen három öreg Rábát és össze- eszkábáltunk belőle egyet. Újat hiába kérünk, nem kapunk. < Ma már nyolcvan dolgozót foglalkoztatnak a sződligeti te­lepen. Többségük helybeli, de járnak ide Felsőgödről és Vác- ról is. Meggyökeresednek, ott­honra találnak. Megszeretik a munkát, amit bizonyít Polyáki Dániel — tárolóládákkal kap­csolatos — legutóbbi újitása, melynek segítségével 22 ezer forintot takarítanak meg éven­te. A présműhelyben találko­zunk Sándor Istvánnéval, aki­ről csoportvezetője, Övári Jó­zsef nagy megelégedéssel be­szél. — Másfél éve dolgozom az üzemben — mondja Sándorné. Szeretem a munkám. összhangban vagyunk a szaktársakkal. Nincsen okom a panaszra. A Dózsa György úti központ versenytáblája elárulja, hogy a „bányászlámpagyárban" mi­ként növekszik az egy mun­kásra jutó termelési érték. Ta­valy 53 400 forintot értek el; idén az első hat hónapban már megközelítették a 63 000 forin­tot. Flamich József terv-sta­tisztikai előadó elmondja, hogy a termelésnövekedés mel­lett a sződligeti selejt egy százalékkal csökkent. — Mit kapnak érte viszonzá­sul? — Vastagabb lesz a fizetési boríték is. Ezenkívül félmillió forintot költöttünk a tisztálko­dási helyiségek, valamint az ebédlő felújítására és berende­zésére. Igaz, hogy itt a dolgo­zók is sokat segítettek. Négy társadalmi munkaórát vállal­tak fejenként és egybevetve csaknem 400 önkéntes órát tel- j jesítettek. Mészáros József Vácról indult — Yácra emlékezik... Dr. Csorba Tibor, a lengyel—magyar barátság „nagykövete“ Jegyzetfüzettel a városban A Köztársaság út 35. számú ház falán csinos cégtábla jelzi a Váci Vendéglátóipari Vállalat II. számú cukrász­termelő üzemét. Ez bizony a világ első ilyen létesítmé­nye, mert eddig csak cuk­rászsüteményeket termeltek. A cukrászok olyan hagyomá­nyos módon születtek, mint a többi földi halandó. Avagy csak pongyola fogalmazásról van szó? rk Vác fontos közlekedési cso­mópont mind a vonat, mind az autóbusz szempontjából. Ezért szereltek fel hangszó­rókat a MÁV- és a MA- VAUT-pályaudvaron. Igenám, de hol használják, hol nem. A napokban Budapest felől befutott egy személyvonat. Megvásárolt műalkotások kanyar (olaj), Dániel Kornél: A városi könyvtárban (linó­metszet) és Dunakanyar (li­nómetszet), valamint Lipov- niczky László: Szentendrei presszó (gouache) című mun- .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w kája került át a tanács tulaj­í donába, összesen tízezer fo­ocA 1 -i .. i , írint értékben. ooü kilometer — kerékpáron A városi tanács négy mű­vet vásárolt meg a XI. Pest megyei Képzőművészeti Ki­állításon bemutatott alkotá­sokból. Hock Ferenc: Duna­A Forte SC természetjáró szakosztályának tagjai nagy fel­adatra vállalkoztak az idei nyárutón. Vácról indultak, és az Aszód — Gyöngyös — Eger — Lillafüred — Kazincbarcika — Ózd — Salgótarján — Balassagyarmat útvonalon, 360 kilométer után érkeztek haza városukba. Menetközben nyolc helyen ver­tek sátortábort, bográcsban főztek, és sok kellemes élmény­nyel gazdagabban gondolnak vissza a jól sikerült túrára. (Csemy G. felvétele) APROHIRDETESEK _ 1935-BŐL A Váci Hírlap harminc évvel ezelőtti számából idézünk néhány — jellem­ző — kishirdetést: Négyszobás összkomfor­tos, szép úri lakás novem­ber 1-re kiadó. Szent Já­nos Utca 1. Bookmaker fogadások helyben köthetők: gróf Csáky út 7. Raktáron tartok új és használt hintókat. öreg hintókat becserélek. N. Lajos, Csányi út 14 . ízletes házikosztot adok. Diétás betegeknek is fő­zök. Görgei utca 37. Bejáró mindenes főzőnő úri házakhoz ajánlkozik. Zichy utca 16. Nagy embercsoportok keres­gélték, hogy melyik vágány­ról indul a balassagyarmati szerelvény? Helyes volna, ha a csatlakozási lehetőségeket i is bemondanák mindkét pá­lyaudvaron. ★ Gyakran látni közvetlen eső után a városi öntözőko- 1 csit, amint szorgalmasan tel­jesíti előírt normáját. Az üzemanyagpocsékolás láttán eszünkbe jut az a falusi elöljáróság, ahol megszavaz­tak egy egylövas öntözőko­csit, de azzal a kikötéssel, hogy sáros időben két ló­nak kell azt húzni. ★ Az SZTK körzeti rende­lőkben gyakori, hogy az egyik körzeti orvos egyazon idő­ben helyettesíti és „ellátja” a másik körzet betegeit is. Ilyenkor mentsen meg min­denkit a sors, hogy ideté­vedjen. A betegek még be­tegebbek lesznek. Kinek hasz­nál ez: a rendelőorvosnak, vagy talán a betegnek? Nem lehetne az amúgy is túlter­helt rendelőidőt ésszerűbben elosztani, vagy más módon szabályozni a rendelést? ★ Már egyszer megírtuk, hogy a vasút melletti idengenfor- galmi tájékoztató táblát — a bejelölt égtájakkal ellenté­tesen —, éppen fordítva sze­relték fel. Azóta sem tör­tént semmi. Javasoljuk, hogy a tanács építési és közleke­dési osztálya rendelje el a tábla eltávolítását. Feladatát így nem teljesíti, s akkor az idegenek legalább nem nevetnek a városon, hogy itt még az égtájakat sem ismerik... B. B. Hírt kaptunk arról, hogy Lengyelországból hazanka ér­kézéit egy kiváló ember, aki festőművész, író, rajztanár, bölcsészdoktor, és mindezt a képességét — de főleg a szí­vét — a lengyel—magyar ba­rátság szolgálatába állította. Ráadásul ő is váci, évről évre — mint vasat a mágnes — haza vonzza szülei sírja a vá­ci temetőbe. Mint ahogy mondta, „elzarándokol" ide, lengyel feleségével együtt, erőt gyűjteni. Most a váci te­metőn kívül más is hazahoz­ta. Negyven éves érettségi ta­lálkozón újból megszoríthatta azoknak a kezét, akikkel együtt tanult a váci iskolá­ban. Milyen volt dr. Csorba Ti­bor életútja, míg Vácról elke­rült Lengyelhonba? Erről be­szélgettünk rövid óhazai lá­togatása idején. — Nehéz és küzdelmes volt az ifjúságom — mondotta. — Még 1920-ban a Felvidékről kerültem Vácra. Szüleimmel és négy testvéremmel együtt másfél évig vagonlakók vol­tunk. Azután sikerült Vácott fészket raknunk. Meleg csalá­di fészket. A gimnáziumot itt végeztem. Majd, az évek mú­lásával, az élet forgószele messze elsodort Lengyelor­szágba, ahol megismertem fe­leségemet. Az esküvőt Vácott tartottuk. Annak ellenére, hogy feleségem lengyel nő, mégis magyar „né’’-nak ne­vezi magát, kedves derűvel, ö is jelentős mértékben se­gít nekem a lengyel—magyar barátság ápolásában. — „Én vagyok Lengyelor­szág legboldogabb embere!” — jegyzi meg beszélgetésünk során a művész. — El is hisz- szük neki, mert mindent meg­kapott második hazájától, amire egy alkotó ember vá­gyik. A Lengyel írószövetség és a Lengyel Képzőművészeti Szövetség rendes tagja. Alkotó munkássága mind irodalmi, mind művészeti és tudomá­nyos vonalon kiteljesedett Lengyelországban. Bizonyít­ja ezt, hogy évente 30—40 iro­dalmi estet ad egész Lengyel- ország területén. Mint akva- rellista, évente 4—5 önálló ki­állítást rendez a lengyel em­berek számára, akiknek be­mutatja a magyar tájakat. A felszabadulás után a krakkói Magyar Intézet szervezője, majd vezetője volt. 1945— 1949-ig a krakkói egyetem elő­adó tanára. Jelenleg mint nép­szerű író és keresett festőmű­vész Varsóban él, de ugyanitt pedagógusként is működik főiskolai tanárként. FIGYELEM! TÁNC! A Vác Városi Madách Imre Művelődési Házban SZEPTEMBER 12-TŐL minden vasárnap este 7—1! óra között HANGULATOS TÁNCEST Új tánczenekar! Modern stílus! Kulturált szórakozás! Látogassa rendszeresen a fiatalok kedvelt táncos szórakozóhelyét! — Amikor most a második hazámból Vácra jöttem a negyven éves érettségi talál­kozóra — említi beszélgeté­sünk során — örültem, hogy magamhoz ölelhettem dr. Já­vor szki Ödönt, volt osztálytár­samat, legjobb barátomat. Jól esett hallanom, hogy ő a váci kórház sebész főorvosa. Meg­becsülik, szeretik. Ugyanígy örültem azoknak a volt osz­tálytársaimnak, akikből em­ber lett, emberséges ember. Gondolok itt Dora Sándor vil­lanyszerelőre. aki három de­rék mérnök fiút nevelt fel, to­vábbá Váci Károlyra, aki nagy megpróbáltatások után került ki a második világhá­ború poklából, és ma is meg­állja a helyét. Mojzes Lajos­ra, Vác egyik legkiválóbb tár­sadalmi munkására. Nem tu­dok meghatottság nélkül be­szélni Bán Marci bácsiról, a mi jó öreg egykori tanárunk­ról, akit ugyancsak boldogan üdvözölhettem váci látogatá­som idején. Kecskeméten pe­dig felkerestem volt váci is- kolaigazgatómat, Révai Jó­zsefet, akivel öröm volt ma is elbeszélgetni a klasszikus világ értékeiről és mai vonat­kozásairól. — Mit tehet a jövőben a lengyel—magyar kulturális kapcsolatok érdekében, bele­értve Vác városát is? — kér­deztük búcsúzóul. — A nemzetek közötti kul­turális kapcsolatok kiépítése hídépítő munka és feltétlen szükséges — felelte. — Ennek két vonala ismeretes. Az egyik a hivatalos, a másik az egyéni kapcsolatok területén lehetséges. A személyes kap­csolatok mélyebbek, közvet­lenebbek, mert a szakmai megértés és a szimpátia együtteséből fakadnak. Tart­suk tehát — a hivatalos érint­kezésen kívül — az olyan egyéni kapcsolatokat, mint az én baráti találkozásom is a váciakkal. Dr. Csorba Tibor óhazája iránti mélységes szeretettel tért vissza Lengyelországba. A váciak ezt a szeretetet azzal viszonozhatnák, hogy a mű­vész szombathelyi, szolnoki, békéscsabai, veszprémi és eg­ri kiállításai után, Vácott is rendezhetnének egy reprezen­tatív tárlatot. Hiszen az egy­kori váci gimnazista Washing­tonban és New Yorkban is nagy sikert aratott képeivel —, miért ne láthatnák ezt a váciak is? Lengyelországban nagyon megbecsülik a mi magyar mű­vészünket. Bizonyítja ezt ez. hogy az idei Varsói Kalendá­riumban a „Száz érdekes var­sói” című lexikális cikkben dr. Csorba Tiborról is nagy elismeréssel írtak és közölték fényképét is. Ha lengyel ba­rátaink ilyen kitüntető figye­lemmel számon tartják Vác­ról elkerült hazánkfiát, akkor a váciaknak még inkább gon- dolniok kell arra a művészre, akit ma méltán nevezhetünk a lengyel—magyar barátság nagykövetének. Halácsi Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom