Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
4 ftí I ti £6 ^irtap 1965. SZEPTEMBER 1, SZERDA TOKAJI PINCEMÚZEUM Ritkaságnak számító borospincéje van Papp Miklós tokaji tanárnak. Az Aranyos- dűlő lösztalajába vájt, 50 méter hosszú pince valaha valószínűleg a piarista rendé volt. A falát régi feliratok és rajzok díszítik, a pince jelenlegi tulajdonosa elhatározta, hogy a birtokába lévő tokaji ..ereklyékből’' kis múzeumot rendez be. A pincefolyosó falán kovácsoltvas tartókban mintegy SO eredeti hegyaljai borosüveget állít ki, amelyekben a hajdani híres bortermő családok színesnyomású címkéi láthatók. Zempléni üveghutákban készült kanosokat, gyertyatartókat, habos üvegegét, a környéken gyűjtött topókat, réz-kiöntöedényeket és szőlöművelö eszközöket, valamint a telkibányai Kőedénygyárból származó mintás tálakat is kiállít majd kis magán- múzeumában. A múzeum már ez év őszén — szüretkor — megnyílik. MENNYI CSOKOLÁDÉT FOGYASZT A VILÁG? A világon 1954-ben 800 000 tonna csokoládét fogyasztottak. Ez a mennyiség 1961-ben 1 024 000 tonnára emelkedett,' az idén pedig a becslések szerint 1 400 000 tonna lesz. f Hol töltötte a szabadságát? VÁLASZOL A DCM NÉGY DOLGOZÓJA Kapásból választottunk ki a DCM-ben négy fizikai dolgozót, hogy megtudjuk, hol és hogyan töltötték a szabadságukat. ★ Komjáti József brigádvezető: — Még csak egy részét vettem ki a szabadságomnak. Otthon voltam Miskolcon a szüleimnél. Ritkán járok haza. Ilyenkor apámmal elfoglalatoskodunk a szőlőben. A szabadságom többi része a családomé. Feleségem, két gyermekem van. Szeptemberben majd elviszem a kisfiámat is Miskolcra, megmutatom anyáméknak, aztán az anyósomhoz is ellátogatunk. — Egyéb program? — Csak a gyerekkel szeretnék a szabadságon alatt foglalkozni. — Üdülés? — Jövőre szeretnék a feleségemmel Hajdúszoboszlóra menni. 1952 óta nem üdültem; vagy nem jutott beutaló, vagy nem is tartottam rá igényt. Garamvölgyi Istvánnal a klinkeyégető kemencék alatt beszélgettünk. Fiatal ember, alig lehet húszon fölül. — Az idén nincs szabadságom. — Csak nem önkényes kilépés? — De igen. Budapestről a Hajtómű- és Felvonógyárból jöttem el. Egyetlen mentségem van: megnősültem. Pesten nem tudtunk lakást szerezni. Szendehelyen viszont, ahová a családom való, most főbérletünk van. — Na, és ha már nincs szabadsága. beszéljünk róla fel- j tételes módban. Hol töltötte volna? — A földünkön. Van egy kis veteményünk. A feleségem is Pestet, a kertészeti vállalatot hagyta ott ezért a házasságért, de nyírségi lány. Burgonyát termesztünk, meg kukoricát. Szeretnénk valami csekély anyagi biztonságot teremteni. Talán néhány év múlva már saját házunk is lehet, s akkor nyugodtan mehetünk majd üdülni. Veres István hűtőrostély- kezelő. Deresedő hajú ember. Nagy családja van, három fia, egy lánya. Két gyerek még a szülők kenyerét eszi. — Már évek óta úgy veszem ki a szabadságomat, hogy mehessek haza, Nyézsára aratni. — Ez aligha nevezhető pihenésnek. — Kell a kereset. Ezerötszáz körül van a fizetésem. Feleségem tsz-tag, de 300 forint havonta csak az utazásom. Pénz kell a gyerekeknek is. Aztán meg számítanak is rám a tsz-ben. Az idén különösen nagy szükség volt a kaszásokra. — Üdülni nem is akar? hogy jövőre beszervezek a gyárból egy csomó kollégát. — A másik hetet mivel töltötte? — Tanulok. Most fejezem be a gimnáziumot. Ha jó idő van, szívesen kirándulok a hegyekbe, Meg sem nézem a térképen, hová vezet az út, csak nekivágok. így szeretek kirándulni. Üt az ismeretlenbe. ★ A DMC-ben ez idén 62 dolgozó — ebből 36 fizikai — kapott szakszervezeti beutalót. A fizikai dolgozók jelentős része nem tart igényt az üdülésre. Nagy hányaduk keresetkiegészítéssel tölti a szabadságát. A hajdani mezőgazdaságiak közül legtöbben aratnak. Húzza őket a föld — mondják rájuk, de talán csak a jó kereset ígérete a vonzerő. Igaz, hogy sok dolgozó zsebében elkelne még a nagyobb fizetés, de vajon megérl-e az a haszon, amihez a pihenés árán jutnak. Megéri-e a gyárnak, ahová fáradtan jönnek vissza, talán fáradtabban, mint ahogy elmentek, s megéri-e maguknak, hogy megfosztják testüket, idegrendszerüket a pihenéstől. Két héten múlik talán a megélhetés? DozvaJd János Édes a szőlő (Foto; Wormser) Költözik a miskolci egyetem Magyar kiállítás Prágában Ráckeveiekkel Harkányban Vidám, népes társaság, számszerint ötvenöt termelőszövetkezeti dolgozó utazott pénteken Ráckevéról Harkányba. A kirándulók a Rákóczi Termelőszövetkezet szorgalmas tagjai, akik a nyári munkák befejeztével határozták el a kis kiruccanást. A kora hajnalban induló autóbusz egész úton nótától, tréfálkozástól, harmonikaszótól volt hangos, öregek, fiatalok, férfiak, nők jó kedvű csapata kitűnő hangulatban töltötte el a szombatba nyúló kirándulást. Városnézés, borkóstoló, fürdés és gyönyörködés a táj szépségeiben! — ez volt a program. Az első állomás Komlód, ahol nemcsak halászlét, de még nyitott vendéglőt sem találtak a kirándulók. Szerencsére tartott még a hazai: étel is, ital is jócskán. Szíves kínálgatás, cserebere és tréfák, meg nóták egész Min mosolyog Jani bácsi? Elárulnánk, de akkor nem volna tanácsos ismét a szeme elé kerülni. (Nagymiklós felv.) sok egyéb kirándulási terv is felmerült. S ami igaz, az igaz: nincs is szebb idényzáró aktus, mint egy szép, vidám országjáró kirándulás. — Rám férne, a csontjaimnak már jólesne a hajdúszo- boszlói gyógyvíz, de nélkülem nincs aratás. A gyerekek is hamarabb mennek focizni a rétre, ha nem vagyok otthon, mint a gabonába. Én aztán vezényelek, gyerünk, sorba- állni, egy-kettő, kaszát fogj! Akkor minden rendben van. A baromfinak, meg a disznónak ilyenkor keressük meg az egész évi takarmányt. Üdülni? Én már csak úgy mennék el, ha az orvos beutalna. — Oravccz Ilona, cementüzem, kapcsolótáblakezelő. Nagy, mókás fülbevalók, kék overall, tréfálkozó kedv. — Minden évben beutazom az országot. Hatvanból indult az idén is egy TIT-csoport, egyhetes útra. A volt középiskolai tanárom szervezte. Háromszázhúsz forintba került, de ennél többet ér. Szombathelyen, Kőszegen voltunk, megnéztük a jáki templomot, a sárvári múzeumot, fürödtünk Alsóörsön a Balatonban, Veszprémen át jöttünk haza. Ezek az utazások mindig jól sikerülnek, s ritka dolog, hogy a kényelem ilyen olcsósággal párosul, mint itt. Komolyan mondom, én már elhatároztam, A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 109 méter hosszú, 25 méter széles főépülete a múlt hónapban készült el. Az átadás-átvétel beA PARASZTLANY — AMATŐRFILMEN Újabb kisfilm forgatását fejezte be a kisvárdai járási művelődési ház amatőrfilmes csoportja. Gárdonyi Géza: A parasztlány című novelláját dolgozták fel. A külső felvételeket Kisváráén, Anarcson, Szabolcsbákán készítették. Az egyes epizódok eljátszására a helyszínen választották ki a szereplőket. A filmet bemutatják majd a járás községeiben. Egyszemélyes „Balaton“ A kaposvári Faipari Vállalat Balaton elnevezésű hálószoba garnitúrája népszerűségnek örvend. A vásárlók csupán azt kifogásolták, hogy egyszemélyes rékamiét nem gyártanak a berendezéshez. A vállalat a második félévben kétezer garnitúrához egyszemélyes rékamiét is gyárt. fejezése után az impozáns látványt nyújtó, hatszintes épületbe a napokban megkezdték a beköltözést. Itt kapnak helyet az eddig diákszállókban elhelyezett tanszékek, irodák, dékáni és rektori hivatalok, különböző laboratóriumok, kisebb műhelyek. A költözködés után a megüresedő helyiségeket a szükséges átalakítás után eredeti rendeltetésüknek megfelelően még az ősszel diákszállóknak rendezik bé. Ezzel csökken á diákszállók zsúfoltsága, az eddigi négy- ás nyolcágyas szobák helyett hat-, illetve három- ágj'as szobák állnak majd a diákok rendelkezésére. A CHEMOL1MPEX Külkereskedelmi Vállalat teljes exportválasztékát felölelő árubemutatót rendezett Prágában. A csehszlovák szakértők, körében nagy érdeklődésre számot tartó kiállításon bemutatja a magyar vegyipar számos gyártmányát, különböző festékeket, fotóanyagokat, kozmetikai cikkeket és cam- ping-felszereléseket, A kiállításról a Csehszlovák Televízió helyszíni közvetítésben számolt be és a csehszlovák lapok is nagy teret szántak a magyar árubemutatónak. A kiállítás megnyitása után megkezdődtek az üzleti gyalások. tarCsapatvezetők Királyréten A fő téma: az úttörőmozgalom jövő évi feladatai Sűrű fákkal övezve, csörgedező patak mellett találjuk meg Királyréten a Pest megyei KISZ-vezetőképzö tábort. Éppen vidám csoportok készülnek az előadóterembe. A tábor két vezetője: Kovács Gizella, a ceglédi járás úttörőtitkára és Hahkó István, a gyömrői úttörőház igazgatója elmondja: — A tanfolyam háromnapos, Résztvevői: a ceglédi, a mono- ri, a szobi járás és Nagykőrös város csapatvezetői. Fő téma: az úttörőmozgalom jövő évi feladatainak megbeszélése. Eddig a múlt év tapasztalatait csak járási gyűléseken vitattuk meg. Most a táborban közösen és elmélyültebben tudnak foglalkozni a vezetés helyes módszereivel. Arra törekedtünk, hogy mindenki jól ! érezze magát és gazdag tapasz- ! tálatokkal távozzon. | — Jelenleg milyen jellegű S előadást hallgatnak a résztve- | vök? ! — Szabó Ferenc, az Orszá! gos Úttörő Elnökség titkára 5 tart előadást a pedagógia, a i nevelés fontosabb tényezőiről, \ amelyek szerepet játszanak az $ úttörőkkel való foglalkozás- 5 ban. $ — Hogyan „viselkednek” a | hallgatók? | — Nem lehet panaszkodni érájuk. Még az iskolaigazgatók I is diákokat megszégyenítő S csendben hallgatják az előadá- | sokat. 5 Beszélgetésünket, „ellentét- 5 ben az elmondottakkal”, ajtó- ! csapkodás és hangzavar sza- 5 kítja meg. Vége az előadás- ^ nak. Többen vészes iramban * törtetnek a pingpongasztal fe- J lé. Egy piros nyakkendős csa- $ patvezetőt szólítok meg. $ — Honnan érkezett? $ — Németországból! ?-...? 5 — Fodor Évának hívnak. A 5 monori járás tizennyolc úttö- 5 rőjével voltam csereüdülésen 5 Németországban. 5 — Mire panaszkodnak az itt ^ eltöltött idő alatt? J összeráncolja homlokát. ^ Gondolkodik. 5 — Az időre! 1 Ennél nagyobb p>anasz ne J érje a tábor rendezőit. ^ — TOPLAK — gyár népi táncosként be-i járta az országot és Euró- \ pát. Tavalyelőtt úgy voltA hogy hazalátogat Görögor- \ szágba a magyar táncegyiit-j tessel s Lefkasz szigetén, azaz ] ókori Ithakán — merre j Odüsszeusz barangolt egyko- \ ron — székely táncokat, rá- ] baközi, szatmári jeleneteket, i pásztortáncokat jár egy fesz- i tiválan. De nem kapott a \ Karamanlisz-kormánytól ví- i zumot. — Talán az idén .. — Hazavágyol? — Néha szenvedélyesen. De \ nem örökre ... Magyar nép- \ rajzos szeretnék lenni. K érésemre leírja görög be- i tűkkel: „Édes szép ha- i zám, Görögország, jó volna \ egyszer látni téged ... E pillanatban kicsit árva. ' Semmi, semmi emlék ... „Mit j tudsz nagy névrokonodról?” j — kérdem, hogy felvidítsam. \ „Minden vízbe mártott test...”i — segítek. — Nem — azt mondja —, j minden újságcikk annyit ve-j szít súlyából, amennyit az új- \ ságirö fajsúlya ... — Archimédeszi Te filozo- I fálsz! — tiltakozom. — In-1 kább mondd: mi volt egy hónap alatt legnagyobb újságírói élményed? — Hát az, hogy meginterjúvoltál! (andrás) BESZÉLGETTEM ARCHIMÉDESSZEL kori dicsősége. Hellász kései fiát? Eeketebajuszos, izmos, középmagas, enyhén beatless- szabású fiú, mint vele egykorú magyar diáktársai. — Persze. Szeretem a görög klasszikusokat: írókat, költőket, művészeket. A tudó- solcat és hadvezéreket is. Jól esik olvasni tőlük, róluk. Euripidészt, Aiszkhüoszt, Szof okiészt emlegeti — az Elektrát és Médeát, — Arisztotelészt, Piaiont és poétikát, filozófiát. — Az újgörög irodalom is nagffon érdekel. Kevés a magyar kiadás. Görögül jól tudok, de úgy nem érzem a regények, versek izét, zamatét. Furcsa ... — Magyarnak érzed-e magad, vagy görögnek? — Különöset kérdezel. Görög vagyok ... Mégis — emlékszem —, mikor külföldön jártam, honvágy fogott el Magyarország iránt. Az egyetemen történelmet és orosz nyelvet tanul, s azt mondja: a néprajzra is beiratkozik. Négy éve táncol az egyetemi színpadon, makillnie kellett Ptolomaidá- ból, a szülőfalumból. — Van-e otthoni emléked még? — Néhány kusza vonal, kis falusi ház, rétek, dinnyeföld... Mintha egyszer dinnyét loptunk volna a pajtásaimmal... Csak az ízét érzem néha ... Menekülésükre, az utazásra sem emlékezik. Tulajdonképpen itt ébredt öntudatra Pesten, egy nyolcadik kerületi házban. — Édesapád? — Elesett. Anyám itt férjhez ment nevelőapámhoz: Mamulidisz Arisztidinhez. Jó ember. Otthon szabó volt, idekint tanár lett. Már nyugdíjas, beteg. H at testvére van: Klára, Róza, Kosztász, két Jánisz és Erzsi, azaz Éliszavet. Róza orosz tanár, Klára pulóvert köt egy ktsz-ben. Kosztasz magyar rendőr, a nagyobbik Jánisz mérnök a Szovjetunióban, a kis Jánisz ipari tanuló, Erzsi most végezte az általános iskolát, ö görögül is és magyarul is itt tanult meg az iskolában. Vajon érdekli-e hazája egyTtejön a szerkesztőségbe s ÍJ kijelenti, hogy ő Archi- médesz. Gyanakodva tekintek rá, mivel ilyesmi még nem fordult elő a praxisomban. — A fizikából? — kérdem. — A klasszikus ókorszakból? — Dehogy. Archimédesz \ Szidiropulosz vagyok. Ná- : lünk, görögöknél az Archi- ; médesz olyan mindennapi \név, mint nálatok: Jenő. \ Így ismerkedtem meg a — i számomra második — Archi- j médesszél, aki egyetemista- j ként egy hónapra újságírói | „tornagyakorlatokat" jött vé- I gezni hozzánk a nyáron. ; Mielőtt eltávozna, most \ meginterjúvolom. Ne csak ! szenvedő riporter legyen, ;hanem szenvedő riportalany \is. ! — Mi mu túsz kiklusz ta\rate! — szól klasszikusan. : — Nem tudok görögül. | — Ezt mondta fizikus \ ősöm is. „Ne zavarjátok kö1 reimet." * > — Szóval igy kell ezt mon! dani... : — Igen. ógörögül. Üjgörögül ! pedig: Mi mu halnáte túsz \ kiklusz. \ — Ógörög, vagy újgörög, \ — megzavarlak. Kíváncsi va- ! gyök a történetedre. \ — ötéves voltam, mikor \ Magyarországra jöttem. Pol- \ gárháború volt nálunk, apám 1 partizán, anyámnak meneVolt, aki csak a lábát márto- gatta meg a híres harkányi gyógyfürdőben Pécsig a hosszú úton. Ott aztán sikerült megkóstolni a jóféle villányit is, persze, csak aki borissza. Sok lenne leírni Harkány- fürdö, a siklósi vár, na meg a mecseknádasdi táncos muri részleteit, de annyit meg kell hagyni: mindenki kitűnően szórakozott, nagyon jól érezte magát. Merkl Ferenc elnök nem győzte jegyezgetni az újabb és újabb javaslatokat. Azt persze nem nehéz kitalálni, hogy mik voltak ezek a javaslatok: azonkívül, hogy a tsz földjeit jövőre helyezzék a Balaton mellé, még