Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

Halló, postaigazgatóság! Csak áll és csodálkozik — és bosszankodik a telefon- fülkében ez a vidékről be­jött kislány. S vajon hányán álltak így és bosszankodtak a telefonálni szándékozók kö­zül az utóbbi egy évnyi idő­ben a ceglédi utcai telefon- fülkében? Tudjuk, a huligá­nok „munkáját” dicsérik a megrongált, tönkretett tele­fonkészülékek. A megoldás azonban nem az, hogy hosszú­bosszú hónapok óta ezek a szeméttárolókká vedlett ko­pott fülkék hirdessék váro­sunk „jó hírnevét” az itt járó idegeneknek, s bosszantsák a telefonálni nem tudó em­bereket, Ezért hívjuk fel mi csupán nyomtatott szóval a Budapest-Vidéki Postaigaz­gatóságot: — Halló, postaigazgatóság, mikor teszik már rendbe a ceglédi utcai telefonokat? (Foto: Gábor) Nem szép - nem helyes A Kossuth téren, a piacon, az SZTK előtt a kerékpár­megőrzők tábláját ormótlan kampós szögekkel erősítették az élő fákhoz. Ez a megoldás se nem szép, se nem helyes. Ha valaki az élő fát ilyen módon rongálná, könnyen a szabálysértési hatóság elé ke­rülhetne. Nem lehetne ezen változtatni? BARÁTSÁGI EST Október 2-án, szombaton német—magyar barátsági ta­lálkozó lesz Ceglédbercelen. Az új művelődési házban a ceglédi zeneiskola tanárai és növendékei vendégszere­peinek. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 230. SZÄM 1965. SZEPTEMBER 30, CSÜTÖRTÖK Vetés előtt fertőtleníteni kell a talajt A helyes vetési sorrend: kukorica után kalászosok. Minthogy pedig a kukorica késedelmes, betakarítása ezt sok helyen megakadályozza szükségessé válhat a kalá­szosoknak kalászosok után való vetése. — Mi erről a véleménye a növényvédelmi felügyelőnek? — Ezzel a kérdéssel fordul­tam Szabó Déneshez, a város és járás növényvédelmi fel­ügyelőjéhez. — A kalászosoknak kalá­szosok után való vetése ese­tén a mezőgazdaságnak igen komoly kockázatot kell vál­lalnia, — mondotta. — Áll ez különösen az idei rend­kívüli esztendőre, amikor is a szokatlan időjárás köz- vetkeztében a gabonák rágókártevői erősen el­szaporodtak. Most kalászosok után is­mét kalászosokat is vetünk, s ezek az amúgy is alaposan elszaporodott rágó kártevők a gyenge vetést alaposan megrongálják, s ha nem vé­— Búsa után búsa — EZlszaporotltak a kártevők I dekezünk a kártevés ellen, lehet olyan méretű is a pusztítás, hogy egyes része­ket ki kell szántani. — Legfontosabb teendőnk ebben a helyzetben a ta­laj fertőtlenítése. Erre ma már különféle igen hatásos védőszerek állnak rendelkezésre. Fontos, hogy ezek a védőszerek már a ve­tés előtt a talajba kerüljenek, mert a jövő évi kenyérga­bona vetések védelmét csak így biztosíthatjuk. — Az összes talajmun­kák elvégzése után, ami­kor a talajt vetésre teljesen előkészítettük. — folytatta a növényvédelmi felügyelő, — akkor á védőszert tárcsával a talajba kell bedolgozni. Ezzel kettős célt érünk el. Először is a védekezőszer a napfény hatására nem ve­Korszerű hirdetőtáblák az utcán A csaknem negyvenezer la­kosú Cegléd hirdetési igényei­nek már régen nem felel meg az a hirdetési lehetőség, amely jelenleg városunkban van. — Körülbelül négyszáz egészíves plakátnak megfele­lő hely áll réndelkezésünkré — mondotta Kaczúr Pálné. a Magyar Hirdető ceglédi ki- rendeltségének vezetője. — Ez nagyon szerény szám, különö­sen, ha tekintetbe vesszük, hogy rendkívüli hirdetési fel­adatok esetén, mintegy hat­ezer egészíves plakát elhelye­zésére van szükség. — Örömmel számolhatok be arról, hogy még az ősz folya­mán ebben a tekintetben na­gyot lépünk előre. Közpon­tunktól már megérkezett hu­szonegy korszerű, nagyméretű hirdetőtábla, amiknek az el­helyezése már megkezdődött. A munkát sajnos lassítja, hogy sem az építőipar, sem a kisipari szövetkezetek nem tudják vállalni a munkát, és így teljesen állományon kívüli munkavállalókra vagyunk utalva, de a munka így! is szépen halad. — A városi tanács műszaki osztályával együttműködve kijelöltünk a város különböző részein húsz olyan kerítést, áhoj hirdetéseinket elhelyez­hetjük. ízléses -beton keretét 'kapnak fezek a kerítések és jól beilleszkednek az egyes utcák képébe. — Indokolt a műszaki osz­tály kérése, hogy a tanács­háza körül biztosítsunk a hir­detések céljára kerek favédő rácsokat. A napokban érke­zett meg a központ értesítése, hogy ezeknek a felszerelését is lehetővé teszik. A VASUTASENEKKAR is részt vesz október 3-án, Budapesten a vasutasének­karok országos találkozó­ján. Az énekkart Béres Ká­roly karnagy, a zeneiskola igazgatója vezényli. szít erejéből, másodsorban pedig a talajba bedolgozott védekezőszer — ami erős méreg! — a melegvérű ál­latokat, vadakat, a területen csellengő malacokat már nem veszélyezteti. — A fertőtlenítéssel való védekezés csaknem százszá­zalékos eredménnyel jár, ha viszont nem alkalmazzuk most e védekezést, a ‘kipusztulás veszélyének tesszük ki őszi vetéseinket — mondotta be­fejezésül Szabó Dénes nö­vényvédelmi felügyelő. (—ssi) „Reménybeli öttalálatos« Lottószelvény a levelesládánkban A Szabadság téri cukrász­da bejáratánál levő leveles­ládánkban hétfő este egy szabályszerűen kitöltött, a 40. játékhétre szóló „re­ménybeli öttalálatos” szel­vényt találtunk. A B 1 766 136 sorszámú szelvényt Bognár József, Újszilvás, Rákóczi út 23. szám alatti lakos dobta be tévedésből a Ceglédi Hírlap levelesládájába az alatta levő postaláda helyett. Megnyugtatásként közöljük a .szel-y-ény- tűi a jdonosával, hogy kedden délelőtt a városi tanácsháza épületében levő totó—lottó-kirendeltség ládá­jába helyeztük, így ha pén­teken a rajta levő számo­kat a szerencsekerékből ki­húzzák — hozzájuthat a fő­nyereményhez. Nem vagyunk babonásak, de — már csak a játék iz­galmáért is — mi, a szerkesz­tőség munkatársai, „kollek­tive” vásárolt három forint harminc filléres szelvényen, magunk is megtettük a szel­vényen szereplő számokat. Hadd legyen közös a sorsunk — nyerésben, ráfizetésben egyaránt —, ha már így ösz- sze találkoztunk. ,SSSSS/SSSS//SSSSJSSSS/SS/SSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SS/S///SS/S//SSSSSSSS/S//SSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S Földesasszonyaink - a kedves nénék A klarisszák rendjét az egyujjű királyné alapította a ti­zennegyedik század derekán. Abban a korban, melyben esz­tendőnként esett egy háború, s a felvonuló hadak felgyúj­tották a falvakat, és ami eleséget, bort magukkal vinni nem tudtak, az utcák sarába vagy a folyóba öntötték. Nem kímél­tek se lányt, se asszonyt, kínoztak, vertek ifjat és öreget, szer­zetest, vagy világi papot. (Szent Mihály napján azonban lóról szállottak a seregek, mert téleleji derekben már nem nőtt legelőfü.) A rabszolgaság még szokásban volt, leginkább a ki nem váltott hadifoglyokból, akikhez még a levert lázadókat lökték. Aruk egyre-másra három ezüst márka volt. Az emberi élet oly keveset ért, hogy a gyilkosokat számba se vették. Bosszú, rablás, politikai ellentétek gyakran rántották ki a megfent kardokat. A gyilkosságok előtt meggyóntak és meg­szokott látvány volt a lófarkon vonszolás, hogy az utcák kö­vezetén a szerencsétlenek húsa lehullott. Utazó kalmárokat megraboltak, egyházak kincseit fosztogatták, városokat zsa­roltak, kezeseket megöltek. A parasztot akasztották, a neme­seknek fejüket vették. A csaták után ott hagyták a holtakat a hollóknak és keselyűknek, melyeknek lomha, kerengő falkái a csillogó fegyverek fölött jártak, a hadakkal vonultak, mint a hadsereg szervezett egységei. A parasztok vitás ügyeiket baltákkal és késekkel tisztáz­ták, a nemesek pereiket bajvívásban döntötték el. A felség­sértőket és hazaárulókat egy ingben, rossz vassal eresztették össze a király páncélos bajnokaival. A mi Erzsébetünk, a rőfnyi kis Ulászló lengyel király lá­nya, királynő létére sem volt mentes a borzalmaktól, a kor­ban élt, s az történt vele is csak, ami megszokott volt. Jobb kezefejéről a négy ujját a dühös Zách csapta le, midőn az ura fejét védte az éles szablyától, a visegrádi palotában. Boccacciot kell olvasnunk és Petrarcát, Daniéi és Cino da Pistoiát és megérthetjük, hogy sem hűségek, sem szerel­mek nem maradhattak meg a végzetes szenvedélyek évszá­zadában. Így az sem lep meg, hogy királynőnk negyedik fiát kicsalták az ágyból felesége mellől aversai kastélyában a fo­lyosóra és megfojtották, kötéllel a nyakán ledobták a kertbe. Ez időben karcsú templomok nyúltak fel az égre támpil- lérek szorításában, az oltárokat festett nagy táblaképek dí­szítették és színezüst gyertyatartók. Vert arany monstranciák rejtőzködtek a szentségházakban és a mennyezetről ötvös­remek lámpák lógtak. Vonzó dolgok a kívül forró világban: \ hús köveken térdelni, zsolozsmázni, olvasót morzsolgatni. nem törődni csak kinek-kinek a maga leikével. Számosán zár- ^ dóba vonultak szűk kertekbe virágot ápolni, kis harangra éb- ^ redni, mindig csak imádkozni, Vezeklő, szép tesiöket húsba ^ vágó szöges övvel felövezni, szíjkorbáccsal korbácsolni, ma- ^ gukat hideg cellákban sanyargatni. ^ Róbert Károly magyar király özvegye, a mi Erzsébetünk, | a királyok magánföldesúri birtokából kiszakította Ceglédet S hetvenezer holdjával és a klarisszáknak adta 1368-ban. > Sohasem laktak városunkban. Azok az apácák, akik itt a ^ két háború között megtelepedtek, más rendhez tartoztak, ^ semmi kapcsolatuk sem volt a régi földesasszonyokkal, már S azért sem, mert a klarisszák rendjét, mint nem tanító és nem S betegápoló szerzetesrendet, még 1782-ben a császár megszán- § tette, birtokaikat pedig államosította. Első kolostoruk Óbudán ^ volt, de elpusztult a török időkben. A második ma is áll érin- ^ tetten állapotban Pozsonyban, a harmadik Budán van és most ^ restaurálják. Az ozmánok elől a nyugati vidékekre menekült ^ apácák ceglédi pénzeken építkeztek Pázmány Péter kqrdiná- ^ lis segítségével, a mindmáig Klarissza utcában. Templomuk- ^ ban jártam a nyáron ugyanazon a márványpadlón, amin négy- S száz éve szépséges nénéink, és a reneszánsz kőkapun, amelyen S a ceglédi küldöttek lépdeltek, vivén az Űrnapján esedékes \ évi négyszáz arany forintokat a földek és legelők használa- \ táért. Itthon ugyan már a szultán volt az úr, de ha megfizet- \ tűk az iszpendzsét, a karácsot és a legelő marha után járó \ oszporákat, nem akadályozta meg a magyar adózást birtoko- ^ satuknak, a megyének, az egyháznak. A pozsonyi felvitel ^ mégis veszélyes volt: „... élet és halál közt lévén, s markunk- § ban hordozván életünket, mégis Nagyságtok adóját... Páson- S ban mindenkor felszolgáltattuk” — írták a már visszaköltö- zött fejedelemasszonynak Budára, mert az új hatalmas rend- S házhoz, a mai Országház utcában, ismét kellett a mi verej- \ tékünk és pénzünk, most már közelebbi tájon sétálgatni pá- \ rosával az árkádok alatt a kedves nénéknek, csendben var- § rogatni, képeket festegetni, bő étkeken el-elhízni. (Mintha ^ a veszélyes idők után vesztettek volna üdeségükből.) Elvonul- ^ ni nyugton a világtól, apró bűnöcskékért esdekelni, imádkoz- ^ ni a Krisztushoz, és mint mindenkor, misét mondatni naponta fc ez alapító felséges asszonyért, kinek ködbevésző alakja a ké- | nyelmes helyzetekben a nyers, mégis őszintébb múltat idézte. § Hídvégi Lajos ^ Tíz nappal a Ceglédi ősz megnyitása előtt A Kossuth Múzeum kiállításai Napok óta tarkabetűs pla­kátok hirdetik városunk ut­cáin, hogy október 9-én kez­detét veszi a Hazafias Nép­front városi bizottsága ren­dezésében az az ünnepségso­rozat, mely egy idő óta Ceg­lédi ősz néven kezdett isme­retessé válni olvasóink előtt is. A sokfélé rendezvény kö­zül most elsőnek a Kossuth Múzeum rendezésében meg­nyíló kiállítások előkészüle­teiről adunk tájékoztatót. — Hogyan halad a múzeum a kiállítások előkészületeivel? — tettük fel a szokásos kér­dést dr. Ikvai Nándor mú­zeumigazgatónak. — A plakáton szereplő két kiállítás közül a Kossuth em­lékkiállítás anyaga nagyrészt ismeretes a múzeumlátogató közönség előtt. Ezt az anya­got — mint a múzeum állan­dó kiállítását — központi he­lyen mutatjuk be most is, hogy az. ünnepségre városunk­ba jövő vendégek is lássák, milyen kegyelettel őrizzük Cegléden a kossutlii hagyomá­nyokat. Jó alkalom ai-ra is, hogy tanuló ifjúságunk, de az egész város fiatalabb kor­osztályba tartozó lakosságá­ban felfrissítsük a nagy sza­badságharcoshoz fűződő ceg­lédi hagyományokat. — A másik meghirdetett kiállítás Pest megye és Ceg­léd műemlékei néven nyílik meg. Képekben mutatjuk be megyénk legnevezetesebb mű­emlékeit: Visegrád, Szentend­re évszázados épületeit, az érdi törökkori minaretet, az ábonyi kúriálcat. A műemlé­kekben szegény Ceglédet mindössze á két régi templom képviseli a kiállítás képein. — Még milyen kiállítások nyílnak a múzeumban? — Csaknem egybeesik, pon­tosabban megelőzi és „túléli” a Ceglédi ősz napjait a mú­zeumi hónap néven közismert országos rendezvény. Ennek keretében — de a helyi ün­nepség fényének emelése ér­dekében is — a városunkban immár hatodszor megrende­zésre kerülő múzeumi hónap alatt felújítva mutatjuk be a múzeum régészeti és néprajzi anyagát. Ugyancsak ebben az időben láthatja a közönség a Rembrandt és kora című ki­állításon a nagy holland fes­tő műveit reprodukciókban. — Mikor nyitják meg a ki­állításokat? — Sietnünk kellett a Ceglé­di ősz műsorába felvett mind­két kiállítás előkészítésévei is, mert a múzeumi hónap or­szágosan október harmadikén, vasárnap nyűik. Valamennyi kiállítás ünnepélyes megnyi­tását múzeumunkban tehát jövő vasárnap délelőtt 11 óra­kor tartjuk. A kiállításokon természetesen — különös gonddal a Ceglédi ősz nap­jaiban állandó tárlatvezetés­ről gondoskodunk. (ferencz) Aktuális hír! ÓRIÁS SZŐLŐ Samarkandban, az Üz- begisztáni Kertészeti és Sző­lészeti Intézet egyik tudo­mányos dolgozója, Jelena Perepelizina olyan szőlőfür­töket állított elő, amelyek­nek hossza 50 cm, a sze­mek nagysága pedig a nor­mál szőlőbogyók két-három- szorosa. A szőlőfürtöket ki­állításon mutatták be. Cserépfalviak Cegléden A Kossuth Ter­melőszövetkezet 2-es üzemegysé­gében hetvennégy tagot tartanak nyilván és ebből a szerény létszám­ból is elég sokan nyugdíjasok. Di­cséretükre legyen mondva, hogy erejükhöz mér­ten ők is szíve­sen részt vesznek a termelőmunká­ban, Különösen a növényápoiás- ■ ban, ahol — elég furcsán hangzik — csak két negy­ven éven aluli van. A ta^ág erő­teljesebb része az állattenyésztés­ben dolgozik, vagy fogatosok és traktorosok. Az üzemegy­ségben harminc idénymunkás van, akik a Bor­sod megyei Cse- répfalváról ér­keztek. A he­gyes-dombos . vi­déken kevés a gabonavetés és az ország északi részeiből szívesen jönnek a munka­vállalók, hogy megkeressék az évi kenyér és takarmánygabo­na szükségletü­ket. — Tiszta, ren­des munkásszál­láson helyeztük el őket — mon­dotta Bakos Mi­hály, az üzem­egység vezetője. Ebédjüket a Hús­ipari Vállalat konyhájáról ho­zatjuk. Mondha­tom, hogy meny- nyiségben és mi­nőségben nagyon megfelelő. Na­ponta egy Liter tejet adunk ha­tósági áron. S ami nekik a leg­fontosabb: az egész idényre biztosított mun­kalehetőség. — Márciusban érkeztek a cse­répfalviak. Más­nap már beáll- hattak a munká­ba, mert akkor kezdtük meg a dugványok kiül­tetését a magré­pa területen. Utána követke­zett a cukkorépa sarabolása, egye- lése, a kukori­cakapálás és még arra is volt idő, hogy a 4-es üzemegység sző­lőtelepítésében is dolgozzanak. Részt vettek az aratásban, a csép- lésben és szíve­sen vállalták a munkát a magré- pa-be takarítás­ban. Nemrégiben egyhetes szabad­ságon voltak ott­hon. Visszatéré­sük után a eu­korrépabetaka- rítás várta, utá­na pedig a kuko- ricatörésbe áll­nak be. A csoport min­den tagja kész- pénzfizetést kap. Egyedül az ara­tásban és csép- lésben résztve­vők dolgoztak (természetbeni járandóságért. A megkeresett ke­nyér- és takar­mánygabonát a termelőszövet­kezet gépkocsija szállította el Cse- répfaivára, tel­jesen díjtalanul. Általában ha­vonta mennek haza néhány na­pos pihenőre és az adminisztrá­ció úgy készíti él a bérelszámolást, hogy indulás előtt mindenki pon­tosan megkapja a járandóságát. — És a cserép­falviak hogyan vannak megelé­gedve a ceglédi munkahellyel? — A válasz egyszerű lehet: már jó előre be­jelentették, hogy a jövő évben is itt akarnak dol­gozni. (—ssi) Megkezdődött a levelező oktatás Tanár: Miért nem készítette el a házi feladatát? Hallgató: Tanár úr, kérem, holnap, majd postán beküldőm. Lencsés rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom