Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
1963. SZEPTEMBER 30, CSÜTÖRTÖK PEST tiEcvei KMírSap Hatszilvafás háztáji J — Nem nagyon, — legyint — tavaly két vashordóval lett a hat fáról, az idén a negyede sem lesz. — Minek egy ilyen öregembernek két hordó szilva? — Pálinkát főzünk belőle. Negyven liter is szokott lenni. Ha gyomra fáj, vagy fázik az ember, fél-fél decit megiszik és semmi baja. Csak az idén aligha húzzuk ki vele a jövő termésig, — míndja szomorúan. Én is szomorú vagyok. Üjabb adalék ez, hogy milyen gyümölcsszegény az idén a mezőgazdaság. Felszedek még egy szilvát és búcsúzom. János bácsi pedig — a téma i— visszahever a földre, hogy legalább az újságíróknak teremjen valami. D. J. BLASKOVICH-RITKASAGOK A csíki székely krónikának még igaza lehet... Előzetes: az országos múzeumi hónap tápiószelei rendezvényeiről Küszöbön az őszi legjelentősebb kulturális esemény sorozata: az országos múzeumi hónap. A megyék múzeumi igazgatóságai és a fővárosi képtárak, kulturális intézmények az elkövetkező öt héten összesen mintegy 200 időszaNo vem bér 15-ig köthetnek fagyhiztositást a termelőszövetkezetek tasztrális holdanként 40 forint. amit a termelőszövetkezet összes megművelt szántóterületének 60 százaléka után kell fizetni. A kártérítés ösz- szege katasztrális holdanként 250 forinttól 1150 forintig terjed. ki kiállításon viszik a közönség elé a legkülönfélébb gyűjteményeiket. A múzeumi hónap alkalmából a Blaskovich-gyűjte- mónynek a tápiószelei múzeumban őrzött ritkaságairól BlasltovicK János múzeumvezető előadásokat tart. Október 3-án „Ki volt Ku- pecky farkaskacagányos kuruc vitéze, s kik anyuik le- származói?’’ című előadásra kerül sor. Október 7-én bemutatásra kerül Dória András ereklyetartója. 10-én az előadás címe: „A csíki székely krónikának még igaza lehet...”, 14-én eredeti Rem- brandt-kép kerül bemutatásra, míg 17-én Nagy Péter cár faragóművész ajándékának hiteles történetéről lesz szó. Vissza a gép mellé Iroda, köpeny, íróasztal, tűhegyes ceruzák: papírok és pecsétek, intézkedések és értekezletek, jelentések — feleslegesek és szükségesek — utasítások — jók és rosszak — sokan vannak, akik kapaszkodnak érte, akik szemében ennek elérése lenne a minden. Ezt a „mindent” hagyta ott egy fiatalember, hogy visszamenjen a gép mellé, önszántából kérte. Nem volt mögötte semmi suskus, „csendes lebukás”, ahogy az ilyesmit a rossz nyelvek emlegetni szokták, egyetlen, de döntő oka volt rá: a gép mellett érzi jól magát!... magyarázatot, hanem — szerszámot kérnek, követelnek. Játsszunk tovább, kockáztassuk meg a következő feltevést: azért hagyta ott, mert félt a felelősségtől. Tíz esztendő — Rácz Istvánnak hívnak, megmondom őszintén, nem örülök annak, hogy szóltak magának erről. Minek ennek nyilvánosság, mi van ebben különös? Magas, csendes, mégis határozott fiatalember, bemutatkozó szavai azonnal aláhúzzák alapvető tulajdonságát: az őszinteséget és a közvetlenséget. Esztergályos és géplakatos szakmát tanult, 1953- tól dolgozott szerszámkészítőként. 1961-ben került ide, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárába. Itt is szerszám- készítő volt. 1963-ban végezte el a technikumot, s tíz esztendei fizikai munkának mondott búcsút: — Azt mondták, szükség van technikusra, mennem kelL Ne mondják, hogy meg sem próbálom — unszoltam magam, elfogadtam. „Irodista” lettem ... Szava lejtése gunyoros. Igaz, „irodistaként” is hű maradt a régi szerelemhez: a gyártóeszköz gazdálkodási csoporthoz került, ott is — szerszámokkal foglalkozott. — Abban a munkában is van fantázia — mondja — s az ember sok olyan összefüggést lát meg, melyekről addig fogalma sem volt, a gépe mellett a maga munkáját, s esetleg a műhelyét ismerte. Ott az egész gyár a terület, mégis... — Mégis — kérdezem vissza, hogy ne maradjon befejezetlenül a mondat. — Szóval mégis —« más munka., Csak a magam nevében - teszélék: azt az örömet, amit akkor érez az ember, ha elkészített egy bonyolult, nagypontosságú szerszámot, ott nem találja meg. Valahogy a sok is lehet — kevés. Kevés ahhoz, hogy az ember úgy érezze, megdolgozott a fizetési borítékjában levő utolsó fillérért is! Főnökei elégedettek voltak munkájával, tehát elesik az első, kézenfekvő ok: szakmailag nem boldogult. Hát akkor? Talán nem érdekelte az, amit csinált? E feltevés sem sokáig állja a sarat: nagy alapossággal, s szenvedélyes szavakkal szól arról, ami nehezíti, sőt, sokszor majdnem lehetetlenné teszi a jó szerszámgazdálkodást. — Ott volt például a Danúvia III. és IV. gyáregysége: kooperációs partnereink. dehát nekünk nem kötbér kell, hanem — szerszám! A kötbér nem pótolja azt, ami szerszám híjái! nem készülhetett el, az országnak nem ilyen vagy olyan pénz kell, hanem termék! És a másik: nem tréfálok, ha azt mondom, hogy vannak olyan szerszámok, amelyek kívülről tudják az utat Budapest és Vác között, annyiszor megtették — javítás, újrajavítás, legeslegújabb javítás miatt. Kinek jó ez? Az üzemek nem Fizetés és lelkiismeret Cigarettáját forgatja ujjal között, a parazsat nézi, s a rajta gyűlő hamut; felelősség? — A felelősség nem rajtam volt, hanem a feletteseimen. Attól nem kellett tartanom, hogy az én hátamon csattan az ’ostor. Most nehogy valami fenenagy öntudatú embernek tartson, de mégis azt kell mondanom: az embernek van lelki ismerete! Sokszor ültem otthon, törtem a fejem, előírások, kötöttségek, valós és álkifogások szövevényéből hol lenne a szabadulás? Megtehettem volna, hogy hagyom az egészet. Megkapom a fizetésem, megcsinálom, amit előírtak, amit kell — a többi nem tartozik rám. Miért nem így cselekedtem; másféle a természetem, azt hiszem, A gyár szerszámgazdálkodása valóban nehézkes, elsősorban azért, mert kooperációs partnerei nem tudják biztosítani a szükséges óraszámot, s igen sokszor a legyártott szerszámok minősége sem a legjobb. Pedig a híradástechnikai ipar egyike a legszerszámigényesebb gyártási ágaknak, s elsősorban ez a régóta tartó, de a megoldáshoz még csak nem is közelítő állapot indította árrá á gyár Vezetőit, valamint felsőbb szerveit, hogy — saját szerszámüzemük nagyarányú felfejlesztésével tegyenek az ügyre pontot. Rácz István azt mondja: — A távlat izgatott, a holnap. Az, hogy tíz év gyakorlata lassan megkopik bennem, hogy új és új dolgok jönnek, amelyekről én már csak papíron veszek tudomást, s nem úgy, hogy ott fogom, forgatom a kezem között. Mi akarsz lenni — sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést. Közepes műszaki vagy jó szerszámkészítő? És mindig azonos választ adtam magamnak: az utóbbit érzem többnek, tehát azt kell választanom, azaz — újra azt kell választanom. | A jövő a Ecgfouiosabb j Rácz István fizetése azonos volt azzal, amit a gép mellett keresett, s most sem több, mint technikus korában, az „irodán” volt. Tehát újabb feltevésünk is kudarcot vall: nem a több pénz csalta le a gép mellé. — Tudom, hogy van szükséges, sőt, nélkülözhetetlen adminisztráció, de én munkám e részét valóban nagyon nem szerettem. Az ember a gépe mellett magamagáért áll helyt: vagy tudja a dolgát, vagy nem. Sokan azt hiszik, az íróasztal micsoda kényelem, mekkora nyugalom. Nos, én soha olyan ideges nem voltam, mint az elmúlt két év alatt. Mi lesz a sajtóiéval, „lerobban”? Nem érkezett meg a szerszám... az üzem követel, s igaza van, a tervét teljesítenie kell. Kicsit mindig Fekete Péternek éreztem magam, s tudom, hogy társaimnak is ez az érzése. A gyártóeszköz gazdálkodás szidása — örökzöld sláger, soha nem kopik el... Tehát — a kényelem? — Én a legbiztosabb jövőnek azt tartom, ha egy ember a dolgát úgy csinálhatja, hogy mindkét „lábán” biztosan áll. Érti is, szereti is azt, amit csinál. Akkor, de csakis akkor talál benne örömet. Ez az öröm hiányzott az életéiből. Az örömmel vegyes elégedettség, a tett, mégpedig a szó szoros értelmében kézzel fogható tett, az elkészüli szerszám fölött. Hipotézisek, komplikált lelki vagy anyagi „motivációk” helyett lám milyen egyszerű a magyarázat. Egy ember úgy akar dolgozni, hogy — örülhessen annak, amit munkájával megteremt. A cím és a rang nem azonos Tizenöt év alatt — ennyit töltött üzemben — soha, a legkisebb fegyelmi vétséget sem követte el. Most fer- ritszerszámokat készít: — Soha nem akartam, s nem is akarok kitűnni, előnyök nem kellenek, az kell, amiért megdolgozok. Olyan akarok lenni, akire mindig számíthatnak. A társaim, s a munkaadóm, a gyár. Ha itt kell maradni — sürgős munka, tervelmaradás — itt maradok. Tekintetével felmér, megértem-e amit mondani akar: — Igen, szeretnék lenn, a szerszámműhelyben törzsgár- datag lenni. Én úgy gondolom, más dolog, hogy mi az ember címe, s megint más, hogy mi a rangja. Lehet bármi a címem, a társam nem adja oda a féltveőrzött szerszámját, hátha eltöröm, tönkreteszem. De ha tudja, látja, mert tapasztalja, hogy értem a dolgom, akkor meg* A biztonságosabb növény- termesztéshez fontos hozzájárulás a fagybiztosítás, amit egyre több közös gazdaság vesz igénybe. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a közös gazdaságok nagy része nem kerüli el az áttelelő szántóföldi növények fagykárosodását. Figyelemmel a termelőszövetkezetek kíván- J ságára, i az Állami Biztosító az $ idén a fagybiztosítást to- $ vább bővítette, s kiterjesztette a tavaszi ka- í lászos növényekkel, vagy a | borsóvédő növényekkel te- j lepített pillangós növények $ téli és tavaszi fagykáraira $ is. Fagykárnak minősül a í fagy bármely megjelenési S formája, ha annak követkéz- t tében a növényállományban $ 60 százalékot meghaladó $ ritkulás következik be, vagy $ ha a növény kiszántása vá- $ lik szükségessé. A fagybiztosítást a közös 5 gazdaságok — a termelőszö- $ vetkezeti vagyonbiztosításon $ belül — november 15-ig köt- j hetik meg. A fagybiztosítás díja ka- ' kapom. Ez az a rang, amiért érdemes az embernek sokat — sokat? —, mindent megtennie. A gondolatok tiszták, lecsiszoltak, mert hosszú hónapok alatt fogalmazódtak meg benne. Odaállt főnökei elé, s amikor már nagyon határozottan tudta, mit akar, kimondta a gondolatait. Kicsit meglepődtek. Nemcsak főnökei, mások is. Szokatlan dolog, rendhagyó esel: valaki magától visszamenjen a gép mellé, íróasztalt, „beosztást” hagyjon ott. Mégis, az egyszerű, s éppen ezért meggyőző logika, az érvelés őszintesége megtette hatását: nem unszolták, nem győzködték. Szeptember elsején a szerszámműhely vezetőjénél munkára jelentke-* zett. Társai, akik mellől két éve elment, s akikkel azóta is, amikor csak tehette, együtt volt, annyit mondtak neki: szevasz. És a munkástapintat minden finomságával egyengették az utat, hogy megismerje, ami két év alatt változott, hogy ui- jaiban a régi mozdulatok,- idegeiben az ösztönné vált, s semmi mással nem helyettesíthető, gépcsodákat megcsúfoló „szerszámos” ingerek felébredjenek. Vannak — sokan —. akik a „karriert”, a boldogulást, a valamit és a valakivé válást egy íróasztal elnyerésében látják megtestesülni. Rácz István kérdésére, amit bemutatkozásakor feltett, mi van ügyében különös, most már felelhetek: az benne a különös, hogv — különösnek tartják, tartjuk, ha egv ember azt akarja tenni, ami nemcsak kenyeret, hanem örömet is ad ... Mészáros Ottó vén gesztenyék tövén... ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ I A TSZ-ELNÖK j I EGY NAPJA I $ A napokban betévedtein ^ ^ egy tsz-elnök ismerősöm- ^ ^ hoz, aki beszélgetés közben ^ ^ a szinte állandósuló napi ^ i „vendégjárás” miatt pa- I naszkodott: ^ — Alapos fejmosást kap- § $ tam a taggyűlésen, sokan 5 ^ kifogásolták, hogy ritkán § járok az állattenyésztőkhöz j, S és még ritkábban látnak a s § határban — mondta és re- | ^ ménytelenül legyintett. — | ^Mennék én szívesen, csak § ^ időm lenne rá. Még felső- J I rolni is sok napi elfoglalt- | $ Ságomat. Hallgassa csak ^ ^ meg, mi történt ma is: ^ Hét órakor jöttem be az s ^ irodába, hogy a brigádve- í zetőkkeí megbeszéljük a 5 í napi munkát. Szerencse, ^ $ hogy ilyen korán kezdtük, ^ ^mert már $ nyolc órakor bemotoro- i ^ zott az első vendég, az Ál- § 5 lami Biztosító megbízottja. $ ^ Kilenc óra körül a Víz- ^ S ügyi Igazgatóság küldötte ^ 5 érkezett, de még el sem ^ 5 ment, amikor ^ fél tizenegykor a járási 1; ^ tanács mezőgazdasági ősz- | ^ tályáról toppant be látoga- 5 ^ tó. Pontosan a déli harang- $ % szókor, $ tizenkettőkor kopogott a % ^ Villamosítási Vállalat ^ $ szakembere, I Délután egy órakor a $ 5 helybeli pedagógusok jöt- ^ 5 tek, hogy a politechnikai ^ ^ oktatáshoz segítséget kér- ^ ^ jenek. Ebédre nem mehet- § § tem haza, szerencsére ez ^ ^ már nem szokatlan és fele- ^ % ségem üzenet nélkül is ^ ^ hozta az ennivalót. ^ Két óra után a megyei í ^tanács beruházási osztá-^ i lyáról érkeztek ellenőrök. $ í Nekik fontos munkájuk ^ ^ volt, engem is sokáig ma- ^ $ rasztaltak. § I Négy óra körül a kultúr- % ^ otthon vezetője keresett a ^ i téli mezőgazdasági előadá- ^ í sok ügyében. Éppen indul- ^ $ ni akartam az istállókba, ^ $ amikor a rendőrőrs megbí- § ^ zottja jött néhány felvilá- § 5 gosításért. $ öt óra után a megyei ^ ^ nőtanács munkatársa kere- % $ sett, majd ^ ^ hat órakor az újságíró ^ J elvtárs kért tőlem néhány ^ $ percet. S ki tudja, lehet, ^ § hogy ma még más vendé- ^ get is kapok... I — Azt hiszi, hogy csak a ^ % mai napom ilyen forgal- ^ $ más? Téved. Minden nap- ^ $ ra akad látogató. Ilyenkor > ^ ősz elején még kevesebb, ^ ^ mint nyáron, vagy majd $ ^ néhány hét múlva, a szüret ^ ^ idején. Talán még a szer- ^ í kesztőségben sem tudják, ^ § mennyi hivatalos és társa- & $ dalmi szervezet, vállalat és í ^ intézmény működik Ma- ^ § gyarországon... Én sajnos $ i tudom... & Már egy jó ideje figyelem, hogy ez az öregember négykézláb járkál a patakparton. Itt a téma! Közelebb visz a kíváncsiság s kiderül, hogy Szilvia után böngészi a gyepet, mert a keskeny sáv, ami a müút és a patak között húzódik, nem más, mint az ő, vagyis Magyarics János háztájija. Csakugyan, ott a létra az egyik fának támasztva, s a fűben szanaszét kéklik a termés: most rázta le az ágról. Körülmutatva engem is megkínál. Elmondja, hogy a csobánkai szakszövetkezet tagja, s a müút másik oldalán van a háza. Onnan tartja szemmel egész évben a hat szilváját, s . szorgalmasan lármázik, ha meg akarják lopni. — Megvan-e az éberség jutalma?
