Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

Épül a Hunyadi Tsz-ben a keverőtorony Jövőre már csapon engedik a permetlevet a gépekbe IX. ÉVFOLYAM. 229. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 29, SZERDA Itt a piros, hol a piros? Kisasszaninapí szokás ■ Búbolás záptojással Jelzési kap az apadt tojás Régi nóta, hogy a kisasz- *zony napja utáni tojásokat érdemes elrakni, mert, mint az egykori háziasszonyok mondták, ezek a tojások egész télen elállnak. Akár igaz ez a tapasztalat,, akár nem, az bizonyos, hogy még ma is ragaszkodnak ehhez a to­jástermelők és szégyen, nem szégyen, de péntektől kedd reggelig egyetlen fia tojás nem került be a felvásárló helyre, pedig lenne még bő­ven. Van. aki telerakja az ubor- kás üveget és leköti perga­mennel, Van olyan, aki bá­dogfazékban helyezi el a friss tojásokat, leöntve őket mésszel. Hallottam olyanról is. aki a kamrába leterí­tett búzában helyezi el a télire szánt tojásokat. Október derekán, novem­berben elkezdenek tojni a jércék és ekkor kerül szé­pen, lassan értékesítésre az elrakott tojás, mert akár eláll, akár nem. de a friss to­jásnak nincsen párja. Pláne, ha a háziasszony a saját konyháján használja fel. Az apadt tojás pedig hadd men­jen a felvásárláshoz meg a piacra. Csak éppen egy ponton számítanak rosszul a terme­lők. Tavasz óta szigorúan lámpáznak. Minden darab to­jást átvizsgálnak és ame­lyik nem megfelelő, azt visz- szaadják a termelőnek. Nem kerülhet forgalomba sem a tavaszi keltetés során, sem az ősszel elrabolt tojás. A huncutság azonban vég­telen es feneketlen. Észre­vették, hogy egyes termelők azokat a tojásokat, amiket minőségi okokból nem vesz át a felvásárló telep — azokat rögtön el­viszik a piacra. Nemrégen kedélyes eset tör­tént. Az egyik vásárló a sa­ját záptojásaival bubolta meg a lelkiismeretlen eladót. Énnek a huncutságnak is véget vetettek azzal a való­ban ötletes rendelkezéssel, hogy egy-egy piros i:onással megjelölve kapja vissza a termelő a tojását, azzal az­tán már mehet a piacra! Nyu­godt lehet, — így mar nem talál rá vevőt. Ma: itt i>ff ff ni i tmrtrsttttf f te ff ti ti ti ti rtíftt Hegedűs Rozália megyei tanácstag ma délelőtt 10—12 óráig tanácstagi fogadóórát tart a városi tanács földszin­ti vb-íermébeö. Pontosan úgy végezték a Hunyadi Termelőszövetkezet újonnan telepített nagyüze­mi szőlőtermelésében a nö­vényvédelmet. mintha beál­lott, termő szőlő lenne. — Huszonnégy mázsa réz- gálicot. tizennyolc mázsa rézmészport és Tiovitot hasz­nálunk fel, — mondotta Herezeg Balázs, a szőlőterme­lés brigád vezetője. — Kj&t és fél ezer hektoliter perrmetle- vet szórtak ki az RS 109-es gépek és á kézi hajtású gép­pel a tago-k azokon a része­ken. ahol a süppedékes ta­lajon a gépek nem tudlak mozogni. — Amilyen arányban nö­vekednek évről évre a tő­kék, olyan mértékben emel­Ehhez már csak a jó füstölt oldalas hiányzik Babot csépel Kovái Mihály kedik a növényvédelemben felhasznált védekezőszer. / —■ Majd az idő mondja meg jövőre, hogy mennyit haszná­lunk fel, egy bizonyos, hogy. ez a nehéz munka is sok­kal könnyebb lesz. — Vagyis? — Hát az idén még kádak­ban kevertük a permetlevet. A gépekbe szivattyúztuk, a kézipermetezőkbe pedig me- ricskévél adogattuk. Nehéz fáradtságos munka volt és permetezés idején egy fo­gatnak egész napon át nem is volt egyéb dolga, int az, hogy a területre kiszállítsa a permetlevet. Jövőre már sokkal köny- nvebb lesz. Készül a keverő­torony, amelybe motor nyom­ja fel a vizet, a kész permet­levet pedig nagy kényelme­sen egy ember engedi majd csapon a gépekbe. Egyene­sen úgy épül a. torony, hogy még az UE 28-as traktorok is alá tudnak állni. Víz, víz, mindenütt víz Nem kedvezett az idei esz­tendő a Petőfi Termelőszö­vetkezet 4-es üzemegységé­ben a növénytermesztő bri­gádnak. A sok víz nagyon megrongálta a gabonákat. Volt olyan terület, ahol még júniusban sem lehetett szán­tani. Amikor pedig végre megindulhatott volna a talaj- munka, már csak őszi ká­BETONJARDA - ÖSSZEFOGÁSBÓL Kedves látvány fogadta a járókelőket vasárnap délelőtt a X., Varga János utcában. Egy karcsú fiatalasszonytól kérdeztem meg. hogy tulaj­donképpen mi történik itt. — Gyalogjáró készül hideg betonból — hangzott a szak­szerű válasz. — Az á’apot az utca lakói készítik. Reg­gel korán a tanács- kikül­dött szakembere indította be a munkát. — Az anyagot a tanács ad­ja. A betonozást a városi ta­nács szakemberei végzik majd el. Kicsik és nagyok élvezik most a közös munka örö­mét, s élvezhetik majd a si­ma beton gyalogjárda által nyújtott kényelmét. Tízperces sor- banállás után végre a pult elé kerültem. Ép­pen csak az első szótagot ejtettem ki, amikqr hónom alatt kis emberke dugta ki a fejét. Az eladó arca felragyogott. — Tessék pa­rancsolni ! Nem nekem mondta, hanem annak a kerti tör­pének, aki der- cés, rikácsoló hangon kérte a porcot, a gyulait és a szép, tízde- kás ementáli szeletet. Az eladó vil­lámgyorsan ki­szolgálta. Mint­ha nem is én kö­vetkeztem volna. Keresztülha­jolt a konzol üve­gen és egyenként Protekció dobálta az áru­kat a kis ember önkiszolgáló ko­sarába. Mire a kenyér­pulthoz értem, a törpe már meg is. kapta a többiek feje felett a szép, barnára sült két- kilós fehér ke­nyeret. Tömeg vára­kozott ott, ahol ki volt írva: tej. Az én emberem mégis pillanato­kon belül szaba­dult. így kergettem végig a bolton. Nem is sejtet­tem, hogy miért részesült ilyen kedvezésben. A pénztárnál mögöttem állt. Kezében lobog­tatta a százas bankót. A pénztáros-nő mellettem nyúj­totta a kezét és udvariasan vet­te át a pénzt. — Tessék, elnök elvtársi Villámgyor­san számolt. Amikor vissza-, adott a százasból, meleg hangon meg is köszönte. — Köszönjük, el­nök elvtársi Mogorván csap­tam szatyromba a vásárolt hol­mikat. Már a sarkon jártam, amikor eszembe jutott, hogy meg kellett volna kérdezni a kartársnőt, hogy vajon hol elnök ez a kis ember­ke? posztéval, csalamádéval pró­bálkozhattak. A kölessel, mu­harral nem sok szerencsével jártak. — Nem hiszem, hogy há­rom háztáji gazda elmond­hatja, hogy az ö kukoricáját nem viselte meg az idő, — mondotta Holló Sándor, a brigádvezető. — De még a szőlővállalásban sem volt szerencsénk. Víz, víz! Min­denütt a. viz. — Még az a szerencse, hogy a tagság évi kenyerét biz­tosítja a termelőszövetkezet. A tavalyi jó termésből még maradt va'amennyi bor a ta­gok pincéjében. De talán még ennél is fontosabb, hogy a tagok nagyon szorgalma­sak. Már a jövőt készítik elő. Szívesen vállalják a munkát az új telepítésű sző­lőben. Ha kell, átmennek más üzemegységbe is, sőt még arról is hallottam, hogy a társgazdaságokban dolgoz­tak olyanok, akik meg akar­ják fogni a garast. Szívesen vállalkoznak kukoricatörésre, répaszedésre. Csak azért, hogy ezt a rossz esztendőt át­vészeljük. A hadaró egyhangú csatto­gása közelebb csalogat. Ko­vái Mihály bácsi egy kicsi idő­re leteszi a rostát. Előveszi a pipáját. Én akkor fordulok be a Petőfi Termelőszövetkezet 3ras üzemegységének az udva­rára. Éppen csak hogy köszö­nök, nevetve mutatja felém a félkilós öngyújtóját. — Ezt legalább megérzem, ha elejtem — s amikor kér­dezni kezdem, csalódottan folytatja: — Azt hittem, hogy azért jött, hogy megköszöntsön. Holnap töltőm a nyolcvanadik esztendőt. Néhány rapszódikus szó a hosszú életről. Arról, hogy Kőrösön hasonló nevezetű ember nincsen. A szépapa ke­veredett ide valahonnan a Nyírségből. Élete párjával most tölti együtt az ötvene­dik esztendőt. — De úgy ve­gye! — emeli fel a hangját. — Hogy meg sem vagyunk es­küdve. Mindketten özvegyen maradtunk. Így kerültünk össze, és látja, ötven év lett belőle. — Azon á földön vállaltam babot köztesként, amelyen öt öt évvel ezelőtt a termelőszö­vetkezet őszibarackosat tele­pítettük. Azonkívül feliből bí­rok hatszáz k vad rät szőlőt, de még a háztáji is ott van. Ab­ban meg árpát, kukoricát ter­meltem. Lekerült a padlásról a csép- hadaró. Segítség is akadt a munkában. Fia meg a menye felváltva forgatják a esépha- darót. — A rostálás az öregnek | marad! — kapja fel a földről Mihály bácsi a rostát és mun­ka közben tovább folytatja a beszélgetést. — Feléből vállal­tam. ha minden jól megy, meglesz a két mázsa. Ami ne­kem jár: egjv mázsa, de abból is jut jócskán a piacra. Szurok helyett szilva A Dobó Katalin szocialista brigád — nevével ellentétben — nem a forró szurokkal vív­ja csatáját, hanem a szilvával Hó végi párbeszéd — Jaj, de jó, hogy ta­lálkoztunk, öregem! Adj kölcsön egy százast. — Ne hülyéskedj! Hú­szon kilencedikén száz fo­rintot? — Dehát legalább egy ötvenesed van? — Ugyan, hol élsz te. A kávémmal adós ma­radtam. — Egy húszast, pajtikám, á föld alól. — Nincs! — Könyörgök egy tíze­sért. — Egy huncut vasam sincsen! — Két forint. — Üresek a zsebeim. — Hát adj egy cigaret­tát. — őrült, vagy! Tudod, hogy nem dohányzom — Hát akkor legalább mondd meg, hogy meny­nyi a pontos idő! 35 mázsa — egy holdra átszámítva Az akasztott ember ára Az amerikai Delaware ál­lamban a bűnözők kivégzésé­re nem villanyszéket vagy gázkamrát használnak, hanem „hagyományos” akasztást. Hi­vatalosan közölték, hogy egy akasztásos kivégzés 450 dollár­ba kerül, ebből 300 dollár a hóhér díjazása. A Szabadság Termelőszö­vetkezet központja mellett elsőnek Sebők István állt ne­ki a kukoricatörésnek, azután Halápi József következett. A szép csövek már fenn vannak a termelőszövetkezet táblás kocsiján. Érthető, hogy kíváncsiak vagyunk a terméseredményre. — Jó! — mondja kurtán Halápi József. — Nem is .»,,»,y„,W////////// volt egy vékás kukoricám, pontosan számítva három­száz öl és hét mázsa ku­koricát törtünk. Ha ezt egy holdra átszámítjuk, jó har­mincöt mázsát számolha­tunk. — Már akkor, amikor mu­tatkozott, szerződést kötöt­tem két hízóra. Most pedig örömmel mondhatom, hogy jól számoltam. Megvan a két jószág részére az ele ség. A konzervgyár I. telepen ed­dig egri tempóban 462 ton­na szilvabeíőltei készítettek elő, de a teljes győzelemig — az 1000 tonnáig — nincs meg­állás (Godány felv.) MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Arsé.ne Lupin. Francia film­vígjáték egy nagystílű kalan­dorról. Szélesvásznú. Kísérőműsor: 6. Sporthír­adó. Magyar híradó Előadások kezdete: fél hat és nyolc órakor. Elmentek az út javítók BRAVÚR NEM TUDOM, hogy Balzacnál vagy Flaubertnél olvastam, ! hogy az asszonyok veszedelmes életkora a harmincadik esz- j téridőnél kezdődik és valamikor a negyven táján fejeződik be. ä Piroska éppen kapuzárás előtt bolondult meg. A névnapján \ lógott meg egy huszonöt esztendős ficakkal, akit előzőleg azért | takarítottam el a környékről, mert megsejtettem, hogy kutya ( van a kertben, A lányom a mezőtúri gimnáziumban nyűtte az iskolapa- J dot. Nem írtam meg neki, hogy baj van a mamával. Kár lett 5 volna az érettségi előtt megzavarni a különben is nagyon ér- \ zékeny gyereket. Rettenetes volt látni, amikor az érettségi bizonyítványt ! lobogtatva berobogott a házba, szobáról szobára szaladt, és ! mintha megérezte volna a bajt, sírva borult a mellemre. — Hol van marni? — zokogta keservesen. Odaültettem magam mellé az elkeseredett gyereket. Sely­\ mes szavakkal elmondtam neki mindent, ami rátartozott. — Nem baj, kislányom. Megleszünk így szépen kettesben \egy-két évig, amíg rákészülök a magányosságra. Ha állásba ! kívánkozol, vagy tovább tanulsz, esetleg, ha férjhez mész, | majd én is megleszek valahogyan. Látod, fél esztendeje el- ! múlt, hogy egyedül vagyok, és nem haltam bele. Pirikém gyűlölettel beszélt a rossz asszonyról, szidta az ; asszonyszöktető senkiházit. Aztán mit tehetett mást, kolbá- ^ szos, szalonnás tojásrántottát sütött és annak rendje szerint ä megvacsoráztunk. Egyre kevesebbet beszéltünk róla. Elmúlt a rossz kedvem. i Vidáman fütyörészve végeztem a dolgomat. Egy hét múlva azonban nagyon meglepett, amikor Piri azzal csapott rám. hogy hol laknak? Tudtam, csak a feleségemről, meg arról a betyárról lehet szó. Megmondtam, hogy Somogyszobra mentek, és tudtommal a fajankónak ott van állása. — Utazok! — szögezte le határozottan a lányom. — Utó­végre akármit is tett, az anyám, és illik, hogy meglátogassam. NEM TARTOZTATTAM. Kár is lett volna, hiszen éppen olyan akaratos természetű, mint az anyja. Elment és megér­kezését egy képeslapon jelentette. Heteken keresztül semmi hírt nem kaptam tőle. Már azt hittem, hogy az asszony után most már a lányomat is elvesztettem. Nagyon fájt, nem találtam a helyemet. De tartottam magamat. Egy sort nem írtam az asszonynak. Pedig majdnem megbolondultam nyugtalanságomban. Autózúgás riasztott fel egyik éjszaka. Felpattantam az ágy­ból. Gyorsan ajtót nyitottam. Piri ott állt a küszöbön. Vidám, sugárzó kedvvel. — Hazajöttem, papa! Mindent elintéztem. Ámulattal hallgattam. Elmondotta, hogy az egész hónapot Somogybán töltötte. — Most kapaszkodj meg, papi, mert olyan dolgot mondok, ami egy kicsit hihetetlenül hangzik. Ezalatt az egy hónap alatt megszerettük egymást Imrével. Megszöktünk a mamitól és tegnap Pesten megesküdtünk. — AZ ÁMULATTÓL alig tudtam szóhoz jutni. A lányom pedig tovább darált. Majd felugrott, kiperdült az ajtón és be­vezette a feleségem csábítóját. — Papi, ne is vonakodj. Utólag egyezz bele a dologba. Azt ajánlom neked, hogy azonnal indulj Somogyszobra a mamiért. Nem lesz baj, ha egy hetet eltöltesz Somogybán, legalább a mé­zeshetünket senki sem zavarja. Mire hazaindultok, mi is vo­natra ülünk Somogy felé. Lehet, hogy éppen félúton találko­zunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom