Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

MST K tcr ei e^rfap 1965. SZEPTEMBER 29, SZERDA Bábel a Thália színházban ALKONY „Jóssué, Nun fia, esztelen gonoszságot cselekedett, ami­kor megállította a napot. És íme, Mendel Krik, a mi egy­házközségünk tagja, nem volt okosabb Józsiiénál, Nun fiánál. Élete végéig a nap ve­rőfényében akart sütkérezni... De Istennek minden utcájá­ban megvannak a rendőrei. És Mendel Kriknek itt vol- <tak a fiai a saját házában. ' — szól Ben Zharja moldo>J vankai rabbi méltósággal, akár a tóratekercsek. És isz­nak rá egy kupica pálinkát, és aztán lecsapódik a Tháliá- ban a függöny. A Krik család elsőszülöttje, ez a huszonhat éves, magabiz­tos ficsúr úgy osztályozza az embereket, hogy vannak, akik bírják a vodkát, és vannak, akik nem bírják, de mégis isszák. Ű is, és apja, Mendel is, — aki hatvankét esztendős korára olyan, akár a tüzes kemence, — bír­ják. Mendel Krik készül el­adni vállalatát, hogy szerető­jével a napos Besszarábia gyümölcsöskertjébe költöz­zön. Kései, lázadó ifjúságát nyomorékká törik házi rend­őrei. A téma nem új. Folyhat­na a családon belüli harc ókori birodalomért, brit tró­nért, amerikai részvényekért, játszódhatnék a történet — s le is játszódtok hasonlók az irodalom színpadán — sok helyen, biblikus környe­zetben, angliai kastélyter­mekben, újkori luxuslakok­ban, mindenhol, ahol trón, hatalom, részvények. létez­nek. A téma „örök” — de nem lehet kortalan. Isznak Bábel drámájában az ütközet egy fuvarozási vállalatért folyik abban a kelet-európai zsidó környezet­ben. melynek tagjai, hiába vígasztalnak az évezredek óta ismételt, tanult, énekelt böl­csességek. úgy érzik, valami tévedés történt. De vajon Isten részéről nem volt e tévedés, tíMtkör a zsidókat Oroszországba telepítette, hogy. itt szenvedjék a pokol kínjait, Nem lenne jobb, ha a zsidók Svájcban laknának, ahol príma tavak, hegyi leve­gő s mind egy szália franciák vennék őket körül?” — mond­ják a darab hősei, till.1-ban vágyunk. Ogesszábcn. Apa és Ha megütközését körüllengi, énekli — a görög kórusok modern m’ntájára — ez a proaromok emlékét cipelő, familiáris, bánattal árnyé­kolt zsidónegyed, melynek szomorú és szép költészete nemcsak a talmudi idézetek­ben, a vén Arje Lejb sírás mondataiban ül meg, de megcsillan — egy árnyalat­tal élénkebb színben — ak­kor is, ha épp üzletmenet­ről esik szó a zsinagógában. Iszaak Bábel átélte, szeret- < te, tagadta és megírta ezt a világot. 1894-ben született egy | ogyesszai zsidó kereskedő fia- , ként. Tizenhat éves koráig ! tanulmányozta apja kívánsá­gára a héber nyelvet és val­lást. Valóságos felüdülés volt számára a középiskola, ahol „csak” franciául kel­lett beszélnie. Tizenötévesen már novellákat írt eszmény­képe, Maupassant nyelvén. 1915 Pétervárott találja, ahol Gorkij felfedezi, s elküldi, „emberek közé”. Kiküldetése hét esztendeig tart. Bugyon- nij seregében harcol a pol­gárháborúban. önmaga iro­dalmi munkásságát 1924-től számítja. Két témája van, «■ polgárháború és az odesszai gettó — ezekről szól majd minden novellája, színmü­ve. Sorait szűkén méri ez a pápaszemes, akinek ősz I borong a szívében’’, — ha­gyatéka egy kötetben elfér. 1939-ben koholt vádak alap­ján letartóztatják, s rá két évre meghal. Rehabilitálása igazolta, amit az az egy kötél már régen kijelölt: helyét a század legnagyobb íróinak Panteonjában. De térjünk vissza a Thália Színház szombat esti bemu­tatójához. Babel azt mond­ta, a novellának olyan pon­tosnak kell lennie, mint a csekknek vagy a katonai je­lentésnek. Színmüveiben is követte szigorú meghatáro­zását, S mint többi műve, a számlához illő precizitás- j sál megírt Alkony, ez a bru- j tális törién.et. is — telve köl- I tészettel. amelyet sikerült tol- ' mácsolni a darabot rendező I Kazimir Károlynak, s az elő- \ adó együttesnek, A díszletek, a tölcsérei gra­mofon, a régi lámpák, a piszkos függönyök szinte kü­lön szólamot énekelve fes­tik alá a cselekményt (Bár szerintünk a Chagall képek vetített szerepeltetése mintha Vcwsé sok lenne: a díszlet cha- galli ihletést sugároz amúgy is.) Érdekes módon az elő­adásban kiváltképp az epi­zódszereplők tündököltek. így kiemelkedett a családba há­zasodni készülő kereskedő szerepében Keleti László: Arje Lejb, a moldo.vank.av házasságközvetítő és a fuva­rosok samcszánaü alakítója, Peti Sándor. Dvorja-Soós Edit-, nek tíz mondata, ha van, de tán ennyi sem szükséges ne­ki, hogy úgy eljátssza az ál­maiba savanyodott lányt, ahogy teszi. Amikor belép •a. színre félig nyitott pon- gyolában, hangtalanul és száraz szemmel ríva, — min­dent tudunk róla. Simon Zsuzsa is inkább „csak” je­len van, púpos félvállával, magasszárú cipőjével, bar­nán és torzon, mint egy Chagall rajz, öt mozdulattal elmond öt évtizedet. Rövi­den, a Thália Színház gárdá­ja pontos, mint egy csekk, vagy katonai jelentés — ezen keresztül éri el Bábel közve­títésének olyan fokát, amek­kora hőfokkal a gramofonban •megszólaltatott zsidó énekek tolmácsolják egy kisebbség 1évszázados fájdalmát, böl­csességét. P. A. T artósított móri must Benkö Béla, a Móri Állami Gazdaság pincemestere olyan módszert dolgozott kú, amely- lyel megakadályozta a must erjedését. Ezzel az eljárással a tava­lyi mustból mintegy 600 hek­tolitert tartósítottak. Az ital semmit sem veszített az ere­deti szóid izéből, zamatából, csupán a színe különbö­zik a must színétől: kristálytiszta, áttetsző, az érett borhoz hasonló. A tavalyi szüreteiéül mus­tot a székesfehérvári Móri Borozóban árusítják, s a nagy kereslet láttán most elhatá­rozták, hogy a 600 hektoliter egy ré­szét palackozva is .forga­lomba hozzák. A palackozott mustot szén­savval dúsítják. Az ízletes ital hétdecis és literes palackok­ban hamarosan megjelenik az üzletekben. Dunaújvárosnál „szűkítik“ a Dunát Dunaújvárosnál a kisebb partomlások és földcsuszam­lások megakadályozására mintegy, négykilométeres sza­kaszon megerősítik a Duna partját, A tavasszal meg­kezdett munkákat megelő­zőleg alapos talajtani földmé­réseket és geológiai vizs­gálatokat végeztek, s megállapították azokat a helyeket, ahol az utóbbi idő­ben a talajvízszint emelke­dett és emiatt védekezésre, illetőleg talajbiztosításra van szükség. A tanulmánytervnek meg­felelően három irányú bizto­sítási , munkához kezdtek hozzá. A Dunában partvédő műveket, a folyóparton. a föld alatt, szivárgóhálózatot, a magas partoldalban- pedig rézsűkét építenek, illetve fá­sítanak és füvesítenek. Termés- és salakkőből a parttól a Duga közepe felé 80—100 méter hosszú kereszt­gátakat, s ezeket bent a Du­nában összekötve úgyneve­zett párhuzamgátakat építe­nek. Így Dunaújvárosnál a partot 80—100 méter­rel széBesítik s a Dunát ennyivel megkeskenyitik. A párhuzamgátakat és a part közötti területet feltöltik. A partvédőművek építéséhez eddig húszezer gépkocsira való anyagot, termés- és sa­lakkövet használtak fel és még tizemnégyezernyire lesz szükség a munkák befejezé­séig. Hortobágyi telajtérkép Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet deb­receni talajtani osztálya négy éve foglalkozik a vidék ta­lajainak állapotát, tápanyag- erejét és szükségletét doku­mentáló térképek készítésé­vel. Az idén megkezdődött az intézetben a Hortobágy úgy­nevezett genetikai talajtérké­pének összeállítása is. A munkák első fázisa a minta­vétel. A kutatók ez ideig 30 ezer holdról gyűjtöttek, be a térképek elkészítéséhez szük­séges mintákat. Szombat-vasárnap rendezték meg Buda­pesten, a nemzetközi kutyakiállítást az ipari vásár területén. Képünkön egy díj­nyertes skót juhászkutya Fotó: Gábor tében — ó az felérne egy rúd szalámival. De aztán gaz­dája magához parancsolta! — Bodri! — és el- kűiíogott érem- telen világa felé. Ó még a neve - is Bodri és nem VAN DE MI­LYEN RAGYO­GÓ BODRI, csak egyszerűen Bod­ri. S a gazda mintha megérez­te volna kutyája gondolatait, még-. veregette pofa,-, ját és valamit suttogott is ne­ki. Biztos azt mondta: rájuk se vakkan ts, fontos, hogy nálam tied az első díj. (nsj) OKTOBER 8-10 Lénau-ülés Mosonmagyaróvárott A pákozdi diadal A domboktól egészen Nyékig ezernyi tűz parazsa világított., A hosszú tábor fe­lett magasra ért nesztelen út­ján a hold és ezüstös fénye meg-megcsillant a fegyverek hideg vasán. Néha strázsák kiáltása szállt-, árnyékuk moz­dulatlan volt, akár a fa tör­zse. A dombnak az ellenség felé eső, most árnyékba borított oldalán húzódott meg az elő­őrs. Gömöri Frigyes, Herczeg Balázs és a többiek. Gömöri, a kis c:. -at v ezére felemelke­dett: ki.' "nézett, s a szentjá­nosbogarak tündöklő szikráit látta szerte a dombokon. Egy pillanatra kihúzta magát, inegropov' Irtva az ülésben megmseskásodoti tagjait. Las­sú mozdulattal Herczeg Ba­lázshoz fordult és szenvedé­lyes hangon suttogta. — Csak már támadnának! Meddig tart még az átkos visszavonulás? A tömzsi. va.stagnyakú Her­czeg Balázs válaszolt: — 'Már nem sokáig! Lam- berg nem él! A pesti nép nem tétovázott tovább! — Jellasicsot az osztrák küldte ránk. hogy minden úgy legyen, mint régen volt — mondta valaki a sötétben né­ma keserűséggel. — Dézsma, tized porció, évtizedes kato- násdi. ingyen robot... — Gyerünk! * Gömöri Frigyes negyven- nvoicas honvéd levele nyo­mán. kezében eldördült a fegyver. A csendes, jószagú éjszaka kesernyés lőporfüsttel telt meg. Csengett a fül a hir­telen támadt éles zaj után. Aztán már csak a három gu­ruló test , zaját lehetett hal­lani. Száraz levelek zörög­tek a domboldalon, majd nagyot csobbant a tó, szinte érezni véltük hűs cseppjeit... Ezernyolcszáznegyvennyolc szeptember huszonkilencedi- kére virradt. A kis járőr tovább foly­tatta körútját. • A szemközti dombolda­lon megmozdultak a szőlők. Elcsattant az első puska'o- vés, aztán a lovasberénj i úton feltűnt egy kocogó, szigorú rendet tartó, szik­rázó sisakos ellenséges lovas­osztag. Meglódult.’ A lovak patája nyomán szerteszállt a harmatnyomta por. Előőrsök futottak fel. a dombokra. Meg- dprdültek az ellenséges ágyúk. Gömöri, Herczeg és a töb­biek ott álltak már a domb aljában, az önkéntesek között. Előttük Ivánka őrnagy, a zászlóalj parancsnoka. Han­gosan, keményen beszélt, de szavaiból bizakodás áradt. — Érzitek-e, hogy bízva tekint rátok a nemzet? Ké­szen álltok-e minden fára­dalomra és bajra a haza üd­véért? Szavait dörgő kiáltás nyomta él: — Éljen a haza! Megindult a sereg. A had jobbszárnyát alkották Ivánka Nikolaus Lénán, a nagy osztrák forradalmár költő, életművét ápoló Nemzetközi Bérűm Társaság október 8—8—10-én M oson magyar óv á- rott tartja ülését. A társa­kénteseket nem lehetett többé visszatartani. Ivánka őrnagy emberei inkább életüket ad­ták, de egyikük sem hátrált egy tapodtat sem. A tarajos sisakú ellenséges lovasságot szuronyerdő. foly­tonos puskatűz és a MiklóS- huszárok fergeteges ellentá­madása torpantotta meg. A dombtetőn váratlanul felbuk­kant az óriás termetű Guyon. — Éljen a haza! Előre! Egyik kezében zászlót, a másikban széles pallóst szo­rongatott. öles ugrásokkal törtetett lefelé, mögötte szu­ronyszegezve a két tolnai zászlóalj. Az ellenség nem várta meg a rohamot. Futott, ki merre látott. Le a dombok­ról, a tó felé. A Hardegg-lovasok már el­porzottak az ágyúkkal együtt. Az ellenség tolongott, vergő­dött, kavargott a sűrű porban. Itt-ott tisztek igyekeztek ren­det teremteni, de sikerelenül. Pátka felé a fehérkabátos ma­gyarok elvágták az utat. Több, mint tízezer katona menekült a nádason át Fehérvár felé. Nyomukban ott rohamoztak a honvédek, nemzetőrök, önkén­tesek. Többé semmi sem ál­líthatta meg őket. Száguldot­tak a huszárok. Gömöri és Herczeg fél századával már túljutott a dombokon. Miié a nap lebukni ké­szült a pákozdi dombok mö­gött, széltében-hosszában sza­bad volt a táj. Szabad Pá- kozd és Velence, Sukoró és Nyék. A dombok fölött dia­dalmasan lengett a magyar lobogó. S a templomok ha­rangja boldog kongatással hirdette országnak-világnak a fiatal honvédsereg első nagy győzelmét. Pataki Pál L. önkéntesei. Az egyik félszá­zad vezetője Gömöri, a má­siké Herczeg Balázs volt. Gömöri a legszélső pontot foglalta el öt emberével. Az ellenség előrenyomult. Kez­dődött a harc. Az önkéntesek rendületlenül verték vissza a rohamokat, de a túlerővel szemben a jobbszárny mind­inkább visszahúzódott. A lassú hátrálást látván Ivánka őrnagy, odavágtatott eléjük, fel a dombra, az el­lenség füzébe. Körülötte foly­ton zizegtek, surrogtak a go­lyók, de az őrnagy mégsem riadt vissza. — Mi. van, fiúk? Tán jobb lenne retirálni Martonvásár- ra? Hé. zászlótartó! Ide, a so­rok elé! A csapat visszanyerte szabályos alakját. A füstlep- tc völgyből dobpergés hallat­szott. Az őrnagy szeme elé emelt tenyérrel vizsgálódott lefelé, aztán leszállt a lóról. Hány golyó kerülgette, hány puska csöve kereste, hány kéz rántotta meg a ravaszt, csak­hogy megszűnjön dobogni a szív! De a bátrak nem halnak meg! A bátrakat szereti az élet! Az őrnagy példamutatása az ijedtet is felbátorította. Iván­ka körülnézett és elmosolyo­dott. Ismerős, villogó, harcra- kész szemekkel ékes arcokat látott maga körül. A katonák nyomába zúdultak. — Agyútűz roppant mögöt­tük. A csapat azonban már nem torpant meg. Fegyverei­ket előreszegezve állást fog­laltak a dombtetőn. Vágtat­hattak már félelmetes tömeg­ben a Hardegg-lovasok, jöhe­tett bármilyen félelmetes se­reggel a gyalogság, a hős ön­ság azért választotta, ülésé­nek színhelyéül a kisalföldi várost, mivel Léhau édes­anyja itt született, maga a költő is évekig’ lakait a vá­rosban. hallgatója volt az akkor már jó hírű mező- gazdasági akadémiának. Az emlékülésnek gazdag 1 programja lesz. Az irodalom- : és történelemtudomány ha- i zaí és külföldi képviselői két I szekcióban tartják ülésüket. ; A Burgtheater művészei ere- : detiben és magyar fordítás- • ban adnak elő Lénau-kölle- ; menyeket. A rendezvénye- | ken több neves hazai mű- ! vészegyüttesen kívül fellép j a stockeraui kultúrcsopor! | is- _______________ | Televízió \ az állatkertben \ A New York-i állatkert j igazgatója televíziós készülé- ^ két állított jel négy nagy go- J rillájának ketrecébe, hogy ^ szórakoztassa ókét. Ettől ’ az \ időtől kezdve a majmok sze- X Üdébbek lettek, abbahagyták folytonos civódást és mara- X kodást. Most élvezettel néz- X nek minden adást. Legjobban Xa cowboy-jilmek és a twis i tetszik nekik. I .-------- . $ HALÁLOS FENYEGETÉS — TELEFONON ^ Joyce Shore Butler mun- $ káspárli képviselőnő közölte X a rendőrséggel, hogy isme- X rétién személy telefonon fel- ^ hívta és megfenyegette: X „napjai meg vannak számlál- ^ va. Az angol Ku-Klux-Klan X főtörvényszéke hazaárulás- X ban bűnösnek mondottá ki § és halálra ítélte”. A képvi- X selőnö úgy véli, „bűne” az volt, X ho'-y aláírt egy törvényja- i vaslatot, amely megtiltja p. i fajok elleni uszítást. A klS járőr halk léptek­kel megindult. Csak a sárguló fű zizzenése jelezte útjukat. A domb peremére igyekeztek. Onnan jól belátni a tájat, a sötétben csillogó .vizet, a né­mán hallgató dombokat. Per­cekig, órákig álltak így figyel­ve, moccanatlanul. Egyikük sem vetett számat a múló idő­vel. Hirtelen zajos csobbanás hallatszott a tó felől. Sötét folt tűnt fel a vizen. Kémlelő tekintettel kísérték közeledtét. A fatörzsből vájt ladik alatt megcsikordult a kavicsos parti fövény. • Gömöri. szívét egy pillanat­ra összeszorította az első iz­galom, az első személyes ta­lálkozás az ellenséggel, de a következő percben, fojtott szóval kiadta a parancsot. — Megvárjuk, amíg köze­lebb jönnek. Csak aztán tüze­lünk. Három árnyék vált ki a partmenti nád közül. Jöttek csendben, de nem figyelme­sen. A hold sápadt fénye vil­logott puskájuk szuronyán. A kis csapat az első harc tüzében égett. Feszült, idege­sítő várakozásban téltek a percek. Nehéz volt megállni lövés nélkül, de Gömöri pa­rancsa késett. Pedig alig hu­szonöt méterre látszottak. — Állj! Gömöri acélos hangját so­káig visszhangozták a kör­nyező dombok. Hatalmas alakja előtűnt a szétnyíló bokrok közül. A három mar- talóc meghökkent. Az első Bodri Micsoda ebek bűvöltek ©1 a vá­rosligeti kutya­kiállításon! Faj­tiszták, egyikük­másikuk vére olyan kék, mint a tinta, hercegek és báróhölgyek, némelyik őse ta­lán még a fáraó­nak adott pacsit. És a nevük! Nem egynek már a neve is dijat érdemel. Pan dór­ra V. D. Burg- lomenhoí! Gyö­nyörű! Aia Kara Marutin Sushuru- s-u! Kimondha­tatlanul szép! Engem mégis, egy a kiállításon nem szereplő, de a kerítésen be- betekingető ku- tyus ragadott meg. Én még ilyen sok fajta ugatós -állatot néni láttam. A lábát mintha komondortól örökölte volna, a feje félig szet­ter, negyedrész, spániellel s ne­gyedrész mit tu­dom mivel ke­verve. A szőre pincsis, de boxe- res is, enyhe pu­li beütésekkel, a farkát tacskósan ! pörgette. Dog- ■ szeme volt, illet- | ve csak az egyik, ’ a másik mintha vizslát idézne. És ezek . a ve­gyes szemek mi- . lyen vágyakozva meredtek Tóra ! Z. Rembowoli és társaira. Ha ő is közöttük . lehetne — olvastam vágytelt t.ekinte­KUTYAKIÁLLÍT AS

Next

/
Oldalképek
Tartalom