Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

1985. SZEPTEMBER 25. SZOMBAT "kfCírlap 3 Sorompónál - és sorompón túl A portás meglepődik, mikor előveszem jegyzetfüzetemet. — Hát nem az igazgatót, vagy a főmérnököt keresd? Ha újságírók jönnek, mindig őket keresik, vagy a műhelyekbe mennek a szocialista brigá­dokhoz. A portáspszichológus Nem. Ezúttal a sorompó „semleges” vonalában mara­dóik. Kiszélesedő vegét íróasz­talnak használom. Franyó János, az Egyesült Izzó váci tv-képcső- és alkat­részgyárának rendésze — hi­vatalos címe így hangzik — reggel hat óra óta áll itt, sze­me szinte egyszerre ellenőrzi a kaput, a sorompót, és ha a Ids ház oldalának támaszko­dik, az udvart, a motorokat és a kerékpárokat. Nem lehet könnyű mindig figyelni. — Megszoktam már — mondja —, meg az itt dolgo­zókat szinte mind ismerem, hiszen legalább kétszer na­ponta megfordulnak előttem. Ha idegen jön: mielőtt meg­szólalna, már sejtem, kit vagy mit keres. Sokat meg lehet tudni az arckifejezósből, a magatartásból. Teherautó áll meg a sorom­pón kívül. Vajon mit hoznak? — Nyersanyagot Budapest­ről — válaszol ki nem mon­dott kérdésemre a portás, s azt is megmondja, mielőtt el­venné a papírt, hogy melyik üzemrészbe. Sót, hozzámondja még: ez az ötödik forduló. Most belül áll meg két te­herautó. — Neoncsöveket visznek, meg ballonokat, Pestre ... Elmentek a kocsik, megint szóhoz jutok. — Nagy volt ma a „sze­mélyi orgalom” ? — Jöttek elegen. Tizenné­gyen csak a nagy Izzóból, a tecimológiai osztályra, tárgya­lásra a főmérnökhöz, a spi­rálgyártás, meg a KOgyártás ügyében, a személyzeti osz­tályra felvétel miatt, aztán a bérelszámolóba ... Es jönnek a portáshoz is, pontosabban először a portás hallgatja meg a panaszokat. Hiszen az embereknek jól­esik, ha bübánatuk egy ré­szét már a kapuban lerakhat­ják. Újra lendül a sorompó — most én lépek be a gyárba. A kisablaknál Ez a kisablak állandóan nyitva van, s mögötte két fioknyi adminisztráció. Nagy halom papírok, vastag köny­vek, füzetek. — Külső ember alig tudja,; hogy mennyit dolgozunk itt — mondja Fodor Ferencné, az „ülő” portás — jegyezzük ai gépkocsik érkezését, távozá­sát, kiadjuk a ki- és belépő­ket, megtekintjük a kivihető: anyagokat, s mindent ponto-1 san bevezetünk ebbe a nagy i könyvbe. Az előtte fekvő nagy könyvben — bár ma csen­des nap van — a negyedik i oldal is megtelik lassan. Kis rádió áll az asztalon,; hogy mindig tudják a pon- tos időt, nehogy téves idő­megjelölés kerüljön a rub­rikákba. — Egyéb elfoglaltság? — Van — mutat a sarokba nevetve — sok asszony kéri, hogy amíg dolgoznak, őriz­zük meg a kosarukat. Iskolaköpenyes kísérlet — Még a suliból maradt ez a köpeny? — kérdezem Ko­vács Margitot, kísérőmet, akit ..külön erre a célra rendszeresítettek”, önérzete­sen tiltakozik: külön vet­tem! — és elpirul. Margit — fonál nélkül — az idegenek Ariadnéja. Szol­gálatkészen. kedvesen vezet a gyári labirintusban. Ö ke­zeli a kerékpárok, motorok b'okkjait is. és segít felhor­dani a kü’önböző osztályok­ra, üzemrészekbe a portán összegyűlt iratokat. Tizenöt­éves, most ismerkedik a g','árral. Szeret szaladgálni, emberekkel foglalkozni. — de közben komoly gondo­latokat forgat a fejében. Szakmát tanul majd, vagy a műszerész, vagy a spirál­üzemrészben. Rámutat a keresett ajtóra, aztán szalad vissza, mint a szél. Mi az ebéd? — Burgonyaleves, szalon­tüdő zsemlyegombóccal — mondja a telefonba Gera Já- nosné konyhavezető, aztán hozzámfordul: rezsigazdánk érdek' ődött menűügyben. — De most mint magánr ember? — Igen — bólogat Gerá- né — az ebéd mindenkinek fontos. Mi tudjuk ezt, és ipvekszünk tőlünk telhetőén jól főzni. Nem is nagyon fordul elő reklamáció. Ha jól emlékszem, hónapokkal ezelőtt történt, hogy valaki szólt. Kicsit félve nézek be a konyhába, de azonnal meg­nyugszom. Rag3’ogó tisztaság mindenütt, a szakácsnő, a felszolgálók mind hófehér köpenyben tevékenykednek. Ugyanilyen rend fogad a raktárakban, a burgonyatá- ro'óban és a zöldségtisztító­ban. ötszáz embernek főznek itt, és egy-egy turnusban száznégyen ebédelhetnek. Megint cseng a telefon, megint az ebédről érdek­lődnek. Kíváncsi leszek: ki kapcsolja össze a konyhát az éhes emberekkel ? Száz vonal parancsnoka A hadszíntér: a kapcsoló- tábla, a hadmozdulatokat jel­ző zászlócskák: a piros fény­nyel kigyulladó kapcsoló­gombok, a haditerv egyes mozzanatai pedig vonalas füzetbe kerülnek: a pa­rancsnok pontosan jelzi, hogy me’yik hívás eiőbbre- való. Található még a kap- csolóasztalon egy barna mackó, aztán egy fél vajas kenyér, amit Dénes István­ná reggel óta' nem ér rá megenni, akkora a forgalom. — Mikor „csendesebb” az idő? — Ebédszünetkor, és négy óra után. Akkor az irodák­ból elmennek már. De dél­előtt! Néha egyszerre öt­hat vonal is befűt! Nincs idő keresgélni, hogy melyik szám kinek a száma, tudnom kell kívülről, hogy gyorsan ka peso’hassak. — És tud is minden szá­mot? — Hat év alatt megtanul­tam. De van még egy fon­tos követelmény. Nyugodt- nak, udvariasnak lenni. Na­gyon sok az ideges ember, és sok a fontos beszélgetés is, nálunk különösen Buda­pesttel, az anyaüzemmel. Ilyenkor szelektálni kell — ez fontos, sürgős, ez ráér még két percig. — És innen, a központból dönti el, hogy melyik be­szélgetés fontosabb? — Ismerem a termelés me­netét. Tapasztaltból tudom, hogy az egyes üzemrészekben mikor van a munka dan­dárja, s eszerint igyekszem megállapítani a fontossági sorrendet. — Sürgős, S. O. S. 1 — moso­lyog. miközben felveszi a kagylót. — Ez valóban fon­tos hívás. Ha nem működik a tele­fonközpont, szinte megáll az üzem. Én sem zavarok to­vább. visszamegyek a portá­ra. Franyó bácsi tiszteleg, s ismét túl vagyok a sorom­pón. Juhász Erzsébet TANÁCSELNÖKÖK ÉRTEKEZLETE A PARLAMENTBEN Pénteken a Parlamentben dr. Dallos Ferencnek, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének elnök­letével értekezletet tartot­tak a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi taná­csok végrehajtó bizottságai­nak elnökei. A megjelenteket Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese tájékoztatta a me­zőgazdaság időszerű felada­tairól. ____________ O któber 8—9: Szántóvilágverseny — Kkkkenben Az indulók között a törökbálinti Árvái Sándor Október 8—9-én a norvé­gjai Klekkenben rendezik meg a XIII. szántóviiágver- senyt. A 22 országból bene­vezett 42 versenyző között két magyar indul: Árvái Sándor, a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazda­sága, és Dripcsák József, a halmajugrai Béke Tsz trak­torosa. Kinek mi hiányzik Csobánkán Először Gál János busz­sofőrt kérdezem: — Magának mi hiányzik? — Nekem az, hogy a Po- mázi tanács megcsináltassa az utat a faluvégen és az ál­lomásnál. Hogy ne legyen annyi rugótörésünk, váztöré- sünk s ne másszanak 6árba esős időben az utasok. Pár kocsi kő, egy kis munka ... Erre odajön ám Gáláé is, ki szintén MÁVAUT-alkal- mazott. — Azt is írja meg elvtárs, hogy Csobánka főterén az iz­gága, rendetlen emberek a váróhelyiséget egészen más célra használják. Nem győ­zünk takarítani. Tessék, te­kintse meg. A megtekintéstől ezúttal eltekintünk. Gálné másik pa­nasza: a késő esti órákban alkalmi ének- és zenekarok űzik el Csobánka csendjét „Talán a rendőrségnek kel­lene valamit tenni a csendhá­borítók ellen, vagy a helyi tanácsnak.. • Kalmár László, a vegyes­bolt vezetője nehéz interjú- alany. Bocsánatot kér és egy percre elszalad, mert áru ér­kezett Fél óra múlva sóhajt és így szód: — Nehéz így raktár nélkül. Persze,- tíz éve, mikor a bol­tot építették, elég volt a ki­csi raktár. Háromszáz-négy­száz emberrel kevesebb volt a falu lakossága és nem is volt olyan széles körű áru­igény. Raktárt szeretne s üzletsza­kosítást. — Sajnos, ebben a vegyes­boltban nem tudjuk már az igényeket eléggé áttekinteni. Az óhajt a MESZÖV-nek címezzük, valamint azt a gyors kívánságot is, hogy minél több füstcsövet, tűz­helyet, edényt, vasárut.., Fiatal ember nagy dobozban televíziót cipel. — Kocsmát József va­gyok, a menyasszonyomékhoz megyek. Szombaton lesz az esküvő... Gratulálunk, s kérdezzük: mi a fiatalok kívánsága? — Miért nincs Csobánkán egy. zenés presszó? Az Óbu­dai Hajógyárban dolgozom, s ha este zenét akarok hallgat­ni, vagy táncolni, menjek be megint Budapestre? Igazán itt is meg lehetne azt csinál­ni, amit Pomázon. Ott például van zenés presszó ... Kislányok jönnek az isko­lából hazafelé. Egyiküket megállítom. — Szabó Marika vagyok, a Béke utcában lakom az 51- es számú házban. Nálunk ha esik, nagyon nagy a víz. Az évzáróra sem tudtam elmen­ni. És villany sincs, lámpá­nál tanulok. Jó volna, ha az utat, meg a villanyt már megcsinálnák. Az egyik házból rádió hal- lik. Itt jókedvű emberek lak­nak. — Engem is az út bosz­szant — mondja Kmetkó Pálné. — Látja, milyen hepe­hupások, gondozatlanok a csobánkai utcák? Ha rossz idő van, mást sem teszelt, mint cipőt pucolok a gyere­keknek. Leikep József most jött meg Budapestről. Géplakatos a Hajtómű és Felvonógyár­ban. Nemrégiben még Moszk­vában kiküldetésben liftet szerelt. Szerinte is több gondot kellene fordítani az utakra, meg a kutakra. Elvégre azt mondják: Csobánka kirán­dulóhely, Dunakanyar, jö­vője van. Sok kút nincs le­födve, a vödörbe belemosa­kodnak. Kifogásolja, hogy a busz Pomázra 20 perc alatt teszi meg a hatkilométeres utat. A pomázi és csobán­kai megállóban nincs vilá­gítás, szombaton pedig ke­vés Pomázról a kocsi, so­kan lemaradnak. Címzett: csobánkai tanács, MÁVAUT. Túrái János bácsi sütké­rezik a kora őszben. — Mi a kívánság? — Egészség, fiam. Ha nem volna az asztma, nem kéne semmi. Megmutatnám: mit lehet kihozni a nagygazda­ságból. Nem számítana a 73 esztendő. Elmennék én bi­zony agronómusnak. Túrái bácsi régi mezőgaz­Golyóstoll­automata A buszvezető óhaja ♦ Füstcső, kályha és zenés presszó ♦ Szabó Marika utat és villanyt kér ♦ Panaszkodik a szegkovács ♦ Kút — mindenek felett Bürokrácia a tornateremben dasági szakember; gyakran fordul hozzá tanácsért a szö­vetkezet. Barna bőrű szegkovácsok jönnek munkából. — Nágyon olcsó a szeg — mondja Horváth Géza. Ki hallott olyant, hogy kiló sze­get csinálunk egy kiló krumpliért? Az is baj — azt mondja —, hogy sok selejtes anyagot kapnak. — Nézze meg azt a nagy kupacot a műhely előtt, az mind selejt! A krumpli és a szegnor­ma viszonyát nem tisztázzuk, abban viszont megegyezünk, hogy a pomázi Szegkovács Ktsz intézkedhetne a jobb nyersanyag miatt. A tanácselnököt már vá­lasz és kérdés ügyében ke­ressük. — A kút régi problé­mánk. Az a legnagyobb baj, hogy nincs sem elég kút, sé jó víz. Egy kút három-négy lakóháznak jut. A főtéri kút- ból 400 ember iszik. Há­romszáz méterre is hordják a vizet. Az építkezéshez pe­dig hordókban viszik. A Pest megyei Tanács már elkészí­tette a mélyfúrás „sommás” tervét. Lesz mélyfúrás ál­lami támogatással, lesz törpe- vízmű-társaság. Szeretnénk tudni mielőbb, mibe kerül a hozzájárulás, hogy megkezd­hessük a vízműtársaság szer­vezését. A kútépítés jövő ősszel kezdődik. Hétvégi üdü­lőt is tervez a Dunakanyar Intézőbizottság a Kiskevély hegy lábához, oda is feltét­len kell a víz, a kút... — A csendháborítók, a vá­róhelyiség rongálói, bepisz- kolói ellen szándékunk fel­lépni. Egyrészt szigorú bün­tetés, a társadalmi rendőrök létszámának emelése — más­részt tanácstagi nevelőmun­ka. Az utak? A villany? Ahogy a keretünk engedi... Tolmácsol Turcsányi Imre tanácselnök is panaszt, hi­bát. Miért nem kapnak a tanács dolgozói valahol dél­ben meleg ételt? Az iskola napközijében például, ahol pedagógusok is étkeznek? Pinkola Sebestyén iskola- igazgató az Oktatásügyi Mi­nisztérium 123/63. rendele­tére hivatkozik. Egyébként a kérést indokoltnak tartja, s a konyhai kapacitás is elbír­ni Engedélyt azonban csak a minisztérium adhat... Az ő kívánsága tornate­rem. A kilenctantermes is­kolának nincs tornaterme, a gyerekek a zsibongóban tor­násznak. Az iskola szép, új. modem. Hogyan hiányozhat belőle a tornaterem? Kife­lejtették? — Nem kérem. Először há­romtermes volt. Utána hoz­záépítettek először két tan­termet, aztán négyet, a tí­pusterv szerint. A négyter­mes típustervben pedig nincs tornaterem. A temen nem lehetett változtatni... Elérkeztünk tehát a bü­rokráciához, befejezhetjük az interjút (andrás) % A külföldi szerelő az utolsó vizsgálatokat végzi. Jövő hé- ^ ten végleges munkába kezd a sorozatos próbák után az > automata-sor; tízszeres tételekben ontja majd az ironok go- $ Ij ós-esúcsait.. A gépek után s közben is nélkülözhetetlen ellenőrként áll a mikroszkóp. A milliméter század, ezrednyi pontossága kell ahhoz, hogy kifogástalanul írjon, jól fogjon a szentendrei golyóstoll. Fotó: Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom