Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-22 / 223. szám

f£ST HEGYEI t^irfap 1965. SZEPTEMBER 22, SZERDA Jelzőtáblák a kék országúton .* * Bizonyítás az „évszázad árvizében‘ Radarbóják ködben A közlekedésnek mindenütt rendje van — a vizeken is. Míg az országutakon viszony­lag minden változás, útegye- netlenség látható, addig a víz alatti változásokat csak gondos vizsgálat és állandó ellenőrzés derítheti fel. Az ultrahanggal működő mély­ségmérő eredményeit jelezni kell, jól láthatóan: éjjel-nap­pal, minden évszakban. Kü­lönösen fontos ez olyan nem­zetközi víziúton, mint a Duna. A két hajó jelzett. A „Ka­pitány” motoros jobbra a Duna folyásával egy irány­ban, a „Kitűző III” radar­hajó a víz iránnyal szemben elindult, hogy napi felada­tát elvégezze. Van mit pó­tolni az ár viz óta. A Duna szintje az idén különben is igén változó a csapadékos időjárás miatt. A hajózásnak kedvező a mostani vízállás. A hajók, ha a sodrást köny- nyebben akarják leküzdeni, a parthoz közelebb közleked­hetnek. Hogy ezt mennyire tehetik, a jelzőtáblák mutat­ják meg a Duna sok nyelvű hajósainak. Ercsiből a Közép Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kitűző telepének kikötőjéből indult útjára a két hajó. A „Kitűző III” már korszerű. Radar berendezése és ultrahangos mélységmérő­je van. Így akár köd, akár éjszaka van. biztonságosan tudja munkáját végezni. Két motorja százhetven lóerős. Ezekkel nemcsak a helyes manőverezésre képes, hanem segítséget is tud nyújtani. Ennek legékesebb példáját, az „évszázad árvizében” bizo­nyította. Természetesen a ha­jó, ha még annyira korszerű is,, igazi, tettre kész, lelkes, bátor emberek nélkül csak holt anyag. A lelkét a ha­jós adja. Erről a hajós életről be­szélt Kis Sándor hajózási fel­ügyelő, aki a riportűton el­kísért. Elmesélte az egyik segédhajó legénységének vak­merő vállalkozását. A hajót mindössze négyhengeres, negyvenöt lóerős Diesel-mo­tor hajtja. A létszám három fő. Az életkoruk összesen nem haladja meg az ötvein évet. A nagy hajók levontalak a hatvan-nyolcvan vagon kő­vel megrakott uszályokat a tett színhelyére, a rendes ví­ziúton. A gátak, vagy a te­rület, ahová a szállítmányt el kellett juttatni, rendszerint beljebb, a veszélyes és isme­retlen sekélyebb víz közelé­ben volt. Ekkor jöttek az ifjú „titánok”. Nekiálltak szűnyogméretű hajójukkal az elefántnak, a négyszáz tonna súlyú kőnek és amit mindenki képtelenségnek tar­tott, ezek a fiatalemberek megcselekedtek. A rohanó vízben, ismeretlen terület fö­lött, fák, egyéb akadályok kö­zött, életveszélyes manővere­te ■ ■ ______ ' K ÖNYVESPOLC Féleki László. Isten veled, atomkor! Az utolsó ellenőrzés az akkumulátoron és a tranzisztoros villogó buráján r.ek az új radarbóják jelzé­sei, többet nem kell megáll­nia a hajózásnak, csak a nagy jég időszakában. Irta és fényképezte: Burza Árpád Mozgó halastó A székesfehérvári Jármű­javító Vállalatnál a Halérté- kesítő Vállalat megrendelé­sére élőhatszállító kocsi sze­relését kezdték meg. A tíz­ezer literes óriás kocsiban külföldre szállítanak majd halat. A kocsit a biztonsá­gos szállítás érdekében kü­lönleges berendezésekkel lát­ják el. Így például a tar­tályban levő vízbe kismo­tor juttat oxigént, a víz mozgatását pedig hullám- törő-lemezekkel oldják meg. A „mozgó halastó”, amely­ben nyolcezer kilogramm halat lehet majd szállítani, előreláthatóan a hónap végé­ne készül el. Minden művészi alkotás megértésénél és megítélésénél rendkívül fontos, hogy az ol­vasó (néző vagy hallgató) a művészi élményt be tudja so­rolni valahová a saját él­ményvilágába. Ez alatt a be­sorolás alatt nem erőltetett „skatulyázást” értünk, hanem tudatos, értékelő rendszere­zést, amely nem durván gá­tolja, de segítő módon előre­viszi az élmény feloldódását. A művészi élmény nem öncé­lú, hatásában tovább él. Ép­pen a helyes hatás érdeké­ben szükséges tisztáznunk: mi is a mű tulajdonképpen, mi­lyen eszmei vonalhoz tarto­zik, és végül, hogy mit is akar mondani egyáltalában? E szigorú bevezető után be kell vallani, hogy a recenzió írója zavarban van. Fölállí­tott egy elméletet az előbb — és most röstel'l'kedve ismeri el, hogy ő van bajban. Fele- ki László: Isten veled, atom­kor című regényéről van szó. Ez az a könyv, amit kép­telenség egyértelműen beso- rolni. Filozófiái vitairat, sza­tíra, fantasztikus történet — mind ráillik és teljesen egyik sem. Mielőtt azonban a kri­tikus bemosakodna a bonco­láshoz, lássuk, miről is szól a könyv, miért különleges? Főhősünk, Kabócza Lajos, maga a mégtestesült állhata­tosság, a jeientékieienül peches emberek típusa. Riad­tan forgolódik önmaga körül i és csak nézi, nézi, de soha nem érti meg a világot. Fél mindentől, mert a világ, szá­mára ijesztő dolgok halmaza ! csak. Gyűlölködés, háború, balesetek, atomkísérletek. „Ez az utóbbi különösképpen ! megrémíti. S mivel nem érti, | úgy fél tőle, mint valami ti­tokzatos ismeretlen fenevad- ! tói. Sohasem tudta megérte­ni, hogy mi hasad és miért hasad az atombomba, soha­sem látott még atomot, pe­dig úgy mondják, nagyon sok | van belőle." Ö az, akit mi­után majdnem elütött az autó, még a rendőr is felír­ja. A villamoson letiporják az önérzetét, és a hivatalban — mert hiszen mi is lehetne más Kabócza, mint könyvelő — kétségbevonják a szakér­telmét és letorkolják a félénk becsületességét. Életelve: a Jmindig jobb a békesség, in­tézzünk el mindent szép szó­val” — elv. A kortól telje­sen idegein és buta „okos en­ged” felfogás számára is használhatatlanná válik. Nem áll ki semmiért és így egyre inkább elszakad a világtól. Mindenki, még szerelme is elhagyja, egyre védtelenebbé válik. A világ nem Kabócza gyáva szelídségéhez alkal­mazkodik. Erősebbek a tör­vényei, mint amit hősünk el­bírna. És ekkor csodálatos dolog történik. Kabócza. ez a minden idők legszürkébb hivatala kisegere, a legmeghökken- tőbb utazásra indul, amit valaha is megtettek. Titokza­tos időelixirhez jut, amely­nek minden cseppje száza­dokkal viszi őt vissza az időben. Járja a korokat, ke­resi azt a világot, ahol bé­kében (harc nélkül) élhetne. Az ő kalandjainak az a kü­lönlegessége, hogy mindig és elsősorban Kabócza Lajos marad, a XX. század gon­dolkodásával és elveivel. Minden helyzetben, mint örökké gyáva kispolgár vi­selkedik és ezért sehol sincs maiadása. Ped*ig útja igazán , sokfelé viszi. Jár Waterloo mezején, a Borgiák palo­tájában. Columbus hajóján, Néró felgyújtott Rómájá­ban, Szókratész filozófiai is­kolájában és a bábeli épít­kezésen — hogy a legérde­kesebbeket említsük. Min­denütt jót akar és min­denhonnan menekülnie kell, mivel a világ nem szelíd­ségre van berendezkedve. Igv Kabócza segítő szándé­ka örökre meddő marad. Vé­SZERÉNY TITÁNOK AVAGY A „KEOPSZ“ IRODALMI ESTJE S már jelzi az utat a hajóknak a messziről látható há­romszög nem számítva öz­vegy Kócz Tiva- damé egyszülött gyermekének név­adó ünnepségét — és mert Pista bá­csi különben is olyan ember volt, aki nem tudott el­lenállni, nemsokára tussal írt plakátok lepték el a vállalat kul túrhelyiségének (és ebédlőjének) fa­lait : „Figyelem, kar­társak és költészet­kedvelők, figyelem! A Nádfonat Válla­lat ifjúsága — sza­kítva a hivatalos konzervativizmus­sal — KORSZERŰ KÖLTŐI ESTET rendez. Nálunk nem lesz rím és ritmus! Mi nem dőlünk be a mondanivaló­nak és az értelem­nek! Hagyomány? Ha- haha ... Közérthetőség? Még mit nem?! ■ Nálunk Felvéghi Viktor, Krivicsey Károly és Bús Bar­nabás versed lesz­nek szavalva. Ionesco meg fog szégyenülni! Beckett ki fog vándorolni Magyarországra és beiratkozik a „Ke­opsz” kiskávéház asztaltársaságába, Jevtusenkóról már nem is beszélünk! Nálunk VILÁG- KÖLTÉSZET-et hal­lanak majd... i A Nádfonat Vál­lalat bedolgozó : részlegének if júsá- : ga elhatározta, hogy i költői estet rendez, méghozzá a „Keopsz” kigkávéház poétái­nak terméséből. A bedolgozó ifjúság elhatározásának len­dületéből mit sem von le a tény, hogy ez az ifjúság egyet­len főből állott, méghozzá Felvéghi Viktorból. Miután Viktor mamája és nagymamája bedol­gozó volt és a szu- peregzásztencialista költőt a folyóiratok — nagyon helytele­nül — nemigen méltányolták. Fel- véghi Viktor neve is bekerült a be­dolgozók listájára. A mama dolgozott he­lyette is. bár — Langy Alajos sze­rint — Viktor is font időnként nádat, sőt zselatinállatkákat hozott létre, főleg olyankor, amikor azt állította, hogy „el­vonulok egy időre a világtól, nagy filo­zófiai költeménye­men elmélkedni...” Ä lényeg azonban, hogy Felvéghi Viktor képviselte a vállalatnál az ifjúsá­got és mint ilyen, egyhangúan követel­te az irodalmi est megrendezését. — Nem lesz egy kicsit meleg? Jú­liusban vagyunk ... — jegyezte meg bá­tortalanul Görkényi Pista bácsi, a nád­fonók főkalkulátora és (egyben) kultúr- felelőse. De mert a Nádfonat Vállalat­nál három éve nem volt egyetlen rendezvény sem, — zéssel a kívánt helyre vit­ték az uszályokat. Hajónk megállt. Az orrában levő kis daru kifordult a vizre. Gyors moz­dulat és csobbant a horgony. Fürgén csúszik utána a hor­gony, amely a tutajt ezen a helyen rögzíti, rajta a hajóút jelzéssel. Még egy utolsó iga­zítás az akkumulátorokon, a vízhatlan burán. Ellenőrzik a tranzisztoros villogót, amely állandóan éjjel-nappal vilá­git és adja a jelzéseket: „itt bója van". Ezután a kitűző- mesterek visszaszállnak a hajóra. A csáklyával ellökik a hajótest mellől a most már önálló életet élő vízi-útjelző­ket, s a hajó folytatja útját. Sokszor tíz-húsz ilyen kis tutajt szállít magával a hajó. A megfelelő szakaszon meg­áll, „lebegte” kezd a vonta­tó: A kitűzómasterek macs­kaügyességgel járkálnak az erősen imbolygó, szinte te­nyérnyi kis alkotmányokon. Az utolsót előre húzzák a hajó orráig, és lejátszódik az előbb már leírt jelenet. A hagyományos jelzéseken kívül egyre több radarbója is kihelyezésre kerül. Jelenleg a szabályok érteimében, ha a partot szemmel nem lát­ják, leáll a hajózás. Ez kü­lönösen a téli, ködös idők­ben, hetekre megbéníthatja a vízi közlekedést. Figyelembe i véve a vízi szállítás olcsósá- ; gát — nem beszélve a nem- j zetközi forgalomról —. a le- : állás igen tekintélyes gazda-; sági hátrányt jelent. A Dunán ml végeztünk elsőként terv-; szerű radarhajózási kísérletet.: Remélhetőleg rövidesen már j az egész magyarországi sza- j kaszon lehetővé válik a ra-: dar használata. A külföld is : érdeklődik. A kitűzök pedig j szívesen vállalják az új fel- j adatot. Lépést tartani a fej-j lődéssel, nagy öröm. Ha majd! a Duna-térképen megjeíen-1 ban.) Felvéghi né- $ ni és Anci megvár- ^ iák Viktor szerep- > lését. — („Én nem § ban ben án nőm má, § én nem, én nem, én ^ nem") — Bús Barnu- ^ ci azonban már csak ^ özvegy Kócz Tiva- ^ daménak szavalt. ^ A dusidomu özvegy ^ álmodozva nézett a $ jó képű, vállas poé- ^ tára, aki — erre fel 3 — megismételte „Az ^ élet csak lebeg, le- § bég, de különben is 5: minden mindegy” í című költeményét. ^ Illetve csak mégis- $ mételte volna, mert $ az első — újramon- ^ dott — szakasz ^ után előlépett Fel- ^ véghi Viktor és ki- ^ tuszkolta a pódi- J umról költőtársát: ^ — Látom, bará- $ tocskám, a közönség $ uszályába kerültél... $ — De hiszen Kócz- $ né dirndliben van... ^ — rebegte Bús Bar- $ nabás. F elvéghi Viktor ^ azonban szigo- ^ ni volt: ^ s — Azért, mert a § hallgatók elviselnek $ valamit, nem sza- $ bad visszaélni gyér- $ meteg tetszés-vá- S gyukkal. Nekem $ háromszor annyian $ tapsoltak, mint ne- $ ked és mégis sze- $ rény tudtam marad- $ ni. Mert tudd meg, ^ öregem. — Viktor 4 itt felemelte muta- 5 tóujját, mint aki § dogmát hirdet ki § —, hogy akit a sí- ^ kér elszédít, az nem § érdemli meg a köl- ^ tő nevet. És ezt § üzenem az engem ^ csodáló tömegeknek 5 is... A. G. $ gül — megundorodva az emberi nemtől — visszatér az állatvilágba. Mikor azon­ban itt is az életét fenye­geti a tény, hogy az állat­világ nem a gyengét védi, sőt... akkor varázsitalának utolsó cseppjét is kiissza, vissza vedlik egysejtűvé. A Kabócza Lajos nevű amőba ebben a formájában óriási változáson megy át. Belát­ja, — még mielőtt egy másik egysejtű felfalná —, hogy rossz volt a filozófiája „mert nem elég az igazságot felis­merni, meg is kell védeni”. A békéről nemcsak beszélni kell, harcolni is kell érte. Kabócza elhatározza, hogy azt a néhány millió évet, amig jsmét könyvelő lesz és hasznosíthatja új elveit — már féllábon is kibírja. Emelt nyúlványokkal indul az evolúció felé. Eddig a történet, Talán így jobban érthető í kezdeti meghökkenés. Fur­csa. groteszk könyv ez és talán a legnagyobb értéke éppen a groteszkségben rej­lik. Ez a forma — épp sok­rétűségénél. meghökkentő ha­tásánál fogva — alkalmas arra. hogy a kort ellentmon­dásaival együtt, teljes való­ságában elevenítse meg. Fe­leki ezt a nagyszerű ötletet kiválóan ki is dolgozta. Könyvének fantasztikus-sza­tirikus keretét jól felhasz­nálja, valóban mai. aktuá­lis problémáinak — néha szinte csontig hatolóan kí­méletlen — boncolásához. Jó példa erre a Néró szájába adott irodalmi program. Ez a program nagyon helyes, az élet valóságának közeli megismerését tűzi ki. Feleki írói leleménye épp abban mutatkozik meg, hogy az elv túlzását is rögtön be­mutatja. (Ebben az esetben azt, hogy Néró a „sokol­dalú tapasztalás” érdekében felgyújtja Rómát.) Az író szellemesen parodi­zálja a jelenetet, az olvasó nem tudja nem észrevenni, hogy Néró csak ürügy, ő tu­lajdonképpen a máról és a mának szól. Az író-narrátor — aki hol gúnyosan, hol szere­tettel magyarázza esetlen hő­sének botladozásait — mindig megmarad élesszemű kritikus­nak. Nem véletlenül. Az olva­só ritka és kivételes helyzet­ben van. Minden héten ol­vassa a Ludasban Feleld László gúnyos, ironikus cik­keit és így szinte az orra -előtt lát kifejlődni egy új irodalmi í stílust. Ennek a stílusnak, amely magas fokú kultúrát, j szellemes meglátásokat és ko- ; moly filozófiát egyesít magá- j ban, nagy eredménye ez a | könyv. Remekül szórakozunk i rajta és sokáig fogunk gondol- | kodni a problémáin. Furcsa, : de még á hibájában is van | erénye. Nevezetesen az, hogy I túl sok és lehetőségeihez ké- ; pest túl nehéz kérdésekhez ; fog hozzá. (Mindenesetre a j kritikusnak is jó érzés „túl ! sok” problémáról beszélni. : Sokkal jobb, mint fordítva), i Persze a hiba azért hiba ma- i rád, ha enyhébb elbírálás alá j esik is. Kár volt annyi filozó- I fiad kérdést feltenni, ha a mű- j nek nem elsődleges célja, : hogy megfeleljen rájuk. ! Ez a hiba azonban eltörpül a mű érdemei i mellett. Felekinek sikerült ki- ! válóan megalkotnia egy tí- ; pust, a jószándékú, de gyáva i cselekvésképtelen kispolgárét. : Nagy meggyőző erővel bizo- | nyitja ennek a típusnak élet- ! képtelenségét. Kabócza Lajw i nem fér meg a korban és cél i tálán vándorlása az időben | bizonyíték arra, hogy mentali- ; tása hamis, félrevezető. A he- ! lyes elvekért most is, mint ; mindig, harcolni kell. Ez a í könyv része ennek a harcnak. Réber László rajzai nagy­szerűen kiegészítik, illusztrál­ják a szép kiállítású kötetet. (Magvető 1965.) Elek János Tánc hajnalig, Jégkockák.” A pompás plaká­tok ellenére a nagy estén mind­össze négyen fog­laltak helyet a kö­zönség padsoraiban. A hosszú, sovány Görkényi Pista bá­csi, — napszem­üveg mögé rejtve szégyenkező tekin­tetét — Felvéghi Andorné (Viktor mamája), Felvéghi Anci (Viktor húga) és özvegy Kócz Ti- vadarné. A költőket azonban nem törte le a nem túl felfo­kozott érdeklődés és Csók Veruka — aki ugyan kimaradt a plakátról, de nem maradt ki az elő­adók közül — a pó­diumra libbent és már szavalta is: — Kajszibarack brummog a réten. Miért? Miért? Hiába kérdem ... Utána Krivicsey Karcsi követke­zett: — Portásember vagyok én, ezért lettem kora­vén ... K rivicsey szava­lata közben Görkényi Pista bá­csi esv percre el­távozott, ám nem jött vissza. (Állító­lag Noszvajra uta­zott, felesége ro­konaihoz. S most ott él, napszemüve­gesen, szakállt nö­vesztve, inkognito-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom