Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

\rS/SSSS/SSSSSSsSSSSSsySSSS//SSSSSSSSSS^/YYYrSSS^/^/^/S/^fSSfSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjrSSSSSSSSS^ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ÍX. ÉVFOLYAM. 218. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 16, CSÜTÖRTÖK Vigadtak a traktorosok Kétszázan a Páliójában — 17700 forint jutalmat osztottak ki A betakarítás hősei ülték meg napjukat — a traktoro­sok napját városunkban első ízben. Kétszázan gyülekeztek a P álfája erdő évszázados fái alatt, hogy még a nyár utol­só meleg leheletéit kihasznál­va, a természetben ünnepel­jenek. Az idő azonban nem sokáig bírta ki zuttyanó nélkül, de ez egy cseppet sem zavarta a traktorosokat, akik jó kedvvel tettek pontot a nyári munkák végére ezzel a kis összejöve­tellel. Jó ízűre sikerült a birka- pörkölt, csúszott rá a jó ne­dű — és természetesen nem maradt véka alatt a jó hangulat, a tréfa, a Vicc, a dalolás. Tíz óra után szállingóztak ha­zafelé az erdőből a vendégül látottak. Egyszóval, ^vidáman telt el városunk első trakto7 rosnapja — megfogadták, niegismétlik jövőre is, no meg a következő években. A jó hangulatot tetézte a pénzjutalmak kiosztása, ame­lyet a legjobb munkát végzett traktorosok, erőgépvezetőik, vontatósak kaptak. Összesen 17 000 forin­tot osztottak ki a ter­melőszövetkezetek embe­rei között. A Petőfi Termelőszövetke­zetben például tizenegy főnek adtak pénzjutalmat, fejenként három, illetve négyszáz forin­tot. Hogy csak néhány nevet említsünk, a betakarítás hősei közül: Terjéki Ferenc erőgép­vezető, Mucsi Ferenc, K. Kis Dénes négy-négyszáz forinttal bélelt borítékot kapott, Czakó Ferenc vontatás háromszáz forintot. A Hunyadi Termelőszövet­kezetben kétezerháromszáz forintot nyújtottak át a leg­jobb eredményt elérteknek, átlagosan háromszáz forint ju­tott fejenként, emellett még hét és fél mázsa kenyérgabonát is kiosztottak. Kétezernégyszáz forintot osz­tottak szét jutalomképpen a Rákóczi Termelőszövetkezet legjobb traktorosai között. A jutalomban részesített traktorosok munkájuk során jól gazdálkodtak az üzem­anyaggal, kellően kihasznál­ták a gépek munkabírását, di­cséretesen teljesítették nor­málhold tervüket. A nyári munkák gondját el­vetették a termelőszövetkeze­tekben. Egy szusszanásnyi időre megpihentek az emberek, gépek, de csak azért, hogy az őiszi munkákat még nagyobb lendülettel kezdhessék el, és jövőre is meglegyen a min­dennapi kenyerünk. Ma: vb-ölés Ma reggel kilenc órakor összeül a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. Először meghallgatják a tanács vb- titkárságának munkájáról szó­ló beszámolót; majd váro­sunk munkaügyi helyzetéről számol be a végrehajtó bi­zottságnak Kesztyűs Ferencné munkaügyi főelőadó. FÁK - HALÁLRA ÍTÉLVE A „halálraítélteket” már megjelölték. Ä fejsze egy csapással könyörtelenül a törzsükbe vágott, öár ez is fájt, hát még, ha arra gondolnak —, ha tudná­nak ezen elmélkedni —, hogy a hónap közepén meg­kezdődik ellenük az „irtóhadjárat”. Az erdőgazdaságban a napokban kezdődik el az idén a fakitermelés. Terv szerint az új gazdasági év­ben — október 1-én kezdődik — kétezerhétszáz köb­méter fát vágnak ki. Hogy hány fa életébe kerül? — — nehéz lenne kiszámítani. Az erdő őszi nagytakarí­tását is egybevetik a fakitermeléssel. Megszüntetik a sűrű, bozótos területeket —, ha nem is mindet. Kivágják a fákat, hiszen kell a tűzifa, az iparnak is rengeteg faanyagra van szüksége. A halálraítéltek listájára kerültek az öreg tölgyek, akácok é* egy ke­vés nyárfa. Helyettük már gondozzák az új generá­ciót, az egy—négyéves fenyő, akác, tölgy csemetéket, Jövőre nem újítják fel az erdőt új telepítésekkel, helyettük a meglevő fiatal fákat ápolják. (—*h) Kevés a munkáskéz — veszélyben a terv Legalább hatvan embert tudna alkalmazni ebben a pil­lanatban a ládagyár. Ezzel már meg is mondtuk, milyen nagy munkaerőhiánnyal küz­denek a gyárban. Pedig a tervek nagyok. Az exportterv százötven-százhat- vanezer forint értékű napi lá­damennyiség, ami harmincki­lenc köbméter ládát tesz ki, plusz még hozzájön naponta a száz köbméter kereskedelmi láda. Franciaországba, Nyugat- Németországba, Görögország­ba és Izraelbe szállítják a megrendelt különféle típusú ládákat, emellett hazánkban sok helyütt használják a kö­rösi gyár termékeit. JUGOSZLÁV—OLASZ TÁRSASUTAZÁS Jugoszláviába, Olaszország­ba hirdet az IBUSZ társas- utazást decemberre. A rész­vevők Opatija (Abbázia) és Trieszt nevezetességeivel is. merkedhetnek meg. A társas- utazás december 2—6-ig tart, részvételi díja ezerötszáz fo­rint. Az érdeklődők szeptem­ber 20-ig jelentlcezzenek a művelődési otthon irodájában. /SSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSS/SSSySSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSÄ Formálódik az utánpótlás BIZTOSÍTÁS Rajz-, festő-, szobrász-, mű vé sz ettörténeti tani oly amokat indít a képzőművészkor kát is szívesen látják a kör­ben — és az egész napi munka után szinte felüdülést jelent a művészettel való foglalkozás. A képzőművészkor rajz, festő, szobrász és művészet- történeti tanfolyamokat in­dít. Ezek október negyedikén kezdődnek. A művelődési ott­hon igazgatóságánál lehet je­lentkezni a különféle képző- művészeti tanfolyamokra. Városunk férfi és női fel­nőtt kosarasai jó küzdőszel­lemük, összeszokottságuk, mérkőzésről mérkőzésre való lelkiismeretes felkészülésük eredményeképpen az NB II-es bajnokságban szerepelnek. Mi­vel azonban a fiatalság is múlandó dolog, jó előre gon­doskodni kell a megfelelő utánpótlásról, de úgy, hogy ne látszódjék meg a csa­pat teljesítményén egy-egy új, fiatal játékos csatasorba állítása. Nos, úgy érezzük, a Nagykőrösi Kinizsinél nem lehetnek ilyen gondok. Formálódik a megfelelő utánpótlás a városi sport­iskolában. Hetente két alkalommal kétórás edzésen vesz részt mintegy húsz fiatal — tizen­három-tizenöt éves lány, Mol­nár Ferenc irányításával. Vé­gignéztük egyik foglalkozá­sukat: a bemelegítést né­hány kör futás jelentette, majd különböző technikai gyakorlatok következtek. Min­den izom, minden idegszál próbára volt téve. A munka lankadatlanul folyt az edzés végéig. A második óra második fe­lében kosár elé kerülhettek labdáikkal a lányok. Egy kis dobálózás. — Van akinek már egészen jól megy. Nagy te­hetségnek ígérkezik a még általános iskolás Páhán Kati, és a tatai edzőtábort is meg­járt Kollár Éva. Ezek az ed­zések már felkészülést is je­lentenek a megyebajnoki mér­kőzésekre, hiszen, mint Mol­nár edző elmondotta, most folyik a csapat leigazolása. Egy újabb kosárlabdacsapat­tal gazdagodik tehát váro­sunk. Reméljük, hogy hasonló eredményekkel szórakoztat­ják majd ők is a sportrajon­gókat, mint példaképeik, a mostani felnőtt csapat tagjai Barta Lajos A kosárradobást és a véde­kezést gyakorolja Kollár Éva és Pálián Katalin (Godány felv.) Gyárlátogatáson a tsz-ek vezetői Jól jövedelmez a züld*>églei*ineísztés — Utólag nem lehet biztosítást kötni? Városunk termelőszövetke- \ zeteinek elnökeit és főagro- i nómusait gyárlátogatásra hív- j ta meg a konzervgyár veze- I tősége. A gyár szakemberei és a termelőszövetkezetek küldöt­tei megbeszélték az idei zöldségtermelési és szállítási tapasztalatokat, és a jövőre gondolva már az 1966-os esztendő feladatait. Idén a zöldségfelvásárlási árak zöldbabból, uborkából, paradicsomból és paprikából lényegesen magasabbak az előző évinél. Példaként em­lítették, hogy csak a Nagy­kőrösi Konzervgyárban több mint tíz millió forinttal na­gyobb összeget fizetnek ki ugyanazokért a zöldségfélé­kért, mint az elmúlt esz­tendőben. Jól jövedelmez tehát a zöld­ségtermelés. És az igények növekedésével együtt évről évre nagyobb mennyiségű zöldségre lesz szükség — a konzervgyártás területén is. TANULMÁNYÚT HELVÉCIÁRA ÉS IZSÁKRA Holnap a városi tanács me­zőgazdasági osztálya és az Agrártudományi Egyesület nagykőrösi csoportja tanul­mányutat szervez a helvéciai és az izsáki állami gazdasá­gok megtekintésére. A termelőszövetkezetekből összesen ötvenen vesznek részt ezen az egésznapos ta­nulmányi úton. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Fekete bársony. Izgalmas bűnügyi történet NDK-fil- men. Szélesvásznú. Kísérőműsor: Csintalan kis seprű. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Mozgó giccskereskedés a vásárban (Papp felv.) Rendőrkísérettel néhány felnőttnek. Biztosan a tanári kar • tagjai hallgat­ták a színes nyári élménye­ket. Sanyit elöntötte a meleg, amikor ezt a nagy vásárt meglátta. Ajka remegett, amikor elhaladtak a zöldre festett vaskerítés mellett. A rácsos kapu nyitva volt. Ma­káné megsimogatta a gyerek fejét. — No, menj, kisfiam! Majd találsz komát. Ott van Lat- kóczi Pista. Mellette Jóba Ferkó. Egy osztályba fogtok járni. Lehajolt, megcsókolta a gyerek fejebúbját, azzal el­indult. Tíz lépésről vissza­nézett. A gyerek még min­dig a kapu vasát simogatta. — Eredj hát, Sándorkám! Nem harapják le a fejedet. Az asszony még haza sem ért, amikor Sándor végig- trappolt az utcán. Otthon meglapult a kamra zugában. Észre sem vette, hogy meny­nyi piszkot, pókhálót felsze­dett a vadonatúj kék ruha. Csak déltáján bújt elő, ami­kor édesanyja sírva jött az iskola felől. — Nem megyek! — zokog­ta a fiú. Nagy, kövér könny­cseppek ragyogtak a szemei sarkában. Másnap, harmadnap is nagy cirkuszt csinált. Végig üvöltötte az utcát. Édesany­ja hiába paskolta meg a fe­nekét, nem maradt az isko­lában. Makáné tanácstalanul pa­naszkodott a tanítónak, szó­vá tette a szomszédoknak, sőt, még a tanácstagnak is elmondotta, aki különben nyolc éve volt a környék körzeti megbízottja. — Majd segítek én ezen a fickón! — vigasztalta az őrmester az asszonyt. — Csak készítse el reggel idő­re. Kerek József pontos volt. Háromnegyed nyolckor meg­kopogtatta Makáéknál a konyhaajtó ablakát. — Teérted jöttem! — szólt rá Sannyira, hang­jában egy kis szigorú­sággal. — Gyerünk az isko­lába! — Azzal kézen fogta a kisfiút, aki engedelmesen lépegetett a szép szál ember mellett. Egészen az osztályig el­kísérte. Katonásan tisztel­gett a tanító bácsinak, ami­kor Sándort átadta és mi­előtt elindult, keményen rászólt a gyerekre. — Ti­zenegy órakor itt vagyok érted. Meg ne szökj, mert hátrakötöm a sarkadat. Tizenegy órakor sorako­zott az osztály. Egyedül Ma­ka Sanyi várakozott türel­mesen az ajtóban. De büsz­kén kihúzta magát, ami­kor a rendőr befordult a kapun. A fiú eléje futott és boldogan fogta meg a Sokan élnek városunkban olyan fiatalok, vagy éppen a felnőtt generációhoz tar­tozók, akik a rajzolásban, festészetben, szobrászatban, illetve a művészettörténetben jártasságot akarnak szerezni. Most könnyű lesz a dolguk, mert a képzőművészkor tan­folyamain szívesen látják őket és ott elsajátíthatják a képzőművészet alapjait. Akik például bármelyik művészeti pályát, vpgy a mű-'- vészeti ..oktatást választják $ élethivatásuknak — rajzi a- ^ nárok, grafikusok, festők, ^ szobrászok akarnak lenni — ^ előképzettséget szerezhetnek $ a képzőművészkörben. | De akiknek a művészet csu- | pán kedvtelést jelent, azo- >!------------------1 A mi sohasem maradhat öS I- , ! Maka Sanyi egész nyáron át készült arra, hogy ősszel pedig már iskolába jár. Két­szer el is battyogott és jól körülnézte az új iskolát. Ámult a hatalmas, tükörfé­nyes ablakokon, megsimo­gatta az ajtók ragyogó mű­anyag borítását. Kurta ceruzával próbál­gatta az írást. Morgott a ma­ga elé nyitott könyv fölött, mintha olvasott volna. Olyan kicsiséggel nem is törődött, hogy a meséskönyv, amit előlegképpen kapott, fordít­va simul előtte. Óvodás kistestvérkéjét peckesen oktatta és kinyíló fantáziával beszélt az isko­lás élet szépségeiről. Ami­ből pedig jóformán semmit sem ismert. Eltelt a sugaras nyár. Hamvasan zsendült a kékszilva és a szőlőtőkék ve­nyigéi közölt darazsak kós- ' tolgattál: az ezerjót. Sándor kát gyönyörűen ki- öltöztette az édesanyja. Pan­tos cipőt húzott a lábára. Az élesre vasalt matrózruhában a kisfiú alig mert megmoz­dulni. Édesanyja keményen ráparancsolt, hogy becsülje meg a vadonatúj ruhát. Az utcán büszkén vezette a mama első iskolás fiát. Sándorba hetykén tekintge- tett jobbra-balra, hogy vajon mennyien látják az ő be­vonulását Az iskola udvarán már nagy volt a zsivaj. A gyere­kek kiabáltak, futkároztak. Középen az igazgató úr fe­kete ruhában magyarázott kezét. Még azt is megpró­bálta, hogy egyszerre lépjen Kerek Józseffel. Persze az nem sikerült neki. ■ Másnap reggel Sanyi a kapuban várta a kísérőt. Tizenegy órakor az iskola udvarán türelmetlenkedett. Osztálytársai $zép, katonás rendben mentek hazafe­lé. ű a rendőr bácsit vár­ta. Meg is érkezett. Haza is kísérte a kisfiút. Útközben az iskoláról beszélgettek. Jó a tanító bácsi. Megtanultak egyenes vonalakat írni. Hárman kaptak piros ötöst. A kapuban az őrmester megsimogatta Sanyi ar­cát. — Kisfiam! Baj van! Holnap nekem el kell utaz­ni Budapestre. Nem tud­lak elkísérni az iskolába. El tudsz-e megad is menni? Sándorba nagy csodálkozó szemeket meresztett, de nem késett sokáig a felelettel. — Még haza is tudok men­ni! — jelentette ki hegye­sen. — No, majd meglátom! — simogatta meg a rendőr a kisfiú fejét. — De adsz-e pacsit arra,'hogy szépen el­mész egyedül az iskolába? A kis kéz nagyot csat­tant a széles tenyérben. Ezzel váltak el. Másnap Sanyi büszkén hencegett az osztálytársai előtt. — Mára elengedtem a rendőr bácsit. Pestre ment. De nem baj! Látjátok, hogy magam is el tudok jönni az iskolába!

Next

/
Oldalképek
Tartalom