Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-15 / 217. szám
Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 15, SZERDA PEST MEGY El HÍRLAP K Ül ÖN KIAD ÁS A Fél év: félmilliós kártérítés Megkértük Gyöngy Istvánt, az Állami Biztosító szentendrei fiókjának vezetőjét tájékoztassa olvasóinkat tevékenységükről. — Az elmúlt félév alatt magánosoknak és állami vállalatoknak, intézményeknek 527 796 forint kártérítést fizettünk ki. Ennek kisebb része mintegy 130 000 forint jutott az intézményeknek, 397 700 forint pedig magánosoknak. Több ízben fizettünk élet- és baleset- biztosítottak után is kártérítést. Ezek összege a legtöbb esetben 15 000 forint körül mozgott. — Sok gépjárműbaleset is történt ebben az évben. Egy autótulajdonos biztosítottunkat karambol érte. Csaknem 12 000 forintot folyósítottunk neki kártérítésként. Valakinek a háza gyulladt ki, 19 000 forintot kapott. — Az elmúlt hideg tél sok kárt okozott a mezőgazdaságban. Négy szakszövetkezetnek okozott a tél súlyos jégkárokat. A négy szövetkezet együtt majdnem 200 000 forintot kapott, hogy a jég okozta károkat legalább részben pótolhassa. — Végül hadd emlékezzem az árvízre. Az árvízi károkért másfélmillió forintot folyósító ti un k. — örülnénk, ha senki sem jutna bajba. De — sajnos — a legnagyobb elővigyázat mellett is történhet baleset Ilyenkor, bajban sokat jelent a biztosítási összeg. (to.) Ha az ideit el is mosta a víz... Vasárnap délelőtt az idegenforgalmi hivatalban • * r Szénhegyek a Ki ne emlékezne olvasóink közül azokra a kellemetlen időkre, amikor a TÜZÉP telepén sorba kellett állni a tüzelőért? Arról nem is beszélve, hogy ebben az időben a tüzelő alatt kizárólag „háztartási” szenet értettünk. Az idén alaposan megváltozott a helyzet. A TÜZÉP-te- lepen szénhegyek tornyosulnak. Válogatni is lehet: szén, brikett, koksz, tűzifa bőven áll rendelkezésre. Gond azért most is akad. Ha más természetű is, mint ennék előtte. Sokan vannak ugyanis, akik különböző okok miatt még nem vásárolták meg. az idei tüzelőjüket. Nyilván hozzájárul ehhez az a körülmény, hegy az itt látható hatalmas tüzelöhegyek biztonságos érzést keltenek; van tüzelő bőven, nem kell sietni. ' Ez azonban nagy gondot okoz a telepen. Nincs ugyanis elegendő hely a további szállítások megfelelő fogadására. Annak ellenére, hogy az elmúlt évű SZOT-utalványokhoz képest az idei beváltott utalványok száma növekedett — tavaly 1826, az idén 2770 — « még beváltatlan utalványok beváltása sem oldja meg a tárolási nehézségeket. A problémán az segítene, ha most mindenki megvásárolná a szükséges téli tüzelőjét. Az árvíz elvonult A belvi- vek is leapadtak. Az elöntött pincékből is visszavonult a talajvíz. Ügy gondoljuk, most már nincsen különösebb akadálya annak, hogy tüzelőjét mindenki mégvásárolja. És így torlódás sem lenne. Magánügy? Mindannyiunk ügye! Ha igazán szocializmust építünk: ennek a néninek sem sírnia, sem félnie nem szabad. S nem szabad buszra ülnie, mert kórházban vagy nyugalmas szociális otthonban lenne a helye. — Ráér néhány percre.? — Hogyne. Igen. A kérdező Kiss Imre, az idegenforgalmi hivatal vezetője. A szobában egy idegenvezető vár városnézőkre. Az inspek- ciós. — Ma rosszul megy. Kevés idegen van. Igaz, egész éjjel esett. Máskor tíz órára már egy csoport benn van a városban. De nem erről akarok beszélni — Hanem? — és várom a panaszokat, vagy a dicsekvést. Itt mindkettőből akad mindig „sajtóhasználatra” is. — Elkezdték a Papszigeten az építkezést. De csak az egyik vállalat. A Pest megyei Építőipari Vállalat szentendrei ki- rendeltsége még sehol. Pedig az ő munkájukon sok áll, vagy . bukik, — Például? — Egy fodrászüzlet. A napokban kaptam egy levelet a Járási Szolgáltató Ktsz-től. Arra kérnek, hogy a régi gondnoki épületet adjuk át nekik, hogy ott fodrászszalont hozhassanak létre. Még idén. Most van erre pénzük. Mi szívesen adnánk is, de csak akkor van erre lehetőségünk, ha az új gondnoki épület műszaki átadása már megtörtént. Az épületben most az árvíz elől elraktározott anyagok vannak felhalmozva. Az új épületek gyors elkészítése azért is nagyon sürgős lenne, mert a turistaházban rengeteg olyan anyag van, ami elhelyezésre vár. — Az idei szezont — sajnos — elvitte a viz. De a jövő év ennek nem láthatja kárát. Nekünk a tavasszal úgy kell várni a vendéget, hogy az ne vegyen észre semmit az idei nehézségeinkből. Ez egyféleképp képzelhető csak el. Ha az új épületek még az idén, s lehetőleg' minél előbb elkészülnek, s azokat mi a kellő időben berendezhetjük, előkészíthetjük a jövő vendéglátó időszak zavartalan és kulturált lebonyolítását. Ez nemcsak a hivatalnak, hanem (és elsősorban) a városnak is érdeke. A hírverés nagy. Magyarország sok intézményének és iskolájának küldtünk tájékoztatót a városról. Reméljük, ennek eredménye még az ősszel megmutatkozik — de tavasszal és jövő nyáron minden bizonnyal meg lesz. Vendégeinket el kell helyezni, és jól kell elhelyezni. Ezért szeretnénk, ha a szigeti építkezések hamarosan befejeződnének, s ott egy európaihírű, minden kényelemmel ellátott és mégis „nomád” tábort hozhatnánk létre. Ha az idei nyarat el is vitte az árvíz, a következő nyár teljes szépségében és nemzetközi vendégekkel telten köszöntsön a Pap szigeti kempingre. — Így legyen! (Bányász) Ma a kertmoziban a Szívfájdalmam, Hirosima című szélesvásznú japán filmet vetítik. A film egy tragikus, nagy szerelem története. Hősei az atombomba áldozatai. A filmszínházban a Beáta című magyarul beszélő lengyel film lesz műsoron. Olvasóink panaszolják Hiba van városunk szemételtakarítása körül. Nem a házi szemételhordásról van szó: az utcán összegyűjtött szemét áll napokon keresztül teljesen indokolatlan helyeken. Nemcsak az ott lakók jó ízlését és egészségügyi érzékét sérti, de a sűrűn arrajáró múzeumlátogatók és városnéző csoportok előtt is bántóan nevetséges, hogy az En. gely utca elején, a 2. számú ház előtt áll állandóan nagy tömegekben az összegyűjtött szemét. Tehát ott, ahol a festői szépségű püspöki palotához és a Szerb Egyházművészeti Múzeumhoz járunk fel. Ugyancsak szemetet gyűjtögetnek a Bogdány , utcai Preobrazsenszka templom iparművészeti remekmű kovácsoltvas kapuja előtt. Az idegenek gyakran fényképezik az épületet és a kaput. Nem tudóm például, hogy a múlt héten itt járt franciák a szemétrakást is fényképez íék-e, célzatosan, vagy sikerült-e azt a képről eltün- tetniök? A Szívfájdalmam, Hirosima két főszereplője SPORTHÍREK A Szentendrei Kézilabda Szövetség elkészítette a járási kézilabda-bajnokság őszi fordulójának a műsorát. 1. forduló IX. 19: Fomázi Posztó—Tahltótfalu, Pedagógus—Visegrád, Pomázi KSK —Szt. Spartacus. 2. forduló IX. 26: Tahitót- falu—Szt. Spartacus, Visegrád—Pomázi KSK, Pomázi Posztó—Pedagógusok. 3. forduló X. 3: Visegrád— Tahitótíalu, Szt. Spartacus— Pomázi Posztó, Pedagógusok —Pomázi KSK. 4. forduló X. 10: Visegrád— Szt. Spartacus, Tahitótfalu— Pedagógusok, Pomázi KSK— Pomázi Posztó. 5. forduló. X. 17: Pomázi KSK—Tahitótfalu, Pomázi Posztó—Visegrád, Szt. Spartacus—Pedagógusok. (sefcsik) NYELVTANFOLYAMOK A művelődési otthon angol kezdő és haladó, német kezdő és haladó nyelvtanfolyamokat indít az idén. A részvételi díj személyenként havonta . 40 forint. Jelent- ; kezni mindennap délután — ! szerda kivételével — lehet a : művelődési otthon irodájá- : ban 17 órától 19 óráig, egé- i szén október elsejéig. ) t | Megíruk — elintézték ! ! Nemrégiben Horányi Sándor i tollából cikket írtunk a Ba- ! rackos úti életveszélyes ka- J nyárról. A cikkben kifogásol- ! tűk, hogy a veszélyes helyen $ nincs megfelelő tábla, mély § figyelmeztetne a hely veszé- 5 lyes voltára. $ Azóta elhelyezték a megfe- $ lelő, veszélyt jelző táblákat i Köszönet érte. I ——; HOGV JO hírűikéi view... s % Jövőre Magyarországon ren- § dezik a Nemzetközi Eszpe- ^ rántó Szervezet ötvenegye- ^ dik kongresszusát. Ennek elő- ^ készítéseként megjelent egy ^ prospektus Magyarország ne- J vezetes városairól, tájairól. ^ Különösen érdekessé teszi 8 ezt a kiadványt, hogy Szent- 8 endre két képpel szerepel ^ benne. Az egyik a Fő tér- ^ ről készült, a másikon a pap- ^ szigeti camping egy részlete ^ látható. ^ Az eszperantisták jövő évi ^ nagy nemzetközi találkozója, ^ egyebekben is nagy jelentő- 8 ségű a város híre szempont- $ jából. A több ezer eszpe- ^ rantista a Dunakanyarba is ^ ellátogat a tervek szerint. így, ^ jó — vagy rossz — hírünk ^ számos földrész, sok ország ^ megszámlálhatatlan városába ^ jut majd el. De addig még 8 hosszú idő van hátra, s re- 5 méljük jó hírünket viszik ^ magukkal az eszperantisták. ^ (—sz.) Csak hatvankét éves a néni, de járni alig tud. Csaknem béna keze, lába. Nehezére esik a szó, fullad, míg szakadozva, töredezve beszél, közben elsírja magát, s általában többet sír, mint beszél. Pedig férje segítségével zsebkendőbe kötött papírlapot kotorász elő, amelyre kínos verejtékkel papírra is vetette elmondani valóit. Hasonló korú férje is vele van, de tán még nehezebben mozog, mint ő, s még annyit sem szól. Süket és beszédhibás. Pedig dolgos paraszti élet húzódik mindkettőjük mögött. Az Április 4 Tsz úgynevezett Stromfeld tanyáján laknak, de most a Mathiász Tsz tagjai. S megdöbbenek, hogy ilyen állapotban buszra szállnak, s bejönnek a városba, az „újságot, a sajtót” keresni, s védelmet kérni, — kérni, hogy írjunk róluk. Bejöttek? Hiszen a tanácshoz, a pártbizottsághoz és a laphoz bevánszorogtak, a rendőrséghez is, amikor a férjét i'ejbeverte a szomszéd. Mert a kórházi és orvosi lapokat elém teregető, szívideg- bénulásban szenvedő asszony élete párjával együtt tehetetlen. Szavaiban és panaszlevelével — lakótársaival együtt — egy szomszéd házaspár tűrhetetlen zaklatásai ellen keres védelmet. Csak azt kéri ő és férje, hogy látogassa meg őket valaki, hogy meggyőződjék róla, miért kell állandóan sírniok, rettegniük! Lehetetlent kér a néni? Egyáltalán nem! Én a Nőtanács, a Vöröskereszt fáradhatatlan melegszívű asszonyaktíváira gondoltam, amíg hallgattam, s elnéztem őket. Meg a termelőszövetkezet vezetőire, pártíitká- rára. Biztosan sürgősen felkeresik őket. Nevük és címűk a szerkesztőségben rendelkezésre áll. Miért késik a szentendrei római castrum feltárása ? Érdeklődéssel olvastuk Szebe- rényi Lehelnek, a Leányfalun lakó közismert írónak a Magyar Nemzet augusztus 24-i számában megjelent cikkét szentendrei megfigyeléseiről. Szeberényi írásaira szerte az országban fölfigyel az olvasó közönség. Most azonban elsősorban is nekünk, szentendreieknek kell megszívlelnünk az írónak figyelmet érdemlő, meleg hangú sorait. Jóakaratú javaslatai közül csak eggyel íkívánunk ez alkalommal foglalkozni :a római castrum ; ügyével. A szépérzékű író elismerés- I sei szól városunk legújabb I nevezetességéről, a parkmú- i zeumról, amely Ábrányi Emil i egykori kertjében létesült. A i szobrászművészet alkotásai | harmonikusan illeszkednek itt i be a park természeti szépsé- ; geibe. Erre rámutatva, ezt ír- !ja azután: „Javaslatot azon- •ban tolmácsolnék: mintegy i megfelelőjét a mai művek ! parkjának, meg lehetne való- > sítani | ; a római kor emlékeinek parkját. ; A Paprikabíró-hegyi castrum 5 területe alkalmas lenne erre. 5 Római kő van hozzá elegen- $ dő a városi múzeum szűk ud- 5 varán olyan halomban, hogy $ egy éppen most folyó építke- v zés rendetlenségét keltik.” V A kataszteri térképen Paprikahegynek nevezett terület, mely a város közepén foglal helyet, jelenlegi állapotában a legelhanyagoltabb része városunknak, pedig gyönyörű kilátást nyújtó természeti fekvése miatt a budai Rózsadomb mintájára, bár szerényebb formában, Szentendre Rózsadombja lehetne — megfelelő rendezéssel. A városfejlesztési ankétokon évről évre szóvá tettük az egykori Ulcisia catsra maradványai feltárásának fontosságát. De kérdés, hogy mi történt? A Pest megyei Hírlap 1961. december 17-i számában a hírlap kiküldött munkatársa: Magyar László a Rikoltó vakolat című írásában az ankéton elhangzott egyik felszólalást ismertetve, sajnálattal említi meg, hogy „a nevezetes erőd maradványait felfedezték, de föltárására eddig semmi komoly intézkedés nem történt”. A cikk megjelenése óta a „rikoltó vakolatok“, a vásári színek eltűntek — az újabb restaurálás során — a város műemlék épületeiről, és ezek jelenleg tetszetős látványt nyújtanak, de az Ulcisia castra maradványai, régészeti kincsei mind a mai napig eltemetve maradtak, a földben. Ha bejárjuk a Paprikadombot és sétát teszünk a gyönyörűen rendbehozott, kikövezett Római sánc u,tcán, csodálkozva, szinte megütközve szemléljük a város közepén a jelenleg állami tulajdonban levő egykori Wacek-féle kertet — ezt a műveletlenül álló, bozótos, parajjal benőtt nagy területet — és a volt Wacek- villa évek óta gerendákkal kitámasztott, düledező déli oldalát, úgy érezzük, mintha nem is volna gazdája ennek az állami tulajdonban levő, belterületi háznak, amely nagymértékben rontja a szép Római sánc utca képét és merő ellentéte az újonnan létesült parkmúzeum szépen gondozott kertjének. A Magyai' Tudományos Akadémia régészeti bizottsága elsőrendű célként jelölte meg a szentendrei római castrum teljes feltárását és romkertté alakítását a műemlékvédelem ötéves tervében, amint ezt már a Pest megyei Hírlap 1961. szeptember 16-i számában (a „Szentendre”-külön- kiadásban) olvashattuk, azzal az örvendetes híradással, hogy „Remény van a római castrum feltárására.”. — Amit a Tudományos Akadémia elsőrendű célként jelölt meg az ötéves tervben, az nem lehet füstbemenő terv. A mostani pénzügyi viszonyok között nem remélhetjük egyszerre az egész római castrum feltárását. Az Állami Erdőgazdaság sem költözik el innen belátható időn belül, bármennyire kívánatos lenne $ ez a saját érdekei szempont- 5 jából is. De évről évre foko- > zatosan meg lehetne valósíta- $ ni a Tudományos Akadémia > megjelölt tervét, és pedig : oly módon, hogy a volt Wa- ! cek-féle kertben már 1966 : tavaszán megkezdődnék a fel- ; tárás munkája, amelyet I I őszig be is fejezhetnének i « a romok konzerválásával és j a felesleges föld elszállításá- j val. A szakemberek számítá- | sa szerint körülbelül százezer • forinttal rendezni lehetne az j egész Sánc utcai szakaszt. Már | , ez is sokat jelentene, hiszen a városnéző idegenek állandóan keresik a római vár maradványait, de csak a Paprikabíró és Várkert utca sarkán levő kertben láthatunk valamit a feltárt északi vártoronyból. Arra kérjük azért a városi tanácsot és a pártbizottságot, valamint a Hazafias Népfrontot, hogy kérjék mielőbb a feltáráshoz szükséges százezer forintot, részben a Tudományos Akadémia régészeti bizottságától, részben a Dunakanyar Intéző Bizottságától, továbbá a Pest megyei Tanácstól és Idegenforgalmi Hivataltól, sőt, a Művelődésügyi Minisztériumtól is. Időtlen időkig késhet még a feltárás munkája, ha senki sem mozgatja. Reméljük azonban, hogy a közeljövőben kedvező megoldást nyer városunknak ez a régóta húzódó ügye, és Szeberényi Lehel javaslata szerint megvalósul a római kori emlékek parkja, amely dísze lesz városunk és a Dunakanyarnak. Vajda István MOZIMŰSOR
