Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

rtsi BitCY <tMüdüB. 1965. SZEPTEMBER 2, CSÜTÖRTÖK Vezetőségválasztás a kisipari szövetkezetekben Jelentős eseményhez érke­zett a szövetkezeti ipar. Szep­tember elseje és december 31-e között választják meg a kisipari szövetkezetekben az új vezetőségeket. Ez pedig nemcsak a szövetkezetek tag­ságát érinti, hanem a kívül­állókat is. A szövetkezetek ki­terjedt javító-szolgáltató há­lózata áll közvetlen kapcso­latban a lakosság legszélesebb rétegeivel, a szövetkezeti ipar termékeit minden áruházunk­ban megtalálhatjuk. Nem kö­zömbös tehát, hogy az elkö­vetkezendő időkben kik veze­tik a szövetkezeteket és mi­lyen munkát végeznek azok. Kérdéseinkre dr. Simond ba­jos, a Kisipari Termelőszövet­kezetek Országos Szövetségé­nek elnökhelyettese, az orszá­gos választási bizottság veze­tője válaszolt. KÉRDÉS.' Miért van szükség a kisipari szövetkezetekben az ismétlődő vezetőségválasztá­sokra? VÁLASZ: A kisipari szö­vetkezetek alapszabályának 18. szakasza előírja, hogy a szövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés, amely a tagok ösz- szességéből áll. Ennek kizáró­lagos hatáskörébe tartozik a többi között a vezetőség, az ellenőrző bizottság, valamint a szövetkezeti bizottság meg­választása. Szövetkezeteink négyévenként tartják közgyű­léseiket és most, szeptember elsején — ugyancsak az alap­szabály előírásainak megfele­lőén — elérkezett az a négy­éves terminus, ahiikor lejár­nak az 1961. évi mandátumok és napirendre kerülnek az újjáválasztások az ország 1152 kisipari szövetkezetében. Most a szövetkezeti vezetőségeket, az ellenőrző bizottságokat, valamint a szövetkezeti bizott­ságokat választják újjá. KÉRDÉS: Az újjáválaszt ás azt jelenti, hogy ismét a régi vezetőket jelölik? VÁLASZ: A választások a szövetkezeti demokrácia elvei értelmében * titkosan zajlanak 200 ezer szövetkezeti dolgozó 12 ezer javító-szolgáltató részleg 5 és félezer új lakás — Jelentős exportrészesedés Munkában a gyermekváros ifjú lakói (Foto: Wormser) TV-FIGYELO Sardou: Szókimondó asszonyság rikák, besúgások, a politika kulisszád mögül. Eleganciái, kékvérű dekadenciát hiába is keresnénk, ezeket a patinákat csak a századok adhatják. A rokokó csipkéi klasszicista öl­tönnyé merevedtek; a parve- nü hercegnők, grófnők, csá­szári húgok valamennyien rosszul játsszák szerepüket. Sebaj, utódaik majd otthono­san mozognak benne. A fel­szarvazott Napóleon izzad, hogy császári legyen — s közben maszkja megnyitja a polgári diktátorok képcsarno­kát — hosszú lesz még n sor... A színpadon az egyet­len ember, aki mindig tudja, mit s hogyan kell tennie, Fouché rendőrminiszter, — az ő szerepe nem űj, de örök a mindenkori udvartartások­ban. . A győri Kisfaludy Színház rendezőjét és együttesét ki­váltképp a második és har­madik felvonásban megütött hang; 6tílus miatt illethette a siker. A színészi alakítások között kiemelkedett a vendég­szereplő Petress Zsuzsa, a rendőnmimisztert játszó Pe- rédy László és Füzessy Ottó, mint Lefebre. Kár, hogy a játékstílus, a darab átdolgozása, Polgár Ti­bor zenéje, a koreográfia és a díszletek nem mentek át bátrabban a több értelmű ka­rikatúra műfajába, hiszen, valljuk be őszintén, a maga korában újító Sardou műve ma már, ha nagyon nem is, de annyira azért poros, hogy csak egy merész, modem ,,ta­karítás” tehetné igazán csillo­góvá. P. A. Szerencserontó ban — feleli Sándor önmagát csapja be: mélyebb­re ereszti a horgot, hogy meg­akadjon lenn a kövekben, akkor eltűnik a dugó, s 6 lá­zasan bevág a „halnak”. Az­tán visszadobja, mert ter­mészetesen nem hal volt, megint eltűnik a dugó, me­gint bevág. Megint semmi, visszadobja, a dugó le, füty- tyent a zsinór, úgy bevág. Maga is el akarja hinni, hogy hal, pedig itt állok én, a rossz ómen, hal tehát nem is lehet. — Láttad, milyen kapás volt?! — mondja feláborod- va, s a részvétet várja József­től, hogy ej, ej, micsoda ka­pásai vannak ennek a Sán­dornak, csak persze, azok az alattomos halak fordítva fog­ják a csalétket, szegény Sán­dor pedig mekkorákat ránt, most is majd kiesett a ladik túlsó oldalán. Valami csillan a stég má­sik felén. A fejek arra csa­pódnak. Pista bácsi horgán megadóan csüng egy újabb keszeg. Szákba kerül és po­tyognak a csalétkek. — Nincs már kapás, úgy látom — így József. — Nincs bölcsen. Pista bácsi most már egyenesen pocskolást rendez a következő keszeggel. Iri­gyen nézik. Pedig Sándor is fogott most egy nagy dró­tot. Pista bácsi hasonló fröcs- köléssel rángatja ki a negye­dik halat. Ezt már nem lehet tovább nézni. Most odame­gyek Pista bácsihoz és ha ezután ö se fog, akkor tény­leg ómen vagyok. — Mivel horgászik? — Csontkukaccal — mond­ja Pista bácsi. Meg is nézem. Fehér lárvák. A döglött hal­ban terem. Megköpi a légy. Pista bácsi vette valakitől, aki rendszeresen árulja. Jó kis másodállás! Azt az em­bert szeretném látni, aki az ilyesmit tenyészti! Gondo­lom, folyton döglött halak sorakoznak az ablakában, időnként megnézi, megköp- te-e már a légy, milyen a termés. Pista bácsi két feszülő drót­kötél között suhintja be a csontkukacokat. A jelzőtoll végigbilleg a vizen. Újra su­hint a bambuszbot, megis­métlődik a mutatvány a drót­kötelek között. Kapás nincs. Sándor most fortitt egy ösz- szekunkorodó zöld ágat. Mint­ha babérkoszorú lenne, ne­sze Sándor, ezt a halak küldik elismerésük jeléül. Pista bácsi aggódva nézi a tollat. Mintha már neki sem kapna. , — Fél óra alatt öt kilót fog­tam hajnalban. Tíz perc múlva már ez sem vigasztalja. Én viszont elé­gedett vagyok, nem csalód­tam, még mindig én vagyok a régi, rossz ómen., Pista bá­csi belép egy vízből kiálló terméskőre, hogy közelebb le­gyen a halakhoz. A táncoló aranysújtás váratlanul eltűnik a vízről, bí­borait. Felnézek, a fekete vi­harfelhő fogát csattogtatva robog visszafelé. Ejnye, en­nek fele se tréfa, ünneplő öltönyöm sorsa forog koc­kán. Iszkolok. Az első dör­renés már a móló tetején ér. Amikor távolabbról még egy­szer visszanézek, Pista bácsi horgán megint ott ficánkol egy keszeg. És nézd csak! Sándor botja is ugyancsak meghajlik. Ezt már csak megvárom, mekkora. Már lát­ni is. Ö, legalább egy kiló. Madza- gostól, zacskóstól kifogta c saját kenyerét. Dozvald János A forradalom utáni Fran­ciaországban a polgárság meg­könnyebbülve a mozgalmas évek „kellemetlenné” válha­tó zűrzavaraitól, és fellelke­sülve önnön nemzetgyarapító szerepétől, kényelmesen el­terpeszkedik. Első renddé lép elő a harmadikból. Teheti.: a régi arisztokrácia már nincs, az új meg még nincs. Sardou darabjának hősed épp úgy most tanulják, mint kell pol- gár-grófnénak, polgár-herceg­nének, polgár császárnak len­ni — mint ahogy nem is 6ok esztendővel később a színház- látogató polgárok tanultak ott­honosan helyet foglalni a bár- sonyzsöllyékben, és igényt, polgári igényt szabná a mű­vészetnek, s ahogy a korabeli sikeres színházi írók, Sardou is, megtanultak sikert és szín­házat, polgári vígjátékot, avagy melodrámát csinálná. Ez a közönség a felsült férje­ken, a családi háromszögeken mulat, és a tüdőbajos, elha­gyott kurtizánokon hullatja könnyeit Katánk, a szókimondó as­szonyság mosónő-korában is­meri meg férjét, a termetes Lefebre őrmestert. A császári üstökös pályafutása aztán mindkettőjüket uszályába vonja. Sardou nagystílű gesz­tussal kihagy jó pár évet hogy a második felvonásban a népből jött emberpárt már mint újmódi arisztokratákat lássuk viszont. A káplár Na­póleon császári háztartásában a forradalmár egyszerűség­nek, a népi szókimondásnak régesrég vége, csak néhol tör ki — a közönségesség az int­\ ■----------1 1 ÖNTUDAT 1 ^ Miért van az, hogy vas- ^ § utas nem szereti, ha pos- ^ ^ tásnak nézik, s a postás ^ ^ zokon veszi, ha tűzoltó- k ^ nak, illetve lordítva? § Megáll a vendéglő aszta- ^ ^ la mellett az árus és ki- ^ nálja: „Finom zsilettpen- ^ \gét tessék”. Nem kérünk. ^ ^ „Akkor lottószelvényt tes- ^ | sék parancsolni.” Pont a ^ ^ mondat közepén vagyunk, ^ szeretnéd befejezni, mert ^ $ félő, hogy még egy pilla- ^ nat és elfelejted, vagy el- ^ ^ megy az égésből a ked- jí § ved? Kicsit türelmetlenül^ ^ szólsz tehát: „Sem pengét, § ^ sem lottószelvényt, sem ^ ^ Fecskét, sem cukorkát, | ^ sem gyufát nem ké- % \ rünk...” | § — Gyufát...? — mél- \ ^ tatlankodik sértődötten s | | továbblép — ...ki árul\ \ itt gyufát?! | (al) | > s yssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssi* Gyermekétlap Hasznos kezdeményezést va­lósított meg a Vas megyei Vendéglátóipari Vállalat Szombathelyen, a Savaria Ét­teremben. Az étkeztetést a gyermekekre is kiterjesztették. Az asztalokon a gyermekkel érkező szülőket külön gyer­mekétlap várja, amelyen fő­leg tejes és tojásételek, friss zöldfőzelékek, édességek sze­repelnek. lei Bárkinek módjában áll azt | a szövetkezeti tagot delegálni ; a vezetésbe, akit arra érdé- j mesnek tart Tehát, hogy ki , lesz az elnök, vagy a szövet- | kezeti bizottság tagja, az a | szavazó fülkében dől el. A vá- J lasztások demokratikus rend- ; je és titkossága felett őrködik j az országos választási bizott­ságtól kezdve a középirányító szerveken, a KISZÖV-ön át minden szövetkezet közgyűlé­se. Ahol a legkisebb szabály­talanságot tapasztaljuk, ott | érvénytelenítjük a választást. Az újraválasztást ugyanakkor j tudatosan hangsúlyozzuk. Az a meggyőződésünk, hogy a 6zö- j vetkezeti dolgozók túlnyomó | többsége helyesen választotta i meg vezetőit négy évvel ez­előtt. A legutóbbi választások óta a szövetkezeti dolgozók létszáma 170 ezerről 200 ezer- | re emelkedett, ugyanakkor az ipar termelésének értéke 40 százalékkal növekedett. Ezen belül különösen magas volt a termelés növekedése a sajá­tos szövetkezeti feladatkörök­ben; a lakosság igényeinek kielégítésében. Jelenleg több, i mint 12 ezer javító-szolgál­tató szövetkezeti részleg, fiók ! hálózza be az országot, s ugyanakkor több ezer falusi szövetkezeti boltban működ­nek ktsz felvevőhelyek. Az építőipari szövetkezetek pgy év alatt több, mint öt és fél­ezer lakást adtak át tulajdo­nosaiknak. Az idén 15 mil­liárd forint össztermelési ér­tékkel járulunk hozzá a nép- gazdasági tervek teljesítésé­hez. Említésre méltó az ex­port árualap növekedése is. Az ország összkivitelében a ruházati szövetkezetek 25%- os, a bútorexportban 40%- os, a kosár- és fonottáruk külkereskedelmi forgalmában pedig 66%-os részarányt kép­viselnek. Mindezzel azt sze­retném aláhúzni, hogy a szö­vetkezeti ipar tisztségviselői helytálltak és rászolgáltak a tagság bizalmára. KÉRDÉS: Bizonyára hoz né­mi felfrissítést a vezető szer­vekben a választás? VÁLASZ: Feltétlenül. Az OKISZ vezetőségének felhí­vása is kitér erre. Reméljük, hogy a tagság felfigyel a sa­ját nevelésű fiatalokra, és a vezetésbe jelöli azokat az új szakmunkásokat, technikuso­kat, akik szövetkezetben ta­nulták mesterségüket és rá­termettek arra, hogy a közös érdeket képviseljék. Felfris­sülést várunk azokban az iparágakban is, ahol túlnyo­móan a nők alkotják a tagsá­got. így a ruhaiparban — ahol a nők aránya kb. 80%-os — bízunk abban, hogy a közgyű­lések is érvényre juttatják a nők egyenjogúságát minden vezetői szinten. KÉRDÉS: A választásokon mintegy 18 000 új tisztségvi­selő kerül a szövetkezetek élé­re. Nyílván az a legfonto­sabb, hogy az elnök szemé­lyét előzze meg a leggondo­sabb körültekintés? VÁLASZ: Valóban ez a leg­fontosabb, mondhatnám kulcs­kérdés. Másfél évtizedes ta­pasztalatok bizonyítják, hogy csak az elnök képes megfele­lően összehangolni a tagság egyéni és a szövetkezeti, va­lamint a népgazdaság közös érdekeit, aki hozzáértéssel, jó szervezőképességgel rendel­kezik, mindamellett kamatoz­tatni is tudja a szövetkezeti tagok tehetségét. Mindehhez természetesen mindenekelőtt az kell, hogy feltétlenül él­vezze a tagok bizalmát. KÉRDÉS: Mikor kerül sor a KISZÖV és az OKISZ ve­zető szerveinek újjáválasztá- sára? VALASZ: A szövetkezeti közgyűléseken megválasztják a küldötteket is, s ők alkot­ják majd a KISZÖV küldött- gyűléseket, amelyekre 1966, tavaszán kerül sor. A jövő év júniusában ül majd azután össze az országos közgyűlés, hogy megválassza az OKISZ új vezetőségét. P. P. A királynői akt [ az ottani kiállítás megnyitása után fél órával eltávolíttatta a rendőrség. „Nálunk, ameri- kábam. óriási sikere lesz a ki­rálynő fejével kombinált akt­nak” — mondotta telefonon a Daily Mirror tudósítójának Peter Carroll, a konszern el­nöke. Közölte azt is, hogy a j tervek szerint II. Erzsébet i nem lesz egyedül: Johnson el- ! nők aktképe mellé kerül. A Mid-Atlantic Expositions amerikai konszern hamarosan megnyíló bútorkiállításának „élénkítésére” megvásárol II. Erzsébet angol királynő egyik képét. A hír általános felhör­dülést keltett az angol sajtó­ban, ugyanis a szóbanforgó „alkotás" mezítelenül ábrá­zolja őfelségét. A festményt — Brian Burgess „művét” — a múlt hónapban Liverpoolban, Badacsony helyett Zalahaláp 170 000 tonnával növelték az évi termést. A tájvédelmi körzetté ) nyilvánított Badacsonyt ' nemrég hivatalosan is bir-. tokukba vették a természet- barátok. Ez év eleje óta $ már nem robbantják a tér-) mészeti ékességekben gazdag; bazalthegyet, s megkezdték j az utolsó kőbánya leszerelé- > sét is Badacsonytomajon. Badacsonyt a bazaltbányá-! szás szempontjából Zalahalápl helyettesíti. A Balatontól tá- ! volabb, a tapolcai medence i északibb részén levő helyen | az elmúlt két esztendőben j V -.»v ­, ! Befejezés előtt \ a Zeneművészeti Főiskola épületének általános felújítása Befejezéshez közeledik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola épületének több mil­lió forintos költséggel vég­zett általános felújítása. A nagyterem, az előcsarnok és a tantermek rendbehozása után a tanévnyitásra (szep­tember 24-re) elkészülnék a kis hangversenyterem és a könyvtár felújításával is. A kisterem új rendszerű vilá­gítást kapott, a könyvtárat egyidejűleg korszerűsítették és részben bővítették. j A kiskaliberű viharfelhő el­\ végezte nem kívánatos, dicste- \ len feladatát és kotródóban \ van nyugat felé. Fekete pot- j rohát most vonszolja el a < nap elöl. Vác utcáin az ázott- \ ság friss illata szálldos. Le- í megyek a Duna-partra. Ilyen- ! kor, eső után sok a horgász, ! jól harap a hal. Mélyre eresz- S tett csalétkeiket szorgalma- ^ san dobálják. Egyikük szák- \ jóban három termetesebb ke- | szeg. $ Gyermekkoromban mindig ^ rossz ómen voltam a hor- j gászoknak. Aki mellé én oda- ^ álltam, az elköszönhetett a $ halaktól. így aztán, ha meg- \ láttak, féltéglával fenyeget- \ tek. Én magam rengeteg ha- ^ lat fogtam, de mások eseté- ^ ben már nekem is úgy tűnt, ^ van valamiféle varázserőm. § Itt az alkalom, ki fogom pró- S bálni, megvan-e még ma is. % Odamegyek a három keszeg \ gazdája mellé. Ácsorgunk. ^ Végtelen a nyugalom. A hosz- ^ szú damil, végén a gilisztá- ^ val, pontosan csapódik a ki- ^ kötőstég mellé, húsz másod- ^ percet úszik lefelé a dugó, * azután visszalendül a bot, kezdődik elölről. Vjabb hor­gász érkezik ladikon. Isme­rik egymást. Sándornak hív­ják, emezt pedig Józsefnek. Sándor valami fehér cseme­gét dobál a halaknak. József gilisztát. Nagy a békesség. Csak a kis loccsanások húsz másodpercenként, kapás sehol, így telik el fél óra. — Úgy látszik, most már nem kap — szól József Sán­dornak, aki hosszú zsinórjá­val, s rajta a fehér csalival hiába ostorozza a vizet. — Várj csak, lesz itt mind­járt kapás! — Elővesz egy kilós kényeret, kis hálóba teszi, zsinórt köt rá és be­vágja a vízbe. Az elmélet szerint a szétázó kenyérre összesereglenek a halak. Csak oda kell dobni a horgot, ahoi a vekni lemerült. Odadobják. Közben a ki- kötőhíd túlsó felén Pista bá­csi fog egy keszeget. Sándoi és József fél szeme a halon szó nélkül dobják a csalét­ket. A sikertelenség viszont ki kezdi a jellemet. Sándor, i megtévedt Sándor már csal

Next

/
Oldalképek
Tartalom