Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

/ 1905. SZEPTEMBER lí, VASARNAP LAKATLAN SZIGET PÉNTEK... (Komádi István rajzai) iiX FERENC» mTOi tf WWMki Kezdő kritikusok, bozontos hajú ifjú titá­nok gyakorta esnek abba a hibába, hogy egy művet metafizikusán az alkotó személyétől elszigetelten bírálnak. Azt hiszik, hogy ele­gendő az alkotásról megállapítani, hogy ezért és ezért rossz, unalmas, élvezhetetlen és za­varos. Végzetes tévedés. Alábbi tanulmá­nyomban a kezdő kritikusok számára óhaj­tom megmagyarázni: hogyan kell egy rossz, unalmas, élvezhetetlen és zavaros műről bí­rálatot írni, dialektikusán, azaz az alkotás és az alkotó teljes figyelembevételével. Alapbírálaf. Ez lenne a kritikus vélemé­nye, ha nem lenne tekintettel a szerzőre: Ez a mű a levegőben mozog. Semmi köze a realitásokhoz. Szereplőinek jelleme zavaros, a konfliktus vértelen és mondvacsinált. Álta­lában a felszínről mesélget és zagyva képei, hasonlatai, modernista megoldásai csak az ürességet lepleznék — de ez sem sikerül... 1. számú bírálat. Ha a szerző többszö­rös díjas, elismert hazai nagyság: örömmel vesszük kezünkbe a Nagy Szer­ző újabb munkáját, mely ismételt bizonysága annak, hogy a Nagy Szerző ma is alkotó ere­je teljében van és választ keres korunk nagy kérdéseire. E műve újszerű módon elrugasz­kodott a hétköznapi realitások talajáról és a magasabb szférákban keresi a mélységeket. A jellemek nem hétköznapi figurák, a külö­nösben keresi a tipikusát. Nem a rutinszerzők kihegyezett konfliktusaival operál. Érzéke a nüánszok iránt itt is megmutatkozik. Érdekes képei és hasonlatai mutatják, hogy a modern jelképrendszer iránt is ■fogékony. Nem tör az olcsó sikerre, miután tudja, hogy neve úgy­is biztosítéka a hivatalos kritika osztatlan el­ismerésének ... » 2. számú bírálat. Ha a szerző elismert (jól fekvő) fiatal. Érdeklődéssel vettük kezünkbe a Fiatal Szerző legújabb munkáját. Tudjuk róla, hogy aktív, az élet kérdéseire azonnal reagáló al­kotóművész, aki napjaink szinte valamennyi problémájához hozzászólt már. Ezúttal az ir­realitások világában keresi napjaink valósá­gát. Szereplői még nem kiforrott jellemek. Éppúgy állandó változásban vannak, mint ez a mi szép és izgalmas világunk. Stílusa me­rész útkeresés, melyben nem is annyira az eredményt kell figyelembe vennünk, hanem az újért váló harc bátorságát és az esetleges kudarc kockázatának vállalását is. Kísérlet ez a mű és mint ilyen, nem is fontos az azon­nali eredmény. Ez, remélhetőleg, egy gazdag alkotói pálya későbbi sikereiben realizálódik... 3. Számú biralaf. Ha az alkotó ismeret­len (rosszul fekvő) ifjú. Kíváncsian vettük kezünkbe ezt a művet. A fiatalemberben van valami. Valami van ... De hát a mi papírszegény országunkban na­gyobb megfontolást érdemelne, hogy mire ad­juk a drága devizát. Rendben van. Kísérle­tezzünk, de ne az állam költségén. Derék em­ber ez az ifjú, mindenképpen elismerést ér­demel, de gondoljunk arra is, hogy zagyva művével milyen eszmei zűrzavart okozhat a még esztétikailag képzetlen olvasóban. Kísér­letezzünk! Na de egy mosóport is csak akkor adnalc a háziasszonyok kezébe, ha a kísérle­tek már igazolták a szer hatékonyságát. 4. számú bírálaf. Ha a szerző nyugati haladó nagyság. Dicséret könyvkiadásunknak, hogy megis­mertetett Great Szerző legújabb munkájával. A Great Szerző a kapitalista világ haladó rep­rezentánsa. E műve is ékesen bizonyítja, hogy a nyugati intellektusok a való élet realitásai­tól kénytelenek a képzetek világába menekül­ni. Torz jellemei az elnyomorodott népmilli- ókról adnak híradást. Modern képei számunk­ra olykor meghökkentőek, de hát figyelembe kell vennünk, hogy ő elsősorban saját hazája népeihez szól, saját hangjukon. Üjszerű mo­dernsége követésre érdemes. Es ha a regényé­vel nem is mindenben értünk egyet, nézete­ink azonosak a nemzetközi politika számos kérdésében :.. 5. SZamu bírálaf. Ismeretlen nyugati szerző... Irodalmi életünkre hovatovább jellemző lesz a kritikátlanság. Veszélyes dolog az, hogy helyt adunk minden zavaros, eszmeileg tisztá­zatlan „mű” beáramlásának. Alaposabban fontolóra kell vennünk, hogy mit adunk ol­vasóink kezébe. Nem lehetünk e kérdésben engedékenyek. Nem lehetünk tekintettel az alkotó személyére, a várható üzleti haszonra. Alaposan elemeznünk kell az ilyen műveket. Itt van például a szóban forgó Little Szerző műve. Irreális, zavaros, formalista, dekadens, határozottan káros. Tehetségtelen is. Ráadá­sul, mint értesültünk, a szerző hűségnyilatko­zatot tett Cirimokulosz mellett... És így tovább. Külön elbírálást érdemel a mű, ha a szerző egy felszabadult gyarmati or- ság, és ismét, ha egy jövő héten felszabadu­landó gyarmati nép fia. Másként bírálunk egy KGST-ország szerzőjét és megint más­ként, ha az illető egy el nem kötelezett or­szág alkotóművésze. Ezenkívül természetesen tekintettel kell lennünk a könyvkiadó válla­latok gazdasági érdekeire, a vezető kritiku­sok véleményére, saját lapunk szerkesztőjé­nek véleményére, a belpolitikai helyzetre, a külpolitikai helyzetre. Egy dologra nem kell csak figyelemmel lennünk: a közönség véleményére. Mert azt mi írjuk. Ha az olvasók véleménye mégis más, akkor vagy nem olvassák a mi kritikán­kat vagy nem értenek az irodalomhoz. Nem rám mosolyogtak Jön szembe velem, s olyan, mint a tavasz, mi­kor nincs felhő az égen, csak fényesség és virág. És mosolyog. Ráim moso­lyog. Reám, kétségtelenül, hiszen kihalt, üres itt most az egész utca. Még 5—6 méternyire van, de már éget a mosolya. Négy mé­ter, három, kettő ... én is mosolygok. Ám hirtelen el- siklik mellettem a tekinte­te, elsuhan a mosoly. — Szevasz, Pityu! Pityu éppen elkarikázik a biciklivel, miközben har­sányan visszakiált. Nyom­ja a pedált és viszi a szí­nes, meleg, könnyű kis leánymosolyt, melyet elha­markodva javamra írtam. Itt állok egy groteszk ér­zéssel. Még az a vigaszom sem lehet, hogy történetem eredeti. Eszembe jut, hogy egyik humoristánk hasonló esetet jegyzett fel, a címe az volt: Nem nekem kö­szöntek. Itt állok furcsa grimasszal és az ismert té­ma egyik változatával. Csak az új benne, hogy velem történt. Misehallgatás Két skót utazik együtt a vo- naton. Az egyik felteszi fejére I a rádióhallgatót, áhítatos arc- j cal mélyül el a közvetítés- j ben. tJtitársa valami fontos ; dolgot akar neki mondani, rá se figyel, csak pisszent egyet j és ujját tiltón az ajkára teszi. [ — De... — Pszt! — Mégis... Erre már mérgesen vág sza­vába: — Csend! Misét hallgatok. Pár perc múlva hirtelen mozdulattal lekapja fejéről a hallgatót, mire a társa kérdőn fordul felé: — Mi az, máris vége a mi­sének? — Azt nem, de éppen perse­ly eznek. Miután Burbu- lyát útálom, mint alkoholista az Altnuskát, s mi­után Burbulya a csoportvezetőm, természetesnek tűnhet bárki előtt, hogy egy olyan tarthatatlan hely­zeten változtatni kell, amelyben én vagyok a beosz­tott és Burbulya a vezető. Hála népi demokrá­ciánk nyílt légkö­rének, elhatároz­tam, hogy névte­len levelet írok, amelyben határo­zott mondatokkal ecsetelem, kicso­da is ez a Burbu­lya ... A levelet meg­írtam, s benne megírtam, hogy ez az izé, akit Bur- bulyának nevez­tek el, egy tehet­ségtelen, nagyké­pű fráter, aki még azt sem tudja, hogy mennyi a sinus per tangens alfa. nem beszél­ve a kvantum- technika leg­újabb eredmé­nyeiről. Burbulya azt hiszi, hogy az ementáli mellett van szimentáli sajt is, s mind a kettőt Dél-Rhode- siában készítik belga pénzen, hogy megfúrják a kongói szabadság- mozgalmat. Bur­bulya Kelet-imá­dó, s egész nyá­ron sárkányt ere­getett fiával együtt, hogy azt is megnyerje sa­ját maga tévesz­méinek. Nem be­szélve arról, hogy mindig megfor­dul a nők után, s melyből nyíl­tan kiviláglik, hogy nála a for­ma megelőzi a tartalmat, s az is, hogy fogalma sincs a dialekti­kához. Megelégedet­ten és nyugodtan vártam nyílt és őszinte névtelen levelem bírálatá­nak eredményét, mert Burbulyát útálom, a csoport- vezetői beosztást meg szeretem. Érthető, ha ezek után milyen mé­lyen megrendült hittel, az igazság­ba vetett bizal­mam kénytelen feladásával vet­tem tudomásul, hogy Burbulyát előléptették. Fő­csoportvezető lett! — Miért? — tettem fel a kér­dést Kajevác- nak, aki nagy fo­kú tájékozottsá­gával tűnt ki előt­tem. — Miért? Hát névtelen levelet írtak ellene, azért... — Nem értem — hüledeztem, mert tényleg nem értettem. — Pedig egysze­rű a dolog, fiacs­kám — veregette meg a vállam Ka- jevác. — Csak az ellen írnak név­telen levelet, aki valaki, vagy va­lami. A csoport- vezető még nem valami, de ha ellene levelet ír­nak, mégpedig névtelenül, akkor valaki. Ezt a kettőt dialektikus egységben szem­lélve, nyilvánva­ló, hogy össz­hangba kell hoz­ni a valakit, a valamivel? Vilá­gos? Na ugye. Az értéktelen em­berre ki pazarol­na névtelen leve­let. Az értékest meg becsülni, elő­léptetni kell. Hát így történt... — oktatott ki és fa­képnél hagyott. ... Rohantam haza. Névtelen le­velet írni. Magam ellen! KERESZTREJTVÉNY Közeleg az ősz Rövidesen hivatalosan is bekö­szönt az ősz. Az az évszak, ami­kor magtárba kerül a földművelő ember egy évi szorgalma, mun­kájának gyümölcse. Csokonai Vi­téz Mihály versének két sora ta­lálóan jellemzi ezt az évszakot (lásd: vízszintes 1, folytatva a függőleges 1. és 7.) VÍZSZINTES: 13. Betű kiejtve. 14. Szikes talajt javít. 15. Oszló­GYERMEKREJTVÉNY PAJTASOK! Lassan vége a nyárnak, közeleg az ősz. Erről a szép időszakról írt Petőfi Sándor egyik szép versében: „Üres már a gólyafészek, Tetejében a ké­ménynek Vándor népe ott halad”. Fejtsétek meg a vers címét a függ. 4. sorában. VÍZSZINTES: 1. Lószerszám. 7. Küzdelem. 9. Kettős mássalhangzó. 10. U. S. 11. A kocka belseje?!? 13. Napszak. 15. A felhőtlen égbolton ragyog es­te. 17. Semmikor. 18. Télen hasz­nált sporteszköz. 19. Közcpeurópai Kupa. 20. Kifogástalan. 22. Széna fajta. 24. Csongrád megyei hely­ség. FÜGGŐLEGES: 2. Fél tíz?!? 3. Fekete festék. 5. Növény. 6. Nehéz helyzetében ki­rántja a bajból. 8. Rettentően pisz­kos. 10. Vasúton közlekedik. 12. Tojásfehérjével készített édes sü­temény. 14. Sándor László névjele. 16. Ugyancsak. 21. Azon a helyen. 22. Ez már félig rend?!? 23. Idő­számítás előtt rövidebben. PAJTASOK! A megfejtett vers­eimet írjátok le egy levelezőlapra és 1965. szeptember 20-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A megfej­tők részt vesznek a szeptemberi jutalomsorsolásban. Az lbó5. augusztus 29-i rejtvényünk helyes megfejtése: Kamuti, Madarász. Jö­vő vasárnapi számunkban közöl­jük az augusztusi nyertesek név­sorát. pok. 16. Hangtalanul altat. 18. Ko­lónia. 20. Az izmok teljesítménye. 21. Tibeti háziállat. 23. Férfinév. 25. őszi levélszőnyeg. 26. Fordítva: kettős mássalhangzó. 27. Azonos mássalhangzók. 29. Vissza: favágó szerszám. 31. Megfordítva: szep­temberben még bőven van ebből a gyümölcsből. 35. Rangjelző. 36. Idegen férfinév. 38. Vissza: sertés- falka. 40. ö. A. 42. Rész. 44. Be­cézett bárány. 46. Azonos mással­hangzók. 47. Betű kiejtve. 48. Ige­kötő. 50. A családhoz tartozik. 51. Módhatározó rag. 53. Kézimunká- zás. 56. Kovács Dénes. 57. Szemé­lyemet. 60. Skálahang. 61. Kepe közepe. 63. Mezőgazdasági eszköz. 64. Ez a munka majd tavasszal kerül sorra a szőlőben. 67. A. N. 68. A mezőgazdasági termények felvásárló szerve. 70. Száll. 72. E. P. 74. Egymás után rakja. 76. Fi­zetésem. 78. Takarmánygabona. 80. Német személyes névmás. 82. Tagadószó. 83. Nagy Béla. 84. For­dítva: Támaszt. 86. íróeszköz (né­velővel). 89. A budapesti Madách Színház fiatal művésze. 91. Tinóból lesz (rövid ékezet). FÜGGŐLEGES: 2. Ivartalanított sertés. 3. Juttat. 4. Világifjúsági Találkozó. 5. Helyeslés. 6. Labda a hálóban. 8. Ver. 9. Fogoly. 10. Mint a vízsz. 13. 11. Vissza: táplál­kozott. 12; Női név. 17. T. M. 19. Trópusi növény. 22. Juttatnád. 24. Játékszer. 28. Ilyen bemutató is van. 30. Helyhatározó rag. 32. N. P. 33. Testrész. 34. Száguld a vo­nat. 37. Kalapban van. 39. Hogyan, oroszul. 41. Nemesfém. 43. Ezt te­szi legfontosabb munkájaként — a szántó-vető ember ősszel 45. Fonnak rajta. 49. Folyadék. 52. Ugyancsak fontos őszi munka. 54. Gyilkol. 55. Had. 58. Szarvasfajta. 59. Ezt a gubát nem hordják. 62. Mérges, — „korszerűen”. 65. Ha­mar vége. 66. Legkésőbb ősszel mindenki beszerzi. 69. Névelővel: leírt hang. 71. L. S. 73. Folyó széle. 75. A Balaton teszi télen. 77. Fi­gyelmeztető (hosszú ékezet). 79. Ezt is ilyenkor szedik. 81. For­dítva: a holland légiforgalmi tár­saság. 85. Személyes névmás. 87. Helyhatározórag. 88. Igekötő. 90. ööö. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. (folyt, a függ. 1. és 7.), a függőle­ges 43, 52 és 66. AUGUSZTUS 29-1 KERESZT­REJTVÉNYÜNK HELYES MEG­FEJTÉSE: Vietnami Dolgozók Pártja — Bányászat — Ho Si Minh — Dien Bien Phu — Hanoi — Genfi szerződés. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Bánszky Imréné Vác, Balassagyar­mati u. 72. — Dede Sándor Mo- nor, Mező Imre út 1. — Óvári Vil­mos Pilisszentiván, Hársfa u. 36. — Simái Miklós Bp. XIII., Róbert K. krt. 63. — Hlaricza István Po- máz, Kossuth L. u. 12/a. — Pálin­kás Sándor Albertirsa, Gorkij út 19. — Siklósi Lajos Vác, MAV-te- lep 10. — Hermann Erzsébet Nagy­kőrös, H., Fűzfa u. 7. — Recska Lajos Vámosmikola, Szabadság u. 11. — Garócz Sándorné Nagykőrös VIII., Esedi u. 21. (Huszárik Zoltán rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom