Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1965. SZEPTEMBER 18, VASÁRNAP r«-** V terei k/OtIob A „láthatatlan" csillagászata Mátyás király egykori visegrádi várának helyreállítási munkáival ismerkednek a hazalátogató magyarok Átzúgtak ezen a kis országon a történelem véres viharai és kiszakították innen sok hazánkfiát. A hárommillió koldus országából kibotorkáltak a századfordulón sok-sok százezren a vakvilágba. Csak egy remény éltette őket: „hátha ott majd ...!” Vitte a magyarokat az 1929—32-es gazdasági világválság. És mentek a második világháború alatt és után, 1956 októberének fejeket megzavaró hónapjaiban. Több mint másfélmillió honfitársunk él Ausztráliától — GrönVandig, New Yorktól — Becsig. Igaz, más országban élnek. Talán már azt sem tudják, milyen a Nagykörút. Lehet, hogy egy-egy ízes magyar mondat értelmén már gondolkodniuk kell, de azért magyarok. Keresik odakint egymást.' Kapcsolatokat teremtenek, magyar egyesületeket alakítanak. Minden, ami náluk történik, az „Itt” s minden. ami Magyarországon: „Otthon”. A Magyarok Világszövetsége céljául tűzte ki, hogy segít a kivándorolt magyarok és a külföld között jó kapcsolatot teremteni. A Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége lapja több tízezer példányban készül. Eljut mindenfelé, kint- élö honfitársainkhoz. Ez elősegíti, hogy közvetlen kapcsolatban maradjanak hazánk eseményeivel. A magyar kormány ismert elvi álláspontja — ki nincs ellenünk, az velünk van — érvényes természetesen a külföldön élő magyarokra is, érvényes, hisz ők ott kint sokat mesélhetnek hazánkról; szülőhazájukról. Hiteles képet adhatnak országunk kultúrájáról, gazdasági. életéről. Ezért is ragad meg a Világszövetség minden alkalmat, hogy honfitársaink minél gyakrabban hazalátogathassanak. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának 1963. évi amnesz- tiarendelete kiterjedt az 1956- ban távozott magyarokra is. Aki tehát kíván, közülük is hazajöhet látogatóba. Ezek az alkalommal élnek is és évente mintegy 50—60 ezer hazalátogató magyar között mind főbb az 1956-ban disszidáltak száma. A nyugati ellenséges propagandagépezet persze mindent elkövet, hogy átlátszó hazugságokkal megfélemlítse a ké- szülődöket. Ilyeneket mondtak és mondanak: „Ne menjetek! Börtön vár rátok! Kényszermunka! Még az otthoni hozzátartozóitokat is bántalmazzák!” Keli-e azonban jobb cáfolat a tapasztalásnál? Egyre többen érkeztek, kezdetben izgultak a határ állom,ásón, vajon mi várja őket itthon. Aztán ahogy ismét visszatértek ú.i hazájukba, elmondták barátaiknak, ismerőseiknek élményeiket... Vendégeink — most már mint külföldi ál* lampolgárok — végigsétálnak a csillogó Körúton és nemritkán szentimentális nosztalgiát éreznek még a sokat szidott zsúfolt 6-os villamos után is. Egy részüknek utolsó képe Budapestről 1956 őszéről maradt, a romokról. Csoda-e, ha elámulnak az Erzsé- bet-híd láttán? Ha elismeréssel füttyentenek az Ifjúsági Szálló előtt? Ha megcsodálják az új lakótelepeket? Ha boldogan konstatálják — ez a város, a mi Budapestünk valóban gyönyörül Aztán jönnek azok. akik 30 —40, vagy talán még ennél is több esztendeje nem voltak itthon. Sokukon érződik az idegen kiejtés, a zárt „e” betűk, a nyújtott „a”-k. És hogy igyekeznek titkolni! Fehér hajú bácsikkal és nénikkel beszélgettünk. Fiatal lányok, ifjú legények voltak, amikor kivándoroltak. Talán akkor még a lóvasút is közlekedett a Szigeten. Most büszkélkednek választékos magyar tudásukkal, amin valóban alig-alig fogott a kinti élet. Régi-régi dalokat énekelnek. Autóbusszal viszi kirándulni őket a Magyarok Világszövetsége. Megnézhetik a festői tájakat, új városainkat,' íalvainkat. Bárkivel elbeszélgethetnek, hogy saját szemükkel, fülükéi győződhessenek meg a magyar valóságról. „Madám Kovácsné”, mert így mondják és nem Kovács- né asszony. Hiába negyven év Párizsban nagy idő. És felelevenednek a régi, az itthoni fiatalok számára ismeretlen mondatok: — Jóreggel’ nagysas’ asz- szony. Itt a tej. — Tegye a küszöbre, a pénz a lábtörlő alatt. Ellátogatnak a temetőbe, sírnak egy keveset. A szemük nyitva. Meglátják, hogy mekkorát fordult, itt az élet, hogy a „Juliskából” Júlia lett és a „Marosából” Mária. Hogy a Weiss Maníréd gyár ma Csepelé. Ki így, ki úgy él odakint. Erre nincs sablon. De van, aki 56 éves fejjel is végleg haza akar térni. Külüs Istvánnak hívják, szabómester, szalonja van Párizsban. Azt mondja: „Elég volt, Mösz- sziő. 40 év még Párizsban is sok, majd itthon újra kezdem. Hogy ott minden ragyog? Hát nem mondom, szépek a bulvárok és csillognak az ékszerüzletek, meg a pénz. De ha elfogy, mindennek vége. Ezt én mondom, mössziő, pedig élég sokáig bírtam”. Azt mondják magukról: magyarok vagyunk. És ezt így is érzik. Mikor visszautaznak! elmesélik, hogy az égvilágon senki sem akarta őket itt tartani, hazacsalogatni, úgy, hogy talán mindössze ez az egy okozott csalódást vendégeskedésükben. Kép és szöveg: Regős István A KIHALT ÁLLATOKKAL foglalkozó tudomány, az őslénytan több évszázados fejlődése során nem kisebb dologra vezette rá az embereket, minthogy a Föld sok ezerszerte öregebb, mint azt a bibliai teremtéstörténet gondolta. Olyan növények és állatok maradványait sorakoztatta föl, amelyek eltértek a ma élő fajoktól. így bontakozott ki lassan a növények és állatok fokozatos kialakulásának magyarázata és egymástól való származásuk gondolata. A földtani és őslénytani ismeretek első következtetései a világhírű művésznek, Leonardo da Vincinek az agyában születtek meg. Voltak mások is előtte, akik foglalkoztak ilyen Icérdések- kel, például az antik népek közül a görögök és a rómaiak, de a helyes végső következtetéseket, például hogy a hegyekben található csigák és kagylók kövesedéit, ma már nem élő állatok, tehát ösállatok —, azt először Leonardo hirdette. Leonardo da Vinci, mint tudjuk, nem volt csak festő, szobrász és építész, hanem fizikus, matematikus, mérnök és természetkutató is. Az ö feljegyzéseiben olvasunk először az európai irodalomban olyan földtani és őslénytani gondolatokról, amelyek háromszáz évvel előzték meg korukat. Napjaink kutatóinak gondolatvilágával egyezően írta le Évezredeken át egyedül a fény hozott hírt a vizsgálódó ember számára a távoli csillagokról. Hatalmas teleszkópokat szerkesztettek, hogy minél többet láthatóvá tegyenek abból, ami a szabad szemmel történő vizsgálódás számára elérhetetlen volt. Később a fizika fejlődésével e látható fényt is boncolták és a csillagok egyre többet árultak el titkaikból. De az utolsó fél évszázad lehetővé tette, hogy a kutatók az égbolt láthatatlan sugárzásait is fel tudják használni csillagászati megfi gyeléseik kitérjesztésére. E sugárzások nagy részét elnyeli a légkör, hegységek keletkezését, tengerek vándorlását, a Föld kőzetrétegeinek emelkedését és süllyedését és mindezzel együtt az egykor élt állatok, tehát a mai értelemben vett ősállatok' létét. AZT IRTA 1508-BAN, a francia akadémia könyvtárában ma is őrzött kéziratában: „Itália síkságain, ahol ma madarak röpködnek, egykor nagy csapatokban halak vándoroltak”. Tehát a tenger és a szárazföld valamikor, a Föld múltjában, helyet cseréltek. Ma ezt minden iskolásgyerek tudja, de négyszáz évvel ezelőtt hihetetlen volt. „Amint a tenger feneke idővel süllyedt — folytatja —, és a felemelkedő helyekről a sós víz visszahúzódott, elkezdett az iszap kővé válni. Az üres kagylóteknők, amelyekből az állatok már kivesztek, iszappal teltek meg. így kerültek a kagylók a hegyek szikláiba, ahol tartós kövesitö anyag járta át őket.” — Ma sem tudnánk világosabban elmagyarázni a kövesedés folyamatának a lényegét. A BIBLIAI ÖZÖNVÍZ rémületes pusztítását a tudás fölényes biztonságával hárítja el a világ felől. így oktat: A biblia szerint az egész földön 40 nap és 40 éjjel esett az eső. Végül 10 röf- fel magasabban állott a legezért a vizsgálatok csak akkor terebélyesedtek ki, amikor lehetővé vált, hogy a rakéták és mesterséges holdak segítségével a műszereket a légkör fölé küldjék. A csillagok rádiósugárzása is a láthatatlan sugárzások közé tartozik, de ez ma már olyan különálló tudománnyá növekedett, amelynek eredményeiről szinte naponta hírt haliunk. Kevesebb szó esik a „láthatatlan” csillagászatának szűkebb területéről, az ultraibolya és az annál rövidebb hullámhosszúságú sugárzások segítségével elért eredményekről. A Nap ibolyántúli sugárzásának vizsgálata a fotoszféra magasabb hegycsúcsnál. A víz ilyen körülmények között többé sehová sem folyhatott le. „Józan ész nem hiheti a Földnek az özönvízből való kiemelkedését, hacsak csoda nem történt, vagy ami éppen olyan valószínűtlen, a Nap melege az egész víztömeget gőzzé változtatta volna.” Fokozza csodálkozásunkat az az eljárás, hogy ha egyik megfigyelését földtani magyarázatokkal akarta megvilágítani, akkor összekapcsolta a múlt eseményeit a jelenkori viszonyokra vonatkozó észleléseivel. Utazásai közben, a legváltozatosabb vidékeken rendszeresen észlelt, kereste az okot, fejtegetve a dolgok mibenlétét, magyarázott és következtetett. A megfigyelés soha nem lankadó tulajdonsága volt. 1452-BEN SZÜLETETT Olaszországban. Atyja Firenze városának a jegyzője, anyja cselédlány volt. Matematikát, fizikát és csillagászatot Toscanellinél, szülővárosa kiváló tudósánál, művészetet Verrocchiónál, a középkori Olaszország egyik legnagyobb mesterénél tanult. A természettudományos és művészi megismerések vonzották. Munkásságát is ezek keresése jellemezte a leginkább és a kutatás vágya végig kisérte egész életén ... Tasnádi Kubacska András felett elhelyezkedő naplégkör viszonyairól nyújt felvilágosítást A fotoszféra, a Nap e fényes, szemmel látható világító felülete felett helyezkedik el a kromoszfé- ra és a napkorona, sok millió kilométerre nyúlva. Az utóbbi rétegeket nem látjuk. Az ibolyántúli sugárzás segítségével megáll.apitották: a kromoszféra felső részén a hőmérséklet mintegy 50 000 fok, míg a napkoronáé legalább egy-kétmillió fok. A Nap ultraibolya sugárzásának vizsgálata lehetővé tette, hogy részletesebben tanulmányozzák azokat a jelenségeket is, amelyek a Nap felületén lezajlanak, tehát a napfoltok, a napfáklyák és a napkitörések feltűnésének folyamatait. Vizsgálták továbbá a csillagok ultraibolya sugárzását. Ez sokkal bonyolultabb, mint a Nap esetében, nem is hozott még kellő biztos eredményt. Sok esetben gyengébb sugárzást észleltek, mint ahogyan azt elméleti számítások után várták volna, máskor nagy kiterjedésű fénylő ködöket véltek ultraibolya fényben felfedezni, amiket a pontosabb megfigyelések megdöntötték. Mégis e kutatás nem felesleges: az eredmények összevetése ugyanis igen fontos kozmo- góniai kérdéseket vet fel a csillagok keletkezéséről, a Tejútrendszer fejlődéséről. D A hasznos korom A hétköznapok embere csak sok bosszúságot és piszkot jelentő égéstermékként ismeri a kormot. Senki sem örül annak, ha a vonat ablakán beáramló koromfelhő bepiszkítja, de annak sem, ha a kormos kályhát ki kell tisztítani. Általában ügy vélekednek róla: „jobb lenne, ha nem lenne”. Nem így azok a szakemberek, akik tudják, hogy néhány iparágban szinte nélkülözhetetlen alap- és segédanyagról van szó. A fekete nyomdafestéknek például korom az alapanyaga. A jól ismert másolópapír (indigó) ugyancsak korom fel- használásával készül, de az autók gumiabroncsainak készítésénél is fontos segédanyagként szerepel. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki a ceruzabeleket, az áramvezető keféket, a szárazelemek szénru- dacskáit, a hanglemezeket sem, hiszen a korom nélkül aligha állnának ilyen minőségben rendelkezésünkre. Mesterségesen úgy lehet koromképződést előidézni, hogy szilárd, folyékony vagy gáznemű tüzelőanygokat kis mennyiségű oxigén jelenlétében elégetünk. Az égéstermékeket hideg felületen vagy más módon „lecsapatjuk”, hogy ún. lámpakormot (folyadék elégetésével) vagy gázkormot (gáz elégetésével) kapjunk. Bármilyen furcsán hangzik, világszerte óriási koromgyárak épülnek, hogy fedezni tudják az egyre növekvő keresletet. Ezeknél már az a cél, hogy minél nagyobb koromképződést érjenek el a gyártásfolyamatban, minél jobban kihasználják az elégetett nyersanyagot. Amilyen nehéz a felesleges koromképződést megakadályozni, legalább olyan körülményes dolog a maximális koromképződést elérni. De ha ezt megoldják az ipari szakemberek, nehézségeik azért még ezután is bőven maradnak. Képzeljük el, hogy például a pehelykönnyű termék tárolása milyen körülményes lehet napi több tonnás termelés mellett. A jobb helykihasználás érdekében a korompelyheket gömbö- sítési eljárásnak vetik alá, ami azt jelenti, hogy átlag 0,5 mines, kerek gömböcskékké tömörítik azokat. A kész kormot zsákokba csomagolva, vagy 30 —40 tonnás tartályokba ömlesztve szállítják. A szállítási nehézségeket és az egészségre káros környezeti szennyeződést úgy leihet leküzdeni, ha a gumigyárat és a koromgyárat egymás mellé telepítik. így a kemencékből kikerülő pelyhes, laza korom pneumatikus úton egyenesen a gumikeverő gépbe továbbítható, minden emberi beavatkozás nélkül. b. I, M; -T örténelmi falak között Lyukkártya, mint kertész Képzeljünk el egy kertet, ahol csodaszép virágok nyílnak, a legkedveltebb zöldségfajták növekednek, anélkül, hogy ezt a kertész megművelné. E kert növényeit a mag csírázásától — a betakarításig — lyukkártya rendszer „ápolja”. Nedvességet, fényt, öntözést, táplálékot, hőmérsékletet — mindent automatikusan kapnak a növények, és mindezt nem az ember, hanem elektronikus gép irányítja és szabályozza. Még az automatizálás korszakában is meglepően hangzik ez a jellemzés. Az elek trón ikusan szabályozott termelés eddigi példái csak az ipar területére terjedtek, tehát a holt nyersanyag feldolgozásának területére. A mezőgazdaság automatizálása sok megoldatlan problémát vetett fel. Langenleisban, a Kertépítő Iskolában már kialakították a teljesen automatizált kert feltételeit. Egészen más látványt nyújt, tatot azok a kertek, amelyeket meg- 1 szoktunk. Egy 10 méter magas üvegtoronyban, egy felvonó fel- és le mozog. A felvonó köteleire ládákat és virágcserepeket erősítettek, amelyek mint a páternoszter a földtől a torony csúcsáig és újra a földre egész nap mozgásban maradnak. Ez a „növénytorony” csak 8 m3 földíeiületet és mégis 60 mJ-es megművelhető területet foglal magába. Különösen érdekes a torony- kertépítés azokban a nagyvárosokban és országokban, melyek kevés művelhető területtel és vízzel rendelkeznek. A toronynövényház úgyszólván föld nélkül működik. De tőzeg, műtrágya, fény, levegő — amire szükségük van — rendelkezésre álil. A szellőzés alulról történik, a felhasznált levegő fent távozik. így széláramlat keletkezik, ami elősegíti a növények légzését és fejlődését. A toronyban jelenleg a következő fontosabb növények fejlődnek: petrezselyem, hónapos retek, karalábé, karfiol. A Kertépítő Iskola igazgatójának további terve az — miután a toronyban megismerte a növények életszükségleteit, hogy a tapasztalatokat azonnal átadja az elektronikus berendezésnek, tehát kidolgozza a növény,torony elektronikus szabályozásának lyukkártya rendszerét. Már a legközelebbi tervei szerint a nedvesség adagolást automatikus úton szabályozhatja. Azután következnek a további megoldandó feladatok, melyeket eddig a kertész végzett és a jövőben majd a technika fog megoldani. A jövő növény- tornyai valószínűleg még sokkal magasabbak lesznek. A második torony, már 25 méter magas. Természetesen, mennél magasabb a torony, annál nagyobb alapterület szükséges hozzá. Mégis, ezek az első tornyok csak „kísérleti nyu- lak”. A múlt évben a bécsi kertészeti kiállításon már bemutattak — teljes üzemben — egy 50 méter magas növénytornyot. Sényi Imre Leonardo (la Vinci és a vízözön „Itt" és „Otthon" HAZALÁTOGATÓ HONFITÁRSAINK KÖZÖTT
