Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1963. SZEPTEMBER 12, VASARNAP Mal «terei iMú-hm —-X/ lila meg, a mája 3500 rajnai és „Landes” li­bával nyitotta meg a pátyi termelőszövetkezet idén a li­bahizlaló üzemágat A nyitány jól sikerült, már 500 hét és félkilós hízottlibát át is adtak a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalatnak. — Mennyi idő alatt lettek „készen” a libák? — öt hét alatt — válaszolja Csécs János, a főagronómus. Jelenleg 800 hízik. Hízik? Ez túl szelíd kifejezés! A li­bák erőteljes tömési művelet­nek vannak természetesen alávetve. Látványos jelenet itt a li­batömés. A munkát tömőgé­pek segítségével végzik az asszonyok. Tessék elképzelni egy hosszú, seprűnyél vastag­ságú csövet, arra húzzák rá „reggeli” és „vacsora” alkal­mával a hófehér szárnyasokat. — Máj növekedés szempont­jából rendkívül fontos a gyors, erőteljes hizlalás — magyarázza a szakember. A célt elértük: a vállalat a li­báinkban jól fejlett májakat talált. Talán azért olyan drága a máj, mert a libák ilyen keser­vesen jutnak hozzá? —• Sajnos a jó eredménye­ket eleinte kissé csökkentette a részvét. A tömőasszonyok sajnálták belegyömöszölni az állatokba az előírt mennyisé­get. Ja, minden örömért meg kell fizetni! Legfeljebb nem annak, aki részesül belőlük. (al) nyárutó Foto: Kotroczó A férfi nem kérte, követelte hogy ezt a példátlan skanda lumot, mely 11 éves Laci fiá­val esett, Írjam meg az újság­ba. — Persze én a feljelentést is megteszem — közölte. — Milyen címen? — Hát... ezt majd a jog­tanácsosom megmondja. A „jogtanácsosom” az álta­la vezetett kis vállalat jo­gásza, aki nyilván jogtudós ember, de azért arra befizet­nék, hogy milyen paragrafust talál ez ügyben. Arról van szó, hogy a Laci gyerek augusztus utolsó nap­jaiban szokása szerint bará­taival az utcán kódorgott, ami­kor egy bácsi megszólította , őket. ötven forintot ajánlott ! fel ötüknek, ha a kapuja elé ! leszórt szenet behordják a fé- * szerbe. 10 mázsa szén volt az alkú tárgya, melyre a fiúk természetesen gondolkodás nélkül ráálltak. A vállalt munkát két óra leforgása alatt kitűnően elvégezték. A bácsi felesége vizet melegí-' i tett nekik, hogy tisztára sikál- j ják magukat és a kikötött | pénzbeli járandóságot egy i üveg befőttel és egy-egy j zsebre való cukrozott na- j rancshéjjal megtoldotta Azt rögtön láttam, hogy az \ ügy nem ügy. Ebből legfeljebb j egy kis humoreszk kereke- i dik. De nem akartam, hogy i olvasónk lustasággal, vagy [ panasza iránti részvétlen- j séggel vádoljon. Ezért vál­laltam a „kivizsgálást”. Egy kicsit a kíváncsiság is haj­tott. A panaszos kezére néz­ve ugyanis láttam, hogy az ő bölcsőjét sem az Eszterhá- zyak kastélyában ringatta a francia dada. — Jól gondolja. Melás vol­tam egészen negyvenötig. 10 éves koromban már kisbéres­nek szegődtetett szegény apám. Éppen ezért nem aka­rom, hogy fiam ugyanezt az utat járja. Neki már más í sorsot szántam... — De hogy függ ez össze ! Laci alkalmi pénzkeresetével, | melyet cimboráival Önként \ vállalt és játékokból, vagy ha | úgytetszik, sportból teljesí- ! tett? — Nem hagyom kizsákmá­nyolni a fiam! A kizsákmányolt Laci gyereket a házuk előtti utcában találom. Együtt van az egész kompánia, a „szene­sek bandája”, ahogy magu­kat azóta nevezik. — Nagyon kikaptam ott­hon — mondja Laci. — Pe­dig játék volt az egész. Kis piaci kosarakban, meg vöd­be vette, hogy 6 akar előbb meghalni, mert mi férfiak jobban bírjuk a fájdalmat... Ladáknál A férfi keserves gyerekko­ráról beszél és egyre csak azt hajtogatja, hogy ettől óv­ja a fiát. Orvosnak szánja. — Gazdasági vezető ne legyen, mert' ábban nincs hagy köszönet... meg aztán magunk között mondjam, nincs is ez a felelősség meg­fizetve ... Újra az „ügyről” kerül szó. Elmondom, hogy az öre­gek milyen meghatóan ked­ves emberek és milyen sze­gények. — Én szívesen adtam vol­na nekik pénzt, hogy be- hordassák a szenüket. De ez nálam elvi kérdés ... — Miért félti a fiát at­tól, hogy megismeri a munka nehézségét, és a munkáért ka­pott, becsülettel megszolgált bér örömét? — Neki nem ez lesz a mun­kája ! — Ez az ő szerencséje. De nem árt, ha ezt is megismeri. Annál jobban 'fogja becsülni a másikat. — Az én fiam nem lesz senki lábákapcája — mondja az asszony jellegzetesen biha­ri .tájszólással. — Pláne nem ilyen reakció­soké! — szól a férfi. Még egy ideig beszélek a munka becsületéről, a mun­kára nevelésről, pedagógiai érvekkel hazakodok elő, vé­gül még azt a provokatív kér­dést is megreszkírozom, hogy akkor a pénzt miért tették a perselybe és miért nem küldték vissza, de minden hiába. A férfi dölyfösen hajt­ja a magáét. Nem hiszi, hogy az öregek nem követtek el semmi törvénysértést, bízik a „jogtanácsosában”. Az asszony közben kiment I feketét főzni. A kávét már- ; kás porcelán csészékben szer- | vírozta és konyakot tett mellé. — Hát egészségére — kö­szöntött a férfi, majd kicsit vállveregetően feladta a ren­delést: — Aztán jó borso­sán írja meg ám ... Udvariasan kikísért. A ve­randán kopottruhás paraszt­néni üldögélt. Azt hittem, háztartási alkalmazott. Erre utalt a férfi felcsattanó hang­ja is: — Még nem fürdette meg Lacit? Már feküdnie kellene! A néni ijedten ugrott fel és kiabálva a fiút hívta, aki a kertből került elő. — Édes nagyika... még nem akarok lefeküdni — mondta kényeskedve és oda­bújt a kopott nénike ölébe. ☆ Ez tehát a példátlan eset. Lehet, hogy valami baj van az igazságérzetemmel, de én nem tudtam felháborodni a történeten. De azért ponto­san leírtam. ö. F. $ Munka közben l I BAGÓ JÓZSEF Újjászületik a dunapataji tájmúzeum Otven cilera — Pipatórium — Kulacsgyűjtemény Egyedülálló disztányérkészlet A munkát október elejére fejezik be, amikor helyére ke­rülnek a múzeum különleges­ségei: többek között az ötven citera, a pipatórium, a kulacs­gyűjtemény s az országban is egyedülálló disztányérkészlet. Két ember vezet hat traktort Megvalósulás előtt az érdekes találmány ja mondotta — rövidesen sor kerül. Tulajdon­képpen a traktor­vezérlő automatá­ról van szó, amely ha felsze­relik az erőgépre, feleslegessé te­szi a traktor em­ber által történő vezetését. Hasz­nálatával 15—25 százalékkal nö­vekszik a teljesít­mény, 10 órán­ként a vezető nél­küli traktor 5—6 hóidat szánt fel. A vezető nélküli traktor ha valami zavar támad, a vezérlő automata segítségével nyomban megáll. Bármilyen erő­géptípusra felsze­relhető. Üzemelte­tése különösen a nagy táblákon al­kalmas, ahol 6 gé­pet két ember fel­ügyelete mellett működtethetnek. A magyar vezető­nélküli traktor iránt már a kül­föld is érdeklődik. k Példátlan eset rökben hordtuk a szenet. ... — A bácsi nem is engedte, hogy egészen tele töltsük, pe­dig úgy hamarabb ment volna — meséli az egyik cég­társ. — Mit csináltál a pénzzel? — Anyu betette a perse-, lyembe. — Anyu nem haragudott? — Először nem. Csak az­után mikor a papával meg­dumálták a dolgot... — Ti is kikaptatok? A többiek kórusban adják a tagadó választ. Csak a kí- j váncsiság hajt, hogy megkér- i dezzem a szövetkezés többi | tagjának osztályhelyzetét. I Kettő szülei munkások, egy ; bolti eladó és a negyedik pa- - pa közjegyző. j — A papa volt a bácsiéknál is, ahol melóztunk és írtó nagy botrányt csinált — tá­jékoztat Laci. A kizsákmányolok öreg házaspár. A férfi nyug- ! díjas tisztviselő, a néni ta- j nítónő volt. I — Kéremszépen, ha én tu- ! dóm, hogy az elvtárs itt ilyen I nagy ribilliót csinál és még i egy újságírót is a nyakunk- | ba küld, hát dehogy csinálok j ilyent... Én azt gondol- | tam, hogy ez a gyerekeknek já- ! ték. A múltkor egy délután j széthordták tréfából az út szé­lére felrakott bazalt köve- ! két... A néni veszi át a szót: — Kértük mi a szenesembe­reket, hogy ne a kapu elé szórják le. De ha be hordásra nem vállalkoztak. Pedig úgy tudom, hogy kötelességük len­ne. Azt mondták, hogy siet­nek ... — Nem nézték ki belőlem, hogy rendesen megfizetném őket — mondja a bácsi. — Tessék mondani, lehet ebből nekünk bajunk? — í kérdi a néni. j — Az elvtárs itten azt kia- i balta, hogy kihasználtuk a I fiát. Nem fizettem nekik se I kevesebbet, amiért talán egy | ember is behordta volna. Arra gondoltunk az asszonnyal, hogy jól jön a fiúknak az a kis fagylaltra való. Meg ad­dig legalább nem imposz- torkodnak az utcán. Szétnézek a lakásban. A ko­pott faragott kettős ágy fe­lett nyalkabajszú ifjú néz egy darázsderekú fiatal hölgyet. Az ifjún a K. u. K. hadse­reg egyenruhája. A szoba kí­nosan tiszta, de a kárpitozott szék huzatának kézi stoppo- lása, az ágyterítőn levő gon­dosan elhelyezett folt árul­kodik a titkontartott szegény- ségről. 5 — Tetszik tudni, én is be­$ hordtam volna, de a felesé- ^ gém nagyon félt. Beteg a ^ szívem és ... áldja meg az ^ isten szegénykémet... a fejé- ü _______ ^ A közelmúltban történt, \ ^ az aszódi agrárnapok al- ^ ^ halmával. Félszáz termelő- ^ | szövetkezeti vezető látoga- ^ § tott el a gödöllői Agrártu- i § dományi Egyetemre, majd § onnan a kísérleti gazdaság- ^ ^ ba. Egy alacsony, fekete \ ^ hajú fiatalember árnyék- ^ ^ ként követte a társaságot § 8 mindenhová. Kezében ^ 8 filmfelvevőgép — annak 8 § optikáján át figyelt, szem-8 ^ lélt mindent, hogy megörö- 8 ^ kítsen minden érdekes epi- ^ ^ zódot. Egy epizód sajnála- \ ^ tos módon mégis kimaradt § 8 a most készülő filmből. 8 8 Szenvedő hőse a fekete ha- 8 5 jú operatőr volt. A nagy 8 § filmezés közben nem vette 8 $ észre, hogy az egyik bika- \ \ nak sehogy sem tetszik a \ ^ halkan duruzsoló kis ma- ^ § sina. Szó, ami szó, alapo ^ san megzavarta a mindent ^ 8 Zdíni, megörökíteni akarás operatőrt. ^ Bagó József nem hivatá- ^ ^ sós filmes. A szakmája, \ § vagy ahogy ő vallja csen- \ | desen, a hivatása: művelő- 8 § dési ház igazgató. Bagón. 8 ^ Csupán kedvtelésből filme- § ^ zik. Kedvtelése mégis több, ^ ^ mint egyszerű hobby. Első ^ ^ filmjében községe húsz \ ^ esztendejét örökítette meg. ^ 8 Most pedig az aszódi járá- ^ | si agrárnapok képkróniká- 'S sa lett. I ^ Hatvankettő január else- \ ^ je óta vezeti, irányítja az ^ 8 új bagi művelődési ház S 8 munkáját, életét. Hogy mi-8 ^ ként, milyen eredmény- 8 ^ nyel, azt mindennél jobban s \ bizonyítja az a tény, högy ^ ^ alig másfél esztendő után ^ j; Szocialista Kultúráért em- \ ^ lékéremmel tüntették ki. § § Csendes, szerény ember. ^ 8 Halkszavú. Amikor önma- ^ § gáról, az életéről beszél. § ^ De egyszeriben harsánnyá $ S; válik, ha a község, a mű- § § velődési ház érdekében ^ 6 kell tennie valamit. S 8 Amikor megérkezett a 8 \ községbe, a bagi emberek S ^ valamiféle csodát reméltek § ^ tőle. Akár a mesebeli va- § § rázslótól: tegye szebbé, tar- ^ ^ talmasabbá, boldogabbá az ^ ^ életüket. Joggal: a község ^ 8 lakói erőt, fáradságot, de ^ 8 még anyagiakat sem ki- 8 ^ mélve vettek részt a me- $ ^ gye egyik legszebb, legmo- ^ ^ demebb művelődési háza- \ ^ nak felépítésében. $ A bogiak nem csalódtak ^ ^ a fiatal igazgatóban. Ma § ^ már az énekkartól a film- 8 ^ szakkörön át az ifjúsági § § klubig a szórakozás és mű-\ ^ velődés sok-sok lehetősége ^ ^ várja az érdeklődőket a \ 8 művelődési házban. És a ^ § f alu lakói nem csupán 8 ^ óhajtották ezt, élnek is 8 ^ vele. A megnyitása óta ^ ^ talán még egyetlen estére § ^ sem voltak sötétek a mű- \ ^ velődési ház ablakszemei. ^ 8 Bagó József messziről § 8 érkezett a Galga völgyé- ^ 8 be, a távoli Békésben szü- ^ ^ letett. Az életútja sem volt 8 ^ mindig ilyen egyenes és ^ ^ előre mutató. Mérnöknek ^ ^ készült, de két év után ab- \ ^ ba kellett hagynia a tanú- \ i lást, a szülei nem tudták ^ $ támogatni tovább. Volt $ ^ kántor és karvezető, köny- $ ^ velő és művészeti előadó, ^ ^ de akármerre vetette is az \ ^ élet, mindig ember maradt. ^ ^ Ember, aki talán éppen J ^ ezért szereti olyan nagyon S az embereket. P. P. i X ^ : Dunapatajon felújítják Bács­: Kiskun megye leggazdagabb : anyaggal rendelkező s az egy- ! kori falu hangulatát őrző táj- | múzeumát. Újra nádazzák a > ház tetőzetét, kívül-belül ki­> meszelik az épületet, és ismét ! „befüstölik" a nyitott ké- ! ményt. S' Alagon, és a Herceghalmi Kí­sérleti Gazdaság­ban már jól is­merik a vezető nélküli traktort. A nagyközönség most találkozott vele a mezőgaz­dasági újítók ki­állításán. Széle­sebb körű alkal­mazásra pedig, ahogy a feltaláló Albert István a Pest megyei MEDOSZ dolgozó­lapocskát, a megyei rendelő- intézet nőgyógyászati osztá­lyának igazolását szoros ka­pocsról, aminél erősebb köte- lék nöfllL férfihez már nem is iuzhefl1" — És így akarnak abba az intézetbe vinni. Remeg a hangja, szeméből kibuggyannak a könnyek. ÉS A GYERMEK?! Júlia sír, fél és öngyilkos­sággal fenyegetőzik. Derűs, nyugalmas légkörre van szük­ség ilyenkor. Nemcsak az anya egészsége miatt, még jobban a születendő gyermek testi és lelki épségéért. Min­den gyermekorvos, ideggyó­gyász és pszichológus meg­mondhatja, milyen károk származhatnak a gyermekre, ha az anya külső körülmények következtében terhessége egész tartama alatt felfoko­zott ideges lelkiállapotban kényszerül élni. Egy testileg satnya, roncsolt idegzetű gyermek születése pedig, ki tudja, nem nagyobb tragé­dia-e még a Romeo és Júiáé- nál is. Az alsónémedi Júliának le­het még reménye, talán elke­rülheti a pomázi intézetet. Kérvénye fekszik a megyei ta­nács előtt, a végrehajtó bi­zottság legközelebbi ülése fog­lalkozik vele. Különben ez az írás szin­tén kérvény, a kislány szülei­hez intézett folyamodvány: ha esdeklésem hatna rájuk és megfontolnák, hogy az uno­kájuk készülődik világra. Szokoly Endre akit ilyen nagy érzelem még sohasem ragadott ennél kisebb vagy azonos, vagy ta­lán még nagyobb meggon­dolatlanságra. És melyik jó érzésű gyermek akarna a szüleivel örökké haragot tar­tani?! Hiszen csak át kellene mennie az utca másik olda­lára és máris kibékülhetne velük. Mégsem teszi meg ezt a tíz lépést, pedig a II. fo­kú gyámhatóság határozata felhívja, hogy szülei házába haladéktalanul térjen vissza, különben elrendeli beszállí­tását a Pest megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Ott­honba, Pomázra. Ha valami okból nem állna jelenleg zárlat alatt a pomá­zi otthon, már rendőr kísér­te volna oda. „SZERETEM“ Sötét haja, most akár ha komor fátyol lenne, szép, szo­morú arcocskája felett. A te­kintete nyílt, hangja őszintén cseng: — Nem bántam meg a tet­temet. Kislány, még akkor is, ha már asszony, vajon nem gyor­san ellobbanó gyermeksze­relem hajtotta-e? — Alaposan meggondol­tam magam, tudtam, hogy mit teszek. Szeretem. — S az teszi éppen hihe­tővé érzelme erejét, hogy a szerelmesek ősidőktől fogva nagy fogadalma egyszer sem hagyja el az ajkát, nem mondja ki: örökké. Ehelyett elővesz egy papír­a ... — könnyes szemmel beszél a leány anyja. — A lá­nyomat szeretettel vissza­fogadnám, de ehhez az ember­hez nem adom. Hogyan is adhatnám, amikor meg sem kérte a kezét... A faluban nagy a pártja a fiataloknak, sokan néznek miattuk ferde szemmel a lány szüleire, holott makacsságukat meg kell értepi. Ügy érzik, folt esett a család becsüle­tén, aki okozta, a fiút nem akarják befogadni a család­ba. Hasonló esetben minden szülő így érezne, legfeljebb a legtöbb másként cseleked­ne, nem tiltakozna ily elke­seredetten a házasság ellen. BÜNTETÉS A megyei tanács gyámügyi osztálya mielőtt II. fokon ügyükben határozott, sok kö­rülményt megvizsgált, de va­lamiről — azaz valakiről — még nem tudott. Habár ha tudott volna, talán akkor is megtagadja a házassági en­gedélyt. Döntését a hatóság különben azzal is indokolja, hogy a kiskorú menyasszony kihallgatása során elismerte; szeretne kibékülni szüleivel. A tizenhatéves kislány — senki, ő maga sem tagadhatja — valóban súlyos meggondo­latlanságot követett el. Szöké­sével nemcsak az illem el­len vétett, semmiképpen sem lett volna szabad ilyet ten­nie. bánatot okozni a szülei­nek. Tettének — ha nem is mentsége — erős enyhítő kö- "ülménye mégis a szerelem, s az vesse rá az első követ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom