Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

:Zshf£*rto£ HALASZ JÁNOS századpa­rancsnok, a budai járási mun- kásőrzászlóaljtörzs kiképző munkatársa 34 éves, termetes fiatalember. A Mechanikai Művek asztalosműhelyének csoportvezetője. Feleségével és 8 éves lányával Budapesten lakik. Magam sem rég ismer­kedtem meg vele, s nem is tu­dom, mivel tudnám őt tömö­ren jellemezni. Ami rövid be­szélgetésünk után megmaradt bennem, az egy kemény, szo­rító kézfogás, amivel fogad és elbocsát, a mindig tréfára kész kedély, a mozdulat, ahogy ki­csit feszesen, de közvetlenül odaáll a fényképezőgép elé, s a frissen csillanó szemek ahogy izgatottan, újra átélve mesél a nehéz szentendrei na­pokról. — A lakásunk ablaka a Du­nára néz, s egy reggel, amikor kitekintettem, már nem lát­tam a sétányon álló padokat, ilyen magas sohasem volt a víz. Ügy terveztem, aznap ne­kifogok átfesteni az ajtókat, ablakokat, de a műhelyben már elrendelték a munkás­A legszebb bók Kálmán a kislányát küldte haza Londonból, hadd ismerje meg Pestet, meg a visegrádi nagyma­mát. Az osztrák Gölték vi­szont, művészemberek lé­vén, kizárólag a Dunaka­nyar kedvéért ütötték fel, igen komfortos sátrukat ' özv. Kelemenné kertjében. | Kaptam a telefont. Hogy milyen szép odakint, érik az őszibarack, jöjjek ki a hét végére. Értettem a szó­ból. öreg barátnőm nehe­zen boldogulhatott a sebes angolsággal beszélő unoká­val. Ö ugyanis csak a né­hány legfontosabb magyar e kifejezés birtokában volt: — Szervusz nagymama, paprilcás csirke.’ csástár­; zsemle, twist, rádió, tévé. Így lettem idegenvezető. A ! bubifrizurás 16 éves Loui- I se-nek angolul, Liesbe- théknek németül magya- j ráztam Mátyás király és ] Beatrix termeit, a kutat, i amelyből, mint mondják, J nemes magyar és itáliai borok folytak. Úgy érzem — komoly tiszteletet éb­resztettem a nagy magyar reneszánsz uralkodó és ko­ra iránt. A szellemi munka reak­ciója — egészséges kirán­dulókról lévén szó, a hirte­len támadt éhség. Igyunk kakaót. S következett az udvarias sorbanállás. Vég­re odakerültem az eladó­hoz. Halkan mondtam: Hányszor kétdeci kakaót stb. S ekkor ... Megszólalt mellettem egy idősebb né­niké, rámcsodálkozva . .. — Istenem, lelkem, de szépen beszél magyarul... G. Molnár Edit ] őröknek a riadót. Szén ten dré- j re megyünk. Én lettem az 53 ] fős csoport parancsnoka. A ; feleségem Madarason nyaralt a gyerekkel, véletlenül tudtam ! értesíteni. A LEGNEHEZEBB NAFOK­j BAN érkeztünk Szentendrére. i A sziget nem volt még kiürítve, j s a vízmérnök pontosan meg- i mutatta, hogy három napon be- i lül meddig emelkedik a Duna. I Víz alá kerül minden falu. Amikor Szentendrén átrobo­gott a teherautónk, kis szo­rongás fogott el, mindenütt sáncok, zsákgyűrűk, és lázas rohanás. Később, amikor kiér­tünk a Duna-partra, már el­szorult a szívem: házmagas, vékony zsákfalak alatt vitt az utunk, a Duna vize a fejünk felett rohant. És zuhogott az eső, vastag sugárban, olyat so­sem láttam. i A férfiaknak a gáton volt a ! helyük, a nőket Leányfalura ; kellett átköltöztetni. Nem ! akartak jönni. Nem hitték, hogy itt néhány nap múlva víz alatt lesz minden. Az ep­ret féltették. A dúsan termő, öklömnyi kövér epret, ami most olyan ízetlen volt az örö­kös esőtől, mint a víz. AZ (ÍREGEK ELBÚJTAK A HÁZAKBAN. Koránynál másnap már elragadott egy részt az ár. Csónakkal hord­tuk ki őket. Egy reggel jelen­tették, hogy az egyik elöntött házban két öreg a padlásra bujt. Amikor értük mentünk, tiltakoztak. Volt egy kenyerük, es magukkal vittek egy vödör vizet. Hát ezzel akarják az ár végéig kihúzni? Micsoda bal­gaság: — vittük őket. A má­sik házban egy öregember 400 rántani való csirkével költö­zött a padlásra, le nem akart jönni. Érte mentünk egy la­dikkal. A házak közt rohant a viz. Amikor észrevettem, hogy a csáklya nem éri a feneket', kicsit megijedtem. Ha valami baj lesz, Váradi Pista bará­tom csak kihúz, gondoltam, s később derült ki, hogy nem­csak éh> ő sem tud úszni- Most már" nevetünk rajta, hogy mindketten a másikban bíz­tunk. 1 A KÖLTÖZTETÉS NA­GYON KATONÁSAN HA­LADT, a rendre pedig, hogy az elhagyott házaknak és ér­tékeknek baja ne essék, éjjel­nappal vigyáztunk. Látja, ilyenkor már a derűsebb per­cek jutnak inkább az ember eszébe, pedig az a hat nap na­gyon kegyetlen, kemény hat nap volt. Négy óra alvás, négy szolgálat, Ez volt a szabály­zat. Mégis alig aludtunk a 24- ből egyet. A gát olyan volt, mint a szivacs, elmesélhetét- len az a nyomasztó hangulat, ami akkor kerülgetett, amikor éjszaka rajta jártam, s úgy éreztem, nem bírja el lépteim súlyát, leroskad, szétmállik, s engem elragad a víz. Amikor apadni kezdett a Duna, búcsút mondtunk a szi­getnek, mi már megtettük a kötelességünket. A járási párttitkár és a járási munkás- őrparancsnok köszönő szavai i — most már melegen — meg- ] dobogtatták a szivemet. I Halász János ezért a szent­endrei hat napért korményki- tüntetést kapott. MOST NAP MINT NAP I AZ ABLAKBÓL NÉZI ME- j GINT A DUNÁT. Már neki- ! fogott az ajtók, ablakok átfes- i lésének. — Az emberek, a szigeti em- ! berek milyenek voltak maguk- j hoz? j — Szerettek minket. — Akadt-e jó ismeretség. | maradt-e barátság? j — Sokan meghívtak, vissza- j várnak bennünket nyaralni, ha [ I újra szép lesz a vidék. —- El- ! i jöjjön am! — többször is a lel- j í kcmre kötötte Gyurka, a kör- j zeti rendőrmegbizott. Hogy is , hívják... milyen Gyurka?! i Nézze, nem is tudom. Nekem már caak Gyurka marad. Dozvald János | Forgalomszámlálás Budapest öt gócpontján Budapest több pontján volt már közúti forgalomszám­lálás, amiből kiderült pél­dául, hogy a Tanács körút a legforgalmasabb útvonal és túlzsúfolt a Soroksári út, de arra nem kaptak adatokat, hogyan is kellene irányítani csúcsidőkben a közlekedést, a dugók e1 kerülésére. Éppen ezért a Fővárosi Tanács Köz­lekedési Igazgatósága intéz­kedett. hogy a jövőben Bu­dapest forgalmas útvonalain, gócpontjain és keresztező­déseiben folyamatosan vizs­gálják a közúti forgalom ala­kulását, A Fővárosi Tanács Közlekedési Igazgatósága Budapest közúti forgalmá­nak folyamatos megfigyelé­sére és részben megszerve­zésére az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egye­tem útépítési tanszékét kér-' te fel. Az egyetem már ki­dolgozta a számlálások és mérések módszereit s Buda- j pest utcáin, terein, keresz­teződéseiben. többféle vizs- í gáiódást végez. Viták a fogamzásgátló pirulák körül Angol orvosok több esetet is is­mernek, amikor a fogamzásgátló pirulák huzamosabb szedése nö­velte a vérben a trombózist oko­zó úgynevezett ,,7. számú faktor” jelenlétét. Dr. Leon Poller hema­tológus egy manchesteri kórház­ban negyven nőnél állapította meg. hogy a pirulák háromhavi szedése után jelentékenyen növe­kedett vérükben a tényező, amely hajlamossá teszi a vért rögök képződésére. Semmelweis-centenárium Pénteken kezelődnek az ünnepségek Kint az udvaron lepel alatt i áll már a szobor — anya gyér- j mekkel. Fent az emeleten ‘ munkások dolgoznak. Lázas munka, utolsó simítások. Az egykori Semmelweis szülőház­ban, a nagy tudós halála 100. | évfordulójának emlékünnepsé- ! geire készülnek. — Itt, ez a szoba, ahol i ülünk — mondja dr. Fekete Sándor professzor, a Semmel- j weis múzeum igazgatója —, j annak idején Ignác édesapjá-! nak vegyeskereskedése volt. Az évfordulón — augusz­tus 13—14-én — ünnepi tudományos ülés lesz a Magyar Tudományos Aka­démián. A fő témák az úgynevezett I iatrogén ártalmak, fertőzések, | — amelyeknek a világon egyik i legnagyobb ellenharcosa volt Semmelweis Ignác. Iatrogén! ártalom tulajdonképpen azt je- jenti: olyan ártalom, amely az orvos közvetítésével jut el a j beteghez. Ebben a témában! r készül előadásra Fekete pro- j ; fesszor is: Iatrogén ártalmak j a szülészet- és nőgyógyászat­ban. Mint már köztudott — a legsúlyosabb iatrogén ártal­mak egyike a gyermekágyi láz volt. Ezt, s ennek ellenszerét fedezte fel annak Idején a világhírű magyar tüdős. Sem­melweis felfedezése előtt még a legjobban vezetett szülészeti­nőgyógyászati intézetekben is a szülőanyák két-három száza­lékát pusztította el a gyer­mekágyi láz, de volt, hogy ez az arány harminc százalékra is felszökött. A gyermekágyi láz még ma is ismert fogalom, vagyis százezer szülő nő kö­zül 4—6 anya hal meg ennek következtében. Pusztította azonban más is a szülő nőket. A századforduló után — 1910 körül Európa-szerte elterjedt a francia szülészek módszere: erőszakos műtéti beavatkozást ajánlottak a szülések meggyor­sítására. A szándék jó volt. az ered­mény tragikus, úgyhogy a módszert egy évtized múlva már sehol sem alkalmazták. Ezekről a kérdésekről is szól majd a professzor előadá­sában. dfe vajon találhatók-e még ma is iatrogén, vagyis orvos okozta ártalmak a szülé­szet-nőgyógyászat területén? Fekete professzor a Thali- domid-botrányra emlékeztet: i | i i ó-l is S — Nyugat-Németországban igen elterjedt volt a Thalido- mid és a Contergan nevű nyugtató használata. Sajnos, már késő volt, amikor rájöt­tek, hogy a nyugtatót szedő terhes asszonyok fejlődési rend­ellenességgel szülték meg gyermekeiket. Végtagelkorcsosulás, szívfejlő­dési zavarok, szemlencse ho­mály — ezek voltak a legálta­lánosabb tünetek. — Sajnos, a kórházak zsú­foltsága, s egyes helyeken a megfelelő higiénia hiánya ma is fenyegeti a szülő nőket. A csecsemők bőrbántalmai is gyakran a higiéniának nem megfelelő kezelés következmé­nyei. Amire Semmelweis Ignác tanítása ma is figyelmez­tet: gj’akran a legegyszerűbb esz­közökkel, a tisztaság követel­ményeinek szigorú betartásá­val elejét lehet venni a fertő­zéseknek, a komplikációknak. A gyermekágyi láz megféke­zése óta nagyot haladtunk elő­re, de ez éppenséggel nem je­lenti, hogy az orvostudomány megfeledkezhetne arról, amit Semmelweis tanított. Sárdi Mária Nyári képeslapok 1963. AUGUSZTUS 11, SZERDA A TÁTRA VIDÉKÉN Mintha Erdélyben járnánk: az égretőrő, sűrű fenyvesek között fenyőfából ácsolt öreg templomtorony A hegy mélyén a jaksinai cseppkőbarlangban: jéghideg hegyi patak rohan évezredek alatt vágott rejtett alagútjain Morskic-Oko. Kétezerötszáz méterig nyúlnak a hegyek. Előző nap itt havazott. Most. délután ötkor naplemente utáni sötétség — zuhogni kezd az eső A cseh—lengyel határállomáson: tíz perc, — negyedóra: s a magyar IBUSZ-utasok továbbhajtanak — Lengyelhonba Tóth Gy. íelv. / KITÜNTETÉS HAT NAPÉRT GYURKÓ GÉZA: VILÁG­NAPTÁR Julius Caesar és Gergely pá­pa után néhány esztendővel, ismét napirendre került a naptár reformja, mert beiga­zolódott, hogy hiába okosko- dott mind a két naptárkészitő, 3323 év múlva ismét egy nap­pal több lesz az az idő, amit a föld a nap körüli keringés­re fordít. Nem beszélve ar­ról, hogy tűrhetetlen rendet­lenség tapasztalható a napok, hetek beosztásában, az egyik év hétfőn, a másik meg ép­pen szombaton kezdődik, van olyan hónapunk, amelyik 28 napos, hogy négyévenként 29 napos legyen — egyszóval: van itt zűrzavar éppen elég. inden ésszerűsítés- 71 M~ nek őszinte híve j \/m vagyok, én voltam az, aki annak ide­jén megszavazta a négy év­szakot, s ugyancsak ott talál­hattak azok soraiban, akik a tervszerű tájékozódás megte­remtésére megszervezték az égtájakat, az utcaneveket, a termelőszövetkezeti mozgal­mat és az ipari átszervezést. Ezek után nem lehet csodál­kozni, hogy éber figyelem­mel, alig lankadó lelkesedés­sel várom, olvasom a híre­ket, i milyen is lesz az a világ- naptár, s ha lesz, elkészül-e 1967. január 1-ig, mert a nap­tárkészítés tervében való le­maradás egészen 1978-ig vet­né vissza ezt a nagyszerű kez­deményezést. S miután alapo­san áttanulmányoztam a ja­vaslatokat, s még annál is alaposabban meghánytam-ve- tettem magamban a világnap­tár adta lehetőségeket — fel kell emelnem tiltakozó szava­mat! endkivül károsnak ítélem meg azt a kezdeményezést, amely szerint ugyan minden év, s minden hónap 1-ével kezdődne és ugyan­azon a napon, de az első na­pot még további kétszer har­mincegy és egyszer harminc nap követne; a naptárreform szerint hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül. Mert tisztelt bizottság, megértem én a növekedés nehézségeit, tudomásul vessem, hogy a hat- és négyórás munkana­pok, illetőleg az öt-, vagy négynapos munkahetek nem vezethetők be azonnal. kell még arra a „történelmileg egyazon” időig várni. De, hogy én már most tudjam, hogy 3192-ben sem lesz két­napos munkahónap, hogy én már most úgy tekintsek elő­re a kommunizmus legesleg- felsöbb fokára, hogy dolgoz­hatom, ahogy akarok, a fize­tés napját nem követi a má­sik fizetési nap, hogy nekem egyhavi bérért 3192-ben is egy hónapig kelljen dolgozni, — még ha naponta kevesebb órát is — nos, kérem, ez ab­szurdum, nos, kérem, ez tel­jesen feleslegessé teszi ezt a világnaptárt. ^ s nekem ne jöjjenek majd 3323 év múlva, S ' amikor amúgy is * megint egy nap dif­ferencia lesz, hogy tényleg újból reformot kell csinálni! Csináljuk azt meg, most, egy­szer és mindenkorra. Hát nem igaz? Akkor már esetleg nem érnék rá!

Next

/
Oldalképek
Tartalom