Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 6, PENTLK Körösi kaskavál Arab-Keleten Egy sajtkarika: 800 farint — Jövőre egy milliós beruházás A Nagykőrösi Tejüzem adja az export egyharmadát A különleges, magyar száj­nak szokatlan sajt, a kaskavál kizárólag juhtejből készül. Kísérletek és külföldi tapasz­talatok alapján állították ösz- sze a receptjét. Jelenleg Görögországba és az Arab-Keletre szállítják a kaskavált, amely csak öregbí­ti külföldön a magyar élelmi­szeripar hírnevét. Országunk­ban jelenleg húsz helyen gyártják. A szállított mennyiség egyharmadát — évente mintegy huszonöt vagon­ra valót — a városi tej­üzem szállítja. Ez az adat a jó minőség eredménye. Az üzem által elő­állított sajtmennyiség 99,7 szá­zaléka exportképes. Három éve folyamatosan gyártják a sajtkülönlegességet. A technológia sokat fejlődött ez alatt az idő alatt. Az el­múlt évben félmilliós beruhá­zással új feldolgozó műhely épült. Jövőre egymillió forin­tos befektetéssel ismét bővítés várható. A raktárt — a cél­nak megfelelően — légkondi­cionáló berendezéssel látták el, amely állandó hőmérsékle­tet biztosít a kényes és drága sajtféleség éréséhez. Elkényeztetett gyermeke a gyárnak a kaskavál. Nem is csoda, hiszen egy közepes nagyságú sajtkarika ára nyolcszáz forint. Naponta százötvenhatezer fo­rint értéket termel a vállalat. Az eredmény nemcsak a gyár kollektívájának munká­ját, hanem a nyersanyagot szállító termelőszövetkezetek lelkiismeretét is dicséri. A megfelelő, jó minőségű nyers­anyag elengedhetetlen feltéte­le a rendkívül jövedelmező készítményeknek. Szöveg: Gönczöl Foto: Papp A kaskaválból kimaradt juh- zsírt megsütik, majd Nyugat- Németországba exportálják. Szépítőszer lesz belőle. Készül a sajt, Ulasi István ka­varja a masszát Sári néni Mari­kának becézte a kis japán tyúkot, a Pista nevet kapta a párja, a kis zsandártollas farkú kakas. Egymás mellett kapargáltak. Amikor a kakri véletlenül vala­mi ízes falatra bukkant, nagy hangon hívta a párját. Egyszer Marika váratlanul el­tűnt. Sári néni tűvé tette érte az istájló% ke­reste akpádláson. MARIKA MEGTÉRÉSE Hasztalan. Vé­gül is lemondott róla, hogy valaha is megtalálja. — Biztosan valame­lyik lelketlen szomszéd befog­ta s meglett be­lőle a vasárnapi tyúkleves! Talán már egy hónap is eltelt azóta, egy reggel a konyhaajtó kü­szöbe előtt na­gyon kárált egyik baromfi. *■Ponto­san úgy, mintha a csibéit szólí­taná. Sári néni ki­perdült, s uram- fia, ott kapará­szott a Marika, s körülötte tizenöt pihés apróság. ,A tyúkocska a szo­kottnál egy fok­kal magasabb hangon kárált, mintha büszkén közölné: — Látod gazd- asszonyom, meg­jöttem! Ma: fogadóóra Kiss Ferenc megyei tanács­tag, ma délelőtt tíztől tizen­két óráig fogadóórát tart a városi tanács földszinti vb- termében. Finisben az állami gazdaság A búza, őszi árpa, tavaszi árpa aratásával sikeresen vé­geztek, cséplésük is befejező­dött az állami gazdaságban. Az ezerhétszáz holdnyi rozs­ból már ezerszázat levágott a kombájn. Ha az idő különö­sebben nem szól közbe, min­den bizonnyal a maradék hat­száz hold rozzsal is elkészül­nek a hét végéig. És ezzel a gazdaság is pontot tesz az idei aratás végére. Szóvá tesszük Jé bornak nem kell cégér? Szólnunk kell megint a Kinizsi műsort közlő táb­láiról. Most a virágbolt és a könyvesbolt közötti sze­gényes táblát pécéztük ki. Ha az a kis deszkadarab tehetné, bizonyára elpirulna szégyenében, olyan sze­rencsétlenül néz ki a földre támasztva, rongyosan, piszkosan. Hogy a tábla így néz ki, annak bizonyára az az oka, hogy a Kinizsi Sportkör olyan „szegény", hogy nem telik egy falra függeszthető, csinos táblára, amit olcsón bizonyára a faárugyárban, vagy a faipari ktsz- ben szívesen elkészítenének. Azt sem hinnénk, hogy a sportolók közül ne len­ne olyan barkácsoló hajlammal felruházott ember, aki elkészítené a táblát — mondjuk társadalmi munká­ban —, ha a sportkörnek nincs rá kerete. Végül is arra kell gondolnunk. hogy városunkban olyan szegényes a sportélet, hogy csak ilyen és ha­sonlóan rozoga műsortáblákat érdemiünk meg. Nem hinnénk! Mindenesetre csinos, ízléses táblákat kellene már készíteni, mert a meglevők egy cseppet sem emelik városunk jó hírét. Nem beszélve arról, hogy falun sokkal modernebb, nagystílübb táblákon hirdetik a mérkőzéseket — a Kinizsinél is kisebb egyesületek. <-gh) Holnap! Hamletnek nincs igaza Holnap este fél nyolc óra­kor a művelődési otthon szín­háztermében Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című háromfelvonásos színművét adja elő a művelődési ház színjátszó csoportja. A bevételt az árvízkárosul­tak megsegítésére fordítják. A kasza és a beton mezsgyekaró Kétezer forint az árvízkárosultakért A Szabadság Termelőszövet­kezet nőtanácsa, a KISZ és Vöröskereszt-szervezet közös bált rendezett. A bevételt — kétezer forintot — az árvízká­rosultaknak jutattják el. Varga Antal, a Dózsa Ter­melőszövetkezet tagja résziből vállalt fűkaszálást. Alaposan kikalapálta a kasza élét, em­berül meg is húzogatta a ka­szakővel és azzal indult a rét­re, hogy ebédig abba sem hagyja. Alig haladt azonban végig az első renden, amikor kárvallott tekintettel jött visz- szafelé. A kasza a vállán, és sajnálkozva jegyezte meg, hogy nem sikerült. — Ugyan micsoda? — Ki tudja, mikor verték le a beton mezsgyekarót. Lehet, hogy még valamikor a kispar- cellák idején, vagy akkor, amikor a földosztásban húzták a láncot. Elég az hozzá, hogy a legszebben vágtam a füvet, dehogy is láttam meg a né­hány centiméterre kiálló ka­rót. és végigsuhintottam raj­ta a kasza élét. Meg is lett az eredménye. Mutatja a szerszámot. Hát igaza van, a kasza éle való­sággal behajlott. Ezt a szerszá­mot meg keik izzítani. — Mit tehetek mást? Kika­lapálom és újra meghúzom a fenőkővel. Megtart egy jó ne­gyedórát, dehát szerszám nél­kül nem megy a munka. És megindult az épület felé. Néhány perc múlva már hal­lom, amint a sínen ütemesen veri a kasza élét. MESEMONDÓ MEHEMED Ne dobja a földre! 10 év, 7000 bírság NYUGDÍJBA MENT A HATÓSÁG bálysértőket. Az utóbbi évek­re átlagosan hatszáz ilyen eset jutott. Munkáját — bár nehéz volt beleszokni —, nagyon megszerette. Hogy úgy mondjuk: sok em­bernek tört borsot az orra alá tíz esztendő alatt — de ezt ne­velő hatással tette. Bírságaival az embereket arra nevelte, hogy az emberi közösségbe csak úgy lehet harmonikusan beilleszkedni, ha mindenki fi­gyelembe veszi a törvényt és az embertársak jogait. A SZABÓ CSALAD NYARAL Augusztus 19-én, csütör­tökön este fél nyolc órakor a művelődési otthon színház- telimében, zenés, vidám elő­adás lesz. A Szabó-család nyaral címmel. Gobbl Hil­da Kossuth-díjas, kiváló mű­vész, Szemes Mari, Köves Ernő, Mikes Lilla, Hajdú Júlia zeneszerző és a Hajdú­duó szerepel a műsorban. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Riói kaland. Színes, fran­cia kalandos film. ✓ Előadások kezdete fél hat és nyolc órakor. Nyitnám a szomszédok aj­taját. Valami szorul. Egy csomó újság és egy képes­lap az akadály. Gondosan felemelem a la­kók által várvavárt lapo­kat. S arra gondolok, jó vol­na néhány tanácsot adni a lapkihordónkat helyettesítő kis postás fiúnak. Először azt, hogy ne sies­sen. Vegyen példát Kéri Fe­renciéi, vagy kérdezze meg a régmúltban, hogyan is dolgozott Takács bácsi. Ta­nulja meg idősebb kollegái­tól a már jól bevált gyakor­latot. Egy jó postás soha nem dobja a földre a rábízott kül­deményt, még akkor sem, ha újság. Reméljük, ezt a kis bírálatot figyelembe veszi a mi „kis kezdő” kézbesítő­helyettesünk. Ezt hittük, de kiderült, hogy a jóképű fiatal postás 1960 óta dolgozik a postán más munkakörben, nem mint kézbesítő. Barátságos figyelmeztetésünkre, a vá­lasz: — Én küldemény ki­hordó vagyok. Nem köte­lességem bemenni a lakás­ba. Postaládát szereljenek fel! Mi csak hallgatjuk. — Bi­zony, ha így indultak vol­na az öregek is, ma nem nagy dicsőségnek örvend­hetne a posta. Csak az az öröm, hogy ritka az ilyen. Éppen azért feltűnő. ... és a városban korlátlan mennyiségű jegelt sör kap­ható! (Lencsés karikatúrája) Félmilliós gyümölcscsomago/ó A Petőfi Termelőszövetke­zet százholdas almatelepén végre ebben az esztendőben elkészült az ötszázhetven négyzetméter alapterületű gyümölcscsomago’ó. Az idei gyümölcs válogatása, csoma­golása már itt történik. • A tágas épület arra is al­kalmas, hogy a szállításhoz szükséges göngyöleget fedél alatt tartsák, és hogy itt tá- hideg beálltáig az váró gyümöl­Amor omnia Vincit A Szabadság Termelőszö­vetkezet tökföldjén a na­pokban a főzőtököt szedte a kertészeti brigád. A brigád egyik tagja, Bényei Ferenc bácsi egy nagy fehér tököt talált, melybe szép káli- grafikus betűkkel titokza­tos idegen szavak voltak belevésve. A tököt bevitték az iro­dába, ahol megfejtették a titokzatos írást. Egy latin közmondás volt: Amor om­nia Vincit, vagyis magyarul: a szerelem mindent legyőz. Furcsa felirat egy tökön, de nincs rajta semmi cso­dálkozni való. A vakáció­ban ugyanis gimnazista ta­nulók is dolgoznak, s köz­tük olyan is akad, aki ta­nult latinul... — k — Virágzik a rózsa...“ a Kossuth Lajos utcában — Milyen kedvesek, kedvenc virágommal fogadnak! (Gaál karikatúrája) Augusztus elsejétől Bogdán Sándor, a városi tanács sza­bálysértési előadójának neve mellé még egy kerül, Deák Lajosé. Bogdán Sándor, a sza­bálysértési hatóság előadója — sokak szemében: maga a hatóság — nyugdíjba vonult. Két hónapig azonban az ő ne­ve is ott díszeleg, a kis üveg alatt, mivel félnapos státus­ban bejár az irodába, hogy utódját, aki a pénzügyi osz­tályról került a szabálysértési hatósághoz, segítse munkájá­ban. Bogdán Sándor már tíz éve végezte ezt a nem ép­pen népszerű munkát. És ha hozzávetőlegesén össze­számoljuk, ez alatt a tíz év alatt több mint hétezer ki- sebb-nagyobb bírságot rótt ki az emberekre. Volt úgy, hogy egy évben — munkásságának elején — még kilencszáz esetben kellett pénzbüntetéssel sújtani a sza­• Ezúton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak, jó ismerő­seinknek, jó szomszédainknak, , akik szeretett jó édesanyánk, nagyanyák, özv. Czakó Józsefné, szül. Szalay Eszter temetésén . Nagykőrösön megjelentek, részvé­tükkel nagy bánatunkban osztoz­tak, sirjára koszorút, virágot he­lyeztek. A gyászoló család Ezúton mondunk hálás köszöne- 1 tét rokonainknak, jó Ismerőseink­nek. jó szomszédainknak, akik fe­lejthetetlen emlékű feleségem, sze­retett testvérünk, Biczó Pálné, szül. Fodor Erzsébet temetésén Nagykőrösön megjelentek, részvé­tükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. Biczó Pál és a gyászoló család- § , 4 Életemben még § nem írtam apröhír- ' ^ detés szöveget. El is ■ \ kínlódtam vele egy ^ negyedóráig, mire a . ^ tíz szót nagynehe- , \ zen összebütyköl- 1 & tem.- § — Alig használt ' ^ Danúvia motor el­• \ adó. Mátyás király- ^ utca 2. alatt. ~ ^ Biztos voltam ab- ’ ^ ban, hogy valaki ’ § majd csak betéved. 1 $ Az első vevőnek oda- “ $ nyomom hatezerért.- ^ Még áldásomat is ^ ráadom, csak vigye ^ a fenébe. I ^ Tizenegy óráig a- s kutya sem nézett- § rám. Már alaposan ~ § hervadt a kedvem, i $ amikor a kaput ki­- ^ nyomta egy nyurga • ^ alak. Villanykaró- ~ § nak is megtette vol­§ na, olyan hosszú. ^ A kecske” az ud­Alkudozás - futólépésben varon várta, szépen kipucolva. A karó háromszor megke­rülte. Simogatta a kormányt, a tankot, tapogatta a telesz­kópokat. — Ért hoz­zá! — súgtam ma­gamnak. — Ennek vevöszándéka van, az hétszentség. — És amikor az árát kér­dezte, szemrebbenés nélkül kivágtam. — Nyolcezer! — han­gom önérzetesen pukkant. Még ilyen csodát sem láttam. Az alak megpördült. Köszö­nés nélkül usgyi! Ki a kapun. Még vissza sem nézett. — Az anyád szép csillagát! — károm­kodtam, mert nem akartam az első ve­vőt elszalasztani. Hajrá utána! Nehe­zen értem utol a sar­kon, annyira lógott. — Hétezemyolc- száz! — ordítottam. — Hosszú lapát ke­zével legyintett és tovább rohant. A Pe­tőfi utcán értem utol és lihegve kiáltot­tam. — Hétezerötszáz! — most mindkét ke­zét meglegyintette. Mintha azt mondta volna, hagyjam a csudába. Újra rákap­csolt. — Utána! — bíz­tattam magamat és a Szabadság téren ordítottam a fülé­be. — Álljon már meg. — Hétezer! — Még csak nem is las­sított. A következő útkereszteződésnél hatezerötszázat ki­áltottam. Megrázta a fejét, mint a ló és uccú, tovább. Már egy jó kilo­métert lihegtünk, amikor a postánál eléje kanyarodtam. — Hatezer! Érti, hatezer? Megállt. Nagy ló- i fejével igent intett i és szótlanul meg- i fordultunk. Szuszog- \ va caplattunk haza- \ felé. Az udvaron! már csak annyi volt\ a dolgunk, hogy a \ markomba számol- \ ta a vereshasúakat, \ én pedig odalöktem! neki a forgalmi en-! gedélyt. Szóval, így adtam \ el a Danúviát. 5 r* SÍ — $

Next

/
Oldalképek
Tartalom