Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-05 / 183. szám

II. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 5, CSÜTÖRTÖK Szecsőn a napokban befejezik a búza aratását Huszonhárom mázsa Bezosztájából Tarlószántók az aratók nyomában Miért állnak egy órát a gépek ? A nap még mélyen a látó­határ alatt van. de a tápiósze- csői Egyetértés Termelőszö­vetkezet udvarán már mozgal­mas az élet. > Az elnökkel, Kőszegi Sán­dorral a kapuban találkoztam, motorkerékpárján éppen a ha­tárba volt indulóban. Kéré­semre egy kis időre vissza­tért az irodába, ahol Móró István mezőgazdásszal egye­temben elmondták, hogy az aratást július 6-án kezdték meg az őszi árpával. Ezt tel­jes egészében kombájnnal vé­gezték el. A kettőszáznégy ka- tasztrális hold őszi árpa tar­lóját azonnal felszántották és muharral vetették be. A kenyérgabonát két kom­bájnnal és két rendrevágó géppel aratják. Mintegy százötven holdat kétmenetes aratással, a többit pedig kombájnnal. Kézi kaszát csak a szőrös ro­zsoknál és olyan helyen hasz­nálnak, ahol a talaj nedves­sége miatt gép nem mehet a földre. Ez mintegy kétszáz holdat tesz ki. A búza aratása a napokban befejeződik, így már vannak megközelítő ada­tok a termésről. Intenzív búzafajtákkal ve­tették be a terület legnagyobb részét. Legjobb fizetőnek a Bezosztája 1-es bizonyult. A rozstermés is jó. A szalmát mindig napra lehúzzák a tarlóról. A nyári mélyszántást eddig százötven holdon végezték el. A tarlóhántás ekével és tárcsával, nyomában jár az aratásnak. A nem kombájnnal Tanácsülés Szelén A Hazafias Népfront-bizott­ság tagjainak bevonásával ülést tartott a Tápiószelei Községi Tanács. Vonna Ferenc gazdasági előadó az első fél­év tervteljesítéséről, Kait Endre igazgató, a gimnázium és az általános iskola elmúlt tanévi munkájáról számolt be. Az „egyebek” tárgysorozat­ban említésre méltó dologban hozott határozatot a tanács­ülés. Oláh János nyugdíjas­nak, akinek a közelmúltban operálták le mind a két lá­bát, és mindössze 500 forint havi nyugdíjból él, a tanács elengedte a községfejlesztési hozzájárulást. A hozzászólások elég éle­sen említették, az ivóvízellá­tás hiányosságait. Egyes lel­kiismeretlen egyének a meg­levő artézi kutak ivóvizét a fennálló tiltó rendelkezések ellenére is egész napon át locsolásra használják. Nem törődnek azzal, hogy lelket­len és rosszindulatú kel, százakat vonnak szükséges ivóvíztől! tettük­éi a (6) A bicskei KISZ-isták vasárnapja A tápióbicskei területi zetben gabonát forgattak. Es- KlSZ-szervezet tagjai vasár- te a tsz megvendégelte a fia­nap a helyi termelőszövetke- talokat. LEVELESLÁDÁNKBÓL : „Végre itt a nyár.. Az utóbbi időben többször megfordultam Tápiószecső ál­lomásán. Gyarló az ember, hát megszomjaztam, és vizet óhajtottam inni. Az állo­máshoz tartozó szivattyús ku­tat bizony hiába hajtottam, abból jó öt percnyi tekerés után sem jött víz. Nem tudom kire tartozik a kút megjavítása, de az lehe­tetlen állapot, hogy egy olyan fontos hely, mint az állomás, most, a legnagyobb meleg­ben ivóvíz nélkül legyen. Ott naponta több ezer ember megfordul. Hosszú tépelődés után, a szomjúság gyötrődéseitől kín- zottan az állomás egyik dol­gozójához fordultam, s meg­kérdeztem, hogy hol lehet vizet inni? Ö volt olyan ked­ves, hogy az irodában levő vizes kannából megkínált. Érdeklődésemre elmondta, hogy az állomás kútja mint­egy két hónapja rossz. A virágokat is magánháztól hozott vízzel locsolják. Ezúton is köszönetét mon­dok annak a kedves vasutas­nak, s felhívom a figyelmét annak, akire ez tartozik, hogy a kutat minél előbb ja­vítsák meg. Égy utas a sok közül. Itt királyi kovácsok tanyáztak... Miért hívják Kókát Kókának? Kóka eredetére vonatko­zólag nem sok adat áll ren­delkezésünkre. Azt biztosan tudjuk, hogy Kóka és Várok (Várak) két község volt. Várok egyesek szerint avar település volt; ez azonban nem bizo­nyított. Az Árpád-korban ezen a területen állítólag királyi kovácsok tanyáztak. A XV. század elején a terület Kókai János birtoka volt. Róla kap­ta a község a nevét Kókai Já­nosnak nem voltak gyerme­kei, ezért 1490-ben Zsigmond király Kókát, Zsámbokot, Al­mást, Babli és Szent Egyed birtokokat a Tétényieknek adta cserébe Tétényért. Az 1633-34- és 1695-ös tö­rök adólajstromok Kókát már a pesti járás községei között tartják számon. Kákához tartozik Várak- puszta, mely a középkorban nevezetes hely volt. A török hódoltság alatt elpusztult, la­kói valószínűleg a kókai lápba menekültek. aratott gabona cséplését egy cséplőgéppel fogják elvégez­ni, s ehhez a szükséges húsz embert már szerződtették. A szép eredmények ellené­re is van egy kis panaszuk: bajok vlannak a gépek szíjai­val, ezért átlagosan napi egy órát állnak a munkával. Rády István (Takács Gyula rajza) LEBUKOTT A MASZEK „UTASELLÁTÓ" Jóságos arcú, idős bácsika Gáspár János, Tápiószecső, Szabadság út 33. szám alatti lakos. Annak ellenére, hogy otthon is éltölthetné az ide­jét, inkább vonatozik. Halk szavú ember Gáspár bácsi. A vonaton a szavát is alig hallani. Alig hallani, ahogy odasúgja az utasoknak: „Pálinkát tessék, pálinkáit”. Ö a maszek „Utasellátó”. Ügy gondolkozott bizonyára: — A munkásvonatokon nincs se büfékocsi, se* étkezőkocsi, vi­szont az emberek szomjasak, segítsünk hát rajtuk! Segített. Mérte a pálinkát. Pedig nem szabad. Ezért bün­tetés jár. Ez volt a véleménye a sza­bálysértési hatóságnak is s ezért büntették meg a napok­ban Gáspár Jánost 800 fo­rintra. Névnaptól a búcsúestíg Egy hét Királyréten Az elmúlt évekhez hasonló­an az idén is megtartották Királyréten a KISZ-vezetők egyhetes továbbképző tanfo­lyamát. Járásunkból ötven fiatal táborozott együtt az aszódi és a ráckevei járás ifis- táival. Mindjárt az első estén han­gulatos, műsoros ismerkedést rögtönöztek. Ezt még csak ünnepélyesebbé tette a tápió­szelei Fehér Anna névnap­jának, és a tápiószecsői Tóth Feri 21. születésnapjának meg­ünneplése. Az előadások napjaink leg­aktuálisabb kérdéseivel és problémáival foglalkoztak. A legnagyobb érdeklődést a mezőgazdaság további útjá­nak, további fejlődésének megbeszélése váltotta ki. Szinte minden tsz-fiatal hoz­zászólt, kifejtve saját meglá­tását, véleményét. A legtöbb szó a mezőgazdasági szakmun­kásképzésről esett. Elmond­ták, hogy sok fiatal mezőgaz­dasági szakmunkás nem talál­ja meg a helyét a szövetkezet­ben, de olyan is előfordul, hogy a szövetkezet nem tudja alkalmazni. Többen felvetették, hogy mennyire fontos az alkalma­zottak és a tagok között a na­gyobb egyetértés. Az eszmei-politikai nevelés­sel kapcsolatban nagy sikere volt a Vallás és az ember cí­mű előadásnak. Virágok a Vasútsoron Több héten keresztül har­sogta szerte a községbe a ta­nács hangszórója, hogy „álla­tokat legeltetés céljából az utcára kiengedni tilos”. Ez a rendelkezés természetesen a szárnyas háziállatokra is vo­natkozik. Vannak, akik e rendelkezést teljesen figyel­men kívül hagyják, mit sem törődve a jóízlésű kezdemé­Mintaülés — sikerekkel Az elmúlt héten a járási pártbizottság kezdeményezé­sére a Magyar—Koreai Ba­rátság Mtsz kultúrtermében összegyűltek a járás tizen­nyolc termelőszövetkezeté­nek párttitkárai és agronó- musai, hogy részt vegyenek egy minta pártvezetőségi ülésen. Ezen a pártvezetőségi ülésen képviseltette magát a megyei pártbizottság is, továbbá ott volt Antalfia Jenő, a járási pártbizottság első titkára és a járási párt- bizottság munkatársai. A pártvezetőségi ülés ki­emelkedő napirendi pontja volt a féléves kis mérlegbe­számoló, amely reális képet adott a termelőszövetkezet gazdasági és politikai hely­zetéről. Elöljáróban meg kell je­gyezni, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya nem értett egyet a tsz tervezésé­vel, azt túl magasnak találta az előző három év átlagá­hoz viszonyítva. A tsz tagsága és vezetősé­ge, azonban kitartott ál­láspontja mellett. A szán­tóföldi növénytermesztés terve az első félévben 172 ezer forint volt, ez- , zel szemben a teljesítés 325 ezer. Ezenbelül kenyérgabonából 11.9 mázsa volt a terv, a tényleges termelés pedig 15—16 mázsa körül mozog. 25—30 vagon terven felüli kenyérgabona mutatkozik, ami a tsz-nek 5—600 ezer fo­rint többletbevételt jelent. Az őszi burgonya tervük 115 ezer forinttal számolt, amellyel szemben a várható termés értéke 700 ezer forin­tot ígér. Az étkezési borsónál a 7.5 mázsás tervet 9 mázsára tel­jesítették, ami 100 ezer fo­rint többletbevételt jelent, a tsz-nek. A gépek mellé, azoknak szakszerű kezelése és karbantartása érdekében gépészmérnököt állítottak be, ami ugyan 50 ezer forint többletkiadást, de ugyanak­kor — a szakszerű üzemelte­tés és karbantartás követ­keztében — 370 ezer forintos megtakarítást jelent. Tehát ez az intézkedés is helyes volt. A beszámolóhoz számosán hozzászóltak. A hozzászólások befejezté­vel Antalfia Jenő, a járási pártbizottság első titkára foglalta össze és értékelte a minta pártvezetőségi ülés ta­nulságait. Megállapította, hogy ez a kezdeményezés, ennek az értekezletnek az összehívása helyes és hasz­nos volt. Az ilyen megbeszélések nagymértékben javítani fogják a termelőszövetke­zetek pártmunkáját Külön megemlítette a be­számolónak azt a pozitív vo­nását, hogy a Központi Bi­zottság 1964. december 10-i határozatának szellemében fogant, nagy gondot helyez­ve a takarékosságra. Megemlítette a továbbiak­ban, hogy a tsz-párttitkárok feladata a politikai munka helyes irányba te-elése, a termelés pártellenőrzése, a dolgozók mozgósítása a nagy feladatok sikeres elvégzésé­re — s ezt a feladatot jól kell ellátni a tsz érdekében. Ezután — a vezetőségi ülés­hez hasonlóan — taggyűlés következett, ahol már a ve­zetőségi ülés tapasztalatait leszűrve tárgyalták meg a tagsággal az eddigieket és a soron következő feladatokat. Még a taggyűlés megkezdé­se előtt sikerült beszélni La- tinovits Imre főmezőgaz­dásszal, aki büszkeséggel nyi­latkozott a kombájnosokról, közülük is Bodócs Gáborról, akinek a napi teljesítménye két és fél, három vagon. Kü­lön érdekességként említette meg, hbgy volt egy 20 holdas ku- szály gabonájuk, amit a kézi kaszások semmi körülmények között nem vállaltak, de a kombájno- sok leszedték úgy, mint­ha a kuszálynak híre- hamva sem lett volna. A vizes talaj bizonyos mérté­kig hátráltatta munkájukat, de annak ellenére is jól ha­ladnak az aratással. Kaposi István nyezőkkel, akik az utcát par­kosítják, virágosítják. Szalóki Pálné, a Vasútsor lakója szomorúan állapította meg, hogy hiába igyekszik szebbé tenni otthonának kör­nyékét. Az „igényes” lábú és gyomrú csirkék, tyúkok, tel­jesen tönkreteszik a virág­ágyásokat. Kár! Mert a község vezetői­ben már érlelődött az öröm, hogy végre az Űjtelepen is előtérbe kerül a község szé­pítése. De nem, mert á tyú­kok és olykor a nagyobb ál­latok legelés közben sokszor „szabálysértést” követnék el, mivel nem ismerik a tör­vényt. De a gazdáik sem? Remél­hetőleg igen! Ez már fontos! Ismerjük a hibát, már csak a megszüntetésére kell töre­kednünk. A vasútsort virágok és a szorgalmas emberek megbe­csülése érdekében jó lenne, ha a törvényeken túl meg­szólalna a lelkiisméret min­denkiben és megvédenénk ami a szemnek szép. Hogy ne legyenek a tyúklábak a vi­rágágyak kíméletlen kritiku­sai. Molnár Bertalan Fiataljaink bebizonyították, hogy tájékozottak nemzetkö­zi kérdésekben. Közülük is kiemelkedett a viták és a hoz­zászólások során a kókai Csá­kó házaspár. Naponta mintáfoglalkozá- sokon beszélték meg a fiata­lok a szabad idő hasznos el­töltését. A mi járásunk fia­taljai kitűntek sokoldalúsá­gukkal, jó hírnevet szereztek maguknak viselkedésükkel, fe­gyelmezett tanulásukkal, já­tékukkal és sporteredmé­nyeikkel. Ki kell emelni egy másik előadás anyagát, amely szin­tén hasznos tanácsokat adott a KISZ-vezetőknek. Címe: Az ideológiai munka feladatai a KISZ-szervezeteken belül. A hét egyik napján Király Antal és Terek József, a járá­si pártbizottság munkatársai látogatták meg a fiatalokat. E tanfolyam keretében vizs­gáztak az öthónapos levelező KISZ-vezetöképző kurzus hallgatói is. A huszonegy hall­gató közül tizenkilencen tettek sikeres vizsgát. A tanfolyam keretében két alkalommal harmincöt fiatal vett részt társadalmi munká­ban, Dunakeszin. Az árvízvé­delmi anyagok visszanyeré­sében segédkeztek. Pénteken hangulatos bú­csúesttel fejezték be az emlé­kezetes hetet. A mintegy más­fél órás, ötletekben, vidám­ságban gazdag műsort járá­sunk fiai adták. Az öthónapos vezetőképző tanfolyamon, majd ezen az egyhetes továbbképző tanfo­lyamon elsajátított anyagot az elkövetkező hetekben, hó­napokban hasznosítják majd ifivezetőink a gyakorlati mun­kában. Nagy feladat vár rájuk az akcióprogram és az Ideológiai irányelvek megvalósításában, ehhez készültek fel. Urbán László Merengés Mint óra, életünk olyan: Megindul, jár, Majd elfárad szegény, Csendben meghúzódva Szunnyad. Néha még — a múlt Tavasz — éjjelén — Visszatér, kísért Szíved rejtekén. S már indulnál felé De int a jelen, Papucsos lábad szól: Jobb neked idebent. Rágyújtasz, s míg a foszfor Szaga száll A múlt, ifjúság, s az álom Szemedből tovaszáll. Juhász Imre SPORT TÓALMÁSI BOSSZANTÓ Elmúlt, de érdemes vissza­térni rá. Főleg néhány szo­katlan jelenség miatt. Július 11-én, vasárnap ren­dezték meg Tóalmásom, a községi spartakiádot 600 né­ző előtt. Az indulók száma is meglepett, mert több, mint százan neveztek be az atlé­tikai számokba. Érdekessége volt, hogy nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály tagjai is részt vettek a vetél­kedőn, élükön a sportköri el­nökkel és a vezetőséggel. Ök minden számban elindultak, és nem is rossz eredménnyel végeztek. A tóalmásiaknak azonban nagy gondot okozott az, hogy kevés a sportfelszerelésük. Ezzel kapcsolatban a napok­ban megkérdeztük a sportkö­ri elnököt, aki elmondta, hogy hiába fordultak az álta­lános iskola igazgatójához és nevelőihez segítségért. Nem kaptak atlétikai sportszere­ket, azzal a kifogással, hogy ilyen nincs az iskolának. Ez hihetetlen, mert ma már minden iskolában van leg­alább egy magasugróléc, grá­nát, súlygolyó, sakk-készlet, asztalitenisz-asztal és egyéb. Azt kell hinni, hogy a tóal- mási pedagógusok nem tart­ják szívügyüknek a sportot, s nem hogy segítenék a meg­mozdulásokat, inkább gátol­ják rossz hozzáállásukkal. A tóalmásiakat azonban nem keserítette el ez az, enyhén szólva közönyösség. A szomszéd községből hoztak gránátot, a helyi rendőrtől kértek súlygolyót, és a ma­gasugrást is megoldották, szükségszerekkel: Ez utóbbin a közönség jókat derült. S ek­kor jött a nagy meglepetés: a soványak-kövérek rangadó. A spartakiád teljes bevéte­lét az árvízkárosultak javára fizették be. KUPAVÉDŐ AZ ÚJTELEPI DINAMÓ Újtelepi Dinamó—Tabáni Arsenál 2:0 (1:0) 300 néző. Játékvezető: Basa Mihály. A nagykátai meziflábosok utcabajnokságát az Újtelepi Dinamó nyerte. A szépszámú közönség is a Dinamót buz­dította, s a csapat jó játéká­val megérdemelte a győzel­met, s a kupát. Az első gól a tizenegyedik percben esett. A későbbiek­ben kiegyensúlyozott volt a küzdelem. A Dinamó a hetve­nedik percben állította be a végeredményt. Ezután az Ar­senál feladta a további küz­delmet. A KISZ Vándorkupa védője egy évig tehát az Új­telepi Dinamó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom