Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-05 / 183. szám

A hajrá utolsó napjai a földeken

Már csak hat százaléknyi aratni való van hátra a járásban

— A tsz-ek egy része már befejezte, nagyobbik része a héten fejezi be az aratást a járásban, s csak elenyészően csekély terület marad, a jövő hétre — mondotta Kónya Ferenc, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. S hozzáteszi az ismerős aggódó szavakat: ha az időjárás engedi...

Az őszi árpát teljesen, a rozsot majdnem, a búza utolját pedig most aratják.

S nemcsak a „kullogok” küszködnek az utolsó hajrában, a legjobbak közül is nem egynek van még aratnivalója, mint az abonyi József Attilának, ahol mintegy kétezer holdat tett ki az idén a kalászosok területe.

— A szalmalehúzás, a tarlómunka, az ősziek alá való szántás is meggyorsult a járásban,

—, mondja tovább az osztály- vezető.

A másodvetésekkel viszont voltak nehézségek a vetőmag miatt. A járás igényének csak mintegy ne,gyedét tudták kielégíteni kukorica, napraforgó, muhar és szudáni fű vetőmagból. Köles viszont volt elegendő. Mintegy kétezer hold másodvetése van a járásnak ebben a nehéz esztendőben ifiu

A jövő évi építkezésekhez vetik már a vályogot

Más esztendőkhöz hasonlótan az idén is felvonult három lajosmizsei vályogvető csapat és a négyes üzemegység lapos részén, amely mezőgazdasági termelésre teljesen használhatatlan, folyik a vályogvetés.

Ezek az emberek öt-hat esztendő óta hűségesen eljönnek a Kossuth Termelőszövetkezetbe és a szükséges mennyiségű olcsó építőanyagot megtermelik a következő évi építkezések számára.

Nagyon szükséges az építő-; anyag, hiszen olyan esztendő nincs, amikor ne épülnének juhhodályok, istállók a termelőszövetkezet különböző üzemegységeiben. Sőt a tagság is kaphat önköltségi áron a háztáji építkezéshez nélkülözhetetlen vályogot.

Műszerekkel az országút szélén

A Nagykőrösi Híradóban olvastuk:

A Törteli út mentén, két kilométerre a várostól, négy fiatalra lettem figyelmes. Egy fiú fehér lécet fogott a kezében, másikuk háromlábú műszert cipelt, egy hölgy pedig térképpel a kezében magyarázott.

— Barabás Lujza vagyok, a Kartográfiai Vállalattól — mutatkozott be gyorsan, s közben kiadta a két fiatalembernek az illesztőpontok keresését.

Milyen munkát végeznek itt?

— Térképet készít a vállalatunk, s a szintezési munkálatokat csináljuk — mondták. Szálláshelyünk Törteién van. Egy hónapja járják már a határt Abony, Cegléd környékén végeztek, most Nagykőrös irányába tartanak.

— Mennyit gyalogolnak naponta?

— Bizony tizenöt kilométert is megyünk — felelte Mag Erzsébet, törteli kislány, aki a fiatal technikusnőknek segít

— Ezzel még nincs vége. Otthon az adatok kiértékelése, majd vázlatra való felrakása vár ránk — tették hozzá.

Közben megkerültek az előre levert karók, egyenesre állították a fehér mérőléceket, s Lujza, az automata szintező

lencséjén keresztül már olvasta is az adatokat...

(szentpéteri)

IX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM

1965. AUGUSZTUS 5, CSÜTÖRTÖK

Hindu közmondás, verebek

az abonyi állomáson

Visszájára fordul az abonyi állomáson a jó öreg hindu közmondás, hogy: jobb ülni, mint állni. A szép öreg fák alatt a gondosan festett padok többnyire üresek, s az utasok a tűző napon izzadva, vagy a zárt váróteremben fulladozva várják a vonatot

Csak időnként ül le egy-egy idegen, míg ijedten nem tapasztalja, hogy itt üldögélni bizony — veszélyes! A fákat ugyanis kisajátították a verebek és kooperálva a Patyolattal — szorgalmasan gondoskodnak a tisztítani valóról.

A verébkérdés Budapesten is nagy gond, megfelelő megoldás még ott sem született. Nem lehet tehát elmarasztalni az állomás vezetőjét a verebek miatt El lehetne azonban a padokat helyezni másképpen is, hiszen az épület árnyéka is van olyan kellemes, mint a fáké — kánikulában. Tegyék a padokat olyan helyekre, ahol le is lehet ülni rájuk.

(d)

A nyári vásár első két napjának mérlege:

tízszer vásárló

ff földművesszövetkezeti áruházban

Hétfőn reggel már nyitás előtt hosszú sorban sorakoztak fel a vásárlók a földművesszövetkezeti áruház előtt. Mihelyt kinyíltak az üveges ajtók, ömlött a nép be, s valósággal megostromolták a pultok „védelme” mögött serényen küzdő eladókat A polcok roskadásig tele voltak áruval, de óránként pótolni kellett a raktárból a készletet.

Ugyanez a kép fogadott kedden is, a heti vásár napján.

— Csaknem hatszázezer forint forgalom a két nap alatt,

—• mondja Haffner Vladimir, az áruház igazgatója, akit két nap alatt hiába próbáltunk személyesen megközelíteni, s végül is telefonon ..törtük át” a vásárlók ostromgyűrűjét

Sláger volt a 60 százalékos árengedménnyel árusított karton: hétezer méter fogyott el a két nap alatt.

■ Karton és ripsz ■ kilométerekben — Ameddig a vásárlók bírják

Hasonló sikere volt az „Éva.” ripszvászonnak: a korall, sárga és zöld anyagból háromezer méternyit vásároltak meg a vevők. Az NDK-ból származó fekete, bordó és mintázott selyemből ezer méter fogyott el.

A konfekcióárut is százával vitték az emberek. Női kartonruhából és blúzból nyolc- százat-nyolcszázat, kihajtás férfi nyári ingből és „kiving- böl” ezerkétszázat blokkol- tattak le. Férfi vászonöltöny és sort is nagyon kelendő volt:

négyszázötven darab fogyott el belőle.

A női szandálokat is alig győzték kiszolgálni: csaknem hétszáz párat adtak el a két nap alatt.

A legapróbb holmiból — a selyem és csipke női nadrágból, ki hinné? — négyezer darabot kapkodtak el hatvan százalékkal olcsóbban, mint az előző szombaton.

— Győzik az utánpótlást?

— Amíg csak a vásárlók pénztárcája bírja!

<fzl)

Dr. Baromfikeltető

Korszerűsítik az „óriás kotlóst

ÚJVÁROSI GÓLYÁK

(Tóth István felvétele)

A Baromfikeltető Állomás, az „óriáskotlós” szokatlanul csendes. Január elsejéig szünetel a termelés. November elsejéig nagyobb méretű korszerűsítési munkára kerül sor, az állomás dolgozói pedig karbantartást végeznek.

Bella Jenő, az állomás üzemvezetője, pedig a körzethez tartozó termelőszövetkezetek baromfitenyésztését látogatja és a következő év termelését készíti élő.

— Ebben az esztendőben — mondotta BCUd" Jenő, a háromszázezer csibeegységre tervezett termelést ttárbrn- száz-negyvenezerre teljesítettük. A kezelési eredményünk pontosan tíz százalékkal volt magasabb a tervezettnél.

— Üzemünk három műszakban dolgozott. Én is meg a

többi vezető állandóan készenléti szolgálatban voltunk. Szerencsére itt lakom az üzem területéin. Ha valahová el is megyek, pontosán meghagyom, hogy hol vagyok található. Ha moziban vagyok, azt is meghagyom, hogy melyik sorban, melyik széken ülök. Soha nem lehet tudni, mikor adódik elő valami.

Bella Jenő, a gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett baromfitenyésztő mérnöki diplomát. Nem régen fejezte be szakmérnöki értekezését, majd doktori disszertációt készít, mert meg akarja szerezni a doktori címet is.

Ha ez sikerül, 6 lesz az ország első baromfikeltető doktora.

Pocokkár

Az abonyi Kossuth Tsz-ben a pocokkár miatt körülbelül 70 hold lucernavetést kellett kiszántani. Ráadásul az első kaszálás eredménye is gyenge volt, de a második kaszálás igen jól sikerült. Silókukoricájuk viszont jó termést ígér, s remélik, hogy ezzel biztosítani tudják állatállományuknak a jövő évi takarmányt.

Nem fizette a gyermektartást

Tíz hónap börtönre ítélték

Pelikán István mikebudai lakos, alkalmi munkás, nem fizette a bíróság által megítélt gyermektartásdíjat. Ezért első ízben 1962 szeptemberében öthónapi felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

Ugyanezen bűncselekmény miatt volt büntetve 1963-ban , is. Tavaly augusztusban sza- 5 badult a börtönből. Állandó 5 munkára nem helyezkedett el, ^ alkalmi keresetéből semmit 5 sem juttatott kiskorú gyér- ! meke eltartására. A bíróság $ ezért Pelikán Istvánt, mint 5 visszaeső bűnözőt, nem jog- \ erősen 10 hónapi végrehajtha- S tó börtönbüntetésre ítélte.

| .---------------; Maximált ugatás

\ A marscille-i kerületi bíró- t ság olyan határozatot hozott, ; amelynek értelmében a ku- $ tyáknak éjszaka 15 perces, J nappal pedig legfeljebb félórás 5 „csaholási keretet” engedé- ^ lyc-nek. Egyébként a kutyák- ; nak szájkosarat kell viselniük, t A rendelkezés megszegéséért a | kutyatulajdonosokat megbír- | ságolják.

I --------| BUZOGÁNYPINCE

; A Várpalota, helyreállítása ; során az úgynevezett Buzo- \ gánytorony alatt több 6záz- 5 éves borpincét találtak. Az i egyik pincerészben az 1800- | as évekből származó, piszkei J vörösmárványból készült ! nagyméretű boroshordó dí- ! szeleg. A pincékben előre- ! láthatólag a jövő évben han- S gulatos borkóstolót rendez- ! nek be, Buzogánypince elne- ! vezéssel.

Tízzel múlt 300 esztendei hogy 1655. július 28-án a délutáni órákban nemes Német András ceglédi prókátor uram vegyes boldogsággal hagyta el a füleki várat, hol akkoron nemes Pest- Pilis és Solt vármegye székgyűlését tartotta. A prókátor uram örömét a körösiek távozása befelhőzte. A körösiek szekerei már korábban elmentek, a megyei döntés után Ebeczki uram körösi prókátor — kinek pedig Cegléden nagy tekintélye vagyon — megüzente, hogy nem hajlandó a ceglédiekkel együtt visszamenni. Kátai Ferenc körösi földes- úr még a fejét is elfordította. No, ezek még Ceglédet is elkerülik hazamenet. Német uram öröme egyre kisebbre zsugorodott, s a körösiek okozta gond pedig terebélyesedett. Nem az utazás várható veszedelmei izgatták — bár kóbor hajdú, garázda tatár akad e tájon bőven —, hanem a körösiek barátságát sajnálta. A körösiekkel együtt a kecskemétiek is Cegléd ellen fordulnak, s vége lesz a három város szépen működő barátságának. Vége az ösz- szefogásnak, az egymáson való segítésnek, a közös törvényszéknek.

Királyi döntés a csemői „igazságában

Ha hosszú pör végére tett pontot a nemes vármegye, majd tíz éve nő, dagad ez a pör. Ma befejeződött pecsétes írás van róla, gróf Balassa Irrvre főispán úr szép, nagy pecsétjével. Ki hitte volna, hogy ennyi pör után nemcsak a vitás Hosszúhomokot, hanem az egész Cse- mőt megkapja Cegléd. Nem is a vitatott sisi Nagy István kútja a határ, nem a Szárhomok, amit a körösiek bizonygattak sok-sok tanúval, hanem az egész Csemőt elvesztette Kőrös.

Pedig kevés jó reménnyel indult erre a pörre nemes Német prókátor uram. A körösiek bízvást emlegették Murányi Wesselényi Ferenc úr támogatását is, mivel őneki Kőrösön birtoka vagyon, s ez esztendő március 15-e óta az ország palatínusa lett. Fájhatott is a körösieknek, hogy harmincegy jó tanújuk közül senkit sem hallgatott meg a vármegye, a sok haté rjárás, bizonyítás, tanúfogadás — az ajándékokról nem is beszélve — mind mind kútba esett. Nagyobb kútba, mint a csemői sisi Nagy István kútja, hol a kérdéses határpör megszületett.

Hol is kezdődött ez a háborúság, ez a kövér pör a két város között? Hol romlott el a nehéz időkben edződött barátság? Van idő ezen gondolkodni, hosszú az út Fülektől Ceglédig.

A szomszéd kocsin szunyókál Bornemissza Pál uram, Cegléd város földes- asszonyainak budai prókátora. Ö az uradalom tiszttartója is, bejáratos ember, otthon van Pozsonyban is, a budai Kenőn pasa úrnál is. Mit törődik ö a ceglédiek tengernyi gondjával-bajával. Ö csak arra vigyáz, hogy a török is megkapja a magáét, Pozsonyban évenként időben ott legyen az évi 400 forint kilenced váltság, Füleken a király úrnak a hadiadó. Szép háza van Budán, telik a ceglédi jobbágyok verítékéből, marhái a város alatt legelésznek Cegléden.

Jó tíz éve kezdődött a baj. Ali budai pasa akkor személyesen járt Csemőben, nyilván az ott tanyázó marhaállomány érdekelte, vagy a tölgyerdő fáit mustrálgatta a pöntöslei palánk erősítésére.

Istentelen, hajdúkat talált a sisi Nagy István kútja mellett, kiket megölvén, Kőrösre vitt, hogy értük a fizetést megkapja. A körösi magisztrátus nem fizetett a hajdúkért, azt mondották, hogy az a rész ceglédi határ.

Cegléd fizetett, nem jó a hatalmas pasa kegyét gonosz hajdúk miatt kockáztatni. Nem sok idő múltán a hosszúhomoki tisztáson halott tatárakat találtak a ceglédi pásztorok. A tatár szövetséges nem kedves a töröknek, de a vérdíj — fejenként 75 tallér — annál kedvesebb. Kőrös félvén a következményektől, ismét nem fizet. Cegléd ártatlan a tatár „ügyben”, megfizeti a vérdíjat, s eltemeti a tatárokat.

Ekkor azután birtokba is vette a város Csemőt. Fát vágtak, vesszőt szedtek, legeltettek és vadásztak ott. Kőrös ősi jogon tiltakozott, Cegléd az új jogon, s egy 1368-i határjárási oklevélre hivatkozva, jogos tulajdonának tekintette. Igaz, kijelölt határ soha nem volt, bozótos, zsom- békos puszta az egész vidék, a jószág is csak itt-ott talál jó legelőt. Ezért indult el a

por, előtte meg valóságos kis háború támadt a két város között.

A török a ceglédieknek adott igazat, a megye tanú- i kát hallgatott ki, új határjá- rásokat rendelt el, de a dön- tés csak késett. Kecskemét t Kőrös mellé állt, a nyársapá- tiak zöme — Fekete Gáspár esküdttel az élen — a cegléz diek igazát vallotta.

De most 1655. július 28-án 1 Batik János vicealispán vég- " leges, megfellebbezhetetlen ~ döntést hozott. Volt is megle- * petés mindkét részen.

i Azon a napon a ceglédi és- körösi prókátor uramék még csak sejtették azt, amit a

5 megyei urak nagyon jól tud- i. tak: Pozsony nagyon közel- van Bécs városához, a ceglé- di földesasszony nagyon kö- , zel lakik Leopoldus király- úrhoz. A gyakori találkozásnak királyi rendelet lett a

s vége. 1655. június 3-án gyors £ futár vitte Fülekre a királyi _ rendeletet, mely szerint az s apácák csémái jogait senki l ne háborgassa. A megyei ura- . kot pedig közelebbről érde- . kelte a király úr döntése, . mint a két város parasztjai- . nak igazsága. A bozótos, lige- . tes, homokos csemői határ messze vagyon, de a királyi í rendelet a megyei asztalon ... i Pataki Ferenc