Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 60. SZÄM 1965. AUGUSZTUS 4, SZERDA PEST MEGYEtH í ft L A P K Ü L ÖN K I A D Á S Á Segítség a többiektől Az árvíz elvonult. A hosszú hetek idegtépő bizonytalan­sága megszűnt. De alámosott falak, vizes házak, kipusztult rózsatövek, lefeküdt gabonatáblák mutatják a víz útját. Nagyokat sóhajtottunk, amikor elment, s nehéz lett a szívük, amit először — már félelem nélkül — körülnéztünk, mi maradt utána. Pusztítás; kár. Sok kárt tett. Sok ember, öregek és betegek félve gondoltak a jövőre. Miből állítják helyre megrongált házukat, miből pótolják a kimaradt jöve­delmet? Ha valaki feljegyezhette volna, hány álmatlan éjsza­ka, összeszorult szív, keserű könnycsepp tükrözte a sose lá­tott nagy vizet a kisemberek életében. hány órát, napot ten­ne ki? Még emberek álltak a gátakon, amikor már megindult a gyűjtés. Azután jöttek az örök hitetlenkedők. Ki tudja, mi lesz ezzel a pénzzel? Mi lesz ezzel a pénzzel? Erről tárgyaltak az elmúlt hé­ten a Vöröskereszt titkárának vezetésével a város társadalmi szerveinek képviselői. A korábban kiosztott segélykérő lapok alapján a helyszínen, a tanács szakemberei mérték fel a kárt, ingó és ingatlan vagyonban. A károk mértéke és a károsult szociális helyzetének figyelembe vételével állapították meg a segítségnyújtás mértékét. Minden arra rászoruló bizonyos le­het benne, nehézségeinek megoldásához, a normális, nyugodt élet megindításához segítséget kap a többiektől, embertár­saitól. Kisfiúk a motoron Idő: július 30, délután egy óra. Egy motorkerékpár vágtat végig a Lenin úton. A nyereg­ben egy feltűnően fiatal kisfiú. Ijedten fordulok utána. Sem­mi baj, a kisfiú nem kezdő, ügyesen vezet, pillanatok alatt eltűnik a kanyarban. Alig telt el néhány perc, a motor ismét közeledik, vissza­felé jön, a pótütésen egy még kisebb fiúcskával. Megáll, oda­lépek és megkérdezem: — Hány éves vagy kisfiam? — Már tizenhárom múltam — feleli nagybüszkén. — Hogy hívnak? — Novoszedlák János. Itt lakom‘a Lenin út 156-ban — mondja. — Kié ez a motor? — A bátyámé, Ferencé — feleli a gyerek. — Hát téged, hogy hívnak kiskomám? — kérdezem az utastól, a barátságos arcú, 10 év körüli kisfiútól. — Lukács György — mond­ja magátólértetődően. Közben előkerül a motoros mamája. — Csak nem akarja feljelen­teni a gyereket? — kérdezi. — De bizony, éppen ez a szándékom — válaszolom. Az­zal az eltéréssel, hogy én nem a tizenhárom éves Jancsira haragszom, hanem arra a fel­nőttre, aki lehetővé teszi, hogy egy kisgyerek motorozhas­son, ilyen forgalmas útvona­lon, mint a Lenin út. Ekkor a mama sírva fakad, úgy mondja. — Ügy szeret a gyerek mo­torozni. — Elhiszem asszonyom. De túl sok gyermektragédiárál és olyan motorbalesetről tudok, amikor a gyerek vagy a ka­masz egész,séletét nyomorék­ként éli le. Pteifig a szülők sok esetben megakadályozhatták volna. >.u Kató György Szemét a villasoron Még a neve is szép! Bocsá­nat, ma már csak a neve szép! Szép volt az én gyermekko­romban, amikor hírhedten piszkos volt a belső város. Ugyanakkor a villasor, ahol csak jómódú villa tulajdonosok éltek és laktak, szép volt és tiszta, az ott lakók nem tűr­ték, hogy gyermekeik környe­zete olyan legyen, mint ma. Szabadka utcai és villasori emberek kívánságára mentem ott végig egyik délelőtt. Hirte­len azt hittem, ötven évet fia­talodtam s az úri Szentendre sze­génynegyedében, a sza­márhegyi Pásztorközben j járok, ahol a sokgyerekes i proletárcsaládok ablakai j előtt gyűlt akkor a sze- i métdomb. A Vasúti villasornak csak az i az Attila u., meg az Árpád u. j sarkán van egy-egy leöntő és; emésztőkútja, amelyet azon-; ban, mint elmondták, évek óta | nem tisztítottak, azok színül- j tig vannak szennyel. Aztán a! TÜZÉP mögötti hagy árok l most az egész város szemétje-: nek lerakodóhelye, sűrűn la- i kott területen, a Szabadkai utca füves, fás udvarok tőszomszéd- ; ságában, gyermekek ját­szóhelyétől két lépésre tér- : jeszt betegséget az oda hordott hulladék. Az j árok most természetesen víz-] zel telt, további esőzések és; feltöltésék esetén a Szabadkai utcát veszélyezteti a szennyes; áradat. Arról nem is szólva,; hogy a sarki vízlevezető is idei Vezeti a vizet, s párhuzamosan ] emeli a pincék talajvizét. Nem hiszem, hogy városunk; fcsak lakott területen tudja el- ■ helyezni a gondosan össze-! gyűjtött szemetet?! Végül és befejezésül. A vil-i fasor gyalogjárója szépen le: volt sepergetve délelőtt 11 órakor. Egyetlen hosszú, na­gyon piszkos járda rontotta az összképet: a III. számú óvoda udvara előtt, ahol boldogan játszottak az apróságok. Az a járda nagyon pisz­kos volt. Pedig éppen mellettem kocogott el a városi szemétgyűjtőkocsi. Ha gyorsan seprőt találtam volna, kedvem lett volna vé­gigseperni a gyalogjárót, s egy vederrel azt is feladni a ko­csira. Legyőzik a IDEGENFORGALMI APRÓSÁGOK A kötelezően elrendelt BCG- oltások, a rendszeres szűrő- vizsgálatok, a munkába állók kötelező orvosi vizsgálatai te­szik lehetővé az egykor pusz­tító tbc megelőzését, eredmé­nyes gyógyítását. Ahhoz azonban, hogy egészségügyi szerveink ma­radéktalanul tehessenek eleget a törvényes rendel­kezéseknek — természete­sen az egész társadalom segítségére szükség van. Ezerkilencszázshatvanegy óta egy közös városi-járási társa­dalmi bizottság működik, amely összehangolja a hatósá­gok ős a tömegszervezetek tbc-ellenes tevékenységét. A bizottság feladata gondos­kodni arról, Ihogy a gyógyult betegek mun­kahelyükön könnyebb munkához jussanak. Ezért kérik a város szakmaközi bizottságának és a város, járás nagyobb üzemeinek segítségét. A társadalmi szervek, külö­nösen a hosszabb őszi és téli esték során, minden község­ben felvilágosító előadásokat fognak tartani. A tüdővész ma már nem tö­megesen pusztító népbetegség. De csak addig, amíg komolyan veszünk minden hatósági fel­hívást és meggyőző szót! Horváth Levente 171-EN VOLTAK „A vonatkerekek vadul zakatoltak. Vitték-vitték a szegény félholtat Ki tíz körmét dúlt hajába ásta Ügy robogott a végállomásra!” í Az úttörők és a gimnázium j idegenvezető szakkörének tag- ; jai társadalmi munkában, in- í formációs szolgálatot tartanak J a város területén szombat- I vasárnap. A kis idegenveze- | tőket kék-sárga, emblémás karszalagról lehet felismerni. Az idegenforgalmi hivatal házi erőből fejleszti a „pót”- campinget. További területek­re vezettek villanyt, parkosí­tanak, hogy szükség esetén az eddiginél is több vendéget tud­janak elhelyezni. ★ Vasárnaptól kezdve állan­dó ügyeletet tart az idegenfor­galmi hivatal. Kellő számú jelentkező esetén minden órá­ban indítanak városnéző sétákat a hivatal elől, idegen- vezető kíséretében. A HÉV- állomásokon minden beérke­ző vonatnál hangosbemondón hívják fel erre a figyelmet. E kőbe vésett sorokat azon az emléktáblán olvashatjuk, ahol múlt vasárnap délután gyászoló emlékezésre gyűltek össze a szomorú hozzátartozók, akik nem tudnak és nem Is akarnak felejteni. Ez a gyá­szoló csoport a szentendrei kopott imaházban hitet tett az emberség és világbéke mellett, visszaemlékezvén a meg nem bocsátható embertelenségekre. Ezerkilencszáznegyvennégy jú­lius kilencedikére, a Jókai ut­cai gettó kiürítésére, a gettó lakóinak halálára. Az emlék­táblán levő 171 név viselőire emlékeztek, akiket a faji té­boly taszított az idő előtti örök" nek Dr. Schwartz Mór budapesti főrabbi tartotta az ünnepi be­szédet, amely emberi és politi­kai hitvallás volt az élet egyik alapfeltétele, az emberszeretet mellett. Hermann Ernő, aki éveken át a szentendrei hit­község elnöke volt, s nyolc éve Amerikában él, megrendült szavakkal mondta el, hogy a földgolyó másik oldalán látnia kell, hogy a fasizmust még nem irtották ki gyökeresen. S napról napra emlékezni kell 1944 borzalmaira, azért, hogy azok többé ne ismétlődhasse- meg sehol a nagyvilág­pusztulásba. ban. Kertész a sínek mellett Akik már évti­zedek óta ismer­jük ezt a szép kör­nyéket, különbsé­get tudunk tenni egykori és mai HÉV-állomásaink állapota között. Emlékszünk a ré­gi, csúnya állomá­sokra, Budapestig nem igen talál­tunk szemnek is kellemes környé­ket. Ügy emlék­szem, egyedül a méltóságos urak lakta Rómaifürdö vasútállomásán találkoztunk par­kosítással és csi­nos panorámával. S ma? Ismerjük el, szebbnél szeb­bek az állomá­saink. Mint kinyomoz­tam, Vác Márton­nak, a HÉV kerté­szének a köteles­sége a Szentend­re—Margit-hídi vasútvonal összes állomásának par­kosítása, locsolása, a növények ápo­lása. A virágker­tész és öttagú bri­gádja buzgalom­mal látja el ezt a szép feladatot. Huszonötödik éve dolgozik itt. Ügy érzi, minden föl­det széppé tett. A Szentistvántelep és Pomáz közötti nagy salak és sze­métdombot rövi­desen földgyalu simítja el, s utána akáclugast tele­pít oda. Ha valaki hibát, hiányosságot talál munkájában, ta­nácsát szívesen fogadja és megkö­szöni. Most mi köszön­jük negyed száza­dos munkáját és kérjük, hogy to­vább is ilyen hi­vatásszeretettel szépítse az öreg HEV-vonalat, hogy öröm legyen az út állomástól állomásig. H. L. A Holland Kommunista Párt két vezetője az elmúlt napok­ban meglátogatta Szentend­rét. Megnézték a város műem­lékeit, a képzőművészeti kiál­lítást, a szerb egyházművésze­ti kiállítást, a művésztelepet. Különösen tetszett a város képzőművészeti életének moz­galmassága. A KIS/ÖV vállalja a munkát A megyei építőipari kis­ipari szövetkezetek a Magyar Vöröskereszt útján három- millió-kétszázötveinezer fo­rint értékben vállalnak mun­kát, az árvízkárosultak részé­re. Az árvízkárosultak építte- tési igényükkel forduljanak a Pest megyei KISZÖV-höz, (Budapest, IX. kerület, Ráday utca 26.), ahol a területileg illetékes ktsz-t jelölik ki a munka elvégzésére. FÜST SZÁLL A SZEMEMBE... A Mátyás király utca váro­sunk egyik legszebb pontján fekszik: a Bükkös-patak köze­lében a Kálvária térre vezet, s az utca vége egészségházunk mögött húzódik el. S éppen in­nen indul a panasz! A Mátyás király u. 24. számú ház lakói, s a környező házakban lakók panaszolják a következőket: Hogy azelőtt miképp volt, nem tudják, de esztendeje, ha­vonta egyszer az egészségház­ban felgyülemlett hulladékot, szemetet elszállítás helyett az intézmény udvarán elégetik. Természetesen, óriási füstöt okoz, olyat, hogy az udvar mö- gött lakó panaszosok napokon keresztül nem tudnak ablakot nyitni a terjengő füst miatt. Panaszukkal az intézet gond­nokához, tanácstaghoz, az inté­zet vezetőjéhez fordultak, mindez azonban eredményte­len maradt. Legutóbb július huszonnyolcadikén újra éget­tek. Meg vagyok győződve arról, ha az én udvaromon ilyen sze­métégetést rendeznék, jogosan vonnának felelősségre, sza­bálysértés címén. így úgy érzem, jogosan vár­nak intézkedést az egészség­háztól az érdekeltek. (-1.) APRÓSÁG? Az, hogy a vizet forral­nunk kell, hetek óta, s ezért kicsik és nagyok na­ponta járnak demizsonnal a sztamvodai forráshoz — érthető és indokolt. Nem érthető azonban, hogy miért nem jutunk megfele­lő mértékben szódavízhez? Idős néni panaszolta: a HÉV-állomás mellett la­kik, az állomás melletti italboltban azonban nem kap szódavizet. Így öreg lá­bával szinte kirándulást je­lent, hogy fel kell mennie a Marx térre egy-egy üveg szódáért. Nincs segítség? Sürgős intézkedést! Az Április 4 Tsz július ti­zenötödikén levélben kérte a városi tanácsot, hogy a Dera- patak homokzsák gátját szed­jék fel, mert akadályozza a területen levő belvíz lefolyá­sát. A levelet július huszonhe- tedikei kelettel megismételték, addig ugyanis nem történt semmi. Július huszonnyolcadi­kén huszonhatodikai kelettel végre megjött a válasz, amely szerint az elzárást megszün­tették, és a víz leszivatásának érdekében is megtették az in­tézkedéseket. De ez az intézkedés ez idáig csak papíron van meg. A hely­zet aggasztó és nagyon sürgős. A víz a talajt már teljesen el- posványosította. Ha sürgősen nem szívják le a vizet, akkor a terület még a jövő évben sem lesz megművelhető. Nehe­zíti a tsz helyzetét, hogy a „Nádas” csatorna a honvéd­ségnél még mindig el van zár­va, ezért a víz visszafolyik a tsz területére, akadályozva a kertészeti munkákat. (-ff) MOZIMŰSOR Képünk egy jelenetet mutat be az Eltévedt ágyúból. Az érem két oldala A Mathiász Tsz legutóbbi közgyűlésén elhangzott prob- émákhoz szeretnék egy pár [ondolatot hozzáfűzni. Szomo- -ú a tagok távolmaradása, a közös munka terén, panaszol- a a vezetőség. Ezt halljuk ninden alkalommal. De mit ett a vezetőség annak érde­kében, hogy a tagság ne von- a ki magát a munkából? Hó­ra lett a három év előtti hu- zonöt tagú asszonybrigád? Pe- lig a kezdeti nehézségek ellené- e is nagy munkakedvvel dolgo- :ó asszonycsoportra jobban kellett volna ügyelni. Kinek ütött eszébe megkérdezni, mi rette el a lendületet? Senki- íek. És ellenőrizték-e hány 'ezetőségi tag vesz részt a közös munkában? Miért hall- ;atnak a rágalmazókra? Miért >azarolták a téli oktatást ilyanokra, akik azt nem a kö- ;ös, de a maguk hasznára ordítják? Legfőbb ideje lenne kita­karítani a konkolyvetőket, s i szigort azokkal szemben ilkalmazni, akik csak a zár- zámadási banketten érzik ermelőszövetkezeti tagnak magukat. Az elmúlt időkben jól dolgozó tagok sérelmeit próbálták meg orvosolni— le­het azt egy-két jó szóval is. Hiszen a tsz egy nagy család, amelyben akadnak viták, fél­reértések, de ezeket becsüle­tes szándékkal igenis közös nevezőre lehet hozni. Csak el kell kezdeni. Nagyon Sze­rénám, ha az itt felsorolt gondolataim nyitott fülekre találnának. Vrskovetz J-né tsz-tag Az elnök és a munkatársak nem értik az indítékokat. Vrskovetzné — szerintük — a tsz megbecsült dolgozója. Áp­rilis negyedikén kapott mi­niszteri elismerő oklevelet és pénzjutalmat. Éppen ezért részletesen . elmondották vé­leményüket a levélben foglal­takról. Vegyük sorba. A közös munka. A tsz terü­letének jelentős része családi művelésre van kinthagyva. Családi művelésre. Magyarul annyit tesz; a család műveli azt, a tag pedig a közösben dolgozik. De nem így értelme­zik ezt a Mathiász Tsz-ben. Legalább is nem mindenki. Ezt tette szóvá az elnök a köz­gyűlésen. Jogosan. Azt, hogy a közös ne legyen mindig az utolsó. Az asszonybrigád. Volt. Egészen addig, míg a széthú­zás, harag, közébük nem fész­kelte magát. Utána sokaknak nem volt maradása. Ezért sza­kadt előbb több csoportra, majd teljesen meg is szűnt. Az oktatás. Mindenkinek ad­va volt a lehetőség, tanuljon. Mindenkit szívesen láttak. Igaz senkinek nem könyörög­tek, járjon. Hetvenen felüli emberek tettek szakmunkás- í vizsgát, nagyon jó eredmény­nyel. Levélírónknak is adva ; volt a lehetőség, miért nem élt vele? Ezt mondta az elnök. Meg í azt, úgy érzi: igazságos. Igyek- i szik az lenni. Emberek va- i gyünk. Tévedünk, ő is. Ez i nyilvánvaló. De szerinte a le- j vélben írtakat Vrskovetzné a j közgyűlés utáni kínos csend- ] ben is elmondhatta volna. Ott j azonnal válaszoltak volna aj kérdésekre. A közösség előtt, j Az érem két oldalát mutat- tűk be. A kép még nem telje- sen tiszta, ezért következő szá- $ munkban visszatérünk az ^ ügyre. * Szerdán a filmszínházban Az eltévedt ágyú című cseh­szlovák filmvígjátékot vetítik. A kertmoziban a Riói kaland című színes francia filmet lát­hatjuk Jean-Paul Belmondó- val a főszerepben. Kísérő mű­sor a 13. Világhíradó. A film­színházban kísérőműsor: Koc­kajáték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom