Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

pur MEGY 1965. AUGUSZTUS 4, SZERDA A paleontológia megfejtetlen talányai: A CHITINOZOÁK Tengeri egysejtűek nyomára bukkantak a Balaton környékén Hónapokkal ezelőtt nagy feltűnést keltett a geológusok között az a hír, hogy egyik kollégájuk, Oravecz János, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Földtani Intézetének tudományos munkatársa a Balaton-Felvidéken megta­lálta olyan hajdani apró ten­geri egysejtűek — úgyneve­zett graptoliták — maradvá­nyait, amelyek kétségkívül a 350—480 millió évvel ezelőtti földtörténeti ókor, az úgynevezett szolurkor- szak jellegzetes élőlényei- voltak. Ezek a leletek azt bizonyít­ják, hogy a régebbi feltevé­sekkel ellentétben hazánkban is kialakultak a szilurkori képződmények, A tudomány azonban soha­sem éri be egyetlen bizonyí­tékkal. Éppen ezért van nagy jelentősége a jószemű és sze­rencsés kezű kutató újabb balaton-felvidéki leleteinek, amelyek a szilur élővilágának egy másik, igen elterjedt cso­portját képviselik. Ezek a különböző — buzogány, bun­kó, palack, pálcika, kaktusz­levél, gyöngyfüzér, stb. —, alakú apró csodaszörnyek, a chitinozoák a paleonto­lógia eddig még megfejt­hetetlen talányai közé tar­toznak. A tudomány azonban na­gyon hálás nekik, mert puszta jelenlétük és a fej­lettség különböző fokait mutató formáik révén ki­tűnő „kormeghatáro­zók”. Segítségükkel rendkívül fi­noman lehet megállapítani azt a korszakot, amelyben a kör­nyező üledékréteggel egyide­jűleg eltemetődtek a tenger iszapjában. ETŰD A nagy árvíz után tör­tént. Csendesen ültek egymás mellett a Duna-parti pádon. Ha valaki elmegy mellet­tük, azt hiszi, véletlenül ül­tek egymás mellé. — Gyönyörű ez a csillo­gó víz — törte meg a csen­det egyikük. — Igen, gyönyörű — hangzott a válasz. — Tíz évvel ezelőtt, mi­kor idekerültem ebbe a kis városba... — Kérlek hagyd ... már mesélted! — Honnan tudod, hogy mit akarok mesélni? — Tudom!-.yr Hát jó, akkor nem szótok semmit! — Pedig va­lamikor leste a szavamat. Még arra is kért, hogy éne­keljek neki, pedig ugyan­csak bot fülem és fa han­gom van. Akkor kellett a mese is. Most nem! Az én hajam deresedik már és rit­kul. Hiába, öregszem !... Ö még most is fiatal, korom fekete ... Most jut eszem­be, ezt nem is mesélhettem neki, hiszen még magam­ban sem fogalmaztam meg soha! Akkor régen ... mit ré­gen, tíz éve... tíz év nem nagy idő... mennyi re­ménnyel voltam tele, mikor először ültem le erre a padra és néztem a vizet. Ezt a furcsa, lassan höm­pölygő vizet. Igaz, akkor ő nem volt velem! — Az egyik nyáron, már nem emlékszem pontosan mikor — próbálkozott újra. A másik ingerülten sza­kította félbe. — Mondtam már, hogy hagyd, nem tudod megérte­ni? ... — De miért? — Nem érdekel a múl­tad! — Jó, jó, hallgatok. De mondd, mi érdekel?! ... hallgatás volt a válasz. Úgy látszik, kár erőltetni, most pedig őszintén tudnék beszélni. — Mit gondolsz, mi lesz vacsorára? — próbálkozott újra. — Nem vagyok éhes! — Nem azt kérdeztem! De ha nem éhes, tényleg értelmetlen 'volt a kérdés. Hány óra lehet? Ránézett a karjára, csak most vette észre, hogy otthonfelejtette az óráját. Mindenesetre jó lesz elindulni. Felállt, nyújtózott egyet és elindult. Egyedül. Pár lépés után visszané­zett. A pad üres volt! A csendesen hömpölygő víz nézése, mindig meg­nyugtatta. most is, mint bármikor. Elmúlt az idegessége, nem volt már, aki ellen­kezzen vele. Wolff Lajos ATragédia diadalútjának új állomása a szegedi Dóm téren Szombaton került sor Ma­dách Imre remekművének Az ember tragédiájának bemu­tatójára a szegedi Dóm téren. Ezt a produkciót is óriási ér­deklődés előzte meg. Felcsi­gázta az érdeklődést az új, a korábbi szabadtéri kí­sérletezések tendenciájá­tól merőben eltérő rende­zői elgondolás is, amelyről az előzetes híradá­sok számoltak be, valamint a szereposztás, amely drámai színészetünk legkiválóbbjait szólította a madáchi színpad ezúttal csakugyan világot je­lentő deszkáira. Végül — de nem utolsósorban — jelentő­sen hozzájárult a kíváncsiság felfokozódásához Vaszy Vik­tor új kísérőzenéje, amely szinte operai terjedelemben KÁVEREKORD A világ kávétermelése az idén eléri a 75 millió zsákot (60 kilogrammos zsákomként számítva), ami rekord meny- nyiséget jelent. A világ ká­vétermelésének 43 százalékát maga Brazília szolgáltatja. Az idei gazdag kávétermés annak az eredménye, hogy Brazíliában. Mexikóban és az afrikai államokban növeke­dett a termelés. Brazíliában tavaly igen rossz kávétermés volt — mindössze 10 millió zsák. ezzel szemben az idei terméshozam előreláthatólag meghaladja majd a 30 millió zsákot. Az afrikai országok az idén 23 százalékkal vesznek részt a kávé világpiacán, szemben az 1964. évi 16 szá­zalékkal. Számítások szerint az idei kávétermésböl csaknem 50 millió zsák kerül exportra, ami a meglevő tartalékokkal együtt rrteghaladja a'szükség­leteket. Jobb későn, mint soha! D. Jackson 15 éves angol fiún tíz évvel ezelőtt mandu­laműtétet kellett volna végre­hajtani. A kórház azonban zsúfolt volt és a kisfiút azzal bocsátották el, hogy egy ké­sőbbi időpontban majd érte­sítik, mikor kerül sorra. Jack- son nemrégiben, már mint há­romgyermekes apa, meg is kapta az örvendetes értesí­tést a kórháztól, hogy sor ke­rült rá és jelentkezhet műtét­re. adja meg a drámai költemény hangulati alapfestését. A referens a szombati be­mutató után elég nehéz hely­zetben van. Fenntartás nél­kül csupán azt állapíthatja meg, hogy az új rendező, Vá­mos László, sok nemes szán­dékkal törekedett a Dóm tér nagyszerű és eddig bizony eléggé fi­gyelmen kívül hagyott adottságainak a kihaszná­lására. Mintha azonban imitt-amott kissé átesett volna a ló másik oldalára. Érzésünk szerint fö­löslegesen toldotta meg a Dóm tér architektúráját, amely ön­magában is éppen elég impo­záns teret biztosít a játék számára. Kétségtelen, hogy Vámos László kísérlete álta­lában sikerültnek mondható. Beigazolta azt is, hogy a lát­hatatlan és személytelen Ur, tiki csupán hangjában létezik, sokkal reálisabb ellenfele az ellene lázadó Lucifernek, mint a korábbi előadások csillogó trónuson színre tolt giccses szentképszerű atyauristene. A madáchi mű eszmeisé­gének költői átérzéséről tanúskodik az előadás igen sok, megkapóan szép és ötletes részlete, így a többi között az a meg­oldás is, hogy az álomképek sorozata előtt álomba merülő Ádámot és Évát észrevétlenül egy dublőzpár váltja fel a szí­nen, maga a valódi emberpár elindul az álomképek útján, a dublőzpár fekve marad, majd lassan elsüllyed, de min­den kép után újból megjele­nik, hogy hangsúlyozza az iz­galmas játék álomszerűségét. A főszereplők legnagyobb részére is az áll, amit a ren­dezői elgondolásról elmon­dottunk. Legtöbbjük számá­ra ez az alakítás ugyancsak kísérlet, néha az újszerűség igényével. m. 1. MIKROBUSZOK A KISKUNSÁGBAN Kecskeméten már két éve közlekedik mikrobusz. A me­netrend szerint közlekedő kis jármű igen jó szolgálatot tesz a „hírős” város idegenforgal­mának. Most Bács-Kiskun megye másik két városa, Kis­kunfélegyháza és Kiskunha­las is kapott mikrobuszt. A két kiskunsági járási székhe­lyen ugyancsak menetrend szerint közlekednek majd a mikrobuszok, s főleg idegen- forgalmi célt szolgálnak. KÖNYVESPOLC Ernest Kahane: AfeÉLET NEM LÉTEZIK! Meghökkentő, vagy leg­alábbis fuyfsa címet visel a Kossuth Könyvkiadó Korunk világnézeti kérdései sorozatá­nak új kötete. Meghökkentő­nek vagy furcsának érezzük — de csak addig, míg olvasni nem kezdjük a könyvet. Ka­hane francia professzor műve a tudományos irodalomban szokatlan jelzőt érdemel: le­hetetlenül izgalmas. Mint egy jó detektívregény... csakhogy. Kahane az emberi szellemtörténet egyik alapve­tő kérdésének megoldása ér­dekében „nyomoz”: mi az élet? Mi különbözteti meg az élettelent az élőtől, mi kellett és kell az élet létrejöttéhez, hogyan magyarázták és ma­gyarázzák a különböző filozó­fiai iskolák képviselői az élet keletkezését, s fenntartó erő­it. A könyv címe azonnal tisz­tázza a szerző álláspontját: Kahane materialista, s éppen ezért az idealizmus felállí­totta „Élet” elméletet nem is­meri el. Lépésről lépésre, a modern tudomány nagyszerű felfedezéseinek elemzésével bizonyítja be, hogy az élet az anyag magasfokú szervezett­ségén való megjelenése, s hogy semmi köze az idealis­ta Élethez, azaz „szellemhez”. Az idealista kinyilatkoztatá­sok kora lejárt: a modern tu­domány mind nagyobb részle­tességgel kutatja ok és oko­zat összefüggéseit, s ad ma­gyarázatot azokra a titkokra, amelyeket eddig a teremtés legendájával, isteni akarattal, s más hasonló, szépen hangzó, de semmivel nem bizonyított „érvekkel” magyaráztak. Ka­hane nem ismer dogmákba merevült elméletet, bátran elemzi Engels ismert tételét — „Élet a fehérjetestek léte­zési módja..." — s azt része­ire bontva bizonyítja: a mo­dern tudomány eredményei hogyan tették túlhaladottá az akkor zseniális megállapítás egy-egy fogalmát, s ugyanak­kor hogyan igazolták a meg­állapítás egészének nagysze­rűségét. Kahane tudós létére érti a világos és tiszta írásmód lé­nyegét; bár könyve valóban nagy horderejű tudományos j problémák részletekbe menő elemzése, a nem szakember i olvasó számára is könnyen érthető, élvezhető. Kahane a biokémia tanára a montpelli- er-i egyetemen, s mint ilyen — szavaival élve —, „tudomá­nyos belátásból” materialista, azaz nem elégszik meg ma­gyarázatokkal, hanem bizo­nyítékokat keres, s e bizonyí­tékkeresés — a könyv lapjain követve —, minden embert elvezet az igazság felismeré­séhez. (m. o.) A Széchenyi hegytől a nézőkig Az elmúlt öt évben a tv előfizetők száma gyorsan emelkedett és 1965 június végéig elérte a 755 600-at. Ér­demes megfigyelnünk a szá­mok emelkedését. Míg 1960- ban mindössze 103 651 elő­fizetőt tartottak nyilván, 1961-ben számuk már meg­haladta a 205 ezret, 1962-ben pedig megközelítette a 325 ezret. 1963-ban ugrásszerű emelkedés következett és egy év alatt közel 150 ezer új előfizetővel elérte a 470 ezret, 1964-ben pedig már 675 ezren nézték saját ké­szülékeik előtt a tv műso­rát. Az adásidő növekedésén, a tv műsorpolitikájának vál­tozásán túlmenően a techni­kai feltételek felődése in­dokolja elsősorban a szám­szerűség ily nagymértékű növekedését. Magyarorszá­gon jelenleg 11 tv-adóállo- más működik. Térképünk az ország belső közvetítőhálózatát, valamint az egyes területek vétellehe­tőségeit mutatja be. A Szé­chenyi hegyi mikrohullámú központ három irányban továbbítja a tv-műsort. Az egyik keleti irányban az Észak-, Északkelet-Magyar- ország vétellehetőségeit biz­tosító tv-adókhoz, valamint Kijeven keresztül a Szov­jetunióval biztosít kapcso­latot. Kékesen az egyik an­tenna Martfűre néz, ahon­nan Szentesre továbbítják a képeket. A másik, a kelet— nyugati irány, melynek segít­ségével Győrön és Sopronon keresztül az Euróvizióval le­hetséges az összeköttetés. Ugyancsak Győr közbeikta­tásával van kapcsolatunk Pozsonnyal, illetve a szocia­lista országokat összefogó Intervízióval. A harmadik a Kabhegyen át Pécsen keresz­tül a Belgráddal történő ösz- szekötetést teszi lehetővé. Intézkedések történtek, hogy a jelenleg gyengébben ellátott északkelet-magyar- , országi területek vétellehe- tőségeit a közeljövőben szá- I mottevően megjavítsák. A JHaquw Jciumá' ........... a 4 +«.* Idegen adó álfa! ■» + + 7avart leru/st TV adóállomások reléállomások Álját sió - állomások ^ Kétirányú mikro/ónc Egyirányú mikrolánc Semmi különös nem történt... A rendőr ott állt a járdaszélen. Szeme közönyösen meredt elő­re, csak néha-néha vetett für­késző pillantást a forgalomra. Szombat délután volt, az emberek hétköznapi sietése meglassudott. A hosszú tél után az utca már nemcsak kellemetlen átmenet két fűtött helyi­ség között. Lassan már tartózkodóhely is. Pláne a kocsma előtt. Mert bár e vendéglátóipari üzemegység az előke­lőén idegen Bisztró nevet viseli, jelle­gét illetően nem más mint kocsma. Tiz-tizenkét italozó vendég álldogál a napon, kezükben pohár. Fiatal férfi dülöngél ki a kocsmaajtón. Svejcisapka ül a fejebúbján, hóna alatt boldogta­lan marhahúsdarab kákád ki porosán, vörösen egy piszkos, szakadt csomago­lópapírból. All a kocsma előtt, tehetetlenül. Be­nyúl a tárcájáért számolja a százasokat, majd perdül egyet és mintha löknék újra célbaveszi az ajtót. Valaki belekarol és félrehúzza a jár­daszélre. A rendőr mosolygó, mégis energikus arcát látja ködösen: — Hova-hova fiatalember? Nem arra van haza... — Hagyjon nekem békét! A saját pénzemen annyit iszok, amennyit aka­rok ... Az istenit, ne szorongassa a ka­romat ... A kocsmavendégek a szemük sarká­ból nézik a jelenetet. Jó kis szórako­zás ... A botrány a levegőben lóg. Ezt érzi a rendőr is, egy ideig gondolkodik. majd pattogna megszólal: — Milyen rangja volt magának a ka­tonaságnál? — Mi köze hozzá?!... Ti-tizedes va­gyok, ha nagyon akarja tudni. — Akkor álljon vigyázzba tizedes az őrmester előtt. A részeg, alig tudva magáról, a má­moron átütő katonai fegyelem beideg­ződésével vigyázzba húzza magát. A kocsmavendégek röhögnek, a rend­őr int egy arra haladó taxinak, elveszi a fiatalember görcsösen szorongatott pénztárcáját és odaszól a kiszálló so­főrnek: — Vigye haza ezt az embert. Várjon, a címe... itt van a címe. A tárcában 640,— Ft van. Abból vegye le a fuvar- költséget, a többit meg adja oda a csa­ládjának. Odamegy a kocsi elejére és, hogy a sofőr is lássa, felírja a rendszámot. Aztán már megy is öles léptekkel, ke­gyetlenül fújja a sípját, mert egy né­niké angyali ártatlansággal totyog át a tiloson ... Int vadlovak csörtet elő a mel­lékutcából négy tíz-tizenkét év körüli iskolásgyerek. Táská­jukkal püfölik egymást, majd az egyik kihúzza a leszijazott fejesvo- nálzóját és elüvölti magát: — Twist!... Beatles!!... A vonalzó a gitár és a fiúk ricsajozva táncraperdülnek. — Kicsit csendesebben gyerekek... M — figyelmeztet a rendőr és lassan fe­léjük sétál. A három táncos zavartan elódalog, de a Beatles-gyerek harciasán szembefordul vele: — Mt köze magának ahhoz, hogy mi hogyan szórakozunk?!.,. Nekem más gyerekkorom van. mint magának volt. EkKbra pimaszságra meghökken a rendőr. Elgondolkozva nézi az ifjú fe­jét. Az, torzonborz ápolatlanul lenött hajával olyan, mint egy vadember. — Szép nagy hajad van. Ez valami Beatles-frizura? Mikor voltál utoljára borbélynál? — Mi köze hozzá?!... — Mindjárt megtudod. Na, gyere csak szépen velem. Megfogja a kölyök karját és húzza magával. Az első borbélyüzlet ajtaján betuszkolja és ő is utánamegy: — Egy szép rövid csikófrizurát ké­rek a fiatalúrnak. Nullásgéppel... — Hagyjon nekem békét... — a gye­rek már bőg —■, úgy sincs egy fillérem sem... — Nem baj az, édes fiam, van ne kém... A pénztárnál fizet, megvárja míg a nullásgép szép, egészséges rendet vág a hajerdőben, aztán megy az útjára, hogy ráérősen sétálgat a tavaszi utcán, arra gondol, hogy unal­mas ez a szombat délután. Jó lenne már otthon lenni a család­dal nyugalomban, békében, szeretettel és büszkeséggel nézni a Pista gyereket, aki tanul, mindig csak tanul, mert nagy fába vágta a fejszéjét. Diplomata sze­retne lenpi. Csak sikerüljön neki. Saj­nos a készséget nem volt kitől örököl­je?! ... Deák Gusztáv A

Next

/
Oldalképek
Tartalom