Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

PEST MESVEI KIBLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CÉSLED VÁROS IX. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 29, VASÁRNAP 3íússeski fejlesavets' a ceglédi téglagyárteís Manci hosszú pányván A Szolnoki út mentén az árokban félméteres fű. Ki­tűnő legelő, nem is csoda, hogy a háztáji teheneiket kikötik a tulajdonosok. A legtöbben be is tartják azt a szigorú KRESZ-utasítást, hogy a jószágot úgy kell pányvázni, hogy az ország­úti közlekedést ne zavarja. Van azonban kivétel is. Az a bizonyos tehénke, amelyről szó esik, pányván legelészett ugyan, de amint legelt, a hátsó fele szépen elért a flaszterig. A tehén­ke gondtalanul legelészett. Farkával szorgalmasan he- segette az alkalmatlan le­gyeket és így történt meg az a sajnálatos eset, hogy legyezgetés közben a far­kával szájon törült egy fi­gyelmetlen kerékpárost. Nagy baj ugyan nem lett belőle. Az előkerülő tulaj­donos Mancit kurtább pányvára fogta. Az esetből viszont a legsajnálatosabb az volt, hogy a kerékpáros én voltam. TÖPRENGÉS Tóth István felvétele ..Ha lehet, segítsenek!66 Egy idős ceglédi olvasónk levélben fordult szerkesztősé­günkhöz, kérve: „ha lehet, se­gítsenek!” Levélírónk élpana­szolja, hogy esténként — mo­zi előadás . előtt — a fiatalok úgy elállják a Szabadság mo­zi előtt a járdát, hogy ott eljárni lehetetlenség. Le kell menni az úttestre, ott viszont kerékpárosok és egyéb jármű­vel közlekedők veszélyeztetik az idős emberek testi épsé­gét. Szóvá teszi azt is, hogy az ott álldogáló fiatalembe­rek egynémelyike minősíthe­tetlen megjegyzéseket tesz a nőkre. öreg levélírónk kérését ezennel továbbítjuk minden komoly gondolkozásé mozi- látogatóhoz — elsősorban a Lehet jelentkezni orosz, né­met és angol nyelvtanfolyam­ra is. Mindhárom nyelvből két csoport, kezdő és hala­dó indul. A “múlt évi ba­lettoktatás sikerére alapoz­va, ebben az évben is foly­tatják a már megkezdett munkát, s az új jelentkezők­nek kezdő csoportot alakí­tanak. Üj színfoltként mu­tatkozik a művelődési ház­ból eddig hiányzó művészi torna, amely népszerűségé­ben bizonyára felveszi a ver­senyt a balettel. Bővíteni szeretnénk a báb­csoportot. A szakköri tagok létszámát emelve, a bábját- szó gyerekekkel együtt, bar­kácsoló szakkört szeretnének kialakítani. A játékhoz szük­séges felszerelés, bábuk, ru­ha, díszletek innen kerül­nének ki. Hulladékanyagok és néhány alapvető szer­szám ajándékozására a vá­rosban működő üzemeket szeretnék felkérni. Biztosították az irodalmi színpad kibővített működé­sének feltételeit Szeretnék, ha a fiatalok nagyobb szám­ban kapcsolódnának be a színpad munkájába. Az idén a felnőttoktatást segítő, tan­anyaghoz kapcsolódó elő­adásokra is sor kerül. Jó lenne, ha megvalósulna a dzsessz presszó ötlete. Ha­vonként egy-egy vasárnap délután a művelődési ház emeleti tánctermében vidám, növid kabaréműsorral egy­bekötött zenés előadást Uvr- tanának, ahol az irodalmi színpad előadói és a műve­lődési ház dzsesszzenekara váltogatná egymást a közön­ség szórakoztatásában. Az itt felsoroltak megva­lósítására a művelődési ház falai között kerül sor, azon­ban a területi munkáról sem feledkeztek meg. Hat ter­melőszövetkezetben indul ismeretterjesztő akadémia, négy üzemben munkásaka­démiát szerveznek, másik há­rom üzemben előadássoro­zatot. öt helyen ,,szülők aka­démiája” keretében foglal­koznak a nevelés kérdésé­vel. A tervek elkészültek, ki­jelölték a szakköri termeket, megállapodtak a szakkörök vezetőivel. Most már csak a jelentkezőket várják, s szeptemberben ismét beindul­hat az ismeretterjesztő mun­ka. (ta—ta) FELESLEGES HOLMIK Különös figyelemmel kísé­rem a házak kapujára, abla­kaiba kitett hirdetéseket. Nincs sem eladó, sem vevő szándékom, mégis kedvtelés­sel olvasom őket. Színesek, ér­dekesek, változatosak ezek a város hétköznapjairól szóló Levegőtlen szárítószínek — Miért késik a gépesítés? — Négymillió nyerstégla tervén felül „tudósítások”. Arról beszél nek, hogy mennyi minden fe léslegessé vált portéltájuk vai az embereknek. Megkapó < kínálat sokrétűsége. Bútor ruházat, élelem és kultúrcik kék váltogatják egymást. Nap tár hiányában még az évsza kokat is megkülönböztethet !jük hónapos retek, strand- ! táska, boroshordó és hizoí ! sertés hirdetésének sorrendj« ! szerint. Néha egészen külön- ! leges dolgok is akadnak i mint gyengefias tehén, ak • várium, márkás zongora, he > rendi étkészlet. | Bizonyságul a magánhirde- ; tések olvasottságának, min­iden hamarosan gazdára ta- j Iái. Csupán egy esetben ta- j pasztalok sikertelenséget. A; • egyik háznál csézakocsit ki ; nálnak eladásra. Naponta ar \ ra járok, és látom, hogy ta- : vasz óta rendületlenül ott ál' ; a hirdetés. Talán, ha valam : neves személyiség tulajdoni : lett volna, akkor talán... Vi- : szont Kossuthné néhai határ i járói is nagyon elszomorító I hírt olvastam. Ezt ugyan nerr a házak kapuján, hanem £ lapunkban. De — mint hal­lom — azzal sem történt az­óta semmi. Ügy látszik, ép­pen azok nem olvasták, akik gondviselő gazdái lehetnének — hivatalból is. Vagy talán ez már annyira felesleges hol­mi, hogy el sem adják —■ mondjuk, a Nemzeti Múzeum­nak —, de gondjaiba sere veszd senki, itt a Kossuth ha­gyományok városában. J. Z. jóérzésű fiatalokhoz —, a mo­zi vezetőségéhez, és minden­kihez, aki felelősséget érez és vállal, belső indításból vagy hivatalból, városunk utca­rendjéért, a jó ízlésű maga­tartásért: — „ha lehet, segít­senek!” „Kereskedelmi dolgozók napja" a „Ceglédi ősz" keretében A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének ceglédi já­rási vezetősége kibővített ta­nácskozáson vitatta meg az október 10—20 között meg­rendezésre kerülő V. KPVDSZ kulturális napokkal kapcsola­tos feladatokat. A tanácskozáson megjelent Telekesi Gézáné, a KPVDSZ országos központjának osz­tályvezetője és Bodnár Mik­lós, a Pest megyei bizottság titkára. A résztvevők meg­állapították, hogy a „Ceglédi ősz” műsora olyan szín­vonalas kulturális programot ölel fel, amelyhez megfele­lően kapcsolódnia kell a ke­reskedelmi dolgozók szak-j szervezetének is. Czinege Imre járási tit-; kár javaslatára elhatározták,\ hogy idén a Pest megyei | kereskedelmi dolgozók nap-í ját október 17-én, a „Cég-; lédi ősz” programja kereté-j ben rendezik meg. Az egészj megyéből vonaton, autóbu­szon és személygépkocsin ide- i sereglő kereskedelmi dolgo- i Zók egésznapos szórakozását | a KPVDSZ országos hírű; Dr. Kovács Károly orvos, fül-1 orr-gégész kórházi főorvos rende­lő j sít. Cegléden, Hunyadi utca 20. szám alá helyezte át. Rendel: de.; 7 és du. 1-től. ! kultúrcsoportjai és sportegye­sületei biztosítják. Nyelvtanfolyamok, szakkörök, ismeretterjesztő akadémiák a Kossuth Művelődési Házban BŐVÜL AZ IRODALMI SZÍNPAD Még csak augusztus végét ír a naptár, de napok óta őszies idő járja, most is sűrűn szemeikéi az eső, amikor a Ceglédi Téglagyár telepére próbálok bejutni a kapuban levő sártengeren keresztül. A gyár udvarán térdig felgyűrt nadrágban csilléket tolnak a munká­sok, — A nyers téglákat men­tik — mondja Varga Ferenc igazgató. A téglagyártás leg­nagyobb ellensége az eső, különösen az itteni tégla­gyárban, ahol nincs elegendő szárító- szín. Kétnapos eső elegendő, hogy tönkretegye a szabadban szá­radó nyerstéglák kilencven százalékát. .Márpedig a Ceg­lédi Téglagyárban négyhe­tenként mintegy ötszázötven­ezer tégla szárad — fedett szárítöszín hiányában — a szabadban. — Tönkre is megy évi át­lagban legalább félmillió tégla, aminek értéke ne­gyedmillió forintot tesz ki — mondja az igazgató. Eb­ből a pénzből viszont meg is lehetne építeni egy szá- ritószínt. Évek terhes örökségét pró­bálják felszámolni, ami azon­ban vontatottan hálád. Az idén is építettek ugyan két szokványos szárítószínt. Job­bak ugyan ezek a régi, le­vegőtlen színeknél, enyhítet­ték, de nem oldották meg a problémát. Modern, emeletes szárí- tószinek kellenének. Van is erre ígéret a Szol­nok megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalattól, ahová — szerintünk érthetetlenül — tartozik a Ceglédi Tégla­gyár. A terv szerint egy­két emeletes száritószínt az idén megépítenének, s azo­kat már a jövő szezonban be is kellene kapcsolni a termelésbe. Eddig azonban semmi jele annak, hogy az építkezés idén megindul. A gyár telepét is bőví­teni kellene. A telep melletti szőlőkből ki is igényelték a szüksé­ges nagyságú területet, azon­ban — mint mondja az igazgató — a művelési ág megváltoztatására az enge­délyt még mindig nem adta meg a megyei tanács. Gépesíteni kellene a tég­lagyártást. A lóvontatást korszerű „ku­li”-val kellene felcserélni. A szénfelhordást a kemencékbe szalaggal vagy csillékkel kellene lebonyolítani. Meg­oldatlan az égető kemencék szellőztetése: hatvánfokos hő­ségben dolgoznak az em­berek, nem is szólva az ál­landó széngázról, ami lép- ten-nyomon gátolja a folya­matos munkát. A legnagyobb kivánság pedig a vákuum­prés, amivel jobb és több fajta téglát állíthatnának elő. Jövő évi tervük lényege­sen magasabb lesz az idei tizenkét és fél millió nyers­téglánál. Most arra gyürkőz- nek a gyár szocialista bri­gádjai — hetvennégyen a száztíz dolgozóból — és va­lamennyien a gyár alkal­mazottai, hogy terven felül legyártsanak mintegy négy­millió téglát, hogy a téli hónapokban is folytathassák az égetést. Kell is a tégla a ceglédi építkezésekhez, de ők nemcsak a város és járás igényeit elégítik ki. Nagy­kőrösre is, meg Dunavar- sányra is szállítanak, bár a mostani kapacitás a Cegléd város és járás szükségletét sem fedezi. Nos, éppen ezért érdemes lenne a téglagyár korszerű­sítési és készáru szállítási problémáival foglalkozni. (ferencz) siindisznot perzselt Ceglédbercelen Rábenspeck József kilencéves gyermeke barátjával, Hegedűs Mátyás­sal, játszás közben meg­gyújtotta az udvarukban le­vő széna- és szalmarako­mányt. Kőröstetétlenen a Vörös Csillag Tsz szérűjén Nyer­ges István ötéves kisfiú az odahaza keze ügyébe kej rülő gyújtóeszköz birtoká­ban sündisznót akart per­zselni a kazlak tövében. A lángok rövidesen belekap­tak a szalmába. A dolgozók és a tűzoltók minden erő­feszítése ellenére, hatszáz má- zsányi szalma égett el. Mindkét helyen a helyi ön­kéntes tűzoltóság gyors köz­belépésének köszönhető, hogy elejét tudták venni a tüzek még nagyobb arányú kiter­jedésének és pusztításának. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, s s A z utcákon egyre többször találkozunk kisebb csopor­tokba verődő lányokkal, fiúk­kal, akiken még látszik a nyár barnasága, akiknek a szemében még a balatoni ég derűje mosolyog, de akik ap­ró élőké szülődé sek tanszerbe­szerzések, utcai röpke beszél­getések során az új tanulmá­nyi év kezdetét idézik. A nyár örömeit újra álmod­ja e napokban minden gye­rek, s láttam a héten lányo­kat, akik a nyáron kapott le­velek garmadáját rakosgat­ták. Mennyi szorgalom, meny­nyi igyekezet, mennyi egyéni ambíció van e levelek mögött. Hiszen ezekre a levelekre vá­laszolni is kellett. Egyikre né­metül, a másikra oroszul, a harmadikra angolul. Megné­zek egynéhányat közülük. A borítékon különleges bélyeg, gek, érdekes, színes levelező­lapokon messzi ismeretlen tá­jak adnak hírt más országok szépségeiről ezeknek a szor­galmas gyerekeknek, akik nagy igyekezettel — szinte egymással versenyezve — for- dítgatják tanári segítség nél­kül a leghosszabb leveleket is. Szinte családi esemény, amikor a postás bácsi beko­pogtat és nem a megszokott formájú és bélyegű hazai le­SZÉLJEGYZETEK DIÁKLEVELEK MARGÓJÁRA velet nyújtja át. Persze ezek a borítékok, nemcsak a leve­let rejtik magukban, hanem rendszeresen tartalmaznak postabélyegeket, kis könyvjel­zőket, képeslapokat, művészi reprodukciókat, pénzérméket, jelvényeket, fényképeket, a film, színház és irodalom je­leseiről készült felvételeket, egy-egy város, múzeum, vagy táj jellegzetes fotögyűjtemé- nyét... S a magyar partne­rek fáradhatatlanok a viszon­zásban. , Leleményességben, igyekezetben, pontosságban nincs hiány. Ez a levél pár napja érke­zett. Ilyeneket olvasok benne: „ ... címedet egy barátnőm­től kaptam. En nem tudok magyarul, de hallottam, hogy te szorgalmasan tanulsz né­metül. Szeretnék segítségedre lenni. írjál magadról és írjál városodról, szülőföldedről. En már sok mindent olvastam hazádról, de szeretnék még többet tudni róla. Egyszer szeretnék ellátogatni hozzátok is. De én is szívesen fogad­nálak szüleim házában. Én a hatodik osztályba járok. Kér­lek, írjál nekem. Ne utasítsd el levelemet, mert ez szá­momra nagyon fájdalmas len­ne. Sok boldogságot és sze­rencsét kívánok neked. Vá­rom leveledet...” Ki ne válaszolna egy ilyen levélre? S ki ne küldene Ceg­léd nevezetes épületeiről ké­peslapot. De milyen fájdalom, hogy csak három-négy féle kapható. S ki ne küldene egy kis helyi ismertetőt — ha vol­na. S ki ne küldene, valami jellegzetes ceglédi emléktár­gyat, kis csecsebecsét? Most derül ki azonban, mennyire nincs bennünk leleményesség. Mennyire nem tudjuk ma­gunkat megmutatni. A gyerekek kínlódását lát­va, hirtelen eszembejut, hogy városunkban idegenek is szoktak megfordulni. Néha- néha még hivatalosan is. Va­jon a város hivatalos vezető­je a meleg kézszorítás mellé, mit tud még adni ezeknek a vendégeknek? Néhány hónap­ja itt járt nálunk az indonéz nagykövet is. Ugyan, mit tud­tak neki adni az udvarias vendéglátáson kívül, olyat, ami otthon, a lakásán, vagy a hazájában emlékeztetné ar­ra, hogy valahol Magyaror­szágon van egy város, amely­nek neve hat betűből áll, de amelynek néhány egybefog­lalt fényképe, ősi címerének emblémája felidézné azokat az órákat, amelyeket nálunk töltött. Kicsiség? Értékében igen, de nem jelentőségében. Lám, e diákok' nyári levelei ilyen problémákat is felvét­nek. Hogy ne csak sablonos gyufacimkéket, kézimunká­kat, uniformizált, s az ország minden könyvesboltjában kapható könyvjelzőket küld­jenek távoli országokba a ceglédi gyerekek. Akik száz­féle jellegzetesen szülőföld ízű lim-lomot, drága kacatot kapnak, s amit nem tudnak hasonlóval viszonozni. Elsősorban városunk hiva­talos vezetőitől kérik ezt a Julikák, az Ágik, a Zsu- í zsák, a Ferkók és a Pisták. j Nem közvetlenül az iskolaij munkát segítenénk ezzel. Ám- \ de, ez is tanulás. S ebből ai tantárgyból is lehet nemzet- \ közi viszonylatban jelesre, ki- \ tűnőre felelni, — de elégte-j lenre is. Sz. I. i A ceglédi Kossuth Művelő- íési Házban P. Kovács Sán- ior ismeretterjesztésí elő­adó az új ismeretterjeszté- ü évad programjáról adott tájékoztatást, Elmondotta, hogy megkez- iődött a szakkörök szervezé­se. már fogadták és nyil­vántartásba veszik a jelent­kezőket. Az idén fotó-, kép­zőművészeti, bélyeggyűjtő és bábszakkör kezdi meg működését. Most is beindítják a szabás- varrás tanfolyamot, lehető­séget nyújtva ezzel a Iá- nyoknalt, fiatalasszonyoknak a legszükségesebb ismeretek elsajátítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom