Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

Jövőre is eliönnek, a fiaikat is hozzák / PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. EVF, 300. SZ 1905. AUGUSZTUS 36, CSÜTÖRTÖK Megszalad a kukorica 3iíksiéÍsaeros borétel tuípass iából A közös munkában egységes kollektívává forrt a KI MSZMP JÁRÁSI VB ma ülést tart. Napirenden szerepel a gyömrői közsé­gi párt vb jelentése, a gyömrői pártszervezetek­ben folyó tömegpolitikai nmnka tapasztalatairól. Munkatársunk telefonjelen- tése a vecsési Zöld Mező Tsz-ből: A cséplést már augusztus 15-én befejezték, a könyvelő már kiszámította, hogy meny­nyi a gabona holdankénti atlaga, s megállapította, hogy a vízkár ellenére, hét vagon kenyérgaboná­val többet termeltek a tervezettnél. Az aratással egy időben megkezdték a szántást. A ki­jelölt terület 60 százaléka vetésre készen 'áll. Az MTZ, amit az aratás idején kap­tak, 211 normálholdat szán­tott . fel. nem is egy egész hónap alatt. — Mit exportáltak eddig? — Paradicsomból 1134 má­zsát. A zömét egy forint­tal drágábban adtuk el, mint tavaly, vagy azelőtt. — Mi újság a káposzta kö­rül? — A középkorai jól fizetett. Máskor még ilyenkor szok­tuk csak kezdeni a savanyí­tást. az idén már egy hó­napja áruljuk a savanyúká­posztát. Most már a kései káposzta is el­adásra kész. Legalább 50 százalékos bevé­teli többletre számítunk a ká­posztából. — Mitől hires a vecsési ká­poszta? — Eleve a fajtája híres. La­pos. nem erősen erezett, gyenge káposzta. — örülnek az esőnek? — Jól jött ez az eső, meg­szalad tőle a kukorica! (d) Az utca nem raktár Monoron. a Vörös Hadse­reg utcában :— híven régi nevéhez: a Virág utcához — piroslik a kosárka, ma­gasra nő a gladiólusz. Az emberek ebben az utcában szeretik a virágokat. Erre vall, a házak elé ültetett virágszegély, amelyet gon­dosan ápolnak,,, locsolnak. Hasonló „utcadíszítő” kez­deményezést honosított meg a járási építőipari ktsz. Igaz, nem a környezetet megszé­pítő virágokkal, . hanem épí­tőanyagokkal. Bizonyára úgy gondolták: milyen kifejező lesz az utca képe, ha a vi­rágok között, a szocialista építkezés anyagai: a sóder, légla, kőpor és betonelemek is megtalálhatók. Híven bi­zonyítják majd: békés és boldog építömunka folyik községünkben. De félre a tréfával! A Pe­tőfi utcában, a patika előtt felhalmozott — s több hó­napja ott tárolt — építke­zési anyagokat, a legsürgő­sebben el kell hordani. Az utca nem raktár, nem tá­rolóhely! (HJ) Megelégedett emberekkel beszélgetni mindig öröm és él­vezet; de amikor az ember a cséplőgép toklásszal telt, csí­pős portengerében talál öröm­től és elégedettségtől sugárzó arcú embereket, az kimondot­tan élményt jelent. Még zúg a motor, zakatol a cséplőgép a monori Kossuth Tsz majorjában és az utolsó csomóidat nyeli el a gép ga­ratja, még néhány zsák meg­telik, aztán befejeződött a ga­bonabetakarítás nagy munká­ja. Sintár Károly brigádveze­tővel, csépiőgépfelelőssel jár­juk a gép környékét. — Az aratást és a cséplést — amint azt már jelentettük, mondja kísérőnk — augusztus 20-ra befejeztük. Ami most folyik, az már inkább takarí­tás, rendezés, tisztogatás. A gépállomástól vásárolt, most már saját cséplőgépünkkel négy szérűn dolgoztunk és 37 vagon gabonát szállí­tottunk a gépről a rendel­tetési helyére. A gépünk egy pillanatra sem állt le. ezért külön dicséret és elismerés illeti Gábor Istvánt, a gép kezelőjét és gondozóját. — Július közepe óta vagyok mellette, — simogatja meg szeretette! a gépet Gábor Ist­ván. — Egyébként a Ganz- MÁVAG-ban dolgozom, tíz éve vagyok ott a tmk csoport- vezetője. Szabadság időmet, azonban a Kossuth Tsz szüle­tése óta itt töltöm a cséplo­Da és , humor utalom gép mellett. Ezt a mostani gé­pet rendbehoztam, rendben tartottam, sót, mondhatnám, megszerettem. (Szeretnék jö­vőre is ezzel a géppel dol­gozni. Télre jó védett helyre fog­juk elhelyezni, nehogy baja történjék. Még néhány nap, amíg rendbe- teszünk mindent, aztán me­gyek vissza a gyárba. A gép mellett 16-an dolgoztunk, a legtöbbünk a szabadság idejét töltötté itt. Sokukkal évek óta együtt dolgozunk a csép­iéiben, de olyan összeforrott- ságban es egyetértésben, mint az iáén, még egyszer sem si­került összekovácsolódnunk. A MÉSZÖV szövetkezeti- politikai osztálya újfajta ze­nés irodalmi műsor megho­nosításán munkálkodik a megye földművesszövetkezeti j vendéglőiben. amelyet egy hónap alatt 14 községben, többek között Ültön, próbál- i tak ki. A — különösen fa- | lun — szokatlan műsortípus ! a közönségnek megtetszett, bevglt. Az előadógárda mindössze négy személyből áll: Hortobá­gyi Judit műsorközlő, Képessy József játékmester, Marga­reta Petrovna énekesnő és dr. Perényi Sándor harmonika­művész. Szinte kellékek, esz­közök nélkül pereg a műsor, az asztalok között, a közön­ség bevonásával, s néhány pillanat alatt olyan meghitt, családias légkör alakul ki a vendéglőben, mintha ba­ráti összejövetelen lennén/. Dalokon és mulattató szöve­geken kívül kérdések is hangzanak el, irodalmi, ze­nei és egyéb témakörökből, s akik jól felelnek, pontot kapnak. A műsor végén meg­állapítják a helyezési . sorren­det és kiosztják a jutalmakat: az értékes könyvcsomagokat. Szórakozva művelődni — talán így lehetne meghatá­rozni ennek a műsortípusnak a jellegét. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy falun nyáron nem érnek rá az emberek szórakozni. Nos, ezt a műsort eddig még min­den esetben telt ház előtt mutatták be. Ez is bizonyítja értékességét. Napi 20 kilométer A Jászberényi . úton Mag­lód felé egy futóval talál­koztunk. Kezében stopper­órával rótta a kilométereket. Megállítottuk: — Mi célból fut? .— kér­deztük. — A szombati maratonira készülök. Várszegi József va­gyok, Maglódon lakom, a budapesti Vasas Izzóban ver- senyzek. — Napi adagja? — Húsz kilométer. Ma ti- zennégynél tartok, még hat kilométert kell megtennem — időn belül. — Az mennyi? A választ már nem hallot­tuk. Majd megtudjuk szom­baton! ___________ <—ő) M AI MŰSOR Mozi Űri: Szemet szemért. A nyári méteráru még mindig olcsó Háromnegyedmilliós forgalom Nagy sikerrel szerepelt a zwickaui énekkar Veesésen Már egy hete véget ért a , nyári vásár,, mégis mindennap ; nagy tömeget láthatunk Mo- I norcn a méteréruboltban. Mi lehet ennek az oka? A vá­laszt kérdésünkre Pete László j boltvezető .ad:Ú» meg: — Nagyon egyszerű. Azokat j az árukat, amelyek nem fogy­tak el a nyári vásáron, ismét leárazták. A nyári méteráru tehát még mindig olcsón, mondhatnánk fillérekért kap­ható. i — A forgalom szempontjá- ! ból mit jelentett a nyári vá- 1 sár? Eszményi idő kedvezett az augusztus 21-i nemzetközi találkozónak Veesésen. A né­met—magyar barátság je­gyében született meg a gon­dolat, hogy az NDK-ból jött, hazánkban tartózkodó zwi- cltaui Käthe Kóllwitz Ober­schule SO tagú állami nívó­díjjal kitüntetett énekkara el­látogat Vecsésre. A német kórus, mint a KISZ Központi Művészegyüttes vendége ma­gas színvonalú műsorával pá­ratlan eseményt, értékes, fel­emelő perceket jelentett a mintegy ezer főnyi hallgató­ság számára. A szabadtéri színpad zsúfolásig megtelt forró tapsoktól hangos néző­tere— mint az est után meg­tudtuk — igen jó benyomást keltett a külföldi vendégek­ben A háromórás, nívós műsor­ban helyet ■kapott még a Szocialista Kultúráért Érdem­éremmel kitüntetett sziget­újfalui népi együttes tánc­csoportja és a vendéglátó ve­csési ugyancsak Szocialista Kultúráért Éremmel kitün­tetett Jókai Szövetkezeti Kul- túrcsoport 90 tagú énekka­ra. Mindkét együttes jól be­illeszkedett a programba, nö­velte az est sikerét. Köszönet illeti Német Lász­lót, a KISZ Központi Mű­vészegyüttes énekkarának igazgatóhelyettesét, akinek ré­vén a német együttes Vecsá­sén vendégszerepeit; Szeidl Franzit, aki szellemes ötletes­séggel konferált, s egyben a tolmács szerepét is betöltöt­te és Kiss Pistát, aki a kon- feráláson túl az est főrende­zője és házigazdája volt. Azt hiszem. valamennyiünk nevében mondhatom, akik a baráti találkozón részt vet­tünk, — úgyis mint szerep­lők, úgyis mint hallgatók —, hogy jól éreztük magun­kat, igényes, jól összeállí­tott, magasszínvonalú művé­szi produkciónak lehettünk tanúi. Valcntsik István — Nagyon sokat: 700—750 ezer forint értékű anyagot ad­tunk el. — Volt-e vásárlócsúcs? — Szinte állandóan újabb csúcsok dőltek meg. Egy kü­Mérsékelt játékkal is biztos győzelem Vecsés—Budakalász 2:0 (1:0) Ionosén „veritékszagú” na­punkon 300 vásárló igényeit elégítettük ki. Már az első na­pokban megszoktuk a léleg­zetvételnyi szünet nélküli munkanapokat, de ez az egy nap is eléggé kikészített ben­nünket. — Az elmúlt évi vásárhoz képest volt-e emelkedés? — Különösen a vásárlók számában. Míg tavaly általá­ban 30 százalékos árcsökken­tés volt, az idén. zömmel 60. De még így is több mint 300 ezer forinttal árultunk többet. — A vásárlók elszoktak már a sorbanállástól. Hogy visel­ték el mégis? — Sokan elég türelmetlenül. Pedig igyekeztünk olyan gyor­san mozogni, hogy a sokkarú Buddha is irigyeljen bennün­ket. De a szolid, kedves vevők kárpótoltak bennünket. Öröm volt látni, amint csillogó sze­mekkel válogatták az árut, hogy ajándékot vigyenek haza a családnak. 'rSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS A. vecsési együttes idényn^itó mérkőzésére mintegy 500 szurkoló volt kiváncsi. A bajnokság első és második helyezettjének találkozó­ja nagy küzdelmet hozott. A ven­dégek védekezésre rendezkedtek be és megerősített védelmük egy ideig jól ellenállt az erőtlen ve­csési támadásoknak. Óriási fö­lényben játszott a vecsési együt­tes. de gólt csak a S3. percben sikerült elérniük: Szokolyai két csel után középen kitört és a ki­mozduló kapus felett a bal sarok­ba vágta a labdát. Jellemző a ve- csésiek fölényére, hogy az első félidőben egyetlen lövés sem ment a vecsési kapura. A második félidő ötödik perce újabb gólt hozott: Szokolyai a bal szélen cselezett, majd élesen kö­zépre lőtte a labdát, a budakalá­szi kapus lábbal akart menteni — nem sikerült — és a befutó Kári a hálóba fejelt. A gól után szépi- tési alkalmuk nyílt a vendégek­nek. jobbszélsőjük nagy lövését azonban Molnár bravúrosan védte. A 62. percben megfogyatkozott a vendégcsapat: Demeter I-et a já­tékvezető utánrúgásért kiállította. A tíz főre csökkent vendégek el­len nagy fölényben játszottak a hazaiak, pepecselő csatársoruk miatt azonban újabb gólt már nem sikerült elérniük. A rangadón a tartalékos ven­dégcsapat ellen a szintén tarta­lékos, Bogár, Varga és Horváth nélkül kiálló hazaiak nagy fö­lényben játszottak és mérsékel* játékkal is biztos győzelmet arat­tak. A játékosok közül Trasszer a mezőny legjobbjának bizonyult — rajta kívül Leimetter, Fekete és időnként Makovccz játéka emel­kedett az átlag fölé. Ezzel a győzelemmel a vecsési együttes megszilárdította első he- ljrét a csoportban. ★ Vecsési ifi—Budakalászi ifi 2:0 (1:0) Gyenge mérkőzés. A helyzetek jobb kihasználása döntött. Gól-s lövők: Ábrahám és Schubert. ^ Kézilabda: Vecsés—Túra 21:22 § (12:10). § A második félidő elején elköny-S nyelmüsködte a mérkőzést a ve- S csési együttes, a jó hajrá már S nem segített. ^ (szalontai) ^ Levél a Holt-Tiszától (Amióta Mikes Kelemen megírta nagy ; értékű irodalmi leveleit képzeletbeli nagynéniének, ez a műfaj divatossá vált. Bár én sem az igazi nagynénéim egyiké­nek írom a levelet, annyi vigaszom van, hogy legalább irodalmi értéke sincsen. A szerző megjegyzése.) KEDVES NENEM! Mikor először jártam itt Tőserdön, azonnal megkapott a táj szépsége. Az évszázados fák által szegélyezett Holt Tiszapart nagyon ro- i mantikus. Mióta a vidám gyömröi KlSZ-is- i ták verik fel az erdő csendjét, azóta még in- ; kább azzá vált. : Két nappal korábban értem ide, mint a | többiek. Igaz, hogy a történelemben két nap | ide vagy oda, nem számít, de nekünk annál i többet. Két nap alatt nagyon sok szalma­zsákot meg lehet tömni, és úgy érzi az ember, i mintha.a takarítási kötelezettségének is hosz- i szú évekre eleget tett volna előre. Begyalo- ; goltunk Lakitelekre kenyeret venni és az ott i meglátott szalmakalapok egyike is feltétlen i a fejemre kívánkozott. Mikor megérkeztek a \ táborozok a tőserdei pályaudvarra (pálya az • van ugyan — egy vágány —, az „udvart” \ azonban mindössze három pad képviseli), [ mint egy nagykalapú spanyol grand, fogad- \ tam őket. A kölcsönös üdvözlések után fel- ; vezettem őket a lakosztályokba. Egy háló- : fülke — ötször tíz méteres kivitelben —, va- i lamint egy ebédlő, társalgó, hall és konyha azaz, egy balkon és egy előszoba) nyúj- i tóttá a kényelmet. Hogy a napjaim hogyan telnek? Mit is i írhatnék róla. Minden másnap az ügyeletes ; brigádba tartozom és társaimmal együtt gon­doskodom a többiek kényelméről. A környe­zet, mint írtam, nagyon szép. Naponta teszünk kirándulásokat a környéken, amiről már em­lítettem talán, hogy annyira szép, hogy csak egy giccsfestő örökíthetné meg teljes valósá­gában. KEDVES NENEM!' Ha meglátna, rám sem ismerne talán. Nem azért, mert a gondok szürkére erezték halán­tékom, hanem a príma minőségű, magyaros koszttól ismét magamra szedtem néhány ki­lót. Halat is sokat eszem. Sporthorgászaink szinte naponta kimennek a Tiszára halért és a búcsúestére sikerült is hatvan darab törpe­harcsát — vásárolnunk. • Bendzsó Sanyi, a gitárosunk, az állandó szórakoztatásról gon­doskodik. Égy-két hamis akordot viszont már mindenki tud fogni a gitáron. Fiatalok között gyakori a versengés is. Mi evezésben mértük össze erőinket. A versenyt meg is nyertük, de (irigykedő) versenytársaink óvtak. Sajnos, a következő futamban nem indulhattam, mert a kezem húzódást szenvedett, mint a hires focisták lába. De a brigádom nélkülem is nyert. (Hogyan tudtak érvényesülni hatal­mas muszklijaim nélkül? Az számomra is titok!) Szabad időnkben szívesen vesszük ke­zünkbe az örömöt feledtető kártyát is, hogy egy-egy vesztett makaópartival élvezetet sze­rezzünk szerencsés társunknak. Én most 'vesztettem el egy kétezres partit és ezután írtam meg a levelem. KEDVES NÉNÉM! Levelet tőlem a jövő nyárig ne várjon, mert a KISZ-esek csak akkor mennek ismét táborba. Rokoni szeretettel: — is — ARANYOS LÁNYOK Nagy sikerrel szerepeltek a ve-^ csési leányok a megyei sparta- s kláddöntőn, hiszen szinte arany- S érem „tarolást” vittek végbe. ^ Képünkön: Galatz Julianna, a s vecsési női kézilabdacsapat üd- § vöskéje, aki ragyogó játékával ^ nagymértékben járult hozzá az ^ aranyérem megszerzéséhez. ^ Szinte sajnáljuk, hogy vége és a csapat feloszlik. — Ilyen egységes munka­brigád. mint. á miénk. még nem volt — lelkendezik Tóth Antal munkacsapat vezető is, aki a postai szolgálatból tölti itt a szabadság idejét. — Élve­zet volt az idén Üt dolgozni, el is határoztuk, hogy jövőre a fiainkat is heieszagoltatjuk ebbe a munkába... — Jó belevaló gyerek az ifjabb Bán Sándor is — mu­tatnak rá az emberek egy fia­talemberre. aki a gép mellett mázsálja és rendezgeti a zsá­kokat, és indítja a rakományt. Tóle magától tudjuk meg. hogy a ceglédi mezőgazdasági technikum IV. éves haügató­_ ja. A Kossuth Tsz ösztöndíja­sa és — ha a tsz is úgy akar­ja — tanulmányai befejezése után itt fogja hasznosítani tu­dását. Búcsúzóul Léé Károly el­nökhelyettes foglalja össze a nagy munka eredményeit: — A gabonaeladási tervet teljesítettük; a pótszerződésnek is ele­get tettünk; a vetőmagot biztosítottuk: a részesedést és a fejadagot fo­lyamatosan kiadjuk: emellett feleslegünk is van. Nemcsak a magtár, hanem a kultürter- ' műnk is tele van gabonával! Dr. Huszty Károly Egy pofon ■ 300 forint . Huszár Pál, tápiósápi la­kos június 15-én Budapes­ten, a X. kerület, Jászbe­rényi úti „Sörkiadó”-ban minden ok nélkül megütöt­te Navrati János budapesti lakost, akinek arcát elön­tötte a vér. Huszár — tanúvallomása szerint — nem érzi hibás- hak magát, csak annyiban, hogy egy pofont adott egy illetőnek. Az „illetőnek” adott pofon 300 forintjába kerül Huszárnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom