Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

Miért bosszankodnak a csemőisk?

Hinta-palinta a másfél kilométeres út miatt

1952-ben lett község Csemő. Nem volt túlságosan szerencsés dolog a tanácsháza helyének kijelölése a homokbuckák és a partos Gyurka- domb közelében. De örültek neki az alsó-csemőiek, hiszen helyben volt a köz- igazgatás. Az ötkilométeres makadám bekötőút is elkészült, amely a Cegléd—Nagykőrös között ívelő betonúitól teremtett összeköttetést.

Annál többet bosszankodtak Felsö-Csemön. A tanácsháza másfél kilométerre esett tőlük. Utat nem építettek hozzá. A Mizsei úton lakók csak szabálytalanul, a vasúti vágányok mentén tudták megközelíteni a tanácsházát.

A huzavona hosszú ideig tartott, végül három esztendővel ezelőtt — a felsö- csemöiek örömére és az alsó- csemőiek nagy bosszankodá- sára — úi tanácsháza épült a Mizsei úton. Azóta az alsó-csemőiek járnak a vasúti töltésen.

Egy négy öl széles és másfél kilométer hosszú utat kellene megépíteni. A község vezetőségének igen súlyos problémája ez az útépítés. Nincsen olyan tanácsülés, amelyen indulatos hangon ne kerülne szóba a másfél kilométeres útszakasz.

1963-ban a tanács meg is vásárolta az útépítéshez szükséges nagy mennyiségű salakot, amit végül is, miután az útépítés meghiúsult, kénytelenek voltak eladni.

Az út mentén lakók felajánlották az útépítéshez szükséges földterületet, bizonyosan akadna bőségesen társadalmi munka is. Egyetlen akadály az, hogy az állami gazdaság nem akar hozzájárulni a mintegy huszonkét hold terület kisajátításához.

Emiatt az útépítés egyre késik, a csemőiek pedig bosz- szankodnak.

Az utóbbi tíz év rekordtermését takarították he a Kőröstetétlem Állami Oazdaságbm

A termés jónak mutatkozott már a nyár közepén a Köröstetétleni Állami Gazdaságban. A gond csupán az volt, hogy sikerül-e veszteségmentesen betakarítani a megtermelt gabonát ezen az esős nyáron.

— Nem panaszkodhatunk — mondja Skultéty József

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEGLÉD VÁROS RÉSZÉRE

IX. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 24. KEDD

SPORT

Ceglédi Építők—Váci Vasutas 1:2 (1:2)

Megyei bajnokság

Cegléd: Pánczél — Szabó B., Hegedűs, Szabó L. — Vass, Dékány — Kovács, Ocsai, Mészáros, Ecseri, Bán.

Edző: Vaehller.

Az első félidő kezdetén biztató támadások voltak az Építők részéről. A 15. percben sarokrúgáshoz jutottak és a beadott labdát Vass a jobb alsó sarokba rúgja a váci kapus melleit. A váciak heves támadásokat indítanak, távoli erős lövésekkel igyekeznek bevenni a ceglédi kaput. A 35, percben 11-eshez jutnak és egyenlítenek. 1:1. A 40. percben a váciak nagy védelmi hibából megszerzik a vezetést. 2:1. Ez az eredmény nem változik,

A csapatból Hegedűst lehet kiemelni. Sajnos, ez a vereség erősen a kiesési zónába vitte a csapatot.

*

Ceglédi Spartacus—Maglód 3:2 (3:2). Területi bajnokság. Ceglédi Spartacus: Holló — Korpácsi, Kemencés, Petényi — Bárányt, Kornyik — Csi- csó. Farkas, Lengyel, Nagy, Abonyi. Edző: Gyér Károly. A sorsdöntő mérkőzés góljait Nagy II. és Abonyi rúgták. A Spartacus lelkes játékával megérdemelt győzelmet aratott. Jó: Baranyi, Kemencés, Holló.

•k

Űri—Ceglédi Honvéd 2:2. Területi bajnokság. A Ceglédi Honvéd igen értékes pontot szerzett idegenben.

Ceglédi Spartacus ifi— Maglódi ifi 1:5. Területi bajnokság.

Űri ifi—Ceglédi VSE ifi 1:4. Területi bajnokság. Monor— Albertirsai VSE 2:2. Megyei bajnokság. Abony—Űjhartyán 0:0. Területi bajnokság.

Jfó kereset mirgu m% áiíatten>ffési&tés£ tanulókat

A tapasztalat szerint nem tolongnak az iskolából kikerült fiatalok a mezőgazdaságban. A fiúk előtt nagy becsüFÜRDÉS UTÁN

Tóth István felvétel«

A cirkuszban született

Hevenyészett kerítés mögött kerekedik a lakókocsik félkaréjától körbevéve a Circo Medrano sátra a Vörösmarty téren. Előtte cukorkaárusok standja, izgalommal teli, kíváncsiskodó gyerekek csoportja, jegyet vásárló felnőttek.

Ez a Körösi úti cirkusz képe. De csak a külső, mi pedig — mint sole más ember — nemegyszer kíváncsian gondolunk arra, milyen is lehet e világvándorok, allatidomítók, légtornászok, egyszóval: az artisták élete.

Keménykölésű, őszülő férfi Renata Medrano, a városunkban tartózkodó cirkusz igazgatója. Élénk olasz temperamentummal, jó kedéllyel válaszol kérdéseinkre. Már születése is rendhagyó, hiszen artistaházaspár gyermekeként, a cirkuszi kocsiban született, s a porond varázsa nevelte artistává, később allat- idomítóvá.

Hatéves korában debütált.

— Kicsit kifestettek, maskarába öltöztettek, úgy futottam be a porondra — mesél nevetve élete első fellépéséről.

Iskolái után artistaként ugró-, egyensúlyozó-, lovas számokkal érdemelte ki estéről estére, városról városra, országról országra változó közönsége elismerő tapsát.

így járta végig Európán kívül Közép- Keletet, s már a harmincas években három évig a Szovjetunióban is vendégszerepelt.

Két-három esti fellépés egy-cgy városban. Sok mosolyteli, könnyed meghajlás, elegánsan csillogó ruha, élénk ritmusú zene, vakító reflektorok fénye, majd ismét sátorbontás, s indulás tovább. Állandó búcsú, mert valószínűtlen, hogy egy-egy „kikötőbe” mégegyszer visszatér.

Mégis mindenütt otthon van, ahol bátorságot becsülő, zenét, mókát, ügyességet kedvelő emberekre talál. A lakókocsi és a sátor az otthona születése óta. Egyik hűséges elefántja huszonöt éve lép fel műsoraiban. Társulatának negyven tagja is már átlag nyolc-tíz éve kiséri útjain.

— Hogyan lehet valakiből jó artista? — tesszük fel a kérdést.

— Az már a vérében van az embernek — válaszolja meggyőződéssel. Szavaiból kiderül, hogy a bohémság látszatát keltő vándorló világ belül mennyire a nagyfokú önfegyelem korlátái között él.

Amíg a vizsla férfiszemek a magasban hintázó, egyensúlyozó, libbenő szoknyács- kájú formás lányokat lesik, aligha jut eszükbe, micsoda görcsös erőfeszítés, a figyelem mekkora összpontosítása rejtőzik könnyed mosolyuk mögött.

— Mi volt élete legnagyobb élménye?

— Az, hogy túléltem a háborút! — A szavait átszövő sötét árnyék jelzi, milyen nehéz lehetett vándorló európainak lenni a vándorló Európában.

Az 1885-ben alapított olasz cirkusz jelenlegi igazgatója a beszélgetés után szép műsorral kedveskedik nekünk. Lovasiskolája, csárdást táncoló elefántjai, a csimpánzok és az oroszlánok engedelmes szereplése magával sodor a cirkusz ámuló, szórakoztató áramába.

Tamasi Tamás

XXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXWVXXVVNXXXXX.XXXXXXXXXNXXXXXXXXVXXVXXWXVXXX

lete van a műszaki pályának, a lányok a legszívesebben női fodrásznak mennek.

— Két tanulónk van az üzemegységben — mondotta Varga István, a Kossuth Tsz t-es üzemegységének állattenyésztője. Mészáros Mihály és Balog Sándor szülei is termelőszövetkezeti tagok és mindketten tétovázás nélkül jelentkeztek tanulónak, amikor befejezték az általános iskola nyolcadik osztályát.

— Mindkét fiatalember állattenyésztő tanuló. A szarvas- marha-terjesztésben és az itatásos borjúnevelésben dolgoznak. Kétéves szerződéssel vannak nálunk és a két év alatt kétszer voltak háromhónapos elméleti továbbképzésen. Most; miután, letelik a második év, hathónapos tanfolyamra mennek, ott szakmunkásvizsgát tesznek, és mint az állattenj'észtés és az itatásos borjúnevelés szakmunkásai térnek vissza a szövetkezetbe.

— A két fiatal naponta hat órát dolgozik, felváltva a .szarvasmarhatenyésztésben és az itatásos borjúnevelésben. Reggeli munkájukat általában a borjúnevelésben kezdik.

— Már az első évben havonta tizenhat munkaegységet számoltunk el nekik, ami — figyelembe véve a harmincnégy forintos betervezett munkaegységet — ötszáz forintos havi jövedelmet, tehát majdnem a háromszorosát jelenti annak, amit az ipari tanulók általában kapnak.

— Úttörőknek nevezném őket a legszívesebben — mondja tovább Varga István, hiszen az állattenyésztésünknek Mészáros Mihály és Balog Sándor az első tanulói.

S ha a két fiatal, szakmurv- kás-bizonyitvánnyal a kezében visszatér, mik a kilátásaik?

— A szarvasmarha-tenyésztésben és az itatásos borjúnevelésben foglalkoztatjuk majd őket. S hogy példát mondjak a keresetre: a múlt hónapban a borjúnevelő két gondozója nyolcvankét, illetve nyolcvan- három munkaegységet teljesített. Könnyű kiszámítani, hogy ez havonta kétezerhét- száz forintos jövedelemnek felel meg.

Dr. Kovács Károly orvos, fül- °fr-gégész kórházi főorvos rendelőjét Cegléden, Hunyadi utca 20 szám alá helyezte át. Rendel: de! 7 és du. 4-től.

Ezúton mondunk hálás köszönetét rokonainknak,, jő ismerőseinknek. jő szomszédainknak, akik szeretett jó férjem, édesapánk, nagyapánk, dédnagj’apánk, Csel» János temetésén megjelentek, részvétükké! bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek, özv. Cseh Jánosné, ftzv. Magyar Mátyásné és családja

Ezúton mondunk hálás köszönetét rokonainknak, ismerőseinknek, jó szomszédainknak, akik szeretett jó apánk, nagyapánk, dédapánk Túri János temetésén megjelentek. részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyezlek.

A gyászoló család

■ Búzából 27,7 mázsa holdanként ■a Bő termés magrépából

■ Cukorrépából 250 mázsát várnak

gazdaságvezető —, mind az emberek, mind a gépek helytálltak a nehéz betakarítási munkákban. Ennek köszönhető, hogy gazdaságunkban az utóbbi tíz év legjobb termését takarítottuk be kalászosokban.

Búzából a 680 holdas

Bezosztája 1-cs vetésünk

átlagosan 25 mázsa egy kilót adott holdanként. Volt olyan 150 holdas táblánk, melyen 27 mázsa 74 kiló búzánk termett.

— Jó termésünk volt őszi árpából is: az ugyancsak 630 holdas tábláról 19 mázsa 42 kilós termésátlagot takarítottunk be. Tavaszi árpából kisebb vetésterületünk volt, de az is szépen fizetett, meg vagyunk elégedve a 20 mázsa két kiló átlaggal.

— Borsótermésünkkel sem vallottunk szégyent, mert 15 mázsa egy kiló a csép- lési eredményünk. A magrépa aratása folyamatban van, az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ebből a fontos terményünkből is meglesz a 13—14 mázsás átlagunk holdanként.

S a cukorrépa milyennek ígérkezik? — kérdeztük.

— A Szolnoki Cukorgyár hetenként, vesz próbaméréseket. A múlt heti vizsgálat kétszáz mázsát mutatott.

A cukorrépa betakarítását szeptember 15-én kezdjük, s akkorra elérjük a 250 mázsás termésátlagot is.

Figyelembe véve, hogy termelési tervünkben 150 mázsás átlag szerepelt, jelentős többletbevételre számítunk a 140 holdas cukorrépa területről is, — fejezte be tájékoztatását a gazdaság vezetője.

I\vm ./«c.vpA hanem 3Iihaíy

Lapunk augusztus 7-i számában „Lopott rozs a szalma alatt” című cikkünkben névelírás történt: ■ Füle Mihály helyett Józsefet írtunk. Már pedig nem mindegy, hogy Mihály vagy József kötött-e borbarátságot a kombájno- sokkal azon célból, hogy neki tíz mázsa rozsot sinkofálja- n.ak el a közös gazdaság tulajdonából. Füle József kérését készséggel teljesítjük: wem ő, hanem Füle Mihály vette meg a lopott rozsot a kom- bájnosoktól Mikebudán.

Városunk vendéglátásáról

Nagy érdeklődéssel olvastuk dr. Dózsa József cikkét a Ceglédi Hírlap augusztus 11-i számában városunk vendéglátásáról.

Dózsa Józsefnek igaza van, amikor a speciálisan ceglédi vendéglátást hiányolja. Cegléd város vendéglátása valóban nem elég magyaros, nem elég jellegzetes és színvonalas, ahhoz képest, amit égy ilyen nagymúltú alföldi várostól várni lehetne. Jegyezzük meg azonban, hogy korábban sem volt az. Az Alföldön osak Debrecen és Szeged dicsekedhet sajátos vendéglátó kultúrával. A régi Cegléd kedvelt vendéglátóhelyei: a Vigadó, a kámáni vendéglő, a Halászcsárda sem ütötték meg ezt a színvonalat, de ma még ezek is hiányoznak.

Többször szóbakerült a Vigadó újbóli visszaállítása vendéglátó célokra. Ez részben megoldaná a súlyos kerthelyiség hiányt.. Terveztük a tanácsháza alatti híres Köpintze felújítását is, valamint egy borharapó létesítését az öregszőlőkben, a volt Teiz-féle vendéglő átvételét és az új benzinkút mellett egy Autópresszó létesítését. Ezek megvalósítása azonban különböző nehézségekbe ütközött, részben az anyagiam hiánya, másrészt a szükséges tulajdonosi beleegyezés miatt.

Hosszasan sorolhatnánk még a meghiúsult elképzeléseinket a ceglédi vendéglátás fejlesztésére vonatkozóan. Sajnos, az illetékes szervek Ceglédet még nem tekintik idegenforgalmi területnek — pedig a 4-es főútvonal átmenő forgalma indokolja — és ezért ilyen vonatkozású igényeinket is túlzottnak tartják.

A ceglédi szálloda bővítésének már külön irodalma van. Az ezzel kapcsolatos problémát már időben felismertük és sikerült is elérnünk, hogy a második ötéves terv kereskedelemfejlesztési programjába 1964. évre 950 ezer forint összeget terveztek be a Kossuth Szálló emeletráépítéssel való bővítésére. (Ezt a keretet azonban elvonták a Dunakanyar számára.) Áthidaló megoldásként javasoltuk a gimnáziumi kollégium turista szállóvá történő átalakítását a nyári hónapokra. Ez az elképzelésünk mind a legutóbbi időkig halasztást szenvedett és talán csak jövőre valósulhat meg. A megyei tanács legutóbbi ülésén újból felvetettem a ceglédi szálloda problémáját. Az ismert beruházási nehézségek miatt egy áthidaló megoldást is előterjesztettem. A Rákóczi úton a közeljövőben felépülő százágyas tiszti szálló lehetővé tenné, hogy ennek megnyitásával a jelenlegi tiszti klub épületét a vendéglátóipar kapja meg. Ebben az épületben egy 14 szobás szálloda és egy nyíltárusítású étterem lenne kialakítható.

Jelenlegi éttermeink túlzsúfoltak, konyhai kapacitásuk az előfizetéses étkezés igényeit sem képes kielégíteni. Ez akadályozza a vendéglátóipar munkája színvonalának emelését, szakmai fejlődését. Többször akartunk neves fővárosi szakácsokat szerződtetni éttermeinkbe, akik azonban minden esetben elzárkóztak ettől, a közétkeztetéssel kapcsolatos túlzott leterheltség miatt. A megoldás tehát egy-két új étterem létesítése lenne, vagy új építkezéssel, vagy más módon. Ha ez sikerülne, akkor a Kossuth éttermet a szegedi, székesfehérvári, vagy miskolci „Hági” éttermekhez hasonlóan lehetne kiképezni az idegenforgalom igényeinek megfelelően.

A vendéglátóipar fejlődését sokáig akadályozta egy bizonyos vendéglátóipar ellenes hangulat, amely megmutatkozott az Aranysas bisztrónál, vagy a Rákóczi úti új tisztiház építésénél, ahol a lakók kifogást emeltek a táncos-zenés szórakozóhelyek létesítése ellen. A vendéglátóipari vállalat eddig is komoly, erőfeszítéseket tett a szakmai színvonal emelése érdekében. Ezt a célt szolgálták a korábbi években megrendezett őszi vendéglátónapok, a ceglédi ételspecialitások összegyűjtése és ezt szolgálja az idei „Ceglédi ősz” vendéglátó programja is.

Dózsa József cikke és a közönség egyéb felvetései is azt mutatják, hogy városunk lakossága nagy jelentőséget tulajdonit a vendéglátóiparnak, idegenforgalmi szempontból is. Ez abból a helyes felismerésből származik, hogy a vendéglátóipar döntő szerepet játszik egy város társadalmi fogadóképességének biztosításában. Az utazó ember mindig is szívesen emlékezik vissza ugyanis az olyan városokra, amelyekben jó vendéglátásban volt része.

Éppen ez teszi szükségessé azt, hogy a vendéglátóipar problémái ne csupán a vállalat, hanem az egész város ügyévé váljanak és kapjuk meg azt a segítséget, ami ezek megoldásához elengedhetetlenül szükséges.

Dr. Zoltán Zoltán