Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-23 / 197. szám

19fl5. AUGUSZTUS 23, HÉTFŐ “Jc^frfap 3 Az alkotó munka a népet szolgálja (Folytatás az 1. oldalról.) az élet minden területén ha­sonló képet mutat. Jellemzé­sül a magyar nép művelődé­sének előrehaladásáról szólt: jelenleg Magyarországon több, mint kétmillió ember tanul. A párt első titkára ezután azokról az időkről beszélt, amikor a nép százezrei éhez­tek, rongyokban jártak. — Ma van munka és a munkáért tisztességes kereset jár — folytatta. Van ingyenes beteg- biztosítás, öregségi biztosítás, fizetett szabadság és számos más vívmány. Vívmányaink közül a legfontosabb, hogy megvetettük a szocialista tár­sadalmi rend alapjait, véget vetettünk a kizsákmányolás rendszerének és ezzel megteremtettük annak feltételét, hogy minden alkotó munka eredménye a dolgozó nép javát szol­gálja. A munkás-paraszt szövetségről — Politikánk lényeges vo­nása — folytatta — válto­zatlanul tovább erősíteni a párt és a nép egységét, ál­lamunk legfőbb politikai alapját, a munkás—paraszt szövetséget. Népünk összes többi rétege e két osztály köré tömörül s ezt az egész összefogást a munkásosztály vezeti. A nemzeti összefo­gásnak is az a célja, hogy védjük és erősítsük a népi hatalmat, építsük föl telje­sen a szocialista társadal­mat A decemberi határozatok szellemében A párt első titkára ezután a népgazdasági terv első fél­évének teljesítéséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szá­mok nem rosszak, már jelentkezik a Köz­ponti Bizottság gazdasá­gi munkával foglalkozó decemberi határozatának eredménye. Az ipari termelés 6 száza­lékkal növekedett, a ter­melékenység 5 százalékkal és igen jó az egészben az, hogy a termelés mennyiségi növekedésének 85 százalékát nem új létszámmal, hanem a munka nagyobb termelé­kenységével értük el. Ennek a határozatnak a szellemében kell tovább dolgozni. — Vannak természetesen problémák, nehézségek, aka­dályok is — folytatta —, amelyek különböző emberek­re különbözőképpen hatnak. A kishitű embert az aka­dály letöri, a bátor embert még nagyobb bátorságra ser­kenti. A fejünket mindig kellett törnünk és dolgozni mindig kellett. Az akadályokkal is bát­ran szembe kell nézni és harcunkkal, két ke­zünk munkájával, ész­szel, le lehet azokat küz­deni. A párt első titkára beszé­dének befejező részében ki­jelentette: — Ha hívek maradunk marxista elveinkhez, ahhoz, hogy a néptömegekke!, a munkásosztállyal, parasztság­gal, az értelmiségiekkel na­gyon szoros egységben dol­gozunk, ha a hibákat nem kenjük el, s az eredmé­nyeket sem becsüljük le, ak­kor a jövendő évek ugyan­úgy, miként az elmúlt évek is, nagy sikereket, eredmé­nyeket és a szocializmus új győzelmeit hozzák népünk számára. Látványos, vidám ünnep Túrán Szakai! József, a Pest megyei Pártbizottság titkára volt a szónoka a Galga menti falvak Túrán megtartott színpom­pás ünnepségének Pest megye városaiban és községedben is mindenütt megtartották a hagyományos alkotmánynapi ünnepségeket, felvonulásokat és munkás­paraszt találkozókat. A me­gye egyik legjelentősebb és legimpozánsabb seregszemlé­jére az aszódi járásban, Túra községben került sor. Itt jöt­tek ö,ssze az alsó Galga menti falvak szövetkezeti parasztsá­gának képviselői. A felvonu­lás élén zenekar haladt, tar­ka, színpompás népviseletben követte őket a hosszú sorok­ban kígyózó résztvevők töme­ge. Közöttük felvirágzott traktorok s a gazdag Galga menti tsz-ek tagjai Volga és Moszkvics személyautóikon. Az ünnepi gyűlésen, a túrái kastély parkjában, mintegy négyezer részvevő előtt Sza­káll József, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titká­ra tartott beszédet. Vissza­pillantott az elmúlt évek fej­lődésére, eredményeire és egy­ben a megyei pártbizottság és a tanács elismerését tolmácsolta az aszódi já­rás termelőszövetkezeti parasztságának a példa­mutató eredményekért. Szólott azokról a sikerekről, amelyeket megyénk ipara az ötéves terv utolsó évében az első hat hónap alatt elért. A megye ipara féléves tervét 103.5 százalékra teljesítette, 10.7 százalékkal termelt töb­bet, mint tavaly. Sikeresen épülnek a nagy beruházások: a Dunamenti Hőerőműben már három aggregátor szolgáltat villamos energiát és az egy­millió 200 ezer tonna nyers­olajat feldolgozó finomító is elkezdte működését. Örömmel szólott arról, hogy a megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai augusz­tus 20-ra befejezték az ara­tást, és mintegy 80 ezer hol­dat szántotok fel a kalá­szosok után. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy éppen azért, mert az idő­járás nehézségeket oko­zott a mezőgazdaságban, nagy erőfeszítéseket kell tenni az időszerű felada­tok ütemes, határidőre va­ló teljesítése érdekében. Elmondotta, kenyérgabona termésünk jobb a tervezettnél s ez lehetővé teszi, hogy a terméstöbbletet a közös gazda­ságok hiánytalanul átadják a felvásárló szerveken keresz­tül a népgazdaságnak. Ezzel biztosítani tudjuk egész né­pünk egész évi kenyérellátá­sát — mondotta. Cegléden az ünnepségsoro­zat már 19-én kezdődött mun­kás—paraszt találkozókkal, amelyen részt vettek többek között az Egyesült Villamos­sági Gyár és a Május 1 Ruha­gyár, valamint a helyi üze­mek és tsz-ek dolgozói. Gödöllőn a Petőfi moziban tartották az ünnepséget, ame­lyen kitüntető emlékjelvénye­ket adtak át a Vöröske­reszt és a békemozgalom társadalmi munkásainak. Délután a Palota-kertben fő­városi művészek vendégsze­replésével színvonalas műsor szórakoztatta a gödöllői do- gozokat. Ráckevén hosszú sorban vonultak fel a földíszített traktorok Szárított zöldség, gyümölcs Világváros tanul Ceglédtől Senki sem próféta ... ? — Ogy legyen..: — Egészségünkre.. í A konyak jobb ízű, mint bármelyik palackozott brandy. Átforr ásít ja a torkot, meleg­gel önti el a gyomor tájékát, s csodálatos ízt hagy a száj­ban. A vendégeknek a legjobb jár, a ceglédi szeszfőzde házi készítménye. A távolról jött kósitolgatók elismeréssel bólintanak s mondják is, amikor — másod­percek múltán — szóhoz jut­nak. Mégis mennyivel na­gyobb az elismerés, amikor sokkal szárazabb témára vál­tunk át. Nem ötletszerűen; ugyancsak ceglédi termék ke­rül terítékre. A szárított gyü­mölcs-zöldség. Az ezt készítő aparátust szemügyre venni ér­keztek kétezer kilométer messzeségből. — Megéri-e hosszú út? — (Nevetnek.) Nem jöttünk hiába. A képviselő, Iszajev Viktor Fjodorovics elsősorban érde­kelt, a Moszkva melletti Gor­kij kolhozt irányítja ötezer holdon. — Én tudom igazán, meny­nyi mehet kárba... Megmen­teni, ez aztán a kitűnő idea! A friss árunak nem használ­ható zöldségféléből értéket csinálni! (Ismét elneveti ma­gát.) Ez az igazgató nagysze­rű ember, ragyogó a gondola­ta. El kelne nálunk is ilyen ember, dehát nem altar jön­ni... Aztán komolyabban: — Nemcsak a saját kerté­szetünk termékei érdekesek. Olt van a többi környékbeli kertészet. Nagy tétel a fővá­rosi visszáru — eddig java­részt romlásra ítélve. A meg- mentettet ezután olyan hely­re postázhatnánk, ahol a mi hideg vidékeinken soha nem terem meg ... Rápillantok a Pest megyei Szesz-, Szikvízipari Vállalat igazgatójára. Gtosz Sándor a maga temperamentumával, olykor hirtelenségével hány­szor szenvedte a most példá­vá lett hazai kivitelezés vajú­dását. Kínkeserves csatázó, ve­rekedő hónapok, sőt évek peregtek, amíg fél­legálisan tető alá kerül­hetett az, ami — közér­dekű! Most fáradt is, boldog is egy szerre. Érdemes volt kibőjtölni? A mai nap nagybetűs igen- neL felel. Végül is egy világ­város tanul most — tőlünk. — Hogy futott ilyen mesz- szire a híre? — Egy hónapja tán itt járt egy delegáció a moszkvai te­rületi első titkár kalauzolá­sával. A mi megyebizottsá­gunk tette szóvá s az akkori vendég látta meg benne , a fantáziát. Az ügy első menete lezárt­nak tekinthető. A tanácsok és dokumentumok már az újab­ban érkezettek tarsolyában pi­hennek. Amit akart, megtu­dott a két kísérő fiatal mér­nök is. Az építész mondja: — A legjobban az tetszik Cegléden, hogy bár még építenek, a tető alatt a falak között már dolgozik a gépsor. A gépészmérnök: — Az ötlet kiváló. Az ész­revétel: sok a kézi munka. Úgy nézem, az igazgató nem kap annyi segítséget, mint megérdemelné. Sok évszázad hitelesíti a mondást — senki se próféta a saját hazájában. Mégis, egyre türelmetlenebbül kérdezi sok ember, miért? Miért érvényes ez változatlanul napjainkban, idehaza Is? Miért kell felfe­dezni s megérdemelt helyére juttatni egy-egy nagyszerű kezdeményezést csak akkor, amikor már a külföldi is meg • csodálja? t. gy­TÍZEZREK A DUNAKANYARBAN Telt ház Visegrátlon A kellemes meleg sok tíz­ezer kirándulót csalt a Duna­kanyarba. Nagyon sokan töl­tötték a kettős ünnepet a fes­tői környezetben. A Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal tájékoztatása szerint a szentendrei és a viseg­rádi túristaszállókban már hónapokkal ezelőtt lefoglalták a helyeket, s a Dunakanyarban a fize­’Sss/ss/s/sssssssssssssssssssssss/ssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss/ss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/s' ■ . .... t.- % v«/] £ V'% 1 í . Ä * Kiskunlacházán tartották az: országos motoros terepver-: senyt. Veszélyes buktatón az: egyik részvevő tz iskunlacháza nagy ün- népi eseménye az or­szágos motorverseny volt. A falu apraja-nagyja már e verseny előtt órákkal meg­szállta a pályát és az ed­zést is végigszurkolták. A hepehupás terepen szédüle­tes sebességgel és dobhár­tyát repesztő berregéssel száguldoztak a gépek. Egy- egy ugrató után tíz méte­reket repültek a levegőben. A terepverseny nem tarto­zik a szép sportok közé. Vonzerejét inkább annak kö­szönheti, hogy rendkívül iz­galmas látvány. A nézők idegei a pattanásig feszül­nek attól a tudattól, hogy a versenyzők élete állandó ve­szélyben van. Ezt csak fel­korbácsolja a kibírhatatlan hangorkán. Az edzésen mel­lettem egy házaspár állt. Egy ideig nézték a szédületes szágulást, aztán az asszony elhúzta a férjét: — Menjünk innen ... Nem bírom nézni. És elmentek. Megértettem őket. Valahogy én is szíve­sebben néztem volna egy sakkversenyt. Az kevésbé iz­galmas, de nem repeszti meg az ember dobhártyáját. Előttem egy cseppnyi kis­lány lesi a versenyzőket. Sze­me sem rebben, arca szinte közönyös. — Hogy hívnak? — Pataki Jutkának ... — Aztán, tetszik neked ez a verseny? ü nnepi ^íjorSjenijRepe sj^énijhépeL Megrántja a vállát és szájpittyesztve mondja: — Egész jól mönnek... ☆ z verseny egyik sztárja zl vitathatatlanul Polacsek András. Azaz inkább Ban­diba. Most nyolcéves, négy éve motorozik. Apja, a Szol­noki MHS edzője, külön kis motorkerékpárt szerkesztett neki. — Mentem mán apu Já­váján is .. . de sajnos, ne­kem nem adnak „jogsit” — panaszkodik a fiú. így aztán az úton nem motorozhat. Csak itt a te­repen. Mint a nagyok, úgy megy fel a dombokon, na­gyokat ugrat, merészen meg­dönti a motort. Az embe­rek csodálkozva nézik. A papa kritikus szemmel figyel, majd így hűti le a nézők lelkesedését: — Most nincs formában ... Egy hónapja nem ült mo­toron. Táborban volt a ví­ziúttörőkkel __ ★ J ráckevei strandon az ün- népség végeztével egy szűkkörű kis munkás-pa­raszt találkozó résztvevője vol­tam. A résztvevők gyakran találkoznak egymással. Mond­hatni mindennap. Náluk a munkás-paraszt szövetség élő valóság már hosszú évek, sőt évtizedek óta. Merthogy a találkozó résztvevői ci­vilben házastársak. A munkás: Bihari József, a Csepel Autógyár betaní­tott lakatosa. A paraszt: Bi­hari Józsefné, született Sel- mecí Anna, a ráckevei Rá­kóczi Tsz tagja. Kettőjük szövetségében a munkásosz­tály vezető szerepe biztosí­tott, de mint a beszélgetés­ből kitűnik, ők is áttérőben vannak az össznépi demok­ráciába. Persze, a dolog nem egé­szen stimmel. Bihari József is csak 1959 óta tagja a munkásosztálynak. Addig itt dolgozott a tsz-ben. Párt- titkár és brigádvezető volt. A munkásőrség fennállása óta tagja a testületnek, a leg­nehezebb napokban vette kezébe a fegyvert. Azt mond­ják róla, hogy becsületes „belevaló” ember. — Sok vitám volt az akko­ri vezetőséggel... Tudja, azt mondják, hogy nagy a szám — magyarázza távozása okát. — Nem akartam mindig osz- tolódni, ezért mentem el a gyárba. — És így jobban érzi ma-jí gát? — kérdezem. 6 — Hát... £ Az asszony szól közbe: £ — Egy fenét... Visszahúz £ a szíve. Minden nyáron ki-£ vesz fizetés nélküli szabad-1 ságot és jön a tsz-be dol-p gozni. $ — Hát persze... Én a me-4) zögazdaságban nőttem fel. i, Elvégeztem az állattenyészté- !; si szakiskolát is... De-£ hát... — mondaná, de aztán i lemondóan legyint. ^ — Dehát... dehát... —j perlekedik az asszony. —^ Tudja elvtárs, az itt a baj,$ hogy a férfiak nem veszik $ ki a részüket a munkából.$ Ha mi, asszonyok nem vol-% nánk... ^ — Na! — int felé szemével £ a férj, de újra nem folytatja £ — Miért nem jön vissza?f — kérdezem. $ — Még soha nem hívtak —/j hangzik a válasz. — Majd visszajön — zár ja % le az elkomorult, az ünnepi) vidám hangulatába egyálta Ián nem illő beszélgetést azi) asszony. Felemeli söröspoha- ^ ráf és koccintanak. £ — Riadó! — harsan mellet- f tünk egy hang. Egy tízéves s fiú rohan felénk. Szinte ijed-% ten kapom fel a fejem. — Riadó! Elkészült a bir- j kapörlcölt! — kiáltja és min- í denki az asztal fedezékébe{ vonul, nagy kanalakkal fel-'j fegyverkezve. O. F. í tővendég-szolgálat vala­mennyi szobáját kiadták. A sződligeti campingben több száz cseh és német turista töltötte a hétvégét, de nagyon sokan verték fel sátraikat a Szentendrei-sziget északi csú­csán is. A kettős ünnepen mintegy 40 000 turista kereste fel Vi- segrádot. Zsúfolásig megtelt hajók és számos MÁVAUT különjárat vitte a látogatókat a történelmi nevezetességű községbe. Igen sokan tekin­tették meg a Mátyás Király Múzeumot és a palota romjait, de a legnagyobb sikere a pa­norámabusznak volt, amely naponta tizenkét­szer szállította fel az ér­deklődőket a hajóállomás­ról a Fellegvárhoz és a nagyvillámi kilátóhoz. Szentendrén sokan keresték fel a napokban megnyílt Ha­tárcsárdát. Az újjáépített ét­teremben több ezer adagot szolgáltak fel a kettős ünne­pen. Hasznos tapasztalatokat szereztek megyénk rét- és le­gelőgazdálkodási szakemberei azon a közelmúltban megtar­tott kétnapos látogatáson, amit a Szarvasi Öntözési és Rizs,termesztési Kutató Inté­zetben tettek. Az itt rendezett országos bemutatón az Al­földre jellemző legelők javí­tásának és hasznosításának módszereit tanulmányozhat­ták. A mintalegelőkön például — 331 termelőszövetkezet al­kalmazza már az eljárást — 20.5 mázsás holdankéntl szé- natermést értek el. Sok tanul­sággal szolgált a Pest me­gyeieknek az ősgyep öntözésé­nek itt alkalmazott módszere. A tapasztalatokat a szakembe­rek, ki-ki a saját gazdaságá­ban, igyekszik hasznosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom