Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

ns i MEGYEI 1965. AUGUSZTUS 20. PÉNTEK ESTE A „KOLTÓI“-BAN A mentőkocsi huszonhétszer fordult A grafikon — Ok harmincegyen — Lovranai kaland — A főtörzs érdeklődik Fél évvel a határidő előtt A földtörvény alapján befejeződött a helyszíni felülvizsgálat a megyében — Balra! A sofőr felriad, elrántja a kormányt, de késő. Az autó visszaugrik az útra, de olda­lával a betonra csapódik. Ab­lakcsörömpölés, por, kő, he­gyes csontvégek, felszakadt ütőerek ... Kiáltások, kusza filmkockák, szirénabúgás ... Aztán csend, morfiuminjek­ció, távoli hang: „Költői, né­gyes kapu .. — Tulajdonképpen mire kí­váncsi ? Az orvos arca ismerős. A műtősé is, talán éppen ő vitt fel akkor a liften ... Vajon melyik volt az a műtő? Olyan egyformák most: itt fent hat, lent a földszinten kettő. Fe­hérség, bágyadt sárga fény, fémes csillogás. Elűzöm az emléket. — A riporter szemével sze­retnék az ország legnagyobb baleseti kórházának életébe tekinteni... S. doktor, az éjszakai ügye­let vezetője kijavít: „Közép- európában legnagyobb”. 353 ágy, modern felszerelés ... Ami a bepillantást illeti: tessék. Bár pillanatnyilag „szélcsend”. De várjunk. Furcsa érzés: várni az áldo­zatokat. Hol lehetnek most? Motoros gyanútlanul hajt az úton, tán dúdol is magában... Valaki a harmadik fröccsöt kéri az italboltban s vitázik. Szombat este nyolc. — Be szokták-e tervezni a baleseteket? A balesetsebész tiltakozik. „Mikor szökken fel mégis a baleseti grafikon?” — Fizetésnap, első tavasz, első hó ... A motoros lelkes főpróbát tart, de feledi a fé­ket ... És igen, a frontátvo­nulások ... Ilyenkor az ember hajlamosabb a balesetre. De mikor van frontátvonulás? Az Orvosmeteorológiai Intézet évente csupán 15—20 „csen­des” napot jelez ... Fél kilenc. S. doktor kissé ironikus. „Járt itt egy újság­író, a részegekről akart ri­portot. Míg el nem ment. egy részeget se hoztak . ..” Majd csak lesz valahogy — mon­dom — s várakozás közben megismerem az Országos Traumatológiai Intézet éjsza­kai ügyeletes gárdáját. Orvo­sok, asszisztensek, műtősök, nővérek, beteghordók, admi­nisztrátorok. Harmincegyen vannak éb­ren, hogy segítséget nyújtsa­nak. „Végtagosok”, „mellka- sosok”, „koponyások”. Józsi, a műtős, Manyi, az altatóasz- szisztsns. L. doktornő, „vigasztalásul”, igyekszik beavatni szakmája szépségeibe. „Az anesztézia: j tudomány” — mondja s én ’ éppen arra gondolok: mit szól- j na, ha kellemes, hosszú alta­tást kérnék, amikor telefon i cseng, ajtók nyílnak, majd, megjelenik egy betegkocsi, s! mögötte a mentők egyenruhá- ; hája. A kórházi csendbe mozgás! költözik. S. doktor feledi ri-1 portom: már a beteg fölé ha­jol. Baleseti jegyzőkönyv, az irodában kopog az írógép. — Mi történt? O. fejét ingatja, nem felel. Körülötte borpára száll. Moz­donyfűtő, a Damjanich utca és a Dózsa út sarkán történt I balesete, nem a MÁV meze- j jén. „Hogy történt?” Nem em-j lékszik. Sűrű, „többlégkörös” borpára száll... — Combcsonttörés — mond­ja S. doktor —, felvételt kérek. — Az ügyelet mozgásba len­dül. Az óramutató sietni kezd. A percek pillanatokra oszlanak. A csendben apró események sűrű kattogása vibrál. Üjabb balesetes. P.-né boká­ja megbicsaklott a lovranai strandon. A balesetsebész vi­lágjáró. „Ö, Lovrana. Nagyon tzép, én is jártam ott tavaly...” Főtörzsőrmester szalutál. Tzeretné kihallgatni a moz- ilonyfűtőt. Most hozzák a rönt- fénből. Ránéz, legyint: re­ménytelen. Már ami a beszél­getést illeti. „Jöhetek holnap újra ...” Az orvos a röntgenképet né­zi. „Ki kell huzatni a csontot... Pár nap múlva operáljuk. Kuntscher-szeget rakunk a csontba ...” P.-né izgatott mosollyal: „Meggyógyul a bokám, doktor úr?” — Hát persze, természete­sen ... De az időt megérzi majd ... Lovranai emlék ... Fent L. doktornő, az altató­orvos, kikiált a fürdőből — Manyi, prémedikáld a höl­gyet.. A doktor a felvételt nézi: „Deitaszaiag-szakadas ... Min­őig érezni fogja ...” Józsi, a jókedvű érdi műtős- asszisztens újságolja, hogy megvette a téli tüzelőt. Köz­ben vészjósló fúrógépet készít a fűtő laDához. „Elnézést, pa­pa ...” ü. nyög egy keveset, vékony acéiszal szalad át a | csontján. { Az altatóorvosnő már nem beszél munkája szépségei- i röl. Üjjai fürgén és otthono­san mozognak a gép szá­momra titokzatos müsze- i rein. A lovranai asszony vé­nájába beáramlik a narkoti­kum. — Most pedig nitrogén- j oxidult adok. A \ legprímább j aitató ... Sajnos, ' augusztus- | ban. már nem gyárt eleget Kazincbarcika, kénytelenek i vagyunk egyéb gyógyszerrel í altatni... Meg kellene talán ! írni ...? Józsi szakszerűen összehaj- I togatja az acéldróíot, felteszi a’ kengyelt. „No, papa, holnap [ nagyot néz, milyen szerszámot kapott...” | A lovranai asszony már a j tengerparton jár. Azt álmod- j ja: sziklába szorult a lába. j Pedig S. doktor szorítja a | törött bokát hosszan, kitar­j tón ........Holnap Komáromba i megyek, a kislányomért... ! Csészkóban” nyaral... A fe- j leségem Oxfordban van je- ! lenleg. nyedvtanfolvamon . . . A múltkor Calais-től szinte egyfolytában kocsikáztam haza! 1900 kilométer . ..” me­séli, mig a röntgenképet nézi. 15 éve balesetsebész, arra büszke, hogy felveszi a ver­senyt a hivatásos gépkocsi­vezetőkkel. „Bírom, csak le­gyen forró fürdő.” L. doktornő négy éve al­tat. „Mióta külön tudomány és orvosi feladat az altatás, a sebész teljesen a műtétre S koncentrálhat.” Most az idei ^ év 2425. páciense alszik ke- ^ zei között. Az orvos mellén tartja a ^ bokát és kéri a gipszet. A másik műtőben is van ^ már „forgalom”. Fiatalember $ csodálkozva nézi roncsolt ke- $ zét.- Rakodó, ráesett ujjára § a ketrec. : T. doktor szól: „Nyílttörés. | ' zúzódás, plasztikát is kell ^ ! csinálni . . . egyik ujjról a ^ ' másikra hajlítjuk át a bőrt...” ^ — Mikor dolgozhatok? — ^ I kérdi a rakodó? L. doktornő leveszi a lov- ^ ! vanai asszony arcáról a masz- % kot, kihúzza szájából, fogai $ közül a „pipát”. $ — Gyerekkoromban én is ^ [elborultam egyszer szénás-^ szekérrel — emlékszik S. dók-§ tor. — A Vág völgyében tör- & lón t... § Elgondolkozva néz... — Van egy jó betegkocsink. ^ Bécsben láttuk, „lekoppintot- luk”. Illetve csak a prototí- ^ pusa kész, ott van lent, a ^ raktárban. Azon lehet vizs- ^ gálni, fürdetni, röntgenezni, ^ gipszelni, operálni ... Nem ^ kell folyton átrakni a bete- $ get... Sajnos, nincs meg a ^ költségvetése, nem tudjuk ^ megrendelni, betervezni tán ^ jövőre sem. Miért tart soká § egy költségvetés? A kórházban idegen a ké-% nyelem, késlekedés. ■ 1 T. doktor: „Maga nem fog $ rakodni mostanában...” s Kissé sápadtan fekszik a ^ lovranai asszony... Fent a kórteremben hor- ^ kaivá alszik a fűtő... Messziről sziréna búg ... ^ S. doktor cigarettára gyújt. ^ L. doktornő valami tablet­tát szed elő, elfordul... IrógépbilLentyűk kopognak. iiiii Fél egyre jár. Reggel le­írom a baleseti krónikát az irodában. „Leesett a székről, felbukott a motorral, kicsú­szott a HÉV ajtaján, felbo­rult hajtás közben az üge- tőn. Főpincér és tanuló pár­baja a Borostyánban lábtö­réssel. Addig ivott, míg sö­rösüveggel főbe ütötték . . . Kulcscsont, koponyaalap, combcsont, csípő, boka .. .” Huszonhét baleset huszon­négy óra alatt. Viszonylag csendes felvételi nap a „Kol- tói’ -ban. A. L. Az 1961-ben megjelent föld­törvény értelmében ez év december 31-ig kellett befe­jezni a megyékben a hely­színi felülvizsgálatokat. Pest megyében ezt a munkát jú­lius 31-ig elvégezték. Mi­lyen feladatokat kellett meg­oldani, milyen eredmények­kel járt a munka, mik a to­vábbi teendők? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Kulcsár János elvtárstól, a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya, igazgatási cso­portjának vezetőjétől. — A földtörvény hármas feladatot tűzött elénk: a mezőgazdasági termőföldek további csökkenésének meg­akadályozását, a szántóterü­let növelését, a művelés alatt nem álló, de mező- gazdasági művelésre alkal­MAR MŰKÖDIK mas területeknek a terme-1 lésbe való bevonásával; a ta­laj termőerejének védelmét és fokozását, a talajpusztító erők elleni védekezés bizto­sítását, továbbá a tulajdoni és a használati viszonyok rendezését és a nyilvántar­tott adatoknak a tényleges állapottal való egyeztetését, helyesbítését. — A munka nagyságára jel­lemző: a megye 183 községének és négy városának hatá­rát kellett felülvizsgál­ni, 1 111 032 holdat. A munka végrehajtására ütemtervet készítettünk, ame­lyet a megyei tanács végre­hajtó bizottsága is elfoga­dott. Hogy az ütemtervet teljesítettük, annak iköszön­hető —, sikerült társadalmi üggyé tenni a földtörvény végrehajtását. A különböző szintű tanácsi dolgozók mel­lett bekapcsolódtak a fel­adat végrehajtásába, az ÁFTH megyei felügyelősége, a Víz­ügyi Igazgatóság, az OMMI. az erdőgazdaságok dolgozói, a mezőgazdasági szakembe­rek. de sok olyan paraszt- ember is, aki nagy helyi ismeretekkel rendelkezik. — Bár a fel iil vizsgálatok ered­ményeit még végérvé­nyesen nem összegeztük, máris elmondhatjuk, hogy azok meghozták a kí­vánt eredményt. Mintegy 3500 hold olyan területet vontunk be a me­zőgazdasági művelésbe, ame­lyet nem erre a célra hasz­náltak. Talajjavításra 58 630, talajvédelemre 56 541, víz­rendezésre pedig 8350 hold- nyi területet javasoltak. Amint már említettem, feladatunk volt a tulajdon- viszonyok rendezése is. A korábbi években mintegy 5000 hold szántófölddel, volt kevesebb, mint amennyit nyilvántartottunk. Most’ a valódi adatok állnak rendelkezésünkre, s nines akadálya annak, hogy reális terveket készíthes­sünk a megyében. A felülvizsgálatok során a bizottságok javaslatokat tet­tek a föld hasznosítására vonatkozóan. Ma már vilá­gosan látjuk, mekkora terü­letek állnak rendelkezésünk­re — és hol — szőlő-, gyü­mölcstelepítés céljára, legelő létesítésére stb. Tudjuk, ki­nek a birtokában vannak a földek, s ez minden szem­pontból előnyös. — A felülvizsgálat befe- | jeződött a megyében, de ez ; még nem jelenti azt, hogy ; ezzel a munka befejeződött. Mi összegezzük a tapaszta­latok alapján a tennivaló­kat, a községekben, járá­sokban pedig hozzá kell látni a bizottságok által ja­vasolt és a járási tanácsok végrehajtó bizottságai által kitűzött feladatok végrehaj­tásához. Mindenekelőtt: a Jövő­ben rendeltetésüknek meg­felelően kell hasznosí­tani a földeket. Az egyszerű üzemi eszkö­zökkel megvalósítható talaj- védelmi munkákat az üze­meknek el kell végezniök. Ez mintegy 34 000 holdon kö­veteli meg a lelkiismerete­sebb talajmunkát és hasz­nosítást. A következő évek­ben fokozatosan, a rendel­kezésre álló anyagi eszkö­zök felhasználásával végre kell hajtani a szükséges ta­lajjavítást, talajvédelmet és vízrendezést — fejezte be tájékoztatóját Kulcsár János elvtárs. — m. s. — Több száz autós kel útra ma hajnalban me­gyénkből, Ceglédről, Nagykő­rösről, Vácról, de a falvakból is Debrecenbe a tiszántúli or­szágos autóstalálkozóra. A nagyszabású megmozdulást az Autóklub rendezi, de részt vehetnek rajta a klubtagság­gal nem rendelkező „civil” autósok is. IflciglriMMii niiíút Egészen újszerű, acélleme­zekből készült, könnyen szál­lítható, gyorsan elhelyezhető és ismét felszedhető Ideiglenes útpályát állítanak elő Nyugat- Németországban, mely útépít­kezésekhez (javítás, korszerű­sítés stb.) jól felhasználható. A gyakorlatban jól bevált acélút 1000 méterének elhelye­zése 'mindössze 24 órát igé­nyel. EGY EMBER hetsége van. Mert — s ez olykor, andalító, de hamis il­lúziókat ringató emberek szemében hihetetlennek tű­nik — gépek, férnek formá­lódása, öntvények alkatrész- szé alakulása, a felettük ural­kodó, egyszer olajos kezű, máskor tervezőasztal mellett agyoncigarettázott ember is lehet szép és felemelő; a ve- • zércikkekben ezt úgy fo­■ galmazzák meg, hogy a min­den értéket megteremtő em­'< béri munka. Radnai Kálmán > szűkös mondataiba foglalva: i — A beérkezett gépek al­katrészeit ma már három ■ csoportba osztjuk; selejtes, javítás nélkül és javítással felhasználható. Ez utóbbi csoport új. Ez évben való­sítottuk meg — tizennyolc fős gárdával — az alkatrész fel­újítást. Az addig selejtre kerülő alkatrészek fél év alatt nyolcmilliót hoztak pluszként. Elsimítja homlokából fe­kete haját, s most mosolyo- oik el először: — Nem tudom, hogy mindez mennyire ér­dekes. Én sajnos, olvasmá­nyos történetekkel nem szol­gálhatok; a számok minden', kifejeznek, de csak akkor, ha mindig látjuk — és be­csüljük! — a számokba fog­lalt eredmények létrehozó­ját, az embert. Motorszerelő tanoméként kezdte — most a fogaskere­kek geometriája az egyik hobbyja, papírra, homokba, falra, az elérhető és teleraj­zolható tiszta felületekre szá­mok, ábrák, görbék kerül­nek. Tizenhárom éves volt. amikor kaszát kellett fognia, s most arról mesél, a Moszk­vában töltött egyhónapos ta­pasztalatcsere — a szovjet gyártmányú darus gépkocsik javításának üzemszerű fo Tasson megkezdték az új zsilyi kipróbálását. A régi kapus megoldás helyett billenötáblásat terveztek és ezzel megol­dották a soroksári Duna-ág többletvizének leeresztését is. Foto: Kácsor László Gyors, de halk szavak. Hosszúkás arc, marlcáns vonások, olykor a mondanivalót kísérő kézmozdulat. Ritkán mosolyog, mégsem zárkózott ember. Nyugalom és biztonság árad belőle. Harmincnégy éves. Tizenegy éve dolgozik egy helyen. fokról fokra növekvő fele­lősségű beosztásokban. Radnai Kálmánnak hívják, a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat főtechno­lógusa. Motorszerelő tanonc volt a MÁVAG-ban. Behívták a pártirodára: külügyi akadé­mia? tiszti iskola? egyetem? Az egyetemet választotta. Szakérettségit tett. 1949-et ír­tak. Cegléden született — „itt is halok meg” — mond­ja — s a naponkénti vonato­zást hosszabb távoliét vál­totta fel: Mikolcra került, az égyetemre. Apja, a tizen- kilences veterán örült, hogy amiről ő csak álmodott, az a fiának sikerül: tanulni, boldogulni. 1954-ben végzett. Idejött a vállalathoz, s itt is ma­radt. Hívták — például — Nagykőrösre. — A begyakor­lottság, a helyismeret, a gyár­tásban való jártasság olyan előny, amit forintos többlete­kért nem szabad veszni hagyni. Es a népgazdaságnak is az az előnyös, ha minél több begyakorlott ember van egy helyen. Szavait apró le­gyintéssel zárja, mint aki úgy véli, ez túl szépen hang­zik. Ütja azonban bizony­ság a szavak mellett: a mo­torszereidében művezetőként kezdte, majd a lakatosmű­helyben önálló technoló­gusként folytatta. önálló szerkesztő lett, később a szerkesztési csoport vezető­je, s most, fél éve; főtechno­lógus. Fokok, felelősségben, de a cselekvés lehetőségeiben is mind magasabbra vivők. — Mindenkivel pertuban vagyok, nincs a gyárnak olyan zuga, amelyet ne is­mernék. öreg bútor vagyok már itt, de éppen azért büszke arra, hogy olyan kol­lektívában dolgozhatok, mint a társaim alkotta közösség, ahol nyílt a szó, ahol való­ban a munka a legfontosabb, 4 ahol ismeretlen az intrika. Radnai Kálmán, a techno­lógiai osztály és a műszaki fejlesztési osztály felsőbbsé- ge, a gyártásdokumentáció, a művelettervek elkészítése, az anyagnormák, alkatrészfel­használási normák kidolgo­zása, a gyártóeszközök, ké­szülékek, szerszámok biztosí­tása. új technológiák ki­dolgozása, a műszaki fejlesz­tés irányítása mind az ő „asz­tala”. Hatvan embert irányít közvetlenül, de munkájával hatással van az egész vál­lalat tevékenységére. A va­lamikori uradalmi cseléd fa tizenhat év alatt nemcsak a rang és az anyagi emelke­dés, hanem a szellemi gaz­dagodás útját is bejárta. Ml hajtotta? — Tizenhárom éves koromban arattam először, akkora búzát vágtam, hogy nem látszottam ki belőle. Amikor a tábla végére ér­tem, ott vár egy gazda. Les­te, ki kaszálhat, hiszen dőlt a búza, ember meg sehol. Beszélgetett velem, végül azt mondta:. öcsém, ember lesz belőled. Ez a mondat meg­tilt bennem, s ma is hiszem, nem lehet nagyobb rang, mintha mások — s ez füg­getlen címtől, beosztástól — embernek tartják az embert. Telik a hamutartó, időnként a gyorsan futó golyóstolla! egyszerű vonalakat, rajzol a papírra, hogy érthetőbbé te­gye a rezgő elektródás fel­rakó hegesztés, a keménykró- mozás, a lángedzés cgy-egy folyamatát. A védőgázas he- gesztőberendezésrő] beszél, ennek használata — most jutottak a kísérleti időszak végére — tömör varratot eredményez, jobb minőségű munka kerül ki a kezük alól, s ez, légtartályok esetében, r,em mindegy. Tömör varrat — műszaki kifejezés, terme­lés, munka. És — valami, ami betölti egy ember életét. Egy ember a helyén van, azt csinálja, amihez kedve, te­

Next

/
Oldalképek
Tartalom