Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1965. AUGUSZTUS 20. PÉNTEK Fellángoltak a harcok Da Nang környékén A dél-vietnami háború legnagyobb csatája kezdődött el— Újabb légitámadások a VDK ellen — Eltűnt amerikai „tanácsadók" SAIGON A hírügynökségek legfris­sebb dél-vietnami jelenté­seikben a Da Nang környéki harcok fellángolásáról adnak hírt. A jelentésekből kitűnik, hogy katonai helyzetük meg­javítására az amerikaiak el- lenoffenzívára szánták el ma­gukat. Több helyen erős haditen­gerész-egységeket tettek partra és ezzel egy időben helikopteren nagyszámú katonaságot szállítottak a partizánegységek állásai­tól nyugatra eső terüle­tekre. Amerikai katonai szóvivők közlése szerint a dél-vietnami háború leg­nagyobb csatája kezdő­dött el. Az erős számbeli fölényben levő tengerészgyalogosoknak — légi támogatás mellett — sikerült betörniük a partizá­nok állásaiba. A hírügynöksé­gek elmondják, hogy a táma­dók igen heves ellenállásba ütköztek és csak igen nehezen sikerült elfoglalniok a haza­fiak jól kiépített állásainak egy részét. A partizánok tü­zérségi ütegei órákon át he­ves ágyútűzzel válaszoltak az offenzívára Az amerikaiak azt állítják, hogy több mint kétezer parti­zánt sikerült körülfogniok. Egy haditengerészeti szóvivő szerint mindkét részről nagy- arányúak a veszteségek és számítani lehet arra, hogy a harcok még egy-két napig el­húzódnak. „A Vietcong” egy­ségei jól beásták magukat és vasbetonerődítményekkel ren­delkeznek — mondotta egy amerikai szóvivő. A csata Figyelem! Az é. M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, Bpest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19—21. felvételre keres: ács, vasbeton­szerelő, kőműves, valamint férfi segéd­munkásokat Munkásszállás van. Jelent­kezés a fenti címen a munkaügyi osztályon. színhelye Da Nang és Chu Lai térsége, meglehetősen nagy kiterjedésű terület. A térség­ben számos falu van, ame­lyeknek meghódítását az ame­rikai parancsnokság tűzte ki célul. A dél-vietnami harcokkal párhuzamosan folytatódik az amerikaiak agressziója a VDK ellen is. Szerdán reggel harminc amerikai vadászbombázó hat táma­dást hajtott végre a VDK területe ellen, 120 kilo­méternyire északra a de- militarizált övezettől. A dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökre virradó éjjel sikeres támadást intéztek a Saigontól mintegy 500 kilométernyire északra le­vő Dák Sut körülbelül 400 főnyi helyőrsége ellen. Dák Sut a hegyes vidéken felevő Kontum tartomány egyik járási székhelye. A partizánok — körülbelül egy zászlóalj — heves tüzérségi előkészítés után elfoglalták Dák Sut-ot és behatoltak a város közelében levő amerikai katonai táborba is. A harc so­rán felrobbant a városban el­helyezett több lőszerraktár, a partizánok két 105 millimé­teres ágyút zsákmányoltak. A helyőrség kormánycsapatai­nak és a közelében levő kato­nai tábor 12 amerikai tanács­adójának sorsáról hivatalos közlés még nem érkezett. A harci területről származó meg nem erősített hírek szerint az amerikaiak többségének sike­rült elmenekülnie. A dél-vietnami kormány­hadsereg és az amerikai ten­gerészgyalogság által Da Nang és Chu Lai térségében szerdán indított nagy el- lcnoffenzívában kilenc dél-vietnami és négy ame­rikai zászlóalj, azaz össze­sen mintegy 7500 katona vett részt. Ezeket az egységeket Bien Hoa-ból vezényelték a csaták színhelyére. Egy DPA-jelen- tés szerint a partizánok a ten­gerpart irányában vonultak vissza. Az amerikai zászlóal­jakat tábori tüzérség, a par­tok mentén horgonyzó hadi­hajók tüzérsége és a légierő támogatja. i'ßubb incidens KjosAngelesben Nyilatkozatban ítéli el a négerek elleni politikát az Egyesült Államok Kommunista Pártja — llobert Kennedy és a néger kérdés — Luther King tárgyalásai A Nobel-díjas Martin Luther King szerdán Los Angeles­ben, a hírügynökségek szavai szerint „drámai hangulatú” tanácskozásokat folytatott egyrészt a néger közösség, másrészt a város és Kalifor­nia állam vezetővel, ez utób- j biak között Brown kormány­zóval. King, aki a néger tö­megek részéről a szó szoros értelmében vegyes fogadta­tásban részesült — egyes cso­portok éljenezték, mások le­hurrogták — megbeszéléseket követően óvatos javaslatokat hangoztatott. Francia hetilap De Gaulle eltávolítására szőtt nyugatnémet-amerikai tervekről ír Párizs A Nouvel Observateur e heti számában feltűnést keltő hírt közöl egy Bonnban lezajlott szűkkörű értekezletről, ame­lyen nyugatnémet és amerikai polgári és katonai szemé­lyek arról tanácskoztak, hogyan lehetne De Gaulle tábornokot erőszakkal el­távolítani Franciaország kormányrúdjától. A francia lap jelentése szerint a megbeszélésre Robert Neu- mann-nak, a Los Angeles-i egyetem tanárának bonni láto­gatásakor került sor. Neumann professzort a nyugatnémet ka­tonai főiskola, a Bundesweíhr- schule Für Innere Führung hívta meg. Neumann előadásá­ban azt fejtegette, hogy De Gaulle az Atlanti Szövetség első számú ellensége, aki kö­vetkezetesen szabotálja a nyu­gati stratégiát, éppen ezért nem szabad kizárni erőszakos eltávolításának lehetőségét a Santo Domingó-ihoz hasonló külső beavatkozás útján. HASSZÁN IBRAHIM TARGYALASAI AZ NDK-BAN B E R L I N Gerlad Götting, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökhelyet­tese, szerdán fogadta Hasszán Ibrahimot, az Egyesült Arab Köztársaság alelnökét, aki Walter Ulbricht meghívására érkezett Berlinbe. A két ál­lamférfi tárgyalásai közben \ megelégedéssel állapította meg, hogy sikeresen fejlődik az NDK és az EAK együttmű­ködése. Vihar Chilében Santiago Chilében elcsendesedett a 15 napon át tomboló óriási vihar. A halálos áldozatok száma 98, mintegy nyolcvan- ezer ember maradt hajlék nélkül. így például indítványoz­ta, hogy alakítsanak meg egy rendőri felügyeleti szervet a négerek hangu­latának lecsillapítására. Azt is megemlítette, hogy le kellene váltani a né­gerek által hevesen gyű­lölt Parker Los Angeles-i rendőrfőnököt, aki egyéb­ként nem adott Kingnck engedélyt a letartóztatot­tak — immár körülbelül négyezer néger — képvi­selőinek a meglátogatá­sára. Leroy Collins kereskede­lemügyi államtitkár, akit a válságos Los Angeles-i hely­zet megvizsgálására küldött Johnson elnök, szintén tanács­kozott Brown kormányzóval, Brown a megbeszélés után kijelentette: hozzájá­rul a rendőri felügyeleti szerv létrehozásához, Parker menesztéséről azonban nem lehet szó. Szerdán az éjszakai órák­ban két újabb incidens tör­tént a négernegyedben, Watts- ban. A rendőrség közleménye szerint négerek őrjáratokra tüzeltek. A rendőrség viszo­nozta a tüzet. Egy néger meg­sebesült. Robert Kennedy New York-i szenátor szerdán kijelentette: „Szembe kell néznünk az­zal a goromba ténnyel, hogy mit sem segít, ha azt hajtogatjuk: engedelmes­kedj a törvénynek, hiszen a négerek a törvénytől nem kaptak védelmet”. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja nyilatkozatot tett közzé a Los Angeles-i ese­ményekről. A párt megbé- lyegzi és elítéli az amerikai reakciót, amely véres leszámo­lást rendezett a város néger lakosságával. A felkelés okait elemezve a nyilatkozat rámutat, hogy a felháborodás rob­banásszerű megnyilvánu­lását a nyomor és a mun­kanélküliség okozta. Mindez annak a következmé­nye, hogy a nyomor elleni há­borúról szóló összes frázisok ellenére sem történt semmi a négerek létfeltételeinek meg­javítására. A kommunista párt határozottan követeli, hogy egyszer s mindenkorra vessenek véget az elnyomás politikájának és kezdjék meg a négerek megsegítésére irá­nyuló széles körű program va- lóraváltását. Bíróság előtt a volt fasiszta katona Belgrad Húsz évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságra derítettek fényt a becskereki (Zrenyanin) nyo­mozószervek. A napokban ugyanis őrizetbe vették Jo­hann Kirischan nyugatnémet állampolgárt, aki turistaként érkezett Jugoszláviába. A nyo­mozás megállapította, hogy Kirischan járt már Jugoszlá­viában, mégpedig két évtized­del ezelőtt, de akkor mint hit­lerista megszálló csapatok ka­tonája. A fasiszta alakulatok visszavonulása idején Ki­rischan Padej faluban foszto­gatás közben hidegvérrel meg­gyilkolt egy jugoszláv állam­polgárt. A gyilkos hamarosan jugoszláv bíróság előtt felel az általa elkövetett gyilkosságért LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Elhalasztották a Gemini—5 fellövését Cape Kennedy Újból elhalasztották a Ge­mini—5 amerikai űrhajó fel­lövését. A Cape Kennedy-i rakétatámaszpont parancs­noksága csütörtökön, helyi idő szerint 12,43 órakor (magyar idő szerint 18,43 óra­kor) úgy döntött, hogy az űr­hajó fellövését technikai okok­ból 24—48 órával elhalaszt­ják. MIEG aiüSEiE NYÁRI ÖRÖMÖK A LUDAS MATYI KÜLÖN KIADVÁNYA • Kapható a hírlapárusoknál, hírlapkézbesítőknél és a postahivatalokban. Ára: 2 forint. Nem „személyi" kérdés Adalékok a johnsoni stílus ügyéhez AMIÓTA az amerikai ten­gerészgyalogosok csizmái Vietnamtól Dominikáig ide­gen földeket taposnak, s az amerikai külpolitikában John­son végrehajtotta a maga reakciós fordulatát — egyre több szem szegeződik az Egyesült Államok elnökének személye, egyénisége és ve­zetési stílusa felé. Mindez nem egyszerűen „személyi” kérdés — még­pedig azért nem, mert az amerikai elnöknek igen nagy hatalma, nagyon komoly egyszemélyi döntési lehetősé­gei vannak. Johnson személyét, módsze­reit és stílusát épp oly hely­telen lenne leegyszerűsíteni, sommás ítéletekkel jelle­mezni, mint magának az Egyesült Államoknak a po­litikáját. A legfontosabb jel­lemvonás talán az, amit az angol Observer washingtoni tudósítója jegyzett meg „Ez Johnson” című politikai port­réjában: „Az elnök tisztán és agresszíven amerikai — az amerikai vadnyugati ha­tárvidék első hatalomra ke­rült, gátlástalan terméke” csaknem egy évszázad óta. Ezt a megjegyzést úgy kell érteni, hogy hosszú-hosszú évtizedek óta Johnson az el­ső politikus, aki nem a ke­leti partvidék pénzügyi-ha­talmi gócaiból került a Fe­hér Házba, hanem a déli­délnyugati nagytőkés érde­kek védelmezőjének útját járta meg. Ez bizonyos poli­tikai és személyi hátrányt jelentett számára egész pá­lyafutásában. Ennek a hát­ránynak a „ledolgozására” volt kénytelen kifejleszteni legjellemzőbb politikai tulaj­donságát: a kongresszusi ér­dekcsoportok felhasználásá­nak és összehangolásának mesterségét. AZ AMERIKAI politika hatalmi harcaiban ennek sors­döntő szerepe van. A szó belpolitikai értelmében John­son az Egyesült Államok leghatalmasabb emberei közé tartozott már abban az idő­ben is, amikor még a re­publikánus Eisenhower volt az elnök — egyszerűen azért, mert ő volt a kongresszus többségi demokrata pártcso­portjának vezetője. Rajta húzódtak keresztül a kong­resszusi döntésekhez vezető szálak. Utoljára Roosevelt elnök volt ilyen mestere a kongresszusi kombinációknak. S bármilyen furcsán is hang­zik, Johnson Roosevelt bi­zalmasa volt. (Vitathatatlan, hogy egy sor belpolitikai kérdésben — például a pol­gárjogi törvény, vagy leg­utóbb az úgynevezett „me­dicare” a társadalmi és be­tegbiztosítás ügyében John­son jobban elkötelezte a re­formok irányában a kong­resszust, mint ezt Kennedy valaha is képes lett volna megtenni.) Az érem negatív oldalai voltaképpen ezekből a tu­lajdonságokból fakadnak. A magát „déli liberálisnak” tartó Johnson, a koneresz- szusi szálak huzogatásának nagymestere a nemzetközi politika sokkal bonyolultabb, mélyebb megértést követelő porondián idegenül mozog, s a jelek szerint legfonto­sabb fegyverének a brutali­tást tartja. Jellemző, hogy a Johnson személyi maga­tartásáról szóló újabb keletű bírálatok azóta szaporodtak el az amerikai sajtóban, amióta az elnök belesodorta az országot a dominikai és vietnami kalandba. Ezzel kapcsolatban az amerikai saj­tóbírálatok nem mennek kü­lönösen mélyre. Többnyire csak az elnök makacsságát, hatalomvágyát, ellentmon­dást nem tűrő erőszakossá­gát emlegetik. Azt sem po­litikai síkon, hanem közvet­len munkatársainak kezelé­sében. A Fehér Ház egyik munkatársát a New York Times így idézi: „Energiá­jának valahogy utat kell en­gedni. Johnson a sárga föl­dig lehord mindenkit — szó szerint mindenkit.” Az egész amerikai sajtót bejárta Her- block, a híres karikaturista gúnyrajza, amelyen az el­nök korbácsot pattogtatva halad alárendeltjeinek és munkatársainak sorfala előtt... ÜJABBAN azonban kezd világossá válni, hogy a leg­tudatosabban gondolkodó ré­tegek felismerik az ilyenfajta stílust, az ilyenfajta tulaj­donságok politikai veszélyes­ségét is. A New Statesman című angol lap washingtoni tudósítója például már nyíl­tan kimondja: „Mindezek mélyén meghúzódik az a jo­gos aggodalom, hogy ez a szélsőséges, ha nem is ép­pen mániákus hajlamú em­ber egy esetleges nemzet­közi válság időszakában el­veszítheti a fejét és meg­nyomhatja a világháborút elindító kritikus gombot.” Az aggodalom jelei még olyan, kifejezetten jobbol­dali kommentátornál is meg­figyelhetők, mint a híres Jo­seph Alsop. „Johnson csen­det parancsol” című cikké­ben Alsop nem kevesebbet vet fel, mint, hogy az emlí­tett tulajdonságok kiélező­dése következtében „Johnson nagyrészt temperamentumá­ból fakadó okokból radiká­lisan megváltoztatta az ame­rikai politikai rendszert”. Ezzel a megjegyzéssel a szer­ző arra céloz, hogy előzetes vita nélkül, a nyilvánosság kizárásával már kész hatá­rozatokat és döntéseket hoz­nak az ország tudomására' (így például a fegyveres erők tartalékainak behívásáról szó­ló döntést a vietnami ag­resszív háborúban.) Már Al­sop is felveti, hogy ez végső soron politikailag elszigetel: Johnsont az amerikai köz­véleménytől: „Hosszú távon — írja — az elnök nem re­mélheti, hogy magával tudje vinni az országot azon a ne­héz úton, amely kétségtele­nül előttünk áll”. LÁTNIVALÓ, hogy „John­son stílusában” a személyi magatartását jellemző ele­mek politikai tényezővé vál­nak. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy legalábbis a nemzetközi életben végter­mékük az Amerikai Egye­sült Államok agresszív poli­tikájának élesedése — az amerikai társadalom belső életében pedig az elnök el­szigetelődése és a szemé­lvével szembeni ellenállás fokozódása. A politikailag ál­talában tapasztalatlan átlag- amerikaink széles rétegei ma is kétségtelenül Johnson mögött állnak, ez a mennyi­ség azonban nem jelent mi­nőséget. Az utóbbi hetek „eevetemi lázadásai”, Ken­nedy volt munkatársának fel­lépése, egy kongresszusi el­lenzék formálódása a Ken­nedy-fi vérek kerül mind azt mutatja: „Johnson stílusával szembpn olyan „minőségi el­lenzék” kezd kibontakozni, amilyenre az utóbbi évtize­dekben aligha volt példa az Egyesült Államokban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom