Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-14 / 191. szám
pest MEGYEI ktfújtiD 196S. AUGUSZTUS 14, SZOMBAT Mit láthatunk mozikban? A fővárosi és a vidéki mozik szeptemberben annyi fiimújdonságot mutatnak be, mint a nyár három hónapjában együttvéve. Az új filmek kqzött több olyan is szerepe', amely fesztiválokon nagy sikert aratott, és felújításra kerül több régebbi — néhány évvel ezelőtt pergetett — játékfilm. A béke első óráiban játszódik az új, szinkronizált lengyel film A szabadság első napja, amelyet Kruczkowsky drámájaként néhány évvel ezelőtt magyar színpadon is bemutattak. A méltán sikerre számító filmdrámát — a megtorlás lélektani problémáját boncolgatja —, Aleksander Ford rendezte, ő volt a rendezője annak idején a monumentális Keresztesek című kétrészes, színes történelmi filmalkotásnak is. Bulgária felszabadulásának évfordulóján mutatják be a múlt évi cannes-i filmfesztiválon nagy sikert aratott A baracktolvaj eímű bolgár játékfilmet. Bolondos história símmel vetítik a mozik Karel Zemannak, a Münchhausen báró rendezőjének új csehszlovák filmjét, amelyben a játékfilm-elemeket trükkös rajzos megoldásokkal kombinálja és teszi érdekessé. Ugyancsak csehszlovák alkotás az Előttünk jártak című film, amelynek hősei a második világháború sokat szenvedett fiataljai, a nácik kényszermunkára hurcolt áldozatai. Hasonló témájú a ju- goszlávok új megrázó filmalkotása. az Ötödikesek voltak. Üj vietnami filmet is bemu- ‘atnak a mozik szeptemberben, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikilátásának évfordulója alkalmából. Az Emlékezés íselekménye az ötvenes években játszódik a francia gyarmatosítók elleni háborúban. Hősnője egy falusi szülésznő, aki a családjának szeretne élni, de az események sodrában forradalmárrá válik. Szeptemberben kerül sor Dumas regénye, a Fekete tulipán filmváltozatának bemutatására. Az olasz—francia—spanyol koprodukcióban készült színes romantikus-kalandos történet rendezője: Christian Jaque, főszereplője Alain Do- lon. Négy elbeszélést négy fia- j tál olasz rendező ídmesített j meg Nehéz szerelem gyűjtőcímmel. A történetek | ! különös kalandokat állítanak i a nézők eié szellemesen és I művészien. Témái frivolak és ! mulatságosak, a főszereplők | pedig valamennyien világhí- ! rűek; Lilli Palmer, Nadja Til- \ ler és Vittorio Gassman. Értékes új olasz filmalkotás készült Carlo Cassola híres regényéből is, Bube szerelmese címmel. Hőse egy volt parti- j zán, akinek szerelmesét Clau- ; dia Cardinale alakítja. A re- ! génynél nem kisebb értékű j film rendezője: Luigi Comen- : cini. Két új magyar film kerül : a nézők elé. A Vízivárosi nyár című kétrészes tv-fiim egész i estét betöltő filmként kerül a I mozikba. Sowan emlékeznek még Horváth Márton mun- i kásmozgalmi témájú szép tör- ! ténetére, amelynek rendezője | Fábri Zoltán, főszereplői: Pá- j ger Antal, Nádasv Myrtill, : Végvári Tamás és Fonyó József. A ) Patyolat akció új zenés magyar filmvígjáték j Gyulai Gaál János zenéjével. I Fejér Tamás rendezésében. A film zeneszámait a legnépszerűbb magyar tánczeneszer- j zők írták, főszerepeit pedig népszerű fiatal művészek alakítják. Egy műsorban két dokumentumfilm szerepel a Távoli világ című szovjet filmben. Az egyik film Tanganyikát, a másik pedig Ausztráliát mutatja be érdekesen, izgalmasan, megismeretve a nézőket a messzi világrészeken élő emberek városaival, az őserdővel, a számunkra idegen életmóddal, szokásokkal. Felújítják a mozik szeptemberben a Nincs irgalom című olasz filmet, amely egy néger katona és egy fehér leány tragikus szerelmét mondja el a nézőknek. Rendezője: Alberto Lattuada, főszereplője pedig a nálunk is jói ismert Folco Lulli. A felszabadulás után nagy sikert aratott a magyar színpadokon Rachmanov darabja, a Viharos alkonyat, amelyet az ezerarcú Cserka- szov főszereplésével filmesí- teblek meg a Szovjetunióban. Polezsájev professzort, aki élete alkonyán szívvel-lélek- kel segítette a forradalom ügyét, ismét láthatja a magyar közönség a mozivásznon. Leoncavallo szép operája, a Bajiizzók olasz filmváltozatát sok . év után újra bemutatják vidéki és fővárosi filmszínházaink, a világhírű baritonista, Tito Gobbi kettős szerepével, valamint Gina Lollobrigida főszereplésével. V. A. Diósdi idill — barackfelvásárlás után. A szállítmányt leadták, jöhet a premizálás. A szamár az exportra át nem vett őszibarackot kapja, a gazda — önkiszolgáló. S mit tehet az aszszony? Jegyzi a tételeket. Foto: Tóth Egymillió liba Tízszer több, mint tavaly A Magyar Nők Országos j Tanácsa a Földművelésügyi Minisztériummal és a SZÖ- VOSZ-szal közösen ez év eleRöntgenalkatrész Kanadába 46 vállalat részére dolgozik a zsámbéki gombgyár Időszerű-e vagy sem? Aki csak a saját kjében bízik Szerencse a barátja, nem a meggondoltság K. Mihályné meggyőződése, iogy minden, amit tesz, a lehető .legjobb. Ezért áll immár február óta hadban a váci egészségügyi szervekkel. K.-né mint sok százan a faluban a télen — idézést kapott: vigye csecsemőjét az egészségházba, ahol a gyermek megkapja a paralízis elleni Sabin-cseppeket. K.-né nem tett eleget a felszólításnak. Ö volt a faluban az egyetlen. A több, eredménytelen felszólítás után a hatóságok pénzbüntetésre ítélték. ■k A szépen zöldeilő kertben álló ház még befejezetlen. Az egyszerűen berendezett lakás rendes, rajta a gondos kéz nyoma. Három gyermek, két felnőtt él a rokkantsági nyugdíjból, amit a férj kap. Otthon — mivel cipész — elkala- pálgat az ismerősöknek egy- egy apróságot, a kert is hoz valamennyit, dehát ez csak arra elég, hogy szükséget ne lássanak. A kétszáz forintos pénzbüntetés bizony nagy tétel náluk a költségvetésben. — Nem a pénzbüntetés niatt, a gyerek érdekében menjen az orvoshoz — kezdjük elölről a vitát ki tudja hányadszor. — Tudom mit teszek —ma- kacskodik. — Semmilyen törvény nem kötelezhet, hogy beadjam a Sabin-cseppeket. Én nem bízom hatásukban. Van néhány gyerek nálunk, akik azóta lettek bénák, amióta az oltást megkapták. Ismerem őket, de kérdezzenek meg bárkit a faluban felőlük. Hiába magyarázzuk neki, hogy Magyarországon, s valamennyi kultűrállamban a szerzett tapasztalatok szerint a Sabin-csepp védi a gyermekeket. Amióta a rendszeres oltások folynak, alig pusztít már ez a betegség nálunk. I így gyermekét bünteti, kite- I heti egy esetleges fertőzésnek, I megfosztja az orvosi védelemtől. A válasz mindig határozott: nem. S mondja tovább hogyan, milyen egészségügyi elgondolások szerint neveli gyermekeit, miképpen fogta őket hathetes korukban galamblevesre s paradicsomos krumplira. — Szerencséje, hogy ilyen vasszervezetű gyermekei vannak — mondja K.-néről a községi védőnő. Rendes asszony, szereti a gyermekeit, csak éppen — s bizony ki tudja mikor — árt a családnak: Az egyik tömegszervezetben, amikor a féléves munka- tervet állították össze, többen sokallták az orvosi gyermeknevelési előadások számát. Azt mondták, minden szülő ismeri a feladatát. Éppen a védőoltások eiterjedett- ségére hivatkoztak, mint az egészségügyi felvilágosodott- ;ág fokmérőjére. Általában igazuk van. A falun élő orvosok egészség- ügyiek azonban a megmondhatói, hogy mennyi babonát, tudatlanságot, hozzá nem értést kell még mindig gyomlálniuk. Ök a megmondhatói, hogy ez a munka még menynyire időszerű. k. m. Termelés közben tervkészítés. A zsámbéki gombgyárban a befutó igénybejelentések alapján most készítik az 1966. évi tervet. A külkereskedelem, belkereskedelem, s 46 hazai vállalat Igényei alapján készül a terv, mely 26 millió forint értékű gyártást irányoz elő. A gyártmányokat felsorolni is nehéz lenne, azok sokfélesége miatt. Egész sor komoly ipari üzem rendel ma már műanyagalkatrészt gyártmányaihoz: a műanyag már az ipar egész területén hódít. A Medicor Művek részére például orvosi felszerelésekhez, berendezésekhez szállítanak műanyagalkatrészeket; többek közt röntgen besugárzó géphez is. Idén még csak 50 ezer forint értékű alkatrészt rendelt kanadai exportjához a Medicor, de jövőre már kétmillió forint „kemény valutát” állít elő röntgenalkatrészből a zsámbéki gyár. Állandósult az eddig kísérletképpen rendelt kerti- székgyártás is az üzemben. A vállalat a Nyugatra és Keletre egyaránt jól értékesíthető műanyagbevonatú kertiszékek készítése révén 109 százalékra teljesítette féléves exporttervét. A kerti- székprofil a harmadik ötéves tervidőszak alatt megmarad Zsámbékon. jén versenyre szólította fel a falusi asszonyokat: segítsék a baromfitenyésztés további fejlesztését, az árubaromfi és a tojástermelés fokozását. A nőtanács aktivistái e célból országszerte mintegy 1"20 ezer vidéki asszonyt kerestek fel és beszéltek velük a verseny jelentőségéről. A versenybizottságok a napokban hozzá- i kezdtek a félévi eredmények | felméréséhez. Az illetékesek . véleménye szerint a baromfi- j akció sikerrel járt, s az eddi- I gi adatok azt---bizonyítják, ! hogy különösen a libatenyész- j tés növekedett erőteljesen. Ez j évben egymillió libára kötöttek szerződést a háztájiakban, a tavalyihoz képest tízszer több libát neveltek. MOSÁS AZ ÜZLETBEN Háztartási gépkiállítás és tanácsadás A háztartások nagy része I rendelkezik már az egyik leg- í nehezebb házi munkát, a mosást könnyítő géppel,, sokam I azonban nem ismerik a mo- S sógép helyes használatát j Egyrészt ezért, másrészt a még maradi, kézzel mosó háziasszonyok „lefegyverzésére” szerdán mosási tanácsadással egybekötött háztartási gépkiállítás nyűt a fővárosban, a KERAVILL Lenin körúti bemutatótermében. A kiállításon elsősorban mosógépeket, centrifugákat, a gépekhez leggazdaságosabb legjobban használható mosóporokat mutatnak be. de kiállítottak hűtőszekrényeket, padlókefélő gépeket és porszívókat is. Az érdeklődők kívánságára —á helyszínen díjmentesen kimosnak másfél kiló ruhát. A kiállítás szeptember 4-ig,. naponta 10—19 óra között tekinthető meg. Három Károlyi-kerti hangverseny az árvízkárosultak javára Hórom népszerű zenekar, három esten ad színvonalas műsort az árvízkárosultak javára Budapesten a Károlyikertben. Augusztus 20-án este az Állami Operaház zenekara lép dobogóra. 23-án az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus ad koncertet. Augusztus 28-án Lehel György vezényli a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zeneiparát. Szinetár György: A cipő\ meg a hála A hálaérzés olyan emberi tulajdonság, amelyről megszámlálhatatlan sok paradoxont faragtak már szellemes vig- játékszerzők, komor drámaírók és ér- zclgö poéták az emberemlékezet kezdete óta, és nyilván jönnek még sokan, akik szép és okos szavakkal fogják dicsőíteni a finom és érzékeny lelkületű embert, aki tudja, mi a háló. Magam is sokszor gondoltam már nehéz pillanatokban, hogy milyen hálás tudnék lenni egy jó szóért, vagy biztató tekintetért — hogy csak a nagy dolgokat említsem — és amikor megkaptam a jó szót, vagy bíztató pillantást, legtöbbször nemcsak meghálálni, de még. megköszönni is elfelejtettem azt. Áz évek múlásával lassanként bennem is megérlelődött egy paradoxon: „Az emberekben határtalanul nagy a hála akarata, de rendkívül kevés a hála cselekedete.Hogy ez mennyire így van, ezt akkor ismertem fel teljes tragiko- mikumában, mikor meghallgattam egy barátom nyári kalandját. — Két héttel ezelőtt történt — mesélte barátom —, Siófokról hajón átrán- dultam Tihanyba. Egy házaspár ült mellettem s velük „napsugaruk’“, „sze- mefényük”, „csillagocskájuk” egyszóval mindenük, azaz hatéves kislányuk, foglalkozására nézve gyakorló ördögfióka. A papa nem túlzottan beszédes ember. Igaz, nem is volt sok ideje a beszélgetésre, mert egész úton nevelési problémák foglalkoztatták. „Pimpike, ne taposd le a bácsi cipőjét! ... Ne dugd a katicabogarat a kisbaba fülébe!... Ne töröld a vajas kezedet a kisasszony szoknyájába ... Ne hajolj ki a korláton!... Pimpike!!!.. Mást sem hallottam egész úton, csak Pimpike így!... úgy! De szegény, kopasz apuka hiába könyörgött, Pimpike akkor is így, és azért is úgy. Az volt a meggyőződése: a papa azért találta ki a hajót, hogy ö kedvére letaposhassa a bácsi cipőjét és bedughassa a bogarat az alvó baba fülébe. Szerinte a Balatont is a papa találta ki, sót a mamát is a papa találta ki abból a célból, hogy mint néma mártír, hol a vajas zsemléért szaladjon, hol meg málnaszörpöt > fakasszon a büfés kősziklájából. Pimpike tehát betöltötte a hajót bájos hat esztendejével. Én már előbb is sejtettem, hogy egy Pimpikének ez nem lehet elég. Ö a Balatont is be akarta tölteni. Ennek tulajdonítom, hogy két intő atyai szótag között egyszerre ... zsupsz... átesett a korláton és elmerült a vízben. A kopasz apának torkán akadt az intő szózat, a mártír mama pedig utánozhatatlan-egyszerűséggel elájult. A következő pillanatban felülkerekedett bennem a jó érzés és mielőtt kitörhetett volna a pánik, ahogy voltam, ruhástól a vízbe vetettem magam. . Megmentettem. Az egészet megúsztam néhány karcolással és a bal cipóm elvesztésével. Pimpike a kalandot megúszta pofon nélkül. A mártír mama utánozhatatlan egyszerűséggel egy pillanat alatt magához tért és folytatta útját a büfé és Pimpike megújuló vágyai között, a papa pedig a nyakamat szorongatta és kezemet csókolgatta, közben apai könnyek között mély, örök és határtalan háláról beszélt és a nevemet kérdezte, címemet tudakolta, bizonyára hálaügyben. Pimpike fütyült rám. Ö legalább őszinte volt. Tegnap egy kis belvárosi utcában, egy cipőműhely ajtajából valaki rámkiáltott. Pimpike kopasz és határtalanul hálás papája. Megragadta a karom, berángatott a műhelyébe és közben bugyborékoló hálával lihegte: — Jöjjön uram... nem engedem eljöjjön ..biztosan szüksége van egy pár szép cipőre, hiszen el is vesztette az egyiket... jöjjön ... válassza ki a legszebbet... legfinomabbat... ne szé- gyenítsen meg egy hálás szivü apát... Mit tehettem? Bementem. Egy perc múlva csodálatos cipőhálom hevert lábam előtt. Arra kényszerített, hogy sorba próbáljam valamennyit. Végre az egyiknél megállapodott. — Igen ... ez az ... — mondta rajongva — ez való önnek. Kissé zavarban voltam. Nem tudtam, mit tegyek, majd merő formaságból megkérdeztem: mi az ára ennek a cipőnek? — Mama?! — harsogta a hálás férfiú —, mit írtunk erre a cipőre? — De választ sem várva, már mondta is. — Hatszáz forint! De ilyen cipő nincs több Európában. Még nyugaton sem! — Hm ... izé ... ez nekem nagyon sok... Én kész cipőt szoktam — hebegtem — kétszázért... kétszázhúszért ... Nevetett. Gőgösen, megvetően... — Kétszáz egy ilyen példátlan cipőért? ... Ne tegye magát nevetségessé ... De lássa ... én hálás akarok lenni... legyen háromszáz! Szabadulni akartam ettől a hálás szívű embertől. — Sajnálom! Kétszázhúsz forint az egész vagyonom e pillanatban — jelentettem ki határozottan. — Kétszázhúsz forint? — sziszegte gyűlölettel. — Mit képzel, hiszen nekem magamnak kétszáznegyvenben van! Nem vettem meg a cipőt, természetesen. Mikor elmentem, nem köszönt vissza. Ilyen vevőnek nem is szoktak visszaköszönni, még akkor sem, ha mély, örök és határtalan hálát érzünk iránta. Egy ilyen vevőnek, aki még a belvárosban is alkuszik? Az ilyen vevő olyan hálátlan, hogy még hálát sem érdemel... PRÉMIUM.
