Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

pest MEGYEI ktfújtiD 196S. AUGUSZTUS 14, SZOMBAT Mit láthatunk mozikban? A fővárosi és a vidéki mo­zik szeptemberben annyi fiimújdonságot mutatnak be, mint a nyár három hónapjá­ban együttvéve. Az új filmek kqzött több olyan is szerepe', amely fesztiválokon nagy si­kert aratott, és felújításra ke­rül több régebbi — néhány évvel ezelőtt pergetett — já­tékfilm. A béke első óráiban játszó­dik az új, szinkronizált len­gyel film A szabadság első napja, amelyet Kruczkowsky drámá­jaként néhány évvel ezelőtt magyar színpadon is bemu­tattak. A méltán sikerre szá­mító filmdrámát — a megtor­lás lélektani problémáját bon­colgatja —, Aleksander Ford rendezte, ő volt a rendezője annak idején a monumentá­lis Keresztesek című kétré­szes, színes történelmi film­alkotásnak is. Bulgária felszabadulásának évfordulóján mutatják be a múlt évi cannes-i filmfesztivá­lon nagy sikert aratott A baracktolvaj eímű bolgár játékfilmet. Bolondos história símmel vetítik a mozik Karel Zemannak, a Münchhausen báró rendezőjének új cseh­szlovák filmjét, amelyben a játékfilm-elemeket trükkös rajzos megoldásokkal kombi­nálja és teszi érdekessé. Ugyancsak csehszlovák alko­tás az Előttünk jártak című film, amelynek hősei a második világháború sokat szenvedett fiataljai, a nácik kényszermunkára hurcolt ál­dozatai. Hasonló témájú a ju- goszlávok új megrázó film­alkotása. az Ötödikesek voltak. Üj vietnami filmet is bemu- ‘atnak a mozik szeptember­ben, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kikilátásá­nak évfordulója alkalmából. Az Emlékezés íselekménye az ötvenes évek­ben játszódik a francia gyar­matosítók elleni háborúban. Hősnője egy falusi szülésznő, aki a családjának szeretne él­ni, de az események sodrában forradalmárrá válik. Szeptemberben kerül sor Dumas regénye, a Fekete tulipán filmváltozatának bemutatásá­ra. Az olasz—francia—spa­nyol koprodukcióban készült színes romantikus-kalandos történet rendezője: Christian Jaque, főszereplője Alain Do- lon. Négy elbeszélést négy fia- j tál olasz rendező ídmesített j meg Nehéz szerelem gyűjtőcímmel. A történetek | ! különös kalandokat állítanak i a nézők eié szellemesen és I művészien. Témái frivolak és ! mulatságosak, a főszereplők | pedig valamennyien világhí- ! rűek; Lilli Palmer, Nadja Til- \ ler és Vittorio Gassman. Értékes új olasz filmalkotás készült Carlo Cassola híres regényéből is, Bube szerelmese címmel. Hőse egy volt parti- j zán, akinek szerelmesét Clau- ; dia Cardinale alakítja. A re- ! génynél nem kisebb értékű j film rendezője: Luigi Comen- : cini. Két új magyar film kerül : a nézők elé. A Vízivárosi nyár című kétrészes tv-fiim egész i estét betöltő filmként kerül a I mozikba. Sowan emlékeznek még Horváth Márton mun- i kásmozgalmi témájú szép tör- ! ténetére, amelynek rendezője | Fábri Zoltán, főszereplői: Pá- j ger Antal, Nádasv Myrtill, : Végvári Tamás és Fonyó Jó­zsef. A ) Patyolat akció új zenés magyar filmvígjáték j Gyulai Gaál János zenéjével. I Fejér Tamás rendezésében. A film zeneszámait a legnépsze­rűbb magyar tánczeneszer- j zők írták, főszerepeit pedig népszerű fiatal művészek ala­kítják. Egy műsorban két doku­mentumfilm szerepel a Távoli világ című szovjet filmben. Az egyik film Tanganyikát, a másik pedig Ausztráliát mu­tatja be érdekesen, izgalma­san, megismeretve a nézőket a messzi világrészeken élő em­berek városaival, az őserdő­vel, a számunkra idegen élet­móddal, szokásokkal. Felújítják a mozik szep­temberben a Nincs irgalom című olasz filmet, amely egy néger katona és egy fehér leány tragikus szerelmét mondja el a nézőknek. Rende­zője: Alberto Lattuada, fő­szereplője pedig a nálunk is jói ismert Folco Lulli. A felszabadulás után nagy sikert aratott a magyar szín­padokon Rachmanov darab­ja, a Viharos alkonyat, amelyet az ezerarcú Cserka- szov főszereplésével filmesí- teblek meg a Szovjetunióban. Polezsájev professzort, aki élete alkonyán szívvel-lélek- kel segítette a forradalom ügyét, ismét láthatja a ma­gyar közönség a mozivásznon. Leoncavallo szép operája, a Bajiizzók olasz filmváltozatát sok . év után újra bemutatják vidéki és fővárosi filmszínházaink, a világhírű baritonista, Tito Gobbi kettős szerepével, va­lamint Gina Lollobrigida fő­szereplésével. V. A. Diósdi idill — barackfelvásárlás után. A szállítmányt leadták, jöhet a premizálás. A szamár az exportra át nem vett őszi­barackot kapja, a gazda — önkiszolgáló. S mit tehet az asz­szony? Jegyzi a tételeket. Foto: Tóth Egymillió liba Tízszer több, mint tavaly A Magyar Nők Országos j Tanácsa a Földművelésügyi Minisztériummal és a SZÖ- VOSZ-szal közösen ez év ele­Röntgenalkatrész Kanadába 46 vállalat részére dolgozik a zsámbéki gombgyár Időszerű-e vagy sem? Aki csak a saját kjében bízik Szerencse a barátja, nem a meggondoltság K. Mihályné meggyőződése, iogy minden, amit tesz, a le­hető .legjobb. Ezért áll immár február óta hadban a váci egészségügyi szervekkel. K.-né mint sok százan a fa­luban a télen — idézést ka­pott: vigye csecsemőjét az egészségházba, ahol a gyer­mek megkapja a paralízis el­leni Sabin-cseppeket. K.-né nem tett eleget a felszólítás­nak. Ö volt a faluban az egyetlen. A több, eredmény­telen felszólítás után a ható­ságok pénzbüntetésre ítélték. ■k A szépen zöldeilő kertben álló ház még befejezetlen. Az egyszerűen berendezett lakás rendes, rajta a gondos kéz nyoma. Három gyermek, két felnőtt él a rokkantsági nyug­díjból, amit a férj kap. Ott­hon — mivel cipész — elkala- pálgat az ismerősöknek egy- egy apróságot, a kert is hoz valamennyit, dehát ez csak arra elég, hogy szükséget ne lássanak. A kétszáz forintos pénzbüntetés bizony nagy té­tel náluk a költségvetésben. — Nem a pénzbüntetés niatt, a gyerek érdekében menjen az orvoshoz — kezd­jük elölről a vitát ki tudja hányadszor. — Tudom mit teszek —ma- kacskodik. — Semmilyen tör­vény nem kötelezhet, hogy beadjam a Sabin-cseppeket. Én nem bízom hatásukban. Van néhány gyerek nálunk, akik azóta lettek bénák, amió­ta az oltást megkapták. Is­merem őket, de kérdezzenek meg bárkit a faluban felőlük. Hiába magyarázzuk neki, hogy Magyarországon, s va­lamennyi kultűrállamban a szerzett tapasztalatok szerint a Sabin-csepp védi a gyerme­keket. Amióta a rendszeres ol­tások folynak, alig pusztít már ez a betegség nálunk. I így gyermekét bünteti, kite- I heti egy esetleges fertőzésnek, I megfosztja az orvosi védelem­től. A válasz mindig határo­zott: nem. S mondja tovább hogyan, milyen egészségügyi elgondolások szerint neveli gyermekeit, miképpen fogta őket hathetes korukban ga­lamblevesre s paradicsomos krumplira. — Szerencséje, hogy ilyen vasszervezetű gyermekei van­nak — mondja K.-néről a köz­ségi védőnő. Rendes asszony, szereti a gyermekeit, csak éppen — s bizony ki tudja mikor — árt a családnak: Az egyik tömegszervezet­ben, amikor a féléves munka- tervet állították össze, töb­ben sokallták az orvosi gyer­meknevelési előadások szá­mát. Azt mondták, minden szülő ismeri a feladatát. Ép­pen a védőoltások eiterjedett- ségére hivatkoztak, mint az egészségügyi felvilágosodott- ;ág fokmérőjére. Általában igazuk van. A falun élő orvosok egészség- ügyiek azonban a megmond­hatói, hogy mennyi babonát, tudatlanságot, hozzá nem ér­tést kell még mindig gyomlál­niuk. Ök a megmondhatói, hogy ez a munka még meny­nyire időszerű. k. m. Termelés közben tervké­szítés. A zsámbéki gomb­gyárban a befutó igénybeje­lentések alapján most ké­szítik az 1966. évi tervet. A külkereskedelem, belkereske­delem, s 46 hazai vállalat Igényei alapján készül a terv, mely 26 millió forint értékű gyártást irányoz elő. A gyártmányokat felsorolni is nehéz lenne, azok sokfélesé­ge miatt. Egész sor komoly ipari üzem rendel ma már műanyagalkatrészt gyártmá­nyaihoz: a műanyag már az ipar egész területén hódít. A Medicor Művek részére például orvosi felszerelések­hez, berendezésekhez szállíta­nak műanyagalkatrészeket; többek közt röntgen besugár­zó géphez is. Idén még csak 50 ezer forint értékű alkat­részt rendelt kanadai export­jához a Medicor, de jövőre már kétmillió forint „ke­mény valutát” állít elő rönt­genalkatrészből a zsámbéki gyár. Állandósult az eddig kí­sérletképpen rendelt kerti- székgyártás is az üzem­ben. A vállalat a Nyugatra és Ke­letre egyaránt jól értékesít­hető műanyagbevonatú kerti­székek készítése révén 109 százalékra teljesítette fél­éves exporttervét. A kerti- székprofil a harmadik ötéves tervidőszak alatt megmarad Zsámbékon. jén versenyre szólította fel a falusi asszonyokat: segítsék a baromfitenyésztés további fej­lesztését, az árubaromfi és a tojástermelés fokozását. A nőtanács aktivistái e célból országszerte mintegy 1"20 ezer vidéki asszonyt kerestek fel és beszéltek velük a verseny jelentőségéről. A versenybi­zottságok a napokban hozzá- i kezdtek a félévi eredmények | felméréséhez. Az illetékesek . véleménye szerint a baromfi- j akció sikerrel járt, s az eddi- I gi adatok azt---bizonyítják, ! hogy különösen a libatenyész- j tés növekedett erőteljesen. Ez j évben egymillió libára kötöt­tek szerződést a háztájiakban, a tavalyihoz képest tízszer több libát neveltek. MOSÁS AZ ÜZLETBEN Háztartási gépkiállítás és tanácsadás A háztartások nagy része I rendelkezik már az egyik leg- í nehezebb házi munkát, a mo­sást könnyítő géppel,, sokam I azonban nem ismerik a mo- S sógép helyes használatát j Egyrészt ezért, másrészt a még maradi, kézzel mosó háziasszonyok „lefegyverzé­sére” szerdán mosási ta­nácsadással egybekötött ház­tartási gépkiállítás nyűt a fővárosban, a KERAVILL Le­nin körúti bemutatótermében. A kiállításon elsősorban mosógépeket, centrifugákat, a gépekhez leggazdaságosabb legjobban használható mosó­porokat mutatnak be. de ki­állítottak hűtőszekrényeket, padlókefélő gépeket és por­szívókat is. Az érdeklődők kívánságára —á helyszínen díjmentesen kimosnak más­fél kiló ruhát. A kiállítás szeptember 4-ig,. naponta 10—19 óra között tekinthető meg. Három Károlyi-kerti hangverseny az árvízkárosultak javára Hórom népszerű zenekar, három esten ad színvonalas műsort az árvízkárosultak ja­vára Budapesten a Károlyi­kertben. Augusztus 20-án es­te az Állami Operaház zene­kara lép dobogóra. 23-án az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus ad kon­certet. Augusztus 28-án Lehel György vezényli a Magyar Rádió és Televízió szimfoni­kus zeneiparát. Szinetár György: A cipő\ meg a hála A hálaérzés olyan emberi tulajdon­ság, amelyről megszámlálhatatlan sok paradoxont faragtak már szellemes vig- játékszerzők, komor drámaírók és ér- zclgö poéták az emberemlékezet kez­dete óta, és nyilván jönnek még sokan, akik szép és okos szavakkal fogják di­csőíteni a finom és érzékeny lelkületű embert, aki tudja, mi a háló. Magam is sokszor gondoltam már nehéz pillanatokban, hogy milyen hálás tudnék lenni egy jó szóért, vagy biztató tekintetért — hogy csak a nagy dolgo­kat említsem — és amikor megkaptam a jó szót, vagy bíztató pillantást, leg­többször nemcsak meghálálni, de még. megköszönni is elfelejtettem azt. Áz évek múlásával lassanként bennem is megérlelődött egy paradoxon: „Az em­berekben határtalanul nagy a hála akarata, de rendkívül kevés a hála cse­lekedete.Hogy ez mennyire így van, ezt akkor ismertem fel teljes tragiko- mikumában, mikor meghallgattam egy barátom nyári kalandját. — Két héttel ezelőtt történt — me­sélte barátom —, Siófokról hajón átrán- dultam Tihanyba. Egy házaspár ült mellettem s velük „napsugaruk’“, „sze- mefényük”, „csillagocskájuk” egyszóval mindenük, azaz hatéves kislányuk, fog­lalkozására nézve gyakorló ördögfióka. A papa nem túlzottan beszédes ember. Igaz, nem is volt sok ideje a beszélge­tésre, mert egész úton nevelési prob­lémák foglalkoztatták. „Pimpike, ne taposd le a bácsi cipő­jét! ... Ne dugd a katicabogarat a kis­baba fülébe!... Ne töröld a vajas ke­zedet a kisasszony szoknyájába ... Ne hajolj ki a korláton!... Pimpike!!!.. Mást sem hallottam egész úton, csak Pimpike így!... úgy! De szegény, ko­pasz apuka hiába könyörgött, Pimpike akkor is így, és azért is úgy. Az volt a meggyőződése: a papa azért találta ki a hajót, hogy ö kedvére letaposhassa a bácsi cipőjét és bedughassa a bogarat az alvó baba fülébe. Szerinte a Balatont is a papa találta ki, sót a mamát is a papa találta ki abból a célból, hogy mint néma mártír, hol a vajas zsemlé­ért szaladjon, hol meg málnaszörpöt > fakasszon a büfés kősziklájából. Pimpike tehát betöltötte a hajót bá­jos hat esztendejével. Én már előbb is sejtettem, hogy egy Pimpikének ez nem lehet elég. Ö a Balatont is be akarta tölteni. Ennek tulajdonítom, hogy két intő atyai szótag között egyszerre ... zsupsz... átesett a korláton és elme­rült a vízben. A kopasz apának torkán akadt az intő szózat, a mártír mama pedig utánozhatatlan-egyszerűséggel el­ájult. A következő pillanatban felülke­rekedett bennem a jó érzés és mielőtt kitörhetett volna a pánik, ahogy vol­tam, ruhástól a vízbe vetettem magam. . Megmentettem. Az egészet megúsz­tam néhány karcolással és a bal cipóm elvesztésével. Pimpike a kalandot meg­úszta pofon nélkül. A mártír mama utánozhatatlan egyszerűséggel egy pil­lanat alatt magához tért és folytatta útját a büfé és Pimpike megújuló vá­gyai között, a papa pedig a nyakamat szorongatta és kezemet csókolgatta, közben apai könnyek között mély, örök és határtalan háláról beszélt és a nevemet kérdezte, címemet tudakolta, bizonyára hálaügyben. Pimpike fütyült rám. Ö legalább őszinte volt. Tegnap egy kis belvárosi utcában, egy cipőműhely ajtajából valaki rám­kiáltott. Pimpike kopasz és határtala­nul hálás papája. Megragadta a karom, berángatott a műhelyébe és közben bugyborékoló hálával lihegte: — Jöjjön uram... nem engedem el­jöjjön ..biztosan szüksége van egy pár szép cipőre, hiszen el is vesztette az egyiket... jöjjön ... válassza ki a legszebbet... legfinomabbat... ne szé- gyenítsen meg egy hálás szivü apát... Mit tehettem? Bementem. Egy perc múlva csodálatos cipőhálom hevert lá­bam előtt. Arra kényszerített, hogy sor­ba próbáljam valamennyit. Végre az egyiknél megállapodott. — Igen ... ez az ... — mondta ra­jongva — ez való önnek. Kissé zavarban voltam. Nem tudtam, mit tegyek, majd merő formaságból megkérdeztem: mi az ára ennek a ci­pőnek? — Mama?! — harsogta a hálás férfiú —, mit írtunk erre a cipőre? — De vá­laszt sem várva, már mondta is. — Hatszáz forint! De ilyen cipő nincs több Európában. Még nyugaton sem! — Hm ... izé ... ez nekem nagyon sok... Én kész cipőt szoktam — he­begtem — kétszázért... kétszázhú­szért ... Nevetett. Gőgösen, megvetően... — Kétszáz egy ilyen példátlan cipő­ért? ... Ne tegye magát nevetségessé ... De lássa ... én hálás akarok lenni... legyen háromszáz! Szabadulni akartam ettől a hálás szí­vű embertől. — Sajnálom! Kétszázhúsz forint az egész vagyonom e pillanatban — jelen­tettem ki határozottan. — Kétszázhúsz forint? — sziszegte gyűlölettel. — Mit képzel, hiszen nekem magamnak kétszáznegyvenben van! Nem vettem meg a cipőt, természete­sen. Mikor elmentem, nem köszönt vissza. Ilyen vevőnek nem is szoktak visszaköszönni, még akkor sem, ha mély, örök és határtalan hálát érzünk iránta. Egy ilyen vevőnek, aki még a belvá­rosban is alkuszik? Az ilyen vevő olyan hálátlan, hogy még hálát sem érdemel... PRÉMIUM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom