Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

KÓSTOLÓ A CEGLÉDI J A R A ♦ E S CEGLED VÁROS RÉSZÉRE IX. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 12, CSÜTÖRTÖK fi EXPORTRA TERMELIK Megkezdték a magrépa aratását a ceglédi tsz-ekben Megkezdődött a görögdinnyeszezon. A ceglédi MEK-telep- ről naponta tíz-tizenkét vagonnal szállítanak külföldre és két-három vagonnal a budapesti piacokra, A ceglédi tsz- ek közti] elsősorban a Vörös Csillag és a Lenin termel nagyobb mennyiségben görögdinnyét 'Tóth István felvétele szerződésük van a Vetőmag- termeltető és Ellátó Vállalat­tal, mely a megtermelt mag­vak túlnyomó többségét ex­portálja. így tehát nemcsak a termelőszövetkezeteknek hoz tetemes hasznot, hanem a népgazdaság is jól jár, minthogy komoly valutabevé­tele származik ebből a világ­piacon nagyon keresett ex­portcikkünk értékesítéséből. Húszezer baromfi az álakban Két kiló kilencven deka csirketápból egy kiló baromfihús ran sokkal több, mint az a 1 apmunkaegység-részesedés és ezt havonta kapjuk kézhez. Minden gondozó minden tízhetes koráig felnevelt csir­kéért öt fillért kap. Ha a tíz hét alatt az állomány eléri az egy kilót, akkor darabonként további tíz fillér jár. Tizenöt fillért kapnak viszont abban az esetben, ha az állomány kilenc hét alatt eléri az egykilós súlyátlagot. Húsz fil­lér illeti meg őket, ha az ál­lomány tíz hét alatt egy kiló húsz dekás átlagsúlyban kerül átadásra. — A takarmány-megtaka­rításért mázsánként negyven forintot kapunk. A csirkék felnevelésére a gazdaság há­rom és fél kiló tápot ter­vez, amennyit sikerül ebből megtakarítani, az szolgál a prémium alapjául. Volt már arra példa, hogy 2,9 kilo­gramm táppal sikerült a ne­velés. — A baromfiak súlygya­rapodását hetenként szúró­próbákkal ellenőrizzük. Az első hét végére a csirkék ál­talában elérik a nyolc-kilenc dekát. A második héten ti­zenöt-tizenhat dekát nyom­nak. A harmadik héten ti­zennyolc-huszonöt dekát. Fél­időben elérik a negyven­negyvenöt dekát. Ekkor ke­rülnek az előnevelőbői az utónevelőbe. Itt átmenetileg egy kis visszaesés tapasz­talható, de az állatok ha­mar megszokják az új he­lyet és utána újból érté­kesítik. a takarmányt. A ceglédi határban csak­nem ötszáz holdon termelnek magrépát: a rózsaszínű Béta Tetraploydot és a takarmány cukorrépa Diploydot. Legna­gyobb vetésterülete a Kos­suth Tsz-nek van — kétszáz- negyven hold. — Sorrendben a Vörös Csillag következik száztíz holddal, a Dózsa Népe ötvenöt, a Lenin negyven és a Petőfi Tsz húsz holddal. A napokban megkezdték a magrépa aratását a tsz-ekben. Nagyon munkaigényes a mag­répa aratása, csupán a Kos­suth Tsz-ben jelenleg két­százötvenen vesznek részt az aratásban, de még ugyan­ennyi munkáskezet állítanak be, hogy veszteség nélkül el­végezhessék az aratást. — Az elmúlt évben — mon­dotta Körösi Gyula, a Kos­suth Tsz főagronómusa — holdanként tizenötezer forint bevételünk volt magrépából, szerényen számolva, az idén is megad 13—14 ezer forintot katasztrális hol­danként. Ami pedig a termésátlagot 11- I leti reméljük, hogy az idén is megközelíti a múlt évben elért tíz mázsák A magrépa termelésére a ceglédi szövetkezeteknek Hazatért a csehszlovák portyáról a Ceglédi Vasutas SE A Nagykőrösi Híradóban olvastuk • Kombájn az országúton Festői körülmények között, a Kámáfti erdő közepén van a Táncsics Termelőszövetke­zet baromfikombinátja. A törzsállományban naponta ezemégyszáz-ezerötszáz darab tojást szednek össze a gon­dozók. Az előnevelöben je­lenleg hatezernégyszáz csir­ke van. Az utónevelő mind­két ólja zsúfolásig tele. Ti­zennégyezer hófehér és vö­rös baromfi tarkítja a ha­talmas termeket. Tízhetesek. Két nappal az átadás előtt. Három nappalos dolgozó, s kettő éjszaka vigyáz az ál­lományra. Mellettük kuktál- kodik öt baromfitenyésztő- tanuló, négy leány meg egy fiatalember, aki a városból jár ki, hogy megtanulja a szakmát. Szepesik Józsefné gondozó jókora kádban keveri víz­zel a tápot, majd vödrökbe lapátolja a kész takarmányt. A két tanuló pedig szorgal­masan hordja be az ólak­ba, naponta ötször. A száraz takarmány pedig állandóan előttük van. — Huszonnégy alapmunka­egységet kapunk minden hó­napban — tájékoztat a gon­dozónő, amikor szóba ke­rül a kereset. — Az előneve­lőben kisebb a létszám, ott huszonnyolc munkaegységet kapnak a gondozók, a törzs- állományban dolgozók pe­dig harmincat Ezt azért mondom, mert nem a munka­egység az egyetlen jövede­lem itt a gondozóban, hanem emellett igen szépen kapunk teljesítménybért ami gyak­^*SSSSfSSSSSSSSSSSSSSf.VrSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSW/SSSSSSSSSJ**' Négy napig voltak a csehszlovák Dramavai Loko­motív vendégei a Ceglédi Vasutas SE labdarúgói. Szom­bat reggel indultak és hét­főn este érkeztek. Dramavá- ban (Nagyszombaton) szom­baton és vasárnap az ottani Lokomotív, a Motranka, a bécsi déli pályaudvar vasutas csapata és a CVSE mérkő­zött egymással. Szombaton a CVSE a dramavai Lokomotiv- val játszott és 2:0-ás félidő után 3:0-ra győzött. Az él­gárdájával kivonuló ceglé­diek igen szép összjátékkal mutatkoztak be és az ötletes, szellemes megoldásaik nagy tetszést arattak. A kerületi I. osztályban játszó cseh­szlovák csapat méltó ellen­fél volt. Gól lövők: Csurgat 2, Lip­tai. Jók: Csontos, Oláh, Kö­kény, Cseh és Liptai. Vasár­nap több játékost pihentetett az edző és hat tartalékkal Kiss Balázs, a Duna—Tisza- közi Kísérleti Intézet kom­bájnvezetője azzal indult el csütörtökön hajnalban, hogy az intézet ceglédi gazdaságá­ban harminc katasztrális hold búzát levágott a szovjet gyártmányú rendrearató és nem lesz abból semmi jó, ha ez a learatott gabona napokig a renden marad. — A múlt héten is elég csa­padékos volt az idő! — mon­dotta Kiss Balázs. — Úgy hallottam a gazdaságban, hogy két nap alatt, szomba­ton és vasárnap majdnem hetven milliméter eső esett. Az pedig nagyon megrongál­ná a renden levő gabonát. — Megértettem, hogy segí­teni kell, hiszen öt-hatszáz mázsa búzáról van szó. Ezért vállaltam és másodmagammal eljöttem Ceglédre. A vágó­szerkezetet úgy hozták utá­nam tehergépkocsin és csü­törtökön neki is láttunk a munkának. Szombat estig az SZK—4-pssel ötszázhetven mázsa gabonát csépeltünk. — A hajnali órákban indul­tunk el és most itt tétlen­kedünk az országúton. Eltö­rött egy szeleprugó és ezért nem mehetünk tovább. A gép bírná a menetet, de rugó hí­ján könnyen lehet valami nagyobb baj is. Levél az utcanevekről Kedves Szerkesztőség! Minapában a volt Fürdő utcában jártam, mely most Vak Bottyán névre hallgat, így mondom, hogy a volt Fürdő utcában, mert lám, ennek a nevét is megváltoztat­ták, bár az ilyen helytörténeti érdekességű neveket szerény véleményem szerint nem lenne szabad új nevekkel felcserélni még akkor sem, ha történetesen egy nemzeti hős nevét ragasztják fel a házak homlok­zatára. Koros ember vagyok, kerestem a múltat ebben az utcában. A régi fürdőépületet. Hát bizony jócskán megváltozott. Lakó­épület lett belőle. Eszembe jutott, hogy a régmúlt időben Ceglédnek egyetlen kirán­duló helye volt. Hogy is emlékezik erről az első ceglédi újságíró, Forgács Endre? íme: „A Richli-kert volt ez a híres kiránduló­hely. Biz az szükecske volt, mert vasárnap délután gyakran még a levegőt is másod­kézből kapta ott az ember. Hanem azért csak kirándultunk. A Sándor cigány mu­zsikája mellett igen alkalmatosán lehetett ott parádivizes bort inni, s az előre nem látott balesetre nézve, mely mindnyájun­kat érhet, ott volt mindjárt kézügyben a fürdő is. Bár erre nem reflektált minden­ki. Egyszer a nagyerejű Huszár Pistával, aki csendbiztos volt, kezdett okvetetlen- kedni Zsiga bácsi. A födött szalétli alatt olyan hangon folyt a vitatkozás, aminőt még az országházban sem tűrnek el... Végre is nem a fürdő jött használatba, ha­nem Zsiga bácsit »kitették az udvarra«, amint azt holttestekkel szokták cselekedni. A többiek pedig folytatták a parádi vízzel való barátkozást, sőt a kirándulás után az éjszaka barna fátyla alatt berándultak bizonyos kurta korcsmába, mert már akkor is olyan világ volt, hogy mennél kurtább a korcsma, annál jobb benne a bor. Itt aztán többnyire elérte a társaságot a kí­sértések órája...” Hajh, a Cegléd régi emlékei... hajh, Fürdő utca. De kevés még a helyismeret, a múlt tisztelete. Áldott emlékezetű Vak Bottyán apánk bizony nem neheztelt volna meg, ha egy, a helytörténeti emléket nem fakitó utcát neveztek volna el róla. Tisztelettel: Helybéli István Pótalkatrész nincs és vala­hogyan mégis haza kellene kerülni, hiszen reggel már másutt van szükség a gépre. — Ki tudna vajon segíteni? — A Nagykőrösi Gépjavító Állomáson biztosan van ügye­let! — Akár a ceglédi AKÖV- telepről, akár a Nyársapáti Állami Pincegazdaságból fel lehet hívni telefonon a nagy- kőrösieket. Biztosan segíte­nek. Két óra múltán ugyanazon az úton haladtam visszafelé. § Csak néhány tenyérnyi olaj- láttam azon a helyen. | foltot ^ ahol a sérült gép állt. I álltak ki a Motranka eilen, 2:0 arányban legyőzte. Vég­eredményben a kétnapos mérkőzésben 1. Dramavai Mot­ranka, 2. Ceglédi Vasutas SE, 3. Dramavai Lokomotív és 4.‘ Becs déli pályaudvari vas­utas. Junó szakosztályvezető a következőket mondta: — Csapatunk mindkét mérkőzésén nehéz ellenfél­lel találta magát szembén. Több játékosunk jó formá­ban volt és sokat javult a csapatjáték is. A második helyért igen szép kupát ka­pott a csapat. A Dramavai' Lokomotív augusztus 19-én jön városunkba és délután 17 órai kezdettel a Vasutas* pályán kerül sor a visszavá­gó mérkőzésre. — sz — Szezonnyitó tekeverseny A Ceglédi Építők tekecsapa­ta kitűnő rajtot vett az őszi bajnokság beindítása előtt. Szombaton vendégszerepeit az Űjpesti Dózsa NB I-es csa­pata ellen és 7:2-re győzte le. A ceglédiek a válogatott Ba­logh nélkül álltak ki. Az igen nehéz talajú pályán Nagy László biztosan győzte le a többszörös magyar váloga­tott Mészárost. A ceglédiek 7:2-es győzelme figyelemre méltó teljesítmény idegenben. Minden játékos dicséretet ér­demel teljesítményéért. Ceglédi szemmel a társasutazásokról Két kis hírt olvastam a Hétfői Hírekben. Az egyik: vasárnap Szegedre több mint 500 autóbusz, 30 különvonat és számtalan gépkocsi vitte a vendégeket. A másik: a falusi takarékszövetkezetek a lakos­ság külföldi utazási ügyeit is ellátják. Érdemes jobban ráfigyelni a két kis hírre. Először azért, mert a Szegedre érkezők kö­zött egyetlen ceglédi autóbusz vagy különvonat sem volt. Cegléden nincs olyan szerv, amely a lakosság utazási igé­nyeinek lebonyolitásával fog­lalkozna, társasutazásokat szervezne. A másik pedig az, hogy egy kocséri, törteli vagy jászkarajenői lakos — most már a takarékszövetkezetek révén — könnyebben le tudja bonyolítani külföldi utazásai­nak ügyét, mint a ceglédi. Az IBUSZ-iroda létrehozása ügyében sok cikk jelent meg lapunk hasábjain is. Ismét el­telik egy idegenforgalmi évad és a ceglédiek jogos igénye nem oldódott meg. Evekkel ezelőtt még előfordult, hogy Ceglédről is indult különvonat Hajdúszoboszlóra, a Balaton­ra vagy egyéb kirándulási he­lyekre, azonban az utóbbi években e problémával senki nem foglalkozik intézménye­sen, Egyik-másik vállalat ön­tevékenyen szervez ugyan ki­rándulásokat, de ez vajmi ke­vés az igényekhez mérten. A ceglédi IBUSZ-iroda lét­rehozása csupán helyiség kér­dése, melynek megoldása egy 40 000 lakosú városban nem jelenthet problémát. A szege­di szabadtéri játékokra na­gyon sok ceglédi utazik. A Ha­zafias Népfront némi segítsé­get adott ebben a tekintetben, de véglegesen nem tudja és neon is oldhatja meg e felada­tot. Helyes lenne, ha a Kossuth Művelődési Ház ilyen kérdé­sekkel is foglalkozna mind­addig, míg a Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatal létre nem hozza városunkban az IBUSZ- irodát, melynek megnyitása állítólag a jövő évi tervben szerepel — ha kap hozzá he­lyiséget. Kecskeméti Mihály A csemői lovas postás A végtelenbe tetsző Mi- zsei úton lassan, kedélye­sen kocog a szürke. Üteme­sem himbálja maga mögött a gumikerekű kordélyt és a lovacska tévedhetetlenül tudja, hogy hol kell meg­állni. A kocsi ülésén Csoh Sándor ül, a csemői posta- hivatal egyik kézbesítője. Nyugodtan rábízhatja magát a szürkére, a lovacska tudja, hiszen megszokta, hogy a Hitelszövetkezetnek mindig van valami postája, enge­delmesen megáll és türel­mesen várakozik, amíg a kézbesítő dolgavégezetten visszapattan az ülésre. — Heten vagyunk kézbe­sítők a csemői postán — mondja Csoh Sándor. — De nemsokára páros lesz ez a szám, mert tudomásom sze­Régi sláger — új változatban f (fXXtisfiM „Likőr, fagyi, likőr, fagyi, jaj, de finom” rint felvesznek egy nyolca­dik kézbesítőt is. Nagy ez a határ, hét em­bernek is nehéz bejárni, öten kerékpáron száguldoz­nak, ketten lovasok. Mehet­nének nyeregben is, dehát kár a jószágot tömi. A kor- déllyal kényelmesen elko­cog a szürke. — Merre van és meddig terjed a maga területe? — A Hitelszövetkezettől egészen az Ugyerig, onnan balra fordulva pontosan a tőzegtelepig és még a Zöld- halomban is van három dűlőm. — Reggel nyolc órakor indulunk és addig járjuk a területet, amíg az utolsó kézbesíteni való levelet is le nem adjuk. Viszühk azon­ban utalványt is meg express- csomagot és a nyolc óráig befutó táviratokat is mi kéz­besítjük. — A területet nekem mindennap végig kell sza­ladni, hiszen a túlsó végén van a tőzegtermelő. Oda pedig minden áldott nap el kell jutni. Ha más nem, de az újság feltétlenül kézbe­sítésre vár. — No, valamit az újsá­gokról? — A legnépszerűbb a Pest megyei Hírlap ceglédi ki­adása, közvetlenül utána kö­vetkezik a szintén nagyon közkedvelt Szabad Föld. öt­ven előfizetőm van és kö­rülbelül annyira tehető a példányonként megvásárolt lapok száma is. Az újságok miatt vasár­nap is kézbesítenek és hét­főn tartanak pihenőnapot a csemői postások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom