Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1965. JÜLIUS 10. SZOMBAT Illik, nem illik Kézzel is kell aratni az őszi árpát Élen a Hunyadi - Vágják a rozsot» Nyolc nap múlva főn a búza - „Zsebbevágó" A terméskilátás őszi árpából jónak mutatkozik, a tervezettnél többet ad, a városban átlagosan tizenhat mázsát. Minden termelőszövetkezetben van kilátás arra, hogy a jövő héten befejezik az őszi árpa vágását, csak a Szabadságban nem fényesek az eddigi eredmények. A napokban kezdték vágni az árpát, így a lemaradás nem is újság. Az aratást a süppedő talaj nagyon nehezíti a többi közös gazdaságban is. A szakemberek azt mondják, hogy az őszi árpát „nem illik” kézzel vágni. Dehát illik vagy nem illik — sok helyen rászorultak erre. A talaj nem bírja a gépet, az őszi árpa pedig beért. Néhol már szürkül is. Nagy erővel, időben indultak a Hunyadiban az őszi árpa aratásával, meg is van az eredménye. Legjobban állnak vele, pedig a szántóterületük kétharmtíSa víz alatt áll. Tízcentinvteres vízből, megfeszített munkával hordják ki a grjponát. A rozs vágását szintén elkezdték; felével — száztíz holddal — elkészültek, kilencvenöt holdon kézzel aratnak. Kombájnnal harmincöt, kézzel öt holdon aratták már le az őszi árpát a Rákócziban, a Petőfiben harminchét holdon géppel, negyvenen pedig kézzel. Még huszonhárom hold van lábon. Negyvenhét holdat arattak le rozsból a Rákócziban, harmincöt holdon kévekötő aratógéppel. Négy kombájn, három kévekötő aratógép dolgozik folyamatosan a Dózsában, ha az idő engedi, s nem zúdít esőt az aratókra. őszi árpából hatvankét hold kész, ötven holdat géppel vágtak le. Rozsból géppel hatvan holdat, kézzel kilencet arattak. Az Arany János Termelőszövetkezetben géppel aratták az ötven holdnyi őszi árpát eddig; rozsból húszat géppel, ötöt pedig kézzel. Hogy az aratás egyenletesen haladjon, természetesen nem szabad elfeledkezni a velejáró többi munkákról sem. A szalmalehúzást, kazlazást is az aratással párhuzamosan kell végezni — főleg most, a szeszélyes, esős időjárásban. A tűzrendészetről végül csak ennyit: a tűzkár is az elemi csapások közé tartozik, a legtöbb esetben azonban előre meg lehet fékezni — egy kis körültekintéssel. És nem árt jobban szorgalmazni a tűzvédelmi berendezések felszerelését, ápolását még a magtisztításnál sem, mert azt sok helyen elmulasztják, s meg kell mondanunk, hogy esetleg zsebbevágó ügy lehet — pénzbüntetés jár érte. Húsz helyett száz forint A helyszínen húsz forintra bírságolta a rendőr Tóth János művezetőt (Kossuth Lajos u. 64.), mert nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ment át. A húsz forintot azonban a nyolcnapos határidőn belül nem fizette be, így a rendőrség szabálysértési hatósága a bírságot száz forintra emelte. Már most vegye meg Nemrég arról adtunk hírt, hogy megérkezett az első tankönyvszállítmány a könyvesboltba. A gyerekek „örömére” most arról számolhatunk be, hogy a földművesszövetkezet papírboltjában összeállították a következő tanévre a diákok füzetcsomagjait. A füzetcsomagok mellett az írószerek nagy része is raktáron van már, sőt huszonöt darabos kötegekben várnak a címkék is, hogy a vásárlás alatt ne kelljen számolgatni őket. Sok éves tapasztalat, hogy a szülők, a gyerekek a tanítás előtti napokban tülekednek az írószerekért, füzetekért. Éppen ezért már felkészültek az üzletben az árusításra, hogy a hátralevő közel két hónap alatt folyamatosan, nyugodtan vásárolhassanak az emberek. Égj napi munkabér A Ssahuíi&ég as árviskcir&sts ítahért/ A Szabadság Termelőszövetkezet kertészeti brigádjának tagjai a napokban a fólia alatt nevelt paradicsomültetvényről több, mint húsz mázsa paradicsomot szedett. A szedés közben az árvízkárosultakról beszélgettek, akik közül sokat máról-holnapra hajléktalanná tett a kegyetlen elemi csapás. Kecskeméti László, brigádvezető szóvá tette, hogy a brigádnak is ki kellene vennie a részét az országszerte folyó segítőakcióban. A javaslatot egyhangú helyeslés fogadta. Elhatározták, hogy egynapi munkájuk értekét felajánlják az árvízkárosultak javára. Az elhatározást tett követte. Másnap egész nap zellert kapáltak, ennek keresetét szánták a nemes célra. Az öregek sem maradtak ki a munkából. Ott volt a hetvenedik éves Bényei Ferenc, a hatvanhat éves Harczi Lászlóné és a beteges Danka Mihályné sem maradt el. A kertészeti brigád felajánlásához Kovács Dániel telepvezetővel az élen csatlakoztak az értékesítő brigád tagjai, valamint Józan Pál és a többi fogatos is. Ök más elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt a kapálásban, ezért pénzben ajánlották fel az egynapi munka ellenértékét: hatvan forintot. A két brigád negyven tagjának felajánlása kettőezemégyszáz forintot tesz ki, amelyet a termelőszövetkezet vezetősége eljuttat a segélyezés intézőjéhez. (kopa) Emberi kéz érintése nélkül Egy kis hangulat ¥ m Hát érdvmcs colt ? Félévi börtön takarmány lopásért Március utolsó napján azt az utasítást kapta Kovács Ambrus, az állami gazdaság vontatóvezetője, hogy két pótkocsin vigyen szénát a gazdaság hangácsi üzemegységébe. Márton Dénes raktáros a széna lemérése után Kovács Ambrusnak azt \nondta, hogy a központi istállónál az egyik pótkocsiról a széna felét rakják le, a másik felét pedig a Takács-féle istállónál hagyják. A másik pótkocsi szénát a Pesti tanyán levő két istállóhoz kellett vinnie. A kocsikon összesen harminchat mázsa széna volt. Kovács az utasításnak megfelelően a központi istállóhoz hajtott először. Ott a rakó- \ dók lei-akták az egyik vontatóról a takarmány felét, majd a másik felét elvitték a Takács-féle istállóhoz. Ez eddig rendben volt. De a másik pótkocsiról a Pesti tanyán csak a széna felét rakták Le, mert Kovács Ambrus azzal küldi s el a rakodókat, hogy a maiadékot a másik istállónál majd a gulyások lehordják. Ezután gázt adott és elhajtott, de nem a Pesti tanyán levő másik istállóhoz, hanem Urbán Bálint (Hangácsi dűlő 72. sz.) tanyájához. Itt gyorsan lehányta a fél pótkocsira való szénát. Amikor Urbán hazaérkezett, megkezdődött az alkudozás a lopott takarmányra. Nyolc mázsára becsülték a szénát, amely a valóságban tizenegy mázsát nyomott. Kovács Ambrus az egészért nyolcszáz forintot kapott. Ezenkívül azonban kapott egyebet is. A. városi bíróságtól. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Szemet szemért. Vittorio de Sica gyilkos szatírája, magyarul beszélő olasz film. Tizennégy éven alul nem ajánlott! Szélesvásznú. Kísérőmüsor: Térábrázolás a festészetben. éS&k w A Pálfája lombos fái alatt hangulatos kis vendéglő várja a pihenni vágyókat. A jó levegő, a kellemes környezet mindennap sok vendéget vonz ide. Kovács Balázs üzletvezető príma ételekkel, italokkal szolgál az árnyas erdőben ... (Godány felv.) MAGDI NÉNI a tizennyolcadik borsószezonnak vágott neki. Á konzervgyárban az első feldolgozásra kerülő termék, a borsó. De értékben is ez adja a legtöbbet. Végh Jánosné, Magdi néni az I. üzem csoportvezetőnője, 1947 óta van a gyárban. Mikor „abban az időben” elkezdődött a borsó feldolgozása, szinte minden munkát kézzel végeztek. Vesszőkosárban blanziroztak, a válogatás kézzel történt, olyanformán, hogy körülállták egy nagy asztalt, amire felöntötték a borsót. Külön üstben főzték a felöntő levet és kézzel öntögették az üvegekbe. Ma ez a vonal a legjobban gépesített. Ha nincs üzemzavar, emberi kéz érintése nélkül kerül a raktárba a kész konzerv. A KEZDETI időben száz doboz lezárása Vólt a norma nyolc óra alatt egy munkásnőnek. Ma egy záróesoport, amely nyolc főből áll, tizenhat-húszezer darab konzervet zár le nyolc óra alatt. Magdi néni, aki a tizen-Magda ncni a tizennyolcadik borsószezonban „meózik” (Godány felv.) nyolcadik ilyen szezont vezeti, már el sem tudná képzelni gépek nélkül a munkát. A múlt csak pillanatokig, a kíváncsi riporter kérdéseire tért vissza. Varga Róza MA ESTE: Meghallgatjuk a rádióban Kovács István táncdal-estjét A Rádióújság legfrissebb száma jelenti, hogy a Petőfi adó július 10-én, szombaton tizennyolc óra negyvenöt perckor Kovács István táncdalaiból ad közvetítést. A rendészeti előadónál — Es minek magának a vizijártassági igazolvány? — Ebben az esős időben nem merek másképp átkelni i Szabadság téren. (Lencsés karikatúrája) Hogy hány ezer Kovács István van országszerte, azt még megközelítőleg sem lehetne kibogarászni. De hogy a műsorból mi, nagykőrösiek rögtön a mi földinkre gondolunk, az természetes. Lépten-nyomon beszélik a városban: — Szombaton meghallgatjuk! Ne felejtsd el, hogy Pista táncdalait játssza háromnegyed hétkor a Petőfi. Hat évvel ezelőtt azt hittük, hogy a szépen induló muzsikuskarrier derékon tört. Kovács István, a zeneiskola népszerű tanára súlyosan megbetegedett. Szanatóriumba került. Három nehéz műtétet kellett kiállnia és a puszta élete is kockán forgott. Azóta már tudjuk, hogy gyógyulása egyre erőteljesebb és reméljük, hogy hamarosan egészségesen üdvözölhetjük. A sors szeszélyes, de tud nagylelkű is lenni.. Amit Kovács István elveszített az egyik oldalon, azért bőségesen kárpótolta a másikon. A szanatóriumi magányban egyre inkább kifejlődött csillogó zenei képessége. Először erőteljes kórusműveivel aratott országos sikert, majd új színekkel jelentkezett a táncdalszerzés vonalán. Rossa Ernő szövegére írt kórusa egy népes pályázat előkelő helyén végzett és mind gyakrabban hallottuk színes, könnyű számait a dobogón és a rádió hullámainak közvetítésével. A Nápolyi lány, Ugye jössz? Tangonella, Csendben megfogom a kezed, Valaki vár rám — csupa kedves, népszerű szám. Egytől egyig sikert hoztak a szerzőnek. Most végre annyi összeállítás után önálló műsorral jelentkezik Kovács István. Talán mégsincs igaza? AZ ASSZONYKA nagyon fáradtan lépegetett. Két kislányt vezetett. A váróterem néptelenül ásítozott, hiszen még legalább egy óra volt a pesti vonat indulásáig. Félénken lépték át a küszöböt. Az asszonyka kisírt szemeit rögtön észrevettem. A kicsikék megszeppenve ültek édesanyjuk mellé. Biztosan utaztak valahová, de feltűnt, hogy semmiféle csomagjuk nincs. Még rétikul sem volt az asszonyka karján. Az ismeretség az apróságokkal kezdődött. Először rám mosolyogtak. Az első szót én mondtam ki. Hamarosan pacsit adtak. Az édesanyjuk elgondolkozva nézett maguk elé. — NE HARAGUDJON uram, de olyan helyzetben vagyok, hogy nem tudok magamon uralkodni. Valakivel beszélnem kell és el kell mondani, hogy milyen gonosz az élet. Kérdőn néztem rá és az asszony tovább folytatta kétségbeesett hangon. — Otthagytam az uramat. Tudom, ez nem ritka dolog, hiszen van erre számtalan példa. Én sem tehettem egyebet. Tízévi házasság után tegnap este nagyon goromba volt... Megütött... Érti? Megütött! — Részegen? — Nem, soha nem iszik. De nagyon rossz hangulatban jött haza. Szó szót követett. Nem adtam neki igazat valami jelentéktelen dologban. Ezen összecsattantunk. Sírva feküdtem le. A gyerekek riadtan bújtak hozzám. Nemcsak ez a két kislány, hanem a két fiú is. Őket nem hoztam el. Otthagytam őket, hadd bajlódjon velük az apjuk. Elutazom a bátyámhoz. Talán befogad. PERCEKIG TARTÓ csendben babráltam a gondolataimmal. Meghatott az asszony bizalma. Valamit mégis kellene mondanom a.z őszinte szavakra. Meg kellene erősítenem abban, hogy helyesen járt el. Az ilyen goromba frátert ott kell hagyni. Hadd küszködjön a gyerekekkel meg a háztartással. Majd megtanulja hamarosan, hogy milyen áldás a házban a hűséges asszony. De... hohó! — mondtam ellent saját magamnak. A hűséges asszony egy kis öszszekoccanásért nem hagyja el a családi fészkét és főként nem hagy ott két kiskorú fiút. Akiket az apa nem is tud emberségesen ellátni. Az anyai kéz drága simogatását semmi sem pótolja. Gondosan fogalmaztam magamban, hogy ebben az elhatározó lépésben hasznos tanáccsal szolgáljak. Idő van bőven, hiszen a vonat indulásához majd egy óra. — ASSZONYOM, magának igaza van! — próbálkoztam az első változattal, de tüstént láttam, hogy nem jól kezdtem. Ajka remegett. Magához szorította a két kislányt. Minden pillanatban esedékes volt a kitörés. Azon törtem a fejemet, hogy mi módon folytassam, mert azt éreztem, hogy ezen az úton nem lesz megnyugtatás. Nem került sor további beszélgetésre. Az asszonyka váratlanul felugrott. Kézen kapta a két kis szőkét, egyet biccentett felém és gyorsan elsietett. Én is felálltam. Az ablakhoz mentem. Homlokomat az üveghez támasztottam. így néztem utánuk. Láttam, hogy az asszonyka hosszú lépésekkel szabja az utat. A kicsik valósággal futnak mellette. Csakhamar elkanyarodtak a sarkon. Érdekes — gongoltam magamban, meg sem várta, hogy elmondjam azt, amit magamban megfogalmaztam. Elsietett. Pedig csak anynyit mondtam, hogy neki van igaza. Vagy ez a banális mondat döbbentette rá arra, hogy még sincs teljesen igaza? i
