Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
4 iHtfP 1965. JITLiIUS 10, SZOMBAT lelő mennyiségű nyersanyagot kap-e egy adag fagylaltban. A műanyagtasakokba csomagolt savanyú cukorka nem állta ki a próbát. Rendszeresen ellenőrzik a húsáruk minőségét Irta és fényképezte: Regős István „Minősége , forgalomba hozható1“ Két épülettel bővül az érdi orvosi rendelőintézet! Az érdi orvosi szakrendelő csak nagy nehézségek között tudta ellátni feladatait: jelenlegi épülete kicsi és túlzsúfolt. A Budai Járási Tanács a rendelő bővítésének megoldása érdekében a körzethez tartozó községi tanácsokhoz fordult felhívással: járuljanak hozzá községfejlesztési alapjukból a rendelőintézet szomszédságában levő két ingatlan megvásárlásához. Az érintett községek összesen 310 ezer forintot biztosítottak erre a célra. Az Érdi Községi Tanács az összegből megvásárolja a két épületet, amelyeket fertőtlenítés és meszelés után rövidesen átadják a szakrendelő intézetnek. 13 kötetes mitológia-gyűjtemény Az Országos Széchenyi Könyvtár nemrégiben érdekes irodalmi művet vásárolt: a told népeinek mondavilágát, ősi, vallásos hiedelmeit tükröző mitológiai gyűjtemény 13 [kötetét. Az angol nyelvű művet amerikai szerzők állították össze, s tavaly jelent meg New Yorkban az 1916—27. évi első bostoni kiadás utánnyomásaként. A sorozat negyedik — legvaskosabb — kötete a finn-ugor népek ősi mondáit, köztük a magyar eredetmondát ismerteti. Egyesültek a bugyi szövetkezeti csoportok Még zárszámadó közgyűléseiken határozták el Bugyi községben a gazdálkodók, hogy. kimondják három termelőszövetkezeti csoportjuk; a Béke, a Haladás és a Rákóczi tszcs-k egyesülését. Ez az elhatározás igen előnyös az egész község mezőgazdasági termelése szempontjából; az eddigi 988 hold közös terület helyett egységes, összefüggő tömbben 1200 holdat tudnak majd együttesen művelni. Ez lehetővé teszi jó szakirányítás mellett a talajerővel való helyes gazdálkodást, a korszerű agrotechnikai eljárások bevezetését és a terméseredmények növelése alapot képezhet a közös állatállomány fejlesztéséhez is. A? újjászerveződött, egyesült szövetkezeti csoport szakvezetését is biztosították azóta Ölvedy István volt járási főagronómus személyében. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyta a bugyi szövetkezeti csoportok egyesülését. Látogatás a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben a lisztet, kenyeret, egyes italfajtákat, tejet, felvágottféléket, így a sorozatgyártásban, a nagy tömegtételekben se romolhat a minőség. Borvizsgálat mai határozott nemmel válaszolnak. Itt örködnek a kereskedelmi árucikkek állandó jó minősége felett. Budapest legforgalmasabb pontján emelkedik a hatalmai vöröstéglás épület. Kint lüktet az utca élete, bent a fehérfalú laboratóriumokban fehérköpenyes emberek. Hosszú csempézett laboratóriumi asztal. Lombikokban aranyszínű folyadék fortyog. — Tokaji bor — mondja Mandzur Ferencné vegvészmérnök. A borvizsgálat fővárnál) kiderül, megfelelő-e . a szeszfok. Nem kevertek-e vizet a hordóba? Az élelmiszeripari osztályon szinte valamennyi „ehető'’ cikk megfordul. Jelenleg fagylaltvizsgálatokat tartanak. Ellenőrzik, hogy a vevő megfeA keményítőszörp nem megfelelő, ezért összeállnak a cukorkaszemek és ragacsossá válnak. A gyár legközelebb bizonyára jobban ügyel a minőségre, mert a KERMI jegyzőkönyve alapján nagyobb tétel árusítását beszüntették. t— Milyen módszerekkel állapítják meg at élelmi cikkek minőségét? — kérdeztük meg Szentzi Pál vegyészmérnököt. — A vizsgálat két főrészből áll. Először az érzékszervi próba, vagyis a kóstolás, színelbírálás, csomagolás, és csak azután következnek a bonyolult vegyi analízisek. A szárítószekrények, izzítókemencék, fehérjeroncsoló berendezések segítségével naponta sok száz fajta élelmiszer minőségét vizsgálják meg. A NYELVTÖRTÉNET ITT ZAJLOTT LE 1965. július ötödikén Budapesten, a Ferenc körúton. Sajnos, szerepeltem benne.. Állok a sorban. Előttem éppen most következik egy békésnek tűnő férfiú. — Ezt a darabot kérem. A nő a pult másik oldalán bólint, majd a mérlegre dobja a kiválasztott, füstölt nyelvdarabot. Most már meg se kellene mondjam, hogy KÖZÉRT-üzletben vagyunk. — Húsz deka — közli a nő, ki szintén nagyon jóindulatú teremtésnek látszik, pedig rádob titkon egy fecnit a komplett nyelvre, hogy a húsz deka kilegyen. A békés férfiú szemfüles és felhorkan, mint a tigris. — Vegye le azt a cafatot. Nem kell! — Ez velejár. Mit gondol, mit csinálok a kis darabokkal? Jó vicc! — Semmi jó vicc. Vigye haza a fecniket maga, ha kell. Nem igaz? — fordul felém. NEM MARADHATOK SEMLEGES. Bólogatok, hiszen jómagam is vevő vagyok. Elvi alapon bólogatok. És az a kis lebernyeg csakugyan gusztustalan. A KÖZÉRT-hölgy azonban szintén bírja nyelvvel s vállalati, sőt népgazdasági érdekre hivatkozik. Félő, hogy megnyeri a nyelvcsatát. — A panaszkönyvet! — súgom. Kulturált kereskedelem! Kuncsaíttársam tehát követeli a panaszkönyvet s a kulturált kereskedelmet is. (Általános tetszés és taps a vevők soraiban.) Panaszkönyvtől irtózik a KÖZÉRT: futár indul a főnökéit. MEGJÖN A FŐNŐK. Olyan, mint egy diplomata, sőt eredményesebb. Mosolyog, nyugtat, eltünteti a még sértetlen panaszkönyvet s engedélyezi a nyelv fecni nélküli kiadását. Hölgy a pult túlsó felén morcos, vevötársam hóna alatt nyelvével emelt fővel távozik. Én következem. — Ezt tessék — mondom s bátran egy másik igen csinos darabra mutatok. Vitatkozás közben jön meg a nyelvre az étvágy. — Húsz deka — szól a nő, s közben rádobja nyelvemre a? előbbi maradékot. Ekkora szemérmetlenség láttán visszahőkölök s elakad a nyelvem. Aztán már erőm s bátorságom sincs szólni. Ki tudja támogatna-e engem valaki? KOTRŐDOM KIFELÉ. Fene egye meg: kiharcoltam magamnak a fecnit. (andrás) — Lehet tíz százalékkal kevesebb? Hiányozhat er'' deka? A Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben ezekre a kérdésekre minden alkalomvilág minden tájáról érkeznek például konzervek. Forgalomba csak a KERMI jó ..bizonyítványa” után kerülhetnek. Egyes élelmiszereket periodikusan ellenőriznek: A műszaki osztályokon minden új ipari terméket megvizsgálnak. Sem tv, sem zsilettpenge nem kerülhet forgalomba, ami ezt a sok próbát ki nem állja. Nem egyszer vétóz meg a KERMI egyes hanyagul készített gyártmányokat. Felelősségteljes munka, hisz bizonyos mértékben minden kereskedelmi cikkhez a nevüket is adják, mert ők írják rá: „Minősége megfelelő, forgalomba hozható!” Vy"'/y"""""yyy"""""''/""'""""yX"y""""""""'y'y"J'""/""y',y""*"""""/y'S"S'S"f*S'Sfff*SSSSfSfSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSS*fSSSSSSSSSSfjySSSSSSSSSSSSSSSSS*SSS/SSSffSSSSSSWSSfffSSSSSSSSSS. két perccel csöngetett. Iványi széles mozdulattal nyitotta az ajtót, azt sem hagyta, hogy beljebb lépjen, nekiesett, a vállát veregette, ölelte, felfelkiáltott, végre, hogy itt vagy öregem, s még akkor sem hagyta abba a lelkendezést, amikor a szobába értek. Két hete hívta meg, s nem akarta azt mondani neki, hogy nem. Pedig semmi kedve nem volt a beszélgetéshez, régen, nagyon régen volt az, hogy volt miről beszélgetniök, nem véletlen, évek óta csak futólag váltottak szót. Most ez a hirtelen jött meghívás. Iványi soha nem volt a véletlenek embere, most sem véletlenül hívta: tudta, bajai vannak, felsőbb és alsóbb összefüggésben is, azaz főnökei és beosztottai egyaránt szabadulni szeretnének tőle. Ültek, rágyújtottak, váltottak néhány közömbös mondatot, Iványi azt hajtogatta, hogy nem véletlenül hívta mostanra, felesége elutazott, nyugodtan beszélgethetnek. Míg szórakozottan bólogatott Iványi szavaira, a lakást nézte, modern festmény, kézi perzsa, stílbútor, az olvasólámpa alatt kagylóhéjfotel, olyan rendezettnek tűnő rendszertelenség, mint Iványi élete. Amikor már a semmitmondó mondatokból kifogytak, Iványi mosolyt erőltetve, megkérdezte: — Nem tudom, értesültél-e róla, hogy gondok vannak velem? A gondokat és a velemt úgy hangsúlyozta, hogy azonnal kiérezhető legyen: természetesen messzemenően nem ért vele egyet. Fúrnak, bántanak, piszkálnak ... hányféle kifejezés, hányféle fogalom kínál mentséget, ahelyett, hogy a tisztesség diktálta első kérdést tenné fel magának: jól dolgozom-e? Ha erre a kérdésre felelne, nem kellene kibúvókat keresnie, dehát Iványi már nem ez az ember. — Tudom. — Ja, hát ti persze mindent tudtok. Előttetek nincs titok. — Nem értelek. — Talán már meg is tárgyaltátok: Iványi kikopott, öreg, alkalmatlan, nem érti az új módszereket... — Ugyan, hagyd már, nem értem az ingerültségedet. Iványi kitört: — Nem érted? Hát ezt lehet csinálni egy emberrel? Azzal, aki tizenöt éve mást sem csinál, mint hajnaltól estig gürcöl, aki feláldozta magát... oda. Ismerős szavak, tíz emberből kilenc ezt mondja. Feláldozta magát? Mi az, hogy feláldozta? Sorolja el neki, hogy mi mindent kapott? Egyetem, külföldi tanulmányutak, fizetése kiemelt, gépkocsihasználat... Hát mi kellene még, hogy az áldozat ne legyen áldozat? Igen, akkor ő is javasolta Iványi kinevezését: megyei káderesként döntő szava volt benne. Tehetséges ember, a megyébe akkor letelepített kutatóintézet élére jobbat találni sem lehetne. Ez akkor volt. Tizenöt év... Mi minden történt az elmúlt esztendőkben! És most? Iványi ott van, ahol akkor volt. Hosszú évek óta nem törődik mással, mint azzal, hogy megtarthassa az állását s a vele járó jólétet. A munka? Majd a két igazgatóhelyettes, meg a kutatók ... Igazság szerint Iványit már évekkel ezelőtt fel kellett volna menteni. Ez az ember megrekedt, képtelen a maga fontosságán túl mással törődni. Kár érte, de a tények — tények. — Hivatalosan mit közöltek veled? — Semmit. A minisztériumban voltam, a személyzeti főosztályon, ott beszélgettek velem ..., hogy milyen területen tudnék dolgozni tovább ... Érted te ezt? Milyen területen? Hagyjanak meg engem a helyemen! TiHÉT ÓRA UTÁN NEM FIGYELT zenöt éve hetenként egyszer látom a családom .. . — Kínáltak ott lakást. — Megőrültem lemenni Pestről? És ha nyugdíjba megyek? — Ne haragudj, nem akarlak megbántani; miért csak mindig magadat nézed? Iványi ránézett, látszott, nem ezt várta tőle. De mit várt? Gondolta, hogy a védelmé-re kel? Ha igaza lenne, megtenné. De most? így? Magában mosolygott, amikor a telefonban megismerte Iványi hangját. Nem kis fáradtságába kerülhetett, míg megtudta, hol dolgozik. Nagyritkán összeakadtak konferenciákon, tanácskozásokon, talán onnét tudta, hogy most az országos központban van. Lám, milyen jól jönne egy patrónus .. . Iványi, mintha olvasna a gondolataiban, ázt mondta: — Hiszen te ismersz engem! Tudod, hogy amikor megszerveztem az intézetet, s azóta is ... MINDIG ez az egyes szám első sz mély. Megszerveztem, éli ___________ téztem, áldozatot hoztam. Én .. . én . .. én .,, Hogyan torzulhat így i különös, egocentrikus világképpé egy Iván nézőpontja, s az Iványiaké, akik valaha j kezdtek, de azután sehová sem jutottak < Akik azt hiszik, hogy ami tíz éve elég vb az megfelel ma is, hogy ma még mindig an lehet hivatkozni, ki honnét kezdte! — Gondoltam, hogy ezért hívtál. — Kellett valaki, akinek elmondom, hogy ez igazságtalanság, hogy az ember dolgozott, s egyszer csak félrelökik, mindig a mór jut az eszembe ... hát mi is így dolgozunk? Hamisan csengett a mi is. Valahonnét messziről, a túlpartról jött kiáltás volt, s a mi már csak annyit jelentett, hogy mi, mindannyian bántjuk. — Halottam róla, hogy — ahogy te mondtad — gondok vannak veled. Magyarán: új embert keresnek a helyedre. így van? — Igen. — Igazságtalannak tartod? — Igen. — Miért? — Hát... hát most magyarázzam neked? Neked, aki annak idején úgy indítottál útnak, hogy nagyszerű munkaterület, távlatok, emberi és anyagi nagyvonalúság, hogy igazi alkotás... — Nem érted Sándor — Iványi a keresztneve hallatán akaratlanul is felkapta a fejét, s ránézett —, hogy valahol baj történt? Megrekedtél? És hogy figyelmeztettek, óvtak, de te akkor ig igazságtalannak tartottad ezt? Én nem ismerem részleteiben az ügyed, igaz, múltkor jártam a megyében, de egészen más dologban. Akik intézik, hidd el, jót akarnak neked. És — ne haragudj meg érte — az intézetnek is. Évek óta — magad is tudod — semmi újat nem adtatok. Az ország fizet, de viszonzásul nektek is adnotok kell! Iványi nem szólt, cipőjével a perzsaszőnyeg mintáit rajzolta újra. Percekig állt a csend közöttük, majd Iványi felállt: — Tudom, hogy nem szereted a kávét, teát készítettem. Hozom. Kiment. Tulajdonképp soha nem voltak barátok, nem jártak össze, bár sokat beszélgettek. Miért kellett most eljönnie? Miért magyarázza ő azt, amit már nyilván többen elmagyaráztak előtte, de Iványi nem érti meg, mert nem akarja érteni. Évékig örült, hogy Iványit választották. Remekül dolgozott, az intézet országos hírű, tekintélyű lett. Elkerült a megyéből, s amikor legközelebb ott járt — három év után — már az volt, ami ma is van. Kedvetlenség, alibimunkák, semmi új, nagyszerű, torzsalkodások, s fenn, válahol a fellegek magasságában Iványi az élni és élni hagyni piszkos elvével. Milyen lelkes ember volt, s milyen törpe lett. Magát féltő, a világgal szembeforduló törpe. Akinek csak egyetlen kívánsága van: hagyják békével. ezt érezte már akkor, amikor letette a telefonkagylót. Igen, sajnálta, sajnálja most is. Nem azért, mert ez történt, hanem mert még most sem fogja fel az egészet. Sértett ember lesz, mert úgy hitte: neki jár mindaz, amit kapott. És mit sem kell adni érte! Iványi tálcán hozta a teáskannát, a porcelán, finommívű csészékkel. A villany fénye furcsán szétszóródott a sötétzöld folyadékfelszínen. öntött, s cukrot ejtett bele, nézte, hogyan olvad szét a fehér kocka, először csak részekre bomlik, majd nyomtalanul eltűnik a lében. Odatolta a cukortartót Iványi elé, de az leintette: — Hagyjad csak, én így’iszom, keserűen. Most először érezte meg hangjából a megrendültséget, s tudta, hogy a keserűent mar nem a teára értette Sándor. Mészáros Ottó SAJNÁLTA,
