Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 180. SZÁM 1965. JtJLXUS 9, PÉNTEK Elismerés A városi tanács végrehajtó bizottsága, a városi bölcsőde és a Pest megyei Csecsemő­­otthon alkalmazottait jó munkájukért dicséretben ré­szesítette. Esős strandstatisztika Bizony az időjárás a strand pénztárának sem kedvez, de főleg nem a strandolóknak. Körülbelül tizennégyre te­hető e nyáron eddig azoknak a napoknak a száma, amikor fürödhettek a körösiek. Az idén az első csúcsfor­galom a múlt vasárnap volt, amikor ezerötszázari mártot­ták meg magukat a meden­cékben. Költözésre kész Szorgalmas kisiparosok háza táján Nvoníéntg és coníiííét&r * Csak aaoha haníárok ne tennének Jói megy a kis áruda ■ 5 na iit doing bárén BORSÓ, BORSÓ, MINDENÜTT NEMET ÜVEGMOSÓ i®í w Javában folyik a borsógyártás a konzervgyárban. A borsó kicsépel­ve érkezik a tett színhelyére. In­­. nen kerül a sza­lagra, a váloga­tóba. A jó kon­zerv egyik előfel­tétele a tiszta üveg. Német gyártmányú Hacken ta auto­mata üvegmosó tisztítja a kon­zerv I. üzemrész­ben az üvegeket. ÚJDONSÁG A TELEFON m sr Van már auto­mata, félautoma­ta gép elég ebben az üzemrészben, de újdonság mégis akad. Az idén először köti össze telefon a vezérlőpultot és a borsóvonal töb­bi részét. Örül ennek Dobos Irén, a kezelő, de örül­nek a szakembe­rek is, mert ha fennakadás van valahol, azonnal lehet intézkedni, a hibát kijavítani. TÖLTIK A BORSOT w Szentpéteri Má­ria a félautomata borsó töltőgép „ügyeletes” ma­mája. A kimosott üvegek egymás­után soroznak előtte a szalagon és várják a tölte­léket, a borsót. Marika pedig az automata segítsé­gével eteti is az üres üvegeket. RAKTARRA KÉSZ w A lezárt, ste­rilizált zöldborsó konzervet Szűcs Ambrus kezeli to­vább. A szépen sorjázó üvegeket pántolással rögzí­ti, s a sor mehet a raktárba. Az impozáns zöld­borsó konzerv­­„hegyek” itt vár­ják ki további út­jukat, a szállítást, a világ minden tájára. (Godány felv.) Rendőrségi krónika Ittas vezetés — Sötét kerékpár - Csendháborítás kerékpározott és közben egy másik kerékpárt is vezetett A rendőrség szabálysértési hatóságának százötven forin­tot kellett lefizetnie bír­ságul. Csendháborításért százöt­ven forintos bírságot fize­tett Fancsali Sándor (Ka­zinczy u. 16. szám alatti lakos). A napokban beköltöznek a Kecskeméti úton levő négy pedagóguslakásba. (Godány felv.) Ittasan kerékpározott, sőt az esti órákban ki sem vi­lágította kerékpárját Lugosi Sándor (Kinizsi u. 1.). A helyszínen ötven forintra büntette a rendőr. A pénzt azonban a határidőn belül nem fizette be. így százöt­ven forintjába került a ke­rékpározás. Pethe Imre (Pocok dűlő 29.) Ki tudja, hol lesz a meccs? Vasárnap délelőtt úgy ki­lenc óra táján riadt ember állított meg az Abonyi út sar­kán. — Kérem, mondja meg ne­kem, hogy hol van itt ké­zilabdapálya? Mutatom az utat a Kinizsi felé, az én emberem azon­ban indulatosan legyint. — Azt tudom, de hol van \ itt még egy kézilabdapálya? ^ Tétovázva jegyzem meg, | hogy talán a gimnáziumban, § vagy valamelyik általános | iskola udvarán és egyúttal ^ megkockáztatom a kérdést, ^ hogy talán vajon a szép és ^ korszerű Kinizsi-pálya nem ^ felel-e meg az igényeinek? ^ — Azzal nincs hiba — ^ jegyzi meg az én emberem és ^ nagy idegességében távirati ^ stílusban elmondja, misze- ^ rínt gödöllői, az ottani kézi- } labdacsapatok intézője, aki $ gépkocsin két csapattal ér- S kezeit Nagykőrösre, hogy 5 kosfejet üssön a nevezetes ^ körösi kézilabdásokkal. Baj ^ van azonban, mert a pályán ^ senki sincs. Egy óra múltán ^ kezdődne á mérkőzés. A J gondnok nincs otthon, a fe- ^ lesége pedig megjegyezte, ^ hogy ővele senki sem közöl- ^ te azt, hogy vasárnap dél- ^ előtt meccs lesz. Különben ^ erre semmiféle előkészületet ^ nem tettek. & s Nagynehezen lecsillapitot-i tam a megriadt intézőt, visz-} szairányítottam a Kinizsi-pá- ^ lyára, hátha mégis meg- ^ gondolják magukat a kőrö- $ siek. Délfelé aztán láttam, hogy $ a sárga, meg piros mezes 5 legénykék ugyancsak futká-' roznak és labdájukkal dön­getik az ellenfél kapuját. Szóval rendben van min­den, megy a mérkőzés. De azért... rendezők, a sport­szervezés azért több figyel­met érdemelne. Hogy ne csak száz-ember lézengjen a pálya körül... Üzemekről, vállalatokról, ktsz-ekről sűrűn olvashatunk lapunk hasábjain. Mellettük azonban kiveszik a részüket a munkából a magánkisiparoSok is. ők is szerves részét alkot­ják a város ipari társadalmá­nak, munkájukkal segíteni igyekeznek az emberek életén. Ezért kerestük fel a fodrászt, a műszerészt, a kovácsot, kí­váncsiak voltunk, hogy megy a cukorkaárus boltja, mennyi a javítani való a cipésznél. Szinte a kis „ipari negyed­ben”, órás, cipész társaságá­ban van Bodrogi Ferenc fod­rászmester műhelye. A város­ban levő öt magánfodrász egyike az idős mester. Modern műhelye neonnal és ventillátorral is fel van szerelve, Pestről jött, s tizenegy éve ezen a helyen dolgozik. A for­galomra nem panaszkodik. Vendégei mindig vannak, idő­sebbek, fiatalok egyaránt. Bezzeg nem örvend ilyen jó látogatottságnak Sebők De­zső műszerész üzlete, a Ceglé­di úti kanyarban. A mester univerzális műszerész. Talán még motort visznek hozzá a legtöbbet. Pannónia, Danúvia, Bcrva, Panni — mind ott so­rakoznak a fák alatt. Ezenkí­vül egynéhány kerékpár és permetező van még a műhely­ben. A kontárokra panaszko­dik, kiknek a munkája után bizony elég nehéz rendbehozni a motorokat. Sebők Dezső munkája mel­lett tanul is, jelesre érettségi­zett a gimnázium esti tagoza­tán. A kovácsok jól vannak el­osztva három városunkban, hiszen magánkisiparos közül a város minden részébe jut egy. Hábenczius Imre többnyire a Petőfi Termelőszövetkezetnek dolgozik, a Szolnoki út végén. Kocsijavítás, patkolás — főleg ezt csinálja. Eddig három fia­tal tanulta ki keze alatt a ko­vácsmesterséget. Műhelyében a régi bőrfúvót, reszelőt kere­sem. — Az már a múlté — mond­ja —, ezeket felváltotta a vil­lanymotor és a köszörű. E nehéz szakma után pihe­nésképpen Izsó IÁszióné cu­korka- és csokoládéárudájába tekintettünk be a Ceglédi úton. Főleg iskolaidőszakban keresi fel sok gyerek ezt a he­lyet, hiszen kiflit, cukorkát, hűsítőt, mindent lehet itt kap­ni. Két gyerek éppen rágógu­mit vásárol, mások pirított napraforgót keresnek. Meleg napokon százötven, kétszáz üveg hűsítőt is el­adnak. A bolt forgalmával elégedet­tek. ^XXXXXXXXXXXXXXXXXVxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV; I . I 1 Kooperáció, óh! 1 ^ Ceglédre utaztam, azaz \ § majdnem nem utaztam. A ^ ^ délutáni gyorssal. Azzal, ^ ^ amely három huszonkettő i kor indul tőlünk. Azzal, ^ ^ amelyhez három nulla ^ § nyolckor van egy busz a } \ MÁVAUT-tól. \ Busz azonban nem volt. \ \ Energikusabb utastársaim $ ^ egynéhány energikus kije- ^ ^ lentés után — gyalog in-^ ^ dúltak el az állomásra. ^ ^ Közben megjött a konzerv-\ ^ gyári busz, de én nem^ ^ szálltam fel rá, gondoltam, ^ | kivárom a végét, lesz, ami§ § lesz, a busznak jönnie kell. | $ Jött is, vagy öt perccel} § negyed négy után. Lóhalá-\ ^ Iában fordult, s már sepert ^ ^ is kifelé. Ne aggódjanak, § ^ nem ütöttünk el senkit. ^ ^ Sőt, a csatlakozásért se ag- ^ ^ gódjanak, mert kiértünk ^ ^ fél négyre. Ja, hogy a gyors § ^ három huszonkettőkor már ^ } itt van? Hát istenem, jó a} ^ kooperáció a MÁVAUT és} ^ a MÁV között — az is ké-\ \ sett vagy tíz percet. § De én azóta is töröm a % ^ fejem: vajon honnan tudta § ^ a sofőr ezt előre? i! (végh) ^ Utoljára pedig a „kihalóban levő szakma” képviselőjét, a cipészmestert látogattuk meg. Sípos József cipészmester nagy múltú cipészdinasztia tagja a Szolnoki úton. Apja is csizmadia volt. s négy testvé­rével együtt jómaga is a ci­­pászszakmát választotta. Csiz­mák, cipők sorakoznak a mű­helyben, papucsok, bocskorok várnak javításra. — Nincs itt semmi baj, munka van bőven, keresni is lehetne, de az egészségem nincs rendjén — mondja. Bármennyire rosszul is érzi magát, de azért a Kinizsi meccsei közül egyet sem hagyna ki... Igaza van, kell a szórakozás az embernek. (szentpéteri) Előadja: a Néphadsereg Művészegyüttese Nem az első dalát tolmá­csolta a Néphadsereg Mű­vészegyüttese Kovács Ist­vánnak, városunk zeneszerző­jének. Legutóbb két uj dalát — a Vár egy kislány és a Ti­zennyolc évesek címűt — si­kerrel tűzték műsorukra. Háromhetes késés... Mintegy háromhetes ké­séssel hátráltatta az időjárás a konzervgyár szezonját. Más években már el is felejtették a zöldborsót, ma naponta húsz­­huszonöt vagon zöldborsó, három vagon zöldbab és két-három vagon gyümölcs érkezik a konzervgyárba. MŰSOROS EST Ma este az Absolon Sa­rolta leánytáborban a Hon­véd Művészegyüttes szóra­koztatja műsorával a kis ön­kénteseket. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Szemet szemért. Vittorio de Sica gyilkos szatírája, ma­gyarul beszélő film. Széles­vásznú. Tizennégy éven alul nem ajánlott! Kísérőműsor: Térábrázolás a festészetben. A cigányasszony Halkan, szinte ész­revétlenül surran, önkéntelenül is bú­vik az emberek e'ől Benéz egy-egy ház kerítésén, de a leg­több helyen zárt ka­pukat talál. Amott nyitva egy ajtó, be­megy, percek sem telnek el, mtris a másik ház előtt lát­juk. Gyorsan végig­ér a Szolnoki úton, az egyik épület előtt azonban tovább idő­zik. Ügy látszik ré­gi ismerős portája, de számára itt sin­csenek itthon. Odamegyek. Kis­sé zavartan kezdi mondókáját. — Az apjuk dró­tos, erre jár vala­hol, s ha akad egy pár fillér, kenyeret veszünk rajta — mondja. Lábán sáros a gu­micsizma. Hosszú, pettyes szoknyája ; majdnem a földet '■ súrolja, hátán ba­­í tyu. Fekete kendője : hátracsúszott, rán- i cos, sovány arcát a \ csendesen szemer­­; kélö eső mosdatja. ötvenhat, vagy ta­lán ötvennyolc éves, ő maga sincs vele tisztában. Máriá­nak hívják. — Szolnok megyé­ből kerültem ide, de már itt esküdtem — teszi hozzá gyorsan. Hat gyermek, any­ja, négy poronty nagyanyja. Kint la­kik a többiekkel a cigánytelepen. — Dolgozunk mi az öregemmel, bor­sót szedünk, forin­tért kilóját. Most rossz az idő, ezért inkább meglátoga­tom az „ismerősö­ket”, innen is, on­nan is kerül egy kis kenyér, szalonna ... Szombatonként fi­zetnek a borsósze­désért — motyogja az orra alatt, inkább csak magának. — De aztán ha megkapják a pénzt, az első út a kocs­mába vezet, s míg csörög az utolsó ga­ras, addig nem men­nek tovább? — ve­tem közbe gonoszul. — Nem kérem, mi kenyeret is veszünk. Persze az öregem­nek egy kis bor, ne­kem egy-két korsó sör, s oda a kereset — igy próbálja bi­zonyítani igazát, ami nem sokban kü­lönbözik attól, amit én mondtam. Szerinte hatszáz fo­rint készpénzük van. —. Takarónk sincs, a kunyhó berogyik már, ruhát is kelle­ne venni — így ő. — A fiam ezerkétszá­zat keres a gyárban. Egyre kevesebben vagyunk a telepen, sokan beköltöztek a városba — mond­ja, s látszik, hogy szívesen osztozna az utóbbiak sorsával. A lopásra terelő­dik a szó. Legidő­sebb őséig vissza­menően esküdözik, hogy egyetlen gom­bostűt sem vett el életében. — A többiek! Ben- , nük van a vérükben, kérem, könnyebb a lelkűknek, ha el­emelhetnek valamit — mondja megve­tően. Tudja, érzi, hogy sok megaláztatás­ban van részük. Tö­rekszik, dolgozik, tesz-e valamit azért, hogy javítson sor­sán? Gyermekeit más embereknek akarja, mint ő ma­ga? Fogadkozik, hogy igen. Elhatározza, hogy ezután beoszt­ja a pénzét. Dolgoz­ni fog, csak meg­jöjjön a „rizsa” sze­zonja. Nem kéregét most már ... Alig, hogy elvá­lunk, már zörget a harmadik ház ajta­ján. Távolabb men­ve pedig kevés pén­zét számolja. hogy a kocsma elé érve enyhítsen „szomjú­ságán”. Élni szeretne, em­berként élni. De ki tanítsa meg rá? (szi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom