Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-09 / 160. szám

MST

HEGYEI

kMMap

1965. JULIUS 9, PÉNTEK

V>X\NXSNXXXXX>XXX>XXvXNXXXXXXVVVXXX\XVXX>>'

'

EMBER |

| A KULISSZÁK I A his falu MÖGÖTT I

PERCEK - AZ ÜDÜLÉSBŐL

^ — Becsavarodtál?! — ug- ^

^ ratták Pintér Pistát társai, ^ ^ mikor egy lány miatt a Dé- ^ ^ ryné Színházhoz szerződött ^ ^ díszítőként. A tizenhat éves ^ ^ fiúban élt a színészet iránti ^ ^ érdeklődés is. Gondolta ^ ^magában: itt az alkalom.^ ^ Pista játékos volt, ra- ^ ^ koncátlan, mint egy bocs. ^ j Megesett, hogy egyszer elő- ^ ^ adás alatt a művelődési ház ^ ^ közelében gyerekek fociz- ^ ^ tak. Beállt közéjük. Csele- ^ ^ zett, suttolt kapura a szín- ^ ^ házi cipőben. Elfutás, lö- ^ ^ vés! és a cipő: „kását kért”. ^

# Emiatt szorult a fiú. A tár- ^

^ sulatvezető összeszidta: ^

^ — Vagy megszoksz vagy £

^ megszöksz. A színház nem ^ ^ babra megy. Menj a dől- ^

á godra! í

/ / ^ Pista megszeppent. Nem #

^ fért a fejébe, mire való ez ^

# a vasfegyelem? Másnap így ^

# fogadta a társulatvezetőt: ^

^ Papa, nézze meg, jól díszí- ^ á tettem? í

/ y

A kis Pintér kezdetben ^ ^ azon csodálkozott, hogy ^ ^ egyik-másik tekintélyes # ^ színész, jelenet előtt, miért í ^ izgul, mint a kisgyerek? ^

# Vagy: miért „borul ki” a ^ művésznő, ha a szék, amire ^

# ül a színpadon, fél méter- ^

^ rel arrébb áll, mint teg- í ^ nap? ^

^ Pista ezért úgy döntött, ^ | ha a színészet ennyi „zűr- ^ | rel” jár, inkább letesz ró- ^

# la; fejét kizárólag a díszí- ^

# tésnek adja. Ügyessége, le- ^ ^ leményessége jól érvénye- ^ ^ sült a színpadi munkánál. ^ ^ Mondta is Sörös - szaki: ^ ^ olyan, akár az ördögfióka. ^ ^ Az új darab bemutatása j ^ előtt: értekezletre hívták. # £ Előbb megdicsérték szór- ^ ^ galmát, majd bírálták sze-^ ^ leburdiságát, végül a dísz-^ ^ lettervező ismertette vele^

# az új színpadtervet. — No, ^ ^ Pista — gondolta magában ^ ^ a gyerek —, itt ember le- ^ ^ szel, ha akarsz, ha nem! £ ^ A fiú már 20 éves és^ ^ színpadmester. Színházi ön- £ ^ tudata van. Ha valamelyik ^ ^színész pontosan érkezik^ ^ jelenete előtt a .színpadra, ^

# akkor a kis Pintér nyújtja # ^ felé a kelléket. Aki késik # ^ és úgy szól: Hol a kellé-# ^ kém? — annak azt feleli:^ ^ még ma nem jelentkezett. ^ ^ Szolgálatkész, de haj íha- ^ ^ tatlan, olyan kéréssel szem- ^

# ben, ami sérti a színház ér- #

J dekeit. £

^ A „Koldus és királyfi”- ^ ^ nak ő volt a díszítője. Én is ^ ^ szerepeltem a darabban. ^ ^ Egyszer arra kértem: „Pin- ^ ^ tér úr!” rövidítse meg az ^ ^ előadás szünetét, csengés- # ^ sen, hamarabb üsse a gon- <

# got! Várnak rám a Tele- ^

# vízióban. á

^ — Művészem! Nem sza-^

^ tócsüzletben vagyunk. Itt '/,

nincs alku. A szünetet be- ^ ^ tartjuk. Hadd meditáljon a # í jó nép az előadás fölött. #

p «■ V

Másnap megkeresett az # ^ öltözőben. Megkérdezte,# ^ hogy „ment” a tv? ^

^ — Jól — feleltem.

^ — Azt mondta: izgulté

^ miattam, hogy el ne kés- # ^ sek. Táskáját kinyitotta, ^

# elővett egy üveg tejet. ^

# Megkínált. Szeszt nem fo- ^

jí gyászt. Rossz példa van ^ ^ előtte, kintről. így jobban ^ ^ megy a spórolás is. Édes- ^ ^ anyjával közösen, aki ta- ^ ^ karítónő, négy év alatt 26 í ^ ezer forintot tettek félre: # ^ lakásra. A lány is takaros; # í már nem a színháznál dől- # ^ gozik. |

^ Előadás után, mikor a ^ ^ nézőtér lecsendesedik, a fiú J; ^ bontja a színpadot. Néha ^ ^ „kitör belőle” a komédiás, ^ ^ felölt egy hősi zekét, kar- í ^ dot ragad és zengi a fő- # ^ szereplő tirádáját. Egyszer ^

# nagyon beleélte magát a ^

# játékba: Ha ezt látná vala- ^

# ki! — gondolta magában. ^

# És látta, hallotta „valaki”. ^

^ A nézőtérről taps csattant ^ á fel. Fehér ruhás lány osont ^ | be. Várta Pintér István ^ Ä' színpadmestert. #

f y

h

Galgóczy Imre ^

V í

ssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssss/s. «

tejboltjában sorbanállnak az asszonyok. Szidják a meleget, meg a főzést. Az egyik kisfiával dicsekszik, előretolja a pulthoz a négyévesforma fiúcskát. Az elárusítónő egy zacskó cukrot vesz elő, és odakínálja a fiúcskának. Az anya eltolja a zacskót: nem, nem, előbb elmondja a Kéknefelejcset! A gyerek elszomorodik, aztán elhadarja a verset, s nyúlna a cukor után. Hogyne — mondja az anya és lefogja az apró kis kezet — most azt énekeld el, hogy Erre gyere... A gyerek összeszoritja a száját, szeme már homályosodik. Az anyja rákiált: mi lesz? A kisfiú reszkető hangon énekelni kezd, közben egyre szemmel tartja a pulton a cukroszacskót. Az elárusítónő megsajnálja, és mégegyszer odakínálja neki. Az anya most az elárusítónő kezét fogja le. — Majd még elénekli azt is, amit a múltkor a nagymama névnapján ...

Mindannyian a kisfiút nézzük, hangtalanul sír, nyeli a könnyeket. — Ugye, milyen okos? — néz körül az anya diadalmasan — csak nagyon érzékeny!

Igen, a gyerek nagyon okos ...

Különös társaság

telepedett le a mellettem levő padra a tóparton. Ismertem őket, a Vitorlás presszó törzsvendégei közé tartoztak. Ketten — egy csíkosinges, és egy farmernadrágos, közömbös arcú, húszéves forrna fiú — sakkozni kezdtek. A harmadik. náluk jóval idősebbnek látszott — táskarádiójával babrált. A haja dicső emlékű fejedelmünk, Rákóczi Ferenc hajára emlékeztetett. Megszólalt a tásltarádió. Csajkovszkij

D-moll zongoraversenyét közvetítették. — Figyelitek! — mondta a csíkosinges — állati kasa! — Romantikus! — szólalt meg a farmemadrágos, és arrébb tett egy figurát. — Akkor is! — ingatta a fejét a csíkos. — Külöpben is, nem értesz hozzá! — A rádiótulajdonos a sakktábláin nézett: — Melyikötök ért hozzá, mi? Azt mondjátok meg! Ekkor ért oda a társaság negyedik tagja, egy pírosblúzos szőke lány. Nevetni kezdett. — Mi az, mi van? — nézett rá idegesen a csíkos. — Az, felelte a lány, hogy hallgassátok, ne vitatkozzatok, hallgassátok csak.

A zongoraverseny végéig egyetlen szó sem esett, csak a farmernadrágos döntött fel egy figurát. — Bokán rúglak! — mondta a csíkos.

Sürögtek, foroglak

a fedélzeten a matrózok. Mosták, fényesítették, igazgatták a hajót. A mólon ültem, olvastam, de mindig fel kellett néznem a könyv■ bői. Egy fiatal, talán 18 éves kis matróz ugrándozott a legtöbbet. Persze, ugrasztották is. Vidd oda a vödröt! Hozd ide a rongyot! Menj le! Gyere már fel! Kápr ázott a szemem, úgy siklott le' és fel a srác, szolgálatkészen. A kormánykerék körül már ott matatott a kormányos. Odaintette a gyereket, s mondott neki valamit. Csak annyit értettem: hívd már fel :.. A srác villámgyorsan kiugrott a partra, és előttem termett. — Tessék jönni! Hova? — méltatlankodtam. — Azonnal tessék jönni, mert baj lesz! — parancsolt rám. — Node hogy képzeli? — mondtam, mert már megálltak a sétálók mellettem, csoportosulás támadt. — Baj-lesz! — erösítgette a gyerek. A kormányos lenézett, megállta keze a munkában. — Jaj, mit csinálsz! — kiabált le.

— Nem ő az, hagyd békén a hölgyet! — A kis matróz rémülten kaptákba vágta magát előttem. — Miért nem tetszett rögtön■ mondani?! — dadogott. — Mit?

— Azt, hogy nem a kormányos feleségének tetszik lenni!

Juhász Erzsébet

Megkezdődik a Mátyás-templom belső helyreállítása

Szálloda és étterem az llletményhivatal helyén

MOSZKVA: FESZTIVÁL

A KATONA APJA'

/r

A negyedik moszkvai filmfesztiválon elsőnek A katona apja című grúz filmet láthatta a közönség. A film fő alakja Georgij, az egyszerű parasztember, aki elindul, hogy meglátogassa a kórházban sebesülten fekvő fiát. De nem találja ott, mert már gyógyultan visszament alakulatához. Az apa nem tér vissza falujába, hanem önkéntesen a fronton marad. Csak az ellenség földjén sikerül fiával találkoznia, egy házért vívott ütközetben, amikor is a fiú életét veszti. A megrázó filmalkotás (rendezte: Rezo Csheidze, a címszerepet alakítja: Szcrgo Zakariadze) nagy sikert aralőtt a fesztivál közönsége körében.

Augusztusban nyílik a MÁV-telepi bolt Törökbálinton

a MÁV-telepről a faluba menni.

Sajnos, az útépítők a biciklisták számára egyelőre nem tudnak mást mondani: „majd a hid ...”

(al).

Georgij sokáig bizonygatta a parancsnoknak, hogy addig; nem tud hazamenni, míg az ellenség ki nem takarodik az országból. A parancsnok végül meghajol az érvek előtt és beosztja Gcorgijt a Irénbe

W

Az ellenséget kikergették a haza földjéről. Örömkönny szökik Georgij és a többiek szemébe, amikor a határhoz érkeznek

^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx s _____ i i ...

— Psszt. \: ácsi Gazsikám ... ácsi, ha mondom■! Hová loholsz? Még egyszer onnan, hogy nem! találom a vigasztalást!

— „Vigaszt, hiába, nem találtam...” — kezdi újra a sort — „pedig szívemmel messzeszálltam...” — Es rezegteti a hangját. A betyár nemjóját, hogy tud ez a Gazsi rezegtetni.

— Ez az, öreg! Érzéssel! Csak el ne siesd megint!

— „... pedig szívem elhagyta őt, már rég elhagyta azt a nőt!” — hangzik tovább a vers, de szólnom kell újra.

— Mondom, hogy pssszt...

Bólint erre, hogy hagyjam csak, most jön az igazi érzés. Es valóban, már fojtogat a sírás.

— Gazsikám, te drága, te... Hogy is volt, hogy azt mondja, elhagytam azt a nőt?... Nem én hagytam el te, hanem ö hagyott el engem. De tudod is te egyáltalán, hogy ki volt ő nekem? Áh! — legyintek, nem tudja ezt senki. — De hol a poharad, fiú? Igyunk! Aztán azt mondjad, ha ismered, hogy: „Milyen volt szőkesége, nem tudom már ..

— „ ... de azt tudom, hogy szőkék a mezők...” —folytatja a művész, de már megint siet.

— Pssszt... piano, pianisszimó — intem, s szavalom vele, ahogy kell, érzéssel a mindenségét, hogy azt mondja: — „... ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, s e szőkeségben újra érzem őt”.

Jön vissza a kedvem. No, ez igazán szép volt, de most már valami vidámabb kellene.

— Ácsi! — kiáltom, s Gazsi hátra int a zongoristának, hogy elég volt a Mendelssohn-szimfóniából, más következik. — A Karperecét szavald! — mondom.

Látom, hogy értetlenül néz rám.

— Ejnye, na tudod te ezt, hát Karinthy Frigyes...

— Tessék csak elkezdeni — hajol oda hozzám.

— „A szeretőmnek arca kék legyen, és kétoldalt csurogjon lefelé..

Ennyi elég is.

— „... hideg barackot egyek véresen...” — mondja tovább a művész, és felderül az arca — „... meztelenül egy kémény tetején”.

zongora a Figaró belépőjét játssza, s egyre fokozódik, majd szétvet már a kedvem. Hej, sose halunk meg...

napokban irodalomkedvelő társaságba keveredtem; ahol a költészetről volt szó, hogy milyen mérhetetlenül megnövekedett az utóbbi időben a hazai versfogyasztás. Néhányan az 1938. évi szintet emlegették, hogy meg kell nézni, hol tartottunk akkor. .. Mások pedig a költészet reneszánszáról beszéltek ülő szenvedéllyel. Mert manapság — ahogy az egyik neves esztéta megállapította — már nem elég csak annyi, hogy verskönyveket adnak ki, s hogy számtalan színpadon, pódiumon szavalnak. Nem. Hovatovább ott tartunk, hogy mindenütt helyet követel magának a vers; irodalmi eszpresszók, bárok alakulnak egyremásra, hogy a szórakozás perceit, óráit, még ezeken a...

V^^^XXVX^XVVX^^^^^XVCVS^CWVCCC^^^XXXV^^XV^^^X^^XX^XNXV^XVXV^XXVS•

Versmulatság

ccxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxwxwxxxxxxxxxxxxxxx

a... mondjuk ki; fertőzött légkörű helyeken is a költészet fennkölt ájere járja át.

Nekem, megmondom őszintén, ezeknek az irodalmi eszpresszóknak és bároknak az ötletp tetszett legjobban, mert ezekben látom az igazi fejlődést, s a jövő zálogát. Éppen ideje, hogy ezek a mulatók se legyenek fehér foltok, hanem itt is kapjon valami tartalmat a dolgozó.

Elképzelem, hogy — ne adja a sors! — valami bánat, keserűség éri az embert, amikor bú és kínos indulatok feszítik a mellét. Megindulok, s egyszer csak, magam sem tudom hogyan, ott ülök, búslakodón az irodalmi presszó egyik diszkrét sarkában. Emésztem a lelkem. Ügy éjféltájt lehet, amikor aztán odaintem, magamhez a művészt, aki természetesen nem énekel, nem muzsikál, hanem szaval.

— A keserves mindenségét az életnek Gazsikám, azt mondd el nekem szépen, ide a fülembe, hogy „Oh, lelkem, mennyi bánat ért egy asszonyért, egy asszonyért...”

A művész bólint, majd csendesen megjegyzi:

— Természetesen uram, Szabó Lőrinc fordításában..;

— Ügy, úgy fiú — mondom neki erre — úgy, ahogy Lőrinc bátya lefordította.

Ezzel meghajlik előttem szépen, majd egy kicsit kivár, amig csendben maradok, és már nem is moccanok; aztán mondja a verset. Meg kell adni, gyönyörűen mondja, istenem, de gyönyörűen is! — arany szája van ennek a Gazsinak. Csak hát minek siet annyira?

m

— „Langyos teában üljön homlokig, és énekeljen régi éneket...” — szavaljuk ketten, felszabadultan, üvöltve, s közben egy százas bankót húzok a Gazsi szövegkönyvébe.

Ez igen; így mulat majd egy magyar versbarát... Az angyalát, az angyalát!

Kiss János

A készülő hetes műút ha-1 talmas árkot szántott Törökbálinton át. Egy idős bácsi hátán cipeli kerékpárját s úgy mászik le, majd föl az út meredek partján.

— Jó volna bizony — míg elkészül —, valami jó átjáró az útra. 5

Hát az jó volna. De ne $ kívánjunk lehetetlent. A Be-1 tonútépitő Vállalat dolgozói 5 földlépcsőt vágtak az oldalba, 5 hogy megkönnyítsék a közle-$ kedést. Dehát teljes kényei-$ met nem lehet teremteni. $ Bizony, elég keserves dolog $ a Köztársaság térről és kör- j nyékéről átmenni asszonyok- 5 nak, gyerekeknek a falu má- 5 sik részébe boltba, bölcső-$ débe.

— Legalább nyílt volnál meg a MÁV-telepi bolt. Hí- í szén azt mondták: elsejére $ kész lesz! — panaszkodnak $

a kapaszkodó törökbálintiak. ?

5

— Mikor lesz kész az üz- 5

let? — kérdezzük Jurán Fe- 5 rencet, a Nyugatdunántúli $ Élelmiszer Kiskereskedelmi $ Vállalat igazgatóját, mint a $ leendő bolt első számú gaz-J dáját. $

s

Rajtunk nem múlik. Mi ^ elsején megnyithattuk volna. $ A berendezés és az árukész- $ let megvan. De építőkapaci- ^ tás! A járási tanács az épít- ^ kezes intézője. És községi ^ építőbrigád dolgozik rajta. ^

— Máris sürgősen nekifo- ^ gott a községi tanács — ^ mondja a járási tanácselnök- ^ helyettes. Függetlenül a jó- ^ indulatú sürgetéstől, az épí- ^ töbrigád július végén ké- ^ szén adja át az épületet.

Panaszkodó, kapaszkodó, tő- ^ rökbálinti asszonyok, férfiak | figyelmébe: augusztus első ^ napjaiban megnyílik a bolt;^ nem kell háztartási cikkekért %

A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága a Várnegyed helyreállítási munkáiról tárgyalt.

A Hess András téri volt llletményhivatal helyén — a csatlakozó üres telek felhasználásával — a Belkereskedelmi Minisztérium reprezentatív szállodát és éttermet rendez maid be.

Az Országház utca 28—30— 32 és az Úri utca 49—51—53 alatt a Magyar Tudományos Altadémia épületeinek helyreállítása folyamatban van.

Az év hátralevő részében elkezdik a Mátyás-templom belsejének helyreállítását is. A szobrokat, emlékműveket már nagyrészt restaurálták.

Dolgoznak a Szentháromság téri szobor sérült figurális részeinek műtermi restaurálásán is.

A Vámegyedben a tervek szerint bővítik a meglevő kereskedelmi egységeket, s kilenc új üzletet, vendéglátóipari helyet létesítenek. A palotai részen étterem és eszpresszó építését irányozták elő.