Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1965. JULIUS 6, KEDD Sokatmondó taggyűlés után Tizenkét kitüntetett KISZ-tag 4870 forint megtakarítás a szeghallás csökkentésével összevont KlSZ-taggyűlés­­re gyülekeztek a ládagyár fiataljai a napokban.. A fél­év folyamán végzett munka értékelése, a vállalások tel­jesítése, a jói dolgozó KISZ- tagok munkájának elismerése ezek képezték a gyűlés fő témáját. Rócz Zoltán kül- és belpolitikai tájékoztatója után Török Sándor csúcstit­kár körvonalazta az elmúlt félév során teljesített fel­adatokat. Foglalkozott a párt decem­ber 10-i és a KISZ kong­resszusának határozataival. — Ezeket figyelembe véve, sa­ját adottságainknak megfe­lelően' állítottuk össze a mun­katervet — mondotta. A legfontosabb, melyet min­dig szem előtt tartottak, a ta­karékosság és az önköltség­­csökkentés volt. Az anyag­téren dolgozó fiatalok véd­nökséget vállaltak a beér­kező vagonok felett. A múltban sok volt a fekbér, de a félév fo­lyamán már 33 700 fo­­■ rintot takarítottak meg a vagonok gyors kirakása útján. A szegezők vállalták, hogy a tavalyihoz képest 40 szá­zalékkal csökkentik a szeg­hullást. Eddig 27 százalé­kot értek el, ami pénzben 4870 forintot jelent A fiatalok 395 munkaórát dolgoztak vállaláson kívül, s ez kétezer forintos megtaka­rítás a vállalatnak. — A munkafegyelem terén is nagyot léptünk előre — mondotta a csúcstitkár. A hatvanhat KISZ-tag kö­zül igazolatlanul senki sem hiányzott, a késések számát is minimumra csökkentették. Kilencen járnak faipari technikumba, egy fő az egye­temet, ketten pedig a köz­­gazdasági technikumot vég­zik. KISZ-oktatáson kilencen vettek részt, negyven sze­mély pedig pártszeminárium­ra járt. — Célunk, minél több be­csületes fiatalt adni az élet­nek — hangsúlyozta a be­számoló. Nehéz fizikai munkában kell helytállni a ládagyári fiataloknak. Csupa olcsóság, de fel tudunk-e öltözni az Eleganciában? Leértékelt nyári ruhák, blúzok nagy vására A gazdasági vezetés előtt azonban egyre jobban nő a KISZ-szervezet tekinté­lye. Ezt bizonyítják az április végi jutalmazások is, amikor hét fő kitüntetésben részesült, hárman „Kiváló Dolgozó” oklevelet, két fő pedig „Kiváló Dolgozó” jel­vényt kapott. A telep vezetősége támogat­ja minden kérésüket. Erről tanúskodik az is, hogy rövi­desen új helyiséget kapnak. — Kik végezték a legjobb munkát? — erre is kitért a beszámoló. Drahos Ferencné, Tolnai Dezső, Nagy Julianna, Kiss Sándor mind megér­demlik a dicséretet, hiszen lelkiismeretesen dolgoztak, napi munkájuk mellett a KISZ-ben, a társadalmi mun­ka területén is megállták a helyüket. A beszámoló utáni vitában Nagy Dezső a hibákról szólt, Tolnai Dezső pedig az új klubteremről, az ott végzen­dő társadalmi munkáról tett említést. A vállalt feladatokat telje­sítették, a munkában megáll­ják a helyüket, jó úton ha­ladnak — ezen gondolatok je­gyében nyugodt lelkiismeret­tel távozott az összevont tag­gyűlés negyven résztvevője. Szentpéteri Zoltán Az árvízkárosultakért Taggyűlést tartott a Rákó­czi Termelőszövetkezet part­szervezete. Ezen beszélték meg, hogy most, szombaton, amikor a termelőszövetkezet­ben kifizetések vannak, a ta­gok átadják az árvízkárosul­tak megsegítésérre szánt hoz­zájárulásukat. ■ A taggyűlésen jelenlevő függetlenített veze­tők felajánlották havi átlag­fizetésük 3 százalékát. keíítőt kaptunk a dunai árvUbői Deszkapallót kellett fektetni az üdülő folyosóján Kétheti pihenőre utazott fe­leségével B. S„ a városi ta­nácstól Zebegénybe. — Természetesen első dol­gunk volt, hogy meglássuk a nagy művész, Szőnyi István egykori otthonát és lerójuk tiszteletünket zebegényi sírja előtt — mondotta B. S. — Be­jártuk az első napokban a környéket. Az üdülő vezetősé­ge készséges ciceronét biztosí­tott és Zebegény bővelkedik látnivalókban, — És nagyon okos dolog volt az, hogy az üdülés első napjait gazdaságosan kihasz­náltuk. Megeredt az eső. Gyak­ran beszorultunk a négy fal közé. Igaz, hogy az első nap­sütéskor már huss, ki a sza­badba. A negyedik napon azonban a víz végzetesen emelkedett. Kiszökött a part fölött. Hamarosan befurako­dott az üdülő parkjába. Reg­gel arra ébredtünk, hogy a színekben mosolygó rózsák oroszos vízben állnak és az évszázados fák a hűvös fürdő­ben dideregnek. Az ötödik napon már vészhíreket kap­tunk magától a folyótól. A Duna hullámai ott locsogtak az ablakunk alatt. — A síkföldi embernek szo­katlan látvány a rengeteg víz. Nyugtalanok voltunk. Szeren­csére azonban az üdülő veze­tősége megőrizte hidegvérét. Gyors intézkedés. Költözünk. Harminc vendég részére he­lyet biztosítottak a hegyen le­vő üdülőben. — A nyolcadik napon már apadt a Duna. Az emberi kí­váncsiság azonban mérhetet­len. Testületileg megindul­tunk, hogy szétnézzünk az el­hagyott üdülőben. A folyosó­kon vaskos pallókat fektettek végig. A szobák padlója alatt csillogott a víz. Ebből a sze­rény leckéből következtethet­tünk a víz félelmetes erejéről és arról a súlyos helyzetről, amelyet az árvíz Mohács, Baja környékén teremtett és arról az emberfeletti erőfeszítésről, amellyel az ember ezt a ke­gyetlen veszedelmet el akarja, hárítani. Az utolsó vizsga A gépiró és gyorsíró iskolá­ban a napokban zajlott le a záróvizsga — az utolsó. Ti­zennégy fiatal lány tett ta­núbizonyságot két év anya­gából. Erdőssy Margit, az Iskola igazgatónője több évtizedes munkássága után most utol­jára vizsgáztatta a fiatal gép- és gyorsírónőket. Nyug­díjba vonult. Tanácstag beszámolója Kis István tanácstag, hol­nap délután 6 órakor beszá­molót és egyben fogadóórát tart az alszegi termelőszövet­kezeti klubban. Az időjárás azért egy-egy napra megmutatja, hogy nyár van. Amikor kisüt a nap, nem esik az eső, izzásig meleg a levegő, mindjárt el­feledkezünk az előző napi zord esőrőL A naptár szerint nyár van — július —, tehát ildomos nyári karton ruhát hordani. Az Elegancia szak­üzletben ebből nincs is hiány, válogathatnak a köny­­nyű ruhákból a nők. A napokban nagy tétel­ben kaptak leértékelt ru­hákat, könnyűeket, szépeket, tarka színben pompázóakat. No, meg ami a fő — több fazon­ban. Százezer forint értékben érkezett az áru. A nyári ruhák ötven fo­rinttól kezdődően kaphatók, a blúzok pedig harmincegy forinttól. A szeszélyes idő­járás melegebb öltözködés­re szorítja néha az embere­ket, erről is gondoskodtak. Kaphatók leszállított áron nyári kosztümök is, kétszázhuszonöt forinttól kezdve. E nyári ruhákból, blúzok­ból, kosztümökből szép rak­tárkészletük van, de kér-, dés, hogy nyaralásra, üdü­lésre készülődő asszony vagy leány fel tudna-e öltözködni az Eleganciában? AxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV^ Ne álljon a napra, akinek vaj van a fején Feltűnő szerelem ' t JÖHET A KÁNIKULA! | í Harminckilenc hűtőszek- ^; rényt vásároltak a közelmúlt- í ban a RÁVILL-mál. ^-------- í MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? | 2 Egy olasz Varsóban. Ma- ; gyárul beszélő lengyel film- ^ komédia. Szélesvásznú! Magyar híradó.----------------- . | ANYAKÖNYVI HÍREK í z Született: Patonai Sándor és 4 Forgács Margit fia: Sándor, Bakó-^ nyi Sándor és Nagy Rozália fia:» Sándor, Bodzsár József és Urbán » Éva leánya: Éva, Dobozi János és ^ Varga Eszter leánya: Éva, Szűcs ^ Dénes és Turcsán Lidia leánya:^ Éva, Kalapos István és Lelesz Ju-4 liánná fia: Zoltán, Kovács Sándor» és Godó Irén fia: László, Köte » László és Bagi Ilona leánya: Ildi-» kó, Tóbi Lajos és Hupka Julián- ^ na leánya: Juliánná, Bálint Lajos ^ és Kis Terézia leánya: Terézia,^ Göncző István és Machaczek Irén 4 leánya: Irén, Buzsák Dénes és Bu- » gyi Juliánná leánya: Rozália, Vár-» konyi Balázs és Kovács Erzsébet 2 leánya: Erzsébet, Szalkó Kálmán ^ és Döme Éva leánya: Agnes, Pin-^ tér Imre és Kovács Terézia fia: 4 István, Királyfalvi Gyula és Kö-4 kény Ilona leánya: Erika, Kamo- í csai József és Marticsek Ilona leá- » nya: Katalin, Kovács István ész Tóth Sára fia: István, Pásztor Jó-£ zsef és Komáromi Mária leánya:^ Katalin, Szabó György és Hertling 4 Erzsébet fia: György. » Meghalt: Nagy Ferenc, Nagy » Zoltán, Bóni-Tóth János, Szentpé- Z téri Györgyné Gál Erzsébet. A EGYE MEG... A baromfipiac fellegekben járó árai szépen las­san szelídülnek. Tavasszal a rántanivaló csirkék árai valahol az ötven-hatvan forint körül hóbortoskodtak. Pendülnek a csirkék és ma már apyányi jércéket kí­nálnak ötven forintért. A vasárnapi piac különösen rossz volt. Kevés ve­vő, aránylag elég sok áru kmáltatta magát és a házi­asszonyok mosolyogva vitték haza a vasárnapi ebéd­re vásárolt pipikéket. Megálltam az egyik alkudozó asszonyka mögött. Hallottam amint mondja. — Huszonöt! — Csak harmincötért kilója. Negyedórás alkudozás után huszonnyolc forintban megalkudtak. Gyors mérés. A vevő fizetett és elsietett. Szemben álltam az eladónővel. Előtte a kosárban még vagy hat pár csirke. Ránézett, majd énrám. Ked­vetlenül jegyezte meg. — Ilyen áron nem érdemes elpocsékolni. Jobban tenném, ha hazavinném és megenném. Mit mondhattam egyebet? — Egye meg, kedves néni! Váljék egészségére. _____________ Vadas Istvánt szorgalmas, becsületes embernek ismer­tük. A vezetése alatt levő bolt virágzott, megikiapta a Kiváló Bolt címet, maga a vezető is többször részesült pénzjuta­lomban. Nem is sejtették talán még az ismerősök sem, hogy 1953- ban a Ceglédi Járásbíróság tulajdont károsító lopásért ölthónapi börtönre ítélte. Ez az ítélet azonban a közkegye­lem folytán nem került vég­rehajtásra. Ugyancsak a Ceglédi Járásbíróság ítélte el folytatólagosan elkövetett or­gazdaságért és társadalmi tu­lajdont károsító sikkasztásért nyolc hónapra, de a büntetés végrehajtását a megyei bíró­ság háromévi próbaidőre fel­függesztette. Vadas Istvánnak minden le-> hetősége megvolt arra, hogy félresiklott életét egyenesbe hozza. Az első ballépése ke­gyelemmel végződött. A má*­­sodik sem járt volna súlyos következménnyel, ha Vadas megbecsüli magát. De sajnos, nem így történt. Ismét bíró­ság elé került Ezúttal a nagy­kőrösi bíróság vesszaesőként elkövetett társadalmi tulaj­dont károsító lopásért hét­­hópapi börtönbüntetésre Ítélte és ítéletében elrendelte a há­rom évi próbaidőre felfüg­gesztett nyolchónapi börtön­­büntetés végrehajtását is. A bolt elárusítói közül töb­ben a DÁV üzemi konyháján ebédeltek és a vállalat ebé­denként 1,58 forinttal hozzá­járult az étkezés költségeihez. Ezt a pénzt összes ;tve fizet­te ki a vállalat, mégpedig úgy, hogy a boltvezető össze­állította az étkezésben részt­vevők névjegyzékét, azt az üzemi konyhán lebélyegeztet­te, s erre utalta ki a vállalat­tól az étkezési hozzájárulást. Vadas nagy lehetőséget sej­tett abban, hogy a névjegy­zékbe olyanok nevét is felvet­te, akik nem étkeztek az üzemi konyhán vagy csak el­vétve. A pénzt néha ’ átadta beosztottjainak, nagyrészt azonban megtartotta magának. A turpisság kitudódott és a vállalat feljelentést tett a büntetett előéletű boltos el­len. A nyomozás ideje alatt Vadas a vállalatnak visszafi­zette az elsikkasztott összege­ket. A városi bíróság ítélete ellen a vádlott és védője fel­lebbezést jelentett be. A me­gyei bíróság azonban a fel­lebbezést elutasította és az el­sőfokú bíróság ítéletét hely­benhagyta. Ml LESZ VELEM ? $ Néhány héttel ez­­$ előtt ünnepeltük £ Sabra bácsi nyolc­­^ vanötödik születés­­£ napját, amelyet f friss egészségben, vi­­f ruló jókedvben ért $ meg. A társaságban '}ő volt a leghango­­$ sabb. Nagyokat ne­­$ vetett. A menyecs­­% kéknek ő mondta a $ legszebb, orcapirító £ dolgokat. Az ét­­% vágyát bárki meg­­^ irigyelhette volna. % Amikor túl voltunk £ az evés-ivás gyö- i nyörűségén, Sabra f bácsi bizalmasan 4 félrehívott. % — Ide hallgass! Elég $ tapasztalt betyár­­% nak ismerlek. Ne­­$ kém már apadoz a $ szememvilága. % Ugyan nézd meg ezt $ a két matériát. Ru­­% hát akarok szabatni. % Ezért — mutatott £ az egyik szövetre — ^ nyolcszázat kér a £ mester. De inkább ? azt a másikat csinál­­tatom meg, mert % azt mondja a varró, $ hogy húsz eszten­­% dón keresztül ruha ^ lesz. Nem sajná­­% lom, hogy kétszáz forinttal többe ke­­$ rül. f. En is arra hajlot­tam, hogy okosabb lesz a drágább ruha mellett dönteni. Sabra bácsi vállve­­regetéssel köszönte meg a tanácsit. A születésnap an­nak rendje-módja Szerint eltelt. Sok boldog, reménytel­jes esztendőt kí­vántunk az ünne­­peltnek, aki egy ki­csit elérzékenyülten. de örömmel fogad­ta a köszöntést. De hogy el ne fe­lejtsem, Sabra bá­csinak egyetlen ro­kona volt, kisebbik fiának az özvegye, Julis néni. Az öt­ven körüli fiatalos, fürge menyecske megsokallotta a pes­ti zajt, hazavonult hát Nagykőrösre, nyugalomra. Ha ugyan nyugalmat je­lentett az, hogy az öreg háztartását ve­zette. Minden az ő gond­ja, dolga volt. Az öregnek nem lehe­tett panasza a me­nyecskére. Rend az udvaron, tisztaság a házban, A jószágot, malacot becsülettel ellátta. Amellett még konyhát is ve­zetett, olyat, aminek nagy híre volt az összes ismerősök kö­zött. Gyakori vendég vagyok az öregnél. Szívesen hallgatom emlékezéseit, elbe­széléseit. Sajátos öreg hangján mesél, mesél, mivel idejé­ből bőven futja, min­dig széles kiönté­sekkel csipkézi kö­rül az elbeszélés mél­tóságteljesen höm­pölygő folyóját. Né­ha azzal fejezi be, hogy hallod — be­tyár, elég baj, hogy benned nem rekedt meg olyan író em­ber féle. Mert ha egy csepp eszed lenne, lekörmölnéd, amiket mondok. Még utóbb, valami hozzáértő, könyvet is csinálhatna be­lőle. Tegnap este nagy gondban találtam az öreget. Szokásos jókedve, mintha megecetesedett vol­na, Szava is a ma­gányos ember el­­hagyatottsága körül keringett. Néha nagy sóhajtásokkal szeg­te be az elbeszélést. Ez bizony nagyon szokatlan dolog volt a számomra. Végé­re akartam járni. Faggattam az öre­get. — Beteg? — Nincs énnekem olyan különös ba­jom. — Talán csalódott valamiben? — Van énnekem annál több eszem. — Hát akkor mi a baja Sabra bácsi? Jobb kezével a plafon felé csapott. — Mit ér a magá­nos ember élete? — De hiszen maga nincs egyedül. Juli nénje itt van mel­lette és úgy ellátja, hogy annál jobban nem is lehet. Az öreg felkapta a fejét. Ügy látszik, megtüskéztem az elevenjét, mert csen­desen morogta a fo­gai között. — Bizony édes ] fiam, meg is vagyok j én addig, amíg a Ju- j lis él, hanem aztán j mi lesz velem? (rossi) ! Vörös borf ittam az este...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom