Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
MST necyei 1965. JÜLIUS 1. CSÜTÖRTÖK-4 L őhezü mecénás Rendelettel nem lehet tüzet oltani Különös esemény szemtanúi Voltak a napokban a szegedi Bajcsy-Zsdlinszky utca járókelői. A városi tanácsháza tetőzetének csatornáját egy szökött méhraj szállta meg. A rovarok egymásba kapaszkodva,4*es*zú, lecsüngő fürtöt alkottak. A hivatali szobák „veszélyeztetett” ablakait a tanácsi dolgozók azonnal becsukták, a méhek gazdája követte a szökevényeket, felment a tetőre, s amikor a legnépesebb volt a fürt,, kosarat borított rá. esetén ki lehessen húzni a cséplőgépet a gabonából? Rendben van-e a cséplőgépen a szikrafogó? Ez az első év amikor a tsz-ek önállóan csépelnek. A gépállomások több éves rutinját, tapasztalatát pótolni kell valamivel! Alapossággal, óvatossággal. Késő begyulladni, ha már ég a kazal! A szellőztetéses kazalszárító módszer kitűnő találmány. De a zölden vágott és kazalba rakott lucernában öngyulladás veszélye for»g fenn. A be nem tartott technológiai szabályok és az elhanyagolt műszaki követelmények hamar tüzet okoznak. A környezeti feltételek, a levegő páratartalma, szélirány stb. figyelembe vétele is döntően közrejátszanak a biztonság megteremtésében. Ismerik-e eléggé az ott dolgozók a szellőztetéses szénaszárítás főbb munkaszabályait? Ismerik-e az idevonatkozó tűzrendészeti előírásokat? Van-e, aki állandóan őrizni, figyelni és kezelni tudja a szárítóberendezést? Tavaly nem egy helyen gyúlt ki a kazal hibás műszaki körülmények, hanyagság miatt. Egy ilyen kazalt, amit hét végéfe egyszerűen otthagytak a munkások, két napig oltott a tűzoltóság. Az a kevés eldobott gond megérte? A tűzeseteknél két főbűnös is akad. Az egyik az emberi tudatlanság, a másik a gondatlanság. Közös erővel, idejében számoljunk le mindkettővel! D. J. Görög kincsek Miskolcon A miskolci görögkeleti templomban kiállítás nyílt az egykori miskolci görög kolónia művészeti emlékeiből. A városban a XVIII. században telepedtek meg a török megszállás és elnyomás elől menekülő görögök. A családok főként kereskedelemmel foglalkoztak. Többek között az avasi pincékből szállították Lengyelországba és Oroszországba a felvásárolt bort. Az ügyes kereskedelempolitika jómódot biztosított számukra, s már 1687- ben kereskedelmi testületet alakítottak. Első kápolnájuk után 1806-ban épült fel a mai templom, amely kegyszereivel, miseruháival, oltárképeivel, a száz festményből álló ikonosztázzal páratlan műemléke Észak-Magvarországnak. Warrenné mestersége Shaw-bemutató a Déryné Színházban Hamiskártya, útonállás, vetkőzietés Elítélték a budakeszi markecolókat Harminckilenc éves most Beiben József és eddig már tizenkét évet ült börtönben. Dolgozni sohasem szeretett, csavarogni és inni, kártyázni, hítésért fellebbezett. A többiekkel szemben a bíróság ítélete jogerős. (in) p\\\\\\\\\VÄVÄVXWÄW«^\\\\\\\\\\\VC»\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ FÖVENYEN (Foto: Gábor) G. B. Shaw egyik leggyilkosabb szatírája vitathatatlanul a Warrenné mestersége című színműve, amelyben a polgári társadalom képmutató, álszent világát leplezi le. A Déryné Színház most tűzte műsorára a világhírű darabot, amelynek jellegzetes figurái nagyszerű alkalmat nyújtanak a színészeknek képességük csillogtatására. A címszereplő Warrenné alakját a Jászai-díjas Czéh Gitta mintázta meg. Alakítása élményszerű teljesítmény. Élettel telik meg a karikatúra: az üzletasszony alakja, alti idejekorán, mint koldússzegény gyereklány fölismeri a polgári társadalom legfőbb alaptörvényét-, hogy a pénz az egyetlen igaz isten, jobbján csak annak jut hely, aki minden áldozatra kész érte, még valamennyi erkölcsi gátlásának feláldozására is. Jutalmul megkapja mindazt, amire csak vágyakozhat egy polgár: dús életet, hatalmat. Sőt, szélesre tárt kaput a legelőkelőbbek exklúzív világába, még akkor is, ha gazdagságának a legszenynyesebb üzlet a fonása. Áru ebben a világban minden, a lélek éppen úgy, mint a test. Czéh Gitta alakításában mély realitást kap ez a torzkép. Művészi mérséklettel kerüli el a léptennyomon fölkínálkozó túlzásokat, egyszerre tud kerítőnő és dáma lenni. Előkelő intézetben nevelt leánya, Vivie Warren, aki mit sem sejt anyja mesterségéről és pénzének forrásáról, Herendi Mária. Öntudatos ember, fölszabadult lélek. Tulajdonképpen ő az ítélőbíró, aki szavakba és cselekedetekbe foglalja ítéletét mindenről és mindenkiről, még saját úgynevezett „boldogsága’’ árán is. A szerep jó kezekbe került, amikor Herendi Máriára osztották. Valamint a többi is. Franké, a szerelmes és rokonszenves naplopóé a Jászai-díjas Patassy Tibor kezébe, Preadé, a finom művésziéleké Kernlos Róbertébe, Sír George Groftsé, a züllött lelkű, kiélt arisztokratáé Erős Páléba és Gardner tiszteletes úré Fehér Tiboréba. A Réz Ádám új, ügyes fordításában színrehozott Shawdarabot Petrik József rendezte, sikerrel. m. 1. Televíziós statisztika A Postavezérigazgatóság illetékes szakoi ztályán elkészült a televízió előfizetők alakulását ismertető statisztika. Hazánk televízió előfizetőinek száma elérte a háromnegyedmilliót, csupán a fővárosban 262 454 televízió előfizető van. Az kién öt hónap alatt országszerte mintegy 75 ezer új televíziókészüléket vettek nyilvántartásba. A Budapest-Vidék Postavezérigazgatóság területén 15 261, a Szegedi Igazgatóság körzetében pedig 10 315 új televíziókészüléket vásároltak öt hónap alatt A legkevesebb előfizetőt — 6671-et — a Soproni Postaigazgatóság vette nyilvántartásba ez alatt az idő alatt FOGAK mondta meg a nevét, amiből csak az „Ervint” tudtam megjegyezni. — A tippet tulajdonképpen a Handzel szakinak köszönhetem. Az injekciónak még a gondolatától is hideglelést kap az öreg, hát idekísértem múltkor a rossz fogával. Akkor láttam, ez jó hely. Itt sokáig üldögélnek a pacik, és szívesen tárgyalják egymással a fogfájásukat. Azóta eljárok ide. Mát a harmadik estén súgott a szívem: itt az igazi! Most épp ént bent van. Majd tessék megfigyelni, ha kijön. Jó kiállású, helyes, kedves, éppen nekem való. Az idegkezelt fogáról mindent tudok ... nagyon édes kis fog... de őróla is már annyit, hogy Erzsi a neve, meg hogy hol fordul be hazafelé. Mihelyt először belépett, beszédbe elegyedtem vele a fogakról. Amikor kijött, bezengtem, hogy én is most végeztem, és érdeklődtem, mi volt a kezelésén. Ugyanez történt leét nap múlva. A Körútig mindig az ő fogáról volt szó, a Körúttól addig, ahol befordul, az enyémről. Persze én ugyanazt mondtam, más szavakkal, amit ő, mert hisz én nem kezeltetek. Igen, eddig még csak a fogakról beszélgettünk. De ma ... ma elkészül a kezeléssel, hát én is felkészültem, hogy vasárnapra táncolni hívom. Tessék majd véleményt mondani róla, ha kijön, csak egy hunyorítással. Mert én határoztam. Végszükség esetén a komoly szándékoktól sem zárkózom el... rpgyre kényszeredettebben t-j hallgattam a kitárulkozását. Mert a szemfogam megint nyugtalankodni kezdett. mintha valami izegne benne, s attól kis áramütések érnék az állkapcsomat. Ez a fiú még boldogságot mer hajhászni itt, ahol szenvedő emberek keresik a nyugalmukat! Felpattant az ajtó, és Ervin felugrásán, villanó tekintetén láttam, Erzsi az, aki kilép a rendelőből. Egy egyszerű, rokonszenves, üde fiatal lány. Ennél jobbat Ervinnek az SZTK-ban receptre se írhattak volna fel. A fogam rosszindulatú viselkedése ellenére megszólalt bennem az együttérzés. Kedves fiatalok! Milyen szép is ez! Az is cenk, aki irigykedik rátok! Elvégre nemcsak házibulin meg munkahelyen születhetnek szerelmek. A fogászaton is! Miért ne? Éppen elismerően akartam hunyorítani, amikor valami számításon kívüli dolog történt. Sokan szoktak várakozni, ezúttal aránylag kevesen voltunk. Az asszisztensnők gyakran unottan szedik össze a beteglapokat, most azonban a szívbemászó Erzsivel együtt egy lelkes asszisztensnő lépett ki a rendelőből. S miközben Erzsi tekintete kíváncsian szántott végig a váróhelyiségen, és örömmel állapodott meg Ervinen, az aszszisztensnő szeme is megakadt a fiún. — Ne éljek, ha nem másfél óra óta látom magát itt ücsörögni — kiáltotta az asszisztensnő. — Hogyhogy nem került sorra még? Az igazolványa? Be sem adta még? Idetartozik a mi rendelőnkhöz? Hadd lám! j fiú elsápadt. Megzavarta SÍ az erélyes fellépés, a kérdések özöne, de méginkább attól való félelme, hogy fortélya lelepleződik Erzsi előtt. Vesztére elővette igazolványát, s az asszisztensnő amint belepillantott abba, már karon is ragadta. — No, jöjjön velem, maga gyámoltalan... — De... — Ervin Erzsire nézett, és a homlokán megjelent egy verítékcsöpp. — En... — Hát persze, csak menjen ... — lehelte Erzsi. Mondhatott mást? Es Ervin mögött becsapódott az ajtó. A lány arcáról olvasni lehetett. Ma hát nem egyszerre végeztek... Elszakad a kapcsolat? Erzsi elindult, de láthatóan tétovázott, engedhet-e a büszkeségéből? Es úgy döntött: engedhet — mert visszalépett az ajtóból, és helyet foglalt. Megkísérelte, hogy a végzettel harcra keljen. En azt hittem, ez elég. Megvárja! Nem veszítik el egymást! Természetesen elmegy táncolni vele! Csak akkor vettem észre, hogy izgalmamban elfelejtettem beadni a lapomat. De fogam abbahagyta intrikus működését, semmit se bánva gyönyörködtem a fordulatban. Ervin negyed óra múltán kioldódott nyakkendővel, izzadságban úszva, került elő. Az eléje lépő lányt észre se vette — azon való nagy igyekezetében, hogy kiköpje a tampont az érzéstelenítéstől élettelen ajkai közül. Feldúltan indult az ajtó felé. Az asszisztensnő utána szólt. — Aztán ne felejtse, még négy fogát kell kihúzni, mert baj lesz! réttől Ervin vakdühvel Íj rontott le a lépcsőn, és egy pillanat alatt nyoma veszett. Hát igen. Ember legyen az, akinek ilyenkor mást súg a szíve. Földes Péter AZ EGYIK NAGYOBB KÖZSÉGÜNK kis múzeumának igazgatója mesélte as alábbi apróságot: A múzeum a helyi diákok és múzeumbarátok lelkes közreműködésével évek óta gyűjtögeti a helytörténeti anyagot, a község jelen és múltbeli életének megőrzésre méltó emlékeit. A lakosság az első pillanattól kezdve magáénak érezte az új kultúrintézményt. Felkutatták a padlásokat, az öreg ládák mélyét, és ami régiséget találtait, azt mind behordták a múzeumba, amelynek ma már értékes gyűjteménye van. Néhány hónappal ezelőtt bekopogtatott a múzeumba egy idősebb asszony, akinek ősei mézeskalácsosok voltak a faluban, és két nagyon régi mézesbábú mintát tett le az asztalra. Az egyikben mézeskalácshuszárok készültek egykoron, a másikban pólyásbabák, a hajdanvaló szerelmes lányok, legények igaz gyönyörűségére. Az igazgató megvizsgálta a fából faragott, szúrágta régiségeket és megállapította, hogy azok valóban becses emlékei egy lassanlassan elhaló régi iparágnak. Kijelentette tehát, hogy a két babát szívesen megveszi a múzeum gyűjteménye számára. — NEM AKAROK ÉN PÉNZT ÉRTÜK, ajándéknak szántam — mondta a látogató. Az igazgató nagy örömmel fogadta a bejelentést, később hivatalos levélben is megkö-J szönte a becses ajándékot és a- két bábuformát szabályszerűz en fölvette a múzeum leltárába. így lett belőlük leltári c tárgy. s TELT, MULT AZTÄN AZ i IDŐ és néhány héttel ezelőtt i ismét jelentkezett az adomás nyozó a múzeumban. Némi ker- telés után kijelentette, hogy röl videsen egy régóta kivándorolt- rokona érkezik látogatóba- Amerikából és — hogy vala- mi hazai emléket adhasson , neki — elhatározta: visszakéri t a múzeumnak ajándékozott , bábu formákat. 5 — Sajnos, már nem adhatom vissza — közölte vele az t igazgató —, mert a hivatalos i leltárban szerepelnek. : Az asszony erre a minisztéc riumhoz folyamodott. A na- i pókban kapta meg a minisztés rium értesítését arról, hogy- kérése nem teljesíthető, mert- ajándékából társadalmi tulaj- dón lett, amelynek megtartása > és megőrzése közérdek. A múzeumigazgató néhány • napig távol volt állomáshelyé, tői és amikor hazaérkezett, a • múzeum adminisztrátora sírva t számolt be neki arról, hogy a ■ távollétében megjelent a mú. zeumban az „adományozó”. • Nem is egyedül jött, hanem i egyik fiatalabb nőtestvére ■ társaságában. Rövid, de harcias szóváltás után a mézes■ kalácsformákat minden tiltakozás ellenére magával vitte. AZ IGAZGATÓ most törheti a fejét, hogy mit is csináljon? Méhraj — a város közepén A rendelet mellé még kell valami. Hiába a tűzvédelmi rendeletek tömege, ha azokat, akikre vonatkozik, nem ismerik. Jön a nyár! Nagyobb a tűzveszély, különösen a mezőgazdaságban. Megtettek-e már mindent az illetékesek a tűzvédelem biztosítására? Tudják-e, hogyan előzhetik meg, s ha mégis ég, hogyan olthatják a tüzet? Az elmúlt évi statisztika azt mutatja, jócskán van e téren tennivaló. íme néhány intő figyelmeztetés: Jön a vonat! Pest megye egész országunk vasútforgalmának a góca. Tavaly nyáron tíz esetben kapott lángra a mozdonyszikra a gabonában. Van-e már aki őrzi a vasút melletti búzatáblákat? Van? Nem túlzottan idős az az ember? Tud egyáltalán szaladni? Jól lát? Enélkül álmegoldás a megoldás. Gondoskodik-e valaki arról, hogy ezeken a veszélyeztetett területeken kezdődjön az aratás, hogy a terményt sürgősen elszállítsák, védőbarázdát szántsanak a tarlón? Kezdődik az aratás. A kombájn, a betakarítási műveletek lerövidítésével csökkenti ugyan a tűzveszélyt, de gondatlan kezelés esetén maga a gép is lángra lobbanthatja a termést. Vajon ismeri-e már minden munkás, aki az erőgépeken dolgozik, a tűzrendészeti előírásokat? Igen? No és törődik is vele? Felülvizsgálták-e az illetékesek a gépeket tűzrendészeti szempontból? Ha tavaly megfeleltek, idén ez még édeskevés. Vannak-e és helyükön vannak-e a tűzoltóeszközök: 600 liter víz, vödör, lapát, kézi oltókészülék? Van-e a gépeken vontatókötél, hogy tűz annál inkább. Tavaly nyáron, amikor legutóbb szabadult, Budakeszin társult barátjával, Heves Lajossal aki a lakásában kártyabarlangot rendezett be. Ide csalogatták el rövid kocsmai ismeretség után ittas embereket, akiket azután gyorsan megkopasztottak. De ha nem sikerült ez a játékasztal mellett, Seiben erőszakkal vette el a „páciensektől” pénzüket. Még tavaly történt augusztusban: Seiben és felesége a budakeszi Szarvas presszóban egy ittas férfihez szegődtek, akit hazavittek lakásukra. Már útközben megszabadították 600 forintjától és órájától, utána pedig hamarosan kitették a szűrét. Más alkalommal Hevesék lakásán volt egy sokpénzű emberrel a kártyacsata. Hiába csaltak azonban a hamiskártyások, mégsem tudtak nyerni. A részeg ember végülis fogta magát, otthagyta őket. Seiben utánament és a sötét udvaron megtámadta. Az ijedtében kijózanodott férfinek sikerült elmenekülnie, azonban kabátját Seiben lehúzta róla. Elégedett volt a zsákmánnyal: 400 forintot talált benne. Mivel azonban a menekülő segítségért kiabált, a rabló, félve a rendőrségtől, bujkálni kezdett. Rátaláltak. Ekkor derült ki, hogy egy alkalommal a Fővárosi Villamosvasútnál munkára jelentkezve a kapott szolgálati ruhát nyomban értékesítette 1800 forintért. A Pest vidéki Járásbíróság most tárgyalta a „markecolók” ügyét: Seiben Józsefet rablás miatt 3 évi, feleségét 8 hónapi börtönre ítélte. Társaikat, Heves Lajost és feleségét szerencsejáték szervezése miatt 8, illetve 4 havi, próbaidőre felfüggesztett büntetéssel és pénzbírsággal sújtotta. Az ügyész Seiben terhére súlyosbításért, ő maga pedig eny-Most a bal hármas zápfoggal járok az SZTK-ba. Lám, Ervin is itt ül a váróhelyiségben, még a jobb felső szemfogidőkből ismerem. Keserű a képe, kezét az arcához szorítja. És bizony esze ágában sincs már szemét legeltetni a sorstársakon. Most nem súg neki a szíve. Akkor, a jobb felső szemfogügyem idején, egyedül én ültem itt derűsen cigarettázva, annak a gyakran tapasztalható jelenségnek a jóvoltából, hogy a fogászat küszöbét átlépve, egyszerre kiállt a fogamból a háromnapos fájás. És rajtam kívül csak ezen a hullámos hajú, rokonszenves fiatal mackón■ nem látszott a szenvedés. A szeme ugyan izgatottan csillogott, de később kiderült, hogy nem a félelem, hanem a reménység miatt. Látszott, hogy valami kikívánkozik a fiúból. Ahányszor futólag rápillantottam, el akarta fogni a tekintetemet. Végül mellém húzódott a pádon, megszólított. — Talán nem is kezelésre tetszett jönni? — Hát mi az ördögért? — Mert én nem azért járok ám ide — közölte cinkos mosollyal. — Hanem ugyanazért, amiért szeretek a mozik előcsarnokában is várakozni. Két jegyet veszek, és úgy nézelődök partner után. De az rossz hely, pocsék hely. Moziba mindenki a párjával megy. Tetszik tudni, nálunk, tetőfedőknél almás ám a szaktársnő. i legényszálláson se látni /í nőt. Neadj isten hát, hogy egy valamire való ismeretségre szert tehessek. Egyébként, ha megengedi... Ekkor
