Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
I * f it« tiß 5 £ I 1965. JÜLIUS 31, SZOMBAT W* 3 Megyedmiüiós többletjövedelem zöldborsóból Püspökhatvanban A püspökhatvani Űj Barázda Termelőszövetkezetben ezen a tavaszon 100 holdon termeltek zöldborsót. Eredetileg 450 ezer forint bevételre számítottak a szövetkezet vezetői, végülis azonban 700 ezer forintot kaptak a konzervgyárnak szállított termésért. Ugyancsak jól fizet a zöldibab, nemkülönben a 60 hold uborka, aminek az első szedése 130 ezer forintot hozott. Ügy számítanak, hogy uborkából 200 ezer forint többletjövedelemre tesznek szert. A pestiek is megállnak Négyszázan naponta Kevés a kabin Amióta elkészült Abonyban a strand, azóta ott pénztáros Szűcs Lászlóné. — Mikor érkeztek az első vendégek? — 1957. július 20-án nyílt meg a strand, s bár Abonyt közrefogja Cegléd és Szolnok is, ahol nagyobb strandok vannak, ennek ellenére gyorsan népszerű lett a fürdő. A Pestről érkező gépkocsik is sokszor megállnak itt. legutóbbi július 24—25-én zajlott le, amelyet Cegléd nyert. Évente sporttábort rendeznek Abonyban. A fiatal úszótehetségek is felkészülhetnek a rendelkezésükre álló két hét alatt. — A nagymedencén kívül van még két kismedence — mondja Szűcs Lászlóné —, amelyeket főleg az idősebb korosztály kedvel. Ezenkívül modern kádfürdőnk is van, INTERURBAN Kályhadömping augusztusban - Tantál: sarkvidéken, kuktában — Utazik a bojler? Bizony ez az igazság s milyen jó, hogy így van: nyár derekán kályhadömpingről tudósíthatunk. A Mechanikai Művekből jelentik, hogy készül a legújabb, könnyebb kivitelű, áramvonalasabb olajtűzhely. A Mekátorból nagy a kereslet, s így nemcsak a modernizálást, de a több mint 20 ezres idei tételt is örömmel üdvözöljük. Tűztere nem súlyos öntöttvasból, hanem lemezekből készült. Külső zománca, bama-vajszín, zöld-vajszín s még egy sor kettős variáció követi. Jövőre már külföldi partnereknek, Csehszlovákiának és a Szovjetuniónak is szállítanak. Éppen a külső^ fél jelentkezése miatt ma még nem tudni bizonyosan, menynyi 1 esz a jövő évi mennyiség, de 50 ezer valószínűleg elhagyja a gyárat. kort él meg. A Tantál ugyanis szinte vég nélkül szolgálatképes. Mire használják? A kérdés fontos, hiszen másfélszer drágább az előállítása, mint a hagyományos elektronikus kondenzátoroké. A befektetés minden esetben megéri, hiszen i.gen fontos posztokon kell helytállni. A rakéta-technikán kívül nagy üzembiztonságot és pontosságot igénylő orvosi berendezéseknél, híradástechnikai készülékeknél használható mindenekelőtt. Mi hír a bojlerekről? A Mechanikai Művekben a forróvíz-tároLóknál is megszületett a könnyített, modernizált változat. Az igény itt is rendkívüli módon megnőtt Hasonlóan az olajkályhához, külföldi rendelők is jelentkeztek. Ezt a nagy kettős megterhelést azonban valószínűleg nem tudja vállalni -a Mechanikai Művek. Ezért lehet, hogy a bojlertől búcsút vesz, s az a Hajdúsági Iparművekhez utazik. Nincs kizárva tehát, hogy ez lesz új szülőotthona. Mindez természetesen nem végleges, az azonban bizonyos, hogy az új ötéves tervprogramban szinte ugrásszerűen növekszik a kötelezettség s a tennivaló is. <t. gy.) Személyhajójárat Vác és Esztergom között A MAHART közli, hogy augusztus 2-től, munkanapokon a hivatalos nyári menetrendben szereplő Vác—Esztergom közötti személyhajójáratot megindítja. Kávé, Üllőtől Tápiógyörgyéig — De jó kávét főz ez a gép — örvendezett Szabó Sándorné, az üllői eszpresszó üzletvezetője, a CR 2-es gép próbaüzemelésekor. A községben nagy keletje van a „fekete nektárnak”. Naponta 80—90 deka kávé fogy el, ami megfelel több mint kétszáz duplának. Az új kávéfőzögép felszerelésekor beszélgettünk Béres Ferenc szerelővel. — Mi javítjuk, ápoljuk a presszó- és hűtőgépeket. Négy megye tartozik hozzánk, köztük Pest megye is. — Minden községben van kávéfőzőgép? — Ha kávéfőzőgép nincs is mindenhol, hűtő- vagy más gép van, úgy hogy mindenütt akad karbantartani való. — Az utóbbi években sok gépet szereltek fel? — Csaknem 50 kávéfőzőt. Ma például Üllőn kívül Ceglédbercelen egy 4 és félliteres MC márkájú gépet, Tápiógyörgyén pedig háromkaros kaszinógépet állítottunk üzembe. — A víz, úgy látom, sötétebb, mint a pesti strandok vize. Mi ennek az oka? — A strand vize forrásvíz. Jódos, de a szervezetre semmilyen káros hatással nincs. — Mikor nyitnak? — Május elsején kezdünk és szeptember 31-én zárunk. Hétfő és péntek kivételével nyitva tartunk. — Hányán fürdenek naponta? — Átlagosan négyszázan, de fürdött már 1800 személy is egy nap. Ez volt a rekordforgalom eddig. Az uszodában megyei úszóversenyeket is rendeznek. A TÜRELEM! — Megundorodtam az élettől. .. még egy vacak egyetemi felvételi sem sikerült — hallottam az egyik ismerősömtől. Elkeseredetten, reménytelen hangon beszélt. Nem könnyű a felvételi az egyetemekre, főiskolákra. Tanulással átvirrasztott éjszakák, izgalmas várakozás, reménykedés egészen az eredmény kihirdetéséig. Vannak, akiknek sikerült, de sokan elutasító választ kapnak. Egy év múlva ismét próbálkozhatnak. Próba, szerencse? Nem! Tudás, felkészültség. Ezen múlik minden! Mindenkinek nem sikerülhet, minden jelentkező nem foglalhatja el azonnal az egyetem padjait. A legjobbaknak az első évben sikerült. Mi lesz a többiekkel? Sokan elkeserednek, mint már idézett ismerősöm. Egyelőre le kell mondania a továbbtanulásról, s ez nem kellemes. De csak egyelőre. Vég nélkül sorolhatnánk azokat az üzemeket, ahol középiskolát végzettek dolgoznak, s közben készülnek a következő évi felvételire. A közelmúltban hallottam: egy huszonegyéves fiú az idén már harmadszor felvételizett a műszaki egyetemen, és csak most sikerült. Nem ritkaság, sőt általánossá vált, hogy sokan már a középiskola befejezése, vagy a sikertelen felvételi után dolgozni mennek. Egy év múlva újra megpróbálják. Alaposabb felkészültséggel, a munkával szerzett nagyobb esélyekkel veszik fel ismét a versenyt az egyetemekre, a főiskolákra való bekerülésért. Tény, hogy ez a nehezebb út. Akaraterőt, kitartást kíván. Uj tanév kezdődik, új főiskolásokkal. De akik lemaradtak az 1965—66-os tanév „szekeréről”, csüggedésre nincs okuk. Terveik valóra váltása csupán hoszszabb ideig tartó, komolyabb munkát, türelmet igényel. Tóth István 1963-ban épült. — Mi a tervük a továbbiakban? — A kabinsort szeretnénk bővíteni, jelenleg 40 kabin áll a fürdőzők rendelkezésére, de ez a csúcsforgalomban nem elég. Jövő tavasszal szeretnénk elkezdeni az új kabinok építését. Sz. A. Ugyanitt megszületett s vígan éli világát a Tantál. Pedig meglehetősen súlyos megpróbáltatásoknak vetették alá. Előbb jött a sarkvidéki hideg, mínusz 55 fok. Aztán a kuktafőző belső forrósága, több mint 120 fok. És az elektrolikus kondenzátor mindentudó újszülöttje ragyogóan állta a fagy- és hőhullámot. Ügy néz ki, hogy többszörös veteránMEGLEPÓ?... 750 kiló morfin és kodein a megyéből Tessék szorozni! ♦ Szükség van minden kilóra ♦ Felvásárlók és úttörők fedezni tudjuk gyógyszeriparunk és gyógyászatunk egész évi kodein és morfin szükségletét. Jelenleg e mennyiségnek csupán kétharmadát tudjuk hazai termésből előteremteni, a többit importálnunk kell. A máktermelés fokozása és a gubó lelkiismeretes felhasználása nagyon fontos népgazdasági érdek tehát. A szövetkezeteknek pedig igazi „fájdalomcsillapító” üzemága. (a) ARANYHID (Foto: Regős) Fájdalomcsillapító üzemág Pedig így van. Alberovszky Ede dr., a „Herbária” Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Központ főmérnöke felvilágosít, hogy 30 dekagramm nyers kodeint, vagy etilmorfimt lehet előállítani minden mázsa mákgubóból. Fischer Miklós pedig a MÉSZÖV felvásárlási osztályának előadója kijelenti: idén jó a máktermés, 25 vagon mákgubót szándékoznak és remélnek föidműveszövetkezeti hálózatuk útján a Herbária, majd a feldolgozó üzem a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár részére megvenni Pest megyében. Tessék tehát szorozni! — Szövetkezeti felvásárlóinkat már csatasorba állítottuk a mákgubó-terv teljesítésére, de számítunk a diákok, úttörők segítségére is. Hivatalosan is kértük, minden iskolaigazgató és úttörővezető közreműködését. Igen, mert a mákgubó felvásárlás nem egyszerű kereskedelmi ügylet. Nemcsak a tsz-ek nagyobb tételei jönnek itt számításba; gondosan össze kell gyűjteni és értékesíteni a háztáji gazdaságok csip-csup tételeit is, hogy minél több drága gyógyszer alapanyagot teremtsünk elő. Igaz, hogy a szövetkezet a szerény mákgubót jól megfizeti s a felvásárlásban kiváló szövetkezeti alkalmazottak és úttörők jutalmat is kapnak, de a munkához lelkes ügybuzgalom is kell. Talán segítünk ezt felkelteni, ha elmondjuk: évi hatszáz vagon mákgubóból már <"SSSSSSSSSSSS/S//SSSSSSSSSSJS//SSSSSSSSS/S/SSS/SSSSSSfSSSJVSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSfSfSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS7SSSSSSSrSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrS. ESŐLESÉS PILISEN 5 NÉHÁNY napja tör$ TŰNT. A pilisi Hunyadi Tsz^ ben már vágták a búzát, s ^ reggel kicammogott a két ^ kombájn a sárga táblába. Az^ tán megdördült az ég, s zu^ hogni kezdett az eső. A nap szürke, tömör felhőfüggöny mögé bújt. A karcsú szárú ma§ gyár búzát derékba törte az ^ eső, a nehéz kalász lefejezve hullt a földre. ^ Lenthár Kálmán elnök per^ cenként ugrott fel a félhomá-4 lyos szobában, kezét kinyúj$ tóttá az ablakon, aztán lerázta ^ tenyeréről az esőcseppeket. § Csak eső, nem jég. ^ Talán ugyanebben a pilla^ natban bújt ki a ponyva alól ^ az egyik traktoros, mert a te| tőt géppuskaropogással pas- 5; kolta az eső. Csak eső, mondta $ 5 is, mert ha jég, akkor vége a Js termésnek. Az egyik traktor ^ már visszagyalogolt a tsz ud^ varába, a másik elhagyatottan ^ álldogált a búzatábla szélén. | A kombájnosok pedig nézték í az esőt. Ha süt a nap, a sárga $ búzatábla háttérül az eget kapja, mintha erre a ragyogó kék ^ alapra festették volna ezt a ^ rengeteg sárga színt. Kék ala*! pon sárga tenger. Esőben § szürke köd mossa össze a ké$ két a sárgával. § S amíg az ég konokul pas^ kolta a búzát, a szél dühöd^ ten rohant neki, míg a kom^ bájnosok azt számolgatták, két | vagy három nap kiesést je-5 lent-e majd ez az égből jövő § áldás, és gondolatban üsszeko^ píroztaxn két beszélgetést, ^ugyanarról a témáról; az ara§ tásról. A mairól á tsz elnöke, ^ a régiről Kerepeszki István 5 hatvanöt éves és Molnár Lász§ lőné mesélt. A két beszélgetést S azért állítottam egymás mellé, mert István bácsi, ha nem is éppen így mondta szóról szóra, de nincs elragadtatva ettől a gépesített betakarítástól. Azt mondja, az a régi szép volt. Miért? Mert egész héten kint laktak a földön, a szó szoros értelmében — kiköltöztek hétfőn, s hazamentek szombaton. Ha esett, a keresztekből kunyhót építettek maguknak, onnan lesték, mikor áll el. Vagy be sem mentek, csak leheveredtek a földre, s amikor újra kisütött a nap, a meleg megszárította ruhájukat. Hajnali két órakor kezdték sodorni a köteleket, s mire a holdat a nap váltotta fel az égen, már a kasza volt a kezükben. A munkanapot a hold fénye mellett kezdték, s tartott napnyugtáig, vagy míg újra a hold nézétt le rájuk. S közben hullott a földre a lefejezett búza. — Most — néz rám a kalapja alól István bácsi —, ezt megcsinálja a kombájn. Levágja, felszedi, kicsépeli a búzát. AZ ELNÖK A KOMBÁJNOKRÓL BESZÉL. Mintha nem is gépek, hanem élőlények lennének. Kis műanyag korong alakú holmit tesz az asztalra. Enélkül nem kombájn a kombájn. Ügy működik, minit a pumpa. Napokig járt utána, háromszáz kilométert utazott, míg megszerezte. Darabja három ötven. Utazgatással, utánjárással, útiköltséggel háromszáz forintba került. Komikus, de még így is megérte. Mert tavaly a másik pilisi tsz-ben emiatt a kis pumpa miatt másfél hónapig állt egy kombájn. — És hogy dolgoznak a kombájnotok? — Hajnalban felülnek a nyeregbe, délben leszállnak ebédelni, de akkor már lucskosan tapad hátukra az ing — aztán visszaülnek, este felgyújtják a reflektorokat, és villanyfény mellett aratnak tovább, ameddig kell. Miért? Mert keresni akarnak — nevetséges álszemérem lenne ezt elhallgatni — és mert azt akarják, hogy a gabona időben bekerüljön a földről. István bácsit arra kérem, meséljen egy emlékezetes aratásról. — Olyan nincs — mondja határozottan —, egyikre sem tudnám azt mondani, hogy emlékezetes. Negyvenöt éve arat, s talán ez az idei emlékezetes, mert ebben az évben még nem volt kasza a kezében. Nyugdíjas, csak besegít. A fiai már az iparban helyezkedtek el. Ami a legszebb az aratásban, az az aratási ünnep. Illetve, az volt a legszebb. Most már nem az. Most már csak egyszerűen befejezik az aratást, de akkor megünnepelték. Az asszonyok koszorút fontak búzavirágból, konkolyból, búzából, bevitték az urasághoz, kaptak érte — meg a sok hetes, derékfáj dító munkáért — egy hordó bort, meg ennivalót, aztán állt a bál. A kocsikat színes papírszalagokkal díszítették fel, az emberek daloltak, táncoltak. Szép volt. TAVALY KUTI PÉTERNE FONTA AZ ARATÁSI KÖSZÖRŰT, bevitte az elnöknek, letette az asztalra. Az elnök azt mondja, ez nagyon szép pillanat volt, mert ez azt jelentette, hogy befejezték — időben — az aratást, s hogy az egész ország az új búzából készült kenyérből szel már. A szokás is, az aratási koszorú is kimegy már a divatból, a hordó bor helyett a vártnál jobb holdanként! átlag csinál jókedvet, és ‘tulajdonképpen az sem mindegy, hogy aratás után kevésbé fáj az emberek dereka. Molnár Lászlóné szemben ült István bácsival a tanyában, s ő csak kiegészítette a beszélgetést. Ö a markot szedte a férje után. Eleinte nehéz volt, mert nem szokta a hajlongást — lánykorában szakácsnő volt —, karja a kalásztól csupa piros karmolás volt. Hányszor hajolt le, hányszor egyenesedett fel?! Dehogy lehet azt megszámolni, meg minek is, elmúlt, most már ezt is gép csinálja, kévekötő. A férje a „szezon” befejezésekor aztViondta neki: két centi lekopott a lábunkból. Mi tetszik István bácsinak a mostani gépesített aratásból? Az, hogy nem kell zsákban hordani a gabonát, nem kell a padlásra cipelni, azt is felfújja valami ördöngős masina, s útközben szárad a mag. S mi volt a legszebb a több évtizeddel előbbiben? Rámnéz a kalap alól, a szeme csúfondárosan nevet — no, most jól megtéfállak, mondja a szempár, a nyomaték kedvéért, meg hogy felcsigázza az érdeklődést, feljebb is tolja a nyűtt jószágot. — A régiben mi volt a szép, azt kérdezi? Hát az, hogy fiatal voltam. AZ ELNÖK LEGSZEBB ÉLMÉNYÉ az idei aratással kapcsolatban: tizenhat mázsa búza jött le az egyik tábláról. Egyébként az idei aratás is olyan, mint az évtizedekkel előtti. Néha jó idő van, gyakran esik, egyébként nem történik semmi különös. Aratnak, Deli Mária
