Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

PEST MEGYEI VILAS PROLETÁRJAI, E6YESÜLJETEK! ÁZ MSZMP P EST MEGYEI BIZOTTSÁGA E S A MEGYEIT IX. ÉVFOLYAM, 118. SZÄM AHA 50 FI8J.KR 1963. JÜLIUS 30, PÉNTEK Sóskúti telefon: Augusztus 10 re a csépléssel is végeznek Mi akadályozza a gyorsabb talapunkat? Szerdán délután az utolsó lábon álló kalász is kombájn elé került a sóskúti Béke Ter­melőszövetkezet búzatáblá­ján'. Kapocs László gépkeze­lő azonban csak cigarettaszí­­vásnyi pihenőre állította le SZK—4-es gépét, utána nyomban hozzálátott a szom­szédos „kétmenetes” tábla rendfelszedéséhez. Simon Ernő elnök tegnap este viszont annál elégedet­tebben állapította meg, hogy az egy hónapig tartó nagy nyári munka orosz­lánrészét sikeresen elvé­gezték. A gyakori esőzés, a kedve­zőtlen terepviszonyok nem­egyszer nehéz helyzet elé állították a föld munkásait. Előfordult, hogy napokig le kellett állniok a gépeknek, máskor meg csak nagy ne­hézségek árán tudtak dol­gozni még a kézi aratók is. Amikor azonban az idő ked­vezett, nem nézték hétköz­nap, vagy vasárnap van-e, amíg a harmat le nem eresz­kedett, megfeszített tempóval dolgoztak. Július 16-án a fővárosba érkező első “idei gabona­­szállítmány között ott volt a sóskútiak 46 mázsányi bú­zája is, s erről szállítmány­ról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak a szakemberek, hiszen a sóskúti új búza el­érte a 82—83 hektolitersúlyt. Azóta folyamatosan szállítják az új termést Sóskútró! a budai és az érdi malomba. Sas Kálmán főagronómus elégedett az idei aratással, s biztos benne, hogy a cséplést is befejezik augusztus 10-re. Ami neki, de a tsz többi ve­zetőinek, sőt a járásnak is gondot okoz még, az a talajmunka. Tegnap délben ugyanis le­állt a bálázógép — elfogyott a huzal — s azóta nem dolgoz­hat, sőt egyelőre nincs is ki­látás arra, hogy folytathassa a bálázást. Naponta 30 holdon tudnának talajmunkát vé­gezni a gépek, ha szabadulna a tarló. Sürgős segítséget várnak a sóskútiak, hogy ez az akadály minél hamarabb elháruljon. s. p. Fél óra a Diósdi Csapágygyárban Nyolc újdonság, két extra - Lehet 200000-rel kevesebb? - SKf vagy DCS? ÖREG KERTÉSZ mondta valamikor, fenyőt szeretnék ide, sok fát és virágot. Ami­kor jön valami látogató, azt hinné, rossz helyre ért, nem szanatóriumba készült, hanem gyárba. A házi kertésznek sok minden sikerült azóta — ha fenyőerdő nem is, de virágba borult a Diósdi Csapágy gyár udvara, s környéke. Ám — jelképesen szólva —, virág­­zik-e, szépen hajt-e minden a falakon belül is? — Kerülöm a lírát. Amit mondok, nekem szép is, jó is. A legörvendetesebb, hogy friss hajtásunk kitűnően szu­perál. Nem is olyan régen hív­tuk életre a tűgörgő üzemet. Mennyi izzadtsággal, gyötrő­déssel! Ma már azt mondha­tom, hogy minden egyes da­rab kiváló. Pedig az itteni munkásasszonyok java nem­rég a konyhaholmin kívül nem sokat konyított a techni­kához ... Befejezték az aratást Nagykőrösön Nagykőrösről kaptuk a je­lentést, hogy a város hatá­rában befejezték az aratást. Bár mindenütt adódtak ki­­sebb-nagyobb zökkenők — sok helyütt például a gépek nem ■tudtak rámenni a fel­ázott talajra — a munka ös­szességében jó és szervezett volt. A városban most az utó­munkálatok — behordás, csé­­pelés, tarlószántás — folynak gőzerővel. A körösiek az aratásban nyert előnyt sze-A munkavédelem kimarad a tervből Vegyszerprogramot november 1-ig • Szélcsend és villám Társadalmi bírói tekintély Érdekes határozatokat hozott azSZMT Érdekes napirendekben bő­velkedő elnökségi ülést tar­tott tegnap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa. Mun­kavédelem, a mezőgazdaság­ban használatos mérgező anyagok használata, tárolása, a megye vasipari üzemeinek normái, társadalmi bíróságok és üzemi tanácsok munkája — íme néhány fő kérdés, amely körül a beszámolókat követően élénk eszmecsere alakult ki, s több határozat is született. Röviden közlünk néhányat. A munkavédelmi előírások betartását általában minde­nütt sokkal határozottabban kell a szakszervezeteknek megkövetelniük, mint eddig. A megyei tanácsi vállalatok­nál külön ki kell dolgozni a munkavédelmi feladatokat, mivel ott viszonylag alacsonyabb a munkavédelem színvo­nala. A termelési, fejlesztési ter­vekkel egyidejűleg a mun­kavédelem fejlesztését is elő kell írni, s anyagilag is alá­támasztani — ezen őrködje­nek a szakszervezeti bizott­ságok. Szélesebb társadalmi alapra is szükség van: na­gyobb szerepet, jelentőséget a társadalmi őröknek, biz­tonsági megbízottaknak! A mezőgazdaságban hasz­nálatos mérgező anyagok tá­rolása, hasznosítása sem csak orvosi, illetve gyógyszerész és MEDOSZ-ügy! A szakszerve­zeti bizottságok szervezzék meg az oktatást, a megyei és járási tanácsokat, tárolókat, árusítókat, orvosegészségügyi szerveket mind igénybe kell venni a feladat megoldásá­nál. November egyig ki kell dolgozniuk a szakszer­vezeteknek a mezőgazdaság­ban használt vegyszerek fel­­használásának teljes, átfogó programját, mely az oktatástól kezdve min­den gyakorlati intézke­dést, ellenőrzési munkát felölel. Űjabb határozat: A normákat a szakszervezeti megyebizott­ságoknak állandóan figye­lemmel kell kísérniük. Ne történjen sehol hirtelen, több éves „szélcsend” utáni „villámszerű” normarende­zés. A norma megváltoztatá­sa után pedig gondoskodni (Folytatás a 2. oldalon.) Feszültség - túlfeszültség A Villamosenergiaipari Ku­tató Intézet pestújhelyi te­lepén a közelmúltban kor­szerűen berendezett labora­tóriumot adtak át rendelteté­sének. A hálózati túlfeszült­ség-védelem és a szigetelés­­technika korszerűsítése érde­kében folytatnak itt kísérle­teket. A kutatómunkán kí­vül jelentős a laboratórium munkatársainak a villamosipar gyártmányfejlesztését szol­gáló tevékenysége, ök ellen­őrzik az iparág összes beren­dezésének típuspróbáit is. Felső kép: A laboratórium épülete Alsó kép: A laboratórium nagycsarnokának egyik leg­korszerűbb berendezése a ha­talmas Cascade generátor retnék a továbbiakban is tartani. Masszi főmérnök, a műszaki fejlesztés vezetőjével ül egy asztalnál, s felváltva fogal­maznak. — Újdonságunk a ma született óriás. Világra jött a két legnagyobb méretű tűgör­gő. Járművekhez való — mé­rete 170 milliméter. A két: extrát beleszámítva, nyolc új­donsággal jelentkezünk az idén. Jövőre hetvenfélét cso­magolunk. i — Bár kevesebb lenne. De mennyiségben így is kevés; külföldi partnereink legalább 200 ezres tétellel vennének; többet — ha lenne. — A LEGJOBBAT NYÚJT­JUK a környező országok ter­mékei közül. És ez nem is ap­róság ... — S ha a szakmában jele­sebb konkurrenshez, mondjuk (Folytatás a 2. oldalon.) A GYŰLÖLET NEMESSÉGE „Hideg racionalizmus, min­dent tudomásul vevő közöny, elidegenedés — hol vannak a szenvedélyes, poklokat gyújt tó, vagy mennyeket idéző ér­zések? Élhetünk-e úgy, hogy bezárkózunk hazánk határai mögé, s bármi történik, azzal intézzük el: messze van!? Türr István magyar volt, mégis az olasz szabadság­­harc hőse lett. Lukács tá­bornok, Zalka Máté neve legendák szülője, a spanyol szabadságkarc máig fénylő csillaga. Nagy baj lenne, ha ti kevesebbel beérnétek, ha úgy gondolkoznátok, ami benneteket személy szerint nem érint, ahhoz már nincs közölök, az már — messze van.” Veteránok és KISZ- fiatalok találkozóján hang­zottak el a fentebb idézett, s az átélés forróságát sugár­zó szavak. Idős pedagógus mondta, közel a hetvenhez, testében fáradt, szellemében friss, gondolataiban bölcs, érzéseiben szenvedélyes em­ber. Voltak, akik tisztelettel hallgatták, s akadtak, akik alig figyeltek oda. Sok do­logról esett szó ezen a talál­kozón, s a beszélgető csopor­tok egyikében furcsa szókap­csolat ragadta meg a figyel­met: a gyűlölet nemessége. Nemes gyűlölet? Lehet-e a gyűlölet nemes, felemelő, vagy csak alantas, az ököl­­rázók szitkozódásává fajuló? Igen, van nemes gyűlölet — így hangzott a válasz, s érvek légiója sorakozott fel. Gyű­lölni, ami embertelen, ami gát, kerékkötő a történelem­ben, s máris a napi politika eseményeit említették most már nemcsak az öregek, ha­nem a fiatalok. „Én jelentkez­tem Vietnamba önkéntes­nek” — mondta az egyik fiú, s hozzátette — „de sajnos, akárcsak másokét, az én je­lentkezésem sem fogadták el”. Itt horgonyt vetett a vi­ta kisebb és nagyobb hullá­mokon túljutott hajója, egy­mást követték a kérdések, a feleletek. Az addig csak je­lenlevő, de passzív kisebbség is figyelni kezdett, s ahogy nőtt szavak és mondatok érzelmi telítettsége, úgy szű­kült a kör, mi az, ami messze van, amihez nincs közünk, s mi az, ami bár kilométerek­ben távol, de „lélekben egyre közelebb” van hozzánk. Igen, van békés egymás mellett élés, de gyűlöletes és vissza­taszító az a csendőrszerep, amelyet az Egyesült Államok betölt a kis országok felett. Dominika — mondta vala­ki, s emlékeztető szavak nél­kül is tengerészgyalogosok, fegyverropogás, halottak, se­besültek képét, hangját idéz­te a képzelet. Vietnam — mondták — s lángoló falvak, orvtámadó repülőgépek, irtó­hadjárat az ország igazi gazdái, a vietnami nép ellen, s mindez a szabadság, a béke megvédése nevében! Négergyilkosságok, húsz­millió, alapvető jogaiért küz­dő néger, s az elnök szavai a „nagy társadalomról", a na­pokig tartó éles, szenvedé­lyes viták az amerikai egye­temeken, ahol elítélik kormá­nyuk politikáját, s a hon­atyák döntése, újabb dollár­milliók, újabb katonák Viet­namba. Ez is — az is Ameri­ka. A vita most már megtisz­tult az általánosságoktól, hig­gadt s mégis, az igazság biztos tudatának szenvedélyétől fű­tötté lett. Érdemes lenne fel-, sorolni, mi mindenről beszélj tek. Harmincnál alig több ember, s mégis, az őszinte szó korkülönbségeket eltűntetve nemes emberi érzések sokasá­gát csillantotta fel. Közömbösek lennének, csak a hideg számítás vezetné sza­vainkat, tetteinket? Igen, vannak ilyen emberek, de a többség nyugtalanul hallgatja a híreket a rádióban, a tv­­ben, s az apró gondok köze­pette sem feledkezik el arról, hogy országunk rész a világ­ból, s a történelem nagy ese­ményei — bárhol is következ­zenek be —, minket is érin­tenek. Tudják ezt az embe­rek, de hiba lenne, mégpedig jóvátehetetlen, ha a béke megőrzését összekevernénk a minden áron való megbéké­léssel, ha a szovjet—amerikai közös űrkutatási program fe­ledtetné, hogy Genfben, a ti­zenhéthatalmi leszerelési ér­tekezleten még a legalapve­tőbb kérdésekben sem jutot­tak előbbre, ha a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedel­met nem választanánk el a fellazítást szolgáló propagan­datevékenységtől ... Igen, ke­ressük azt, telve jószándékkal, ami a függetlenség tisztelet­ben tartása mellett országha­tároktól nem akadályoztatva, összeköti a népeket, s erősít­jük e szálakat, legyen az kul­turális értékeinek cseréje, egy­mást megismerni akaró turiz­mus, vagy mindkét fél szá­mára hasznot hajtó kereske­delem, Joggal érzünk bará­tainknak egyszerű embereket, akik más társadalmi rend­szerben élnek ugyan, de az összekötő szálak nem feledtet­hetik eL, mi az, amiben még keresnünk kell a kapcsolato­kat. A népek, s a maguk formál­ta történelem nem szavak, tettek alapján ítélkeznek. És itt jutunk el veteránok és fia­talok találkozójának első hal­lásra furcsának tűnő szókap­csolatához, a gyűlölet nemes­ségéhez. Húsz esztendő alatt hazánkban megtanultuk, mi az emberi méltóság, s bárhol is legyen a világon, ma már gyűlöletes a szemünkben az, ami embertelen. Gyűlöletes kell, hogy legyen a kenettel­jes szólam s az Észak-Viet­­nam falvait lángba borító re­pülőgépek harsány ellentéte, gyűlöletes a zsandárság, a kis népek letiprása, az amerikai fegyverek és katonák megje­lenése ott, ahol egy nép végre maga akarja megszabni sor­sát; de gyűlöletünk nem szi­­toközön, nem ökölrázás, nem gyengeségünket nagyhangú­­sággal pótolok melldöngetése. Ellenfeleink jellemzői e mód­szerek. Gyűlöletünk nemes, mert az embert szolgálja, s mert tettekre kell, hogy ösz­tönözzön az embertelen el­len; gyűlöl etünk nemes, mert azoknak szól, akik a legdrá­gábbat, a bélkét és a szabad­ságot vennék el; gyűlöletünk nemes, mert az igaz ügyet szolgálja az igazságtalannal szemben, s mert igazolta és igazolni fogja a történelem! Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom