Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

IX. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1965. JULIUS 28, SZERDA MJj ssacÍ4iiistu brigádok Az elmúlt évben a pártbi­zottság és a SZOT kezdemé­nyezésére öt szentendrei vál­lalat harminchét brigádja ver­senyzett a szocialista cím el­éréséért. A szakemberek tizen­öt százaléka vett részt a moz­galomban. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a brigád­­mozgalomnak csak a Papír­gyárban voltak eddig hagyo­mányai, ezek az eredmények feltétlenül értékesek. A har­minchét brigádból tizenhárom teljesítette a követelményeket és megszerezte a szocialista címet. Még azok a brigádok is, amelyek sem jelvényt, sem ok­levelet nem kaptak, vállalásai­kat — üzemen belül — maga­san az átlagos felett teljesí­tették. A követelményektől a brigád kollektív életének ki­alakításában maradtak el. En­nek maradéktalan teljesítésé­hez a párt és a szakszervezet nagyobb segítsége kellett vol­na. összegezve: a brigádmoz­galom beindulásának éve ki­emelkedő eredményekét ho­zott, de a továbbiakra is ma­radt még tennivaló. Kerczsi István Amikor a magánügy közüggyé válik Ezzel a címmel írtunk a kö­zelmúltban a Kossuth Lajos u. 28. szám alatti apáról, aki kis­leányát részegen összevissza­verte, de oly módon, hogy a szomszédságnak, mentőknek, s a rendőrségnek kellett beavat­kozni. Mindössze néhány hónap telt el azóta, s a napokban megismétlődött a botrány, amikor feleségét a hajánál fogva ráncigálta végig az ud­varon, s gesztusai és összefüg­géstelen szavai szerint a talaj­víz posványába akarta bele­fojtani. Ismét rendőrségnek kellett eltávolítania a részeg embert otthonából. Eddig a történet, amely után azt hihetnénk, hogy a törvény most már végleg pontot tesz e részeges ember garázdálkodá­saira. És tessék! Ez az ember, aki garázda botrányai miatt há­rom hónap alatt kétszer ke­rült a rendőrségre, a most le­írt családi botrány estéjét kö­vető reggelen hat órakor, sza­vahihető szemtanúk szerint, már városunk központi szé­gyenében, az Italbüfében pá­­linkázott! Azt hittem, a tör­téntek után ha nem is több, legalább huszonnégy órát a rendőrség falai között tölt és kitiltják minden italboltból. Hiszen az elmondottak alap­ján jogosan kényszer alko­holelvonó kúrára kötelezhet­nék. Ha ez az ügy már közügy, miért nem cselekszünk? Késő lesz a tragédia megtör­ténte után tenni meg azokat a lépéseket, amelyekre ben­nünket az alkoholtörvény már most kötelez! Horváth Levente „A Paprikahegyre felvezető utc zabon" 1897-ben, Dumtsa Jenő polgármester működésének hu­szonötödik esztendejében határozta el a város képviselő tes­tületé: minden egyes házat számtáblával kell ellátni. Nem, csoda, hogy szükségét érezték ennek a már akkor is régi vá­rosban. Hiszen — levéltári dokumentum szerint — 1872-ben egy hivatalos állami nyomtatványon, a „Halálesetfelvételi íven” a személyi adatok között az utca és házszám szerinti pontos megjelölést így kellett az okmányba beszorítani: „A Paprika-hegyre felvezető utczában, a Szautner féle nagy ház melletti második kis házban”. Rájöttek, hogy a lakcím ilyen megjelölése nagyon körülményes, s az utcákat névtáblával, a házakat pedig úgynevezett „népsorszámmal” kell megjelölni. Ez azt jelentette, hogy a főtéren a mai banképület kapta az 1-es házszámot, s az utcákban nem az 1-es számmal kezdő­dött a számozás, hanem a város házait sorban végigszámoz­ták. A hegyén a mai Munkácsy Mihály utcában (akkor Mun­kás utca) 12 ház van mindössze, mégis apám egykori háza a 220-as számot viselte. Ez volt az eredeti „népsorszámozás". A főtér és Dumtsa utca sarkán láthatunk most is ilyen kőbe vésett házszámot, „86. sz. Dumtsa utcza. 1897.’’. Az utca- és házszámtáblák elkoptak. 1932-ben új szám­táblákat szereltek fel. Sok helyen ma is láthatók a fekete be­tűs, fehérre zománcozott táblák, amelyeket azután — egy ké­sőbbi cserénél — vastáblák köveitek. Sok házunk őrzi ezeket az eredeti, célnak megfelelő, tartós táblákat, melyek biztos útbaigazításul szolgálnak az idegennek. Azok a táblák azonban, amelyeket 1950-től kötelezően minden házra kitettek, ma már hasznavehetetlenek. A táblák az időjárás minden viszontagságának ki vannak téve s ezek a gyenge bádoglapok ilyesmit nem bírnak ki. Nem kell példákat mondanom, hiszen hemzsegnek az ol­vashatatlan, lekopott, színét, betűjét, számát veszített táblák. Egy-egy példát azért mondhatok a száz és száz közül: a volt rendőrség épületén a „Kossuth Lajos utca 5” szöveget senki el nem olvassa, de a „Péter-Pál utca 5” müemlékházét sem. Ezek a primitív jelképtáblák” tíz esztendő viharát sem birják — újabb tíz év múlva már ott tartunk, mint 1872-ben vagy 1897-ben! Legalább ott kellene cserélni őket, ahol olvashatatlanok! Horváth Levente Sokba került a hal Karcsi rádiói lopott Munkában a gyermekvédelmi bizottság Szomorú példáit láthattuk a gyermekiélek vadhajtásainak a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Állandó Bizottság legutóbbi ülésén. Karcsi fogadott fiú, nevelő szülei igazán sajátjukként sze­retik, de dolgoznak mindket­ten, így a gyermek magára hagyottan élte életét, s hol el­ment az iskolába, hol nem, többet bukott, mint nem. Csa­vargóit, rádiót lopott — vélet­lenül. Most megy a nyolcadik általánosba. A gyámügyi ható­ság próbaképpen a városi KISZ-bizottság gondjaira bíz­ta, s Rudolf Ferenc KISZ-tit­­kár most boldogan számolt be a szép eredményekről. Károly fél napját csaknem mindig a KISZ-irodában tölíi, ahol ol­vas, tanul, képeslapokat néz, ismerkedik és szórakozik, ja­vulnak tanulmányi eredmé­nyei, gimnazista kislány az ingyenes KISZ-instruktora. Karcsi jó gyerek lett. Szégyellj., a múltat. A 13 éves Ferikére nagyobb a panasz, öt tárgyból bukott, sírja édesanyja, s mért a bizo­nyítvány láttán elsírta magát, Ferike kijavítgatta benne a je­gyeket. Azt állította, hogy tanárok javították ki — az ő könyörgésére. A bizottság előtt ott az index, bírósági írásszakértő nélkül is megálla­pítható, hogy Ferike maga volt a jegyek kijavítója! Le­sütött szemekkel vallja most a sok néni és bácsi előtt, hogy ily módon akarta édesanyja könnyeit felszárítani. Ezért s még sok más viselt dolgáért kéri édesanyja álla­mi gondozásba vételét. A bi­zottság azonban néhány hóna­pig türelemmel fogja figyelni a gyerek viselkedését, s bízik ígéretében, hogy megjavul. Ugyanez a helyzet D. Lacinál is, akit egy hónapi próbaidőre kísérnek figyelemmel, csava­rog-e, kerül-e újból rendőrség­re vagy szót fogad özvegy édesanyjának, s akkor elma­rad az intézet kötött fegyel­me. A bizottság elnöke bejelen­tette, közvetlenül szeretnék se­gíteni az ifjúságvédelmi bi­zottság komoly és nehéz mun­káját. A bizottság tagjai öröm­mel és köszönettel fogadták és különösen a nyilvános szóra­kozóhelyiségek éjjeli ellen­őrzésére, a gyerekek utcai csa­vargásának megszüntetésére, családok látogatására veszik igénybe a segítséget h. 1. A Szentendrei Horgász Egye­sület három fiú ellen tett írásbeli feljelentést. A hor­gászellenőr, mint a tárgyalá­son elmondta, évek óta enge­dély nélküli, tiltott horgászá­son éri őket, szinte minden héten. Az ellenőr türelmes lé­lek, számtalanszor figyelmez­tette őket, azt is tudomásukra hozta, hogy feljelentést kell tennie. Oda se neki! Sőt, ami a legcsúnyább, s egyben leg­jellemzőbb rájuk, a hatósági idézésre sem jelentek meg a szentendrei tanácsházán. Tá­vollétükben kellett elítélni őket Rezsnyák Jánost fegyelmileg zárta ki évekkel ezelőtt a Horgász Egyesület, ezért 300 Ft pénzbírságra ítélték, amit 6 napi elzárásra válthat át. Iíjú Lipcsei Istvánt két évvel ezelőtt már elítélték tiltott horgászásért, akkor 500 Ft bírságot róttak ki rá, amit nem volt hajlandó megfizetni, inkább 10 napot ült börtön­ben. A szabálysértési előadó most 800 Ft pénzbírsággal büntette, amit 16 napi elzárás­sal válthat meg. Legyen ez intő példa: orv­halásznak dutyi jár. H. L. Félbeszakadt a mérkőzés ízbég—Dunabogdány 1:0 Járási spartakiáddöntö Szentendrén Vasárnap végre sor kerül­hetett az árvízveszély és a rossz időjárás miatt többször elhalasztott járási spartakiád­­döntőre, amely a falusi spor­tolók évenként megismétlődő legkiemelkedőbb sportvetélke­dése. A tapasztaltak alapján a helyzet nem túlságosan bizta­tó, de akadt néhány pozitív jelenség, amely elejét veszi a túlságos borúlátásnak. Mert igaz az, hogy a hat női ver­senyszámban mindössze íizen­­ketten (!) vettek részt, és hogy olyan nagy spartakiádmúlt­­tal rendelkező községek, mint Visegrád és Pomáz alig 1—2 versenyzővel képviseltették magukat, és hogy egy-két ver­senyszámban bizony még út­törő szintű eredmények sem születtek — de néhány ver­senyszámban (mint például a magas- és távolugrás és a hosszútávú futószámok) az in­dulók számát, az. eredménye­ket és a szoros küzdelmet te­kintve, némi kárpótlást kap­tunk. Külön dicséret illeti a magas- és távolugrásban győz­tes Demeter Miklóst, a 400 és 800 méteren győztes Szedla­­csek Istvánt, és a nők verse-Tanácstagi fogadóórák Nyilas István július 28-án 19 órakor Vasvári Pál u. 3/A szám alatti lakásén, Halasi József né 29-én Kör u. 11. szám alatti lakásán. Porpáczi István 30-án 18 órakor a Mó­ricz Zsigmond Állami Gimná­ziumban, Branczeisz József 30-án 18 órakor Somogyi—Ba­csó part 14—15. szám alatti lakásán, Jurcsik Béla 30-án 19 órakor Paprikabiró u. 7. szám alatti lakásán választói részére tanácstagi fogadóórát tart. nyén három számban is első helyett szerzett Gruber Már­tát, töretlen küzdőszellemü­kért, viszonylag jó eredmé­nyeikért. De köszönetét és di­cséretet érdemel a sport né­hány lelkes társadalmi mun­kása is, akik rendezőkként vagy versenybírókként ered­ményesen működtek közre a spartakiáddöntö zökkenő­­mentes lebonyolításában: Püspöki László, Sefcsik Kál­mán, Balogh László, Bonifert Ottó, Petrovícs István, Fogas Jenő és Nagy István. Az egyes versenyszámok győztesei: Nők: 100 m síkfutás: (9 induló) Gruber Márta, Leányfalu, 400 m síkfutás: (3 induló) Turóczi Margit, Leányfalu, Magasugrás: (3 induló) Gru­ber Márta, Leányfalu, Távolugrás: (6 induló) Gru­ber Márta, Leányfalu. Súlylökés: (4 induló) Kö­kény Katalin, Leányfalu. Gránátdobás: (8 induló) Mrázek Mária, Budakalász. Férfiak: 100 m síkfutás: (100 induló) Gerlay Péter, Dunabogdány. 400 m síkfutás: (8 induló) Szedlacsek István, Visegrád. 000 m síkfutás: (8 induló) Szedlacsek István, Visegrád. 1500 m síkfutás: (6 induló) Csűri József Budakalász. Távolugrás: (14 induló) De­meter Miklós, Pomáz. Magasugrás: (10 induló) De­meter Miklós, Pomáz. Súlylökés: (9 induló) Ar­nold István, Izbég. Gránátdobás: (17 induló) Csörgő József, Tahitótfalu. A lakosság számához ará­­nyítva a legtöbb versenyzőt Csobánka, Tahitótfalu és Bu­dakalász küldte. Horányi Sándor Indonéziába szállít a Vas- és Kazánip Ezer pad a fővárosnak — Vízmíialkatrcsz szerelőkkel Építkezés a Kőzúzó utcában A hetvenöt emberrel dol­gozó Szentendrei Vas- és Ka­­zánipari Ktsz 1953-ban ala­kult a Május 1. utcai garázs­helyiségben — és most, ami­kor az 1964 decemberben megválasztott elnökkel, Szent­­endrey Gézával irodájában beszélgetünk — úgy érezzük, bizonyított és kézzel fogható eredményeket lehet mérlegre tenni. Mert a szövetkezet a lakosság igényeit is kielégí­ti, de az országban és a ha­tárokon túl is hírneve van. , A lakatosrészleg tíz embe­re elsősorban kerti padokat gyárt. Idén 1000 darabot készí­tettek a Fővárosi Kerté­szetnek. A szép padokat nemcsak a Duna-parton láthatjuk, hanem a Mar­gitszigeten, az Erzsébethíd budai hídfő­jénél, Dunaújvárosban, sőt, a bécsi virágkiállításon is. A részleg -vezetője, La sz­láv szky Antal jó munkájáért, a munkaversenyben elért eredményeiért most készül kétheti drezdai juUilomüdü­­lésre. A munkájáról ugyancsak jólismert Zábeizky József a tömegcikkrészleg vezetője. Itt az alsó Izbégi úton tizen­hét nő „belkereskedelmi ki­emelt cikk”-ct, bútorvasaláso­kat gyárt, amelyeket a VASÉRT Vállalat export­munkákra használ. A második félévben Indo­nézia részére kezdenek gyártani elektromos táv­vezetékekhez tartozó al­katrészeket. A Hunyadi utcai gépmű­helyben Szvoboda 'Ferenc ve­zetésével nyolc ember végez Csehszlovákia részére forgá­csoló exportmunkát. Idén körülbelül félmillió forint értékben a dunántúli lakosság törpe vízmüveihez gyárt ® gépműhely alkatrészeket, s a felszerelést a kazánsze­relő csoportok végzik a helyszínen. Utoljára, vettük a Duna­­parti járműjavítókat, akik elsősorban a lakosság szolgá­latában á'-lnak. s most ala­kult Pomázon is, a Beniczky u. 2. sz. alatt részlegük ke­rékpárok, motorok és varró­gépek javítására. Németh Károlynak, a me­gyei szerv, a KISZÖV elnök­­helyettesének kezdeményezé­sére — aki éveken át a Szentendrei Vas- és Kazán­­ipari Ktsz helyi elnöke volt — indult meg és tart jelen­leg is nagyszabású építkezés a Kőzúzó utcában. Ezt a jö­vő hónapban fejezik be; he­lyet kap benne a lakatos­­részleg, a gépműhely, az iro­da és egy összevont központi üzémház, továbbá az öltöző, fürdő és étkező helyiségek. Ezek mindeddig hiányoztak. Csaknem egymillió fo­rintba kerül ez a beru­házás. Tárgyalások folynak egy Szentendrén létesítendő, két­milliós értékű autószerviz építéséről, amelynek tervei már elkészültek. Mint az elnök elmondja, a házi munkaverseny sikerén kívül külső siker is született. A múlt évben második helyezést érlek el a vas­ipari szövetkezetek me­gyei versenyében. Azzal zárjuk sorainkat, hogy a ktsz-ben egynapi ke­resetét ájánlotta fel mindenki az árvízkárosultak megsegí­tésére. Azon felül, hogy az emberek maguk is részt vet­tek a megvadult folyó elleni védekezésben. Ami a jövőt i'j'eti, a szövet­kezet exporttervben és a la­kosság ellátásában bízik a terv túlteljesítésében. H. L. MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban a Hazug lány című francia filmet vetítik. Képünk a film egyik jelenetét mutatja be A kertmoziban a Nyári intermezzo című csehszlovák film kerül bemutatásra. Képünk a szélesvásznú, színes film egyik jelenetéről készült Vezette: Opalszky István; Gróf József. A felázott talajon sokat csúszkáltak a játékosok. A já­tékvezető igyekezett a mérkő­zést kézben tartani. Minden megjegyzést megtorolt. Ezt azonban Dunabogdány nem bírta idegekkel. Végül is levo­nultak a pályáról. Az eset részleteire követke­ző számunkban visszatérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom