Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

Skandinávia, Hollandia, Dánia... Exportra termel az új szárítóüzem Még várják a munkára jelentkezőket a Szeszipari Vállalatnál A Szeszipari Vállalat irodá­ja előtt hosszú sorban állnak az asszonyok. Fizetés, vagy jutalomkiosztás van talán? — Felvételre jelentkeznek — mondja Fehérvári János, a gyáregység vezetője. Űj szá­rító üzemünkben már meg­kezdődött a munka, de van még felvétel. Eddig kétszáz asszonyt, lányt saxrzödtet­­tünk, de még tudnánk foglal­koztatni legalább százat. — De még nincs is kész az üzem?! — A próbaüzemelést azért megkezdtük, s nem állnak tétlenül a munkások. Az üzem létrehozásával elsősor­ban az volt a célunk, hogy munkát adjunk a ceglédiek­nek, ne kelljen nekik vidék­re járniuk, most meg úgy látszik, mindenkinek van ál­lása, mert még a járásból w kellett toboroznunk munka­erőt. Az ajtó előtt kőművesek keverik a maltert, bent rak­ják az elválasztó falat, s pár méterrel odébb dolgoznak az asszonjmk. Válogatják, darál­ják, szárítják a petrezselyem levelet. Gyorsan jár a kezük, igyekeznek, — Természetesen nemcsak zöldségféléket szárítunk, majd — tájékoztat tovább a gyáregység vezetője — ha­nem gyümölcsöt is. Kizárólag exportra dolgozunk. Sok felé Ismerik már áruinkat, hiszen a régebbi szárítónk már öt éve üzemel. Azóta már Hol­landiába, Skandináviába, Dá­niába. Angliába, s több nyu­gati államba szállítunk. Ha itt't is rendes kerékvágásba zökken a munka, akkor majd újdonságokkal is szóig ál ha­tunk megrendelőinknek. C EG LE Dl JA R Á * f S C E G L É D V ÁROS R É S Z É R E IX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1965. JULIUS 28, SZERDA JELENTÉS A FÖLDEKRŐL ulbertirsc&i határban teljes erővel dolgoznak A Dimitrov Tsz-ben Szekeres György főagronó­­mus adott tájékoztatást — Éppen most jövök a gé­piektől és sajnos nem sok jót mondhatok. Ma reggel néhány ál rágcsátók ellen, védekeznek a törteli Rákóczi Tsz-ben Fucskár István húsz, Cseh István immár negyven éve idomítja a vadgörény és a menyét kereszteződéséből származó va­dászgörényeket. Gyöngyit, a Icgfdradhatatlanabb görényt a patkánylyukba helyezi idomitója, Fucs­kár István Jól dolgozlak a vadászgörények. Pár óra alatt több ezer forintot mentettek meg. Egy patkány évi kártétele megközelíti az ezer forintot (Papp Ambrus felvételei) órán át szakadt az eső és a már amúgy is nedves talajon nem tudnak dolgozni a gépek. Ez az esős idő — ez a legna­gyobb problémánk. Jól felkészültünk, gépi és kézi erő is elegendő áll rendelkezésünkre, a sok eső miatt azonban csak fél napokat lehetünk kint a határban. — Mennyi? vágtak le eddig? — A hét végére 200 hold ár­pával, 200 hold búzával vé­geztünk. A 400 hold rozsot kézi kaszával vágjuk le. Érdekes, hogy a rossz idő­járás ellenére is a termés­átlagok jók. — És a többi munkák? — A járulékos munkákat párhuzamosan végezzük az aratással. A legnagyobb gon­dunk most a 192 hold mag­borsó betakarítása. Az elmúlt szombatra 120—130 holddal készen voltunk. Másodvetés 80 hold, szántás őszi vetések alá 120 hold, tarlóhántás 80 hold. Megemlítem még né­hány kiválóan dolgozó kom­­bájnos nevét. Petró János, Gubicza István és Horváth István teljesítménye átlagon felüli. Ha az időjárás kedvez, teljes erővel tudunk dolgozni és akkor augusztus elejére befejezzük az aratást. A Szabadság Tsz-ben Valent Mihály elnököt ke­restük fel. — A napi 50—60 milliméte­res csapadék sok. Teljesen felázott a talaj és hiába van kint a határban négy kom­bájn, a betervezett napi 80—100 hold helyett csak a felét tudják teljesíteni. Az őszi árpa és a tavaszi árpa aratását befejeztük. Bú­zából 300 holdat vágtunk le, hátra van még 700 hold. A kombájnok mellett 8 vontató is két pótkocsis Zetor üze­mel. Innen szállítják el a ga­bonát a Terményforgalmi Vál­lalathoz, illetve a tsz raktárá­ba. Problémát okoz az is, hogy nedvesen érkezik be a gabo­na a határból és így raktáro­zás előtt szárítani kell. A termésátlagok jók és ez nyújt vigaszt a nehéz munká­ért. Egyébként kézi kaszát eddig még nem vettünk igénybe és azt hiszem nem is kerül rá sor. — Hogyan haladnak a többi munlcával? — Nincs fennakadás. Most kaptunk egy új szalmabálázó gépet, amely jelentős munka­erőt szabadít fel. Rendről szedi fel a szalmát és mind­járt bálázza. Napi teljesítmé­nye 20—25 hold. Megindult a cséplés is. — Meg kell dicsérni azokat az asszonyokat, akik a tisztí­tásnál dolgoznak a szérűkön. A kombájnosok közül Kiss László és Pálinkás Mihály a legkiválóbbak. Utolsó kérdésünk: mikorra fejezik be az «íratást? — Ez az időn múlik elsősor­ban. Mi optimisták vagyunk és reméljük, hogy augusztus első napjaira befejezzük. A. berceli dombokon túljutottak az aratás kétharmadán Amikor a tsz irodájában Balázs Antal elnököt keres­tük, azt mondták, már reggel óta kint van a határban. Ké­sőbb amikor megtaláltuk, eze­ket mondotta: — A berceli dombokon ké­sőbb érik be a gabona, mint a járás délebbre fekvő terü­letein. Ehhez jött még a ked­vezőtlen időjárás és így bi­zony elhúzódik az aratás. — Mennyit vágtak le eddig? — Elég jól haladunk és igyekszünk minden percet ki­használni. Még vasárnap is a határban volt mindenki, gé­peinkkel sincs probléma. Őszi árpából 280 holdat arattunk le eddig, aratógéppel 107, kom­bájnnal 158, kézzel pedig 15 holdat. A rozs aratását rövi­desen befejezzük; a 233 hold­ból kétszázat már betakarítot­tunk. Búzából 630 hold a terü­letünk, aratógéppel 158 hol­dat, kombájnnal 40 holdat vágtunk le. Az elmúlt hét vé­gére tehát a tsz gabonájának 60—70 százalékát, jó kéthar­madát arattuk le. — Elégedett az eddigi ered­ményekkel? —r Az idő lassítja a munkát, a termésátlagok viszont jók. Én azt mondom, ne panasz­kodjunk sokat, ilyen termés nem minden évben van. — Hogyan haladnak a járu­lékos munkákkal? — Nehéz megfelelően cso­portosítani a munkaerőt, ért­hetően elsősorban az aratásra összpontosítunk. Még idejé­ben igenyeltünk egy szalmabá­lázó gépet, de nem kap­tuk meg. Hétfőre sikerült egyet köl­csön kérnünk. A tarlóhántás­nál sincs már fennakadás. Teljés erővel dolgozunk'és re­mélem, hamarosan arról ad­hatok majd hirt a lap számá­ra, hogy befejeztük az ara­tást (kohlmayer) // Elutazta" a becsületét tisztet töltött be a ceglédi já­rásbíróságon. A vámbűn tett elkövetése után visszahívták a dolgozók bizalmával súlyo­san visszaélő asszonyt ebből a tisztéből. Drága „kirándulás”. A rend­őrség ezer forintra büntette Mezei Ferenc (Cegléd, Nyárfa u. 21.) rendőrségi felügyelet alá helyezett személyt, aki megszegte a szabályokat. Al­­bertirsára utazott, s miután jól berúgott, verekedést kez­deményezett az italboltban. A NEB megállapítása: nincs elegendő növényvédő szakemberünk szakemberek hiányában. Hiá­nyos a felvilágosító munka és kölcsöngép sincs elegendő. El­sősorban a növényvédő szak­emberek képzését kell végre megoldani a járásban és a vá­rosban. Áldott jó ember volt a tekintetében. Áldott jó ember. Másnap a könyvelő támadt rám. — Nem vagyok hajlandó senki helyett dolgozni! Ha valaki nem érti a munkáját, akkor menjen a fenébe. Ke­ressen magának valami más állást! Nagyon helyes az a közmondás, hogy akinek nincs eszet annak a kovács sem csi­nál. Nem mondott többet, de mivel az én asztalomra lódított egy konszignációt, bi­zonyos lehettem benne, hogy hozzám beszélt. Jobb kezé­vel erőteljesen kopogtatott az asztalon s amikor hirtelen megfordult, majdnem beleüt­között az igazgató kartársba, aki a tőle megszokott kedves­séggel mosolygott. Ha nem szégyelltem volna, megcsókol­tam volna a kezét. Áldott jó ember. Két nap múlva a titkárnő süvített be hozzám. Ügy ha­dart, alig értettem néhány szót, de azt könnyen kivon­hattam a szavaiból, hogy a munkám nem ér semmit. Hiába vagyok több, mint húsz éve a vállalatnál. Po­csék, slendtrián minden, ami a kezemből kikerül. Egészen belevörösödött, annyira eről­ködött. Nyakán kidagadtak az erek és csak akkor hagy­ta abba, amikor az igazgató kartárs szótlanul a vállára tette a kezét. Rendőrségi krónika A kijózanító szobában éb­redt fel. Zapádi István (Al­­bertirsa, Köztársaság u. 42.) botrányos magatartást tanúsí­tott ittas állapotban, ezért négyszáz forintra büntetem — ez áll a jegyzőkönyv végén. — Nem tudok semmit — mondotta —, csak arra em­lékszem, hogy rendőrök fog­tak körül. És mondtam, hogy vigyenek el a sógoromékhoz. Betettek a kocsiba, s a kijó­zanító szobában ébredtem fel. SPORT Öt város kézilabdatornája Dunaújvárosban Szolnok 15:12. Cegléd kitűnő játékkal győzi le Szolnokot Hódmezővásárhely—Cegléd 9:8. Hódmezővásárhely az utolsó pillanatban dobott gól­lal győz, kezdésre már nincs idő. Dunaújváros—Cegléd 16:13. A ceglédiek már fárad­tak voltak, Dunaújváros vi­szont pihent játékosokkal erő­síteni tudott. Az öt város jubileumi torna végeredménye: 1. Hódmezővá­sárhely, 2. Makó, 3. Cegléd, 4. Dunaújváros és 5. Szolnok. Női kézilabdázóink az igen nehéz mezőnyben 5. helyen végeztek. Egyedül Szolnok csapata volt megyei, a többi mind NB II-ben játszik. m *-------------------------­A Ferihegyi repülőtéren ud­variasan kérdezte a vámőr: — Van valami elvámolni­­való? — Nincs semmi — mondta színlelt határozottsággal az asszony. A vámőr azonban nem először találkozott olya­nokkal, akik a magukkal ho-j zott értékeiket el akarták rej-j teni a vámvizsgálat elől. Most i sem tévedett. Aradi Gyuláné ceglédi asz-: szony bőröndjében a vám-: mentesen behozható ingóságo-: kon kívül több olyan tárgyat; is találtak, amelyek után vá-\ mot kellett volna fizetnie. A: fennálló rendeletek érteimé-: ben a vámőrség ezek után; Aradiné vámmentesen behoz-: ható egyéb tárgyait is lefog-] lalta. A ceglédi járásbíróság j Aradi Gyulánét vámbűntett; miatt húsz százalékos bér-; csökkentés mellett hat hónapi] javító-nevelő munkára ítélte, ] és a 8280 forint értékű lefog- j lalt ingóságait elkobozta. Aradi Gyuláné kétszeresen „elutazta” a becsületét. A köz­bizalom ugyanis korábban az igazságszolgáltatás fontos őr­helyére állította: népi ülnöki Augusztus 3-án Állatvásár Cegléden A Ceglédi Városi Tanács kereskedelmi csoportja la­punk útján hozza a lakosság tudomására, hogy Cegléden 1965. augusztus 3-án (kedden) havi állatvásárt tartanák. Pest megye vészmentes he­lyeiről szabályszerű járlaíle­­véllel mindenféle állat fel­hozható, kivéve a száj- és kö­römfájás betegségen átesett •és még forgalmi korlátozás alatt levő állatokat. 5 § Készséggel elismerem, hely­­^ télén volt, hogy termelési ér­­^ tekezleten szemtől-szembe \ mertem állni az igazgatóval. \ Az más lapra tartozik, hogy \ nekem száz százalékig iga­­§ zam volt. Ebben senki a § világon nem is kételkedett, ^ és a kartársak csupán amiatt 5 csóválták a fejüket, hogy ép­­^ pen az igazgató kartdrssal áü­­^ tam szembe. $ Szótlanul, lógó orral jöttem ^ ki a teremből. Le mertem 5 volna tenni a főesküt: más­­\ nap úgy kivágnak az üzem­­$ bői, hogy a lábam se éri a ^ földet. De nem így történt. § Az igazgató valahányszor el­­^ ment mellettem, mindig ud­­í variasan rámmosolygott. Hal- 5 vány jelét nem láthattam an­­§ nah, hogy a legcsekélyebb 5 mértékben is haragudna rám. § Áldott jó ember, állapítottam | meg magamban. ^ Másnap Recege, a főkönyve­­í lő megállt az íróasztalom mel­­( lett. Szúrósan rám nézett. § Majd néhány pillanat múl­­\ va odavetett elém egy elszá­­^ molást és undorral jegyezte ^ meg. $ — Gyalázat! Egy hatéves $ gyerekre ezerszer inkább rá 5 lehetne bízni! Ha nem tud­­§ ja megcsinálni, nyissa ki a ^ pampuláját és mondja meg. § Utóvégre, hogy valaki hülye, ^ az nem szégyen, legfeljebb ^ gyári hiba. \ A főkönyvelő tekintete szik­­§ rázott. Az igazgató éppen aJc­­| kor ment keresztül a szobá­­\ mon. Kedvesen mosolygott. ^ Talán még jobb kezével is 5 felém intett. Oly sok részvét Mosolygott. Nagyon fino­man kituszkolta az irodából a titkárnőt és amikor elha­ladt mellettem, igazán na­gyon kedvesen rám mosoly­gott. Áldott jó ember, Két nap múlva a személy­zetis hivatott. Minden kertelés nélkül el­mondta, hogy nem számíta­nak a további munkámra. Húszéves múltamra való te­kintettel hozzájárulással ki­adják a könyvemet és bol­dogítsak másokat. A kegyetlen szavak meg­rendítettek. Egyedüli vigasz­talásom az volt. hogy a szo­ba sarkában ott ült az igazga­tó kartárs és szivének min­den melegéivel rámmosoly­gott. Áldott jó ember. Félegy lehetett, amikorra összecsomagoltam a holmi­mat. Felvettem a fizetésemet a halheti felmondással együtt és szomorúan ballagtam ke­resztül a gyón- udvarán. Az emberek elfordultak tő­lem. A portás meg sem bil­lentette a sapkáját, éppen csak morgott valamit. Meg­álltam a gyár kapujában, megfordultam és megrendül­tén búcsúztam attól a mun­kahelytől, amelyben kerek húsz évet lehúztam. Egyetlen vígasztalásom az volt, hogy tekintetem talál­kozott az igazgató kairtárs tekintetével. Az irodája ab­lakánál állt és mosolygott, őszintén, szívből. Rám mo­solygott. Megérdemelte vol­na, hogy megköszönjem. Áldott jó ember. —Rik-A járási-városi népi ellenőr­zési bizottság öt gazdaságban megvizsgálta a kötelezően elő­írt növényvédelmi munka el­végzését. Megállapították, hogy indokolatlan takarékos­ságból vagy szakember hiánya következtében nincs fontossá­gához mérten megoldva a nö­vényvédelmi munka szervezé­se. A megvizsgáltak közül csu­pán a dánszentmiklósi Micsu­rin Termelőszövetkezetben ta­lálták kielégítőnek a vegysze­res növényvédelmet. Itt már a múlt évben is nagy gonddal védték a gyümölcsfákat, ami­nek következtében évi alma­termésük kilencven százalékát exportra tudták értékesíteni. A növényvédelmi munkákra a háztáji gazdaságokban és az egyéni területeken sem fordí­tanak kellő figyelmet. A föld­művesszövetkezetek sem tud­tak hatékony segítséget adni öt város jubileumi kézilab- i a-tornája volt pénteken— szombaton és vasárnap Du­naújvárosban. A tornán a :eglédiek is részt vettek. Tel­jesítményük az Építők leg­­lobb napjaira emlékeztetett. Kitűnő, szép játékukkal ki­hívták a nézők rokonszenvét. \ torna legjobb kapusa a ceg­­édi Csendes József volt, aki i zsűritől igen értékes tiszte­­etdijat kapott. A ceglédiek vözül jó játékukkal kitűntek -sendes, Tukacs, Monorí, Tóth, Hörömpő, Bujáki, Jónás is Páncél, de valamennyi já­­,ékos dicséretet érdemel. A ceglédi csapat mérkőzé­­ieinek^ eredményei: Cegléd— Makó 13:12. Ceglédi Építők-b

Next

/
Oldalképek
Tartalom