Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-28 / 176. szám

«*T MECVKI K^Cirlap 1965. JULIUS 28, SZERDA WASHINGTON Törvény a cigarettás­dobozokról Johnson elnök aláírta az új , amerikai törvényt, amelynek ; értelmében Január elsejétől i minden cigarettásdobozon fel­­(irat lesz a dohányzás ártal­­masságáról. LAGOS Tengeri fáklya Lobogó fáklyaként világí­totta be a tenger vizét a ni­gériai partoktól 13 kilomé­terre váratlan gázkitörés miatt kigyulladt úszó fúró­torony. A mentésre kifutott hajók és csónakok a lángoló hajóról a vízbe menekült munkások közül kilencvenet kimentettek, hat munkás azonban még nem kerüli elő. ATHEN SZTRÁJK ÉS TÜNTETÉSEK Görögországban éjfélkor megkezdődött az általános sztrájk. A kinevezett hivatalnok­kormány váratlanul megvál­toztatta korábbi állásfoglalá­sát és törvénytelennek nyilvá­nította a sztrájkot. Görögország több városában, Athénban, Pireuszban, Szalo­­nikiben és másutt a dolgozók tízezrei követték a szakszerve­zetek 24 órás általános sztrájk­ra szóló felhívását. A kormány mindent elköve­tett, hogy megakadályozza a munkabeszüntetést, ezért a közüzemekben végzett munka biztosítására kato­naságot vezényelt ki, a közüzemi dolgozókat pedig kötelezte a munka felvételére. A sztrájkba lépőket megfenye­gették, hogy bíróság elé állít­ják őket. Ennek ellenére, mint a szakszervezeti szövetség főtit­kára, Papageorgiu közölte, a dolgozók megmozdulása sike­res volt, a taxisofőrök és a HAVANNA Fidel Castro ünnepi beszéde vízművek dolgozói csaknem száz százalékban, a távközlési dolgozók 90 százalékban kö­vették a sztrájkfelhívást Pi­reuszban a dokkmunkások 60 százaléka szüntette be a mun­kát, Szalonikiben az építőipari dolgozók 85 százaléka, a do­hánygyárak munkásságának fele lépett sztrájkba. A sztrájkkal párhuzamo­san újabb tüntetések is le­zajlottak Görögország nagyvárosaiban. Athénban tízezernél több fia­tal és építőipari munkás vo­nult a parlament elé, követel­te a hivatalnokkormány le­mondását. Szalonikiben ötezer főnyi tömeg vonult az utcára, éltet­te Papandreu volt miniszterel­nököt. Kuba népe hétfőn ünnepel­te a Moncada erőd ellen inté­zett támadás 12. évfordulóját A köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn Santa Újdonságok az Egyesült Izzóban (Folytatás az 1. oldalról.) dolgukat; nemcsak hogy a gyár megszüntetése nem ke­rül szóba, de a közeljövőben modernizál já!k. Szovjet üz­leti partnerek képcsőgyártó sorokat rendeltek, ezek min­táit előzőleg a váci üzemben próbálják ki. A próbapéldá­nyok természetesen az üzem­ben maradnak, s így a ma még manuális munkálatot is előbb-utóbb automatizálják, gépesítik. Szóba került a többször tapasztalható izzólámpa­hiány. Ezen úgy segítenek, hogy jövőre 20 millió darab­bal emelik a mennyiséget. Egyébként a hazai gyártmá­nyok — beleértve a rádió-, televízió elektroncsöveket Is — legalább ol yaii minősé­gűek, olykor jobbak is. mint a nyugatiak. Visszatérve a váci képcső, üzemhez, a vezérigazgató megállapítot­ta, hogy a vásárló vállalatok kérésére sajnos, sokszor kel­lett más-más új és új típus gyártására áttérni. Tavaly egyetlen szalagon 19-szer vál­toztattak! Ez esetenként 1 miliő 800 ezer forintba ke­rült! A jövőben a változások száma csökken, tovább javít­va a színvonalemeléssel máris sokat produkáló váci gyár költségnívóját t. gy. Amit még az ár sem tudott elmosni Clarában mintegy 500 ezer em­ber részvételével nagygyűlést tartottak. Fidel Castro minisz­terelnök, a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt orszá­gos vezetőségének első titkára mondott ünnepi beszédet. Rámutatott, hogy a kubai forradalom egysé­gesebb és erősebb, mint bármikor eddig. Ennek áz egységnek és erőnek fő forrása a kubai nép legjobb képviselőiből álló párt vezető szerepe. Kuba ellenségeinek egyszer s mindenkorra le kell monda­niuk arról, hogy megszüntet­hetik a forradalom vívmá­nyait. Az ország belső gazdasági és politikai helyzetét elemezve, Fidel Castro hangsúlyozta, fel kell számolni a helyi vezetőség körében itt-ott tapasztalható kispolgári szellemet és tehetséges vezetőkkel kell felváltani a hozzá nem értő adminisztrátorokat MALDIVE A világ politikai térképén' egy újabb független, szuJ vérén állam jelent meg: az! Indiai-óceánban levő Mai-; dive-szigetek. Ez év július 26-án Colombóban aláírták! a Maldive-szigetek és Ang-: Ha megállapodását, amely véget vet a szigetek Angliá-i tói való politikai függőséi gének. A Maldive-szigetek; népe hosszú harc után vív-í ta ki függetlenségét. A Maldive-szigetek körül­belül hétszáz kilométerre Ceylontól délnyugatra he-, lyezkedik el, körülbelül 300 négyzetkilométer. Közigaz­gatásilag II szigetcsoport-1 ra oszlik. Fővárosa és leg-; főbb kikötője Male város,! amely az ugyanilyen nevű! szigeten helyezkedik el. I Megközelítőleg százezer1 ember él a szigeteken, tő-l ként indiaiak, malájok 6» arabok. A XII. század óta! az iszlám hívei, amely ál­lamvallás. 1 A sziget gazdasági életé-! nek alapja a halászat ht a kókuszpálma-termelés. Az éghajlat forró és nedves; a növényzet trópusi. A Maldive-szigetek szultánság. A szultánt a la-1 kosság négy évre választ­ja. A1 Amir Mohamed Fa*! rid Didi a jelenlegi szultán. A miniszterelnököt és a kor-! mány tagjait a szultán ne-! vezi ki. A törvényhozói ha­talmat az 54 képviselőből álló mcdzslisz (parlament) gyakorolja. A képviselők közül hatot a szultán ne-* vez ki, a többit választják; A lakosságnak saját nyelve és irodalma van. ÖTÖS IKREK Az új-zélandi Auckland kórházában ötös ikreknek adott életet Shirley Ann Lato­son, 26 éves asszony. A négy kislány és az egy kisfiú egész­séges, de egyelőre inkubátor­ban tartják őket. Az anya, aki­nek már van egy ötéves kislá­nya, ugyancsak jól érzi magát. Nasszer: Az egyiptomi forradalom vívmányai nem egyetlen ember nevéhez fűződnek Faruk király eltávolításának 13. évfordulója alkalmából rendezett alexandriai ünnep­ségek során Nasszer elnök be­szédet mondott. Az EAK elnöke megcáfolta az imperialista propaganda állításait, amelyek szerint me­rényletet akartak elkövetni ellene. — Mindez az imperializ­mus, a reakció szégyenteljes hazugsága — jelentette ki Nasszer elnök. Az elnök rámutatott arra, hogy az EAK ellenségei elfe­lejtik: Egyiptomban 13 évvel ezelőtt nem államcsíny, ha­nem forradalom zajlott le, s ez a forradalom tizennegyedik esztendejében is fiatal, hatal­mas erejű és alkotó forrada­lom. Nasszer elnök megcáfolta azokat az állításokat is, hogy elhidegült volna az EAK és Irak viszonya. — Az EAK és Irak azonos célokat követ és az egész arab nép érdekében harcol az im­perializmus és a reakció ellen — mondotta Nasszer elnök. — Támogattuk az iraki forradal­mat és támogatni fogjuk min­den összeesküvés és támadás ellen. Nasszer elnök ismertette az EAK-ban végbement hatalmas változásokat és hangsúlyozta, hogy azok nem egyetlen em­ber nevéhez fűződnek. A for­radalom ellenségei azt képze­lik, hogy ha megszabadulnak Nasszer személyétől, elérhet­nék céljukat — Tegyük fel barátaim, hogy valami történnék velem, vagy forradalmunk bármely más vezetőjével — folytatta Nasszer elnök. — Azt jelen­tené-e ez, hogy a nép felett is­mét úrrá lehetnének ellensé­gei? Ha ennek a forradalom­nak csodaforrása az, hogy a nép felszabadult, a nép más fiai állnának csatasorba, hogy megvalósítsák a forradalom céljait és hogy minden ellen­ségével szemben győzelemre vigyék. DZSAJPUR KOLERAJÁRVÁNY India Radzsasztan államá­ban kolerajárvány tört ki. Ed­dig négyszázan betegedtek meg és ötven ember vesztette életét. A mozgósított egészség­­ügyi csoportok már tóhw IŐU ■ százezer embert oltottak be. Az érintett terület csupán 200 mérföldnyire fekszik a fővá­rostól. (Folytatás az 1. oldalról.) is látták, saját zsebükön ta­pasztalhatták, hogy most már érdemes dolgozni, akik még a múlt év végén is kétségbe vonták a kibonta­kozást. Fordulat történt Dunabog­­dányban — ahogy legutóbbi cikkünkben is írtuk — az Út­törő Termelőszövetkezet a még meglevő mérleghiány kigazdálkodásán kívül 1 millió forint többletbevételre számított. Ezt a várakozást szakította félbe az árvíz, de a tagok munkakedvét a kö­zösbe vetett bizalmát az új­ra meg újra támadó árhullá­mok sem tudták elmosni. Ha az agy az első pillanatokban meg is dermedt, a kéz to­vább dolgozott, s a dunabog­­dányiak — nem frázis — csakúgy ar) hősieseh védték a közöst. Eposzba illő erőfe­szítéssel küzdöttek az ele­mekkel. S amikor látták, hogy a földet nem tudják megvédeni az áradattól, töltés­sel vették körül a tanyaköz­pontot. A víz azonban emel­kedett, újabb gyűrűt kel­lett vonniok a tehénistálló körül. Végül a harmadik vé­dővonalat is átlépte a 90 cen­timéteres hullám. Mi történt «óta? Még szorgalmasabban dol­goznak a dunabogdánylak mint korábban. A 100 holdnyi búzát — ennyi maradt meg — gondosan le­aratták, a megmaradt kapás­növényeket ápolják s az elbo­rított területeket, ahogy le­vonul a víz, úgy művelik hol­danként. Nyomban kukori­cát, kölest, napraforgót vet­nek bele. Ezer tő paprikájuk maradt, szedik a termését, viszik a piacra... A szövetkezet nem ma­radt egyedül, a járás és a megye is segíti a nehéz helyzetbe került gazdasá­got. Nemrégiben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is kilá­togatott Dunabogdányba, negnézte a tönkrement bú­­♦, elbeszélgetett a tsz tag­ak Szabó Kálmán pedig nem adja föl a korábbi elképzelé­sét: hiszi és vallja, hogy még e nagy természeti csapás el­lenére sincs messze az idő, amikor az Úttörő Tsz ismét visszaszerzi régi jó hírnevét. Snlyán Pál GENF Megkezdődött a leszerelési értekezlet Kedden délelőtt Szemjon Zarwpkin és William Foster, el ;enfi leszerelési értekezlet két árselnöke egyórás megbe­­izélésre ült össze. Hírügy­­íökségi jelentés szerint a szovjet és az amerikai kül­­lött a délutáni ülést meg­előzően ügyrendi kérdési? hnl vitatott meg. A hírügynökségek közük még, hogy a délután meg-1 nyílt értekezletet üdvözölte Johnson amerikai elnök és V Thant ENSZ-főtitkár, A Bomba (22) Amíg az atomból bomba lett A robbanás pillanatában, a robbanás centrumától kétszáz­húsz méterre lévő Szumitomo bank gránitlépcsőin egy ember pihent Fáradt volt, vagy rosz­­szul lett, nem tudni. Leült, hogy néhány percre megpihen­jen, és ekkor robbant a bom­ba. Az Ismeretlen nevét már soha nem tudhatja meg senki, de alakja sziluettjét, a szó szo­ros értelmében vett árnyékát íz U235-ÖS izotópp>al készült somba kitörölhetetlenül bele­ngette három gránítlépcsőbe. \ test, az érző, élni akaró em­ber teste gőzzé lett, csak ár­­lyéka maradt* ott, megrendítő iokumentként, örök figyelmez­tetőnek! Az Enola Gay ekkor már régen túl volt az oly sokszor gyakorolt hurokrepülésen, s ribbets ezredes az utolsó »epp erőt is kisajtolta a mo­­orokból, hogy minél távolabb terüljenek a robbanástól. A •nűszeres gép már kidobta az íjtőernyőre függesztett mérő­­jszközöket, s azok engedelme­sen továbbították a mért adá­sokat a géphez. A műszerek »ak mérnek, kiáltani, jajgatni lem tudnak... Az ejtőernyő­det, a műszerekkel együtt ké­sőbb, a város melletti réten negtalálták, s ebből szárma­zott az a tévhit, hogy a bom­­aát is ejtőernyőre függesztve Docsátották le. A város lángokban állt: lenn a magasban közömbösen keringett egy B 29-es, s fény­képeket készített, filmfelvevőit működtettte. A gépek személy­zete, hiába viselte a fekete szemüveget, kellemetlen, szúró fájdalmakat érzett recehár­tyáin. A város lakói — meg­vakultak a nagyerejű fénytől... Lewis, az Enola Gay má­sodpilótája az út alatt jegyzet­­füzetébe frissiben rögzítette gondolatait. A bomba ledobá­­sa után ez az első sor: „Uram­isten! Mit tettünk!” Mit? A hivatalos jelentés szerint a városban 78 150 halott, 13 938 eltűnt, 9428 súlyos és 27 997 könnyű sérült írható a sovány ember ledobását elrendelők lelkiismeretének terhére. Mert a bomba — holt anyag. Az anyagot az ember használja fel, és ha felhasználta, még — hazudik is hozzá! A fenti hi­vatalos jelentést ugyanis az amerikai vezérkar adta ki, s az adatokat az át nem vett élelmiszerjegyek számából „kalkulálták” ki... A város­ban tízezrével dolgoztak a kör­nyező helységekből bejárók. Hetvenezer főnyi katonai hely­őrség állomásozott itt. A japán adatok kétszázezer halottról szólnak. És minden okunk megvan rá, hogy ez utóbbi adatnak adjunk hitelt... öiöl hazatérneh A város lakosságának fele pillanatok alatt elpusztult. Fenn, a levegőtengerben Tib­­bets ezredes ijedten kiáltott fel a gép botkormánya mellett: — Légvédelmi tűzbe kevered­tünk! Hatalmas lökések dobál­ták a gépet, úgy hintázott, mint lélekvesztő a viharos tengeren. Parsons nem veszti el lélekjelenlétét, belekiált a gégemikrofonba, hogy meg­nyugtassa az egész gép sze­mélyzetét: — Nem, tévedés! Nem légvédelem! Ez ő, a thin man. Mindjárt elhagyjuk... Odalenn tombol a pokol, itt fenn — megnyugszanak. Ha „csak” a bomba az más ... Tibbets leadatja a rádióssal az A sor legkedvezőbb variánsát, Parsons kapitány jelentése­ként: „Minden terv szerint, minden szempontból siker, to­vábbi akciók azonnali előké­szítését javaslom, a látható hatás nagyobb, mint a trinity­­kísérletnél, célpont Hirosima, ledobás után a gépen normális körülmények, visszafelé a tá­maszpontra.” Farrel boldog. És néhány perc múlva a többiek is azok. A város lángtengerré vált. Lewis, akinek ekkor Tibbets már visszaadta a gép vezeté­sét, ezt írja be jegyzetfüzeté­be: „A város kilenctized ré­szét egyre magasabbra tornyo­sodó füstgomolyag borította, amiből óriási fehér füstoszlop magasodott ki. Alig három perc alatt elérte a harminc­ezer láb magasságot és egyre csak emelkedett. Biztos vol­tam benne, hogy a személyzet egyetlen tagja sem tartotta ezt emberileg lehetségesnek t- ezt már egyszerűen lehetetlen volt felfogni.” Washingtonban még vasár­nap van: Groves ennek ellené­re hivatalában várja a rádió­hívást. Meditál: ha nem sike­rül, akkor iszonyú lesz a bu­kás. De ha igen! Akkor nem egy tábornok lesz, hanem A Tábornok, aki ezt a fegyvert a hadseregnek megteremtette... És megérkezik a rádiótávirat: Groves elégedetten dől hátra forgatható karosszékében... Az időjárás felderítő gépek észrevétlenül landolnak Tinia­­non, senki nem figyel rájuk, mindenki az eget kémleli, az Enola Gayt várják. Három óra lesz két perc múlva, amikor feltűnik a „nagy tett” végre­hajtója. A gépből kiszállókat maga Spaatz tábornok fogad­ja, aki ez aktusra átjött a szomszédos Guam-szigeten lé­vő főhadiszállásáról. Kezet fog valamennyiükkel, majd segéd­tisztje átnyújtja az előre elké­szített parancsot. Spaatz vé­gignéz az előtte feszes vi­­gyózzban állókon, majd olvas­ni kezdi a szöveget: „... bátor nappali támadást vezetett Hi­rosima ellen egy B 29-esen, amely először szállított egy, a modem hadvezetésben újdon­ságnak számító bombát...” A fellengzős szöveg felolvasása után odalépett Tibbetshez, s mellére tűzte a legmagasabb amerikai kitüntetést, amelyet a kongresszus' jóváhagyása nélkül kaphat meg valaki, a Distinguished Service Cross-t. Tibbets elégedett. Az „újdonságnak számító” bomba nyomán még mindig lángtenger a város, s három napon keresztül az is marad. Tibbets büszkén lépked. Tibbets NATO dandártábor­nok a Daily Herald 1964. áp­rilis 21-i számában: „Sohasem jutott eszembe, hogy bűnösnek érezzem magam. A katonának vagy az orvosnak gyakran kell fájdalmat okoznia. Soha­sem fontolgattam a kapott parancsokat.” Spaatz utasítja a sajtótisz­tet, hogy az előre elkészített anyag a lapoknak kiadható... Hirosimában szénné égett em­berek, leomlott házak között süket és vak menekülők. Ki, ki a városból. Az utakat el­lepik az iszonyúra roncsolt emberek. Nyolcán Nagaszaki­­ba veszik útjukat... És ők nyolcán azok, akik átélték mindkét atombombarob­bantást, mert néhány nap múlva Nagaszaki felett rob­bant fel a semmi máshoz nem hasonlítható fény... A rommá és tömegsírrá lett város felett csak egyetlen bomba robbant. Egy hónap múlva, amikor el­készült az összefoglaló jelen­tés, kimérten azt állapítja meg: „Az atombomba a rob­banás pillanatában fény-, hő­sugárzás és légnyomás formá­jában adta le energiáját. A sugárzás a fény sebességével terjedt... A fény felvillaná­sának időtartama a másod­percnek csupán egy töredéke volt, mégis elegendő erősnek bizonyult ahhoz, hogy egy mérföldes távolságból is har­madfokú égési sebeket okoz­zon fedetlen bőrfelületen. A nullpont (ez a robbanás alat­ti földfelszín pont — a szerk.) közvetlen környezetében a hő­ség folytán a holttestek a fel­­ismerhetetlenségig elszenesed­tek ... a város közel kilenc­venezer épületéből hatvanöt­­ezer vált használhatatlanná, de a többi is majdnem kivétel nélkül legalábbis külső káro­kat szenvedett. A város köz­pontjában lévő kisebb gyárak teljesen elpusztultak. A na­gyobb üzemek azonban a vá­ros peremén csaknem teljesen épen maradtak, és munkásaik­nak kilencvennégy százaléka meg sem sebesült. Ezekből az üzemekből származik a város hetvennégy százaléka. Felte­hető: ha a háború tovább tar­tott volna, harminc napon be­lül ismét elérik a normális termelési színvonalat.” (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom