Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

4 1965. JULIUS 27, KEDD 11 ÜJ FILM Augusztusban tizenegy új játékfilmet mutatnak be az ország filmszínházai. A hó­napban egy magyar film ke­rül a mozik műsorára, még­pedig a Kodály Zoltán daljá­tékából készült „Háry János’’­Augusztusban mutatják be a filmszínházak a „90 perc az élet” című szovjet filmet. Ugyancsak a szovjet filmmű­vészek munkája a Panova regényéből forgatott „Ütitár­­sak” is. Az „Egy gyilkosság króni­kája” NDK-film főszerepét Angelica Domröse alakítja. Augusztusban műsorra tű­zik a Billy Wilder rendező alkotását, a „Van, aki forrón szereti” című filmet. Ugyan­csak vígjátékkal jelentkeznek ebben a hónapban a francia filmművészek is. A „Höl­gyeim, vigyázat” című komé­diát a hónap közepén mu­tatják be. A francia filmgyártás má­sik produkciója az „Arséne Lupin” című film. Érdekes­nek ígérkezik a japán film­művészet alkotása a „Szívfáj­dalmam Hirosima”. Jugoszláv és nyugatnémet filmművészek közös alkotása az „Asszonyok faluja”. Augusztusban mutatják be a „Robbanás” című román és az „Ugrás a sötétbe” című csehszlovák filmet. Nagyvárosok divatja Minden külföldön járó nő érdeklődéssel figyeli, mit vi­selnek, mi a divat a külföldi világvárosokban. Olvasóink bi­zonyára szívesen veszik, — ha most erről szól nyári divattu­dósításunk. Párizs az európai divat bölcsője. Ez különösen a női divatra vo­natkozik. Itt tervezik, itt al­kotják meg mindazt, amit nemcsak Európában, hanem világszerte viselnek, s felölte­­nek majd a nők. Nos, Párizsiban a „divatos nőtípus” karcsú, ruhája deré­kig testhezálló, és a szoknya körben hullámzó, bő. Ezen a nyáron a legkedveltebb két ruhatípus. Az egyik a hűvö­sebb napokra készült ingruha: laza derék, hosszú, manzsettá­­ban végződött ujj, kihajthátó inggalér, és rakott, vagy hólos, letűzött szoknya. A másik ru­hatípus meleg napokra, ujj nélkül, körloknisan, vagy kör­ben plisszézett szoknyával. (Első rajzunk.) Ezeket a ru­hákat a nagy konfekcióáruhá­zak elérhető áron árusítják, sőt, aki varrni tud, az átlag I méretre kiszabott „ruhát” ta-1 Megkerült a kerékpár tolvaj Szabálysértést követnek el a kerékpárjukat őrizetlenül hagyok Péoeílen a 3-as számú önki­szolgáló bolt előtt a közel­múltban, egyik napon, kétség­beesetten kereste a helyben lakó Major Perenené a ke­rékpárját. Az ugyanis, sző­rén-szálán eltűnt, miközben ő a boltban vásárolt. Az asz­­szonynak szerencséje volt, mert -a kerékpár rövidesen megkerült. A rendőrség el­fogta a tolvajt a Gyomron lla­kó 24 éves Strobl Miklós bün­tetett előéletű alkalmi munr kás személyében. Nincs mindenkinek olyan szerencséje azonban, mint Majoménak: sokan a piaci napokon, üzletek, vendéglők előtt vagy a községek főterén, úgy hagyják őrizet nélkül ke­rékpárjukat, hogy még le sem láncolják. így azután könnyű dolguk van a tolva­joknak: felülnek egy-egy ke­rékpárra és szinte veszélyte­lenül elkarikáznak. Éppen ezért adott ki a közelmúltban a Pest megyei Tanács titkár­sága egy körlevelet, amely­ben felszólítja a városi és községi tanácsokat: hirdessék ki, hogy az elszaporodott ke­rékpárlopások miatt a lakos­ság fokozottabban vigyázzon erre a közlekedési eszközre és ne hagyja őrizetlenül, Il­letve láncolja le minden esetben. Ugyanis a -törvényes rendelkezések nemcsak a tol­vajt büntetik, hanem arra is1 lehetőséget adnak, hogy a ke-* rékpárjukát őrizetlenül ha­­gyókat szabálysértés miatt pénzbírság megfizetésére kö­telezzék. sakban hazaviheti, — meg­varrni. Ami igazán érdekes, hogy a párizsi nők ismét felfedezték a pöttyös anyagmintát. A rózsa­szín alapú, feketepöttyös muszlintól, a fehér alapú sór­­gapöttyös kartonig sokféle szín és pöttynagyság jellemző a nyári ruhákra. A pötty „uralmát” jelzi — már a tava­szi bemutatókon feltűnést és tetszést aratott —, hogy a ru­ha mellett a kesztyű, a cipő és az esernyő is fehér alapon fe­ketepöttyös anyagból készült. Ez azonban a divat túlzása, mi egyelőre a pöttyös ruhákat fogadjuk el. Róma napfényes utcáin, a nők öltöz­ködésében a színek a legmeg­­kapóbbak. A déli éghajlat, a napsütés lehetővé teszi a szí­nek merész alkalmazását. A legtöbb nyári ruha alapja fe­hér, s a virágminták — kon­­túrosan,. elmosódottan — vad színekben pompáznak a ruha­anyagokon. Az olasz nők leg­kedveltebb viselete a kissé karcsúsított szellő«, könnyű mosóanyagból készült „kis­­ruha”. (Második rajzunk.) Ki­vágása elöl kissé mélyített, há­tul azonban derékig fut. De­rékon keskeny zsínórpántot használnak őv helyett. Csak 200 személygépkocsi Augusztus 20-án délután 4 órakor Debrecenben tartják a gépkocsi nyereménybetétköny­vek IV. sorsolását. Több mint 200 személygépkocsit sorsol­nak ki az 5000 és 10 000 forin­tos gépkocsi nyereménybetét­­könyv-tulajdonosok között. A szerencsés nyereménybe­­tétkönyv-tulajdonosok Wart­burg, Moszkvics, Simca, Re­nault, Trabant és előrelátha­tólag Skoda gépkocsikat nyer­hetnek. A gépkocsi nyereménybetét­könyv 18. sorsolására novem­ber hónapban kerül sor. A novemberi sorsoláson azok. vehetnek részt, akik július 31-ig váltanak autónyeremény­­betétkönyvet. Balatoni camping­­térkép képeslapon A Balaton partvonalát és a körülötte elhelyezkedő sátor­táborokat feltüntető képesla­pot hoztak forgalomba. A ké­peslapon az idén megnyitott sátortáborok is szerepelnek. ritkán díszíti gallér a ruhát, inkább színes szegés füt kör­ben a nyakkivágásnál, a kar­öltőnél és a ruha alján. A gal­lér mindig fehér, keményített pikéből készült, s — a fiatal lányok — fekete vagy néger­barna szatenmasnit kötnek alá — csokorra. Ezeket a könnyű „kisruhákat” szellős papucs­szandálok, színes nagy fülklip­­szek és a karon viselt nagy­szemű gyöngykarkötők egészí­tik ki. Prága éghajlata hűvösebb, mint Ró­máé. Érthető, ha a divatterve­zők az időjáráshoz alkalmaz­­kodót kreáltak erre a nyárra. Ez pedig a horgolt ruha, ka­bát, blúz, kosztüm... Prágá­ban ezekben a napokban a legtöbb nő szabadidejében horgol. A nagymamák csipke­mintáit, a kislánykori „minta­szalagokat” szedik elő, s min­tákat csereberélnek, hogy el­készíthessék az esti fehér, aranyszállal erősített blúzt, a sárga horgoltruhát. (Harmadik rajzunk). Rájöttek a horgolás mennyire sokféle és gazdag lehetőséget nyújt az öltözkö­dés variálásához. Berlin Ezen a nyáron ezerféle for­mában a „matróz stílus” az uralkodó. (Negyedik rajzunk.) A ruha alapanyaga jól mos­ható vászon. A színek: kék, fehér, piros, és sárga. Az új divat nem a tengerészruha szolgai utánzása, hanem in­kább a díszítőelemeinek, és jellegzetességének okos és öt­letes felhasználása. A tenger­parti nyári üdüléskor a hosz­­szú nadrághoz matrózblúzt vi­selnek a nők. Kovács Margit Két újítás alkalmazásával készülnék a rugalmas talpú cipők a Délbudai Cipész Ktsz­­beru Az újszerű autóslábbeli ráma nélküli, bőrtalpa {el­hajlik és csaknem egy cen­­timétemyire keretezi a fel­sőrészt. A szövetkezet újítóinak egy csoportja a talp préseléséhez kis gépet szerkesztett, egy má­sik újítással pedig megoldotta a talp és a felsőrész összevarrá­­sát. Az ilyen eljárással készülő j autóscipő külföldön is újdon-! sáignak számít és a Délbudai i Cipész Ktsz teljes termelését > lekötik az exportmegrendelé- < sek. Jelenleg hat országba jut- ! nak el a pedált jól kita- ; pintó autóscipők. A szövetkezetnek most mint-! egy 20 ezer pár ilyen lábbeli- j re van külföldi megrendelése. Történt-e bűnös mulasztás ? Lapunkban hír jelent meg „A tragédia megismétlődött” címmel a Váci Képcsőgyárban történt halálos balesetről. Megírtuk, hogy nem akarunk elébevágni a hivatalos vizs­gálatnak s tájékoztattuk ol­vasóinkat a történtekről. A képcsőgyár szakszerveze­ti bizottsága hozzánk kül­dött levelében megírja, hogy az eddig lefolytatott nyomo­zás adatai szerint a kénhidro­gén okozta halálos balesetet nem bűnös mulasztás okozta. Közli az szb, hogy az első baleset óta eltelt időben a vál­lalat közel egymillió forintot fordított arra, hogy a veszé­lyes üzemmel járó körülmé­nyek az ott dolgozókra ne jelentsenek baleseti veszélyt. Ebben a munkában a válla- § lat segítséget kért — és ka-| pott — a SZOT Munkavédel-S mi Tudományos Intézetétől és ^ minden olyan szervtől, amely a szóban forgó feladat meg­oldásában segítséget adhatott. Sajnos a baleset mindezek el­lenére megtörtént. A vizsgálat hátralevő része derít pontosan fényt arra: mi okozta Szilágy­vári János tragédiáját. A minap leányom érdeklődésére utánanéztem, hog jelenleg mi van a Hófehérkével és a hét törpévé miután a közismert mese úgy fejeződik be, hogy mi máig is élnek, ha meg nem haltak. Vizsgálataim eredményét az alábbiakban közlöm: Hófehérke felett sem múlt el nyomtalanul az idő. Hó fehérke időközben elvált a királyfitól, hogy rendbehozz káderlapját. Hófehérke, azaz Hófehér kartársnő, ragyog karriert futott be. A Kandiszcukor Bányászati Tröszt iga: gatója és közvetlen beosztottai az örökké náthás Hapci, a oktatáshoz rosszul viszonyuló Kuka, a demagóg Morgó a értelmiségi Tudor, az optimista Vidor, a lusta Szundi t Szénái kartárs, akiről az ember azt hinné, hogy kettőig se 1 tud számolni, pedig..., de erről majd később. A vállalatnál mesebeli módon éltek az emberek Sze rették egymást és esténként Hófehér kartársnővel egyetem ben vígan énekelték kedves dalukat, hogy azt mondjc hejho... hejhó... vígan élni jó... £gy napon azonban cikk jelent meg a helyi sajtóba1 mely elmarasztalta a Kandiszcukor Bányászati Trösi töt, hogy kevés és rossz minőségű kandiszcukrot szá lítanak. A máskor idilli békességben szunnyadó vállt lat másnapra olyan lett, mint az a hangyaboly, melybe si savat öntenek. Különösen azért, mert a cikk azzal végző dött, hogy meg kell keresni a bajok okát. Aznap estére Hófehér kartársnő értekezletet hívott ösí sze. Nosza lett itt nagy kavarodás. A törpék egymás utá szólaltak fel. Kuka elmondta, hogy a bajok oka az, hog olyan embereket is megtűrnek, mjnt a Hapci, aki egy utol só táppénzcsaló és az örökös nátha, csak arra jó, hogy kivár A brigád min­den sikeres ak­ció után átvonul a Szúnyog-szigeti Partizán-csár­dába; halászléd rendelnek, túrós­csuszát, aztán sört isznak rá. A szederjés arcú hajókovács mel­lényzsebében vi­szi a cseresznye­­paprikát; a bri­gádvezető han­gosan meséli speciális megbí­zatásuk legutób­bi esetét. Az úgy volt, hogy beállított hozzánk egy har­mincas formájú, leszegett fejű, su­nyi fickó. Azt mondta: a fűrész­telepről jöttem, nem értek ahhoz, amit maguk csi­nálnak, de sok pénzt akarok ke­resni. Annak nincs akadálya — mondtam. Jött ■már ide cukrász­inas, dongakészí­tő, borbély meg szalámitökő is, ha hajtott — ke­resett. Csak akar­ni kellett. Nagy igyeke­zettél hozzá is látott az új ko­mánk. Hanem egy hét után észrevesszük ám: reggelente olyan spirituszpárásxtl vágtat be, hogy a főnök egy emelet­tel feljebb is megérzi a szagát. Figyeltük: tö­ménnyel kezdte hajnalban, ku­lacsból folytat­ta napközben és a talponállóba ment műszak után. Elővettük: nem elég, hogy már csak fél­gyomra van, azt is ki akarja ké­szíteni! Nagy az én bánatom — válaszolta — megcsal az asz­­szony. És kivel? Az öcskössel! Hát A „specialisták..." miért nem billen­ti hátsón; keres­sen magának másutt szoknyát. Nem olyan egy­szerű az. Az ■ asz­­szonyban van a hiba. ö veszi rá a gyereket. No, majd mi beszé­lünk vele — ha­tároztuk el. Harmadma­­ganumal kimen­tem hozzájuk. Szemrevaló fe­hérnép volt a szaki felesége, annyi bizonyos. Ott találtuk az öcsköst is. Kihív­tuk a fészer mö­gé, mondtuk ne­ki: ne lábatlan­­kodjé'k a báty­ja családi életé­ben. Szabadko­zott, hogy semmi köze az „öreg” asszonyához. No­csak, fogadja meg, amit mond­tunk! ... Meg­szeppent az asz­­szony is. A szaki egy hónapig kinyal­va, kisimult arc­cal járt be: „Jó most az asszony”. Hanem így rend­beszedve magát, nemcsak hogy ügyes kezűnek bizonyult, de tet­szeni is kezdett egy kislánynak a műhelyben, aki 18 éves volt, kis­sé szeplős, de olyan telt, mint a jól kelt kalács. Egyszer csak azt látjuk — együtt mennek haza. Két nap múlva bejön a szaki fe­lesége: ha ki tud­ták csámborogni hozzám, akkor most itt, a ma­guk portáján is csináljanak, ren­det, mert én megtépem azt a kis fruskát! Ott álltunk a pácban. Néztünk a szakira: no, ezt jól összehoztad nekünk. Szinte könyörgőtt a sze­mével: csak most az egyszer húzza­tok ki. A műhely­­főnök kuncogott a kalitkájában: na, híres békebí­­róit, most ügyes­kedjetek. Megpróbáltuk. Az egyik nőve! a diszpécseriro­dában beszélget­tünk, a másikkal a portán. A sza­kit fújás után ra­gadtuk fülön: rendbehozzuk az otthoni dolgai­dat, erre a sze­münk láttára hősszerelmes le­szel. Visszamegy az asszony mellé! Hisz látod, hegy odavan érted?! Nem én kezd­tem — próbált vé­dekezni, de be­lefojtottuk a szót- Erélyesen lép­tünk fel. Elkép­zelhetik, hogy a „szakid r snő”-vei is; megkapta tő­lünk a beosztását. Sok viz folyt le azóta a Dunán, lejárt a próba­idő is. A szaki végképp megtért, nyugodtan él a családjával és reggelente nem párásítja be az ablaküveget spi­rituszgőzzel. Né­ha megiszunk ve­le egy pohár bort, aztán feltesszük a HEV-re. Újab­ban komplikált háromszög­problémákkal keresnek fel ben­nünket más mű­helybeliek is — állítólag mi spe­cialisták va­gyunk ... Hát g-ondölhatja, hogy mennyire?! llkei Csaba ÁRVÍZKÖNYV Az árvíz elleni hősi küzde­lem megörökítésére „Árvíz 1965” címmel könyvet jelen­tet meg a Kossuth Kiadó. A könyv telijes bevételét az ár­vízkárosultak megsegítésére ajánlották fel. öt nyomda fo­gott össze, hogy rekord idő alatt elkészüljön a huszonöt­ezres példányszámban meg­jelenő kiadvány. Az „Árvíz 1965” című könyv, amelynek bevezetőjét Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese írta, a nyomdák dolgozóinak össze­fogása nyomán még 'e hét vé­gén megjelenhet. ja magát a termelésből. Hapci viszontválaszában visszauta­sította Kuka támadását azzal, hogy Kuka kartárs képzetlen, éppen ezért nem alkalmas arra, hogy a vállalatnál dolgoz­hasson. Szundi, aki egyébként éjjeli őr volt, felháborodva mondta el, hogy Szende csak játssza a naivat, de éjszakán­két kocsiszámra lopja a kandiszcukrot. Vidorról kiderült, hogy reakciós vicceket mesél, míg Tudor elszakadt a mun­kásoktól és saját kandiszcukor tornyába zárkózott. Morgó­ról több hozzászóló mondta el, hogy állandóan destruál. Ne­ki semmi sem jó, csak rossz hangulatot kelt a dolgozók kö zöft, nem beszélve arról, hogy azt terjeszti, hogy Hófehér kartársnő és Szénái... na, de erről nem is jó beszélni. Hófehér kartársnő megdöbbenve hallgatta szeretett tör­péit, akikről ez ideig azt hitte, hogy a legideálisabb kolle­giális jó viszonyban élnek egymás mellett. És íme, elég egy kis újságcikk, elég az, hogy valaki felvesse a felelősséget és máris megindul a lavina. Különösen furcsának tűnt előtte, hogy a témáról, a kandiszcukor termelésről senki sem be­szélt. Már éppen fel akarta erre hívni a figyelmet, amikor megfordult valami az agyában. Ha ez a vita nyilvánosságra kerül, akkor kiderül, hogy amit eddig jelentgetett a vállalat tökéletes kollektí­vájáról, hazugság volt. Talán még valaki az ő múlt­jában is kutatni próbál. Nem, ez semmiképp nem lenne jó. Hisz ezt eddig is észre kellett volna venni. Gyor­san határozott és szót kért, amit meg is adott magának. — Kartárskáim! — kezdte. — Nincs értelme annak, hogy ezt a derék, jó kollektívát lejárassuk egy semmiség miatt. Megválaszoljuk a cikket. A válasz így hangozzék: A szerkesztőség bírálatát elutasítjuk. Egyrészt, mert nem igaz, másrészt, mert nem tehetünk róla. Mi mindent megtettünk. Dolgozóink és a vezetés óriási erőfeszítései ellenére sem si­került megfelelő eredményt elérni. De erről senki sem tehet. Itt Kuka közbeszólt: — Én igaz, hogy Kuka vagyok, de hát valaki felelőst csak kellene keresni... — Nincs felelős. Objektív nehézség van — jelentette ki Tudor, és bár Kukának fogalma sem volt arról, hogy mi is az az izé, de beletörődött, mert azért a Tudor mégiscsak egy iskolázott ember. — Igen — folytatta Hófehér kartársnő. — Az objektív nehézség mindennek az oka. Ezért kérjük a szerkesztőséget, hogy helyesbítsen. így még máig is élnek, és élnek mindaddig, míg egyszer ki nem mondják, hogy most már nincs mese. Pedált érzékelő cipő

Next

/
Oldalképek
Tartalom