Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
IX. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1965. JÚLIUS 25, VASÁRNAP Vita helyett tetteket várunk Mikor ír jvaik be a eíshalózai építését ? A város lakossága nyugtalanul figyeli a Rákóczi út és a Puskaporos utca közötti utcákban folyó vízhálózatrekonstrukció építkezését. A türelmetlenebbek néha mérgesen Emlegetik a városi tanácsot, bírálják a kivitelező vállalat lassúságát, és közben bukdácsolnak a hálózat mentén kitermelt földkupacokon. Kétségkívül igaz, hogy a régi vízvezetéket fel kellett újítani. Ha lassan is, de az idén feltétlenül elkészül a víztorony. Botrányos lenne, ha a víztornyot csak azért nem lehet majd üzembe helyezni, mert az elavult vizvezetékhálózat nem bírná a toronyból áramló víz nyomását. A csövek cseréjét tehát végre kell hajtani és a kivitelezés ideje alatt mindenképpen el kell tűmi a szerelők munkája nyomán természetszerűleg jelentkező közlekedési nehézségeket. Ám rendkívül furcsa, hogy a lassan befejezéshez közeledő új hálózat még mindig nincs összekötve a földben maradó régi hálózattal. Jelenleg az a helyzet, hogy az utcákban kiépült az új vízvezeték, de a vízszolgáltatás még mindig a régi vezetékről történik. A házakba még mindig a régi csövek vezetnek és ha majd az új hálózatot akarják a fogyasztókhoz bekötni, akkor a már betemetett árkok jó részét ismét ki kell ásni. Furcsa az is, hogy a Rákóczi úton már hónapok óta ott van a betorkoló utcák vízvezetékeinek befejező gödre és egyelőre még remény sincs arra, hogy például a Széchenyi és Rákóczi út sarkán ne áztassa a vízvezetékek szereléséhez kiépített gödörben összegyűlő talajvíz a szomszédos ház alapjait. Saját erőből: FEDETT KOMBÁJNSZÉRŰ — Szükségünk volt egy nagyméretű fedett kombájnszérűre, mert az eddigi kétszáz négyzetméteres, fedetlen szérű már nem felelt meg a szükségleteknek, — mondotta Horváth András, a kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz üzemgazdásza. — A fedetlen szérűt csak jó időben tudtuk használni, s ha az ég meglöttyent, nem győztük a tisztított gabonát ponyvákkal takargatni. Példa nem volt előttük, mert a környéken sehol nincs fedett kombájnszérű. Állami keretből ugyan kaptak volna fedezetet egy gépszín építésére, de nem vették igénybe, minthogy úgy látták, hogy a fedett kombájnszérűt jobban tudják hasznosítani. — Saját erőből — mintegy hetvenezer forintos költséggel — építettük meg a háromszázhatvan négyzetméteres fedett kombájnszérűt — mondja tovább az üzemgazdász. — Egy csapásra három legyet ütöttünk vele: esőben is nyugodtan dolgozunk alatta, s a gabona betakarítása után pedig kitűnő kukoricatárolóhely. Az őszi munkák befejeztével viszont a gépeket tároljuk alatta. ITTASAN MOTOROZOTT Hering József (Dánszentmiklós, III. kerület 31.) két pohár sör elfogyasztása után indult útnak motorkerékpáron. A közlekedésrendészet megállapította, hogy ivott Hatszáz forintjába került Heringnek ez a szabálytalanság (zoltán) Mi itt a probléma? A helyzet — enyhén szólva — bosszantó. Az alapvető gond az, hogy — bár a városi vízmű és a felújítást végző Mélyépítő Vállalat egyaránt tudja mit kellene tenni — mégsem teszik. Tudják,' hogy a régi vezetéket az új vezetékkel össze kell kötni. A házi bekapcsolásokat minél előbb végre kell hajtani. A régi vezetékeket fel' kell szedni, s aztán jöhet a víztorony vastalanított vize szerte az új hálózat vezetékein. S ha már tudják a szakvállalatok, hogy mit kellene tenni, akkor miért nem teszik? A kérdésre megint nem kapunk egyenes választ. A kivitelezési tervbe ugyanis annak idején nem tervezték be az átkötést és a házi bekötéseket. Nem vitás, hogy a terv készítésekor hibázott a tervező és hibázott az is, aki a munkát ilyen terv alapján megrendelte. A hiányosságot azonban mind a megrendelő, mind a kivitelező több mint egy éve ismeri. Még sincs a mai napig eldöntve, hogy a költségkihatásaiban jelentéktelen pótmunkát ki és mikor csinálja meg. A Mélyépítő Vállalat azt mondja, hogy két hót alatt befejezi a hálózat kiépítését, s akkor elvonul Ceglédről. Vagy megcsináltatják tehát vele sürgősen a bekötéseket, vagy marad egymás mellett a régi és az új vezeték. A Vízmű azt állítja, hogy neki sincs pénze a bekötések elvégeztetésére és különben is, miért éppen ő gondoskodjék egy régi hiba megszüntetéséről. A város lakosságát azon‘bttn nem az érdekli, ki követte el a hibát, hanem az' hogy a munkálatokat minél 'előbb fejezzék be, s végre — annyi kényelmetlenség után ‘— mindenki hozzájusson az egészséges ivóvízhez a zavartalanul működő új vízhálózaton keresztül. D. BARACKFA MOSOLYA (Tóth István felvétele) Az árvízkárosultakéit Az árvízkárosultak megsegítésére városunk üzemeiből eddig már 38 636 forintot fizettek be a 10 200 számú csekkszámlára. Legutóbb szép felajánlást tettek a ceglédi Építőipari Vállalat dolgozói. Átlagosan keresetüknek egy napra eső részét ajánlották fel. A vállalat 15 főből álló vízvezetékszerelő részlege havi fizetése 15 százalékát, az asztalosüzem dolgozói pedig átlagosan másfélnapi fizetésüket ajánlották fel. A felajánlások összege megközelíti a húszezer forintot. GONDOLATOK A VÁROSRENDEZÉSI KIÁLLÍTÁSRÓL Elmúlt már egy hete, hogy rajzokon, térképeken szemlélheti városunk lakossága, milyen lesz ez az egyelőre „felforgatott” város évek múltán, ha betemetődnek majd a csatornaárkok, eltűnnek sok utcából a korszerűtlen légvezetékek, aszfaltburkolatot kapnak a ma még földes, sáros utcák, modern lakóházak és középületek emelkednek, minden igényt kielégítő boltók létesülnek, virágos parkok nyújtanak majd pihenőt munka után és ünnepeken a felüdülni vágyóknak. S amit most a városi tanácsháza nagytermében megrendezett városfejlesztési kiállításról elmondottam egy lélegzetvételre — álomszerű képe a jövő Ceglédjének. A ma porban, záporok után vízben, majd sárban és szúnyognevelő útszéli pocsolyák mellett járó ceglédi polgár talán hihetetlennek tartja, hogy nem is olyan messzi távlatokban mindez megvalósul. A mérnökök, műszakiak körzője, ceruzája alatti fehér papíron kirajzolódott, a teremtő emberi agyban megszületett álomsziluett megtelik egyszer betonnal, téglával, acéllal. Bármennyire szerettem volna a „józan ész" kritikusaként elmondani egyet s mást erről a kiállításról, nem tehettem: az emberi életeket megszépítő tervek bűvöletében én csak lelkesedni tudok ... Egyet azonban annyira szeretnék: a hozzám hasonló rajongók helyett gyűlnének össze ennek a városnak immár sok üzemében, vállalatában dolgozó mérnökök, közgazdászok, akik valóban a józan ész kritikájával vizsgálnák meg, elemeznék részleteiben is ezeket a várost teremtő terveket. Hadd mondják el és vitassák meg még az egymás véleményét is, gazdagítva ezáltal a város jövőjéért felelősséget és mintegy érdekeltséget vállalók táborát. Nos, éppen ezért helyesnek látnám, ha a kiállítás nyitvatartását még egy héttel meghoszszabbítanák, s ott a helyszínen — mondjuk, a Hazafias Népfront városi bizottságának szervezésében s a városi tanács műszaki osztályának vezetésével — a jövő héten meg is rendeznék a szakembereknek ezt a sokat ígérő tanácskozását. (ferencz) Igen - nem - talán... Hozzászólás az „abonyi múzeum" problémájához E lap hasábjain olvashattuk Pásztor Mihály rövid cikkét „Milyen legyen az abonyi múzeum?” cím alatt. A cikket olvasva az az érzésem támadt, mintha az abonyi múzeum megalakítása, létrehozása csupán annak eldöntésétől függene, hogy milyen jellegű legyen a leendő múzeum. Sajnos, jóval nagyobb horderejű probléma befolyásolja a döntést: milyen épületben helyezzük el a leendő helytörténeti gyűjteményt? E kérdés körül vajúdik ez az ügy legalább már három esztendeje. Tehát: HOL? S ha ez megoldódik, a jelleg azután szervezett, irányított gyűjtéssel megfelelően alakítható az elképzelt irányba. Ismerem Pásztor Mihály lelkes kutató tevékenységét az abonyi munkásmozgalmi emlékek gyűjtésével kapcsolatban, ezért megértem a javaslatát is. Egyet is értek vele, hiszen o múlt század végi helyi aratósztrájkok, e század csaknem felének helyi munkásmozgalmi szervezkedései, dokumentációs és tárgyi anyagai ide kívánkoznak, Abonyhoz kapcsolódnak. Az újszászA, a törteti, a tószegi — az akkori abonyi járás néhány községében lefolyt — események egy-egy kockája a nagy történelmi időknek. A javaslat tehát helyénvaló, s ha nem is kell jelenleg a „jelleg” ügyében dönteni, a tennivaló ismeretes: gyűjteni! Ma az abonyi „helytörténeti gyűjtemény” azzal dicsekedhet, hogy „utazó” (értsd: költöző) gyűjteménnyé lépett elő. A baj csak az, hogy az abonyiak is csak „utazás’’ közben láthatják. Volt ez a gyűjtemény már pincében, padláson, emeleten, földszinten (most egy része jelenleg raktárban van), s ha minden jól megy, még néhányszor költözünk. Pedig szívesen segít mindenki. A tanács, amely anyagi áldozatokat is vállalt, községfejlesztési alapból, a járásbeli Cegléd város Kossuth Múzeumának lelkes fiatal vezetője, ár. Ikvai Nándor, aki ugyancsak őszinte barátsággal és elvtársi segítséggel siet támogatásunkra, a megyéméi dr. Mezősi Károly is sietteti a „nyitást”. Községünk szülötte, a Néprajzi Múzeum munkatársa, Erdélyi Zoltán is támogat és természetesen teljes szívvel a község lakossága. Persze, helyiségről, épületről nem nekik, hanem nekünk — a tamácsmak — kell előbb vagy utóbb gondoskodni. Rendelkezésünkre állanak a kiállítási tárolók is, csupán az nincs, ahová elhelyezzük azokat. S vég® e cikkünk címében foglalt rejtély megfejtése: Lesz-e nyitás az októberben megrendezésre kerülő múzeumi hónapban? — Nem! Lesz-e megfelelő műemlék vagy műemlék jellegű épülete ennek a gyűjteménynek 1966- ban? — Talán... S ami biztos: lesz-e múzeuma, „helytörténeti gyűjteménye’' Abonynak? — Igen! Az előbbi két kérdésben jó lenne kellemesen csalódni. Megérdemelné a sok abonyi ajándékozó és múzeumpártoló. Győré Pál tanácstitkár HOBBY Nem szégyen bevallani: nekem is van egy kedvtelésem, divatosan szólva „hobby'’-m. Abból áll, hogy az újságokban, folyóiratokban, könyvekben, a tv, vagy a rádió műsorában mindig figyelemmel kisérem, mikor, milyen vonatkozásban említik városunk nevét. Bevallom, sokáig nagy volt a pauza. Már arra gondoltam, talán más hobbyt kellene választanom, de most minden jóra fordult. Egy hét alatt a következő „felfedezéseket?’ tettem: Egy ceglédi fiatal épitésztechmJcus az „Autósak figyelem” című közkedvelt műsorban „hirdette magát". Gépkocsivezetést vállalna fcirándulásokra: „Amíg ön szórakozik, én vezetem kocsiját”. Nálunk egy kissé még szokatlan de talpraesett ötlet — a riporter se egészen értette — de sebaj! Jobb, mint az autóstop! A rádió „Csak fiataloknak" című tánczenemüsorában egy ceglédi kislány kedvenc külföldi slágerénekesének lemezét kérte. A harmadik az úttörőolimpia élőversenyein állta meg a helyét. A negyedik az úttörő rejtvényversenyen nyert. Az ötödik a Népszabadság rejtvényének helyes megfejtéséért kapott könyvjutalmat. Apróságok? Én sem tekintem többnek. Az ilyen apróságok is azonban a közösség — a város — vitalitásának jelei. S ez a vitalitás tetszik nekem. Mit érdemel a raktáros - ha lop? A raktáros lopott. A bíróság első fokon hathónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte társadalmi tulajdon megkárosítása címén. A raktáros fellebbezett. A másodfokon eljáró megyei bíróság jóváhagyta az elsőfokú Ítéletet. a munKaado vailalat fegyelmi úton leváltotta a raktárost és betanított munkásként megtartotta alkalmazásában. S mit gondol a kedves olvasó — a kétszeres bírósági ítélet után fegyelmileg lefokozott Krizsán Györgyné, született Preizner Ilona ceg.. lédi lakost milyen munka- 1 helyre osztotta be a Húsipari l Vállalat? | Hát, persze, hogy — a rak- S tárba! Nem ugyan főnök- 5 nek, hanem csak „betanított X munkásnak’’, s e minőségé$ ben 6 szállította a kész\ árut (!) liften a gépkocsikra. > Mindez pedig a tanulságos í 1962-től 1964 őszéig, ami-S kőris... $ Nos, amikor újból kísér^ tésbe esett: $ , Újabb bírósági tárgyalás és ^ ítélet — egyelőre nem jog-4 erősen, mert védőjével fel^ mentésért fellebbezett — melyben a járásbíróság me-5 gint hathónapi börtönre ítél§ te és elrendelte a korábban \ kiszabott hathavi felfüggesz§ tett börtönbüntetés végre^ hajtását is. | S mit gondol az olvasó, í ezék után hol dolgozik Kri- X zsánné és milyen munkakör- X ben? A Húsipari Vállalat X ugyan elbocsátotta, de fel\ vette öt a Ceglédi Téglagyár ^ — minek? — hát persze, hogy ^ — raktárosnak, i. (—esi—ez) ^ Köztünk is élnek emberek, ^ akik az élet iskoláját jár^ ták végig, mielőtt iskolapad^ ba ülhettek. A mindennapok | krónikásainak kell feltár% niuk a mai legendákat, mint X amilyenek a ceglédi járás- X ban az írástudatlanság ellen indított mozgalom szép eredményei. Az eredmények mögött emberek állnak, s róluk, küzdelmes munkájukról faggattam a járási tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelőjét Bárányt Tibort, aki ennek a mozgalomnak a lelke ebben a járásban. Tájékoztatója előbb csak a tények szigorú regisztrálására szorítkozott. Amint elmondotta, egy év munkájának eredményeként százegyen vizsgáztak az első és második osztály összevont tananyagából. Ezt a tényt híranyagban is közölhetnénk, azonban így hiányos volna híradásunk. Ebben a munkában a járás pedagógusainak egyharmada csaknem száz tanyai tanító, igazgató vett részt. Nem volt könnyű feladatuk. Többször végig kellett járniuk a tanyák lakóit, míg hosszú szabódás után sikerült egy-egy írástudatlan emberrel megértetni a tanulási lehetőség hatalmas jelentőségét. Sok meggyőző beszélgetés, szívós munka eredménye a mostani vizsgák sikere. Ezek a harmincöt-ötven év közötti emberek tele voltak fojtogató gátlásokkal, már az iskolás gyerekekkel szemben is, aki bontakozó értelmével napról napra szívja magába az iskolában az újabbnál újabb ismereteket. így még az iskolába is nehéz volt elcsalogatni a felnőtteket. Idegen volt számukra ez a környezet. Legfeljebb szülői értekezleten szorongtak eddig a számukra kétszeresen is szűk padokban. Mihállyal, és még sok más\ pedagógussal, akik szintén\ méltók az elismerésre. An- j nál is inkább, mert Pest me- \ gye ez évi eredményeinek\ több mint ötven százalékát\ maga a ceglédi járás mond- l hatja sajátjának. Baranyi Tibor örömmel beszélt a levizsgázottak szemlé- : létének gazdagodásáról, gát- ] lásaik feloldásáról, a most] születő önbizalomról, arról, ] hogy munkájukban is jobban] megállják helyüket ezentúl. ] A pedagógusoknak pszicho- ] lógusnak, orvosnak kell len-' niük, hogy meggy ógyíthas-' sák ezeket az embereket, or-: vosolják velük cipelt több: évtizedes fogyatékosságukat: — mondotta. A hosszas rábeszéléssel ía-l nuló felnőttek, akik kezében: eleinte még a ceruza is bizonytalanul simult a dolgos] ujjak közé, levizsgázva így] szóltak tanítójuknak: — Bár] előbb jött volna, tanító úr! j Tamasi Tamás ! Inkább a pedagógus lakásán vagy a tanyákon folyt az oktatás, személyenként legkevesebb negyven órán keresztül. Különösen szép eredményt ért el Bellus Istvánná kőröstetétleni pedagógus, aki a Dózsa iskolában tizenegy írástudatlan felnőttel foglalkozott, s o. vizsgára sikerrel készítette fel őket. A csemői zöldhalmi iskolában tizenöten álltak vizsgabizottság elé. Közülük nyolcán a harmadik-negyedik osztály öszszevont anyagából is levizsgáztak. Ecser Ferencné tanító százharminc órás sikeres munkáját bizonyítja ez a tény. De folytathatnám a mikebudai Hámori Sándornéval, aki öt analfabétát oktatott. Fonyó Lajosnéval Dánszentmiklóson. a Takácsházaspárral a nyársapáti Nyilas iskolában, a törteii Szabó Bár előbb jött volna, tanító úr!
