Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

1965. JÜLltrS 25, VASÁRNAP etsT |I£CUI Í-Mívlav 3 Munkában a gabonaföldek „Góliátjai“ ökeí figyeli most az or­szág közvéleménye: a kézi aratók, traktorosok, gépkeze­lők mellett — elsősorban raj­tuk, a kombájnosokon múlik az aratás sikere. Megyénkben közel 400-an vetélkednek a búzamezőkön, hogy minél ha­marabb fedél alá kerüljön a termés és most se legyen ki­sebb a kenyér. A gabonaföl­dek „Góliátjai”, a kombájno-Magyaxország = kilenc nap Teherautóval a föld körül Távoli országból érkeztek' turisták Debrecenbe, akik at nagyerdei kempingben foglal­tak szállási Négy hónappal ezelőtt hat japán egyetem hallgató egy teherautóval vágott neki a világnak azzal az elhatáro­zássál, hogy körüliutazzák a földet. Végighajtottak Ázsián is, a Szovjetunióból ér­keznie léptek magyar terü­letre. ' Ez volt az első alkalom,1 hogy japán turistákat fogad­tak Debrecenben, összesen kilenc napig maradinak ha­zánkban. Tervük szerint Angliában hajóra teszik teherautójukat — amit felváltva vezetnek — és Amerikában folytatják a kocsikázást, s ha minden jól' megy, 1966 februárjában lesz­nek ismét a felkelő nap or­szágában. < sok kezének készségesen enge­delmeskednek, és szaporán falják a kalászokat. Ismét sok jó hír érkezik a kombájnos­­versenyzőkről szerte a megyé­ből. Petró János, a tavalyi kombájnos-verseny győztese az albertirsai határban készül újabb eredményjavításra. Zsemle János, a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett ceg­lédi traktoros ugyancsak si­kerrel dacol a váltakozó idő­járással. Rakusz József, a monori járásban dolgozik, ő most a környék egyik legjobb kombájnosa. Hosszan lehetne sorolni még azoknak a ne­vét, akiknek jó munkája biz­tosíték rá: ezen a nyáron is sikeresen fejezik be az ara­tást. FÉNY- ES ILLA TCSAPDAK A Veszprém megyei nö­vényvédő állomás szakembe­rei öt fény- és 200 illat­­csapdát állítottak fel a me­gye területén. A fénycsapdák erős fénye Színezett borsókonzerv A Kecskeméti Konzerv­gyárban a szokottnál jóval később, most fejeződött csak: be a borsószezon. A tavalyi­nál 174 vagonnal főbbet, ösz­­szesen 576 vagonnyi zöldbor­sót tartósítottak. Nagy ré­szét exportálják. A japánok részére különleges eljárással haragos zöldre színezett bor­sót konzerváltak. A festett) szemeket alkalmi tálak dí­szítésére használják Japán­ban. A konzervgyárban megkez­dődött a barackszezon, 334i '.vugon barackot tesznek ed. éjszaka magához csalogatja és fogva tartja a kártevőket, s ezzel a szakembereknek le­hetőséget adna arra, hogy pontosan megállapítsák, mi­lyen kártevők és milyen mennyiségben élősködnek az adott területen. A Csopakon működő fénycsapdák még ar­ra, a védekezés szempontjá­ból fontos kérdésre is „vá­laszolnak”, hogy milyen ma­gasságban repülnek a kárte­vők. Az illatcsapdák — mint már a nevük is mutatja — illatukkal csalogatják ma­gukhoz a növényvédelmi szol­gálat szakembereit érdeklő kártevőiket. Halló, itt a posta! Beszélgetés Nagy Bélánéval a Budapest-vidéki posta igazgatójával Telefonja ránkcsönget haj­nalban és éjszaka, levéllel jelentkezik délelőtt, bedob­ja az újságol kora reggel s a nap minden szakában zörget távirattal. Nagyritkán meg­örvendeztet pénzesutalvány­nyal, de leggyakrabban rá­dió- és tv-nyugtával. Számta­lan szolgálata közül a mai ember már egyikről sem tud­na lemondani. És, mert ak­ciói minden embert érinte­nek, ezért bizonyára érdekli valamennyi olvasónkat, a Bu­dapest vidéki Posta igazgató­jának, Nagy Bélánénaik a tá­jékoztatója. — Milyen jelentős ese­ményekről adhatunk hírt? — Az emberek általában szívesebben hallanak a jövő­ről, a várható új létesítmé­nyekről, vagy szolgáltatások­ról. Lesz is néhány szenzáció, amelynek örülnek majd a Pest megyeiek, de terveinket még nem hagyták jóvá. Ezért engedjék meg, hogy erről egy kicsit később szóljunk. E he­lyett hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy visszaidézzem a tavasz végi, nyár elejei he­teket. Részben azért, mert a postások hadserege ezt igazán megérdemli, részben azért, mert a kívülállónak is sok ér­dekességet mond. — A téma ezek szerint az árvíz? — Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy amikor ránk zú­dult, bizony a vízügyi hírvo­nalak eléggé rossz állapotban voltak. Márpedig jó összeköt­tetést kellett biztosítani, min­denekelőtt a körülvett és ve­szélyeztetett Szentendrei-szi­gettel : Kisoroszival, Tahi tót­faluval, Surány üdülőtelep­pel. Pócsmegyeren áttértünk az éjjel-nappali szolgálatra. Talán nem kell külön hang­súlyoznom, milyen gyakorla­ti és lélektani hatása, illetve jelentősége van annak, ha vé­gig fennmarad, vagy megsza­kad az összeköttetés a kriti­kus pontokkal. — Mi történt a súlyos hetekben? — Munkatársaimra büsz­kén mondhatom: az egész szigeten tíz percnél hosszabb időre nem szakadt meg a be­szélgetés. Hogy ez milyen emberfeletti erőfeszítést kö­vetelt, azt csak az tudja, aki részt vett a védekezésben. Végig a Duna mentén 70 hi­vatalunkban tartottunk állan­dó ügyeletet s 40 ezer méter vezetékeit húztunk ki a Szent­endrei-sziget hírközlésének biztosítására. A szentendrei vonalfelvigyázó s több más kollégája napokig nem hajtot­ta le a fejét A tét nagy volt, a védekezés, a lakosság, a szi­get sorsa perceken múlhatott... — Ha jól tudom, Duna­­bogdányról mégis azt je­lentették, hogy megszakadt az összeköttetés. — Csakugyan kaptunk ilyen jelzést. A kőbánya nem jelentkezett, s a felvigyázó neki indult, hogy az áron ke­resztül is célhoz érjen. Ak­kor már a járművek nem tudtak áthajtani az elöntött országúton. A mi emberünk erős sodrásban, hosszú gumi­csizmában, vállán biciklivel és szerszámtáskával vergő­dött át s el is ért céljához. Ott aztán kiderült, hogy nincs baj, csak az emberek voltak elfoglalva — mindenki rakta a védelemhez szükséges kö­vet ... Pestről jártak föl ke­zelők Szentendrére,' hogy az automata mellett ők is sízoL- gálatba lépjenek. Ha nem je­lentkezett a veszélyeztetett ponton hívott fél vagy a fel­fokozott izgalomban a foglalt jelzés rosszat sejtetett, megszólalt a kezelő meg­nyugtató hangja: „minden rendben, egy kis türelem”. — Hogy működött a pos­ta többi reszortja? — A legnehezebb hetek alatt is pontosan megérkezett a levél, a távirat és a napi újság. A vízzel körülzárt he­lyekre a hajósok segítettek. Az együttműködés s a szol­gálat is példás volt. A la­kosság ezt jólesően vette tu­domásul. Talán egyetlen ese­tet mondhatok, ahol ennek ellenkezőjét tapasztaltuk. Su­­rányban az egyik nyaraló meglehetősen agresszív han­gon reklamáltál, miért nem to­vábbították a névre szóló új­ságot. Mindez akkor történt, amikor valamennyien annak örültünk, hogy még egyálta­lán továbbíthatunk külde­ményt a szigetre. — Nagy kárt okozott ai árvíz? — Több százezer forinttal károsított De megfelelő ta­karékossági intézkedésekkel ezt az összeget már erősen Lecsökkentettük, s valameny­­nyi postás úgy határozott, hogy év végére már eltűnik a veszteség ... Hát körülbelül ennyit mondhattam a leg­nagyszerűbb, leghősdesebb erő­feszítésről. A mi embereink ugyan életet nem mentettek, de segítettek megteremteni a feltételeket az élet- és va­gyonmentéshez. És ezt nem tudom eléggé megköszönni munktársaimnak. Külön kö­szönet Cservenka Ferencné­­raek, a Pest megyei Pártbi­zottság első titkárának, dr. Csanádi György köziekedés- és postaügyi miniszternek, s a vezérigazgatóságnak a köz­vetlen segítségért, amelyet munkánkhoz nyújtott. Ami­re szükségünk volit, a föld alól is előteremtették... De én azt hiszem, hogy ennek a visszaemlékezésnek méltó befejezése az lesz, amikor legjobban küzdő postásaink­nak átadhatjuk az őket meg­illető kitüntetéseket Tóth György NÍLUSI hajovonat — A BALATONON A Magyar Hajó- és Daru­­gyár balatonfüredi üzemegy­ségének kikötőjéből kifutott próbaútjára az egyiptomi megrendelésre épített tolóha­jó. A 240 lóerős motorral meghajtott vízijármű szállí­­tóúszályt tol maga előtt. A két összekapcsolt, több mint 80 méter hosszú „hajó­vonat” több órát tartózkodott a nyílt vízen. A Nílusra ke­­-ülő hajóegység próbáját a germanischer Lloyd hajómór­­töke irányította, aki az egyip­­omi megrendelő felkérésére átta el a műszaki ellenőrzést. Az érdekes megoldású toló­­íajó sikerrel állta a vizsgáz­­atást OKTÓBERBEN lepülcgéppel Szíriába és Libanonba Szíriába az első repülőgépe ársasutazást idén, októbe1 násodik felében rendezi meg íz IBUSZ. A kirándulás rész­vevői a kilenc nap alatt nem­csak Damaszkuszi, valamin i Szíriái Aleppót és Palmyra i hatalmas ókori város rom­jait ismerik meg, hanem átlá ogatnak a szomszédos Liba­­ionba is, ahol többek közöt 3eirutot és Ba’Albeket kere­sik fel. Az utazásra az IBUSZ, budapesti és vidéki irodái nr’’ ílfogadják a jelentkezéseké . rnJífébCKtt m m IÍAIÍAT0K KOZ 0T ív. A „ modernek“ A lengyel emberek szeretik a modern dolgokat. E vonza­lom a modem formák, a mai jelképrendszer iránt, talán a lakáskultúránál és az épí­tészetnél kezdődött. Épüle­teik — kivéve az 1950-es évek nálunk is ismert típusait •— modernek, merész formájúak, szépek. Több millió ember költözött ilyen új lakásokba. Minden városban működik a lakberendezési tanácsadó. Ezek emberei az új lakástu­lajdonosokat felkeresik és se­gítenek a bútor megválasztá­sában, a lakás berendezésé­ben és díszítésében. Több la­kásban jártam, de sehol nem láttam a falakon giccses ké­peket, olcsó, ízléstelen nip­­peket, céltalan porfogókat. Modern, dekoratív képek, szép kerámiák a Lakások dí­szei. A kiállítások látogatottak és érdekesek. Ezeken minden irányzat képviselője megkap­ja a publikálási lehetőséget. Egy lengyel művészeti szak­ember, aki egyik tárlaton vé­gigkalauzolt, erről a követke­zőket mondta: — Látom, hogy csodálkozik ezeken a képeken. Mi sem tartjuk ezeket művészetnek, de nem látjuk értelmét, hogy adminisztratív eszközökkel megakadályozzuk kiállításu­kat. Nagyon vigyázunk az iro­dalomra, de a zenével és képzőművészettel nem lehet ártani. Legtöbbjét kísérlet­nek, útkeresésnek fogjuk fel és úgy gondoljuk, hogy mi­után megvan a remény arra, hogy ötszáz, vagy ezer mű és művész között egy talán tény­leg megtalálja a modern kor egyik lehetséges kifejezési formáját, nem vállaljuk an­nak kockázatát, hogy ezt aka­dályozzuk. Járjuk a krakkói modemek tárlatát. Néhányat megkísér­tek leírni a kiállításról. Kompozíció címet viseli a következő alkotás: összefor­rasztott rézlemezek. Rajtuk kulcsok, név- és számtáblák. Egy másik kép, címe sincs: toltok, vastagon félmázolt festékkupacok. Köztük ért­hetetlen szövegek. A festő ezeket a szavakat a nemzet­közi sajtóból írta ki. Két ma­gyar szövegrészt is találtam „Árleszállítás” és „Bányá­szaink hősi —...” Figyeltem az embereket. Közömbösen mentek el e ké­pek előtt. Rántottak egyet a vállukon, többnyire szóra sem méltatták. Lelkesedést csak néhány fiatal sznob arcán láttam. A többség nem há­borgott és csak azoknál a ké­peknél állt meg, melyek va­lóban sejtettek valamit. Lát­tam érdekes kísérleteket is. Ezek a festők a hagyományos olaj vagy tempera helyett új anyagokkal kísérleteznek. Ol­vasztott állapotban felkent műanyag, üveg, textil talál­ható képeiken. Közös jellem­zőjük, hogy az új kor új mondanivalójához mai eszkö­zöket keresnek. Hogy megta­lálják-e? Lehetséges. A kö­zönség értő ízlése buta divat­nak minősíti a szélsőségeket és a kritika sem pazarol rá­juk több energiát, mint amennyit megérdemelnek... Kiállítás a bástyán A varsói régi bástya égjük falán állandó képkiállítás látható. A fal több száz mé­ter hosszú, erre bárki kiag­gathatja képeit. Az összes irányzat képviselői megta­lálhatók itt, természetesen fő­leg a fiatalok és a modemek. Reggel kibandukolnak ide, há­tukon életművük, fejükben a remény, hogy talán ma fel­fedezik őket. Képeiket fel­erősítik és leülnek alá, vagy kisebb csoportokba verődve élénk művészeti vitákat foly­tatnak. Az utca népe meg­csodálja őket, aztán tovább­megy. E hely különben ide­genforgalmi látványosság is. Gyakran előfordul, hogy gaz­dag nyugati turisták 500— 1000 dollárt is fizetnek egy­­egy képért. Egy fiatalember „kompozí­ció” című alkotására felra­gasztotta használt palettáit, ecseteit és festékes tége­lyeit. Ö is űrt rá néhány ér­telmetlen szót. Talán 18 éves lehet. Fellépéséből kitű­nik, hogy a modem kor nagy ígéretének tartja magát. A pesti ember azt mondaná rá: „majd kinövi...” ő azt mondja, hogy ez a kompozí­ció egy kis „életdarab”, egy rész az ő életéből. Nagy al­kotásokra készül, most filo­zófiát tanul és nap mint nap itt vitatkozik hasonló tár­saival. Ha vége a vakáció­nak, abbahagyja a kiállítást, mert iskolába kell menni. Képei zagyvák, de azon nem vitatkozom, hogy talán tényleg lehet belőle valami, azzal pedig tökéletesen egyetértek, hogy ebben az ártalmatlan kedvtelésében kár lenne akadályozni. A bástya mintegy húsz . méteres szakaszát foglalja el t egy Smolarek nevű fiatal­ember. ö nagy tekintély itt Mint a táblájára felkasíro­zott újságcikkek, plakátok bizonyítják, róla a nyugati t lapok úgy írtak, mint a i mai lengyel képzőművészet- egyik kiváló reprezentánsá­- ról. Kiállított Bécsben a i Künstlerhausban, megcsodál­- ták képeit Chicago, Wa­- shington, New York és Miámi . műértői. Képei absztraktok,- elsősorban ‘dekoratív külse­­í jükkel érik el hatásukat. Ha­- zai sikerekkel nem büsz­- kélkedhet, de anyagilag nem r jár rosszmi. Szinte naponta i ad el képeket dollárért, fon­- tért, vagy márkáért. — Ez nem az igazi... Va­lami mást akarok... Szeret­ném megérteni ezt a kort, —• \ mondja, aztán kérdez: — Ma­­’ ga úgy gondolja, hogy az atomkorszakot, a világűrbe repülő ember korát ki lehet fejezni a hagyományos mó­don? Sokan azzal támad­­‘ nak, hogy nem értenek. Ez • nem bizonyít semmit. Az ‘ atomfizikát sem értik, a re-i " lativitást sem értik. A műt * vészét szerintem nem leheti ■ annak függvénye, hogy ebi 7 ben a pillanatban hányán 1 értik meg... — oktat, majd : szerényen hozzáteszi: — ezt *■ persze nem az én képeimre ' mondom. Ezek célja a lai 7 kásdíszítés... Ez inkább ' iparművészet. , Nézem képeit. Valóban szé­­. pék. Sok ezer forma, sok . száz szín és árnyalat. Elfo­­, gadnék egyet, unalmas őrá-Imban szívesebben nézném, $ ezt, mint egy megszokott, min- $ den részletében ismert figu- $ rális kompozíciót. Hatása azt ? hiszem abban van, amiért 5 az ember szeret hanyattfe- $ küdmi a réten, hogy nézze ai t felhők absztrakt és nonfigura-,\ tív formációit, amelyben sa- $ Sját szubjektuma, hangulata $ és fantáziája, alakokat, ké- $ pékét vél felfedezni. Ilyen-$ kor az ember maga is alko- § tó művésszé válik... * 1 1 Még nagyon sokat tudnék. \ mesélni e két hét sok száz éL,\ knényéről, dehát mint mond-ií taim, nem lehet célom be-, i mutatni a teljes mai lengyelt valóságot. Remélem, hogy S szerény vázlataim néhány. \ olvasóban felkeltették az ér-\ \ deklődést e rendkívül érdé- 5 Ifces és rokonszenves nép \ iránt. A lehetőség adott, bár- \ hi meglátogathatja őket. Sza-j vatolni merem: szívesen fo-t$ igadják és gazdag élménye-. J If of- Ifin nln.nlf í

Next

/
Oldalképek
Tartalom