Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
1965. JÜLIÜS 23, PENTEK i•t.st •iccrci ^í/rlíiP Százhalombatta: Ülést tartott a Minisztertanács Két új kórház ÉPÍTŐTÁBOR (Foto: Kotroczó) SPORTLOEXPORT A Bolyt Állami Gazdaság lótenyésztő telepéről az idén eusó ízben exportáltak saját tenyésztésű sport lovakat. A gazdaság 1962-ben kezdte meg a fél vérek sport célokra va>ló teaiyészttesét, nevetését és idomitását. Most hat ló vizsgázott a szakemberek előtt. Mindegyik megállta a helyét. Közülük négy Olaszországba, egy Svájcba és egy hazai egyesületbe került. A gazdaság egyenként húszezer lor rintat kapott értük, két tízéves félszeresét egy-egy igásló árának. A tenyésztő telepen újabb öt sportló áll már „készen”, azaz megfelelően idomítva és további húsz csikó betanítását végzik jelenleg. Többse- | güket Svájcba exportálják majd. ' A gazdaságban ezentúl évente 25.—30 csákó lát majd napvilágot és közülük legalább húszból sportlovat neveinek. ; s % (Folytatás az 1. oldalról.) § 4 a veszélyeztetett községek $ lakói álltak őrt és küzdöt- 4 tek a védővonalakon. A legnehezebb helyzetben 40 ez^ ren vettek részt a védekezés^ ben. A munkát 350 földmun^ kagép. 1200 dömper és te^ hergépkocsi támogatta. $ A töltések védőképességét $ több szakaszon a végsőkig ^ próbára tevő árvíz ellen ke^ reken 4,2 millió homokzsák. ^ 40 ezer tonna terméskő, 36 § ezer acél-szádfallemez, 10 ezer ^ kilogramm műanyagfólia stb. került felhasználásra. Víz 4 alatti televíziós-kamera, re-4 pülőgépek, helikopterek, két^ éltű járművek, híradástech$ kai láncok segítették a vé^ dekezésk 5 § A szervezettségnek, a teeh- 4 ni kának és a iudománynak még egyetlen koráb^ bi árvízvédekezés során ^ sem volt olyan döntő § szerepe, mint most. s A kormány elismerését fe§ jezi ki mindazoknak, akik ^ derekasan kivették részüket ^ a védekezés nehéz, nem^ egyszer életveszélyes munká- 4 jóból, és fáradságot nem is- 4 merve, sokszor hetekig tá^ vol családjuktól, példamutató ^ kitartással küzdöttek a védő^ vonalakon. A gátakon folyta$ to üt áldozatos harc, az éjt % nappallá tevő szakadatlan * hely tál lás úgy marad meg szocializmust építő népünk történetében, mint az emberi összefogás legszebb példája. Az árvízokozta nagy veszélyben is megmutatkozott a nemzeti egység, népünk egészének összeforrottsága. A nyugat-dunántúli árvíz következtében 353 ház elj pusztult, 870 megrongálódott. Számos Duna menti üzem termelésében jelentős kiesést okozott a magas viz. 200 e2er holdat újra kell vetni. Ehhez a vetőmagot, a műtrágyát, és a talajművelő gépeket a kormány rendelkezésre bocsátotta. A veszély elmúltával nagy erővel megindult a helyreállítás. Az elpusztult ingóságok, egyéb személyi károk pótlására a károsultak segélyben részesülnek a Vöröskereszt által társadalmi kezdeményezésre szervezett gyűjtésből. Bár a károk nagyok. a népgazdaság közeli és távlati céljainak elérését nem akadályozzák. meg. A kormány felhívja és kéri az üzemek dolgozóit, a lakosságot: amilyen hősiességgel elhárították a fenyegető árvízveszélyt, ugyanolyan lelkesedéssel és szívóssággal munkálkodjanak a károk helyreállításán, a veszteség pótlásán. A Minisztertanács rendkívül nagyra értékelve az árvízvédekezésben részt vevők munkáját, kormánykitün Vetésben részesíti azokat, akik kimagaslóan helytálltak őrhelyükön. Felhatalmazta az árvízvédelmi kormánybiztost, hogy a védekezésben tevékenyen közreműködők részére „Árvízvédelemért” emlékérmet adományozzon. Két új kórház épül Szolnok megyében. Az egyiket, egy kilencemedetes egészségügyi kombinátot, a megye legnagyobb mezőgaedaságí körzetében. Karcagon létesítik. A másikat, egy hatemeletes rendelőintézettel ellátott modem kórházat, Szolnokon építik, a MÁV doigozot részére. A karcagi kórházban négyszázhatvan, a szolnokiban háromszáz beteg kaphat kényelmes elhelyezést, korszerű gyógykezel est. Nem minden virág ereszt gyökeret Egy esztendeje virágnap volt éppen ae országban és különleges virágnap Inárcson. Három virágszál, három fiatal lány érkezett Főiről, a Gyermekvárosból. virágikertész szakmunkás bizonyítvánnyal a tarsolyában, hogy hányt-vetett gyermekkora után otthont és munkát leljen a Március 21 Tsz-ben. Szíves fogadtatás várt rájuk. szállásokul, amíg megfelelőbbet találnak számukra, a tsz-einök még a hivataii szobáját is átengedte. Ügy látszott, révbe ért a három leányka, ha eddig az élet mostohán bánt velük, most mintha rájuk mosolygott és örök társukul szegődött volna a szerencse. Azóta egy esztendő fordult, vajon megtalálták-e a helyüket Inárcson? — Csak egyedül a Juhász Marika — mondják a tsz-irodán. s az egyik íróasztalnál kedves fiatalasszony, Weiss Dezsőmé felüti fejét az irathalmokból : — Menyasszony. A fivérem veszi el. És ugyan mi van a másik kettővel? —■ Itt lakik még az egyik, de Pestre jár dolgozni, a másik meg oda is költözött. Messze, a falun kívül az üvegihaz mellett egy lépes térközzel csatársorba fejlett asszonyhad gyomirtó fegyverrel a kezében hajlong, emelkedik, lépdel lassan előre, járja a kapások ősi ritmusú balettjét a paprikaföldön. Juhász Marika ott van sorukban, barna haját fejkendő védi a tűző nap ellen. — Tavaly augusztus elsején álltunk munkába az üvegháziban, - a virágkertészetbem. Szeptemberre megszűnt a virágkertészet, átkerültünk a zöldségtermesztéshez. Természetesen a termelőszövetkezetnek nem róható fel, ha megszüntet egy termelési ágat, különösen nem, amikor — amint mondják — nem fizetődik ki. Ám miként hatott a három fiatal virágkertészre, hogy többé nem a tanult mesterségét folytatja? — Hasonló a két munka, szívesen végzem ezt is. Juhász Marika mondja. Vajon a másik kettőnek is ugyanez a véleménye? Feltehetően sok egyéb, nyilván bennük is rejlő ok mellett kisebb, vagy nagyobb mérvben elkedvetlenedésükhöz hozzájárult-e a munkakörváltozás? — A brigád kifogásolta Kati szorgalmát. Ki is lépett tavasszal, elment a KISTEXT-be. Aztán Erzsi is pesti gyárba, nem tudom melyikbe ment. Elköltözött, Pesten albérletben lakik. — Szájára vette a falu a két lányt, sajnos vidéken a pletykálkodás még mindig szokás — szólal meg Helik János, a tsz párttitkára. — A tsz-központ egyik épületében lakták egyedül, mondtam nekik, keressenek maguknak családoknál helyet es segítettünk is a keresésben, szűnjön meg végre a szóbeszéd. Tehát a tsz vezetői törődtek a lányokkal, hírüket is védték. Segítségüket jóleső érzéssel állapítjuk meg és azt is, hogy a párttitkár tanácsát a lányok megfogadták. Marika még előbb jövendőbeli sógoránál, Weiss Dezső gépkocsivezető házában talált otthont. — Akkor már jegyesek voltunk, hűsvétkor tartottuk az eljegyzést. Kubik László, a vőlegény a Vörös Csillag Traktorgyárba jár a szülői házból. Odaköltöznek esküvő után, onnan pedig jövőre — ha addig elkészül — saját házukba. Vettek már némi építőanyagot, a többit apránként majd még beszerzik. A jövő héten pedig saját telkükön ásni is kezdik kis családi fészkük alapjait. Októberben, szüret után, ha már kiforr az újbor, meglesz az esküvő. — Hányán kerültek ki műit esztendőben Fótról virágkertészek? — Tizenegyen és valamennyiünket munkába helyezett a gyermekváros. Ma már egy' sem dolgozik a szakmában, s tudtommal velem együtt csak hárman vagyunk kertészetben. Gyárba járnak a többiek. Egyáltalán nem örvendetes adaléka ez sem a mezőgazdasági szakmunkás utánpótlás sokrétű problémájának. Képzés, elhelyezkedés egyformán szervezettebb és tervszerűbb megoldásra vár, az kétségtelen. Aztán a bérezés kérdése. — Annyit kapok, amennyit mindenki a brigádban — Juhász Marika ezt egészen természetesnek tartja. Mi nem. Végtére nemcsak szorgalmas, de szakmunkás is. Es tudjuk, hogy sóik fiatal mezőgazdasági szakmunkás éppen a képesítést figyelembe nem vevő bérezés miatt fordít hátat a földnek. Juhász Marika azonban megmaradt a föld mellett. A munka is tetszik neki, de nemcsak azért, most már a szerelem szálai fűzik oda. Izgalmas kérdés, mert megválaszolhatatlan: ha nem taálkozik össze Kubik Lászlóval, elégedetten kapálná-e itakoT is a paprikát, s nem ceresne-e helyet valami gyárban, vagy virágkertészetben, ihol tanult szakmáját űzlietíé? Egyikben is, másikban is öbbet kereshetne. De menyisszony, ittmarad hát most nár végleg Inárcson. A hamm átplántált virág közül :sak egy vert gyökeret... Szokoly Endre Aki a lengyel tengerpartra utazik, feltétlenül elzarándokol a Westerplattera. E név már történelem. Mindenki tudja: itt hangzott el a második világháború szomorú és fenyegető nyitánya a Schleswig Hölltsein ágyúinak torkából. Amíg csak hallottam e helyről, úgy véltem, hatalmas emlékmű áll itt. Valójában semmi sincs. Egy harckocsi, néhány tabló és egy rom. Köröskörül a tenger, szürke homok, gyér fű, és kövek. 1939 szeptember elsején reggel is úgy ébredtek a parti őrség tagjai mint máskor. Nem is sejtették, hogy ez lesz az utólso békés reggelük, és legtöbbjüknek az utolsó reggelek egyike az életben. A világháborút tekintve az itt lezajlott csata jelentéktelen volt. A maroknyi hős sereg néhány hétig tartotta magát, aztán vége lett. A part nem válaszolt. A holtak némák. A rom érintetlen. így is marad. Varsó, Wroclav, vagy Sztálingrád romhalmazához véve említést sem érdemel. De ez a rom volt az első. Ez a rom a rombadőlt Európa szimbóluma lett. Ezért beszédesebb és megrázóbb minden emlékműnél. A világháború borzalmainak kapujában jártam. Ezt a homokot taposták először azok a náci csizmák, melyek végigtrappolták Európát. Innen nyílt az út Varsóba, Leningrádba és Párizsba. A parthoz közel egy halászhajó horgonyoz. Talán éppen ott. ahol egykor a Schleswig Holltsein állt. Gyerekek ugrálnak a köveken, hangos sikítással próbálják a hideg vizet. Lányok integetnek a hajónak, egy fiú virtusból beleugrik a vízbe. Nem messze tőlük egy kiránduló csoportnak magyarázza a vezető az 1939 szeptember elsejei eseményeket. Hallgatói között egyetlen fiatal sincsen ... Auschwitz Sokan és sokat írtak e helyről. Az itt elkövetett rémtettek ismertek. Könyveket olvastam a táborról, több dokumentumfilmet láttam róla. És mégis amikor az ember átlépi a hírhedt „Arbeit macht frei” feliratú kaput és hátratekintve maga mögött látja a kétszeres magasfeszültségű di'ótsövényt, hatalmába keríti az iszonyat. Az utakon csoportok járnak néma döbbenettel. Csak a vezető hangja hallatszik. Külföldi turisták és sok lengyel Középiskolás. A lengyelek akit csak lehet elhoznak ide. Itt látható igazán, hogy mi volt a fasizmus. A régi barakkök, most a nemzetek kiállításainak adnak otthont. Általában azt mondják, hogy a magyarok új kiállítása a legsikerültebb. Egy óriás teremben a magyar fasizmus keletkezésének és véres esztendeinek fotodokumentumai láthatók. De nem ez ami a kiállítást igazán felejthetetlenné és megrázóvá teszi. Beszédes szobrok, az iszonyatot sugalló grafikák valóban lenyügözőek. Alkotóik közül csak Konecsni Györgyöt jegyeztem fel, de mindazok akik e munkában részt vették, bizonyították, hogy a művészet milyen mozgósító és maradandó hatásra képes. Borzalom volt nézni a cipők, hajak, szemüvegek hegyeit, a nevekkel jelzett kopott bőröndöket, egyiken a felirat: Grosz Károly Budapest. De ami legjobban megdöbbent az egy csöpp gyerekruha volt. Egymagában feküdt e«v kis tárlószekrényben. Pici kezeslábas, pont akkora, amilyet a fiam is viselhetne. Es ott. a foszladozott kis ruhácska előtt egy pillanatra éreztem annak a szülőnek tehetetlen fájdalmát, akitől elszakították a gyereket. Láttam magam előtt, amint bizonytalan lépésekkel elindul az SS oldalán. Talán azt hitte, hogy játszani viszik ... Most huszonöt éves lenne ... Itt tört rám először kivédhetetlenül a honvágy. Szerettem volna rohanni haza. Megnézni és megsimogatni a fiam ... Élni kell A lengyel nép nem felejt, őrzi és átplántálja a fasizmus iránti gyűlöletet. De tudja, hogy élni kell. Le kellett törölni a könnyeket, meg kellett tanulni mosolyogni és nevetni. Bízni és hinni abban, hogy a romok felett kivirágzik egy új Lengyelország. Wroclávban járva az esti neonokon gyakoroltam a nehezen kiejthető lengyel szavakat. Kísérőm jókat derült rajtam. Aztán lefordíttattam vele a feliratokat. Az egyik téren egy óriási neonfelirat viliódzik. Két nevető ember látható rajta. Azt hittem, hogy a felirat egy tápszert, vagy egy divatcikket ajánl. Tévedtem. Ez esetben nem kereskedelmi reklámot láttam. A hatalmas neon ezt hirdette: Mosolyogj! Adj mosolyt, a mosolyért... És a lengyelek mosolyognak. Mosolyognak egymásra. Mosolyognak a vendégre. Talán ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. Ügy mondják, hogy ők az északi olaszok. Szeretnek nevetni, dalolni. Könnyedek, vidámak és bizakodók. Néha szorítanak egyet a nadrágszíjuíkon, megisznak ■ egv pohár vodkát és büszkén i kérdezik: — Látta már Nova Hutát? Nova Huta Krakkó mellett épült az ' óriási gyár, melyben jelenleg ' 25 ezer ember dolgozik. A városban, mely az ősi Krakkó egy kerülete, 125 ezer ember él. Szép, tiszta, modem nagy; város. Erről sokat írtak már, nem is óhajtok bővebben szólni róla. Nova Hutáról mégis el kell mondani valamit. A gyárban fokozatosan tér' nek át a hét, illetve hatórás munkaidőre. Ügy mondják, ' hogy egy éven belül mindenki rövidített munkaidőben ; dolgozik. Ennek van egy kö’ vetkezménye. mellyel ez ideig nálunk nem foglalkoztak • ilyen alaposan. Az emberek■ nek egyre több a szabad idejük és nem közömbös az. hogy ezt mire fordítják. A gyárban külön osztály foglalkozik a szabad idő helyes eltöltésével. Tudományos kutatás folyik, szociológiai felméréseket végeznek, azt keresik, hogy a 1 rövidebb munkaidő és a könynyebb fizikai munka folytán felszabadult energia mire fordítható. Óriási üdülőparkokat építenek, a munkaidő után a gyár külön autóbuszai viszik a munkásokat a közeli erdőkbe, fürdőhelyekre. Tömegével rendezik be a klubokat, a kultúrházuíkban közel ötven ember dolgozik, hogy a jelentkező igényeket kielégítsék és az emberekben felkeltsék a művészetek iránti érdeklődést. Nem is véletlen, hogy ebben a városban működik az ország lemodernebb színháza, itt a legpezsgőbb a képzőművészeti élet. Egy napig csavarogtam a városban. Nem láttam ödöngő, céltalanul lötyögő huligánokat. részeg embereket. A kávéházak, klubok zsúfoltak, helyet kapni nehéz. A lengyel nép beszédes. Hogy a kis asztaloknál miről vitáztak, nem tudom. De mindenütt szenvedélyesen beszélnek. A kétdecis pohárban sárgálló feketekávé legtöbb helyen kihűlt. Ez csak ürügy, a tartós eszmecserére...
