Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965. JULIUS 18, VASÁRNAP iiF-ort: xKírlav \ A Pest megyei Pártbizottság megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveit CservenEca Ferencné, a megyei pártbizottság első titkárának vitaindító előadása A Központi Bizottság ideológiai feladatokkal foglalkozó tézisei nagy érdeklődést váltottak ki az országban, így megyénkben is. A különböző pártszervezetek, a legkülönfélébb megyei intézmények és tömegszervezetek készülnek az irányelvek megtárgyalására. A KB irányelveinek fő célja hogy fokozottabb elméleti gondolkodásra serkentse mindazokat, akik a közélet terén tevékenykednek. Természetszerűen elsődlegesen a párttagságot, de emellett és ezen keresztül társadalmi életünk minden tevékeny részesét: A KB ilyen irányú igényét indokolja, egyrészt: szocializmust építő munkánk jelenlegi szakasza, amely az eddiginél magasabb szintű tudatosságot követel, mivel belpolitikai feladataink sem egyszerűsödnek, de bonyolultabbakká válnak; másrészt: a nemzetközi munkásmozgalomban és a nemzetközi politikai helyzetben történt változások. Ezek a változások is komplikáltabbá, szövevényesebbé tették a béke fenntartásának amúgy sem egyszerű ügyét. Elért eredményeink mellett, íz elmúlt időben néhány jelenség arra figyelmeztet bennünket, hogy eszmei nevelő munkánkban gyengeségek vannak, illetve az eddiginél nagyobb erőfeszítésekre van szükség e téren is. A gyorsabb előrehaladásnak elengedhetetlen feltétele a szocialista tudatosság növekedése. Az ideológiai irányelvek segítséget nyújtanak e munka hatékonyabb végzéséhez. Ráirányítja a figyelmet életünk fő kérdéseire. Hangsúlyoznám, hogy irányelvként és nem határozatképpen, mivel nem lezárni akarja e kérdéseket, hanem vitafórumot kíván teremteni az alkotó gondolkodás fokozására. Ez több okból is lényeges: a) A viták a helyes szemléletet, elveket mélyebbé, megalapozottabbá teszik. b) A viták során felszínre kerülnek a meglevő elméleti gyengeségek, helytelen, hibás nézetek és mód nyílik azok kijavítására. c) A viták nyomán, az egyes kérdések sokoldalú, gazdag elemzését végezheti el a párt. Minden tanácskozás hozzásegít bennünket a helyes álláspontok kimunkálásához. Ez az egyik segítő elem, amely megóvhatja politikánkat a nagyobb hibák elkövetésétől. d) Mindehhez hozzátehetjük, hogy a viták során lehetőség nyílik a kifejezetten ellenséges nézetek felismerésére és leleplezésére is. Mivel az irányelvek társadalmi életünk összes fontosabb kérdéseit magukban foglalják, nem tartanánk célszerűnek, ha általában tárgyalnánk meg azokat. A VB azt javasolja, hogy most két fő kérdés köré csoportosítsuk a vitát: 1. az ideológiai munka helyzete a megyében, 2. a szövetségi politika néhány új vonása. A későbbiek során, körülbelül félévenként vegyünk elő más és más témákat az irányelvek alapján. A szövetségi politika egykét kérdését azért javasolnánk, mert napi munkánk során gyakran találkozunk ezzel kapcsolatban értetlenséggel, a párt politikai tanításával szemben, de azért is, mert sok más fontos kérdést ölel fel, illetve sok kérdés kapcsolódik hozzá. Ilyenek a munkásosztály vezető szerepe, az osztályharc kérdése, a békés egymás mellett élés és egyéb más kérdések. Tehát a szövetségi politika tárgyalása tulajdonképpen a párt politikai vonalának és gyakorlatának vizsgálata, egy meghatározott oldalról, nézőpontból. Vegyük az első kérdést: Az ideológiai munka helyzete a megyében mondjuk: ugyanakkor a megyében is még jelentősen hatnak a polgári, kispolgári eszmék, nézetek. Jelentős még a tömegeik körében a vallásos befolyás — ez kifejezésre jut a szekták nem jelentős számú, de mégiscsak gyarapodó híveiben is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem végzős hallgatói közül közvéleményt kutató kérdőíveken tíz százalék vallotta magát vallásosnak, idealistának. Találkozunk még nacionalista szemlélettel is.' Ezután az előadq azokat a tényezőket ismertette, amelyek nehezítik Pest megyében az ideológiai munkát. Megemlítette, hogy a megyében az országos átlagnál bonyolultabbak a társadalmi, politikai viszonyok, és körülmények. A megye társadalmi struktúrája nagyon vegyes. A Budapestre bejáró munkások létszáma jóval meghaladja a százezret. Nagy a más megyéből idejött, szakképzetlen, a főváros peremén, tehát a megyében letelepült, valamint az egykor Budapestről' kitelepítettek vagy kitiltott bűnözők száma is. A megyében egykor hatalmas papi' birtokok voltak és a püspökség is táplálta az emberek vallásos érzelmét. Megemlítette Cservenka elvtársnő saját gyengeségeinket is, melyek szintén nehezítik az ideológiai munkát. Elmondotta, hogy minőségileg nem mindig azt nyújtjuk, amit kellene. A közoktatásban sok a szakképzetlen pedagógus, sok a Pestről megyénkbe kijáró és természetesen a munka után hazasiető pedagógus. Azután így folytatta: azt mondhatnánk, pártvonalon járási szintig megfelelő, attól lefelé sokszor döcög a politikai munka. Utóbbi években a párt egésze erősebben foglalkozott a gazdasági kérdésekkel, ez aló! ml sem vagyunk kivételek, de időnként elterelődik a figyelmünk, vagy az erőnkből nem futja, -hogy jól kapcsoljuk össze a gazdasági és politikai feladatokat. Sokszor nem eléggé differenciált a munkánk az egyes' rétegek körében. Sok a mechanikus, sablonos, érdeklődést kevésbé felkeltő rendezvény. Nehezíti ideológiai munkánkat továbbá a nemzetközi’ munkásmozgalomban levő vita és az is tény: nálunk a Nyugat hatása is erősebben érvényesül, mint sok más' megyében. A kitelepítettek gyakran hazalátogatnak. Minden hazánkba látogató külföldi átutazik a megyén és sok a megyéből külföldre látogató utazók száma is. A nyugati rádió új „objektív” hangja, mely látszólag lojális, megzavarja az embereket és csak kevesen veszik észre, hogy ez a fellazító politika egyik módszere. Erre mi nem vagyunk felkészülve. Ezek a kérdések alaposabb, mélyebb vizsgálódást, elemzést igényelnek. Jobban fel kell mérni az új tennivalókat is. Összegezve: a megyében is jelentős eredményekről adhatunk számot, de a rohamosan növekvő új és új feladatok, fejlődő, változó körülmények nagyobb felkészültséget és rendszeres eszmei-politikai munkát igényelnek. A tömegek tudatosabb cselekvőképességét csak akkor tudjuk növelni, ha azt nem kampányfeladatnak tekintjük, ha türelmes és differenciált ideológiai nevelőmunkát végzünk. Az élet által felvetett kérdéseket, új helyzeteket tanulmányoznunk kell és őszinte, gyors válaszokat kel] adnunk. Gondolkodnak az emberek, de a gondolkodást helyes irányba terelni — ez a mi feladatunk. Hibát követnénk el, ha az ideológiai mevelömunkát leszűkítenénk a pártszervezetek propaganda és agitációs munkájára. Ezek, valamint a közoktatás, népművelés, sajtó, rádió, tv, film, színház, könyvkiadás együttes összhatásaként fejlődik, alakul a gondolkodás. A megye gazdasági és társadalmi változásával együtt a tömegek szocialista tudata is jelentősen fejlődött. Számtalan példát lehetne felsorolni, hogy a múlthoz viszonyítva mennyit változott a megye lakosságának szemlélete, a szocialista ügyhöz való viszonya. Jelentős eredményeket értünk el a megye állami és tanácsi iparában, a mezőgazdasági termelés, a szőlő- és gyümölcstelepítés és más egyéb feladatok teljesítésében. A megye lakosainak túlnyomó többsége támogatott bennünket a párt politikája nyomán, az összes célkitűzések valóra váltásában. A dolgozók és általában a közvélemény hangulata elismerő és bizakodó a párt, a rendszer irányában. Helyeslik pártunk politikáját és tevőlegesen segítik annak végrehajtását. Egyre nagyobb számban sorakoznak fel a párt mögött, a szocialista építőmunka különböző területeire hozott párthatározatok végrehajtására. Például a Központi Bizottság december 10-i határozatát a tömegek helyeselték, javaslataikkal, észrevételeikkel igyekeztek és igyekeznek segíteni a határozat valóra váltását, A határozat nyomán széles munka verseny bontakozott ki hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére. A megyében 34 000 ipari dolgozó vett részt munkaversenyben. Állandóan növekszik azok száma, akik a szocialista embertípus életmódját választják. Erősödött a népgazdasági szemlélet az ipari üzemekben és a tsz-ekben is. Kulturális forradalmunk hatására a közoktatásban is nagyot léptünk előre. A megye általános iskolát végzett tanulóinak 32—33 százaléka középiskolában, 50—55 százaléka ipari tanú1 ó-imtézeti képzésben részesül. A felnőtt lakosság száma is évről évre nő a szervezett oktatásban, az ellenőrzött adatok alapján. A tanulás a megyében is népmozgalommá vált. Fel lehetne sorolni a művelődési házak, a könyvtármozgalom, a különböző tömegszervezetek rendezvényeinek imponálóan széles körű hatását. A sajtó, a rádió, a tv, a filmszínházak igénybe vétele is növekedő tendenciát mutat. Közel 200 OOfi rádió és körülbelül 60 000 tv van a megyében. A jelentős eredmények ellenére. időnként és főleg egyes esetekben érződik azonban. hogy az ideológiai fejlődés még nem ál] azon a színvonalon, amely szükséges lenne. Az előttünk álló politikai és gazdasági feladatok megkövetelik a tudatformálás erőteljesebb fejlődését. Ez' azonban csak úgy érhető el, ha megvizsgáljuk helyzetünket és még nagyobb erőfeszítést, még következetesebb munkát fejtünk ki ezért. A felsorolt eredményeknek nem mond ellent, ha azt Szövetségi politikánk néhány kérdése Gondolom, nincs szükség hosszasan bizonygatni, hogy a klasszikusok mindenkor milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a kérdés vizsgálatának. Két alapvető elvi tételre utalnék csupán: OA párt, de az egész munkásosztály sem képes egymaga a hatalom megszerzésére, megtartására, a szocializmus felépitésére, ahhoz szövetségesekre van szükség. OA munkásosztály a vezetőerő. De a szövetségi viszonyt nem önös érdekből teremti meg, nem „taktikázgatásból”, de azért, mert mint következetesen legforradalmibb erő, az egész nép számára akar szabad, kizsákmányolás mentes életet teremteni. Hogy miként torzultak el a helyes, igaz tanítások az 1956 előtti időben, erről nem szólnék külön. A lényeges, hogy 1956 után az MSZMP politikai vonalvezetése kijavította a hibás politikát és azóta is szüntelenül harcot folytat a helyes szemlélet és gyakorlat kialakításáért. A szövetségi politika sarka| latos tétele a munkásosztály 1 vezető szerepének kérdése. E ; körül időről időre vita bontakozik ki, vagy különböző , helyeken megjegyzések hangzanak el, olyanok, amelyekj kel nem lehet egyetérteni. ! Az utóbbi időben új köntösben jelentkezik a vita. most a ; munkásosztály forradalmiságát igyekeznek vitatni. Egyesek felvetik, hogy ez a munkásosztály már nem a régi, a klasszikus értelemben | vett munkásosztály, mert na- 1 gyón felhígult a soraiba beáramló paraszti és egyéb kispolgári elemekkel. „Gyengült a munkásosztály” — mondják — mert sok nem munkás elem kerül napról-napra soraiba. „A mostani munkások túlnyomó többsége nem dolgozott a kapitalizmusban, ezért már nem olyan forradalmi”. A munkásosztályból a legjobbak, legfejlettebbek elkerültek vezető posztokra.” És így lehetne sorolni a nézeteket. Igazuk bebizonyítására hivatkoznak az üzemekben megmutatkozó fegyelmezetlenségekre, a fluktuációra, a gyenge szakmunkásokra és így tovább. Hozzáteszem: — legtöbbször nem rosszindulatból — vetik fel a kérdést. Vizsgáljuk meg közelebbről ezeket az állításokat. Ami a munkásosztály számszerű növekedését illeti, talán megyénk példázza a legjobban. Míg országosan a háború előttinek kétszeresére nőtt a munkásosztály száma, addig megyénkben közel háromszorosára. Az 1930-as években a megye lakosságának 24,6 százaléka élt ipari tevékenységből, de ezek is főleg házi vagy vándoriparosok voltak. Harminchárom vállalat foglalkoztatott húsz vagy ennél is több főt. Az aszódi, ceglédi, dabasi, gödöllői és nagykátai járásokban egyetlen ilyen üzem sem volt. Budapestre a második világháború előtt nem egészen 50 000 ember járt be, azok sem voltak mindannyian üzemi dolgozók. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint 1949—1959 között a megye mezőgazdasági jellege csökkent és 1963-ban már erősen ipari jellegűvé vált. Ma már a megyében csupán a nagykátai járásban nincs üzem, de üzembe járnak innét is nyolckilencezren. Erősen iparosodott Vác város, a gödöllői, a budai, a ráckevei, a szentendrei járás, de jelentős nagyüzeme van szinte az öszszes járásnak. Budapestre naponta bejár 140—150 000 fő, ebből kimutathatóan 100 000 felett van az iparban foglalkoztatottak száma. El kell ismerni, helyes és jogos igény, hogy nagyon nagy gondot fordítsunk a munkásosztály politikai képzésére. Törődnünk kell a gazdasági és politikai kérdések összefüggéseinek megvilágításával, esetenként megértetésével. Minden lehetőséget meg kell keresnünk, hogy a tegnap parasztjai vagy az egyéb rétegekből iparba kerülők az üzemeken belül stabil munkásokká formálódja-1 nak. Nem tagadjuk, hogy a munkásosztály soraiba sok új elem került, s hogy ezekkel fokozottan kell foglalkozni. De ezzel együtt sem adhatunk igazat a kérdés felvetőinek. A munkásosztály forradalmisága vagy annak hiánya a jelenlegi körülmények között nem mérhető csupán azon az egyetlen momentumon, hogy „felhígult”. Ez azt jelentené, hogy a munkásosztály gyengült. Vegyük sorba érveinket: OMa már Magyarországon többségben van számszerűleg is a munkásosztály, maga a számszerűség is erő, OA munkásosztály forradaímisága és ereje kifejezésre jut elsődlegesen a párt tömegekre gyakorolt hatásában. A párt a munkásosztály forradalmiságát juttatja érvényre. A különböző vezető posztokra került munkások — párttagok, vagy párton kívüliek — a munkásosztály vezetőszerepét, vagy forradalmiságát nem gyengítik, de erősítik ottlétükkel. O Hibát követnek el a kérdés felvetői azzal is, hogy idealizálják ti felszabadulás előtti munkásosztályt. 1945 előtt a munkásosztály viszonylag kis létszámú volt és azon belül egy egészen kis mag volt az öntudatos. Akkor az osztályon belül kétirányú radikalizmus alakult ki. Az egyik: a baloldal, a kommunista párt irányába, a másik a jobboldal, a fasizmus irányába. A két radikális pólus között nagy volt az indiferens, írni-olvasni is alig tudók száma. És mert a párt illegalitásban dolgozott, a marxista képzettségű emberek száma is minimális volt.' Tűi ezen: a kapitalizmus más formában is megosztotta a munkásosztályt, nevezetesen munkásarisztokráciára és lumpenproletárokra. A munkásosztály forradalmiságát kétségbevonók persze azzal is hibát követnek el, amikor vulgarizálva e kérdést, a forradalmiságot összekeverik a fegyveres tettel, illetve csupán erre szűkítik ezt és elfelejtkeznek az ideológiai, eszmei harcosságról. De nézzük mi van ma: a párt legális léte óta jelentősen és minőségben gyarapodott a marxizmust ismerők száma. Sajátos történelmi tény, hogy nálunk az iparosodás és ezzel a munkásosztály számszerű növekedése a társadalmi rendszer megváltoztatásával indult el és a szocializmus építése során tovább fokozódott. Igaz, nem a kapitalizmus iskoláját járták végig, de a szocializmus építésének útját igen. Ez az öszszes hibákkal és nehézségeivel együtt is különb iskola és forradalmibb, mert nem csupán ösztönös részvételt biztosít, hanem egyre nagyobb öntudatot. Az üzemi dolgozók politikai arculata véleménye egységesebb és szilárdabb, mint ahogy azt az aggályoskodók értékelik. Ennek bizonyítására említeném: a szocializmus, a rendszer féltését, a felszabadulási munkaversenyt, amely osztályüggyé vált, a KB decemberi határozatát, amelyet helyeseltek, amelyért harcolnak. De a munkásosztály hatóköre is kibővült, mert a mezőgazdaság területén dolgozó ipari szakmunkások, a traktorosok, a gépszerelők stb. — szintén a munkásosztályhoz tartoznak. A határvonal már nem olyan éles az ipari munkás és a, mezőgazdasági dolgozók között. Ezt is érdemes figyelembe venni. Es sokkal kulturáltabb a mai munkásosztály. Igaz a beáramlás, amely két időpontban határozható meg: 1948 után az ipari üzemekbe a mezőgazdasági bérmunkások egy része, és mellettük különböző deklasszálódott rétegek kerültek. Az utóbbiak természetesen lesüllyedésnek tartották a munkásosztályba való kerülést. Nagyobb számú beáramlás történt még 1956 után — a mezőgazdaság átszeri ^zésénél, mert a fiatalokat nem tudtuk otthon tartani az ismert okok miatt. De az átszervezésnél az iparba kerültek számára felemelkedést jelentett a munkásosztály soraiba lépni. A kettő között tíz év telt el és az évek nem múltak nyomtalanul e! az emberek felett. Végül is, ha elfogadnánk a kifogásolt nézeteket, akkor tulajdonképpen azt mondanánk ki, hogy a szocializmus körülményei között iparosodó ország munkásosztálya veszít forradalmiságából és azért, hogy ezt megtarthassa, kapitalizmusra van szükség. Ilyen abszurd dolgokhoz vezetnek ezek az eléggé végig nem gondolt nézetek. A munkásosztály vezető szerepe, forradalmisága nem szűkül le arra, hogy e pillanatban kik vannak az üzemekben. Ez vulgarizálása ennek a fontoa elméleti kérdésnek. A parasztságról Ugyancsak bőven hallani és olvasni jó tollú újságíróktól is, hogy baj van a parasztsággal. Hiszen a tszparaszt is üzérkedik, seftel, egyesek arról beszélnek, hogy a paraszt nem akar' dolgozni. „Azé a föld, aki megműveli, tehát a katonaságé” — mondják egyesek nem kevés iróniával. Igaz, nem problémamentes a munkafegyelem, de óriási változás, fejlődés van e téren. Sok az öreg, idős tag a tsz-ben. Az eredmények mégis évről évre mázsás termésátlagemelkedésben mérhetők. És vannak, akik üzérkednek is. megpróbálnak „kitörni”, könnyű keresethez akarnak jutni. Valljuk be, sokszor csábít a lehetőség, a ..konjunktúra”, amelybe a m: hibás, helytelen, nem eléggé körültekintő munkánk is belesegít. De nem szabad elfelejtenünk, csak négy éve fejeztük be az átszervezést, s a történelem még sohasem produkálta az újat önmagában, kristálytisztán. A régi és az új mindig egyszerre van jelen. A parasztsághoz való viszony nem egyszerűen nevelési kérdés. Gazdasági is ét a termelőszövetkezet áj gazdasági forma. Kevés a tapasz(Folytatás a 4. oldalon) t
