Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

1965. JULIUS 15, CSÜTÖRTÖK

PEST

me érti

yfiríop

3

A járási tanács dolyo&óju voltam

in.

Keretek, rovatok, lehetőségek

A Budai Járási Tanácsnál töltött ötödik napomon ismét törökbálinti kiszálláson vettem részt, az új ruházati bolt megnyitására utazó csoport tagjaként. A félmillió forintos létesítmény felavatása a járásban is nagy esemény, a községben még nagyobb.

„Négyféle keretből hoztuk össze az új üzletet, de a negyedik forrásról még beszélni sem szabad” — mondja valaki.

Eszembe jut, ehhez a témához kívánkozik egy nagyarányú tatarozás története. Az egyik vidéki színházat renoválták, több millióért. Igaz, hogy nem sokkal többől újat építhettek volna, de csak a felújítási rovatban volt enynyi pénz. A megyei tanács vezetői meg semmiképp sem akarták, hogy a környék kultúrcentruma egy roskadt, mállatag épület maradjon. így történt, hogy mig javában visszhangzott a főtér az átadási ünnepség szónoklataitól, a tanács vezetői közül egy páran már sejtették, ezt nem ússzák meg könnyen. S jól érezték.

A budai járás legnagyobb gondjához, a fejlődésre serkentő, de egyszerre túl sok járdát, csatornát, iskolát, helyi ipari telepítést, egészségügyi létesítményt kívánó túlnépesedéshez kapcsolódik a sok építkezés — melyeknek nagy számát, szétszórtságát az ismert építőipari nehézségek teremtik: anyagkapacitáshiány. Fokozzák a helyi gondokat az előzmények: a régi településeket közművesítés tekintetében a felszabadulás éve igen elmaradottan találta.

Az anyagi lehetőségek, tudjuk, kötöttek. De gyakran nem ez akadályoz, hanem a keretek merevsége, a pénzügyi formák avultsága. A beruházás-felújítás közti határvonal mellett számtalan cím, rovat, elkülönülés. A keretformák egy része bürokratizált. „Ha megjelenik egy pénzügyi rendelet, három hónap múlva valószínűleg követi azt egy módosító, kirekesztő határozat. Nehéz enynyi rendelet között a felelősséget vállalni egy pénzügyi kiutalásban, intézkedésben” — mondja a járási tanács egyik elnökhelyettese. S a bonyolult formák gyakran akadályozzák a községi, járási szintű önállóságot, lohasztják a helyi kezdeményezést. A fegyelmi- vagy gyakran büntetőjogi rendelkezések tekintélyével alátámasztott korlátokat, ha kell, átlépik a felelősségvállalók, — azaz inkább átbújnak alattuk.

nak meghosszabbítását a házáig. De mivel az Elektromos Művek magánszemélytől utcai hálózat bővítésére nem fogad el rendelést, — a tanácscsal akarta megrendeltetni. A községi tanács kénytelen volt visszautasítani, mert a pénzügyi rendelkezések értelmében az illető nem fizethette volna be a KÖFÁ-ba a pénzt. De néhány ilyen kisebb rendelkezéstől eltekintve az adminisztrációs kötöttség ezen a területen nem túl nagy.)

S hogy a KOFA felhasználásában meglelhető szabadabb mozgás a lakosság társadalmi érdekeinek megfelelő irányba áramlik, álljon itt egy szép, járásból vett példa.

e

Egy pilisvorösvári mérnök fejében új elgondolás született járdaalapanyag előállítására. Az illető először öszszeült a helyi tanácselnökkel, aztán beadta az új technológiát a községi tanácshoz újításként. A járási tanács felkarolta találmányát.

Az újfajta járda anyaga homok, s egy kevés oltott mész, valamint bitumen. Előnye az egyszerű gyártásnak, hogy ezek hidegen elegyíthetők betonkeverő gép segítségével.

Mikor a járdamintát elküldték az Útügyi Kutató Intézetnek, az minden szempontból kifogástalannak találta, a technológiáról pedig azt írta, hogy „más, külföldi eljárással szemben is új”.

A járdaépítésnél is alkalmaznak újítást. Mikor lefektetik a betonszegélyt, ahelyett, hogy döngölnék a közbülső földet, — a járókelőre bízzák azt, s azután terítik el a hideg aszfaltot, mely rövid idő alatt megköt.

A budai járásnál, amióta beállították az új technológiára épült pilisvörösvári és diósdi anyagelőállító telepet, egy négyzetméter járda átlag 35— 45 forintba kerül. Ugyanilyen minőségű betonjárda eddig GO—90 forintba, az úgynevezett meleg aszfalt pedig 120— 130 forintba.

Az elmúlt évben harmincöt kilométer járda épült a huszonöt községben, mind ebből az anyagból, ezzel a technológiával. A községek most különböző útépítő gépeket vásárolnak. S a jövőben már ugyanebből az anyagból kocsiút is készül. Próbaként nemsokára egy forgalmas úton százméteres kísérleti szakaszt építenek.

De ahogy nem ütközött ügyintézési, s pénzügyi bürokráciába a Buda környéki új járdák ügye, az újítóé annál inkább. Tanácsi újításra ugyanis még nemigen volt példa. Végignéztem a járási tanács és a Pénzügyminisztérium, valamint a megyei tanács pénzügyi osztályának ezügyben folytatott levelezését. Nem adtak konkrét segítséget a járási tanácsnak, amely igazságosan, fizetni akart Az egyik levél azt tanácsolta a járásnak, terelje peres útra ae ügyet.

De a mérnök végül is megkapta a jogosan járó pénzt, a járásban pedig a reprezentatív balatoni műút és az E5- ös autósztráda mellett a hasznos községi utak építése is jó ütemben halad. Témánkban visszakanyarodtunk egyes pénzügyi keret - problémákhoz.

S bár a tervezett gazdasági módosítások a pénzügyi rendelkezések egy részén is változtatnak bizonyára, mégis, úgy érzem, hogy a járási tanács pénzügyi szakemberei. amikor el'bürokratizálódott pénzügyi szabályokat kritizálnak — még mindig nem halott oroszlánt piszkálnak.

e

Az öt nap kevés. Egy száz embert foglalkoztató hivatal tevékenységét lehetetlen átlátni, részleteiben megismerni ennyi idő alatt.

Ahol aránylag a legkevesebb a bürokratikus megkötöttség, ott csökken az adminisztráció, nő a kezdeményező lendület, s erősödik az emberek társadalmi összefogása. Szép példát nyújt erre igen sok helyen a községfejlesztési alap felhasználása.

Van itt is hivatali út, de ésszerű, hasznos: a községi tanács által öszeállított, megvitatott, a lakosság érdekeiből kiinduló elgondolásokat konzultálják a járási tanács szakbizottságával, majd azokat a jóváhagyás után társadalmi tervezők vagy tervezőirodák rögzítik, — s mehet tovább minden a maga természetes útján a kivitelezésig. (A községfejlesztési alap felhasználási lehetőségeinél is találhatók bürokratikus elemek. Például, ha a tanácsnak csak egy bizonyos hosszúságú járdára van pénze, s az utca lakói felajánlják, hogy saját zsebükből, munkájukból előteremtik, megvalósítják a szükséges többit, erre nincs lehetőség. Másik példa. Tárnokon történt, hogy valaki, akinek lakásától kétszáz méterre véget ér az utcai villanyvezeték, felajánlotta, hogy kifizeti an1 Most még egyszer á tói vas| tam feljegyzéseimet, í Észrevételeim nagy része az ügyintézési vagy pénzügyi bürokráciára vonatkozik. Szándékosan, hiszen ezt kerestem legtöbbet. A, bürokráciát, amelyről egyaránt panaszkodik a tanácsi vezető, az ügyintéző, és az ügyfél.

De ügyek, panaszok, bejelentések, kérelmek mindig lesznek, és amíg lesznek, addig elkerülhetetlen a szabály — mely irányt ad a dolgok menetének — és a rendszerezés. Ahol ügy, szabály és rendszerezés van, ott papír is van. És az elintézés időt igényel. Nem a mi dolgunk eldönteni, mennyi időt es mennyi papírt.

A célt talán így lehetne megfogalmazni: mindannyian azt szeretnénk, ha az elintézés útja arányban állna as ügy nagyságával. Hogy például egy ipari beruházás és egy családi ház átalakításának aktatömegén lemérhessük a két dolog jelentősége közötti különbséget.

Feljegyzéseimet elolvasva utólag hiányérzetem támadt. A tanácsi munkát, az apparátusban hozott döntéseket példákkal illusztráltam, többek között olyan példákkal, mint a pátyi tanács gazdasági mulasztásai, a törökbálinti orvosházaspár szereplése. S bár ezeknél is határozatok születtek, az ügyek lényegében még befejezetlenek. Az élet dramaturgiája más, mint a toliforgatóé. S hiába szeretne az utóbbi megnyugtatni, az élet öt nap alatt nem intézi el megnyugtatóan a dolgokat. De az újságíró megígéri, hogy néhány hét múlva visszatér ezekre az életben is, és a, riportban is tngg befejezetlenül hagyott esetekre. 1

Padányi Anna

Kapor

— mint vadriasztó \

í,

Nemrégiben adtuk hírül, J hogy a pátyi Petőfi Termelő- ^ szövetkezetben sajátos, de ^ ötletes módon védekeznek a ^ vad ellen. Köztudomású, hogy ^ a vad nem szereti a „szagos” ij növényeket, inkább messze íj elkerüli, mintsem ezekbe ^ belekóstoljon. Ebből kiindul- ^ va a szövetkezet az erdők- ^ kel határos területeken, mint- < egy 100 holdas sávon térmel most kaprot. Túl azon,^ hogy az ültetvény a vadat ^ távol tartja, külön hasznot ^ is hoz a kapor. 7—8 nap múl- 'j va kezdik meg „aratását”, nyomban le is párolják a ^ most elkészült illóolaj lepárló üzemben. Ezt a bérén- ^ dezést Sári község határá- ^ bői hozatta át a termelőszö- j vetkezet s ezentúl, ha a „sza- ^ gos” növények beválnak, új ^ üzemágként fejlesztik a ka- ^ por- és mentatermesztést, va- ^ lamint az illóolajlepárlást. ^

BEÉRETT A KALÁSZ

(Foto: Kotroczó)

KÉSÉI ELISMERÉS

Elrettentő vagy követendő példa ? — Az erdökertesiek felajánlásának története

A tételt, hogy senki sem próféta a saját hazájában, egy újabb eset bizonyította, mégpedig elég frappánsan. Nézzük tehát az esetet és próbáljuk levonni a tanulságokat.

Még idén május 12-én néhány asszony és férfi — fizikai munkások — felkereste az Épületkerámia és Burkolóanyagipari Vállalat erdőkertesi téglagyárának vezetőjét, Vargányi Gézát, valamint a párttitkárt és közölték, hogy szeretnének az árvízkárosultakon segíteni. A gyárvezető beszélt a „vezérkarral”, valamint a gyár többi dolgozójával, majd a váci járási pártbizottsággal történt konzultáció után, május 14-én megtették s felajánlást. Két vasárnap dolgoznak „műsoron kívül” s

a vasárnapra járó 100 százalékos túlórapótlékot az

árvízkárosultaknak juttatják.

Az akció: több téglát gyártani, összekapcsolva azzal, hogy az árvízkárosultaknak pénzzel is segítenek: rendkívül szép és dicséretreméltó dolog. Főleg akkor, ha az árvízi időszakban fontos termelőüzemek, a téglagyárak kategóriájában először itt, Erdőkertesen hangzik el a felajánlás. Az ember azt hinné, hogy ezután minden ment tovább, mint a karikacsapás.

Erről azonban szó sincs. Kinn jártamkor a lerakónők

— főleg két hangadójuk, Dö möllti Józsefné és Tóth 1st vánné — sértődötten, meg bántva kérdezik, hogy miér nem akarják a fejajgnläsuka elfogadni. Miért vari az, hogj ők, a kezdeményezők szabá lyos „letolásban” részesülne!

— s a sajtó rendszeresen köz

li a téglagyárak csatlakozását, de róluk, az elsőkről hallgatnak. Ezt kérdezi a művezető és ezt a gyár vezérkara is, élén ’ a gyárvezetővel, aki pedig mindent megtesz, hogy minél ^ több téglagyár vállaljon részt az akcióban.

Próbálom keresni a választ.- összeegyeztetni a nagyobb- gyáregység, a tröszt, az Épí- tésügyi Minisztérium és az r Építők Szakszervezetének áli, láspontját az erdőkertesiekével. S a véeredmény:

a szakszervezet szorította _ vissza az akciót — a dolgozók érdekében.

" Ugyanis a szakszervezet úgy J1 látta, hogy a vállalás nem a

1 dolgozók köréből indult- ‘ ki, ir hanem a gyár vezetői kény- szerítették rájuk, hogy let maradásukat behozhassák. A- lerakónőkkel való beszélgetés ennek ellenkezőjéről győ,/| zott meg. A gyár tervteljesí^ tési mutatói ennek eilenke^ zőjéről győznek meg. A ^ szakszervezet második éi-ve: a ^ dolgozók csak az ő közben^ járásukra kapták meg a va^ sárnapra járó túlórát. Ez ^ valóban így történt, de a tég^ lagyártól nem is akarták fel^ venni a túlóradíjat, hiszen ri azt akartálí befizetni az ár| vízkárosultaknak.

A lényeg: a szakszervezet _ ^ álláspontja alapján az erdőkertesiek felsőbb szervei a felajánlás módosítását javasolták. A téglagyár módosító tott: 250 ezer téglát készítez ó nek terven felül, jobb mun. t > kaszervezéssel. Közben jú-2 s nius 13-án este a televízió ^ közvetítést ad róluk, de a

it ^ mozgalmat — annak ellené!— ^ re, hogy már terjed — az Ó erdőkertesieknél még nem Ó érti néhány illetékes. S az- Ó óta is úgy szerepelnek, mint Ó elrettentő példa, akik erő" Ó szakkal akarták, az árvízre- ó hivatkozva, a gyár tervteln i jesítését keresztülvinni.

)i ^

a ó Szerencsére azóta megkap§ ták a szakszervezet útmutai- ^ tóit — amelyet minden tégi- § lagyárnak kiküldtek. — S ez•1 & zel ős

j § kiderült, hogy tulajdonz| képpen nekik volt igazuk. i- ó

i- ó Igaz, a kifizetett túlórákat ki már nem kérhetik vissza a Ó munkásoktól, de megtalálták , a megoldást: a dolgozók négy a | vasárnapi műszakot vállali- ó tak, amelynek eredményéből i- ^ több haszon származik. Terk | ven felüli mennyiségben tégk ó lát kap az építőipar és ugyanja Ó akkor a túlórákért kifizetett ^ bért eljuttatják az árvízkák | rosultaknak. Igaz, így ők is í- ó Jól járnak, mert megkapják i- ^ a sima bérüket — de ettől a ^ még nem lehet segítségük

§ valódi értékét elvitatni. i-5

>_ § Ha késve is, cikkünk szolgálja megérdemelt elismeré§ süket.

Murányi József

MÚLT ÉS JELEN- |

A PÉCELI DOMBSOR ALJÁN...

Egy híján hetven esztendővel ezelőtt, 1896-ban jelent meg a Pallas Nagy Lexikona 13. kötete, amely a „Nemes” és az „Ágpillér" közé eső címszavakat tartalmazza. Pécelről ilyenek olvashatók benne: „Nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye váci alsó járásában, (1891) 2752 magyar lak ... Csinos dombsor alján fekvő község. Már a törökök idejében fennállott; a XVIII. sz. elején Ráday Pálnak, Rákóczi kancellárjának jutott birtokába; fia Gedeon, a hír» író, nagy és híres könyvtárt gyűjtött itt össze (25 000 kötet).”

Tóth Ferenc — joggal tiltakozhatna, ha javakorabelinek mondanák, de azért az egész falu „Feri bácsinak” nevezi, — 1958 óta, tehát hét esztendeje elnöke a községi tanács végrehajtó bizottságának. Bennszülöttje Pécelnek, és hangján, amint róla beszél, érzik, hogy mindene ez a község.

— Az öreg lexikon

szerkesztője bajosan ismerne rá a maiban a régire — mondja kicsit büszkén — hiszen már csaknem teljesen összeépült a fővárossal. Úgyis mondhatnám, hogy Budapest „kiköltözöttl” Pécelre. Aztán meg a pesti kék autóbusz végállomása is a község szívében van.

A lexikonszerkesztő valóban nehezen ismerne rá a mai Pécelben , a régire. La- i kósainak száma közel négy| szer annyi, mint az 1891-ben | tartott népszámlálás idején ! volt. Már meghaladta a kit lencezret. A híres Ráday kastélyban, amely féltve őrzött műemlék, a MÁV korszerűen fölszerelt kórháza működik. A község belterülete is megsokszorozódott. Egyre-másra új házsorok épülnek, új utcák nyílnak és új lakótelepek népesülnek be a „csinos dombsor” alján. A gyors növekedéssel természetesen

együtt jár a megoldásra váró kommunális problémák szaporodása és súlyosbodása is.

A tanácselnök ezekről is bizakodva beszél.

— Egyik legnagyobb gondunk

az ivóvízellátás.

Tavaly kezdtük meg a közel negyven kilométeresre tervezett vízvezetékhálózat építését. A múlt évben majd tizenöt kilométer készült el belőle, az idén további hét. kilométert építünk. A másik nagy feladat a fontosabb utcák rendezése. A Pesti, a Rákos, az Isaszegi, a Baross, a Rét, a Maglód, a Szemere Pál és a Kovács utcán megyei utak vezetnek át. Ezek szilárd burkolatot kapnak. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium jövő évi munkatervében szerepel az új burkolatok elkészítése. Az idei árvíz súlyosabb károkat nem okozott a községben, de a korábbi erősen megrongálta a Rákos patak hídját a Baross utcában. Ezt a hidat az idén hárommillió forint költséggel átépítjük. Ugyancsak az idén építünk még néhány vízelvezetőt, megkezdjük a Péceli-árok rendbehozását, de a csatornázásra egyelőre csak a tanulmánytervek készültek el.

Hogy mikor kerül sor a csatornarendszer megépítésére? Azt egyelőre nem tudják a község vezetői, pedig a gyorsan fejlődő településnek már; szüksége lenne rá. ;

J

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt | alig volt járda a faluban, leg-| feljebb a kastély táján, vagy! a módosabb gazdák portája! előtt. A nagyobb arányú jár-! daépités alig öt évvel ezelőtt! kezdődött meg, azóta közel tíz i kilométer hosszú járda épült: hidegaszfaltos módszerrel, az i idén 2800 méter épül. A köz- i ségfejlesztési alap az anyagot; adja hozzá, a munkát az érdekelt háztulajdonosok.

A lakásprobléma,

amely a legtöbb helyen a legkomorabb kérdések közé tartozik, Pécelnek aránylag nem sok gondot okoz. A legutóbbi években OTP-kölcsönnel és magánerőből közel 150 új lakóház épült, és az idén, a kiadott építési engedélyek alapján további harmincöt kerül tető alá. A legtöbb házépítő ipari munkás és tsz-gazda. Szép, takaros épületek ezek az új lakóházak, lassanként egészen megváltoztatják a Ráday-, Prónay- és Kelecsényijobbágyok hajdani falujának külső képét.

A Rádayak emlékét különben nagy szeretettel ápolja a falu. Különösen Pálét, aki Rákóczi kancellárja volt, valamint a két Gedeonét, az egyik a könyvtáralapító, a másik pedig Bem segédtisztjeként verekedte végig a szabadságharcot. A felszabadulást közvetlenül követő esztendők zűrzavarában Pécel régi Ráday utcájának nevét Damjanich utcára változtatták, de a tanács nem régen elhatározta, hogy a könyvalapító szabadságharcos nevének megörökítésére most egy másik arra méltó utcát keres.

m. 1.